Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-09 / 99. szám, kedd

Ez is egy uj mun ka módszer Megszokott, gyakori jelenség. Az autó felveri a község porát, s meg­torpan a helyi nemzeti bizottság épü­lete előtt, hogy pár perc, vagy leg­jobb esetben egy óra múlva tovább robogjon más község felé. A járási nemzeti bizottságok dolgozói járnak ilyen körutakra, ha lemaradást ész­lelnek valamelyik munkaszakaszon. Némelyikük csak ritkán jut ki a köz­ségekbe, ezért igyekszik egy nap alatt 3—4 községet is meglátogatni. Az Csak természetes, hogy ilyen rövid idő alatt az utasítások megadásán kí­vül másra nem igen jut idejük. A helyi nemzeti bizottságok fiatal, még tapasztalatlan dolgozói olykor tanácstalanul néznek az autó mögött gomolygó porfelhő után. Igaz, hogy minden községnek meg­van a maga járási instruktora, aki segít a bonyolultabb feladatok meg­oldásában. Ha azonban megvizsgál­nánk, milyen időközökben kerülnek ki a rájuk bízott községekbe, szomorú tapasztalatokat sze-reznénk. Gyűlések, továbbképzés és más elfoglaltságok kötik őket a járási székhelyhez. Így a helyi nemzeti bizottság dolgozóinak csak kevés időt tudnak szentelni. Pe­dig a községekben ugyancsak elkél a jó tanács. A járási viszonyokat isme­rő ember egész más szemmel látja a község problémáit és a község to­vábbfejlesztésére kínálkozó lehetősé­geket, mint a helyi lakosok, akik sok­szor a „fától nem látják az erdőt". Ahhoz azonban, hogy a járási nem­zeti bizottság dolgozói igazán segít­sék a helyi nemzeti bizottságokat, elsősorban más munkaszervezésre és munkamódszerre lenne szükség. — Azt hiszem, hogy ezt a mód­szert a múlt hetekben sikerült meg­találnom — mondta Kántor elvtárs, az Érsekújvári Járási Nemzeti Bi­zottság titkára, amikor a napokban ezekről a problémákról beszélgettünk. Kántor elvtárs már hosszú évek óta az Érsefkújvári Járási Nemzeti Bizott­ság titkára. Nem akar magából min­denáron „pozitív hőst" csinálni. Egészséges, jóízű humorral beszél úgy a kudarcairól, mint a munkájá­ban elért eredményekről. S ha meg is kért, hogy ne írjak róluk semmit, nem állhatom meg, hogy tapasztala­taiból legalább egyet nyilvánosságra ne hozzak. Kántor elvtárs ezelőtt rendszerint csak bizonyos kampányok alkalmával járt ki a járás községeibe. A felada­tokat elvégezte, de a községek éle­téről — saját bevallása szerint — sohasem sikerült neki teljes képet al­kotnia. Ezért a múlt hetekben mód­-= O Számvetés a választások előtt A járás huszonnégy községében van már villany. Villanyvilágítást kaptak az egykori sötét, elmaradott falvak a stropkovi járásban, ahonnan a dolgos emberek a múltban tömegesen vándo­roltak ki, mert odahaza nem jutott betevő falatra. Széthullottak a csalá­dok, idősebbek, fiatalok — ki erre, ki arra vetődött szerencsét próbálni. Küzdelmes volt ez az élet, göröngyös utakat jártak akkor Kelet-Szlovákiá­nak ebben a félreeső zugában. Emlékek ezek, múltba vesző vissza­emlékezések. Mert a felszabadulást követő évek itt is gyökeres változá­sokat hoztak. Most, amikor a járás nemzeti bizottságai számvetést csinál­nak hároméves működésükről, a jól végzett munka érzésével állapítják meg: eredményesen eleget tettek fel­adataiknak. A nemzeti bizottság választott tag­jai valóban tisztában voltak azzal, hogy a választókkal való szoros együttműködés hozza meg a várt eredményt. Nagy eredmény a 24 köz­ség bekapcsolása az áramszolgáltatás hálózatába. Az autóbuszforgalom is három új útszakasszal bővült a járás­ban. A rétek és legelők rendezésében a három év alatt jelentős előrehala­dás történt. Csaknem hat százalékkal több a száraztakarmány azóta a já­rásban. örvendetes az a körülmény is, hogy a műtrágya jelentőségét évről évre jobban értékelik. Tavaly 15 és félezer mázsával több műtrágyát használtak fel a járásban, mint 1954­ben. A takarmányalap növelésével emelkedett az állatállomány is, külö­nösen a sertésállomány, amely 118 százalékkkal szaporodott. Az elmúlt évben 24 nappal előbb teljesítette a járás a burgonya, s 175 százalékra a sertéshús beadását. A járásban Šandal község nemzeti bizottsága teljesítette a legszebb eredménnyel az akoiósterv feladatait. Az elért sikerekért és a falu rende­zésében és szépítésében elért ered­ményekért Sandal községet helyi rá­dió/berendezéssel tüntették ki. (m) ÚJ szö 1957. április 3. (Folvtatás az 5 oldaloni. szert változtatott. Kiszemelt magának egy községet, s ott egy egész napot töltött el. Tanulmányozta a helyi nem­zeti bizottság munkáját, mégpedig a járási nemzeti bizottság egyes osz­tályainak szemszögéből. így megvizs­gálta, hogyan dolgozik a helyi ipar, milyen szolgálatokat nyújt a lakos­ságnak. Megkérdezte, járnak-e a he­lyi nemzeti bizottsági tagok az egy­séges földművesszövetkezet gyűlései­re. hogy segítsenek a szervezőmun­kában és a szövetkezet fejlesztésében. Érdeklődött a község ivóvize felől és a községben működő orvos munkájá­ról. A helyi nemzeti bizottság tag­jaival együtt kereste az egészségügy javításának lehetőségeit, és megnézte azt is, van-e bölcsőde a községben és megfelel-e a követelményeknek. Felülvizsgálta, hogyan áll a község az adófizetéssel és a helyi nemzeti bizottság tanácsa kijelölte-e az adó­napokat. Érdeklődött az iskola álla­pota és a tanítók munkája iránt. Megkérdezte, járnak-e a helyi nem­zeti bizottsági tagok a szülői érte­kezletekre, mivel az iskolán kívüli nevelés problémáját a szülők csak a helyi nemzeti bizottsággal együttmű­ködve oldhatják meg. Azt is megkér­dezte, van-e olyan ember a faluban, akinek a törvények és rendeletek ér­telmében szociális segély, öregségi vagy pedig rokkantsági járadék jár, de — jogait nem ismerve — eddig nem jelentette be igényét. Ennek az ellenőrzési módszernek néhány jó oldala van. Egyrészt le­hetővé teszi a község ügyeinek ala­pos megismerését, másrészt megmu­Elveszett a kirakatrendező A DUNA Áruház egyik kirakatában egy szép drapp árnyalatú puplining ra­gadta meg figyelmemet. Elegánsan fe­küdt egy barna férfinadrág jobbszárán és árcédula helyett bájos ibolyacsokor díszítette. Tavasz van, beleszerettem. A körülállók csodálkozására hangosan kezdtem számolni, majd határozott léptekkel az áruház férfi-fehérnemű osztályára mentem. Sorra kerülve kér­tem „az" inget. — Már nincs, délelőtt eladtuk, — volt a válasz. — Akkor kérem vegyék ki a kirakat­ból. — Azt nem lehet. — De kérem, létezik egy rendelet, mely szerint, ha a vevő kívánja, ki kell venni a kirakatból is. — Igen? Van ilyen rendelet? Akkor jöjjön el reggel nyolckor, itt lesz a kirakatrendező és vele beszélje meg. Reggel nyolckor megjelentem. De hosszú orral, ing nélkül távoztam, ugyanis a kirakatrendezőt nem találtam meg. Kerestem öt minden kirakatban, bejártam az áruház összes emeletét, néhol titokban a pult alá is benéztem, de sehol sem találtam meg a fehérkö­penyes, alacsony termetű, javakorabeli férfit — ezt adták meg ugyanis ismer­tetöjelként, — aki kívánságomat telje­sítette volna. Másfél órás keresés után megtudtam, hogy ma a Teta Áruházban dolgozik. Hogy mikor jön vissza, azt senki nem tudja. Más pedig a kirakat­ból nem vehet ki semmit, mert a kul­csot magával vitte. Nem lehetne egy pótkulcsot besze­rezni? Ogy látszik, ez lenne az egyedüli kulcsa annak, hogy a fentemlített ren­delet necsak papíron örvendeztesse meg a vásárlókat. Skalina tatja a helyi nemzeti bizottság dol­gozóinak, milyen sokoldalú a munká­juk és milyen módszerekkel oldhatják meg az egyes problémákat. Nézzük meg például, milyen ered­ményekkel járt Kántor elvtárs láto­gatása Jasova községben. E látogatás alkalmával megállapí­totta, hogy a község asszonyai a szomszéd községbe járnak gyerekeik­kel az ottani orvosi tanácsadóba, mi­vel Jasovában nincsen orvosi rendelő. Ezért a helyi nemzeti bizottság iro­dáját az ö tanácsára az épület más helyiségébe költöztették át és a fel­szabadult két helyiségben orvosi ren­delőt rendeztek be. A községtől 5 kilométerre fekvő település lakóinak autóbuszmegállót biztosítottak és nyilvános telefont vezettek be ré­szükre. Elhatározták, hogy a szük­ségnek megfelelően a községben még egy vegyeskereskedést, tejcsarnokot és tojásbegyűjtő központot létesíte­nek. Az ehhez szükséges első lépé­seket már meg is tették. Továbbá tervbe vették, hogy a szomszédos Kolta községben mozgó borbély- és fodrászmühelyt létesítenek, mely he­tenként ellátogat többek között Ja­sovára is. Látszólag .kicsi dolgok ezek, mégis mennyi fölösleges járkálást és időt takarítanak meg a község lakóinak. Közeledik a nemzeti bizottsági vá­lasztások ideje. A májusi választá­sok után a járási nemzeti bizottsá­gok élére kerülők sokat nyernének, ha e munkamódszer szerint kezde­nének dolgozni. Ha hetenként csak egy községet látogatnának meg, fél év alatt úgy ismernék a járást és problémáit, mint a tenyerüket és egy­úttal a feladatok egyenletes és komp­lex teljesítésére szoktatnák a helyi nemzeti bizottságok új tagjait is. Végül, de nem utolsó sorban, jó lenne, ha az itt elmondottak felett elgondolkodnának a járási nemzeti bizottságok instruktorai is. Mert amit Kántor elvtárs Jasován elintézett, az elsősorban a községbe beosztott járási instruktor feladata. —Gir.— SZÉGYENLETES REKORD Sűrűn teleírt papírlapok kerültek kezembe a barti községházán. Kíván­csian lapozni kezdtem bennük, de bár ne tettem volnál Minden sor, minden szó egy élő vádirat. Olvasni kezdtem a neveket. Bar • tal István engedéfy nélkül vágott sertést. Persze engedélyt nem kapott, hiszen beadását nem teljesítette. Ko­vács Flóriánt tiltott fegyvertartásért ítélték a hatóságok 350 korona pénz­büntetésre. Csókás Gyula engedély nélkül adott el sertéseket — feketén. Sallai Borbála nem akart cukorrépát termelni, mintha 8 nem fogyasztana cukrot. Tovább olvasom a 170 nevet. Pe­regnek a sorok, a lapok, mint a film szalagja. Mennyi név, mennyi em­ber, akik nem tartják kellő tisztelet­ben államunk törvényeit! Jogaikkal szeretnek élni, de kötelességükről megfeledkeznek. Meghúzódnak telt kamrájukban, s csak akkor jönnek elő, ha valamire szükségük van, ha kö­vetelni kell, de adni nem akarnak. És most jogosan felmerül a kérdés: vajon ezen a tavaszon nem ölt­e még nagyobb méreteket ez a szégyenletes rekord? Mert hát most van a cukorrépa vetésének az ideje, Hány név kerül majd ismét a büntetettek névsorába a cukorrépa vetési tervének nem teljesítése miatt. A barti áruházban néha 60—70 kg cukor is elfogy naponta. A Pistikék, meg a Marikák szeretik ám a finom édes kávét, meg a piskótát. De hon­nan, miből lesz a cukor, ha édesap­juk hallani sem akar a cukorrépa ter­melésről? Eddig harminchármon nem fogadták el a végzést. Ez több, mint 8 hektár területet jelent. Ha csak a minimális 150 mázsás hektárhozamot számítjuk, a barti földművesek akkor is 1200 mázsa cukorrépával károsít­ják meg nemzetgazdaságunkat. Ez legkevesebb 200 mázsa cukrot jelent, ami teljesen elegendő lenne egy évre a falu lakosságának. A répafej, a cu­korgyártól kapott szelet és melasz pedig jó takarmány lenne télire. Mert az sem megoldás ám, amit Barcsek Mátyás 15 hektáros földműves tett a múlt évben. A cukorrépát nem adta át a gyárnak, hanem feletette az ál-, latokkal. Ezért került ö is a bün­tetettek névsorába. Tovább olvasom a neveket. Csókás Imre, Morvái Ferenc, Balog Mária, Valent Sándor és még vagy ötven ter­melő, akik a múlt évben, megtagadták a cukorrépatermelést. Minden betű vádol, minden szó egy élő kérdőjel: — Miért mindig csak kapni akartok, de adni soha? Nektek nem kell a cukor, a ruha, a lábbeli? Akik mindezt ad­ják nektek — az ipari dolgozók joggal elvárják a mezőgazdasági dol­gozók segítségét. A munkás-paraszt szövetség sokkal szilárdabb alapokon nyugszik. A város ad a falunak — Bartnak is —: villanyt, autóbuszt, mű­trágyát és mindent, amire szüksége van. De adjon a falu is! Kovács Já­nos, Rákóci János, Barcsek János és a többiek értsék meg végre, hogy hely­telen Másfoglalásukkal megkárosítják egész nemzetgazdaságunkat — és ön-, magukat is. Igen, sürget az idő, cselekedni kell. Cukorrépamagról gondoskodott az Oroszkai Cukorgyár. A határban jól terem a cukorrépa. A terven felül be­adott mennyiségért magasabb árat fizetnek. Műtrágya is van bőven. Mi hát a kifogás ? Ha Bréda József né, Csc>kás József, Puskás Ignác és a többi becsületes földműves hozzájá­rul az ország cukortermelésének biz-, to'Másához, akkor miért ellenkeznek a Bartál Ferencek, a Valent Imrék és a többiek? Azt akarják, hogy ne­vük bekerüljön a rovott multúak névsorába? Ez nem válik ám az em­ber dicsőségére! Letettem a síírűn teleírt lapokat — a büntetettek névsorát. Csak az a tudat nyugtatott meg, hogy kevés falu „dicsekszik" ilyen szégyenletes rekorddal. Tamás V. MEGJEGYZÉS Méltányolják a bodrogszerdahelyi HNB jogos panaszát ? Roskadófélben van a ház, omlik a azt is, hogy tavaly a trágyáié még az tovább hagyják illatozni a lakóházak Roskadófélben van a ház, omlik a vakolat, a tető majd összedől, nem is szólva a kidőlt kerítésről, amely mö­gül egy trágyadomb nem legkelleme­sebb illata mérgezi a levegőt. Ez a látvány fogadja az idegent, aki befordul Bodrogszerdahely főutcá­jára. Önkéntelenül felmerül a kérdés, hogyan lehetséges ez Bodrogszerda­helyen? Az ember saját szemének nem akar hinni. Tudomásunk szerint Bodrogszerdahely első helyen áll a faluszépítési akcióban a járásban, sőt a kassai kerületben is a legtöbb szó róla esik. Ugyanakkor, ha közelebbről megtekintjük a falu egyik legfeltű­nőbb helyén lévő tehénistállót, melyet a Kassai Húsipar nemzeti vállalat tart fenn szarvasmarhahizlalás céljából — nem a legjobb véleményünk támad. Ahogy jobban körüljárom az omla­dozó épületet, meglepetéssel állapí­tom meg, hogy már lángok is mardos­ták a tetőt. Az egyik járó-kelő, Kucik Pál készségesen ad felvilágosítást. Elmondja, hogy ősszel tűz ütött ki, s ha nem fedezik fel idejében, bizony még az állatok is odaégnek. A fél falut veszélyeztette a tűz. Elmondja azt is, hogy tavaly a trágyáié még az utcára folyt. A közelmúltban építet­tek egy medencét, a trágyalének, de a trágya még most is két lépésnyire van az utcától, természetesen sza­badon, mert az élelmes baromfiak ki­kaparják az útra. Négy éve tart már ez az állapot — mondják a falusiak — s nincs aki ezen változtasson. Felkeresem a HNB irodáját, ahol Prebi János elnök és Szalontai Dezső titkár nyilatkoznak a falut megszé­gyenítő istállóról: — Négy éve járunk fűhöz-fához, s a mai napig sincs orvoslása kéré­sünknek. Nem helyezik máshová az istállót. Prebi elvtárs részletes felvilágosí­tást ad. Megtudom, hogy a JNB egészségügyi osztálya több esetben tiltakozott e tarthatatlan helyzet el­len. ígéretet is kaptak a JNB elnöké­től, hogy máshová teszik át a hizlal­dát. Sajnos, mindeddig semmi sem történt. A KNB-hez is fordultak, ahol szintén nem értek el semmit. Űgy mondják, hogy a Kassai Húsipar hiz­laldái közül ez a legrentábilisabb s így tovább hagyják illatozni a lakóházak között, -meff 'ha a falu szépítésének kerékkötője, de ugyanakkor beteg­ségterjesztő bacilusok melegágya is. Mit gondolnak az illetékesek a JNB­on, a KNB-on, s a kassai Húsipar nemzeti vállalat vezetői? Vajon helyes ez így? Kétségbevonjuk, hogy igennel válaszolnának. A HNB funkcionáriusai részéről na­ponta elhangzik ez a panasz. Különö­sen most, amikor a választókörzeti gyűlések folynak. Helyüket megállták, a három év alatt sok újat valósítot­tak meg Bodrogszerdaheljren, csak éppen ezt a fájó sebet képtelenek or­vosolni. És miért? Mert ebben a fel­sőbb szervek nem nyújtanak segítő kezet. Helyes volna, ha a sok szép ered­ményt, amelyet a HNB megvalósított, a hizlalda kérdésének megoldásával gazdagítanák! További munkában még nagyobb kezdeményezésre buzdítana ez. Vegyék tehát fontolóra az illetéke­sek a bodrogszerdahelyi HNB s az egész község jogos kérelmét és segít­senek megoldásában. — ki — RÉTHY ISTVÄN rimaszombati le­velezőnk a választások előtti esemé­nyekről tájékoztatja levelében szer­kesztőségünket. Elmondja, milyenek voltak a választások egykor és ma, majd ezeket írja: — Az agitációs központok naponta megtelnek érdeklődőkkel. Mindenkinek sok a mondani- és kérdeznivalója. Járásunkban már 31 jól dolgozó agi­tációs központban végzik a nemzeti bizottsági választások előtti felvilágo­sító és tájékoztató munkát. Rimaszom­batban hat agitációs központ működik. Mindegyik jó munkát végez, s ennek a választás idején bizonyára meglesz az eredménye. MELICHAR JÚLIA dunaszerdahe­lyi levelezőnk szintén a nemzeti bizottságokba történő választások előkészületeiről ír. Elmondja, hogy ebből a munkából hogyan veszik ki részüket. — Mi — írja többek között leve­lében —, a Csehszlovák Vöröske­reszt önkéntes dolgozói örömmel kapcsolódunk be a választások előt­ti kampányba. Agitkettőseink már járják a házakat és elbeszélgetnek a választókkal. Mindannyian azon vagyunk, hogy választóinkkal megértessük a múlt és a jelen kö­zötti különbséget. Agitációs mun­kánkkal a választások sikerét akarjuk elősegíteni. SEBŐK JÄNOS Nyitragerencsérről kereste fel levelével szerkesztőségün­LEVÉLSZEMLE A választások előkészületei jegyében ket. A nemzetiségi kérdésről és a ma­gyar-szlovák együttműködésről ír. Levelében elmondja, hogy általában mennyivel másképpen néznek egymás­ra a különböző nemzetiségűek, mint régen. Milyen kár, hogy ezt az együtt­élést és megértést esetenként egyesek még ma is zavarják. — Mai életünket — írja levelében — közös munkával teremtettük meg, s ezt közösen is 'kell megvédenünk. Ezért kell összetartanunk, és ezért nem szabad engednünk, hogy a tő­kések ú.jra lábra álljanak. Azok ellen kell fordulnunk, akik népeink kö­zött ellentéteket szítanak, és tönkre szeretnék tenni közösen végzett mun­kánk gyümölcsét. ILLÉS GYULA Plzenből ír. Teg­nap és holnap című írásában mai életünkről beszél. A kapitalista és a szocialista rendszer közötti kü­lönbségre mutat rá. Azt elemzi, hogy mennyivel más az élet a népi demokráciákban, mint a kapitalista országokban. — A kapitalisták — írja levelé­ben — azt szeretnék, ha nálunk nem növekedne, hanem csökkenne az életszínvonal. Ez azonban le­hetetlen. Kormányunknak és pár­tunknak az a célja, hogy a dolgo­zók életszínvonala állandóan emel­kedjék, s ezt a tőkések, bárhogy mesterkednek is, nem akadályoz­hatják meg. Levelezőnk írása további részé­ben kitér az ellenséges rádiók uszító adásaira. Ezzel kapcsolatban ezeket írja: — Ha halljátok a „szabad világ" adásait, gondolkozzatok egy kicsit. Hány éve lázít már, hány éve hal­latja egyhangú muzsikáját? S az eredmény? Az, hogy egyre keve­sebben hisznek a „megbízható" hí­reknek. HOROSZ ÄRPÄD őrösi levelezőnk a helyi CSISZ-szervezetről írva az olva­sókör problémájával foglalkozik. El­mondja, hogy a nevelés szempontjá­ból milyen fontos, hogy minden fiatal rendszeresen olvasson és ha mód van rá, tevékenyen részt vegyen az olvasó­kör munkájában. Erre rájöttek szer­vezetünkben is. Ezért fogtak egy ol­vasókör megalakításához. — Szervezetünk — írja levelében — sok könyvvel rendelkezik. Sajnos, a könyveket kevesen olvassák. A külön­féle tárgyú jobbnál jobb könyvek a szekrényekben állnak anélkül, hogy valaki kézbe venné és átolvasná azo­kat. Ezért van nálunk nagy szükség olvasókörre. Lehet, ha meglesz a kör, azok is megszeretik az olvasást, akik ma a könyvekre rá sem néznek. Ha így lenne, ennek örülnénk a legjobban. Horosz Árpád azzal zárja levelét, hogy a könyveket szeretni kell min­denkinek, mert amellett, hogy sok kellemes órát szereznek az olvasók­nak, hozzásegítenek tudásunk gazdagí­tásához is. MELISÄK ERZSÉBET érsekújvári levelezőnk szintén a választások előkészületeiről ír. Elmondja, hogy Érsekújvárott minden kultúrköz­pontban nagy igyekezettel folyik a választásokat megelőző munka. A mindig szép számban összegyűlt jelenlevőket jobbnál jobb kultúr­műsorral szórakoztatják, és értékes előadások keretében mutatnak rá a választások jelentőségére. — Érsekújvárott — írja levele­zőnk — eddig huszonöt nőképvisetó volt. Ez a szám most tízzel növek­szik. így a HNB 34 százalé­kát nők adják majd. Melisák Erzsébet beszélt a jelöl­tekkel is. Erről ezeket írja: — Megkérdeztük Herdicky Anna 35 éves jelöltet, hogyan fogadta a jelölést. Azt mondta, nagyon meg­lepődött, de örül neki és ígéri, hogy becsületesen fog a közért dolgozni. Ezzel akarja meghálálni a bizalmat. Hasonlóan nyilatkozott Séda Hilda is, aki szintén mint jelölt indul a választásokon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom