Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-17 / 136. szám, péntek

N. A. Bugyin: Ml BEKET AKARUNK A francia reakció támadásra készül a Francia Kommunista Párt ellen A szovjet—mongol barátság gyűlése Moszkvában • Aláírták a közös nyilatkozatokat Moszkva (ČTK) — Május 15-én a moszkvai nagy Kreml palotában a mongol kormányküldöttség tiszteletére a mongol-szovjet barátság ünnepi gyűlését rendezték. Az elnökségben helyet foglaltak a mongol kormány­küldöttség tagjai J. Cendebal és D. Damba elvtársak vezetésével, valamint a Szovjetunió képviseletében N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov, L. M. Ka­ganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, N. A. Szuszlov, J. A. Furceva, D. T. Sepilov és más elvtársak. A gyűlésen beszédet mondott J. Cedenbal, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, melyben rámutatott a mongol—szovjet barát­ság hagyományaira. A jelenlegi szovjet—mongol tár­gyalásokról kijelentette, hogy rend­kívül meleg légkörben folynak, nagy jelentőségük lesz a Mongol Népköz­társaságra és megszilárdítják $ két testvérország népeinek barátságát. Ezután a mongol államférfiakat a szovjet kormány és a szovjet nép ne­vében N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke üd­vözölte. ő is rámutatott a két ország népeinek hagyományos baráti kapcso­lataira. N. A. Bulganyin megállapította, hogy a jelenlegi tárgyalások folyamán a két küldöttség nézetei teljesen megegyeznek a jelenlegi nemzetközi helyzetre vonatkozóan. Ezzel kapcso­latban beszélt arról az új kezdemé­nyezésről, amelyet a szovjet kormány nemzetközi fórumon tett az utóbbi időben a felszültség enyhítése érde­kében. „Jóllehet a nyugati hatalmak e lépésekre mindeddig nem adtak kielé­gítő választ és válaszuk sok minden­ben nem felel meg a népek vágyai­nak, mégis reméljük, hogy a nyugati hatalmak aSreális politika útjára lép­nek" — jelentette ki N. A. Bulga­nyin. Jordánia jelenlegi helyzetével és az USA közép-keleti nemzetek ügyeibe vaJő beavatkozásával kapcsolatban a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unió nem nézheti közömbösen ezeket az eseményeket. Nincsenek e térség­ben különös érdekeink, bennünket itt csak a béke megőrzése és megszi­lárdítása érdekel, és az, hogy vala­mennyi nemzet szabadon dönthessen sorsáról. N. A. Bulganyin hangsúlyozta, hogy csak két út van — a hžború útja és a béke útja. „Mi a békét akarjuk és Adenauar görcsösen az „erőpolitikát" hirdeti Hamburg (ČTK) — Hamburgban má­jus 15-én ért véget Adenauer Keresz­ténydemokrata Uniójának kongresz­szusa, amely három napon keresztül a Német Szövetségi Köztársaság bel- és külpolitikai kérdéseivel foglalkozott. E kormánypárt vezetőinek beszédei mind a választási kampány jegyében folytak. K. Adenauer, a Kereszténydemokrata Unió elnöke a kongresszuson megis­mételte, hogy 'pártja tekintet nélkül a nyugatnémet közvélemény tiltakozó mozgalmára folytatja az atomháború előkészítésének politikáját. Adenauer ezután az ellenzéki Szo­ciáldemokrata Párt politikusainak a leszereléssel és az atomfegyverek elle­ni kampánnyal kapcsolatos kijelenté­seivel foglalkozott és azt mondotta, hogy a Kereszténydemokrata Unió számára Németország Szociálde­mokrata Pártja „ma ellenfél, aki el­len támadni fogunk és akit elnyo­munk". Adenauer hasonlóképpen megfenyegette a nyugatnémet szak­szervezeteket Is. Adenauer ezután kénytelen volt fél­beszakítani beszédét, mert a kongresszusi terem mennyezetén váratlanul felrobbant egy hüvely, melyből a kongresszus résztvevőire a bonni kormány veszélyes háborús politikája elleni jelszavakat tartal­mazó röplapok százai hullottak alá. Az azonnal előhívott bűnügyi rendőr­ség azonban a merénylőt nem tudta el­fogni. A következő szónok, Strauss bonni honvédelmi miniszter beszéde is a tá­madások egész sorát tartalmazta a Szovjetunió ellen, amely állítólag „ve­szélyezteti" a szövetségi köztársaságot. A nyugatnémet Kereszténydemokra­ta Unió kongresszusának végén „kiált­ványt" adtak ki, amelyben Adenauer Kereszténydemokrata Uniója elsősorban az Északatlanti Tömb agresszív politikáját hirdeti. Az angol munkáspártiak bizalmatfanok a kormánnyal szemben Fegyveres támadás Kasmír > ellen Ezért az újonnan alakult Pakisztán területén élő határmenti törzsek jól felszerelt katonai alakulatai 1947 ok­tóberében Kasmír területére törtek és igyekeztek elérni a fővárost. Ezzel pá­nikot akartak kelteni, szerették volna meggyengíteni a nemzeti konferenciát és hatalmukba ejteni Kasmírt. A ma­haradzsa kormánya lemondott, hogy jobban növelje a zűrzavart. A nép azonban a nemzeti /'konferen­cia vezetésével kiépítette a nemzeti bizottságok hálózatát, átvette a köz­igazgatást, megszervezte a nemzetvé­delmi osztagokat. A nemzeti konfe­rencia vezetősége az indiai kormány­hoz fordult katonai segítségért a támadó pakisztáni törzsek ellen. Egy­úttal állást foglalt Kasmírnak a? Indiai Szövetséghez való csatlakozása mellett, amit később népszavazással kellett volna megerősíteni Kasmír problémája az ENSZ előtt Az indiai haderők visszaszorították a támadókat, de nem sikerült őket visszavetni Kasmír egész területéről. Ezáltal meghiúsították az imperialis­ták terveit, akik kénytelenek voltak taktikát változtatni. Ezen terület bé­F, M. KAMZALA: mwm kéje iránti hazug aggodalom és a vi­lágbéke veszélyeztetése címén arra késztették Indiát, hogy Kasmír kérdé­sét az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek Biztonsági Tanácsa elé terjessze. 1948 januárjában ez meg is történt. Az imperialisták ezáltal teret nyer­tek további mesterkedések számára. Az imperialista sajtó fokozatosan és rendszeresen megmásította a tényeket és azt hazudta, hogy India erőszakosan tört be Kasmírba, állítólag agresszor volt, és vissza kell vonnia csapatait Kasmír területéről. Megkezdődött az India és Pakisztán belügyeibe való be­avatkozás. Az amerikaiak mind na­gyobb szerepet játszottak a piszkos játékban. Sürgették Kasmírban „a semleges" kormány megteremtését és a népszavazást. Az Amerikai Egyesült Államok gazdasápi nyomással kezdték fenyegetni Indiát. Hosszú história kez­dődött az ENSZ-ben a kasmíri kérdés­ről, a különféle mesterkedésekről, amit lehetetlen néhány sorban leírni. tudjuk, hogy a nemzetek nem enge­dik egy új háború kirobbantását." A Minisztertanács elnöke kijelen­tette, hogy jelenleg a nemzetközi helyzetben a feszültség bizonyos enyhülésének jelei mutatkoznak. Né­zete szerint a Nyugat és Kelet ve­zető államférfiainak találkozóján vol­na miről tárgyalni, ha jó! előkészíte­nék. N. A. Bulganyin beszéde végén rá­mutatott, hogy a Szovjetunió tovább­ra. is támogatni fogja a Mongol Nép­köztársaságnak azt a követelését, hogy elfoglalja törvényes helyét az ENSZ-ben. A tárgyalások folyamán a mongol fél kifejezte azt az óhaját, hogy baráti kapcsolatokat vegyen fe! Japánnal. Továbbá felszólalt D. Damba, a Mongol Forradalmi Néppárt első tit­kára és N. A. Szuszlov, az SZKP KB titkára. * * * A Kremlben május 15-én este alá­írták a közös szovjet—mongol nyi­latkozatot, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Mongol For­radalmi Néppárt küldöttségei között folytatott tárgyalásokról szóló közös nyilatkozatot. London (ČTK) — Az angol alsóház szerdán kétnapos vitát kezdett a kor­mány szuezi politikájáról. A vitát a munkáspárt és a konzervatív párt jobboldali szárnya kén.yszerítette ki amely elégedetlen a kormánnyal. A munkáspárt határozati javaslatot terjesztett elő, mely „nyugtalanságát fejezi ki a kormány szuezi politikájá­nak eredménye felett és tiltakozik az angol tekintély és gazdaság megkáro­sítása ellen." A javaslat bizalmatlan­ságát fejezi ki a kormánynak. A szélsőbaloldali konzervatív kép­viselők egy erös csoportja saját ha­tározati javaslatot terjesztett elő, amelyben bírálja a kormány politiká­ját azért, hogy lemondott az „erőpoli­tikáról" és kapitulált Egyiptom előtt. • » * Kairó (ČTK) — Az egyiptomi pénz-, ügyminisztérium szóvivőjének kijelen­Rl 2. E kérdésről már egész köteteket írtak. A helyzet — az imperialisták hibá­jából — tíz év alatt sem változott. Pakisztán nem vonta ki haderőit Kas­mírból, sőt továbbra is megszállva tartja Kasmír észak-nyugati részét és „Azad Kasmír"-nak, vagyis Szabad Kasmírnak nevezi. A népszavazást éppen azért nem lehetett megvalósí­tani, mert a pakisztáni haderők Kas­mírban maradtak. Az ENSZ megfigye­lői a mai napig ís ott-tartózkodnak. Kasmír népe azonban továbbra is éberen őrködik Kasmír véglegesen Indiához csatlakozik 1951. októberében és novemberében jártam Kasmírban az első történelmi választásokkor, amikor is megválasz­tották az alkotmányozó nemzetgyű­lést. Ez 1951. november 20-án meg­változtatta az alkotmányt, a hatalmat kivette a maharadzsa kezéből és a Párizs (ČTK) — A francia nemzet­gyűlésben, amelynek programján Mol­let kormányának nagyon kényes bel­és külpolitikai kérdései szerepelnek, a franciaországi reakció olyan mester ­kedéseket folytat, amelyekkel el akarja terelni a közvélemény figyel­mét a fő problémákról. Az első ülésen a független köztársaságiak parlamenti csoportja javaslatot nyújtott, be, hogy tűzzék napirendre a Francia Kommu­nista Párt betiltásáról és a kommu­nistáknak az állami anparátus összes funkcióiból való kizárásárM szóló vi­tát. Thamier kommunista képviselő tiltakozott a nemzetgyűlés ülésének programja ellen és élesen elítélte a francia reakció mesterkedéseit. Nasszer elnö: fogadta ^aul Scho'zot az NDK miniszterelnökének helyettesét Kairó (ČTK) — Gamal Abdel Nasz­szer egyiptomi elnök május 14-én fogadta Paul Scholzot, a Német De­mokratikus Köztársaság kormányának alelnökét, aki jelenleg Egyiptomban tartózkodik és kétórás megbeszélést folytatott vele. A megbeszélések után Paul Scholz azt mondotta az újságíróknak, hogy az egyiptomi elnökkel e két ország kereskedelmi kapcsolatairól tárgyalt. tése szerint Nagy-Britannia azonnali érvénnyel megszüntette az Egyiptom­nak szóló fontátutalások minden kor­látozását. Az olasz parasztok jogaikért harcolnak Róma (ČTK) Az olasz falvakon a parasztok aktívan harcolnak életfelté­teleik megjavításáért. Május 12-től egész Olaszországban a földreformért vívott harc hetét tartják. A parasztok sztrájkokat, tüntetéseket és nvülése­ket rendeznek, amelyeken hangsú­lyozzák fő követelésüket, — a nagy­birtokosok földjének kisajátítását és szétosztását a szegény parasztok és földnélküliek között. népi kormány kezébe adta. 1952-ben az államfő vette át a hatalmat. Az államfőt az alkotmányozó testület vá­lasztotta meg öt évre és az Indiai Köztársaság elnöke erősítette meg hi­vatalában. Az államfő Juvran Karan Szingh, a volt, kasmíri maharadzsa fia lett. 1953. augusztusában további esemé­nyek történtek. Már hosszabb idő óta fokozódott a feszültség és ellentét a nemzeti konferencia és egyik párt­tagja, Sejk Abdulah, a kasmíri kor­mány miniszterelnöke között, aki ésszerűtlen politikájával mindinkább az imperialisták malmára hajtotta a vizet, azzal, hogy Kasmír „független­ségét és semlegességét" szorgalmaz­ta. Éppen ezt akarták az imperialisták, mert a független és semleges Kasmírt befolyásuk alá vonhatták volna és ez­által a Szovjetunió és a népi Kína körül elhelyezett támaszpontjaik öve­zetébe további láncszemet helyezhet­tek volna. Azonban a nemzeti konferencia ha­ladó erőinek ébersége ezt megaka­dályozta. Sejk Abdulah miniszterelnö­köt eltávolították, s helyére Baksi Gulam Mohamed került. A nemzeti konferencia és az új kormány a hely­reállítás nagy országos programját tűzték ki célul, amelynek 26 pontja volt, és a népi felszabadító mozgalom eddigi vívmányainak megszilárdítása és a lakosság valamennyi rétege élet­színvonalának emelésére irányult. 'P •!'.>*'luk i Két széljegyzetünk: Bábáskodás a Délatlanti Tömb körül Amerika háborús előkészületeiben egymást követik a világ leigázására és az amerikai militarizmus jármá­ba hajtására törő tervek. Az őrült fegyverkezési hajszába szeretné be­lekényszeríteni az egész kapitalista világot. Tegnap még a földközi-ten­geri új katonai tömb előkészítésé­ről írtak a nyugati lapok és hírt adtak a Közép-Keleten egy „Eisen­hower-doktrina szövetség" össze­tákolásának lehetőségeiről, és most egy újabb földrészről, Dél-Ameri­ból jön a hír, hogy rövidesen tető alá hozzák a Délatlanti Tömböt, amelynek tagjai Argentína, Brazí­lia, Uruguay és Paraguay lennének. I Buenos Airesben ezen négy latin­amerikai ország fegyveres erőinek főparancsnokai tanácskoznak Sheb­herd amerikai tábornok vezetésével. Az amerikai tőke űgy Is kezében tartja a dél-amerikai kormányokat, de most már ez sem elég. A hábo­rús hajsza újabb lépése: katona tömb létesítése Dél-Amerikában. Minek? A régi hazugságot nem is kell megismételni, úgyis tudja min­den olvasó: — „A kommunista ve­szedelem ellen". Dél-Amerikában, ahol mindennaposak a diktátorok elleni lázongások, tüntetések, bizo­nyára azzal számolnak, hogy ez is jó módszer lesz a közvélemény fél­revezetésére, a tiltakozó hangok elfojtására. Argentína, Brazília, Uruguay és Paraguay békeblzottságainak közös nyilatkozata, miután megállapítja, hogy Latin-Amerikát semmiféle külső veszedelem nem fenyegeti, íqy jellemzi az űj katonai tömböt: „Még jobban bevonják Latin-Ame­rika országait a katonai tömbök és atomháború előkészítésének politi­kájába. Méq fokozódik a nemzetkö­zi feszültség, tovább korlátozódik Latin-Amerika országainak függet­lensége és tovább romlik ezen országok gazdasági és kulturális színvonala". De bánják is ezt a monopóliumok kitartottja!?! A semleges országokon a sor Az amerikai háborús hisztéria | bajnokai minden lehető és lehetet­y len eszközt megragadnak, hogy sze­kerükhöz láncoljanak minden or­szágot, minden kormányt. Eddig csak szövetségeseiket akarták fel­szerelni atomfegyverekkel, de az USA kormányának egyik legutóbbi nyilatkozata szerint a.z Egyesült Ál­lamok kész atomfegyverekkel „se­gíteni" a semleges országokat is. Miért? Hogy egy „esetleges táma­dás esetén megvédhessék szabad­ságukat, nemzeti függetlenségü­ket". Micsoda nagylelkűség, micso­da készség! Párját ritkító gondos­kodás a népek függetlenségének és szuverenitásának biztosítására! Azt a csekély szépséghibát pedig mindenki elnézi, hogy az „ajándé­kozott" atomfegyvereket amerikalak ellenőriznék és kezelésükre ameri­kai tisztek tanítanák a semleges országok hadseregének tagjait. És itt kilátszik a lóláb. Indonézia így utasította el ezt az agyafúrt javas­latot: „Indonézia továbbra is füg­getlen külpolitikát folytat és egy külföldi államtól kapott katonai se­gítség azt jelentené, hogy a hideg­háború egyik tömbjéhez csatlako­zott". Találó válasz. — csla. — A kínai Ifjúság új demokratikus ligájának III. kongresszusa Pekingben május 15-én megkezdő­dött a kínai ifjúság új demokratikus ligájának III. kongresszusa. Több mint 1470 küldött és számos vendég viharos üdvözlése közepette az elnöki emelvényen helyet foglalt Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság el­nöke, Csu Te, a Kínai Népköztársaság alelnöke, Csou. En-laj, az Államtanács elnöke, a Kínai Népköztársaság to­vábbi vezető politikai tényezői és 16 ország ifjúsági szervezeteinek képvi­selői, közöttük Vladimír Meisner, a CSISZ Központi Bizottságának titkára és Vladimír Bacílek, a CSISZ kassai bizottságának titkára, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség képviselői. Liao Csen-csi, a kínai ifjúság űj demokratikus ligája központi bizott­ságának tagja a kongresszust megnyitó beszédében bejelentette, hogy a kong­resszuson a ligát a Kínai Ifjúság Kommunista Szövetségének nevezik el. Ez azt jelenti — mondotta —, hogy az ország ifjúsági mozgalma még di­csőbb, új szakaszába lép. Oj s z ň 1957. május 17. W

Next

/
Oldalképek
Tartalom