Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-01 / 120. szám, szerda

Török Elemér Mint a kőszáli sasmadár, szállj, vers, hegyek, rónák felett, hol az aranyos napsugár fakaszt zsendülő életet. Csattogj suhogó szárnyaddal, míg én derűsen nézem majd behintve kristály harmattal a bíbor májusi hajnalt. S e május első reggelén — hol ezrek ajka békét zúg — lengjen zászlónk piros selymén, hogy soha többé háborút! Forrjon össze szíveinkben egy elszánt roppant áradat, s földünk tenger népeiben a békét vágyó akarat. Tavasz van, legszebb ünnepély, csengjen dalunk gyöngyfűzére, s lobogjon bennünk a szenvedély millió láb ütemére! 1957. május 1. szerda 30 fillér X. évfolyam, 120. szám. VH A PROLETÁR NEMZETKOZISEG ZÁSZLAJA ALATT Világ proletárjai, egyesüljetek! ÜJSZÓ SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA M

ily hatalmas arányú és erejű megnyilvánulása zajlik le ma szerte a világon a dolgozók nemzetközi szolidaritásának, a proletár internacionalizmusnak. Milliók és százmilliók lépte alatt dübörög fel a föld és vörös zászlók erdeje hirdeti a népek szabadságát, testvériségét és békeakaratát. Nagy és legyőzhetetlen erő a világ dolgozóinak testvérisége, hatalmas erejű jelszó a: Világ proletárjai, egyesüljetek! Äm ha a nemzetközi munkásmozgalom annak ismeretében és tudatában, hogy a világ dolgozóinak — nemzetiségükre való tekintet nélkül — nincsenek egymással ellentétes politikai és gazdasági érdekeik, hanem éppen ellenkezőleg, szolidaritásukat és egységüket érdekeik azonossága szabja meg, a nemzetközi reakció legfőbb ellenfelét a világ dolgozóinak egységében látva éppen a munkásmozgalom ezen egységét támadja, igyekezve azt megbontani, erőiket szétforgácsolni, nacionalista uszítással egymással szembefordítani. Az elmúlt hónapok eseményei során, amikor tanúi lehettünk a proletár internacionalizmus oly vészes fellegeket szétkergető megnyilvánulásának, ugyanakkor, de még ma is, tanúi lehettünk annak, hogy a szövetkezett nemzetközi reakció mily ádáz és rafinált támadást indított a proletár internacionalizmus, a nemzetközi munkásmozgalom akcióegysége ellen. És ha ma, május elsejének ünnepén, a nemzetközi munkásmozgalom seregszemléjén méltán emlékezünk meg a proletár internacionalizmus világot átfogó és átformáló erejéről, nem hunyhatunk szemet és nem mehetünk el észrevétlenül és közömbösen a reakciónak a szocialista tábor egysége, a dolgozók nemzetközi szolidaritása ellen folytatott támadása mellett sem. Szilárdítani és elmélyíteni a proletár internacionalizmust a világ dolgozói között, elsődleges feladattá teszi leleplezni és visszaverni a reakciónak ezen egység elleni mindennemű fondorlatát és támadását. V

ajon merő véletlenségnek tekinthető-e, hogy a reakció a proletár internacionalizmussal szembehelyezi a nemzeti érzéseket és érdekeket? Mit takar, kinek az érdekei húzódnak meg a nemzetiszínű máz alatt? Talán bizony valamely nemzet dolgozó népe érdekei szószólójának csapott fel a reakció? Kinek, minek az érdekeit, mely nemzet függetlenségét és szabadságát félti a reakció a népek testvériségétől, a proletár internacionalizmustól? Mi az érdeke bármely nemzet dolgozó, munkájából élő társadalmának? Talán az, hogy „saját" urait hizlalja, vagy pedig az, hogy levessen nyakáról mindennemű élősködőt ? Kivel vannak érdekellentétei a magyar munkásnak, a magyar parasztnak? A magyar földesúrral, a magyar gyárossal, vagy pedig a szlovák, a német vagy bármely más nemzetiségű munkással vagy paraszttal? Talán bizony az amerikai 'farmer, a hindu pária, a kínai kuli, a szlovák favágó volt az okozója annak, hogy milliónyi magyar paraszt csak annyi földet mondhatott magáénak, amennyit a temetőben kimértek neki? Tedd fel a kérdést és válaszolj rá: ki a testvéred, ki az, akivel életrehalálra kezet szorítasz: a szovjet munkás — akivel ugyan nem értitek egymás anyanyelvét —, vagy pedig az a magyar gyáros, aki ugyan ízes magyar szó kíséretében — de ha az érdekei úgy kívánták — az utcára rúgott ki, „drága magyar testvér"? Ez volna hát az a „nemzeti", amit a minden rendű és rangú burzsoázia oly szívósan ajánl és csomagolják azt akár „szocializmusba" vagy „kommunizmusba", a tartalom, a cél mit sem változik. Ne aggódjék a reakció a nemzetek sorsa felett, akkor van az jó kezekben, ha ennek sorsát maga a nép irányítja. Ne aggódjék a reakció amiatt se, hogyha a nép az ura országának, akkor valamiféle csorba éri a demokráciát, a szabadságot, meg a humanizmus gondolatát. Hiányolják az urak a demokráciát, kifogásolják a proletár diktatúrát? Dehát sohasem tagadtuk, ellenkezőleg, hirdettük és megvalósítottuk a proletariátus diktatúráját. Nem képmutató farizeus módon, hanem leplezetlenül, kemény munkásököllel. A milliós nemzet, a nép érdekeit tartja szem előtt, nem pedig az urak egy szűk kis csoportjáét. Számunkra ez a demokrácia, ez a szabadság — a döntő többség, a nép érdekei és nem az, hogy vannak-e ellenzéki pártok és hogy a parlamentben van-e ellenzék, vagy nincs. Azt tartjuk demokráciának és szabadságnak, hogy a társadalmi rendszer, az uralkodó osztály, a kormány politikája mennyiben felel meg és mennyiben szolgálja a nép érdekeit. Ezzel, a nép érdekeivel szemben aztán nem tűrünk semmiféle ellenzékieskedést sem! Ez a proletariátus-diktatúrája! M

i szeretjük hazánkat, a Csehszlovák Köztársaságot, szeretjük nemzetünket, anyanyelvünket. Ám hazafiságunk nem csillogó máz, hanem a nép és a haza minden rögének mélységes szeretete és megbecsülése. Hű fiai vagyunk hazánknak, de nem más népek és nemzetek rovására és kárára. Hazaszeretetünk elválaszthatatlan édestestvére a más népek és nemzetek iránti mélységes megbecsülésünknek és szolidaritásunknak. Közös a harcunk a békéért, a szabadságért és a demokráciáért a világ valamennyi becsületes és jóra törekvő emberével. Dolgozó népünk tudatában van annak, hogy a Szovjetunió vezette szocialista tábor hathatós segítsége és az egész világ dolgozóinak szolidaritása nélkül nem válthatná valóra célkitűzéseit: a szocializmus felépítését hazánkban. Mély meggyőződéssel valljuk, hogy az emberiség jobb holnapját csak a földkerekség valamennyi népének testvérisége és összefogása teremtheti meg. Hiszünk ebben, szolidárisak vagyunk a világ valamennyi népével s ma, május elséjének ünnepén az emberek százmiilóival együtt magasra emeljük a népek szabadságának zászlaját, az ötágú vörös csillagot, amely fényesen hirdeti öt világrész népének: Világ proletárjai, egyesüljetek!