Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-05 / 124. szám, vasárnap

A Tátra még szebb lesz A Tátra alatti városkák nemzeti bizottságai mindent megtesznek, hogy hazánk legszebb tája állandóan szépüljön és még nagyobb kényelmet nyújthasson itt üdülő, dolgozó polgárainknak. Mutatja ezt a beruházási építkezések nagysága is. Ebben az évben 10 millió koronát fordítanak a Magas Tátrában építkezésekre. Ebből millióért 'akások épülnek. Képünk Nov.ý Smokovtcen készült és a 72 lakásos új lakótelepet mutatja be. M. Vojtek (ČTK) felvétele. Népünk még szebb, boldogabb életéért j míg a nyugati háborús uszítók újabb vérengzés kirobbantásán mesterkednek, addig hazánk dolgos népe folytatja békés épíťómunkáját. Erről tanúskodnak azok az írások is, amelyek az ország különböző részéről szerkesztőségünkbe érkeznek. A Csemadok panyidaróci helyi csoportja például megküldte egyik taggyűlése jegyzőkönyvének kivonatát, amelyben az egész falu tiltakozik és felemeli szavát az atom- és hidrogénbomba robbantási kísérletei ellen. Hasonló tiltakozó deklarációt kaptunk Borsody Imrétől, a Csemadok kassai járási titkárától is és a rozsnyói járási vezetőségtől, ahol a népművelést, a falvak és városok szépítési akcióját folytatják igen szép eredményekkel. Ilyen értelmű levelet kaptunk még a Csemadok komáromi és királyhelmeci járási vezetőségétől, ahol ismét azon fáradoznak, hogyan lehetne még szebb, gazdagabb a járás dolgozóinak élete. Ezeket a leveleket nevezettek egyidőben megküldötték a Csehszlovák Békevédők Központi Bizottságának is, hogy a nép nevében emeljen szót az A szobránri járás asszonyai jól dolgoznak !

l A SZOCIALISTA társadalom építéséből asszonyaink egyre jobban veszik ki részüket. Kezdeménye,-. zésükkel és aktív részvételükkel a szobránci járás asszonyai is számos sikeres jeladat megvalósítását segítették elő. A Vyšné Nemecké-i női tizottság például jelajánlást tett 5000 tojás és 300 liter tej terven felüli beadására. Ezzel hozzájárulnak, hogy a prešovi kerület a žilinai kerülettel folytatott versenyben megállja a helyét. A komárovcei asszonyok érdeme, hogy a tej a községben az év elejétől kezdve egyenletesen 99',

i százalékra van beszolgáltatva. A többi mezőgazdasági termék szintén 100 százalékra, sőt száz százalékon felül van teljesítve. Hasznos építő és propagációs munkát végeznek a vojnatinai asszonyok, akik a HNB-nek minden munkáját igyekeznek biztosítani. Vyšná Rybnicán például a kulturális élet fellendítésén dolgoznak az asszonyok. Felújítják a színjátszókor működését, sőt a „Kecsketej" című színmű betanulását is elhatározták, mellyel több községet meglátogatnak. Példájukat követik a priekopi asszonyok is, ahol népművelési szobát rendeznek be, valamint a közkönyvtár működését megjavítják, miáltal segítenek szocialista társadalmunknak új és hasznos polgárokat, nevelni. A SZOBRÁNCI JÁRÁS asszonyainak jó munkája megnyilvánul a mezőgazdaság kollektivizálásában is. Az .ebben az évben alakult 6 új szövetkezet létesítésében nem kevesebb részük volt a nemzeti bi' zott ságok asszonyainak, mint a HNB-nak. Itt nemcsak agitálnak, hanem jó példával járnak az élen, vagyis elsők a szövetkezeti gazdálkodásra való jelentkezésben is. Példájukat egyre többen követik a járásban. (Tudósítónktól) imperialisták aljas cselekedetei ellen. Pásztor László, a Csemadok kálnai helyi csoportjának elnöke községük kulturális helyzetéről tájékoztatta szerkesztőségünket és többek között a következőket írja: — Az Új Szó mostanában igen mostohán kezeli.Kálnát, pedig megérdemelnénk, ha munkásságáról, de különösképpen a Csemadok működéséről olvashatnánk a sajtó hasábjain. Örömmel állapítjuk meg, hogy a Csemadok mindenfelé szép munkába lendült. És ebbe a munkába most belekapcsolódott a kálnai helyi csoport is, mely a választások előtt több esztrádfellépéssel fogja szórakoztatni nemcsak a falu dolgozóit, hanem a szomszédos községek kultúrát kedvelő lakólt is. Holczer László Komáromból küldött tudósítást és leírja, hogy városukban is rendkívüli nagy igyekezettel készülnek a májusi választásokra. Az utcai bizottságok igen jól működnek és sokat foglalkoznak a lakosság közérdekű ügyeivel. Ilyenek között említi meg Krepsz, Slár, Kopják, Hromada és Bohušová elvtársakat, akik neve jól ismert a helyi nemzeti bizottságon és a lakosság körében is. Molnár Béla Rozsnyóról küldött levele a közigazgatásról a múltban és a mostani választásokról tesz említést. — A régi úri világban — írja — kétkezi munkás, bányász, szegényember elvétve sem akadt a város és a járás vezetői között. Mit sem törődtek azzal, hogyan él az egyszerű munkásnép. Mindezek az égbekiáltó és lehetetlen körülmények csak a felszabadulással értek véget. Megteremtődö'tt a nép uralma és azóta a nép választottjai kerültek a közigazgatás, a nemzeti bizottságok élére, akik a nép érdeke szerint gondoskodnak az élet minden szükségletéről. Béldi Márton Prága—

Holešovice egyik választókörzete nyilvános népgyűléséről küldött rövid beszámolót. Levelében említést tesz arról, hogy a jelenlevők mily összehasonlításokat tettek a múlt és a jelen között. Ma az élet egészen új tartalmat kapott. A szegényes, egészségtelen lakásokat korszerű új lakóházak váltották fel. Könnyebb lett a háztartási munka is. Mosodák, tisztítók és sok, a háziasszonyok munkáját megkönnyebbítő létesítmény jött létre. Sólyom László, egyik legagilisabb levelezőnk, a Csemadok Banská Bystrica-i kerület helyi csoportjai kultúrtevékenységéről ad számot rövid kis cikkeiben. Többek között így ír: — Kerületünkben, ahol Csemadok-szervezetek működnek, élénk készülődés folyik a kerületi dalés táncünnepélyekre. Ezen az ünnepélyen előreláthatólag a legjobb 9 csoport lép fel csaknem 20 műsorszámmal és több mint 2-órás kultúrműsorral. Elsősorban is a rimaszombati, tornaijai, losonci, füleki, ipolysági, fülekpüspöki, tamásfalvi, csábi és az apátfalusi Poľana kultúrcsoportjai jönnek számításba. Ezekben a csoportokban most igen élénk készülődés folyik, hogy a versenyen kellemes és njagas színvonalú műsorral szórakoztathassák a közönséget, hogy kivívják maguknak az első helyet. — thOCOOOOOOOGtöO^ 3OOOOOOG£>OOO0OOO0Oa J®e©0GX}00©©©©0^ •VI i az alapvető, a fő különbség a nálunk lefolyó és a kapitalista országok választásai között? — Ez a kérdés, amely még nem teljesen világos minden ember előtt, különösen időszerűvé válik most, a nemzeti bizottságok választásainak küszöbén. A legfőbb, a leglényegesebb különbség nem abban rejlik, hogy a burzsoá államokban különféleképpen korlátozzák a dolgozók részvételét a választásokon, pl. választói adóval, ami főleg a néger lakosságot sújtja az USA-ban, az állandó lakóhely feltételében, ami az amerikai vándorló idénymunkások tízezreit fosztja meg a választásokon való részvételtől. Ezenkívül az USAban és számos más országban a munkanélküliek hatalmas seregének nincs választói joguk. Svájcban a nők még mindig nem választhatnak. Sok tőkés országban csak az írni-olvasni tudóknak van választói joguk. Ennek következtében Latin-Amerika jóformán valamennyi országában és még számos más államban az írni-olvasni nem tudók millióit zárják ki a választásokból. Mindez ugyan igen fontos, jellemző tény és mindennél hívebben tükrözi, mennyi igazság rejlik a „tökéletes nyugati demokrácia" frázisai mögött. Az alapvető, a fő különbség azonban abból fakad, hogy a munkás, a dolgozó ember milyen magatartással lép a választási urnákhoz, mi a választások értelme, ki és milyen célból szervezi meg őket. A kapitalista államban a munkás és általában a dolgozó ember nem egyenjogú polgárként, hanem modern rabszolgaként megy választani, míg a szocialista államokban szabad polcjérként járul az urnákhoz. Míg a Mi az alapvető különbség ? tőkés kizsákmányolóktól uralt kapitalista államban csak arról van szó, hogy különféle hamis ígéretekkel a tőkések többé-kevésbé nyílt uralmukat biztosítsák és a népet megtévesztve megszerezzék a tömegek bizalmát, a szocialista tábor országaiban a választások alkalmával a dolgozók tárgyilagosan értékelik szerveik tevékenységét és megválasztják újabb képviselőiket. Az USA-ban épp úgy, mint a többi fejlett kapitalista országban már sokszor voltak választások, de ezek a tőkés rendszer lényegén mit sem változtattak, akár az egyik, akár a másik burzsoá párt került a kormány kerekéhez. A hatalmas vagyonok urai, a monopolisták épp úgy kizsákmányolók maradtak, mint ahogy megmaradt a bérmunkások kifosztott nincstelen serege. Ez az egyszerű és közismert igazság különbözteti meg elsősorban a kapitalista választásokat a miénktől. Még ha az Egyesült Államokban vagy bármelyik más tőkés államban sikerülne is megszüntetni a választók jogait megnyirbáló egyik vagy másik intézkedést, ez ugyan növelné a tőkés rendszer elleni harc jelentőségét, de míg maga ez a rendszer fennáll, míg a dolgozók nem dönthetnek a nyilvános ügyekben, addig a választási törvények sohasem biztosíthatják az igazi demokráciát. Ezzel szemben a mi választásaink igazi demokratikus jellege elsősorban abból származik, hogy nálunk a nép abban a társadalmi rendszerben járul az urnákhoz, amely legsajátabb érdekeit a nemzet túlnyomó többségének érdekeit fejezi ki. Nálunk a választók, mint az ország gazdái járulnak az urnákhoz, mint olyan emberek, akiknek kivétel nélkül mind joguk van a munkára és a pihenésre egyaránt. Minden lehetőségük megvan arra, hogy a legkülönfélébb módon nyilváníthassák nézeteiket, részt vegyenek a közügyek intézésében. A kapitalista választási rendszer szerint a képviselőt megválasztása nem kötelezi arra, hogy ígéreteinek eleget tegyen. Amint megválasztották „csak a saját lelkiismeretének felel". Könynyen elképzelhető, hogy a lelkiismeret tág fogalma mögött az egyszerű választókkal szemben való felelőtlenség és az ország uraitól, a pénz és a hatalom birtokosaitól való függőségük rejlik. A népi demokráciában azért tartunk választásokat, hogy a nép tényleges képviselőit ajánlja és válassza meg, akiknek az a hivatásuk hogy a munkásosztály és a dolgozó nép érdekeit képviseljék. Nálunk maguk a dolgozók választják ki saját Jcör'ikből igazi képviselőiket, s ezért bár akadhatnak közöttük olyanok, akik hibákat követnek el, de azért mindig olyan emberek maradnak, akik a dolgozók köréből származnak s nem a tőkések, gyárosok, nagybirtokosok kiszolgálói. A tőkés országok alkotmányai ugyan ünnepélyesen kijelentik, hogy a lakosságnak választói joga van és hogy őket is meg lehet választani. A valóságban azonban a tőkés államok választói rendszere és gyakorlata megmásítja a dolgozók akaratának megnyilvánulását és a választások folyamán mindenféle eszközzel a burzsoázia, a monopóliumok képviselőinek védelmét biztosítják. A szemérmetlen választási trükkök és csaló' választási törvények — pl. Franciaországban — teljes mértékben megmutatják, hogyan védekezik a burzsoázia az ellen, hogy a dolgozók választási győzelmet arathassanak. M ár Charles Dickens nagy angol író is úgy jellemezte a választásokat. mint amelyek mestérkedéseken, csalásokon és vesztegetéseken alapulnak. Azóta a választókra gyakorolt nyomás, a választók megtévesztésének módszerei még ravaszabbak és durvábbak lettek. A burzsoá államokban hatalmas összegeket fordítanak a választók és a választásokat irányító tisztviselők megvásárlására, a lakosságot megfélelemlítő banditák pénzelésére, a reklámhadjáratok szervezésére. A News Week c. amerikai folyóirat a múlt évben ezt írta: „Amikor Lincoln Ábrahám először jelöltette magát az elnöki székre, választási kampányának kiadásai kb. 700 dollárt tettek ki. 1956ban az Egyesült Államok elnökének jelölése 10 millió dollárba került Az olyan amerikai politikus, akinek nincsen legalább 50 ezer dollárja* a lap véleménye szerint nem is álmodhat képviselői vagy szenátori mandátumról. De nemcsak Amerikában ilyen a helyzet. A nyugatnémet sajtó közlése szerint a Bundestagba — a német parlamentbe — való választások Adenauer pártjának 100 millió márkába kerültek, amit a német nagyipar folyósított neki. A nyugatnémet lapok arról is hírt adtak, hogy a most májusban tartandó parlamenti választások előtti kampányban Adenauer Kereszténydemokrata Uniójának választási alapjába mily hatalmas összegeket fizettek be a nagy nyugatnémet konszernek urai és a finánctőke képviselői. E néhány felsorolt adat után. amelyek minden kommentár nélkül önmagukban is elegendők ahhoz, hogy éles fényben mutassák meg a két rendszer, a kapitalista és a szocialista rendszer körülményei között lefolyó választások alapvető különbségeit, még csak arra szeretnénk rámutatni, hogy az SZKP XX. kongresszusa után, amely felvetette a parlamentáris út adta lehetőségek kihasználását a mai megváltozott erőviszonyok között a világban, a kapitalista választásoknak is megvan a maguk jelentősége. Ez a jelentőség abban rejlik, hogy lehetőséget adnak arra, hogy a kommunista pártok az osztályharc részeként megszervezzék és meggyőzzék a dolgozókat és törvényes pozíciókat harcoljanak ki az uralkodó burzsoáziától. y^ választások azonban nálunk sem jelentenek az osztályharctól teljesen független dolgot, mert mi választásaink alkalmával védekezünk a nemzetközi tőke, a megdöntött kizsákmányoló osztályok maradékainak befolyása ellen. A mi választásaink célja, hogy a dolgozókat az ország ügyeinek igazgatásában való nagyobb részvételre nyerje meg, az a feladatuk, hogy jelentős mértékben megerősítsék szocialista demokráciánkat. Protics Jolán ŰJ SZÔ 1957. május 3.