Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-08 / 127. szám, szerda

Csou En-laj: Ä béke nevében mindenkor a Szovjetunió vazette szocialista tábor egysége mellett foglalunk állást Peking (ČTK) — Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke é» külügyminisztere május 4-én Pekingben fogadta a szovjet új­ságírók csoportját, közöttük a moszkvai Pravda, Izvesztyija, Komszomolsz­ká.ta Pravda, Lityeratúrnaja Gozetta, Ogonyok, a moszkvai rádió, a TASZSZ hírügynökség tudósítóit, akikkel két és iél órás beszélgetést folytatott. Csou En-laj, a Kínai Népköztársa­ság Államtanácsának elnöke a szovjet újságírókkal folytatott beszélgetése során különböző kérdésekre válaszolt. A Pravda és a TASZSZ levelezői azt kéidézték, hogy értékeli K. J. Voro­silov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnöke látogatásának je­lentőségét a kínai és a szovjet nép barátságának további megszilárdítá­sára. Csou En-laj azt felelte, hogy K. J. Vorosilov kínai látogatása a barátság megnyilvánulása volt. Amint Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság elnöke nemrégen hangsúlyozta, e na­pokban az egész világ meggyőződött arról, hogy testvéri barátságunk örök és megbonthatatlan. Ez a barátság a szocialista államok nagy családja egy­ségének legfontosabb záloga. A Szov­jetunió vezette, szocialista tábor egy­sége a világbéke megbízható kezes­sége. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XX. kongresszusa után valameny­nyi szocialista országban fokozódtak a munka megjavítására, a hiányossá­gok kiküszöbölésére és helyrehozásá­ra irányuló törekvések. A Magyaror­szágon leleplezett hiányosságokat és gyengeségeket az imperialista ügy­nökség arra használta fel, hogy meg­kísérelje a népi rendszer megdönté­sét. Mi azonban úgy véljük, hogy a szocializmus ügye Magyarországon az utóbbi események után nem gyöngült, hanem megszilárdult. A hiányosságok leleplezése bármely szocialista államban nem gyengíti, hanem ellenkezőleg megerősíti az il­lető államot. Tudatában vagyunk annak, hogy a múltban a szocialista országok kö­zötti kapcsolatok nem voltak telje­sen rendszeresek. A szovjet kormány október 30-i deklarációja és a mi de­cember 1-i deklarációnk után a test­véri országok képviselői között foly­tatott kétoldalú és sokoldalú tanács­kozások egész sora után a szocia­lista tábor kebelében a kapcsolatok megszttártlultak és megerősödtek. Ügy véljük,--hogy nem mlnifeiT Sióeíalista államnak kell minden kérdésben azo­nos nézetet vallania. Ez nem történ­het meg egy párt kebelében sem. Azonban nézeteink alapjában és lé­nyegében azonosak. Közös a célunk, közösek eszméink. Mondhatjuk, hogy tömörültségünk az „egység a fő kér­désekben, különbözőség a részlet­kérdésekben" elven alapul. Egységes marxista-leninista világszemléletet vallunk, azonban minden ország konkrét feltételei sajátosak. Az utób­bi időben a szocialista országok kö­zött fennálló kapcsolatok nem rom­lottak, ellenkezőleg, javultak. Ez a jelen jellemző vonása. K. J. Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnöké­inek látogatása Kínában az egész világ előtt ismét megmutatta, hogy egységünk megbonthatatlan. Ügy véljük, hogy a jelenlegi nem­zetközi helyzetre a feszültség enyhí­tése iránti törekvés jellemző. Támo­gatnunk kell a nemzetek növekvő béketörekvéseit és nem szabad fi­gyelmen kívül hagynunk egyetlen olyan tényezőt sem, amely ezt a tö­rekvést elősegíti. Nem szabad lan­kadnia éberségünknek az imperialis­ta ármányok ellen. Erőseknek kell lennünk, hogy ezeket a fondorlatokat visszautasítsuk. A mi erőnk a tömö­rültségben, felkészültségünkben rej­lik, hogy szembeszállhassunk a há­borús uszítókkal. A mi erőnk a szo­cialista rendszer és elsősorban a Szovjetunió védelmi ereje. Az embe­riség, a béke és a haladás védelmé­nek szent célja nevében mindig a Szovjetunió vezette szocialista tábor egysége mellett foglaltunk és fogla­lunk állást. K. J. Vorosilov kínai látogatása testvéri, megbonthatatlan barátsá­gunk, forró béketörekvésünk meg­nyilvánulása. Ez komoly csapást je­lent minden imperialista tervre. Az USA közép-keleti politikájáról, különösen Jordániát illetőleg Csou En-laj a következőket mondotta: A jordániai események az Eisenho­wer-doktrina alkalmazásának konkrét példáját jelentik. Az amerikai im­perialisták célja a Közel- és Közép­Kelet népeinek leigázása. Azonban a brit és francia uralom ellen küzdő nemzetek nem akarják az amerikai rabszolgaság igájába hajtani fejüket. A történelem kereke előre halad, sohasem hátra. Az Amerikai Egyesült Államok akciója a Közel- és Közép­Kelet országainak még nagyobb til­takozását váltja ki az Eisenhower­doktrina ellen. Szolidárisak vagyunk Jordánia né­pével, igazságos függetlenségi har­cával. Nem volna jó, ha az Eisenho­! wer-doktrina Jordániában győzelmet j aratna. A Közel- és Közép-Kelet né­j pei sokat tanulnak az eseményekből, í A gyakorlatban látják, imit jelent az ! Eisenhower-doktrina és a „légüres tér betöltése". A gyarmatosítás elleni küzdelem új korszakba jutott. Együgyű volna azt hinni, hogy e küzdelemnek nem lesz nek nehézségei és kudarcai. Egy nép mozgalom sem bontakozik ki nyíl­egyenesen, kanyarok nélkül. Azonban a nemzeteket minden egyes vereség arra tanítja, hogy a vereség meg­gyorsítja felébredésüket. Ilyen, szem pontokból kell értékelni az ázsiai és afrikai nemzetek felszabadító "harcá­nak eredményeiévé Vv 1 Csou En-laj ezután kifejtette né­zetét a NATO tanácskozásainak és azon intézkedéseknek eredményeit illetőleg, amelyeket az USA kormány­körei a nyugati hatalmaknak, első­sorban Nyugat-Németországnak atomfegyverekkel való ellátása érde­kében foganatosítottak. Az amerikai imperialisták — mon­dotta Csou En-laj — a nyugati or­szágokat atomfegyverekkel akarják ellátni, állítólag védelmük és bizton­ságuk érdekében. Ez azonban a nyu­gati országok vállaira újabb súlyo­sabb terheket helyez. Annak ellenére, hogy jelenleg nincs háború, egyes európai országok népe már elvesztette szabadságá egy részét, érzi a katonai kiadások ha­talmas terhét. A háború kitörése ese­tén ezek a népek lesznek az elsők, melyek viselni fogják a háború ször­nyű következményeit. Ha a szocia­lista tábor egységét állandóan szilár­dítani fogjuk, nehéz lesz az imperia­listáknak háborút kezdeni. Azonban ha megkezdődik a háború, az impe­rializmus végleges vereséget fog szenvedni. A szocialista országoknak nincs szükségük arra, hogy idegen A. HACSATUR]|AN: GÁJANI Balettbemutató a bratislavai Nemzeti Színházban területeket kerítsenek hatalmukba és a békére törekszenek. Ügy véljük, — mondotta Csou En­laj — hogy a szovjet kormánynak leg­utóbbi javaslatai, amelyek a nagyha­talmaknak az általános leszerelésről, a hidrogén- és atomfegyverek betiltásá­ról, a kollektív biztonság megteremté­séről, a különböző országok közötti kapcsolatok fokozásáról, szóló tárgya­lásaira vonatkoznak, helyesek és mi ezeket a javaslatokat teljes mértékben támogatjuk. E javaslatok napról napra készségesebb és aktívabb támogatásra találnak az egész világon. Csou En-laj elvtárs a továbbiakban említést tett néhány problémáról amelyek Kínában a szocializmus építé­se során keletkeznek. Rámutatott arra, hogy az első ötéves terv feladatait tel­jesítik és egyes termelési ágazatokban túlszárnyalják. Ezt a nép nagy győzel mének lehet tekinteni. „Büszkék lehetünk erre, azonban ezzel még nem szabad megelégednünk' — mondotta Csou En-laj. „Nem állít hatjuk, hogy az első ötéves terv kidől gozásánál és megvalósításánál nem voltak fogyatékosságok és hibák. Egyes hibákat már észrevettünk, egye seket pedig a jövőben veszünk majd észre. Az alapvető szocialista változta tásokat országunkban megvalósítottuk és jelenleg folytatjuk a szocializmus építésének munkáját. Kína Kommunis­ta Pártjának Központi Bizottsága és Mao Ce-tung elnök éppen most inten zíven tanulmányozzák a különböző köl­csönös kapcsolatok kérdéseit a szo­cializmus építésében. A múlt év vége óta tárgyaljuk a nép kebelében fenn­álló ellentétek helyes megoldásának kérdését. Jelenleg az országban mozgalom in­dult meg a munka stílusának megja­vítása iránt. Ez arra mutat, hogy a szocializmus építésében különböző problémákat kell megoldani. Nézzük csak a nehéz- és könnyűipar közötti helyes kölcsönös kapcsolatok kérdéseit, az ország belső és tenger­parti vidékei gazdasági életének fejlő­dése között mutatkozó eltéréseket, a nagy-, közép- és kisüzemek építése közötti különbségeket. Mindezen kér­déseket mostanában boncolgatjuk. Az ötéves tervből eredő tapasztala­tok' lehetővé teszik, hogy sok újat ve­zessünk be a hatalom központi és helyi szervei funkcióinak elosztásában. A forradalom győzelmét követő első években az irányítás központosítására törekedtünk, most azonban ezzel ellen­kezőleg a demokratikus centralizmus elveinek alapján a helyi kezdeményezés kibontakozását mozdítjuk elő. Figyel­mesen követjük azt a nagy munkát, amelyet e téren a Szovjetunió végez. Ezek olyan problémák, amelyek a szocializmus építése folyamán kelet­keztek ors/águnkban. A reánk váró feladatok teljesítése, a munkánkban mutatkozó fogyatékosságok és hibák leküzdése érdekében hatalmas jelen tőségű lesz az a széles mozgalom, amely Kína Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága határozatai alapján megkezdett munkastílus javítása ér­dekében indult meg. Ez a mozgalom a szubjektivitás, a bürokratizmus és szektánsság ellen irá nyul. Ezen mozgalom célja a nép ke­belében fennálló ellentétek helyes megoldása. E mozgalom sikerére ná­lunk kedvező feltételek vannak. Bővül­tek tapasztalataink. A Szovjetunióból szereztünk tapasztalatokat. Pártunk Központi Bizottsága arra törekszik, hogy idejében leleplezze és kiküszöböl­je a fogyatékosságokat. A Csehszlovák Köztársaság felszabadításában részt vett harcosok találkozója Moszkvában Moszkva (CTK) — A Szovjetunió Szláv Bizottságának és a volt Front­harcosok Szovjet Bizottságának meg­hívására hétfőn este a moszkvai szláv bizottság épületében találkoztak a Csehszlovákia és Prága felszabadítá­sában részt vett harcosok. Közöttük volt Gorogyev alezredes, a 63. harc­kocsidandár első zászlóaljának pa­rancsnoka, amely dandár elsőnek ha­tolt Prágába, Kupko, e dandár máso­dik zászlóaljának volt parancsnoka, Murzin, a Jan Zizka partizándandár volt parancsnoka, Karaszjov, a Szov­jetunió hőse, egy partizánosztag volt parancsnoka és mások. Az ünnepi esten részt vett J. Vošahlík, a Cseh­szlovák Köztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe, a nagykövetség tagjaival. A gyűlést A. Sz. Gundorov altábor­nagy, a szláv bizottság elnöke nyitotta meg. Elsőnek Mentyukov vezérőrnagy mondott beszédet, aki megemlékezett a prágai felkelésről és Prága főváros felszabadításáról. Burakov, egy harckocsiszakasz pa­rancsnoka hatolt be elsőnek Prágába. Maga kérte parancsnokát arra, hogy az elsők között lehessen. A hétfői ta­lálkozón megemlékezett élményeiről, Borisz Polevoj, a neves szovjet író beszámolt arról, hogyan találkozott a csehszlovák dandár katonáival Szoko­lovonál a harc előtt és a csata folya­mán. A szovjet haditudósítók akkor L. Svoboda hadtestparancsnoknak azt mondották, hogy abban az ádáz küz­delemben, amelyet láttak, minden egyes katona hősként viselkedett. El­mondotta, milyen hősiesen viselked­tek a csehszlovák katonák, akik Duk­lánál átlépve a határt, a magaslaton az ellenség golyózáporában kitűzték a csehszlovák zászlót. B Polevoj ezután röviden megemlékezett az 1948-i feb­ruári eseményekről, melyeknek szem­tanúja volt, és azt mondotta, hogy a nép egységét és forradalmi lelkesedé­sét, amelyet akkor Prágában látott, nézete szerint bátran lehet hasonlítani A BALETTMÜVÉSZET eredetetétől kezdve, az arisztokrácia szórakozását szolgálta és tartalmilag még a XIX. században sem tudta áttörni a me­sevilág korlátait. Csodálatos, hogy tartálmát tekintve milyen nagy át­alakuláson ment át századunk néhány évtizede során, amikor megszülettek az első életünket ábrázoló balettmú­vek. Kétségtelexül ez főleg a világ­hírű szovjet balettművészetnek kö­szönhető. Az „arisztokratikus művé­szet" közelebb került a néphez és a nép szívébe zárta, mert nemcsak a mozdulatok szépséges harmóniája azelőtt tiltott gyümölcsének örvend­hetett, hanem annak is, hogy ez a művészeti ág legközelebb került a földhöz, az emberhez. Aram Hacsaturjan 1942-ben befe­jezett Gajané balettje tanúskodik, más művek mellett, erről a nagy mű­vészi frontáttörésről. Szovjet Ör­ményország egyik virágzó kolhozá­ban játszódik le a történet. Gajané, a gyapottermelő munkacsoport veze­tője — akit mindenki szeret — ne­héz bánattal küszködik. Férje, Giko letért a helyes útról, részegeskedik, s a m linka nélkül szerzett pénz utáni vágy mindjobban elidegeníti őt nem­csak családjától, hanem a kolhoz tár­sadalmától is. Végül az ellenséges kártevők szolgálatába áll, felgyújtja a kolhozt és külföldre próbál szökni. Felesége leplezi le s a kolhoztagok segítségével a szovjet határőrök te­szik ártalmatlanná Gikot és társait. A kolhoz leégett, de az emberek nem törnek le s újra felépítik, még szeb­bé, gazdaságukat. Gajané is megta­lálja a boldogságot s az élet megy feltartóztathatatlanul tovább. Dióhéjban ez a K. N. Derzsavin szövegkönyvére készült balett törté­nete, amely elénk vetíti az egyszerű örmény emberek munkásnapjait, gondolatviláguk gazdagságát, környe­zetüket és az azelőtt vad és ellen­séges hegyi néppel, a kurdokkal való barátságuk alakulását. A mű legnagyobb ereje: Hacsatur­jan zenéje. Megrendítő és szívbe markoló ez az örmény népi dalmo­tívumokon épülő, temperamentumo­sán izzó és magával sodró zene. Nem csoda, hogy a balett egyes melódiáit, így például a Kardtáncot és a Lez ginkát az egész világon ismerik és Hacsaturjan ma a világ egyik leghí­resebb, legnagyobb élő zeneszerzője. Jan Valfceh, ez a fiatal és, határo­zottan tehetséges " "karmester, akit először láttunk ilyen igényes mű be­mutatójának karmesteri pulpitusán Bratislavában, biztos kézzel vezette a premiereken különben is mindig lényegesen jobban játszó, érzékenyen a szovjet nép egységéhez a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalomban. Befejezésül J. Vošahlík, a Csehszlo­vák Köztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vete beszélt, aki tolmácsolta Csehszlo­vákia népének üdvözletét. A Szovjet­unió és a Csehszlovák Köztársaság közötti kölcsönös kapcsolatok — hang­súlyozta J. Vošahlík — a nézetek egyöntetűségén alapulnak az alapvető nemzetközi politikai kérdésekben. A csehszlovák nép tudja, hogy a szo­cialista tábor bármely országa ellen intézett támadás támadást jelentene az egész szocialista tábor ellen. Csehszlo­vákia népének sohasem volt olyan ba­rátja, mint a Szovjetunió népe. Cseh­szlovákia népe ezt a barátságot és szövetséget ápolni és szilárdítani fogja. Az est második részében csehszlo­vák filmeket vetítettek. A szünetben az est résztvevői megtekintették N. N. Zsukov festőnek a szláv bizottság ter­mében rendezett kiállítását, ame'ynek témakörét Csehszlovákiából merítette. reagáló zenekart. (Jó volna, ha a színház zenekara a reprízek során is leszámolna a gyakran észlelhető ha­nyag játékmóddal!) A VENDÉGKÉNT SZEREPLŐ ren­dező, Kornél Hájek, akinek gazdag tapasztalatai vannak a Gajané annak idején nagy sikert aratott kassai be­mutatójának rendezéséből, általában véve jó munkát végzett, de koncep­ciója helyenkint, főleg az első fel­vonásban, bizonytalan volt. Nem voltunk teljesen megelégedve Jozef Zajko koreográfiájául. Egy­részt nehéz, akrobatikus figurákkal túlkombinálta a táncot, másrészt, vé­leményünk szerint, kidolgozatlanul engedélyezte — nem tudjuk, mi ok­ból — a -bemutatót. Kétség­telen, hogy elsősorban a koreográfus és nem az alakító művészek számlá­jára kell írnunk a bukásokat, mivel a premieren szinte sorozatban elő­forduló durva hibák tanúi voltunk. Az ilyen igényes mű betanulása több időt követel s az elsietettség komoly károkkal jár. Pavel Gábor színfalai újabb művé­szi próbálkozásról tanúskodtak. He­lye van az ilyen experimentálásnak, e nélkül nincs fejlődés, mégis egy­két esetben az volt a benyomásunk, hogy a képzőművész kissé öncélúan próbálkozik, elfeledkezve a mű na­gyon is reális tartalmával való össz­hangról. A kolhoz leégését nagysze­rű vetített fényjátékkal ábrázolta, egészen újszerűen, csupán azt kifo­gásolhatjuk, hogy a harmadik és ne­gyedik kép között, valószínűleg tech­nikai okok miatt, hosszadalmas szü­netet iktattak be Hacsaturjan muzsi­kájába. Ľudmila Purkáňová kosztümjei szépek, színesek, kifejezők voltak, csak — különösen a gyapobbegyűjtést áb­rázoló első felvonásban — túl ün­nepinek, cifrának hatottak. A SZEREPLŐK KÖZÜL ki kell emel­nünk elsősorban a Gajanét alakító Trúda Táskát. Nemcsak tánca volt lepkeszárnyalású, hanem a színészi játék szempontjából igényes szere­pében is nagyot nyújtott. Nem ma­radt el mögötte Galina K. Bassová, aki igen temperamentumosán és biz­tosan táncolta el Aisa, a kurd leány szerepét. A Karent táncoló Peter Rapoš, Armen szerepében Ondrej Ró­za, valamint a Nunet alakító Alica Pastorová nyújtott még kimagasló teljesítményt. , Meg kell azonban dicsérnünk a Ga­jané kislányát — Ripszdkét igen he­lyesen megjátszó 4—5 éves Darinka Bilicovát és a Bratislavai Állami Kon­zervatórium igen lelkesen és felké­szülten szereplő tanulóit is. Gály Iván. Prága az idén is, mint már 1946 óta minden évben, az immár hagyó ­másnyossá vált nemzet­közi zenei fesztivál szín­helye lesz. Május 12-e és június 3-a között Prága hangversenyter­meiben, történelmi palo­táinak pompás zeneter­meiben, tavaszi virágok­tól illatos festői kertjei­ben a világ legjobb mű­vészei fogják tolmácsolni a zene halhatatlan gé­niuszainak mestermüveit. A ( Prágai Tavasz nyitó hangversenye ismét Smetana Hazám szimfo­nikus költeménye lesz. Különben a program az idén főleg a XX. század zenéjét öleli fel. Hallani fogjuk Bartók, Berg, Debussy, Honegger, Ja­náček, Prokofjev, Schön­berg, az élők közül Bar­ber, Britten, Creston, Sen-sin-haj, Dallapiccola, Halfter, Hindemith, Ka­balevszkij, Kodály, Orff, Sabré-Maroquin, Schmid, Silvestri, Stojanov, Stra­vinskij, Szabó, Soszta­kovics, Wiechowicz leg­kiválóbb alkotásait. Al­kalmunk lesz megismer­kedni a jelenkori cseh és szlovák zenei alkotások­kal is. Természetesen, ha kisebb mértékben is, a klasszikusok sem fog­nak hiányozni a prog­ramból. A zenei fesztiválon a külföldi művészek kö­zül hallani fogjuk a Le­ningrádi Filharmónia hí­res karmesterét, Mra­vinszkijt, a francia Mun­chot, az Egyesült Álla­mokból a clevelandi ze­nekart Széli karmester vezénylésével, a román Silvestrit, a német Kon­witschnyt, Dávid Oistra­chot, aki először fogja nálunk játszani Soszta­kovics hegedűversenyét, Voszkreszenszkij zongo­raművészt, az olasz Be­nedetti-Michelangelit, akit az „olasz Richter" jelzővel illetnek, Star­kert, a világhírű csellis­tát, Mexikóból Szeryn­get, aki Szymanowszki lengyel zeneszerző igen nehéz hegedűversenyét adja elő, az amerikai Vronsky-Babin zongora­kettőst, az énekesek kö­zül a szovjet Doluchano­vát, a belga Dancot, a magyar Gyurkovics Má­riát, a bolgár Uzunovot és Giaurovot és a zágrá­bi opera együttesét. Az idei Prágai Tavasz az előző évekhez hason­lóan a zenei alkotások . seregszemléjén kívül azt a célt is szolgálja, hogy a művészet határokat és nyelveket nem ismerő eszméin keresztül hozza közel egymáshoz a föld­kerekség különböző pontjain élő becsületes, nyílt szívű embereket. k-é 'Ú^MdíjjüsMh hltxhi A csehszlovák zeneszerzők küldött­sége, amely r*szt vett a szovjet ze­neszerzők II. kongresszusán, korsze­rű magnetofonberendezést kapott ajándékba a Szovjet Zeneszerzők Szö­vetségétől. A Penguin books nevű londoni könyvkiadővállalat antológiát adott ki a XVI. századbeli angol költők műveiből. A moszkvai Állami Képzőművészeti Puskin-Múzeum kiállítási csarnokai­ban kínai festőművészeti kiállítás nyílt meg. A kiállításon 114 alkotást tettek ki közszemlére. Válság fenyegeti Hollywoodot. Sen­ki sem látogatja az amerikai gices­filmeket és ezért a közeljövőben 5 ezer mozi bezárása várható. A News Week megjegyzi, hogy Hollywoodban a húsz év előtti évi filmgyártáshoz viszonyítva majdnem a felével csök­kent a filmgyirtás. A Csehszlovák Hadseregfilm mun­katársai „Ugrás a sztratoszférába" címmel rövid riportfilmet forgattak Koubek, Jehlička és Kaplan világre­korddöntő 11 000 méteres ejtőernyős ugrásáról. A elevíziós készülékek tulajdono­sainak száma köztársaságunkban az idén meghaladja a 100 ezret.

Next

/
Oldalképek
Tartalom