Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-06 / 125. szám, hétfő

^tX>DQOOGOOOQOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX}00000000000000(X3 I tiüsmk mudm gazdr^sáfa a mp \ mét KIS RÉSZEK A NAGY TERVEKBŐL Böngészés a rimaszombati járás régi és új akciótervében MÁR NEM AZ ÉHSÉG VIDÉKE Három évvel ezelőtt amikor szintén választásokra készült az or­szág népe, a rimaszombati járásban is gyorsan híre futott annak, milyen nagy tervekkel állnak a jelöltek a választók elé. Voltak olyanok, akik kézlegyin­téssel fogadták, mondván: nehogy túl sokat markoljunk és keveset íogjunk. Persze az ilyen kételkedők, hitetlenek jóval kevesebben voltak azoknál, akik bíztak a nép jelöltjeiben, s tudták: a népi demokráciában, ahol a nép az úr, semmi sem lehetetlen és a nép közös ereje, összefogása, a szorgalmas mun­ka meghozza a maga gyümölcsét. Most, hogy visszatekintünk, és há­rom év, távlatából vizsgáljuk a hely­zetet, örömmel állapíthatjuk meg, hogy — kisebb hibáktól eltekintve — a rimaszombati járás is mérföldes lép­tekkel haladt előre a fejlődés útján. A járás mezőgazdasági jellegű lévén, néhány szemléltető adatot hozunk fel annak bizonyítására, hogy ez alatt a pár év alatt milyen változás ment végbe a falvakon. Az, hogy tijbb mint 2000 földműves már a földművelés he­lyesebb formáját, a szövetkezetet vá­lasztotta, magában véve is fényes bi­zonyítéka a falusi kommunisták, a he­lyi nemzeti bizottságok jó munkájá­nak. S azzal, hogy a járás falvaiban egyre többen lépnek a szövetkezés út­jára — a múlt év második felében kilenc új szövetkezet alakult — nem­csak a dolgozó parasztság életszínvo­nala állandó emelkedésének a lehető­sége teremtődik meg, hanem népgaz­daságunk szempontjából is nagy ennek a ténynek a jelentősége. Nem szükséges bővebben be­szélni arról, hogy a közös gazdálkodás­ban milyen fontos szerepet töltenek be a traktorállomások, de nem hagy­hatjuk szó nélkül, hogy a járás EFSZ­eiben a hektárhozamok egyre kedve­zőbb növekedése a traktorosok, a gé­pek jó munkáját dicsérik. Az utóbbi évben következőképpen alakultak a hektárhozamok járási átlagban: búza 18 mázsa, rozs 16, árpa 17, zab 16, ku­korica 22 mázsa. Ezeket a hozamokat nemcsak a szövetkezetek termésered­ményei alapján számítottuk ki, hanem benne foglaltatnak az egyéniek ter­méseredményei is, melyek jóval kiseb­bek a szövetkezetek terméshozamainál. A jövőben mindent el kell tehát kö­vetni, hogy a járásban a már meglevő szövetkezetekbe egyre több dolgozó paraszt lépjen be és új szövetkezetek alakuljanak, hiszen a gépek erejét a kis parcellákon nem lehet olyan gazda­ságosan kihasználni, mint a nagyüzemi gazdálkodásban. Igaz, a termésered­mények ilyetén való alakulásában nem­csupán a gépi erő játszott nagy sze­repet. Hozzájárult ehhez az is, hogy a szövetkezetekben sokkal jobban jnű­velik a földet, alkalmazzák az új mód­szereket, bőséges mennyiségű műtrá­gyát használnak fel. 1954-ben a járás EFSZ-ei 293 vagon műtrágyát szórtak el a földekre, 1957-ben már 410 va­gon műtrágya fogyott el. Az egyénileg gazdálkodó parasztok e téren is példát vehetnének a szövetkezetektől. Nem az a célja ennek az írásnak, hogy csupán a falu életéről adjon szá­mot, hiszen a rimaszombati járásban sok minden történt három év alatt, sok minden megvalósult azokból a tervekből, melyekkel a jelöltek a vá- I vetkezet lesz, hiszen csak ezen az úton lasztók elé álltak. Annyit azonban meg biztosíthatják, hogy 1960-ig a hektár­kell mondani, hogy azokban a falvak ban, amelyekben már mély gyökeret eresztett a szövetkezeti gazdálkodás gazdag gyümölcsöt termő fája, sokat változott az élet. Üj, hatalmas gazda­sági udvarok létesültek, korszerű is­tállókkal, a munka megkönnyítésére modern gépekkel. S hogy milyen nagy­méretű az az építkezés, azt legjobban bizonyítja ez az összehasonlítás: 1954­ben a szövetkezetek beruházási épít­kezéseire két és félmillió koronát fordítottak, 1956-ban az erre a célra fordított összeg már 11 millió koronát tett ki. A járás lakossága anyagi és kultúrális" életszínvonalának emelke­dését mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy 1954-ben az üzletek­ben 13 millió korona értékű áirut vá­sároltak, a múlt évben már 17 millió korona értékű árú fogyott el. Az elmúlt három év alatt 6 kultúrház épült a járásban, s több helyen átalakítással építették át régi épületeket kultúrhe­lyiségekké. A járás székhelyén 121 lakásegység épült, a magánépítkezés keretében is számos családi ház épült. Lényegében véve tehát nem volt okuk a kézlegyintőknek a kételkedés­re, hiszen ha volt is elmaradás, ha nem is valósult meg a terv teljes egé­szében, a felhozott eredmények azt bi­zonyítják, hogy a rimaszombati járás sok mindent kapott a népi demokrá­ciától. Sorolhatnánk tovább is az eredményeket, hiszen sok falu kapott villanyt, új utat, autóbuszt, helyi hang­szórót, üzletet, iskolát, s nincs a já­rásnak talán egy faluja sem, amelyben ne épült volna új családi ház. De hadd nézzük meg, milyen a jövő terve, ra­gadjunk ki néhány részecskét az ak­ciótervből. Sző volt már róla, hogy a járás me­zőgazdasági jellegű, így érthető, hogy az akciótervben is a fősúly a mező­gazdasági termelés fokozására nehe­zedik. A terv legfontosabb pontja: 1960-ig a járás minden falujában szö­hozamok az 1957-es évvel szemben gabonából 32,5 százalékkal, kapások­ból 28 százalékkal, takarmányból pedig 37 százalékkal növekedjenek. A nagy termés biztosításáért fo­lyó harcban arra is gondolnak, hogy jó termőfölddel bővítsék az eddigi föld­területet. A Macskás és a Balog patak, valamint a Rima szabályozásával 3000 hektár, növénytermesztésre alkalmas jó földet nyernek. Az állattenyésztési termelés hasznossága érdekében elő­térbe helyezik a takarmány termeszté­sét, különösen a kukoricatermelésre fordítanak nagy gondot, A terv szerint 1960-ban el akarják érni hektáronként (morzsoltan) a 30 mázsás átlagot. Óriási összeget fordítanak a jövőben újabb mezőgazdasági épületek elkészí­tésére. A falvak szocialista átépítésével ter­mészetesen növekszik a lakosság anya­gi és kulturális színvonala, igénye. A tervben erre is gondoltak. Csupán kultúrházak építésére a jövőben csak­nem 4 millió koronát fordítanak. Ugyancsak milliókat irányoztak elő új üzletek építésére. Sok iskola épül majd e járás falvaiban. Erre a célra is több mint 3 millió koronát állapít meg az akcióterv. Magában a járás székhelyé­ben is megjavítják a lakosságnak gyúj­tott szolgálatokat. Oj áruházakat ren­deznek be, valamint szállodát és tu­rista szállót építenek. Nehéz volna ilyen rövid írás keretében részletesen foglalkozni azokkal a nagy tervekkel, melyek megvalósulásra kerülnek. De ez a né­hány számadat is biztosítéka annak, hogy a választások napján minden dol­gozó bátran adhatja le a szavazatát a Nemzeti Front jelöltjeire, hiszen ha nyitott szemmel jár, meggyőződhetett róla, hogy a nép választott szervei, a nemzeti bizottsági tagok az elmúlt vá­lasztási időszakban is tudásuk legjavát adva, a nép segítségével mindent el­követtek a nép jobb életének érdeké­ben. Méry Ferenc A bfcan az időben, mikor a fasiz­mus fekete felhői tornyosul­tak hazánk felett, hallani lehetett So­morja népének hangját, mely munkát és kenyeret követelt. Különös volt a nép, különös volt a vidék. Egyes szlovákiai szociológusok — falukutatók — „Viharsarok" néven emlegették Somorját, ahol sok volt az úri föld, sok a proletárgyerek és mégis kevés, nagyon kevés volt a ke­nyér. 1939-ben jöttem össze először somor­jakörnyéki magyar parasztifjakkal, ami­kor is átképzésre vonultak be a had­seregbe. Április közepén, mikor még meglehetősen hideg volt az idő, szal­makalapban, kék lenkötényben — és nagyon gyakran mezítláb vonultak be a somorjakörnyéki kommencióscselé­dek fiai. Hej, de sok volt akkor az úri be­tyárság, és az úr!... Gróf Pongrácz, Benyovsky, Wiener Welten, Suchánsky, Rázgha, Dr. Kuchta és a többi nagy­ságos, méltóságos és kegyelmes urak, akik csak messziről látták és ismerték a somorjai zsíros termőföldeket és azok rabszolgáit, a nincstelen „büdös parasztot!" Aztán fordult egyet a tör­ténelem kereke és szabadságot hozott vörös hadsereg. Szabadságot és földet kapott a nincstelen paraszt és új életet kezdett. Az új, szabad életnek megvannak az eredményei. Míg a járásban a szövetkezeti ke­reskedelem 1954-ben 77 millió forgal­mat ért el, 1955-ben 93 millió volt a forgalom és 1956-ban elérte a 100 és félmilliót. A járás falvaiban elfogy mindenféle jó minőségű hálószobabútor, minden­fajta villanymosógép, állandó a keres­Mit kap Stará Ľubovňa az űj választási időszakban k PRESOVI KERÜLET legészakibb | huzamosan ukrán osztályokat létesíte­járása Stará Ľubovňa. A múlt­ban elhanyagolt járás napról napra fejlődik. Épül, szépül. Az elmúlt vá­lasztási időszak alatt kitűzött tervek alig valósultak meg, s máris újak születnek, ami ugyancsak munkát ad az új NB-ok tagjainak. Ez azonban nem okoz nekik gondot, mert a há­rom év gazdag tapasztalatai után sok­kal biztosabban és merészebben lát­nak a célkitűzések megvalósításához. Ma nemcsak ígérnek, hanem csele­kednek. De nézzük meg, hogy mire készülnek a járásban. Az iskolák építése terén 1960-ig pótolni akarják a hiányosságokat. Az elkövetkező választási időszak­ban 5 nyolcéves középiskolát építe­nek a járásban. A Stará Ľubovňa-i 11-éves iskolát to­vábbi tantermekkel bővítik, ahol pár­Kiérdemelte munkatársai megbecsülését Nehéz lenne a haladás három évi eredményeiről rész­letesen beszámolni. Nagy tervek való­sultak meg Kassá­nak a Csermely­völgy felé eső ré­szén. Milliókat ál­dozott népi demok­ratikus rendszerünk arra, hogy a város dolgozói jobb életkörülmények között éljenek. Több mint kétezer lakás épült fel, szabályozták a Csermely-patako,t, felépült a pionír-vasút s most dolgoz­nak az öntudatos munkabrigádok a népstadion földmunkálatain. A város­rendezés és szépítés akciója sok szép eredményt hozott, a dolgozók családi házak építéséhez telket és anyagot, kaptak. Nem kis része van ezeknek az ered­ményeknek elérésében Helena Klemo­vának, a kerületi nemzeti bizottság A Ü J SZÖ 1957. május 6. tagjának. Az ő választókerülete volt Kassának ez a része. Helena Klemová a villanyerőművek elosztóüzemeinek járási központjában dolgozik, ő a ter­vezőosztály vezetője. Felelősségteljes munkaköre van, de lelkesen és lelkiis­meretesen végzi feladatát. S még na­gyon sok mindent az üzemben és az üzemen kívül. Ő a kerületi építkezési bizottság titkára, büntetőbizottsági tag, gyűléseken, aktívákon vesz részt. Min­denütt becsülik, szeretik. Iparosszülők gyermeke. Munkásnő volt, nyomdában, sodronykötélgyárban dolgozott a tőkés világban. A felsza­badulás óta — a villamosművekné! van, ahol munkatársai megbecsülését vívta ki. Jól ismeri az embereket, tisz­teli, becsüli őket. Tudja, hogy közös erőfeszítéssel nagy dolgokat tudnak elérni, s azt is tudja, hogy pártunk olyan úton vezet, amely lehetővé teszi nagyszerű terveink megvalósítását Választói is érzik, hogy jelöltjüknek szívügye a dolgozók gondja, öröme. Ezért jelölték ismét a kerületi nemzeti bizottság tagjává, a 25-ös választóke­rületbe. (m) nek. A „Z" akció keretén belül négy új nemzeti iskolát építenek. Még eb ben az évben átadnak két iskolát rendeltetésének. A kultúrélet további fejlesztése ér­dekében az idén megkezdik két kul­túrház építését és 1958-ban négyet. A szociális és egészségügyi szolgá­latban ugyancsak komoly feladatokat tűznek ki. Ezen a fontos szakaszon befejezik a kórház építését a járási székhelyen. A lakásépítkezés terén — annak el­lenére, hogy az elmúlt évben 30 la­kásegységet adtak át rendeltetésének — még mindig hiányosság mutatko zik. A távlati tervek, valamint a jóvá­hagyott költségvetés szerűit 1960­ig 120 lakásegységet építenek, az állami lakásépítési alapból pedig további 72 lakásegységgel bővítik a lakások számát. A falvakban is sok családi ház épül. A lakosság részére nyújtott szolgál­tatás nagyobb méretű bővítése érde kében új csavarkészítő-üzem épül a járásban. Az üzem építését a jövő év­ben kezdik meg Befejezik továbbá a Podolinec— Orlov Plavec-i vasútvonalat és több új útszakasz építését valósítják meg. Az új választási időszakban további autóbuszvonalakkal bővítik a forgalmat. Számos üzlethelyiséget, HNB-hivata­lokat, sportpályákat, tűzoltószertára­kat, tejgyűjtőállomásokat, autóbusz­várótermeket létesítenek s folyamok szabályozását, hidak építését vették még tervbe. S végül 1960-ig megva­lósítják a járás 100 százalékos villa­mosítását. Mindezek mellett nagy súlyt he Iyeznek a mezőgazdasági termelés növelésére is, amelyet általában 44,6 százalékkal fognak növelni, ebből a növénytermesztésben 43,3, az ál­lattenyésztésben pedig 46,3 száza­lékos emelkedést terveztek. Hogy ezt megvalósíthassák, szorgalmazni fogják újabb szövetkezetek megala­kítását és a meglevők kibővítését. -ki­let a házi önműködő vízvezetékekben, rádióvevőkészülékekben, nem beszélve arról, hogy a járás falvaiban, főleg a szövetkezeti tagoknál, több száz mo­torkerékpár van, kezdve a kétezer koronás Pioniertől, egészen a nyolc­ezer koronás Jáváig. Ha összeszámol­nánk az új családi házakat, melyek 1948 után épültek, könnyen megálla­píthatnók, hogy ennyi új épület nem épült az utolsó 50 évben, nem beszélve a berendezésekről, új bútorról, rádiók­ról, televízorokról. - Ami az élelmiszereket illeti, óriási a cukor-, rizs-, kávé-, tea-, bor- és sörfogyasztás is. A cukorka, finom csokoládé, elsőrendű sajtok, szardi­niák, cukrászsütemények fogyasztása olyan méreteket öltött, hogy gyakran komoly gondokat okoz a szövetkezeti kereskedelem dolgozóinak, hogyan biz­tosítsák a szükségletek kielégítését. I lyen az élet ma a somorjai já­rásban. Ez az eredménye a munkásosztály tízéves uralmának. Ez a gyümölcse a Kommunista Párt he­lyes politikájának a múltban elhanya­golt magyarlakta területeken, hol ma gazdaságilag, politikailag és kulturá­lis szempontból teljesen egyenjogú a magyar és szlovák dolgozó. Ezért és semmi másért nem 'fitás, hogy a so­morjai járás szövetkezetesei és egész dolgozó népe egyöntetűen, egy ember­ként megy május 19-én a szavazó­urnák elé, ahol a Nemzeti Front jelölt­jeire, a békéért, falvaink és városaink további felvirágoztatásáért, dicső Kommunista Pártunk további győzel­méért és a felszabadító Szovjetunió­val való örök barátságért és szövet­ségért fog szavazni. JUNÁK MIKLÓS a somorjai szövetkezeti kereskedelem dolgozója. ^^mmSmMká immáw§m? Vannak még ma ís olyanok, akik a „régi arany időkről" álmo­doznak. Akadnak a mostani választások előtt is idősebb nemzedék­ből, akik azt állítják, hogy az első Csehszlovák Köztársaságban jó demokrácia volt. Ezért szükséges a fiataloknak és azoknak, akik már nem emlékeznek vissza az akkori választási gyakorlatra, felújí­tani emlékezetüket, illetve felvilágosítani őket. Már 1923 őta megmutatkoztak köz­társaságunkban azok a törekvések, hogy felújítják az Osztrák-Magyar Monarchiában jól bevált választási módszereket. A kormány 20—22 millió koronát osztott szét 5 pártja között a vá­lasztók megvesztegetésére. így pl. a Banská Bystrica-i választókerületben a Nemzeti Demokrata Párt titkársá­ga 80 000 koronát és 2 autót kapott a választási kampány céljaira. Más módon is igyekeztek mézes madzag­gal csalogatni a választókat. Az ag­rárok Losoncon cukrot és bort osz­togattak, a keresztényszocialisták röpcédulákba csomagolt szappant, a Hlinka-pártiak cigarettát és cukorkát adtak a választóknak, a községi vá­lasztások folyamán sok helyen rábe­szélték a községeket, hogy választá­sok nélkül, megegyezés alapján le­gyenek kinevezve a községi képvise­lőtestületek, vagy pedig kijelentették, hogy a választások egyszerűen elma­radnak. Ily módon Szlovákia 3070 községé­ből 2000 községben nem voltak vá­lasztásoki Gyakoriak voltak az egyéb válasz­tási visszaélések. A kékkői járásban a jegyző parancsára csak a 26. élet­évüket betöltött lakosokat engedték a szavazóurna elé. Másutt elrendelte a jegyző, hogy a választók csak egy szavazólapot hozzanak magukkal, amelyikkel válasz­tanak. Több ezer választót felszólí­tottak, hogy három napon belül mu­tassák be állampolgársági bizonyít­ványukat, tudva, hogy ezt a bizonyít­ványt ilyen rövid idő alatt nem lehet beszerezni. Másutt a ki nem kézbesített szavazóigazolványokat lopták el a választóhelyiségből. Nem segített azonban sem a ter­ror, sem a csalás és a különféle „demokratikus" módszerek sem. A' választásokból minden terror elle­nére — Szlovákiában a kommunisták jó eredménnyel kerültek ki. Milyen volt az életszínvonal? 1920 és 1925 között a reá!b*r"k több mint 50 százalékkal cs'ikk'-nt !< mivel az árak 9—10-szeresére növe­kedtek, a béreket azonban csak 4—5-szörösére emelték. Szlovákia a kivándorlás és munkanélküliség or­szága lett. A burzsoázia számos gyá­rat állított le, beszüntette például a korompai, a tisovcei és a podbrezo­vai nagyolvasztókat, leszerelte a bra­tislavai Klinger-gyárat és Csehország­ba vitte. Csehszlovákia népének nagy része napról napra egyre jobban felismerte a csalárdságot és ráeszmélt arra, hogy csupán a kommunisták harcol­nak komolyan a dolgozók kenyeréért és szabadságáért. Milyen volt a burzsoázia alkotmánya? A burzsoá alkotmány biztosította ugyan a személy és az otthon sért­hetetlenségét, a kommunisták azon­ban sohasem tudták, mikor tartóztat­ják le őket, vagy mikor végeznek ná­luk házkutatást. Ámbár az alkotmány a *?abad meggyőződés jogáról be­széli, a kommunistákat munkaadóik mégis kidobálták állásaikból. Az al­kotmány sajtószabadságáról beszélt, a kommunista lapok mégis állan­dóan fehér oldalakkal jelentek meg. A kommunista sajtót pedig sokszor tiltották be, vagy kobozták el az al­kotmánnyal ellenkező rendeletek alap­ján. Egyesülési és gyülekezési jogot hangoztatva, a burzsoázia a gyűlése­ző munkások közé lövetett. A véres mérleg Az első Csehszlovák Köztársaság a pénzmágnások köztársasága volt, akikből a nyereség utáni vágy kiölt minden emberi érzést. 20 év alatt (1938-ig) negyvenkétszer lőttek a munkásokra és szegény parasztokra. A véres mérleg: 78 megölt dolgozó, a sebesültek százai, az éhező s a '"t-gségekbői pusztuló árvák tömege. a-­t

Next

/
Oldalképek
Tartalom