Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-11 / 130. szám, szombat

Jó eredmény, de jobb is lehetne A lelkek és a közös érdekek egysége Ha elemezni akarjuk a kassai Szovjet Hadsereg Gépipari Üzem eddigi munkáját, sok régi hiányosságot is meg kell említeni, amelyek részben még ma is befolyásolják a termelés növelését. Tavaly számtalan ok akadt arra, hogy miért nem teljesítették a termelési tervet. Voltak, akik azt bizonygatták, hogy nem volt elég anyag, neife szilárd a termelési program, mások azt mondták, hogy fiatal még az üzem, kevés tapasztalatattal rendelkeznek a vezetők. A tanonciskolából kikerült fiatal munkások, alighogy a gyárba beléptek, egynéhányuk kivételével mind ott hagyták munkahelyüket, mert alacsony volt a fizetésük és az üzem vezetősége nem törődött szaképzettségük továbbfokozásával. Ma már más a helyzet. Örvendetes tény, hogy az év kezdetétől az üzem termelése felfelé ível. Mivel magyarázható ez a javulás? Szerintünk azzal, hogy mind az üzem vezetősége, mind a pártszervezet és a szakszervezet komoly megfontolással hozzálátott a bírált hibák eltávolításához, a termelés jobb megszervezéséhez. Említsük csak meg a diffuzőröket, melyek befejezéséhez végül is a sajtó nyilvános bíriyatára láttak hozzá és szállították le a megrendelőnek. Okvetlenül szükséges tehát aláhúzni, hogy ebben az üzemi újság, a propaganda osztály és a pártsajtó nyílt bírálata sokat segített és ma is segít rámutatni azokra a hibákra, melyek még itt-ott fékezik az üzem dolgozóinak jó munkára irányuló törekvéseit. Az üzem dolgozóinak érdeme az is, hogy értékes kötelezettségvállalással csatlakoztak a nyitrai kerület üzemeinek felhívásához. Elhatározták, hogy az év végéig 242 tonna hengerelt anyagot takarítanak meg népgazdaságunknak. Ezzel részben az anyaghiányt akarják kiegyensúlyozni üzemünkben, de a fő cél olcsóbbá tenni a termelést. E cél elérése érdekében az üzemben két komplex-brigádot szerveztek. A kötelezettségvállalás,- melynek már az első negyedévben több mint felét teljesítették, megmutatta, van hol tartalékot feltárni, ha ezt nemcsak fentről, hanem egyenesen a munkahelyen is megszervezik. Különösen jó példát mutat az anyagtakarékoskodás terén a 41-es műhely, melyben vegyi üzemek számára gyártanak berendezéseket. Ebben a műhelyben Gabriel József főmester, a műhely mestereivel és munkásaival együtt arra törekszik, hogy egyetlen darab hengerelt acél se vesszen kárba. A hulladékanyagnak csa/knem 75 százalékát különböző kisebb méretű, jó minőségű alkatrészek elkészítésére használják fel. A lemezek szabási tervét úgy dolgozzák ki, hogy minél kevesebb legyen a hulladék. Azokat a hulladékdarabokat, melyeket már semmire sem lehet felhasználni, kis 80X80 mm-es darabokra vágják és átadják a szomszédos 44-es számú kohászati műhelynek, amely öntvényhez használja mint keveréket. Az eddig megtakarított hengerelt anyag, melynek értéke 22 410.— korona, további megrendelések gyártását teszi lehetővé, így járult hozzá a 41-es műhely az anyagtakarékoskodási versenyhez, de meg kell mondanunk: ebben vetélytársra még nem talált. Gábriel József, kommunista, önzetlen magatartásával, a munka jobb megszervezésével tehát megmutatta, hogyan kell harcolni a párt határozatainak megvalósításáért. Nemcsak Gabriel főmester dolgozik ilyen odaadóan az anyagtakarékoskodás terén, hanem Ivánko, Fuszek, Komár, Zelenyák, Lipták, Szeles és Kurpás elvtársak is, akik példát mutatnak a többieknek. 11159 kilogrammal könnyebb gépet szerkesztenek A műhelyben bevezették a személyi megtakarítási számlákat. Hetvenhét számlát nyitottak, ezek közül 19-et két mutatószámmal. A személyi számlákon, amelyek értéke már meghaladja a 7000.— koronát, szerszám- és anyagmegtakarítás, továbbá normaszilárdítás szerepel. A 41-es műhely konstrukciós osztályán szintén törekednek anyagtakarékoskodásra. Elhatározták, hogy az év végéig a normánfelüli készletek felhasználásával, s vegyi berendezések súlyának csökkentésével 48 tonna acélt takarítanak meg. Ebből az első negyedévben már 35 tonna meg -is van. A gépkalapácsokat gyártó üzemrészleg konstruktőrei közül Limbách Ervín egy tervjavaslatot dolgozott ki, a Pb2000-es gőzkalapács gyártására. A javaslat szerint a kalapács súlya 21000 kilogrammról 9850 kilogrammra csökkent; ez éven már meg is ÚJ SZÔ 1957. május 11. kezdik a hozzávaló alkatrészek gyártását. Már az első darabon 231000 korona értékű anyag- és munkamegtakarítást érnek el azzal, hogy az alapzatot öntött vas helyett hegesztett acélból készítik el, mely ugyancsak jól megfelel a célnak. Rechtortics Ferenc, a konstruktőrcsoport vezetője elmondja, hogy az új villany-, gőz- és légkalapácsok szerkesztésében arra törekednek, hogy a kalapácsokhoz szükséges alkatrészeket sorozatosan gyárthassák, amivel szintén csökkentik az önköltséget. Az új technika Az SZLKP kongresszusán elhangzott beszámolóban rámutattak arra, hogy gépipari termelésünk gyakran elmarad a fejlődéstől és nem alkalmazzák eléggé az új technika vívményait. Ez a bírálat teljes mértékben vonatkozik a kassai üzemre is. Mert ha a konstruktőrök végeztek is bizonyos tökéletesítéseket, ez a termelésben nagyon soká került gyakorlati alkalmazásra. Pedig itt van a legnagyobb lehetőség új, tökéletes gépek szerkesztésére, melyek külföldön is nagyobb elismerést szereznének hazánk gépiparának. Hogyan lehet a gépeket tökéletesíteni, erre konkrét példa Limbách Ervín javaslata, amelyhez hasonló több is lehetne az üzemben. Csakhogy a konstrukciós osztálynak nem szabadna elzárkóznia a munkások elől. Nem elég Csak papíron megszerkeszteni a gépet, szükséges a munkást ellenőrizni, megnézni, hogyan készítik el a tervrajz szerint az alkatrészeket és ebben segíteni is kell a munkásokat. A munkásokkal való szoros kapcsolat, egymás kisegítése csak jó eredményt hozna. A konstruktőrök követik Sárosi Zoltán kollégájuk példáját, akit a munkások szeretnek, megbecsülnek, mert gyakran jár közéjük, tanácsot ad nekik, a gép mellett megbeszéli velük a tervrajz egyes részleteit, meghallgatja véleményüket. Ha ezt így csinálnák mindnyájan, biztos nem történne meg a műhelyben volyan eset, hogy a gépkalapács lendítő kerekét préselés helyett vasdoronggal, daru segítségével, a legprimitívebb módszerrel döngessék be helyére. A konstruktőrök és a műszaki dolgozók tartsák kötelességüknek tanácsaikkal segíteni a termelésben dolgozó munkásokat. Az újítómozgalom, melyet máig elhanyagoltak az üzemben, a műszaki dolgozók aktív segítségével újabb sikerekre vezethet. Szükséges komolyan foglalkozni a fejlesztési múhely kérdéseivel is. Vegyenek példát a vrútkyi mozdony- és vagonjavító műhelyről, ahol ennek komoly feladatai vannak a termelés javításában, megújításában. Ez náluk sikerekre is vezetett, mert hisz maga a főmérnök törődik a fejlesztési műhely újítóival, és azok gondjaival. Nagy szükség lenne a 44-es kohászati műhelyben is alkalmazni a kisgépesítési és tökéletesíteni' a már elavult termelési módszereket. Ezekre a hiányosságokra az említett műhely munkásai már régen rámutattak. A Kassai Szovjet Hadsereg Gépipari Üzem osztályvezetőinek, konstruktőreinek és hivatalnokainak (akikből talán több is van, mint amennyi szükséges lenne) komoly hibája, hogy elzárkóznak a munkásoktól és nincs meg köztük a szoros kapcsolat. Nem mondhatjuk ezt Sadloň elvtársról, az üzem igazgatójáról, aki éppen ellenkezőleg, sokat jár a műhelybe, meghallgatja a munkások javaslatait, panaszait. Ebben a tekintetben példát vehetne róla maga az üzem fődiszpécserje, Ferencsik elvtárs is. Vonatkozik ez részben az anyagbeszerző osztály dolgozóira is, ahol ugyan elmondották, milyen nehézségekkel küzdenek az anyagbeszerzés terén, Buldozer-ekéink A Vorosilov-üzemek dolgozói Dubnicán még csak most fejezik be az első 50 mintadarab buldozer-eke gyártását és a külföld máris nagy érdeklődést mutat a gépek iránt. A dubnicai gyár a brnói Šverma üzemektől vette át a lánctalpas-traktor pótberendezésének gyártását. A termelés hatékonyságának emelésére Trnovsky Stanislav mérnök a ráma készítésének megváltoztatását javasolta, miáltal a készítmény nemcsak szilárdságában nyert sokat, hanem tetszetősebb lett a külseje és kisebb a súlya. Ezen újítási javaslat érvényesítésével egy darab készítésénél mintegy 30 kg acélt takarítanak meg, ami az év végéig 30 ezer kg anyagot jelent. Ebből a mennyiségből további 30 darab buldozer-ekét lehet gyártani. A buldozer-eke lehetőséget nyújt a lánctalpas-traktor több irányú kiarról azonban nem beszéltek, hogy néha milyen meggondolatlan intézkedések történnek náluk. Például Majer elvtárs, az osztály vezetője utasítást adott Braunnak • két golyóscsapágy beszerzésére azzal, hogy repülőgépen utazzon addig, amíg az országban be nem szerzi a szükséges golyóscsapágyakat. Braun elvtárs szívesen tett eleget az utasításnak. Timkó Arpád, a becsületesen gondolkodó munkás, végre is megunta a hosszú hetekig való várakozást és saját pénzén megvette a kassai Mototechnában a szükséaes aolyóscKaoágyakat, hogy a tétlenül álló gépét üzembe helyezze. Ha ezt a kérdést megbeszélték volna az anyagbeszerző osztályon Timkó Árpáddal, akkor a repülőgépen való utazásra nem került volna sor. Már pedig ez is a termelés hatékonyságát csökkentette. Több figye'met az íf'űsáernafc Az izemben sokkal többet kell foglalkozni az ifjúsáq nevelésével, a fiatalok szakképzettségének fokozásával. Az üzemben több különféle tanfolyam, esti ipari iskola, mesteriskola áll a fiatalok rendelkezésére. Az ilyen gondoskodást csak a szocialista rendszer biztosíthatja munkásaink számára. Meg kell tehát a fiatalságot győzni, használja ki ezeket a nagy lehetőségeket. Nem szabad csak úgy foglalkozni a kérdéssel, mint ezt a legutóbbi pártgyűlésen tették az elvtársak. A pártbizottság beszámolójában a fiatalsággal kapcsolatban csak általános fogalmakat említettek meg, de nem foglalkoztak részletesen azzal, melyik műhelyben, milyen intézkedésre van szükség a kommunisták részéről. Pedig jobban fel kellene karolni a fiatalok kezdemézését és tanácsot adni munkájukban. Leqjobb példa erre a 44-es kohászati műhely, amelynek fiataljai versenyre hívták fel a többi műhelyek CSISZtagjait. Itt a műhelyvezető és a műhely mestere Lénárd Gusztáv törődik a fiatalok nevelésével, ami meg is látszik a kollektíva munkáján. A fiatalok közül Szabó Ferenc, jómunkáia jutalmául a moszkvai fesztiválra megy mert néki nagv része van abban, hogy műhelyük elnyerte a városi CSISZszervezet Vörös Zászlaját. A 42-es műhelyben, ahol most Ján Lovišek, aktív CSISZ-tag a vezető, szintén láthatólag javul a munka. A CSISZtagokat csoportokba szervezte és nevelésükkel állandóan foglalkozik. Az üzem műhelyeiben tapasztaltabb munkások védnökséget vállalhatnának a fiatalok felett. A munkahelyek megosztása is úgy lenne logikusabb, ha- minden tapasztailt szakmunkás mellett egy-egy fiatal dolgozna. A bírálat és az önbírálat nagyon szükséges az üzemben. Ha ez nem lenne, hamarosan visszamaradnának a fejlődésben. A kassai Szovjet hadsereg Gépipari Üzem az első negyedévben előretört. Bizonyítéka ennek az, hogy az objektív nehézségek ellenére is tudták a tervet teljesíteni. Az első negyedévben a nyerstermelés tervét 102.2%-ra, az árutermelés tervét 104.2%-ra teljesítették, az önköltséget fél százalékkal, a selejtet 2,9%-ról 1,7%-ra csökkentették. A 125.7 tonna megtakarított hengerelt anyag is azt bizonyítja, hogy sokban javult a munka. Ezek a számok arról beszélnek, hogy van lehetőség túlteljesíteni a tervet. De nem egyszer, hanem minden nap, minden héten és minden hónapban egyenletesen, hogy az üzem méltán viselje elnevezését, a Szovjet Hadsereg nevet, mely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után győzelmet győzelemre aratott. Horváth Sándor. sikere külföldön használására. Hajlíthatóságánál fogva nemcsak egyszerű talaj kiegyengetésére alkalmas, hanem például a hó összehordására, porhanyós anyagok áthelyezésére stb. Nagy hasznot hajt például az erdei munkánál, ahol a traktor az eke segítségével utat vág a különben hozzáférhetetlen helyeken s egyidejűleg a kivágott fát is leszállítja. Az eke ilyen természetű előnyeit különösen Mexikó kereskedelmi képviselője értékelte és az ő megrendelésére még az első próbasorozatból 20 darab buldozer-ekét küldtünk a tengeren túlra. Mostanáig minden megrendelés külföldről érkezett. A sorozatgyártást már előkészítették, havonta 100 "darabot fognak gyártani. Az első 100 példány már ebben a hónapbanMőkészül. (Tudósítónktól) Ma, amikor a genfi konferenciát követő hónapok enyhültebb légkörének időszaka után ismét bizonyos ingadozást mutat a politikai barométer, nem lehet érdektelen — legalább nagy vonásokban — rámutatni a világot mozgató problémákra s az útra, amely az egyetemes emberiség szebb és jobb jövője felé vezet. A népek s elsősorban az országok munkásosztályai, általában, mindenütt a tartós béke, a világbéke őszinte hívei s ez természetes, mert egyrészt a kultúrember lelkialkatának alapvető vonása a békeszeretet, másrészt mint döntő fontosságú tényező jön számításba, hogy a háborúskodáshoz semmiféle érdek nem fűzi. Miért kell mégis a XX. században immár harmadszor foglalkozni a háború veszélyének problémájával s ennek ellensúlyozásaképpen a béke táborának az eddiginél sokkal gondosabb megszervezésével, szilárd egységének, tettrekészségértek biztosításával ? indenki előtt világos, hogy a két világháború okait nem ideológiai, hanem gazdasági síkon találjuk meg. Az imperializmus, mint a kapitalizmus végső fázisa, a munkásmozgalom, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a szocialista tábor 1945. utáni további megerősödése, a gyarmati és félgyarmati országok népeinek eredményes függetlenségi harca következtében elvesztette egyeduralmát a világpiacon. A tőkés országok egymás közötti marakodása a piacokért nem szűnt meg, de az egyes államok imperialista körei abbban az egy kérdésben egységesen vélekednek, hogy a szocializmus, mint az emberiség érdekeinek legjobban megfelelő társadalmi és gazdasági rendszer, előbb-utóbb az egész világon győzedelmeskedik, ez pedig egyértelmű a kizsákmányolás, a gýarmati rendszer, a néhány ezernyi nagytőkés család érdekében állandóan ismétlődő háborúk végleges felszámolásával. Az amerikai imperializmus, amely tőkében, ipari potenciája tekintetében a legerősebb és a legagresszívabb, világuralomra törekszik, ezt mindenki tudja, látja, aki érdeklődik a politikai események menete iránt. E törekvésének útjában áll a szocialista tábor s ezért az imperializmus arra készül, hogy ezt a szemlátomást erősödő béketábort katonailag háború útján megsemmisítse. Az imperialisták lázasan fegyverkeznek, atomtámaszpontokat építenek Európa és Ázsia kapitalista országai területén s szervezkedésükbe bevonták Nyugat-Németországot is, amely elképzeléseik szerint majd a faltörő kos szerepét játszaná Európában a szocialista országok elleni háborúban. De azt is igen jól tudják az imperialisták, hogy a szocialista tábor egysége a világ békeszerető népeinek vele egyező érdekeivel együtt mily hatalmas erkölcsi és katonai erőt képvisel. Ezt az egységes, roppant erőt minden úton-módon lazítani igyekszenek, hogy céljukhoz közelebb jussanak. S ennek a stratégiának láncszemei azok a kísérletek, amelyekkel a szocialista országokkal barátságban élő nemzetekre nyomást akarnak gyakorolni, sőt támadásokat indítanak ellenük, mint ahogy ezt láthattuk Egyiptom, vagy legújabban Jordánia esetében. A reakciós imperialista körök, minden eddigi kudarcuk ellenére is, makacsul folytatják kísérleteiket, hogy ne csak a szocialista országok egységét törjék meg, hanem általában a nemzetközi kommunista munkásmozgalom erejét, hogy aláássák a marxizmus-leninizmus nagy eszméjének tekintélyét, amely eszmének humanizmusa, tudományos megalapozottsága minden értelmes, békeszerető ember eszét-lelkét óvhatatlanul megfogja. Ez ma az imperialisták alattomos, veszélyes taktikája s valóban nem nehéz megfigyelni, hogy mögötte ott rejtőzik a modern atomháború minden borzalma. Mert, ha a békére vágyó emberiség ellen általában s így a szocialista országok ellen elsősorban szőtt sötét terveik csak részben is megvalósulnának, ha a szocialista tábor, ha a kommunista munkásmozgalom egységét megingathatnák, könnyebb volna a szocialista országok elleni, de ezzel az egész emberiség elleni háború előkészítésének útja. Tagadhatatlan, hogy a néhányezernyi nagytőkés, akiknek kizárólag érdekük a háború, elszórtan támogatókra talált még a szocialista országokban is. A burzsoázia itt sem nyugodott bele a változhatatlanba, politikai és gazdasági jogainak elvesztésébe. Igyekszik összeköttetést felvenni az imperializmus legfőbb képviselőivel, az amerikai nagytőke uraival s ezek eszközeivel, de nem véti meg a hazai szervezkedés lehetőségeit sem. Háborús céljaik egyik legfőbb támaszát azonban az imperialisták, a súlyos történelmi tapasztalatok ellenére is, a német militarizmus felélesztesében látják. Nyugat-Németországban a mai helyzet sok tekintetben hasonló ahhoz, ami a második világháborút is megelőzte. Tudjuk, hogy annak idején a nyugati nagyhatalmak a Szovjetunió ellen uszították a hitleri Németországot, segítségére voltak a fegyverkezésben s ezzel a világ lángragyújtásában. Ugyanezt teszik ma a „szovjet fenyegetésre" hivatkozva, miközben igazi terveiket, az egész világpiac megszerzését, a gyarmati uralom fenntartását, a kizsákmányolás fokozását néhányezer nagytőkés érdekében, „a kommunista veszedelem" átlátszó papírfoszlányaiba burkolják. S most vessünk egy pillantást a mai „szovjet veszedelemre", egészen függetlenül attól, hogy a Szovjetunió már eddig is milyen múlhatatlan érdemeket szerzett a német fasizmus embertelen, népeket leigázó rémének elpusztításában, az országok eqé6z sorának felszabadításában, a gyarmati és félgyarmati nemzetek függetlenségi harcának támogatásában s nem utolsó sorban a béke növekvő táborának megszervezésében, az általános emberi jogokért folytatott következetes harcában. A szocialista tábor a Szovjetunió vezetésével lankadatlanul küzd a világbékéért s ettől nem tántoríthatja el őt az imperializmus semmiféle ármánykodása sem. Legyen az az Egyesült Nemzetek fórumán, vagy az egyes országok közötti közvetlen kapcsolatokban. a Szovjetunió nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy konkrét javaslatokat (sőt a maga részéről közvetlen intézkedéseket) ne tegyen a béke megőrzésére. Követeli az ellenőrzött leszerelést, az atomfegyver megsemmisítését, az európai kollektív biztonságot, mert külpolitikájának alaptétele a békés egymás mellett élés elve. A Szovjetuniónak és vele együtt a népi demokratikus országoknak, de a legtöbb ázsiai és afrikai országnak és a nyugati tőkés országok népeinek is szívügye és életérdeke a világ békéje. Ezzel ellentétes érdeke — mint már említettük — csakis a néhányezernyi nagytőkés családnak és kiszolgálóiknak van. Csakis ez utóbbiak szempontjából jelenthet veszedelmet a Szovjetunió külpolitikája. Ez elenyésző, de nem lebecsülhető erejű kisebbség hatalmi vágya, financiális reményei a busás hasznot hozó kizsákmányolás érdekében készülődik az imperializmus a harmadik világháborúra, hogy a békeszerető emberiséget ismét vágóhídra vigye. A szocialista tábor népeinek őszinte békevágya s az ennek megvalósításáért tett lépések, a konkrét javaslatok azonban semmi esetre sem jelentenek meghátrálást az imperializmus agreszszív erőivel szemben. Ez a béketábor minden eshetőségre felkészül, de változatlanul folytatja küzdelmét az egyetemes emberiség érdekében, a népek közötti megértésért, az országok közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok felvételéért és elmé-i lyítéséért. A lelkeknek ez a természetes békevágya a szocializmus országaiban azonban tökéletesen egyezik 4z egész nép legfontosabb érdekeivel is, mert itt nincs kizsákmányolt és kizsákmányoló. Még kevésbé elképzelhető a kizsákmányolás az egyes szocialista országoknak más országokkal való kapcsolatában. A szocializmus általában kívánja a nemzetek egymás közötti jó kapcsolatait s a szocialista országok legszorosabb együttműködését, amelynek törvényszerűen kell tovább fejlődnie és szilárdulnia. így alakul ki a szocialista országokból egy egész világrendszer, amelyben a népek békeszeretete telies összhangban van érdekeikkel s ez a világrendszer, az imperializmus minden mesterkedése ellenére is, a marxi-lenini teória törvényszerűsége alapján nő és erősödik. Létezését és hatását s a békét védők táborának szüntelen fokozódó növekedését pedig vitathatatlanul elsősorban a Szovjetuniónak köszönheti a világ minden békét óhajtó embere. Ezért — „veszedelmes" az imperialisták szemében a nemzetközi kommunista munkásmozgalom, a szocialista országok tábora s főleg a Szovjetunió, amelynek vezetésével ez a béketábor gátat tud vetni az imperializmus alattomos háborús készülődéseinek. Mind a nagy és kis nemzetek, amelyek a szocialista országok nagy családját alkotják, szembenéznek a mai feszült politika! légkör veszélyével s az imperialista körök provokációival, szorosabban zárják soraikat, megszilárdítják az erejük legyőzhetetlenségét jelentő egységüket. Nincs olyan erő, amely képes volna a szocialista országok frontját áttörni, a szocializmust építő nemzetek barátságát megingatni s ez a tény egyben a békeharc sikerének záloga is, mert népeik őszinte békeszeretete, a kultúrember természetes vágya náluk azonos az egészjíép legfontosabb érdekei. vei. Paszternák Miklós