Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-16 / 166. szám, vasárnap

A nyugati hatalmaktól függi hogy a világbéke érdekében megoldják a leszerelést Y. Ä. Z0R9N nyilatkozata az ENSZ leszerelési albizottságában A további lázas fegyverkezést és a nemzetközi feszültség megőrzését kívánó körök — jelentette ki V. A. Zorin —, fokozták tevékenységüket mind az Egyesült Államokban, mind más országokban, főleg Nyugat-Németországban, ahol hivatalosan támogatják őket. Az a rendkívüli helyzet, amely az albizottság munkájában kialakult és amely a leszerelési tárgyalások meg nem engedett halasztgatásához vezet, e köröknek nyilvánvalóan nagyon megfelel. Azonban ez a helyzet felkelti azok aggodalmát, akik valóban a leszerelés kérdésének megoldására és az atomháború veszedelmének kiküszöbölésére törekszenek. A szovjet küldöttség nem törődhet bele e helyzetbe. Hogyha az albizottság nem akarja elveszíteni tekintélyét, nem szabad próbára tennie a népek türelmét és tárgyilagosan hozzá kell fognia a leszerelés égető kérdéseinek megoldásához. A szovjet kormány már figyelmeztette az albizottság tagjait arra a nagy mozgalomra, amely az atom- és hidrogénfegyverkísérletek ellen irányul. Figyelmeztetni szeretnék egy nagyon fontos tényre — folytatta V. A. Zorin —, amelyet nézetünk szerint nem hagyhatnak figyelmen kívül a nukleáris robbantások beszüntetésének ellenzői sem. Azon 2000 emerikai tudós nyilatkozatára gondolok, akik ismételten felszólították az atom- és Hollandia megszünteti a kereskedelmi korlátozásokat Hága (ČTK) — Hollandia külügyminisztériuma június 14-én közleményt adott ki, amely szerint a kormány elhatározta, megszüntet egyes olyan intézkedéseket, amelyek korlátozzák a Kínai Népköztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal és a Vietnami Demokratikus Köztársasággal folytatott kereskedelmi kapcsolatokat. A közlemény szerint a holland kormány az embargó felszabadítását a belga kormánnyal folytatott tárgyalások után határozta el, tekintettel arra, hogy más országok is megszüntették a korlátozásokat az ezen országokkal folytatott kereskedelem terén. London (ČTK) — Az Egyesült Nemzetek Szervezete leszerelési albizottságának június 14-i ülésén V. A. Zorin, szovjet küldött azt javasolta, azonnal szüntessék be 2—3 évre az atom- és hidrogénfegyverkísérleteket és vezessék be ezen intézkedés nemzetközi ellenőrzését. hidrogénfegyverekkel rendelkező hatalmakat, szüntessék be e fegyverekkel való kísérleteket. V. A. Zorin beszédének befejező részében a szovjet kormány nevében javaslatot tett az atom- és hidrogénfegyverek valamennyi kísérleteinek azonnali beszüntetéséről szóló egyezményre, legalább két-három évi időtp-tamra. A kísérletek beszüntetése ezen időre gyakorlati lépést jelentene az atomfegyverkezés beszüntetésének megvalósításához. E kísérletek beszüntetése feletti ellenőrzés problémájából az egyezmény elérésének útján fő akadályt kovácsoltak. A szovjet kormány ezen akadály elhárítása iránti törekvésében hajlandó ellenőrzést vezetni be az atom- és hidrogénfegyverkísérletek beszüntetése felett. E célra nemzetközi ellenőrző bizottság létesítését javasolja. V. A. Zorin javasolta továbbá, hogy a kölcsönösség alapján a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Csendes-óceán területén létesítsenek ellenőrző állomásokat. — Most önöktől, a nyugati hatalmaktól függ, hogy e fontos kérdést a világbéke érdekében megoldjuk. Walter Ulbricht Nemetország egyesítéséről Frankfurt, az Odera mellett (ČTK) Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének első helyettese és Németország Szocialista Egységpártja központi bizottságának első titkára június 14-én Frankfurtban negyvenezer ember előtt Németország egyesítéséről és a Német Demokratikus Köztársaságnak a világbéke megőrzéséért és megszilárdításáért való harci feladatairól beszélt. „A szocializmus építése történelmileg fontos már azért is, mert csakis a szocializmus biztosíthatja a tartós békét — .jelentette ki Walter Ulbricht. — Ügy, amint az imperializmus és háború összetartoznak, a szocializmus és béke mvgbonthatatlan egységet képeznek". Walter Ulbricht ezután rámutatott a nyugat-németországi kapitalista konszernek uralma és a német militarizmus fenyegetést- közötti közvetlen összefüggésre. A bonni monopolista kormány nyolcezerkétszáz náci tábornok és tiszt felvételével az új Wehrmachtba biztosította a nyugatnémet •hadsereg „megbízhatóságát"'. „Mindenki előtt teljesen világos, — folytatta Walter Ulbricht, — amíg Németország egész területén nem távolítják el azok döntő hatalmát, akik egy nemzedék alatt két ízben is háborúba és nemze.i katasztrófába sodorták Németországot és Európát, addig nem lesz biztosítva az európai béke-. Ulbricht ezután u.talt a Szovjetunió javaslatának jelentőségére az európai biztonsági rendszer megteremtését illetőleg, valamint a Német Demokratikus Köztársaság javaslatainak fontosságára, a korlátolt fegyverkezés öve zetének létesítése, az atomfegyverek gyártásának és raktározásának betiltása, a németek közötti megértés tekintetében, amely javaslatok helyességét a nyugatnémet lakosság mindinkább elismeri. A nyugatnémet tőkések a Németország egyesítéséről szóló úgynevezett „szabad választási'" jelszavukkal megkísérlik a Német Demokratikus Köztársaság dolgozódnak meg.tévesztését, hogy az államhatalmat a szavazólapért kiengedjék kezükből. Azonban a Német Demokratikus Köztársaság munkásosztálya és népe okult a történelemből, nem hagyja magát félrevezettetni és a népi képviseletek választásakor június 23-án a nemzeti front jelöltjeinek megválasztásával megmutatja, hogy megértette nemzeti kötelességét és a német nép alapérdekét. Az egységes jelölő listára való szavazással megmutatja a világnak, hogy minden igazi német hazafinak egy. közös célja van: a békeszerető demokratikus és szocialista Németország. A szovjet államférfiak finnországi látogatásáról Miért ne lehetne ez máshol is így? A múlt idők folyamán sok példa tanúsítja, hogy egy rossz szóért a szomszédok megharagudtak egymásra és nemzedékeken át perlekedtek, habár jól tudták, hogy ugyanazon sövény két oldalán kell élniük. Sok példa van a jó szomszédok kapcsolataira is, akik békében és barátságban éltek és segítették egymást. Nemcsak az emberek között van ez így, hanem az országok között is. A Nyugaton nem sajnálják sem a papírt, sem a pénzt, hogy a Szovjetuniót és a népi demokratikus államokat olyan színben tüntessék fel, hogy nem lehet nekik hinni. A Nyugat bizonyos burzsoá körei ugyanis meg vannak győződve arról, hogy az így előkészített közvélemény jobban bírja a politikai és a gazdasági csavar szorítását, valamennyi leszerelési és békés egymás mellett élésre irányuló törekvés elutasítását. Ezen imperialista és monopolista bomlasztók ármánykodásával szemben az emberiségre sokkal hasznosabb és elfogadhatóbb lehetőség áll fenn, amelyet ma valamennyi szocialista és sok más ország is követ politikájában. Ez a lehetőség a különböző szociális és gazdasági rendszerű országok békés egymás mellett élésének és baráti kapcsolatainak gondolata. Bulganyin és Hruscsov elvtársak most lefolyt finnországi látogatása azt bizonyítja, hogy a különböző rendszerű országok békés egymás mellett élésének lehetősége már évek óta nemcsak gondolat, hanem a gyakorlatban is megvalósítható. Finnország és a Szovjetunió alapjában véve elvitathatatlanul ellentétesek. Az egyik kis ország a másik pedig nagyhatalom, az egyik tőkés, a másik szocialista állam. A múltban a két ország között felmerültek viszálykodások. Ennek ellenére most már évek óta példás jó szomszédi kapcsolatokat ápolnak. Erről tanúskodik a szovjet államférfiak finnországi fogadtatása, valamint a moszkvai Pravda értékelése is, amely Bulganyin M ÜJ szö 1057. június 16. és Hruscsov elvtárs finnországi útját a béke és barátság missziójának nevezte. Az csak természetes, hogy az államok közötti ilyen barátságos kapcsolatok nem hullanak az égből. Ehhez elsősorban mindkét fél jóakarata, a kölcsönös megértés, tisztelet és bizalom légköre szükséges. Nyugatról ugyan gyakran halljuk, hogy ilyen légkör még nem jött létre, és hogy a kölcsönös bizalom légkörét fokozatosan, elsősorban tettekkel kell megteremteni. A finn-szovjet kapcsolatok alapja az 1948. évi barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés, az első nemzetközi jogi okmány, amely megállapítja Finnország semlegességét. 1955-ben ezt a szerződést további 20 évvel meghosszabbították és a Szovjetunió Finnországnak átadta a Porkkala-Udd erődítményt, ahol tengeri támaszpontja volt. Az bizonyos, hogy a baráti szovjet-finn kapcsolatok kedvező befolyást gyakorolnak a nemzetközi feszültség enyhítésére, főképp a Balti-tenger térségében. Minden bizonnyal feltételezhető, hogy a szovjet államférfiak finnországi látogatása megszilárdítja ezt a kedvező befolyást. A zárónyilatkozat rámutat arra, hogy a két ország államférfiainak látogatásait folytatják majd, sikeresen fejlesztik a külkereskedelmet (a Szovjetunió ma Finnország legnagyobb kereskedelmi partnereinek egyike), a gazdasági és kulturális együttműködést. A Szovjetunió és Finnország kapcsolataiban ez irányban joggal. láthatunk példaképet. így értékelik ezt mind a szovjet, mind a finn körök, így például U. K. Kekkonnen elnök, a szovjet államférfiak tiszteletére adott ebéden kijelentette, hogy „a mai nyugtalan fílágban a Finnország és Szovjetunió között fennálló jó szomszédi kapcsolatokat — nem tekintve a két ország eltérő társadalmi rendszerét —• példaszerűnek kell tekinteni. Ez a nyilatkozat bizonyár* nem mindenkinek kellemes, azonbafc olyan tény, amelyet nem szabad elhallaatni. Hasonló szellemben értékelte az agrár szövetség lapja a „Maakansa" 1957 februári számában, hogy „mindkét fél meg lehet elégedve az elért eredményekkel, mert jó példával szolgálnak a világ többi államának". Felmerültek olyan hangok is, amelyek megkísérlik a szovjet-finn kapcsolatok kialakulása jelentőségének lekicsinylését, azzal az állítással mesterkednek, hogy Finnország külpolitikáját a kényszerűség diktálja és ezzel akarják csökkenteni jelentőségét. Kekkonnen elnök azonban megmutatta, hogy ez a szükség a nép érdekének helyes értelmezésén alapszik és ez a béke. A békepolitika a jelenleg nemzetközi helyzetben, amikor konfliktus esetén a nemzeteket a korszerű pusztítófegyverek fenyegetik, nem csak Finnország, hanem minden nemzet és ország érdeke. Minden kormánynak érdekében áll e politika követése. Ha ezt betartanák, az emberi társadalom nagy lépéssel jutna előre. Ki akarja azt állítani, hogy az olyan kapcsolatok, amelyeket a hatalmas szocialista Szovjetunió és a kis kapitalista Finnország megteremtettek, nem általánosan előnyösek a mai világban? Nem vennénk szívesen például ilyen kapcsolatokat nyugati szomszédainkkal? Mennyivel megelégedettebben és nyugodtabban élnének az emberek a határok mindkét oldalán. Milyen felszabadulást jelentene az egész világra hogyha ilyen kapcsolatok kezdenének kibontakozni az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, (a Szovjetunió mint ismeretes az USÁ-nak baráti szerződés megkötését javasolta) vagy pedig az "USA és a Kínai Népköztársaság között, amely ország létezését az Egyesült Államok nem akarják tudomásul venni? Amennyiben ma még nem megy minden úgy, ahogy ezt a nemzetek óhajtják, csakis azért történik, mert ezt nem kívánják egyes burzsoá országok vezető körei. Az ő krédójuk a hidegháború politikája, mert a há borús pszichózis, a fegyverkezés és a háborúk jövedelmeznek. És azok, akiknek mindez jövedelmet hajt, sokkal többet törődnek nyereségükkel, mint a nemzetek sorsával. A. M. Helyesen ellenőrizni, de egyúttal mozgósítani is ártunk nagy ereje a múltban is, jelenleg is abban mutatkozott a legjobban, hogy a néppel szoros kapcsolatban minden esetben meg tudta nyerni és mozgósítani tudta a dolgozók tömegeit a kitűzött célok elérésére. Miért volt ez lehetséges? Azért, mert a párt politikája, határozatai, célkitűzése minden esetben megfelelt a nép érdekeinek, s a nép boldogulását tartotta szem előtt. Pártszervezeteink hónapok óta ismét fontos párthatározat, a CSKP KB februári ülésén a népgazdaság nagyobb hatékonyságának elérésére hozott határozat megvalósításán buzgólkodnak. Ma már aligha kétséges bárki előtt is, hogy gazdaságunk nagyobb hatékonysága, az összes tartalékok és lehetőségek feltárása és hasznosítása a legfontosabb alap, amely elkerülhetetlen feltétel a nép életszínvonala további emelkedésénél. Ennek megmagyarázásáért, a teljesítésükre való mozgósításért sokat tettek pártszervezeteink az elmúlt hónapokban. Korántsem mondhatjuk azonban, hogy az eddigi eredmények megközelítőleg is kielégítőek. A hatékonyság növelése sokrétű feladat, világos tehát, hogy munkánk csakis akkor lesz eredményes, ha nem kampányfeladatként, hanem állandó következetes munkával törekszünk valóra váltani. hatékonyság növelése érdekében f*\ végzett munkánk csak akkor lehet teljesei} eredményes, ha a pártszervezetek ebbe a munkába be tudják kapcsolni a dolgozók minél szélesebb körét, a munkásokat, mestereket, műszaki dolgozókat. Mindaddig, míg az üzemben a hatékonyság növelésének kérdése csupán a vezető dolgozók, párt- és szakszervezeti funkcionáriusok ügye, addig a legjobb esetben is csak részlet-eredmények lesznek a fáradozás gyümölcsei. Ha azonban az üzem gazdasági helyzetének részletes elemzésével együtt helyesen megmagyarázzuk a dolgozóknak a CSKP KB februári ülésén elhangzott beszámolót, a határozatot, az SZLKP kongresszusának anyagát és mindezek célját megvilágítva, felkeltjük a dolgozók érdeklődését és támogatását, akkor igyekezetünket teljes siker fogja koronázni. Ezen a téren a pártszervezeteknek döntő szerepük van, ez a tevékenység elkülöníthetetlen része a párt ellenőrzési jogának. A gömörhorkai cellulózegyárban tapasztaltuk, hogy a hatékonyság növelése az egész pártszervezet ügyévé vált, és a kommunisták nemcsak úgy értelmezik az ellenőrzési jogot, hogy a gyűléseken meghallgatják az igazgató beszámolóját az intézkedések végrehajtásáról, hanem következetes tömegpolitikai múnkával igyekeznek bekapcsolni ebbe a tevékenységbe az összes munkásokat, mestereket és műszakiakat. Ez a helyes módszere a termelés pártellenőrzésének, és minden pártszervezetnek így kell értelmeznie az ellenőrzési jogot. Következetesen ellenőrizni és minden erővel támogatni a helyes határozatok megvalósítását, ez az értelme és célja a pártalapszabályzat erre vonatkozó pontjának. Soha ne tévesszük szem elől azt az elvet, amelyet nyomatékosan hangsúlyoz az SZLKP kongresszusának határozata is, hogy a pártmunka fő módsr«re az öszszes párttagok által megvalósított meggyőzés, a tömegpolitikai munka. A kormány legutóbbi üléséask tárgyalása előterében ugyancsak o népgazdaság hatékonyságának növése állott. A kormányülésről kiadott kö*J»mény nyomatékosan figyelmeztet arr% hogy népgazdaságunk gyorsabb fejlesztése érdekében minden vonalon gyor*

1 sabban és következetesebben kell teljesítenünk a CSKP KB februári ülésének határozatát. Ennek érdekében konkrét feladatokat és intézkedéseket tűz ki, többek között az egyes gazdasági ágazatok dolgozói konferenciáinak még e hónap folyamán történő megtartását. E konferenciák hivatottak arra, hogy az illető szakaszok dolgozói számára kijelöljék a döntő gazdasági feladatokat. ' egnagyobb tömegszervezetünk, a szakszervezet milliós tagsága erejét tömöríti egybe és mozgósítja a gazdasági feladatok megoldására. Az a nagy erő, amelyet a szakszervezet képvisel, megköveteli, hogy a pértszerve' zetek minden üzemben a legnagyobb gondossággal törődjenek a szakszervezet munkájával. Hiba, hogy ez még nem mindenütt van így, az is hiba, hogy sok helyen a szakszervezet munkájáról való gondoskodás csupán abban merül ki, hogy a pártszervezet figyelemmel kíséri annak a néhány kommunistának a működését, akik valamilyen funkciót töltenek be a szakszervezetben. Márpedig ez kevés, a gondoskodás ih/ módon csak formális. Nem lenne szabad sehol sem elfelejteni, hogy az összes kommunisták egyúttal szakszervezeti tagok is, valamennyiük közös ügye tehát a szakszervezet munkájának kellő színvonalra emelése. Vegyük például a munkaversenyt, amelynek gazdasági feladataink teljesítésében a fő lendítő erőnek kell lennie, és amelynek szervezője a szakszervezet. Ha az összes kommunisták úgyis mint párttagok, úgy is mint szakszervezeti tagok minden üzemben megfelelő módon kiveszik részüket a versenyből, akkor a munkaverseny megszabadul a formális módszerektől és helyesen a vállalat legfőbb problémáinak megoldására fog irányulni. A tömegszervezetek, főleg pedig a szakszervezet útján óriási lehetőség nyílik az összes dolgozók bekapcsolására a hatékonyság növeléséért folyó harcba. Ahogy a terv teljesítéséről a munkahelyeken döntenek, ugyanúgy a népgazdaság fejlesztése is, a hatékonyság növelése is elsősorban a dolgozókon múlik. Amikor a gazdasági vezetés feletti pártellenőrzés jelentőségét hangsúlyozzuk, mindig arra is kell gondolnunk, hogy emellett a pártszervezetek fő feladata a dolgozók körében végzett politikai munka. Mert a munkahelyeken dolgozó munkások és műszakiak ismerik legjobban az illető munkahely lehetőségeit és tartalékait. A dolgozók alkotó kezdeményezése pedig nélkülözhetetlen és kimeríthetetlen. (g. i.) / MEGJEGYZES Lassan járj, tovább élsz A múlt héten Pöstyénben jártam, s mint az idegenek, kíváncsiskodva nézegettem a várost, a vendégeket, a sok szép üdülőt. Nézelődés közben megálltam a fürdönegyed innenső, város jelöli oldalán a hídnál. Egy rokkant, mankójára támaszkodó jiatalember a híd előtti szobrot jigyeli kitartóan. Ha valaki netán nem látta volna a szobrot, elmondom, hogy egy jérjit ábrázol, amint a mankóját kettétöri. — Én is azt szeretném már — mondja a mellettem álló idegen. Beszédéből észrevettem, hogy közép szlovákiai, ismerem ezt a tájszólást. — Mi történt? — kérdem tapogatózva. — Motorbicikli — soha többé nem ülök rá. — Dehogyis nem — mondom megnyugtatóan, — majd hozzáteszem — nem a motorbicikli a hibás. — Tudom, én voltam a hibás, gyorsan hajtottam, neki a teherautónak. Most itt vagyok utókezelésen. Majd a szoborra tekint, olyan arccal, mintha csak azt mondaná: i ó már neki. — Jöjjön velem, csak amoda a sarokig, veszek valamit a jiamnak, itt van anyám, hazaviszi. A jiamnak — így mondta, apai büszkeséggel. — A jiamnak — így mondta, csütörtökön Bratislavában a kettes villamosban egy anya, amikor megkérdezték tőle, kinek viszi a műlábát. — A fiamnak viszem — ismételte a kérdő tekintetekre. — ő nem vehette meg, mert fekszik, a felesége meg várandós — mondta szime kérdezés nélkül. A kocsiban ülők arcán látom a részvétet, az anya szemére lassan könnyfátyol borul. — Es mi történt? — kérdezi egy idősebb asszony. — Motorbicikli, másodszor ült rajta. Hajmeresztő, mennyi szerencsétlenség a motorkerékpárokon. De az emberek a hibásak. Ügy hajtanak, mintha a halált kergetnék. Legyen szabad kimondani, sokszor úgy mennék, mint a megvadult állat. Embertárs, útitárs, rendőr, előírás-, nekik mindegy. Övék az út, kizárólag az övék, s rajtuk kívül mindenki és minden felesleges. Jómagam is szeretem a gépeket, az autót, de azért csak azt mondom-, U'.ssan iárj, tovább érsz — de úgy is mondhatnám: lassan iársz, tovább éZs

z' Gérecz Árpád.