Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-22 / 172. szám, szombat

Bratislava magyar dolgozóinak az elmúlt napokban ismét alkalmuk volt egy magyar műkedvelő színjátszó együttessel megismerkedniük. A Csemadok dunaszerdahelyi szervezetének színjátszói látogattak el hozzánk, hogy a Dimitrov Üzem klubjában előadják Csiky Gergely Nagymama című négyfelvonásos vígjátékát. A múlt században lejátszódó darabnak, amelyben az akkori társadalom típusai vonultak' fel a maguk jellegzetes viselkedésével, gondolkozásával és beszédstílusával inkább szórakoztató, 'mint mélyebb társadalmi mondanivalójú jellege van. Csiky mondanivalóját a szerelem köré fonja, s a darab konfliktusát sem társadalmi okok (osztályellentét, társadalmi rangkülönbség stb.), hanem a szerelem szolgáltatja. A mélyebb társadalmi mondanivalót kerülő, főként szórakoztató jelleg ellenére a dunaszerdahelyiek teljesítményükért megkapták a közönség megérdemelt elismerését. Ismerve műkedvelő színjátszóink teljesítményeit, a dunaszerdahelylek átlagon felüli játékáról mi is csak elismeréssel szólhatunk. Jól játszottak, s ha mozgás- és beszéd technikájukat tovább csiszolják, a Csemadok műkedvelő színjátszói között élenjárókká válhatnak. Ennyit rövid beszámolóként a dunaszerdahelyiek vendégszerepléséről. A beszámoló kapcsán legyen szabad elmondanom még egyetmást. Emberi tulajdonságaink közé tartozik, .hogy kíváncsiak vagyunk a különféle tájakra, ezeknek a tájaknak embereire, az emberek szokásaira, munkájára. Kíváncsiságunk nem marad kielégítetlenül. Módunk van felkeresni és megismerni egymást. Ez így helyes, így van jól. De vajon a lehetőségekhez mérten elég-e a kölcsönös látogatás, eléggé ismerjük-e egymást ? A Csemadok helyi csoportjai meglátogatják a közvetlen környezetükben élő „szomszédjukat". Ez is helyes, ez is jól van. Hasznos az ilyen látogatás több szempontbői. De: ismerik-e eléggé, mondjuk a kassaiak és rozsnyóiak a bratislavaiakat és a galántaiakat, vagy a bratislavaiak és a galántaiak ismerik-e eléggé a kassaiakat és rozsnyóikat? Ügy értem: felkeresték-e Moszkvai divatbemutató ezek a helyi csoportok kölcsönösen egymást, hogy megismerkedjenek egymás kultúrájával? Nemrégen vita folyt az Üj Szó hasábjain a népművészetről és a népi hagyományok feltárásáról, továbbéltetéséről és átadásáról. Nem tudom, ezeknek a népi hagyományoknak, népi kultúrának, a különböző táncoknak, daloknak stb. nem lenne-e egyik hatásos továbbéltetője és továbbadója az is, ha az egymástól távolabb élő, — tájak szerint sajátos — kultúregyüttesek gyakrabban felkeresnék egymást? Nem hozná-e ez közelebb egymáshoz és nem kapcsolná-e ez összébb hazai magyar kultúránkat? Ügy hiszem, igen. Az kevés, hogy időnként vannak járási és kerületi népművészeti bemutatók. Kellenek ezek is. Sok szempontból jók Is, hasznosak is az ilyen összejövetelek. A legnagyobb hiba itt azonban az, hogy ezeket a bemutatókat arányban kevesen láthatják. Például: a losonci bemutatót hányan látták a bratislavaiak vagy a kassalak közül? Pedig volt ott sok jó együttes, amelyet érdemes lenne meghallgatni. Természetesen nem azon az áron, hogy valaki Bratislavából vagy Kassáról Losoncra utazzék. Ki-ki a maga városában azonban szívesen elmenne — megérné! — bármilyen kultúrházba, ahol valamelyik kiváló kultúregyüttes vendégszerepelne. Hogy nem mehetnek, csak azért van, mert a Csemadok egymástól távolabb élő kultűregyüttesei nem keresik fel egymást, nem rendeznek kölcsönös vendégszerepléseket. Miért? Nincs mivel fellépni? Nincs anyagi „mód"? Vagy érdeklődés nincs? Azt hiszem, ezek közül egyik sem elfogadható kifogás. Sok együttesnek lenne mivel fellépnie, az anyagiak kérdése is leküzdhető nehézség, az érdeklődés meg nem kicsi, de nagy. Ezt bizonyítja a dunaszerdahelyiek vendégszereplése, amelyen több száz főnyi közönség volt. A hiba talán a kezdeményezésben van Az élenjáró csoportok vezetői bizonyára még nem gondoltak, vagy ha gondoltak, ki tudja miért, lemondtak arról a tervükről, hogy együttesükkel messzebbre is elmenjenek vendégszerepelni. Pedig szükség lenne a kölcsönös fellépésekre, Ha már nem ma, akkor legalább holnap. Szólni kell azonban még egy kérdésről. Az egymástól messzebb élő kultúregyütteseinknek kölcsönös vendégszereplésüket nem lehetne csupán azzal a szándékkal rendezni, hogy hát elmegyünk egymáshoz és megismerjük egymást. A lényeg az: mivel mennek, mit ismertetnének. Nem sok gyakorlati értéke lenne, ha a kölcsönös látogatás olyan műsorszámokkal történne, amely még a műkedvelő átlagot sem éri el és keveset mondana a közönségnek. Vendégszerepelni csak magas színvonalú műsorral lehet. Ugyanakkor jó lenne, ha a szereplők vidékük sajátos kultúráját mutatnák be, ezt ismertetnék és terjesztenék a lehető legszélesebb körben. így igen. Ennek lenne értéke és értelme. Megismernénk magunkat és ezer forrásból csörgedező, tartalmas és gazdag kultúránkkal megismertetnénk másokat. Ez lehetne és kellene, hogy a cél legyen. A kölcsönös vendégszereplések megoldhatók lennének úgy, hogy két helyi csoport, mondjuk a kassai és a bratislavai, vagy a galántai és a rozsnyói (nem lényeges, hogy melyek, csak például említem) lelevelezhetnének egy-egy kölcsönös vendégszereplésről. A technikai részt (a szervezést, a vendégek elhelyezését, a terem biztosítását, propagációt stb.) „brigádmunkával" a honi szervezet végezné. Az előadás tiszta bevétele a vendégeket illetné. Belőle fedeznék ellátásukat, útiköltségüket stb. Szóval mód, lehetőség van, csupán ki kell használni. Miért nem használják ki? Miért nem keresik fel az egymástól messzebb élő Csemadok-együttesek egymást? Miért nem éltetik és adják tovább népi kultúránkat ilyen módon is? Gondolkozni és tenni kellene ezen a téren valamit. A várható, több szempontból hasznos eredmény a fáradságot megérné. Balázs Béla Egy tanító az SZLKP kongresszusának határozatairól Egyesek azzal akarják a tanítóság tekintélyét aláásni, hogy azt állítják, iskoláinkat túlpolitizáljuk a tudományterjesztés elhanyagolása arán. Az ilyen rágalmakat határozottan elutasítjuk. A politikamentes iskola hazugság és szemfényvesztés. A pártkongresszuson tüzetesen megtárgyalták iskoláink munkáját. Értékelték a nevelés terén elért sikereinket Természetesen rámutattak egyes hiányosságokra ís. Elhanyagoltuk főként a tudományos világnézet ismertetése terén a fiatalsag érdeklődésének felkeltését hazánk politikai, gazdasági és művelődési viszonyai Iránt. A ránk bízott ifjúságon sok esetben még a burzsoá ideológia hatása látható. Ezeknek a hiányosságoknak kiküszöböléséhez útmutatást adott a pártkongresszus határozata. A pártkongresszus elismerően értékelte azoknak a tanítóknak munkálkodását, akik a rájuk bízott fiatalságot haladó szellemben nevelték, s akik példaképül vették Fraňo Král. Jllemnlcký, Fučík és a többiek munkáját. Ml értékeljük pártkongresszusunk elismerő szavait és további munkálkodásunkkal Igyekszünk megnyerni a párt és kormánv elismerését. J A pártkongresszus határozatai alapján nehéz, de örömteljes feladatok várnak rank. Szükséges, hogy a tanítóság lelkes munkával teljesítse az irányelveket. Igyekezzünk munkahelyeinken a lehető len jobban dolgozni és megtalálni a helyes eszközöket nevelő és tanítói munkánk színvonalának emeléséhez a pártkongresszus Irányelveinek megfelelően. YVunder Antal, IUésháza Fülek kulturális életéről Az utóbbi évek alatt Fülek kulturális élete is fellendült. Miben nyilvánul ez meg? Elsősorban is a színjátszásban. Füleknek nincs színháza, van azonban epre a célra egy megfelelő „Vigadő"-helyisége, amely alkalmas színdarabok lejátszására. A füleki műkedvelő-csoport különösen a Dankó Pista című daljátékkal aratott nagy sikert. A Dankó Pista sikerét az is bizonyítja, hogy közkívánatra többször lejátszották. Az elért sikerek után azonban a műkedvelők nem ültek babérjaikon. Szorgalmas munkával betanulták Huszka Jenő: Gül babáját. A siker most sem maradt el. Ezt követőleg a Luxemburg grófja című operettel léptek fel. Fülek kultúrközönsége szívesen látja a vendégeket is. Legutóbb a zólyomi Tajovský Színház és a prešovi színház, valamint a Csemadok losonci színjátszói látogattak el a városba. A Magyar Területi Színház előadásában is számos színdarabbal ismerkedett meg Fülek közönsége. A kultúrélet nemcsak Füleken, hanem a közeli Fülekpüspökln ís fellendült. Legutóbb a füleki Kovosmalt üzeimi színjátszó csoportjának előadásában a Szakadék című színmüvet láthattuk. Varga Ervin, Terbeléd »>

«»>%*»>•>»»*+* Poznanban az év végén tartják meg a Henryk Weniawskiról elnevezett Ili. nemzetközi hegedűversenyt. A Népi Demokratikus Országok lipcsei Történelmi Intézete érdekes könyvsorozatot jelentetett meg a berlini Tudományos Könyvkiadóban a népi demokratikus országok irodalmáról. A sorozat hetedik kötete Albánia irodalmával foglalkozik. Indiában évente 17 ezer könyv és brosúra jelenik meg. A román irodalmi újság közölte Caragiale két ismeretlen elbeszélését: A goszpodár parancsát és A gyorsvonatban-t. Jugoszláviában kiadták a legnagyobb szlovén költő, Oton Zsupanics összes műveinek első kötetét, OQOQQQQQQQQQQQO PETER JULIUS KERN ÉLETMÜVE Moszkvában nemzetközi divatbemutatót tartották. Képünkön a bolgárok mutatják be egyik modelljüket. (TASSZ felvétel). A Szlovák Képzőművészek Szövetsége bratislavai, Safárik-téri helyisé; gében e hó 9-én megható formában ' ünnepelték képkiállításának megnyitása alkalmából a 76 éves P. J. Kernt. Megható volt, mert érezhettük, hogy ! szívből fakadt a szó, a da>., a vers, i amellyel a mestert köszöntötték. És megható volt, hogy napjaink előretörő áradatában megálltunk egy félórára, — egy letűnt korból elindult, annak emlékeit is idéző művész méltatására. P. J. Kern 1881-ben, a liptói Paludzkán született. A rajzra, festésre való hajlandóság családjában megvolt. Ómaga egész fiatal korában jelét adta tehetségének, tizenöt éves korától a budapesti Iparművészeti Főiskolán öt esztendeig volt Feichtinger és Papp tanárok tanítványa. — Főiskolás korából származó, századvégi és -eleji arcképei: testvérei és különösen nagyanyjának portréja érett és kifinomult előadásukkal, harmonikus színezésükkel tűnnek fel. Kisebb-nagyobb hangulatos tájaiban kedves színe: a zöld, dominál. 1907ben megbízást kap a székesfehérvári Szt. József templom Maulpertsch (18. századbeli osztrák rokokókorbeli festő) freskóinak restaurálására. A fiatal Kernnek egyéni véleménye van e tekintetben. Szerinte nem restaurálni kell, ahogy azt eddig tették, vagyis átfestették az elfakult, elkopott, veszendőbe menő freskókat. Ez tulajdonképp inkább renoválás, megújítás volt mellyel, sajnos, sok képzőművészi és nemzeti értéket tettek tönkre az érzéknélküli „szakemberek" fi . a!. . » sí.\.- ->•/«• ' * > i*'- V á%, irsii' «• ? h v -r-é. . • » Y38I J . V. • r • ^ pi' ' . V-' . v VľM^.-'^'* .V. •$ Szlovákia ifjúságának fesztiválja Nagy ünnepség színhelye lesz Banská Bystrica a jövő héten. Itt rendezik meg a szlovákiai ifjúság fesztiválját. Itt gyűlnek össze Szlovákia fiataljai, hogy lelkes országépítő munkájuk feletti örömüknek adjanak kifejezést. A városban nagy előkészületek folynak a fiatalság méltó fogadására. Az utcák díszítésében a pionírok is lelkesen veszik ki részüket. A kerületi pionírotthonban szorgalmas munka folyik, hogy az utcák kidíszítése idejében elkészüljön. Gazdag műsora van a fesztiválnak. Úszóversenyek, " futballmérkőzések, asztalitenisz', könnyű atlétika, kézilabda, ökölvívás, stb. A Hadsereggel Együttműködők Szövetsége és a néphadsereg alakulatai is tevékenyen vesznek részt a fesztivál programjában. A néphadsereg egy egész délutánt készít elő Sliáčon. A repülők és a légvédelmi tüzérség torsi .technikájukat mutatják be. Június 29-én és 30-án kerületi versenyt tartanak a Suchý Vrch hegyen, ahol a turisták adnak számot tájékozódási képességeikről. A fesztivál résztvevőinek módjukban lesz a fesztivál sportjelvényét is megnyerniök. (Tudósítónktól) A művész anyja (olajfestmény, 1922) Kern elve: konzerválni, azaz: a meglévőt megtartani. Üjító eljárását a gyakorlatban meg is valósította. A freskónak csupán leválófélben levő részeit megfelelő vakolattal pótolta s retusálta. Jellemző erre a következő epizód: Egy vasárnap Székesfehérvárról Pestre utazott föl Kern. Épp ekkor jöttek le a Szépművészeti Múzeum igazgatója s a Müemlékvé dó országos bizottság elnöke, hogy megnézzék konzervátoruk munkáját. A plébá nosnál is érdeklődtek, meg van-e vele elégedve? A válasz: Megvolnánk elégedve, — csakhogy ez az ember jóformán nem is fest. — Nagyszerű, — felelték a pestiek, — épp ezt akartuk hallani! Éveken keresztül óvott és mentett így meg freskókat, a múlt, a hagyomány beszédes tanúit. Közben tovább tanult, festett, elmélkedett liptói otthonában: Mocsáron, a tátraalji panoráma egyik legszebb pontján, szemben az örökhavas csúcsok csillogásával. Ifjúkori filozófiájának kiinduló pontja a gnózis, vagyis a megismerés volt. A gnózis szemével nézte a világot. Az életet igyekezett úgy felfogni, hogy belső átélésekre teremtsen lehetőséget. Nem külső s mulandó örömöket hajszolt, hanem elmélyedésre vágyott és annak képzőművészeti kifejezésére. Igaz lelki átélés ösztönözte egy-egy műve megfestésére. Ilyen élmény alapjan készült tragikus légkört éreztető finom kis kompozícióvázlata: Napoleon a Waterlooi-csata után. Ez az egyetlen ilyenfajta mű, amit a tárlaton láthatunk. Kár, hogy kompozíciós képességeit jellemző templomfestéseiből néhány kartont nem ismerhettünk meg. 1912 és 1913-ban, az akkori középeurópai művészet szellemi középpontjában, Münchenben fejlesztette tovább tudását. Eddig is élénken foglalkoztatta az emberi test a mesterséges fény megvilágításában. Elmélyült kifejezésű leány- és asszonyfejek nemes profilját sápadtarany vagy rózsaszínes reflexek ragyogják be. — Fr. Hals, a 18. századbeli haarlemi nagy realistafestő melegbarna aranyba olvadó tónusai, csodálatos, emberjellemző művészete és a 19. sz. legkiválóbb, egyéniséget, lelkiéletet visszatükröző Lenbach-portréi hatottak rá. Ezek a hatások, mint egy olvasztótégely hevében, egyéni felfogású átérzésein keresztül sajátos jelleget nyertek. Klaszszikus példa erre édesanyja fekete alaptónusból kifehérlő arcképe: az élet szenvedéses megismerésének, a lemondásos, fájdalmas öregségnek tökéletes kifejezése. A. Pavlova, — az orosz balett nagyszerű művésznője mondta: Ahol nincs szív, ott nincs művészet sem. Kern szívvel festette ezt a képét is, valamint a Női félakt hibátlan vonalú, élettől lüktető testét, felesége, testvére képmásait, az Árnyékba burkolózó nő fejét, a N y osz oly ól ány csupalélek pasztelljét, H anul a mester jellegzetes arcát, s a dr. Raj ni s család remekbe készült portréit, lfigénia átszellemült pasztellje már az 1955-ös esztendőből való. Szebbnél-szebb önarcképei kiegyensúlyozott világszemléletű, benyomásokra frissen reagáló művész képét mutatják. Különösen magkapó és festői hatású narancsszínhátterü önportréja. Típus- és z s ánerf e s t é s ének többnyire a népélet a tárgya. Közelről figyelte a szlovák népet, szokásait, innét merítette motívumait. A hazai csúcsok előterében a favágó sűrű szemöldökű, sötét szemű mélyvonású arcából súlyos fáradtság s a hegyek évszázados melankó'.iája árad. A falusi bíró, a b a c s a, a pásztorfiú eleven megtestesítői a típusnak. A patakparton iüő.fehérfőkötős falusi asz'szony elmélyülten mered a víz sodrába Alakját kitűnően komponálta bele a térbe a mester. — Nyíló rózsái, a Halak és almák, Gombásképe választékos színezésű, szeretettel festett csendéletek. Tájai közül a Müncheni A u színes, finom meglátású kép. A többiek a hazai Liptó levegőjét lehelik. A Márciusi este lángoló ege, kék hegyei, a V á g v öl g y sa-' játos légköre, a Tavaszi r e g g el speciális Kern-i zöld rétje, a hegyek plasztikus tömege fölött felszálló felhők üde hangulata, a lipt ói hegyek téli fehérje, a búcsúzó nap aranyától fényes D eménf ali völgy, a Tátra késő őszi rozsdabarna kékes árnyalatai, a park ezüstfenyői hűvös, finom csendje festői kvalitásokon kívül az otthoni táj szerelmesének megnyilatkozásai. Megmaradt a hazai rögnél Kern mester, megmaradt a saját nemzeténél, akinek létéről, sorsáról elmélkedik. Ez a hitvallása: a művésznek nemzete, hazája kell legyen, másképp nem is képes művészi értékű megnyilatkozásra. P. J. Kern most, életének nyolcadik évtizedében, gazdag, tartalmas múltra tekint vissza. Emberi sorsokkal párhuzamosan a művészet is óriási átalakuláson, változáson ment ezalatt keresztül. Kern lényétől, klasszikus mesterek példáján nevelődött pikturájától az új irányok és technikák sem voltak idegenek. Tanulmányozta őket, kísérletezett, különösen tájképein észlelhetjük ezt. Eljutott a poentillizmusig is, a színeknek kis foltokban, pontokban való felrakásáig. A nagy varázsló: a nap, a meglepő színeket, váratlan reflexeket lopott palettájára. Még ma is rugalmas és friss alkotókészséggel vállalakozik új feladatok megoldására. Művészi problémák foglalkoztatják továbbra is. Konzerváló tehetségét saját énjével is bizonyítja. Megtartotta lelkesedését a szépért, az igazért. Kívánjuk, hogy művészetét ezután is, még soká gazdagítsa. Bárkány Olga Vasárnap Vázsecen (olajfestmény)