Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-09 / 128. szám, csütörtök

Gömör népe élni tud a szabadsággal Ha Gömör egyik kis városkájában, Tornaiján jársz, akarva, nem akarva is szemedbe ötlik a városka Fö terének pompás, szívet-lelket melengető képe. A zöld pázsitból virágok ezrei mosolyognak rád. Köztük rendezett utak, sárgára, pirosra festett padok hívogatnak: Pihenj meg rajtunk kis időre! Leülsz, hogy megpihentesd fáradt végtagjaidat, s nem győzöl betelni a tavasz mosolyát záporozó napsugárral, Tornaija gondosan rendezett Fő terével. Előtted vagy száz lépésre a hazánk felszabadításáért hősi halált halt szovjet katonák emlékműve áll. Sok, nagyon sok szovjet ember hullatta vérét azért, hogy itt Gömörben is új élet viruljon, a nép legyen az ura a földnek, gyáraknak és a föld méhében rejlő kincseknek. A Fő tér parkját minden oldalról aszfaltozott út szegélyezi. Az utak ragyognak a tisztaságtól, akárcsak Prágában vagy Bratislavában. Jóleső érzést fakaszt ez bennem. Ha távolabbra nézel, az öreg szálloda falai virítanak feléd s köröskörül az üzletek kirakatai csábítanak. A járási nemzeti bizottság öreg épülete is itt terpeszkedik. Hosszú folyosón lépegetsz előre, míg rátalálsz a titkári szobára. Gembicky János és 'munkatársai fogadnak barátságosan. Nem akarom sokáig feltartani őket munkájukban, inkább mindjárt megostromlom kérdéseimmel. A közelgő választásokról, a járás dolgozói által elért eredményekről kérdezősködöm. Gembiczky János szívesen válaszol. — A legutolsó választások óta olyan fejlődést értünk el, amiÁjenre azelőtt évtizedek eltelte alatt sem kerül sor. Nemcsak Tornaija kapott új arculatot, szépen rendezett utcákat, új középületeket és családi házakat, hanem járásunk minden községében épült, szépült a dolgozók élete. 1954 óta 449 lakásegység, 6 tűzoltó szert ár épült. Épülőben van egy 23 tantermes 11éves iskola Szentkirály, Recske, Runya, Hanva és Lénártfalva községek helyi hangszórót kaptak. Tizennégy községben kigyulladt a villanyfény, Szkároson új kultúrház ékeskedik s ezenkívül még tíz községben emelkednek az új kultúrházak falai, hogy tudást, szórakozást nyújtsanak majd a dolgozóknak. Dolgozóink egészségvédelméről is megfelelően gondoskodtunk. Három egészségügyi központot és gyermekkórházat létesítettünk. — Járásunk dolgozói minden községben fokozott politikai aktivitást fejtenek ki ezekben a napokban, Az új nemzeti bizottságokba a legjobb dolgozókból a legjobbakat jelölik. A férfiakon kívül jelentős számú női dolgozót is jelöltek. Persze itt-ott olyan hangok is hallatszottak, hogy a nők nem valók ilyen funkciókba. Ez persze nem igaz. Ezt az eddigi gyakorlati élet alaposan megcáfolta. Járási bizottságunk egyik legjobb dolgozója Tóth elvtársnö. Munkáját felelősségteljesen végzi, mindig a nép javát tartja szem előtt. Ulják Lajosné Hanván, már a harmadik éve végzi példásan a helyi nemzeti bizottság titkári funkcióját. Rajtuk kívül még sok más női dolgozót is említhetnék, akik jól megállják helyüket új életünk építésében. A tornaijai járás Szlovákia déli járásai közé tartozik. Jó fekvése, kedvező éghajlata a mezőgazdasági terr/elés fejlesztésének zálogát képezi. A szélesre táruló Sajó völgyben ma már nagy táblákban ringanak az őszi és tavaszi vetések, a szövetkezetek tagjai egyre bátrabban honosítják meg az ipari növények termesztését. Már több mint 400 hektáron termesztik sikeresen a cukorrépát, a lentermesztésben pedig az első helyre küzdötték fel magukat a múlt évben. A szövetkezetek évről évre erősödnek, gazdagodnak. Erről szólva ezeket mondja Gembiczky elvtárs: — Míg 1954-ben a munkaegység értéke csupán 4,5 koronát tett ki, addig a múlt évben már 9,5 koronára szökött. 44 szövetkezetben pótjutalmazásban részesültek a tagok. A nagy üzemi gazdálkodás lehetővé tette, hogy évről évre emelkedhessenek a hektárhozamok. így példáid 1954-ben a búza átlagos hektárhozama 16 métermázsa volt járásunkban.. 1956-ban már 19 métermázsára emelkedett a búza átlagos hektárhozama. Mindezek persze csak kezdeti sikerek. A szövetkezeti gazdálkodás nyújtotta lehetőségek jobb kihasználásával a jövő években termelési sikereinket akár megduplázhatjuk. Az új nemzeti bizottságoknak ez lesz majd a fő feladatuk. A tavaszi nap már a délelőn állott, mikor búcsút vettem a fiatal kinézésű, határozott szavú titkártól, aki ebédelni sietett, én pedig vonatra szálltam. Üjra elém tárult a festői szépségű Gömör vidéke és a zakatoló vonatban erre gondoltam: Nem hiába hullatták vérüket a szovjet emberek! Gömör népe élni tud a szabadsággal s május 19-én emelt fővel lépnek majd a szavazó urnák elé s egy emberként szavaznak a népi demokráciára, a béke, a jólét programjára! FARKAS KÄLMÄN MÁJUS 9 TISZTELETÉRE Néphadseregünk dfszfelvonul

ással köszönti a győzelem napját Hazánk felszabadulásának 12-ik évfordulóját a dunaszerdahelyi posta újságkézbesítői is méltóan akarják köszönteni. Az évforduló alkalmából az újság kézbesítői kötelezettséget vállaltak, hogy előfizetőket toboroznak az Oj Szó-ra és a Pravdá-ra. Ebből az alkalomból versenyt is indítottak, amelybe minden egyes kézbesítő bekapcsolódott. A legszebb eredményt Blahovits Lajos kézbesítő érte el, aki 9 új előfizetőt szerzett az Üj Szó-nak, egyet a Pravdá-nak, kettőt pedig a Pártéletnek. Csetei Mihály, Allé László és Kardos László 3—3 előfizetőt szereztek. A kézbesítők versenye eddig már azt eredményezte, hogy az Üj Szó-nak és Pravdá-nak 50—50 előfizetővel emelkedett Dunaszerdahelyen a száma. Reméljük, hogy az előfizetők tábora a jövőben még tovább növekszik. Jónás Sándor, Dunaszerdahely L Alábbi képsorozatunkban ismertetjük katonáink előkészületeit a mai katonai díszszemlére. Mašek, Lajčiak és Martinék, a žäžkakatonaiskola növendékei a gyakorlatok közti szünetben nem állták meg, hogy meg ne nézzék közelről a díszszemlén felvonuló lökhajtásos vadászgépeket is. >k * A díszszemlét harsonák jelzésére kezdik meg. Ezt is pontosan meg kell tanulni, hogy a díszszemlén minden lf a legnagyobb rend- \ ben menjen. * * * * >jc * — Tisztelegj! — az ezredek tisztelegve fogadják a szemlét tartó tisztet. Képünk a gyakorlaton készült. Foto: 1—2: O. Ricfaer, 3: F. Spáčil. * * * A/T a van 12 éve, hogy a második világháború vérzivatarja — legalábbis a mi tájainkon — végleg befejeződött. Ami utána távol tőlünk, a Kelet-Ázsia-i térségben három és fél hónapon át még lepergett, az már csak betetőzése volt a fasizmus világméretű bukásának s ránk nem volt közvetlen hatással. így az európai háború befejezésének, felszabadulásunknak másnapján kezdetét vehette nálunk a háború ütötte sebek begyógyítása s törtörténelmünkben először — reális feltételek mellett, a Szovjetunió igen hathatós segítéségével — irányt vehettünk a szocializmus megvalósítására hazánkban. Ez — no meg a közelgő választások is arra késztetnek — hogy Elgondolkozzunk rajta: mit hozott számunkra a szocializmus építésének elmúlt 12 esztendeje. Sőt az sem árt, ha megkíséreljük — mintegy megállítva egy pillanatra az idő száguldó kerekét — megállapítani nagyobb időbeli távlatokban és szélesebb térbeli keretben: mennyire vagyunk a szocializmus építésével, mi hazánk, Csehszlovákia, helyzete a szocialista világrendszeren belül általában, mi a jelentősége manapság a világban? Ez az utóbbi kérdés, Csehszlovákia megnövekedett súlya, aktuális téma ma mindenütt. Az őszi magyarországi és lengyelországi események közepette plasztikusan domborodott ki a szocializmusnak következetes, az objektív gazdasági törvényeket és a marxizmusieninizmus megdönthetetlen alapelveit mindig szem előtt tartó építése hazánkban. Felfigyelt erre a környező ellenséges, kapitalista világ is, annál is inkább, mert éppen Csehszlovákia szilárd magatartása következtében egész számításában — az örömmel elkönyvelt „kezdeti sikerek" ellenére — keservesen csalódni kényszerült. Emelte hazánk tekintélyét az ország és a párt hivatalos képviselőinek az elmúlt hónapokban lezajlott Szovjetunióbeli és Kelet-Ázsia-i útja, az a megIHiüf különböztetett tisztelet és szeretet, amellyel vezető államférfiainkat a szocialista világrendszernek, de az egész földkerekségnek két oly vezető országában, mint a Szovjetunió és Kína, fogadták. Az imperialista köröket először megdöbbentette Csehszlovákiának, a szocialista világrendszer nyugat felé előretolt bástyájának ez a megingathatatlan szilárdsága. De aztán, kellemetlen meglepetésükből felocsúdva, a cégi, elcsépelt receptek egyikével kezdték magyarázni — ahogy ők mondták — „a csehszlovák fenomént". Ezúttal is a nyugat-európai burzsoá sajtó kommunistaellenes vezérkolomposa, a csehszlovákiai „éhségzavargások" paralitikusan makacs hirdetője, a svájci „Neue Zürcher Zeitung" volt az, amely a magyarországi reakciós tervek összeomlása feletti bújában Csehszlovákia magatartását — amelyet maga is kulcsfontosságúnak hirdetett — így magyarázta: „Csehszlovákia a háború előtt fejlett iparral rendelkező, gazdag ország volt s ezt a gazdagságot a kommunista rendszer 12 éve sem tudta tönkretenni." incs értelme vitába szállni az ilyen értelmetlen ostobaságokkal. Ha már nem veszik azt a fáradságot, hogy egyórás repülőút révén helyszínen győződjenek meg arról, mi van Csehszlovákiában és mi nincsen, elég, ha ott, a szerkesztőségben leemelik a polcról az ENSZ európai gazdasági bizottságának az ő hazájukban, Genfben kiadott évkönyveit. Azokból is megállapíthatják, hogy is áll a dolog azzal a szerintük „tönkretett csehszlovák iparral". Különösen nálunk, Szlovákiában nyílhat ki a bicska mindenki zsebében, aki ilyen hazugságot olvas vagy hall. Az itteni dolgozó nemcsak tudja, hanem lépten-nyomon látja, tapasztalja is, hogy Szlovákia ipara több mint ötszöröse a háború előttinek s hogy ez az arány az egész köztársaságban is két és félszeres. Ezért csak mosolyog, ha fülébe jut a nyugati imperialista szakértők naiv „magyarázata". Mindazonáltal a kérdés érdekes. Érdekes arra feleletet keresni, hogyan tudtuk az elszenvedett hatalmas háborús károk ellenére rövid 12 esztendő leforgása alatt ily lényeges mértékben N

s kiépíteni a már a háború előtt is fejlett iparunkat, hogyan tudtuk megtenni a döntő lépést a mezőgazdaság szocialista átépítése felé, hogyan tudtunk a magyarországi és lengyelországi események közepette, a szuezi válság idején, — amelyek, természetesen, hatással voltak reánk is — olyan milliárdos, az egész dolgozó nép érdekeit szolgáló intézkedéseket végrehajtani, mint a decemberi rendkívüli, az elsőrendű élelmiszerekre vonatkozó árleszállítás vagy a beteg- és nyugdíjbiztosítás minden fennálló példát meghaladó rendezése. Ebből a szempontból érdekes számunkra is a „csehszlovák fenomén". TZ" étségtelen, hogy Csehszlovákia rajtja a szocializmus építésére általában kedvezőbb volt, mint a környező, velünk együtt felszabaduló országoké. Aránylag nagyobb, fejlettebb volt az iparunk, s ami döntő, számosabb, politikailag tapasztaltabb volt a munkásosztályunk Ez a kapitalista értelemben fejlett ipar lehetővé tette az elszenvedett háborús károk gyors felszámolását úgy, hogy gazdaságunk kétéves tervünk végére lényegében elérte az 1937. évi színvonalat. Mégis, mikor 1949. év elején megkezdtük első ötéves tervünk megvalósítását, Csehszlovákia gazdasági helyzete nem vált ki különösképpen a népi demokratikus országok tömbjéből. Mindenekelőtt — a kapitalista iparosítás örökségeképpen — egészségtelen volt iparunk összetétele. Túltengett a könnyűipar, elsősorban a textil- és bőripar, de ami még jobban esett latba teljesen elégtelen volt nyersanyag és energetikai alapunk. Könnyűiparunk lényegében feldolgozó ipar volt, amely nyersanyag szükségletének döntő részét a külföldön szerezte be termékeinek túlnyomó többségét is ott volt kénytelen nehéz versenyfeltételek mellett elhelyezni. Mondhatjuk úgy is — Csehszlovákia munkát exportált a kapitalista kizsákmányolás feltételei 'mellett, amelyben minden teher és áldozat a dolgozókat, minden haszon és előny a tőkéseket illette. Első és alapvető feladatunk tehát az volt, hogy szocialista ipart építsünk ki, olyat, amelynek saját nyersanyag- és energetikai alapja van, amely meg tud építeni minden, a szocializ-mus céljai megvalósításához szükséges termelő berendezést. Ennek megfélelően a nehézipar fejlesztésére vettünk irányt. Hasonló feladatok előtt állottak a többi népi demokratikus országok is s bät azok ipari kapacitása általában kisebb volt, mint a miénk, nem állíthatjuk, hogy minden előny egyértelműleg a csehszlovák gazdaság 'oldalán lett volna. Nem volt s ma sincs olyan kőszéntermelésünk vagy tengeri közlekedési lehetőségünk, mint például Lengyelországnak, tört hányada sincsen annak a kőolajmennyiségnek, amellyel Románia rendelkezik. De politikai-szervezési tekintetben sem jártunk mindenben az élen. Elég, ha a bolgár mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom fejlődésének sokkal gyorsabb ütemére gondolunk, mint amilyen nálunk volt, vagy arra a jobb munkamorálra, amely a magyarországi újjáépítést jellemezte az 1948—49. években. Ehhez járult a nemzetközi helyzet kiéleződése a koreai imperialista támadás folyamán, ami szükségszerűen nálunk is, de a többi népi demokratikus országokban is bizonyos aránytalanságok kifejlődéséhez, illetve kialakulásához vezetett egyrészt a nehézipar s annak nyersanyag- és energiabázisai, másrészt a nehézipar és a könnyűipar, valamint a mezőgazdaság között. A döntő pillanat a további helyes irányvétel szempontjából *1953-ban állott be, amikor a Szovjetunió vezette világ béketábor következetes és határozott politikájának eredményeképpen Kelet-Ázsiában megszűnt a világbéke akut veszélyeztetése. A népi demokratikus országok újra fokozottabb gondot fordíthattak a népgazdaság arányos fejlesztése törvénye követelményeinek — magyarul: helyreállíthatták a kellő arányokat a nyersanyag- és energetikai alap, a nehézipar, a könnyűipar és a mezőgazdaság között. Természetesen az arányosság törvénye követelményeinek csak úgy tehettünk helyesen eleget, ha közben nem feledkeztünk meg a szocializmus építésének lényegéről, fő céljairól. S ezi a feladatot már nem oldotta meg minden népi demokratikus ország egyformán. A legszemléletesebben a különbségeket az eljárásban és a következmény ekben-akkor"larh'átjük,'h'H' összehasonlítjuk azokat az intézkedéseket, amelyeket nálunk tett a párt és a kormány azokkal a határozatokkal, amelyek Nagy Imre 1953. évi első fellépéséhez fűződnek. Míg nálunk az emlékezetes 1953. évi szeptember 15-i beszédében Široký elvtárs a mezőgazdasági termelés fejlesztésének útját a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra való következetes áttérésben hirdette meg, addig azt Nagy Magyarországon — bár ott a mezőgazdasági termelésnek nagyobb a jelentősége, mint hazánkban, — a szövetkezeti mozgalom lazításában látta. Míg nálunk ezért a fő célkitűzésért, a népi demokrácia politikai alapja, a munkás-paraszt szö» vétség megszilárdításáért a munkásosztály — jól megfontolt számítással — éveken keresztül lényeges áldozatokat is hozott s az életszínvonal emelését csak a munkatermelékenység bekövetkezett fokozódása arányában valósította meg, addig Nagy Magyarországon már 1953-ban a bérek lineáris emelésének pillanatnyilag népszerű, de lényegében magára a munkásosztályra is káros politikáját folytatta. Ennek a két különböző útnak — természetesen egyéb tényezőkkel együtt — 1956 őszén minden következménye megnyilvánult. Ebben kell keresnünk egyik fő okát annak, hogy Csehszlovákia az elmúlt év végén felmerült nem csekély nehézségeket minden lényeges gazdasági és politikai megrázkódtatás nélkül le tudta győzni, sőt elvtársi segítő kezet is tudott nyújtani a szomszédságunkban felmerült nehézségek leküzdésére. r Tgy, utólag, ez a mi utunk a szocializmus felé egyszerűnek, természetesnek látszik. De nem volt olyan egészen egyszerű — amint azt példák is mutatják — 1953-ban megtalálni a helyes irányvonalat. Ez elsősorban pártunk érdeme, amely egy pillanatra sem vesztette el szem elől a kitűzött célt, a szocializmus megvalósítását s alkotóan tudott átvenni s adottságaink között eredményesen alkalmazni minden tapasztalatot, amit nagy példaképünk, a Szovjetunió oly bőségesen nyújt mindenkinek. Ez a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság gazdasági és politikai helyzete szilárdságának minden „titka". Sz. L.