Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-04 / 123. szám, szombat

M. G. Pervuhint középgépipari miniszterré nevezték ki Moszkva (ČTK) A TASZSZ tudósítá­sa szerint a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége Mihail Georgije­vics Pervuhint, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének első helyette­sét középgépipari . miniszterré ne­vezte ki. Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának irányvonalai a munkastílus megjavítására Canessben megnyitották a X. Nemzetközi Filmfesztivált Cannes (ČTK) — A dél-franciaor­szági Cannesben május 2-án megkez­dődött a X. Nemzetközi Filmfesztivál, amely május 17-ig tart. Az ünnepélyes megnyitáson Csehszlovákiát A. M. Brousil professzor, a csehszlovák kül­döttség vezetője és Jirí Marek, a Csehszlovák Állami Film központi igazgatója képviselte. Az idei cannesi nemzetközi film­versenyben 31 ország 31 egész estét betöltő és 27 rövid filmet mutat be. Ceylon, Costarica és Libanon első ízben vesznek részt a fesztiválon. A Panama-csatorna Panamáé London (ČTK) — A Times félhiva­talos angol lap közölte Ariasnak, Panama londoni követének nyilatko­zatát, aki elítélte Dulles államtitkár azon állítását, hogy az USA állítólag szuverén tulajdonosa a Panama-csa­torna térségének. Arias megjegyezte, hogy Panama ugyan elismerte az USA egyes jogait a csatorna építésével, igazgatásával és ellenőrzésével kap­csolatban, azonban erről a területről sohasem mondott le. Fegyveres összetűzés Honduras és Nicaragua között New York (ČTK) — A nyugati hír­ügynökségek tudósítása szerint Hon­duras és Nicaragua közép-amerikai köztársaságok között fegyveres össze­tűzésre került sor. Nicaraguai katonai egységek megtámadták Mocoron váro­sát, amely Honduras területén a ha­tártól 30 kilométer távolságban fek­szik. A nicaraguai csapatok támadását a hondurasi hadsereg visszavetette és a betolakodókat kikergette az ország­ból. Managuayi és tegucigalpai jelen­tés szerint mindkét részről nagy az áldozatok száma. Nyugati hírügynökségek közlése sze­rint az öss*£tűzés oka az, hogy a megtámadott területén kőólajra buk­kantak. A „Zsenminzsipao" május else­jei számában közölte Kína Kommu­nista Pártja Központi Bizottságá­nak a munkastílus megjavitásara vonatkozó irányelveit. Az irány­elvek a többi között így hangza­nak: Kína a forradalom időszakából a szocialista építés korszakába lépett és most van éppen az új átalakító nagy változások közepén. A társadalmi kap­csolatok lényegükben megváltoztak és velük együtt megváltozik az em­berek gondolkodása. Hogy pártunk és a munkásosztály jobban tudja to­vábbra is vezetni a társadalom átépí­tését és az új társadalom felépítését, jobban mozgósíthasson minden pozi­tív tényezőt, egyesítsen minden em­bert, a negatív erőket pozitív erőkre változtassa és küzdjön az új szocia­lista haza építéséért, elsősorban önönmagát kell átnevelnie. A pártban azonban van sok olyan elírtárs, aki nem érti vagy nem teljea mertékben érti meg ezt az új hely­zetet és a párt új feladatait. Mivel­hogy a párt országos viszonylatban qiár elérte a vezető helyzetet és a széles tömegek támogatását, egyes elvtársak gyakran alkalmazzák a problémák megoldásában az admi­nisztratív utasítások módszereit és egyes kevésbé fejlett egyének gyak­ran megszokták a régi társadalmi rendszer kuomintang munka-stílu­sát és úgy vélik, joguk van egyes kiváltságokra és gyakran a tömegekre nyomást fejtenek ki. Az elmúlt néhány évben pártunk­ban újból kifejlődött a bürokratiz­mus, a szektásság és szubjektivizmus, a mi.a tömegektől és a valóságtól való eltávolodásban nyilvánult meg. Kína Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága ezért úgy véli, hogy „ki­indulva az egységre való törekvés és azon elhatározás elvéből, hogy bírá­lattal és önbírálattal új alapon új egységet érjünk el", az egész párt­ban ismét meg kell valósítani a mun­kastílus javításának általános és mélyreható mozgalmát a. bürokratiz­mus, a szektásság, a szubjektivizmus ellen, fokozni kell az egész párt mar­xista ideológiai színvonalát és meg­javítani a munka stílusát, hogy meg­feleljen a szocialista átépítés és a szocializmus építése szükségleteinek. A munka-stílus javításának ezen mozgalmát Mao Ce-tung elnök két beszámolójában foglalt utasítások alapján kell irányítani. E javítási mozgalom fő tartalmát a nép kebe­lében uralkodó ellentétek helyes meg­oldása kérdésének kell képeznie. A munka-stílus javítása mozgal­mának kibontakozásával egyidejűleg a pártban propagálni kell azt, hogy valamennyi fokú pártszervezet, admi­nisztratív és katonai alakulat élen­járó munkaképes vezetői idejük leg­nagyobb részét a fizikai munkában való részvételnek szenteljék, a mun­kásokkal és parasztokkal együtt. Tovább kell építeni a vezető párt- és állami dolgozók szellemi és fizikai munkája ^egybekapcsolásának rend­szerét. A munka-stílus javításának tervbevett mozgalmának össze kell kapcsolni a mozgalom kibontakozását a munka javításával és a nép körében fennálló ellentétek konkrét megoldá­sával. Ollenhauer ismét az atomfegyverek ellen Május 2-án, ugyanabban az időben, amikor a Bonn melletti Godesbergben megkezdték az Északatlanti Tömb ta­nácsának ülését, E. Ollenhauer, Né­metország Szociáldemokrata Pártjának elnöke a sajtó képviselői előtt felszó­lította K. Adenauer kormányát, ne szerelje fel a nyugatnémet hadsereget atomfegyverekkel. A DPA hírügynök­ség tudósítása szerint Ollenhauer ki­jelentette, „Németország Szociálde­mokrata Pártja elvárja, hogy a szövetségi kormány május 10-én a szö­vetségi parlament vitájában e kérdé­sekben konkrét álláspontot foglal el és világos nyilatkozatot tesz." Ollenhauer az újságírókkal folytatott beszélgetés során rámutatott lord Ismaynak, a NATO főtitkárának va­sárnapi nyilatkozatára arról, hogy állí­tólag a NATO egyetlen tagállamát sem kényszeríthetik, hogy megenged­je területén az atomfegyverek elhe­lyezését. Ollenhauer utalt arra, hogy Ismay ezen kijelentése teljesen meg­dönti von Brentano bonni külügymi­niszter nyilatkozatát, aki ezzel ellen­tétben azt állítja, hogy „a NATO határoz az egyes tagállamok atom­fegyverzetéről" és hogy a szövetségi kormány „nem szegheti meg ezt a határozatot." Északi szomszédunk, a baráti LENGYEL NÉPKÖZTÁRSASÁG Északi szomszédunk, a Lengyel Népköztársaság területe több mint 2 és félszerese hazánknak (311 730 négyzetkilométer), 'lakóinak száma 24 762 502. Fővárosa a 760 000 lakosú Varsó. Lengyelországban él­nek még németek, ukránok, fehér oroszok, csehek és szlovákok is. Az Odera és a Nissa vidékén már a X. században megalakult szláv törzsekből az első lengyel állam. A királyok és a nemesség viszá­lyai, hadi vállalkozásai és a jobbágyok kegyetlen kizsákmányolása meggyengítette az országot, úgyhogy a XVIII. században a szomszé­dos poroszok, osztrákok és oroszok zsákmánya lett. A lengyel haza­fiak szabadságharca eredménytelen maradt és csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hozta el Lengyelországnak az új önállóságot. De a nemzet igazi szabadságát a második világháborúban a fasiz­must leverő felszabadító szovjet csapatok hozták el. Európa legna­gyobb népi demokratikus országa azóta a szocializmust építi. Széljegyz etünk: Börtönrács és sajtószabadság M ilyen a sajtószabadság ér­téke? Ezt a kérdést bon­colgatják az amerikai újságírók már 1780 óta, amikor az új köz­társaság megalakítói a sajtósza­badság ezen alapelvét az ország alkotmányába foglalták. Sokan el­gondolkoztak erről a börtönben. Börtönre vetették őket, mert ra­gaszkodtak ahhoz a jogukhoz, hogy a való tényeket közöljék, amelyeket gondosan gyűjtöttek össze, tekintet nélkül az ország­ban uralkodó körök pénzügyi, vagy egyéb érdekeire. A békés együttélés hívei és a hidegháború szervezői között fenn­álló konfliktus mostani esemény­dús napjaiban az Amerikai Egye­sült Államok népe különösen áhít­ja a valóságot. Elsősorban tudni akarja, mi történik a valóságban a szocialista világban. Azonban az USA külügyminisztériuma arra tö­rekszik, hogy az amerikai népnek előírja, mit szabad és mit nem szabad olvasnia, különösen Kíná­ról. Vegyük csak azon három ameri­kai újságíró példáját, akik nem­régen látogattak Kínába. Elfo­gadták a kínai kormány meghívá­sát, hogy Kínába látogassanak és kívánságuk szerint megtekinthes­senek bármit és utazhassanak bárhová — más szóval, hogy té­nyeket állapítsanak meg az újság­írói hivatás hagyományos szokásai szerint. Azonban Washington dü­hödten megtorló intézkedésekkel fenyegette meg ezeket az újság­írókat. Csupán az a hatalmas til­takozó mozgalom, amelyben még a kommunistaellenes irányzatú új­ságírók és kiadók is nagy szám­ban részt vettek, akadályozta meg a kormányt abban, hogy a három újságírót visszatérésük után bör­tönre vettesse. Azonban további három ameri­kai újságírót sok évi börtönbün­tetés fenyeget. Vajon mi a „vét­kük"? Csak az, hogy a sajtósza­badság jogát felhasználva igazat írtak Kínáról úgy, ahogy azt látták. íme, az esetük: John VVIIliam ÍBill) Powell amerikai újságíró 1950-Jől 1953-ig Sanghajban „C h i n a W e e k 1 y R e v i e w" címmel angol nyelvű hetilapot adott ki. A hetilapot atyjától, J. B. Powelltől vette át, aki a folyó­iratot 40 évvel ezelőtt alapította, Az öreg J. B. Powell rettenthe­tetlen újságíró volt, akit igazmon­dó hírszolgáltatásáért a japánok a második világháború alatt letar­tóztattak és fogságban tartották. A fogolytáborban rossz bánásmód­ban részesítették, minek következ­tében mindkét lábát amputálni kellett. Fia, Bili, menye Sylvia és a fia­tal házaspár barátja, Julián Schu­man a lap szerkesztését abban az időben vették át, amikor a kínai nép történelmének új fejezetét írta. Ez a három amerikai újság­író közvetlen közelből ismertette USA-beli olvasóival az új Kína létrejöttét minden szenvedésével és dicsőségével együtt. Ezután kö­vetkezett a koreai háború. A há­rom újságíró ismét szorgalmasan gyűjtötte az anyagot és ismertette a lap hasábjain. Ez azonban nem volt ínyére a washingtoni uraknak, és amikor a három újságíró 1953-ban önszántából visszatért hazájába, az üldözések és megpróbáltatások kálváriája várt rájuk. Most mind a hárman a bírósági tárgyalást várják, amely rövidesen megkezdődik. A vád egy régi tör­vényre támaszkodik, amelyet még az első világháború hisztérikus időszakában szavaztak meg. Ha bűnösöknek ismerik el őket, élet­fogytiglani felgyházra is elítélhe­tők. Ha börtönre vetik őket azért, mert teljesítették a becsületes ri­porter kötelességét, velük együtt a börtön rácsai mögé kerül a sajtószabadság is. A sajtószabadság természetesen nem valami elvont dolog. Társa­dalmi jelentősége változik, mikép­pen szolgálja az igazság, az embe­ri haladás és béke ügyét. Azzal, hogy Powelléktől és Schuinantól megvonják az amerikaiak alapvető jogát, a sajtószabadságot üldözik, a Kína és az USA népének ba­rátságát és békés egymás mellett élését akarják megbontani. GEORGE LOHR. A MAROKKÓI belügyminiszter ren­deletére a május 3-ra virradó éjjel letartóztatták el Glaoui volt marakesi pasa öt fiát és több politikai hívét. A belügyminisztérium közli, hogy a pasa fiait és több más személyt azért tartóztattak le, mert államellenes te­vékenységet fejtettek ki. (ČTK) A LENGYEL FÖLDMÜVESSZÖVET­KEZETEK központja (Földműves ön­segélyző Szövetség) a Magyar Köz­ponti Szövetkezeti Tanáccsal 8 millió rubel értékben árucsereforgalmi egyezményt kötött. A lengyel szövet­kezetek Magyarországból gazdasági gépeket kapnak szövetáru ellenében. Lengyelországban a népi demokra­tikus rendszer ragyogó sikereket és eredményeket ért el a gazdasági épí­tés és a kultúra vonalán. Üj gyárak, munkástelepek, kultúrotthonok, főis­kolák épültek.' A lakosság életszínvo­nala fokozatosan emelkedett, de a gazdasági eredmények nem tudták ezt az emelkedést állandósítani; túlmé­retezték a befektetéseket, a tervezés és a valóság között mutatkozó különb­ségek egyre jobban a felszínre törtek és megoldást követeltek. A szocializ­mus építése terén ezért az utóbbi hó­napokban a Lengyel Népköztársaság­ban óriási nehézségek merültek fel. Miben rejlenek ezek a bonyolult gaz­dasági és politikai problémák? Néhány szóval lehetetlen elemezni, a kölcsön­hatásokat is kimutatni, de felsorolá­sukból is érthetővé válnak. Először is 13 milliárd zlofyval na­gyobb az országban a vásárlóerő, mint az árúfedezet. Másodszor az előző probléma a beruházás rovására a közszükségleti cikkek fokozott beho­zatalát követeli meg, amit nem lehet szénnel fizetni, mert csökkent a szén­termelés és más termékkel a szén nem pótolható. -Bár az átlagos termelés a tavalyi­hoz viszonyítva némileg növekszik és a mezőgazdasági felvásárlás is javul, de ugyanakkor az ebből származó nemzeti jövedelem nem fedezi a túl­méretezett fizetésemeléseket, amelyek a tervek leszállításával és a magas prémiumok kifizetésével álltak elő. A szorgalmas lengyel nép a hatodik megteremtette a szocializmus alapjait önkéntelenül is felvetődik a kér­dés, nem fenyeget-e infláció? A ve­szély fennáll, de a kormánynak, amely a választásokon szerzett bizalmával gaz­daságilag manőverezhet, a szigorú in­tézkedésekkel az állami befektetések csökkentésével, és a külföld, elsősorban a Szovjetunió segítségével minden bi­zonnyal sikerül megoldania a gazda­sági kúszaltságot. A párt tömegek kö­zött végzett meggyőző munkájának bizonytalanságán felülkerekedik a cél­tudatosság és a pártszervezetek siker­rel veszik fel a harcot a gazdasági nehézségek leküzdéséért. Lengyelországban a helyzet nem vi­rágos. De a nagyszerű sikereket elért szorgalmas lengyel nép leküzdi a ne­hézségeket. Jedrychowski elvtárs, a tervező bizottság elnöke szerint az új helyzetnek megfelelően megváltoztat­ják az ötéves tervet is. A legnagyobb változásokat az állami beruházásokban kénytelenek tenni (mintegy 36 mil­liárd zlotyval csökkentik). Ez termé, szetesen kihat a nehézipar termelésére és új munkalkalmak teremtésének lehetőségére. Nagyok a lengyel nép előtt álló feladatok, a legyűrésre váró nehézsé­gek, de Lengyelország gazdag és népe, amely eltüntette a második világhá­ború súlyos nyomait és a hatéves tervben megteremtette a szocializmus alapjait, a párt vezetésével tovább építi a szocializmust a szocialista tá­bor nagy családjában. A lengyel nép a legutóbbi magyarországi és hazai eseményekből megtanulta, kik a barátai és kik az ellenségei. Lengyel­ország nyugati ha­tárain az atommal felfegyverzett nyu­gatnémet hadsereg egyes tábornokai már határrevízióról beszélnek. Lengyel­ország nyugati ha­tárait csak a Szov­jetunió és a szo­cialista tábor is­merta el. A Len­gyel Népköztársa­ság létének, a szo­cializmus építésé­nek biztosítéka a szocialista tábor megbonthatatlan ötéves tervben erejében van. — csla Ülésezik a NATO tanácsa i Adenauer támadja a Szovjetuniót A Bonn melletti Godesbergben Adenauer kancellár május 2-án megnyitotta a NATO tanácsának ülését, amelyen a tagállamok 14 külügyminisztere jelent meg. Csupán Dániát képviseli tárcanélküli miniszter. A minisztereken kívül Bonnba érkezett a NATO további hivatalos személyiségeinek és vezető té­nyezőinek egész sora. Adenauer szövetségi kancellár megnyitó beszédében ismét hangsúlyozta azt a szilárd elhatározását, hogy a szövetségi köztársaság a NATO tagállama ma­radjon, valamint éles és alaptalan támadást intézett a Szovjetunió ellen. Teljesen figyelmen kívül hagyva a történelmi és általánosan ismert ténye­ket és a legújabb szovjet javaslatokat, Adenauer azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy elutasít mindennemű leszerelési egyezményt és hatalmas hadsereget tart fenn, hogy „a kommunizmus ural mát erőszakkal terjeszthesse ki" az egész világra. Ezzel az elavult argu mentációval védelmezte a NATO léte zésének és Nyugat-Németország fel fegyverzésének szükségességét. Állást foglalt a semleges és leszerelt Német­ország létesítése ellen, amely állítólag a béke ügyének inkább ártana, mint használna. Megismételte azt az állí­tást, amit maga a nyugatnémet sajtó már régen megcáfolt, hogy a szövet­ségi kormánynak nincs szándékában új hadseregét atomfegyverekkel felsze­relni és egy nappal azután, hogy a szovjet kormány Londonban további leszerelési javaslatokat terjesztett elő, amelyekkel megközelíti a nyugati ha­talmak követeléseit, szégyenkezés nélkül, színpadiasan „felszólítja" a szovjet kormányt, hogy „végre mond­jon le az ellenőrzött atomfegyverke­zéssel szemben elfoglalt álláspontjá­ról." Ezen „ünnepélyes" megnyitás után, amely magában véve is világosan mu­tatja, milyen irányban fog haladni az egész tanácskozás, Martino olasz kül­ügyminiszter elnökletével folytatták a NATO tanácsának ülését. A támadó jellegű Északatlanti Tömb tanácsa ülésének első napján a 15 tag állam képviselői elsősorban két kér déssel foglalkoztak. Az egyik kérdés a NATO egységeinek úgynevezett kor­szerűsége, vagyis a nyugati hadsere­geknek atomfegyverekkel való ellátása, a másik kérdés a „Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok". A második pont vitája elsősorban a legutóbbi szovjet jegyzékre összpontosult, amely figyel­meztet az atomfegyverkezésnek és az atomtámaszpontok létesítésének ve­szedelmes voltára. A vita a nyugati po­litikusok rossz hangulatát és aggodal­mukat mutatta afelett, hogy a közvé­lemény ellenszenve mindinkább növek­szik az atomfegyverekkel szemben. Valamennyi szónok Dulles amerikai külügyminiszterrel az élen arra töre­kedett, hogy a szovjet nyilatkozatok tartalmát lekicsinyelje és „propagá­ciós mesterkedésnek" minősítse. Dul­les még jókívánságait is kifejezte a norvég és dán külügyminisztereknek kormányaiknak N. A. Bulganyin üze­netére adott válaszukért. Ebben a szellemben a szónokok odáig jutottak nyilatkozataikban, hogy a Szovjetunió­val „az erőpolitika" alapján kell tár­gyalni. Dulles amerikai külügyminiszter, aki a vitát megnyitotta, kijelentette, hogy „az USÁ-nak nincs szándékában csök­kenteni európai fegyveres erőinek lét­számát." E nyilatkozat éle Nagy Bri­tannia azon szándéka ellen irányult, hogy leszállítsa a Nyugat-Németor­szágban állomásozó angol haderők számát. Dulles ezzel kapcsolatban ki­jelentette, az USA attól fél, hogy „azok a változtatások, amelyeket Nagy-Bri­tannia foganatosít, sorozatos reakciót válthatnak ki a NATO többi tagálla­mában". Dulles bíráló szavaihoz a délutáni ülésen von Brentano bonni külügy­miniszter is csatlakozott, aki „csaló­dását" fejezte ki az angoloknak e kér­désben elfoglalt álláspontja felett. Brentano is támadta a szovjet kor­mány békepolitikáját, és mint a nyu­gatnémet kormány revizionista törek­véseinek lelkes híve, a szocialista or­szágok, elsősorban azonban a Német Demokratikus Köztársaság „felszaba­dítását" követelte. Ezzel ismét bebi­zonyította, hogy a bonni kormánynak nincs szándékában tárgyalni Németor­szágnak békés úton való egyesítéséről. AZ USA külügyminisztériuma Japán washingtoni ügyvivőjének jegyzéket adott át, amelyben elutasítja a japán kormány tiltakozását az atomfegyve­rekkel való kísérletek ellen és azt ál­lítja, hogy „elek a kísérletek múl­hatatlanul szükségesek a szabad világ védelmének érdekében". (ČTK) O J SZÖ 1957. máiUK I 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom