Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-16 / 166. szám, vasárnap

A nyugati hatalmaktól függi hogy a világbéke érdekében megoldják a leszerelést Y. Ä. Z0R9N nyilatkozata az ENSZ leszerelési albizottságában A további lázas fegyverkezést és a nemzetközi feszültség megőrzését kí­vánó körök — jelentette ki V. A. Zo­rin —, fokozták tevékenységüket mind az Egyesült Államokban, mind más országokban, főleg Nyugat-Né­metországban, ahol hivatalosan támo­gatják őket. Az a rendkívüli helyzet, amely az albizottság munkájában kialakult és amely a leszerelési tárgyalások meg nem engedett halasztgatásához ve­zet, e köröknek nyilvánvalóan nagyon megfelel. Azonban ez a helyzet fel­kelti azok aggodalmát, akik valóban a leszerelés kérdésének megoldására és az atomháború veszedelmének ki­küszöbölésére törekszenek. A szovjet küldöttség nem törődhet bele e hely­zetbe. Hogyha az albizottság nem akarja elveszíteni tekintélyét, nem szabad próbára tennie a népek türel­mét és tárgyilagosan hozzá kell fog­nia a leszerelés égető kérdéseinek megoldásához. A szovjet kormány már figyelmez­tette az albizottság tagjait arra a nagy mozgalomra, amely az atom- és hidrogénfegyverkísérletek ellen irá­nyul. Figyelmeztetni szeretnék egy nagyon fontos tényre — folytatta V. A. Zorin —, amelyet nézetünk szerint nem hagyhatnak figyelmen kívül a nukleáris robbantások beszüntetésé­nek ellenzői sem. Azon 2000 emerikai tudós nyilatkozatára gondolok, akik ismételten felszólították az atom- és Hollandia megszünteti a kereskedelmi korlátozásokat Hága (ČTK) — Hollandia külügymi­nisztériuma június 14-én közleményt adott ki, amely szerint a kormány elhatározta, megszüntet egyes olyan intézkedéseket, amelyek korlátozzák a Kínai Népköztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal és a Vietnami Demokratikus Köztársa­sággal folytatott kereskedelmi kap­csolatokat. A közlemény szerint a holland kor­mány az embargó felszabadítását a belga kormánnyal folytatott tárgyalá­sok után határozta el, tekintettel ar­ra, hogy más országok is megszüntet­ték a korlátozásokat az ezen orszá­gokkal folytatott kereskedelem terén. London (ČTK) — Az Egyesült Nemzetek Szervezete leszerelési albizottságának június 14-i ülésén V. A. Zorin, szovjet küldött azt javasolta, azonnal szüntessék be 2—3 évre az atom- és hidrogén­fegyverkísérleteket és vezessék be ezen intézkedés nemzetközi ellen­őrzését. hidrogénfegyverekkel rendelkező ha­talmakat, szüntessék be e fegyverek­kel való kísérleteket. V. A. Zorin beszédének befejező részében a szovjet kormány nevében javaslatot tett az atom- és hidrogén­fegyverek valamennyi kísérleteinek azonnali beszüntetéséről szóló egyez­ményre, legalább két-három évi idő­tp-tamra. A kísérletek beszüntetése ezen időre gyakorlati lépést jelentene az atomfegyverkezés beszüntetésének megvalósításához. E kísérletek beszüntetése feletti ellenőrzés problémájából az egyez­mény elérésének útján fő akadályt kovácsoltak. A szovjet kormány ezen akadály elhárítása iránti törekvésében hajlan­dó ellenőrzést vezetni be az atom- és hidrogénfegyverkísérletek beszünteté­se felett. E célra nemzetközi ellenőr­ző bizottság létesítését javasolja. V. A. Zorin javasolta továbbá, hogy a kölcsönösség alapján a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Csendes-óceán területén létesít­senek ellenőrző állomásokat. — Most önöktől, a nyugati hatal­maktól függ, hogy e fontos kérdést a világbéke érdekében megoldjuk. Walter Ulbricht Nemetország egyesítéséről Frankfurt, az Odera mellett (ČTK) Walter Ulbricht, a Német Demok­ratikus Köztársaság miniszterelnökének első helyettese és Németország Szocialista Egységpártja központi bizottságának első titkára június 14-én Frankfurtban negyvenezer ember előtt Németország egyesítéséről és a Né­met Demokratikus Köztársaságnak a világbéke megőrzéséért és megszilár­dításáért való harci feladatairól beszélt. „A szocializmus építése történelmi­leg fontos már azért is, mert csakis a szocializmus biztosíthatja a tartós békét — .jelentette ki Walter Ulbricht. — Ügy, amint az imperializmus és háború összetartoznak, a szocializ­mus és béke mvgbonthatatlan egységet képeznek". Walter Ulbricht ezután rámutatott a nyugat-németországi kapitalista kon­szernek uralma és a német milita­rizmus fenyegetést- közötti közvetlen összefüggésre. A bonni monopolista kormány nyolcezerkétszáz náci tábor­nok és tiszt felvételével az új Wehr­machtba biztosította a nyugatnémet •hadsereg „megbízhatóságát"'. „Mindenki előtt teljesen világos, — folytatta Walter Ulbricht, — amíg Németország egész területén nem tá­volítják el azok döntő hatalmát, akik egy nemzedék alatt két ízben is hábo­rúba és nemze.i katasztrófába sodorták Németországot és Európát, addig nem lesz biztosítva az európai béke-. Ul­bricht ezután u.talt a Szovjetunió ja­vaslatának jelentőségére az európai biztonsági rendszer megteremtését il­letőleg, valamint a Német Demokrati­kus Köztársaság javaslatainak fontos­ságára, a korlátolt fegyverkezés öve zetének létesítése, az atomfegyverek gyártásának és raktározásának betil­tása, a németek közötti megértés te­kintetében, amely javaslatok helyes­ségét a nyugatnémet lakosság mind­inkább elismeri. A nyugatnémet tőkések a Német­ország egyesítéséről szóló úgynevezett „szabad választási'" jelszavukkal meg­kísérlik a Német Demokratikus Köz­társaság dolgozódnak meg.tévesztését, hogy az államhatalmat a szavazólapért kiengedjék kezükből. Azonban a Német Demokratikus Köztársaság munkás­osztálya és népe okult a történelemből, nem hagyja magát félrevezettetni és a népi képviseletek választásakor június 23-án a nemzeti front jelöltjeinek megválasztásával megmutatja, hogy megértette nemzeti kötelességét és a német nép alapérdekét. Az egységes jelölő listára való szavazással megmu­tatja a világnak, hogy minden igazi német hazafinak egy. közös célja van: a békeszerető demokratikus és szo­cialista Németország. A szovjet államférfiak finnországi látogatásáról Miért ne lehetne ez máshol is így? A múlt idők folyamán sok példa tanúsítja, hogy egy rossz szóért a szomszédok megharagudtak egymásra és nemzedékeken át perlekedtek, ha­bár jól tudták, hogy ugyanazon sövény két oldalán kell élniük. Sok példa van a jó szomszédok kapcsolataira is, akik békében és barátságban éltek és segítették egymást. Nemcsak az em­berek között van ez így, hanem az országok között is. A Nyugaton nem sajnálják sem a papírt, sem a pénzt, hogy a Szovjet­uniót és a népi demokratikus államo­kat olyan színben tüntessék fel, hogy nem lehet nekik hinni. A Nyugat bi­zonyos burzsoá körei ugyanis meg vannak győződve arról, hogy az így előkészített közvélemény jobban bírja a politikai és a gazdasági csavar szo­rítását, valamennyi leszerelési és bé­kés egymás mellett élésre irányuló törekvés elutasítását. Ezen imperialista és monopolista bomlasztók ármánykodásával szemben az emberiségre sokkal hasznosabb és elfogadhatóbb lehetőség áll fenn, ame­lyet ma valamennyi szocialista és sok más ország is követ politikájában. Ez a lehetőség a különböző szociális és gazdasági rendszerű országok békés egymás mellett élésének és baráti kapcsolatainak gondolata. Bulganyin és Hruscsov elvtársak most lefolyt finnországi látogatása azt bizonyítja, hogy a különböző rendsze­rű országok békés egymás mellett élésének lehetősége már évek óta nemcsak gondolat, hanem a gyakor­latban is megvalósítható. Finnország és a Szovjetunió alapjá­ban véve elvitathatatlanul ellentéte­sek. Az egyik kis ország a másik pe­dig nagyhatalom, az egyik tőkés, a másik szocialista állam. A múltban a két ország között felmerültek vi­szálykodások. Ennek ellenére most már évek óta példás jó szomszédi kapcsolatokat ápolnak. Erről tanúsko­dik a szovjet államférfiak finnországi fogadtatása, valamint a moszkvai Pravda értékelése is, amely Bulganyin M ÜJ szö 1057. június 16. és Hruscsov elvtárs finnországi útját a béke és barátság missziójának ne­vezte. Az csak természetes, hogy az ál­lamok közötti ilyen barátságos kap­csolatok nem hullanak az égből. Eh­hez elsősorban mindkét fél jóakarata, a kölcsönös megértés, tisztelet és bi­zalom légköre szükséges. Nyugatról ugyan gyakran halljuk, hogy ilyen légkör még nem jött létre, és hogy a kölcsönös bizalom légkörét foko­zatosan, elsősorban tettekkel kell megteremteni. A finn-szovjet kapcsolatok alapja az 1948. évi barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződés, az első nemzetközi jogi okmány, amely megállapítja Finnország semle­gességét. 1955-ben ezt a szerződést további 20 évvel meghosszabbították és a Szovjetunió Finnországnak át­adta a Porkkala-Udd erődítményt, ahol tengeri támaszpontja volt. Az bizonyos, hogy a baráti szovjet-finn kapcsolatok kedvező befolyást gyako­rolnak a nemzetközi feszültség enyhí­tésére, főképp a Balti-tenger térségé­ben. Minden bizonnyal feltételezhető, hogy a szovjet államférfiak finnor­szági látogatása megszilárdítja ezt a kedvező befolyást. A zárónyilatkozat rámutat arra, hogy a két ország ál­lamférfiainak látogatásait folytatják majd, sikeresen fejlesztik a külkeres­kedelmet (a Szovjetunió ma Finnor­szág legnagyobb kereskedelmi part­nereinek egyike), a gazdasági és kulturális együttműködést. A Szovjetunió és Finnország kap­csolataiban ez irányban joggal. lát­hatunk példaképet. így értékelik ezt mind a szovjet, mind a finn körök, így például U. K. Kekkonnen elnök, a szovjet államférfiak tiszteletére adott ebéden kijelentette, hogy „a mai nyugtalan fílágban a Finnország és Szovjetunió között fennálló jó szomszédi kapcsolatokat — nem tekintve a két ország eltérő társadal­mi rendszerét —• példaszerűnek kell tekinteni. Ez a nyilatkozat bizonyár* nem mindenkinek kellemes, azonbafc olyan tény, amelyet nem szabad el­hallaatni. Hasonló szellemben értékel­te az agrár szövetség lapja a „Maa­kansa" 1957 februári számában, hogy „mindkét fél meg lehet elégedve az elért eredményekkel, mert jó példával szolgálnak a világ többi államának". Felmerültek olyan hangok is, ame­lyek megkísérlik a szovjet-finn kap­csolatok kialakulása jelentőségének lekicsinylését, azzal az állítással mes­terkednek, hogy Finnország külpoliti­káját a kényszerűség diktálja és ezzel akarják csökkenteni jelentőségét. Kekkonnen elnök azonban megmu­tatta, hogy ez a szükség a nép érde­kének helyes értelmezésén alapszik és ez a béke. A békepolitika a jelenleg nemzetközi helyzetben, amikor kon­fliktus esetén a nemzeteket a korsze­rű pusztítófegyverek fenyegetik, nem csak Finnország, hanem minden nem­zet és ország érdeke. Minden kor­mánynak érdekében áll e politika követése. Ha ezt betartanák, az em­beri társadalom nagy lépéssel jutna előre. Ki akarja azt állítani, hogy az olyan kapcsolatok, amelyeket a hatalmas szocialista Szovjetunió és a kis kapi­talista Finnország megteremtettek, nem általánosan előnyösek a mai világban? Nem vennénk szívesen például ilyen kapcsolatokat nyugati szomszédaink­kal? Mennyivel megelégedettebben és nyugodtabban élnének az emberek a határok mindkét oldalán. Milyen fel­szabadulást jelentene az egész világra hogyha ilyen kapcsolatok kezdenének kibontakozni az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, (a Szovjetunió mint ismeretes az USÁ-nak baráti szerződés megkötését javasolta) vagy pedig az "USA és a Kínai Népköztársa­ság között, amely ország létezését az Egyesült Államok nem akarják tudo­másul venni? Amennyiben ma még nem megy minden úgy, ahogy ezt a nemzetek óhajtják, csakis azért történik, mert ezt nem kívánják egyes burzsoá or­szágok vezető körei. Az ő krédójuk a hidegháború politikája, mert a há borús pszichózis, a fegyverkezés és a háborúk jövedelmeznek. És azok, akik­nek mindez jövedelmet hajt, sokkal többet törődnek nyereségükkel, mint a nemzetek sorsával. A. M. Helyesen ellenőrizni, de egyúttal mozgósítani is ártunk nagy ereje a múltban is, jelenleg is abban mutatkozott a legjobban, hogy a néppel szoros kap­csolatban minden esetben meg tudta nyerni és mozgósítani tudta a dolgo­zók tömegeit a kitűzött célok elérésé­re. Miért volt ez lehetséges? Azért, mert a párt politikája, határozatai, cél­kitűzése minden esetben megfelelt a nép érdekeinek, s a nép boldogulását tartotta szem előtt. Pártszervezeteink hónapok óta ismét fontos párthatározat, a CSKP KB feb­ruári ülésén a népgazdaság nagyobb hatékonyságának elérésére hozott ha­tározat megvalósításán buzgólkodnak. Ma már aligha kétséges bárki előtt is, hogy gazdaságunk nagyobb hatékony­sága, az összes tartalékok és lehetősé­gek feltárása és hasznosítása a legfon­tosabb alap, amely elkerülhetetlen fel­tétel a nép életszínvonala további emelkedésénél. Ennek megmagyarázá­sáért, a teljesítésükre való mozgósítá­sért sokat tettek pártszervezeteink az elmúlt hónapokban. Korántsem mond­hatjuk azonban, hogy az eddigi ered­mények megközelítőleg is kielégítőek. A hatékonyság növelése sokrétű fel­adat, világos tehát, hogy munkánk csakis akkor lesz eredményes, ha nem kampányfeladatként, hanem állandó következetes munkával törekszünk va­lóra váltani. hatékonyság növelése érdekében f*\ végzett munkánk csak akkor lehet teljesei} eredményes, ha a párt­szervezetek ebbe a munkába be tud­ják kapcsolni a dolgozók minél széle­sebb körét, a munkásokat, mestereket, műszaki dolgozókat. Mindaddig, míg az üzemben a hatékonyság növelésének kérdése csupán a vezető dolgozók, párt- és szakszervezeti funkcionáriu­sok ügye, addig a legjobb esetben is csak részlet-eredmények lesznek a fá­radozás gyümölcsei. Ha azonban az üzem gazdasági helyzetének részletes elemzésével együtt helyesen megma­gyarázzuk a dolgozóknak a CSKP KB februári ülésén elhangzott beszámolót, a határozatot, az SZLKP kongresszusá­nak anyagát és mindezek célját meg­világítva, felkeltjük a dolgozók érdek­lődését és támogatását, akkor igyeke­zetünket teljes siker fogja koronázni. Ezen a téren a pártszervezeteknek döntő szerepük van, ez a tevékenység elkülöníthetetlen része a párt ellenőr­zési jogának. A gömörhorkai cellulózegyárban ta­pasztaltuk, hogy a hatékonyság növe­lése az egész pártszervezet ügyévé vált, és a kommunisták nemcsak úgy értelmezik az ellenőrzési jogot, hogy a gyűléseken meghallgatják az igazgató beszámolóját az intézkedések végre­hajtásáról, hanem következetes tömeg­politikai múnkával igyekeznek bekap­csolni ebbe a tevékenységbe az összes munkásokat, mestereket és műszakia­kat. Ez a helyes módszere a termelés pártellenőrzésének, és minden párt­szervezetnek így kell értelmeznie az ellenőrzési jogot. Következetesen ellen­őrizni és minden erővel támogatni a helyes határozatok megvalósítását, ez az értelme és célja a pártalapszabály­zat erre vonatkozó pontjának. Soha ne tévesszük szem elől azt az elvet, ame­lyet nyomatékosan hangsúlyoz az SZLKP kongresszusának határozata is, hogy a pártmunka fő módsr«re az ösz­szes párttagok által megvalósított meggyőzés, a tömegpolitikai munka. A kormány legutóbbi üléséask tár­gyalása előterében ugyancsak o nép­gazdaság hatékonyságának növése állott. A kormányülésről kiadott kö*J»­mény nyomatékosan figyelmeztet arr% hogy népgazdaságunk gyorsabb fejlesz­tése érdekében minden vonalon gyor* 1 sabban és következetesebben kell tel­jesítenünk a CSKP KB februári ülésé­nek határozatát. Ennek érdekében konkrét feladatokat és intézkedéseket tűz ki, többek között az egyes gazda­sági ágazatok dolgozói konferenciáinak még e hónap folyamán történő meg­tartását. E konferenciák hivatottak arra, hogy az illető szakaszok dolgozói számára kijelöljék a döntő gazdasági feladatokat. ' egnagyobb tömegszervezetünk, a szakszervezet milliós tagsága erejét tömöríti egybe és mozgósítja a gazdasági feladatok megoldására. Az a nagy erő, amelyet a szakszervezet kép­visel, megköveteli, hogy a pértszerve' zetek minden üzemben a legnagyobb gondossággal törődjenek a szakszerve­zet munkájával. Hiba, hogy ez még nem mindenütt van így, az is hiba, hogy sok helyen a szakszervezet mun­kájáról való gondoskodás csupán ab­ban merül ki, hogy a pártszervezet fi­gyelemmel kíséri annak a néhány kommunistának a működését, akik va­lamilyen funkciót töltenek be a szak­szervezetben. Márpedig ez kevés, a gondoskodás ih/ módon csak formális. Nem lenne szabad sehol sem elfelejte­ni, hogy az összes kommunisták egy­úttal szakszervezeti tagok is, vala­mennyiük közös ügye tehát a szakszer­vezet munkájának kellő színvonalra emelése. Vegyük például a munkaver­senyt, amelynek gazdasági feladataink teljesítésében a fő lendítő erőnek kell lennie, és amelynek szervezője a szak­szervezet. Ha az összes kommunisták úgyis mint párttagok, úgy is mint szakszervezeti tagok minden üzemben megfelelő módon kiveszik részüket a versenyből, akkor a munkaverseny megszabadul a formális módszerektől és helyesen a vállalat legfőbb problé­máinak megoldására fog irányulni. A tömegszervezetek, főleg pedig a szakszervezet útján óriási lehetőség nyílik az összes dolgozók bekapcsolá­sára a hatékonyság növeléséért folyó harcba. Ahogy a terv teljesítéséről a munka­helyeken döntenek, ugyanúgy a nép­gazdaság fejlesztése is, a hatékonyság növelése is elsősorban a dolgozókon múlik. Amikor a gazdasági vezetés fe­letti pártellenőrzés jelentőségét hang­súlyozzuk, mindig arra is kell gondol­nunk, hogy emellett a pártszervezetek fő feladata a dolgozók körében végzett politikai munka. Mert a munkahelyeken dolgozó munkások és műszakiak isme­rik legjobban az illető munkahely le­hetőségeit és tartalékait. A dolgozók alkotó kezdeményezése pedig nélkülöz­hetetlen és kimeríthetetlen. (g. i.) / MEGJEGYZES Lassan járj, tovább élsz A múlt héten Pöstyénben jártam, s mint az idegenek, kíváncsiskodva nézegettem a várost, a vendégeket, a sok szép üdülőt. Nézelődés közben megálltam a für­dönegyed innenső, város jelöli olda­lán a hídnál. Egy rokkant, mankójára támaszkodó jiatalember a híd előtti szobrot jigyeli kitartóan. Ha valaki netán nem látta volna a szobrot, elmondom, hogy egy jér­jit ábrázol, amint a mankóját ketté­töri. — Én is azt szeretném már — mondja a mellettem álló idegen. Beszédéből észrevettem, hogy kö­zép szlovákiai, ismerem ezt a tájszó­lást. — Mi történt? — kérdem tapoga­tózva. — Motorbicikli — soha többé nem ülök rá. — Dehogyis nem — mondom meg­nyugtatóan, — majd hozzáteszem — nem a motorbicikli a hibás. — Tudom, én voltam a hibás, gyor­san hajtottam, neki a teherautónak. Most itt vagyok utókezelésen. Majd a szoborra tekint, olyan arc­cal, mintha csak azt mondaná: i ó már neki. — Jöjjön velem, csak amoda a sa­rokig, veszek valamit a jiamnak, itt van anyám, hazaviszi. A jiamnak — így mondta, apai büszkeséggel. — A jiamnak — így mondta, csü­törtökön Bratislavában a kettes vil­lamosban egy anya, amikor meg­kérdezték tőle, kinek viszi a műlá­bát. — A fiamnak viszem — ismételte a kérdő tekintetekre. — ő nem ve­hette meg, mert fekszik, a felesége meg várandós — mondta szime kérdezés nélkül. A kocsiban ülők arcán látom a rész­vétet, az anya szemére lassan könny­fátyol borul. — Es mi történt? — kérdezi egy idősebb asszony. — Motorbicikli, másodszor ült rajta. Hajmeresztő, mennyi szerencsétlen­ség a motorkerékpárokon. De az em­berek a hibásak. Ügy hajtanak, mint­ha a halált kergetnék. Legyen szabad kimondani, sokszor úgy mennék, mint a megvadult állat. Embertárs, útitárs, rendőr, előírás-, nekik mindegy. Övék az út, kizárólag az övék, s rajtuk kívül mindenki és minden felesle­ges. Jómagam is szeretem a gépeket, az autót, de azért csak azt mondom-, U'.ssan iárj, tovább érsz — de úgy is mondhatnám: lassan iársz, tovább éZs z' Gérecz Árpád.

Next

/
Oldalképek
Tartalom