Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-08 / 98. szám, hétfő

TAVASZI ERTÉKELÉS Feliárják a rejteti tartalékokat = Néhány héttel ezelőtt foglalkoztunk a húszezerholdas Zselizd Állami ~ Gazdaság 1957. évi munkaterveivel, Gregor Mátyás igazgató lapunknak §== tett nyilatkozata alapján. Ezúttal Tóth Józsefet, az üzemi bizottság Ej

j elnökét szólaltattuk meg, aki e hatalmas birtok valamennyi gazdasági == egységét, az alkalmazottak szociális viszonyait, kultúrkérdéseit, mun== kaieljesítményeit nagyon jól ismeri. TÖTH JÓZSEF hat esztendeje elnöke I az üzemi bizottságnak. Ebben a felelős| ségteljes funkcióba önzetlen szorgalommal, kitartó munkabírással végzi a reá bízott feladatokat, s kapocs módjára tartja össze a dolgozókat. Az alacsony termetű, köpcös, teljesen ősz hajú, negyven év körüli elnök, hét évvel ezelőtt még a lakatosműTóth Józsefnek munkájában sokat segít, hogy rendszeresen olvassa a sajtót. Kértünkön Tóth József (baloldalt) Mokovicky Ferenccel az U j Szót olvassák helyben dolgozott és innen indult el, hógy rátermettségével, leleményességével, szakismeretével és politikai felkészültségével munkatársai élére álljon. \ lakásán kerestük fel Tóth Józsefet. Néhány '.'érdésünk van Tóth elvtárshoz, a gazdaság cz fvt *SiKí. ^üléséről, gazdasági helyzetéről, a munkaszerződésekről, az alkalmazottak életviszonyairól. — Örömmel állapíthatom meg, hogy ez idén az egész birtokon felfrissült a munkaütem — mondja Tóth elvtárs. A tavaszi munkálatok kezdetén úgyszólván hetenként összejöttünk legaktívabb dolgozókkal, csoportvezetőkkel, hopy részletesen megbeszéljük a legidőszerűbb dolgokat. Minden gazdaságban munkacsoportokat szerveztünk. A csoportok szakmai beosztások szerint oszlanak meg és végzik a feladatokat. Természetesen nagy súlyt fektetünk az ifjúság bevonására. Pártszervezeteink minden gazdaságban jól működnek. A KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS legszebb példamutatása, hogy az 1957. gazdasági évre 120 egyéni és 96 kollektív munkaszerződést kötöttek gazdaságunk munkásai. Ez a szám nem papírforma, ez a szám megmásíthatatlan tény. Az eredmények már a tavaszi munkáknál az egész gazdaságban megmutatkoztak. Minden munkacsoport maga ellenőrzi önmagát. Mint előbb mondottam, feltétlenül szükségessé vált a munkaterületeken az elvégzendő munkák szétosztása. A megosztás kapcsán hetenként tudjuk, hogy a növénytermelési szakaszon mit végeztünk és mit kellett volna végeznünk. Ha egyik napon lemaradás mutatkozik akkor a következő napon ezt be kell pótolni, sőt túl is kell teljesíteni. Ezek az irányelvek az állattenyésztésre is vonatkoznak. Mint ismeretes, gazdaságunk kétharmadát keskenyvágányú gőz és motoros járművekre beállított vasúti hálózat köti össze 48 kilométeres távolságban. Ez a vasút gazdaságunk ütőere. Évente 70—80 ezer tonna áruforqalmat bonyolítunk le ezen a vonalon, összes gabonatermésünk, állataink, cukorrépánk, takarmányunk és valamenynyi gazdasági szükségletünk, vagy továbbítandó áruink ezen a vasúton kerülnek rendeltetési helyükre. NYUGODT LELKIISMERETTEL állíthatom, hogy ez évi terveink messze túlszárnyalják az előző esztendők eredményeit. S ezt mindenekelőtt a jó közösségnek köszönhetjük, amely gazdaságunkban összeforrt. A munkaerkölcs megszilárdítását nagyban elősegítette és elősegíti az a körülmény, hogy munkacsoportjaink élén olyan elvtársak állanak, akik tapasztalataikat a rég letűnt földbirtokosvilág megrázó keserveiből merítették s ma látják a kettő közti különbséget: a cselédsorsból emelkedtek ki majdnem valamenynyien. Ezek közül első helyen legyen szabad megemlítenem a következőket: a Szentgyörgyi-részlegből Sándor Józsefet, Kerekudvarról Zlehovec Józsefet, a málasi gazdaságból Zsilina Jánost, Nagy Gézát és másokat, akik mind a szervező munkában, mind az útmutatásokban fital lendületük teljes bevetésével küzdenek a dolgozók érdekeiért. Gazdaságunk dolgozóinak kulturális életével kapcsolatban örömmel állapíthatom meg, hogy minden részlegünkben, valamennyi majoron tökéletesen kielégítők az idevágó kérdések. Négy komplett zenekarunk működik. Tánccsoportunk múlt esztendőben ragyogó eredményeket ért el a kerületi versenyen. Valamennyi gazdaságban van kultúrházunk, könyvtárunk, olvasótermünk. Üzemi bizottságunk szívügye a dolgozókról való szakadatlan gondoskodás. A sport terén is jelentős eredményeink vannak. Fejes Sándor, a gazdaság egyik kiváló kertésze MINDEZEK FIGYELEMBEVÉTELÉVEL önkéntelenül vetődik fel a kérdés: — Mikor találta meg a volt majori cselédség a régi letűnt földbirtokos- és bankárvilágban azokat az előnyöket és ígéretes életfeltételeket, amelyeket a dolgozók állama biztosít számára? Soha!... Gazdaságunk valamennyi munkása, dolgozója tisztában van ezzel. P. S., Zselíz Mincs olyan munkafolyamat, me™ lyet kis leleményességgel ne lehetne tökéletesíteni. Am teljesítmény sincs olyan, melyet ne lehetne még fokozni. Mindezt pedig maga az élet, a fejlődés követeli meg az emberektől. Ez a go-.idolatmenet vezette a tapolcsányi traktorállomás dolgozóit, amikor munkájuk hatékonyságának lehetőségeit boncolgatták. Sző, ami szó — a traktorosoknak a múlt évi teljesítményükért sem kell szégyenkezniök, hiszen a gépállomás mint egész tervét 119,3 százalékra teljesítette. Csökkentették az egy hektárra előirányzott kiadásokat is, ahol ismét 14,80 koronát spóroltak meg hektáronként. Igyekezetükre persze a kerületen is felfigyeltek és nem véletlen, hogy a kerület többi traktorállomásait megelőzve ők érdemelték ki a KNB tanácsa vándorzászlaját. — Ez a kitüntetés — jelentette ki Štefan Opavský, a traktorállomás igazgatója, — mindnyájunktól még következetesebb munkát követel. Feladataink ez idén sem kisebbek a tavalyinál. Noha gépállományunk bővült, traktorosaink száma lényegében nem növekedett. Tehát majdnem ugyanazon feltételek mellett, mint tavaly, ez idén már 9020 hektárnál nagyobb területet megmunkálását kell biztosítanunk. E feladat végrehajtásához a traktorosoknak persze minden lehetőséget ki kell használniok. Rugalmasabbá kell tenni a terveket, tökéletesíteni a munkaszervezést és minden menni fog. Ezenkívül sok rejtett tartalék hever a gépállomáson. Nem egy traktor berregett sok esetben félnapokig üresen. A gépekkel való ide-oda szaladgálás is sok üzemanyagba került, melyet a munkában lehetett volna gazdaságosan felhaszálni. A traktorosok egyébként ezeket a tényeket saját maguk is elismerték és most rajtuk a sor, hogyan távolítják el a hibákat. A hibák kijavításának lehetőségeiről a közelmúltban megtartott üzemi ülésük keretében beszélgettek. A traktorosok elhatározták, hogy már a tavaszi munkákat is a gépek tökéletesebb kihasználásával végzik el. Az 1957-es gazdasági évben egy traktorra 394 normálhektár megmunkálása esik, ami körültekintőbb munkával könynyen teljesíthető. I

gen dicséretes a tapolcsányi traktorállomás dolgozóinak kezdeményezése, melyről felhívásban értesítették a nyitrai kerület többi gépállomásait. Elsőnek ezt a felhívást a köbölkúti traktorosok fogadták el, akik kijelentették, hogy szem előtt tartják majd a gazdaságosságot és tovább keresik azokat a lehetőségeket, melyek munkájuk hatékonyságát növelik. — th — Kégy hektáron 2 800 mázsa cukorrépát akarnak termelni A Varranói Állami Gazdaság strážskej farmján megkezdték a cukorrépa vetését. A farmon 15 hektárnyi területből 10 hektárt jarovizált vetőmaggal vetnek be. Előkészítettek egy négyhektáros parcellát, amelyen — a múlt évhez hasonlóan — hektáronként 700 mázsa cukorrépát akarnak termelni. Ezenkívül a Nagy Októberi- Szocialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére kötelezettségvállalást tettek, hogy a többi területen átlagosan 400 mázsa cukorrépát termelnek hektáronként. HÍREK ÖRÖSRÖLAz őrősi szövetkezetben folyik a munka. Március végén már 19 hektáron elvetették a cukorrépát, 10 hektáron a takarmányrépát, 16 hektáron pedig a zabot. Válogatják a burgonyát is. Gerenyi László, K. Horosz Éva. Soltész Malvtkia és mások szorgalmasan dolgoznak. Tarcal István csoportvezető tavaly felfigyelt arra. hogy jó lenne répamagot termelni, mert kifizetődik. így most egy hektáron magrépát ültettek. Több takarmányt. akarnak a szövetkezetben, ezért nagy gondot fordítanak a rétekre és legelőkre. Ügy határoztak, hogy a réteket beszórják lóheremaggal, mert így jobtí tesz a takarmányuk. Van még a tavalyi takarmányból is vagy három kazal széna, ami azt bizonyítja, hogy tavaly is jól kezel'ték a réteket. A traktorosok is jól végzik feladatukat. Nagy segítséget nyújtanak a szövetkezetinek. Pál Lajos. Jochó Sándor, Csontos Gábor meg Golgány Endre felváltva dolgoznak éjjel-naippal a nagy erejű lánctalpasokkal. A kerekes traktorok sem pihennek. Horosz Bálint Skoda traktorával, Fekete Gábor, Zsíros László és Koskó Ernő a Zetor traktorokkal érnek el szép eredményeket. Vezetőjük Fekcite István brigádvezető, aki példát mutat a traktorosóknak. A fiatalok is kiveszik részüket a tavaszi munkából. Válogatják a burgonyát és vetni is segítenek. Horosz Arpád, utce. OOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOgOOOOOOOOOOOC OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO OCCOOOCOCOOOOOOCOOOOOOOOOOOCOCXXX30COCO r r Sok szó esik mostanában a belterjes gazdálkodásról, kiváltképpen az EFSZ-ek III. országos kongresszusa után egyre többet beszél erről a falu népe* így helyes ez, hiszen a második ötéves terv mezőgazdaságra háruló feladatai nem kevésbé fontosak, mint népgazdaságunk bármely munkafrontján. A mezőgazdaságban dolgozóknak is éppúgy harcolniok kell a munka termelékenységéért, mint az iparban dolgozóknak. Ezért üdvös, ha arra törekednek, hogy minden hektár földről a lehető legnagyobb termést ériék el, minimális költségek mellett. S ez elsősorban is olyan formán lehetséges, ha a nagyüzemi gazdálkodás, nyújtotta összes előnyök (korszerű gépek, öntözéses gazdálkodás, műtrágya stb.) kihasználásával úgy osztják be a vetésterületet, hogy abból a terményből termeljenek legtöbbet, amely az illető határban bőséges termést hoz, tekintetbe véve a termelési adottságokat, a természeti viszonyokat, és természetesen azt is, hogy mely növényeknek a termelése jár a legkevesebb költséggel. Legyen összhangban az állam és a termelő érdeke Nem téveszthetjük azonban szem elől, hogy a tervgazdálkodásban igazodnunk kell az országos tervhez. Önhatalmúlag nem döntheti el senki, miből mennyit fog termelni. Ne értsük iélre a dolgot. Ott, azon a vidéken — mondjuk —, ahol egyáltalán nem terem meg a kukorica, vagy olyan kevés termést hoz, hogy alig adja vissza a vetőmagot, nem fogjuk a fősúlyt a kukoricára helyezni. Ellenben annak a falunak határában, ahol bő termést ad a cukorrépa, nagy területen termelhetjük ezt az igen fontos ipari növényt, s ilyen helyen egész addig „feszíthetjük a húrt", amíg ez nem megy más növény rovására. Tehát úgy kell értelmezni a tájrendszer szerinti mezőgazdasági termelést, a belterjes gazdálkodást, hogy egy pillanatra sem engedhetjük meg, hogy az egyéni érdek az állami érdek fölé kerekedjék. EGY KILO SE VESSZEN KARBA ÚJ szö 1957. április 3. Helyesen járnak el e tekintetben a királyhelmeci járásban. A múlt évi kiváló répahozamokon felbuzdulva (Kisgéresen csaknem 500 mázsás átlagtermést értek el), az idén 800 hektárral több földet vetnek be cukorrépával. Természetesen ezt a többletet nem csak egyszerű számítások alapján írták szét egyes községekre, hanem aszerint, hogy egyes szövetkezetek, mivel nagy a tapasztalatuk e növény termesztésben, jó a talaj a és a cukorrépára mennyivel több földet kívánnak belőle bevetni. Kistárkányban a terv szerint pl. 18 hektáron kellene cukorrépát termelniök, de 21 hektár földet vetnek be ezzel a növénnyel s elhatározták, hogy nem 315 mázsát, hanem 350 mázsát termelnek hektáronként. Miért kallódik el mégis sok cukor? Az utóbbi jelentések szerint Szlovákiában már több mint 12 ezer hektáron elvetették a cukorrépát. Örvendetes dolog ez, viszont aggódva kell kijelentenünk, teljes sikerről csak akkor beszélhetünk, ha országszerte bevetjük cukorrépával a tervben előirányzott földterületet. Aggódásunk pedig nem alaptalan. Az idén is, úgy mint a múlt esztendőben egyes helyeken vonakodnak a cukorrépatermeléstől. Különösen az egyénileg gazdálkodó parasztok körében (tisztelet azoknak, akik becsülettel eleget tesznek állampolgári kötelességüknek) voltak és vannak olyanok, akik húzódoznak e növény termelésétől, mondván: „Nem fizetődik ki." Tévednek azok, akik így vélekednek, mert gondos ápolással ez a növény bő terméssel fizeti meg a ráfordított fáradságot, szép jövedelmet biztosít a termelőnek, hiszen ha gazdag termést ér el, túlteljesíti a beadást, mázsánként átlag 20 koronát kap a termésért. Azon ellenvetésekre, vajon lehet-e annyit termelni, hogy abból bőven jusson a terven felüli beadásra, felelnek az előbb felhozott és az alábbi példák. A losonci járásban a kalondai EFSZ a múlt évben 453 mázsás termést ért el, az Ifjúsági Faluban 437 mázsa cukorrépát takarítottak be hektáronként. Nincs tehát oka egyetlenegy gazdálkodónak sem idegenkedni e fontos ipari növény termelésétől, azon ürügy alatt, hogy „nem fizetődik ki", annál inkább nincsen, mert se szeri, se száma olyan cukorrépatermelöknek, akik 500—600 mázsás termést vittek egy-egy hektárból a cukorgyárba. Nem szabad tehát az idén is abba a hibába esni, mint a múlt évben, mert annak idején is a legtöbb cukor azért ment kárba, mert sok helyen nem vetették el a tervezett cukorrépát. „S ott, ahol nincs, az isten sem adhat" — tartja a szólásmondás és így voltunk a cukorral is a múlt évben, nem lehet abból a cukorrépából még a legfejlettebb technikai tudománnyal sem cukrot előállítani, amelynek a magva az év tavaszán a zsákban maradt, ahelyett, hogy az előírásoknak megfelelően elvetették volna. Minden hektár bevetetlen földön 130 ember évi cukoradagja vész kárba Ez is lehetséges, kérdezhetné valaki, hiszen nálunk elegendő cukor kapható minden üzletben. Igaz, nincs cukorhiány, azt mindenki tudjai azt viszont kevesebben, s ha tudják is, nem gondolkodnak el rajta,' hogy mennyi sok minden, főképpen olyan áru, amit a cukorért kapott devizáért vásárolhatnánk meg külföldön, olcsóbban jutna el a fogyasztóhoz, ha minden esztendőben pontosan betartanánk a vetési tervet, s a népgazdaságnak megfelelő mennyiségű cukorrépát termelnénk. Elgondolkoztak-e már azon dolgozó parasztjaink, hogy a vetésterület betartásával, s a helyes ápolással több százezer mázsa cukorral többet tudna az ország előállítani? Ha nem, hadd álljon itt néhány példa arra, hogy a nemtörődömség és a könnyelműség következtében mennyi cukorral károsodott népgazdaságunk. Minden földművelő ember előtt ismeretes, hogy a répa legveszedelmesebb kártevői, pusztítói közé tartozik a répabogár. Mégis annak ellenére, hogy a múlt esztendőben 700 ezer mázsányi cukrot „fogyasztottak" el a kártevők, jóval több kár származik abból, hogy évente átlag — tehát a múlt esztendőben is — 10 ezer hektár föld termését veszítettük el azáltal, hogy nem tartottuk be a cukorrépa vetésterületét. Tízezer hektár földön termett cukorrépából gyártott cukorral 1 millió ember évi szükségletét kielégíthetjük tehát Prága lakosságának egész esztendei cukorfejadagját biztosíthatnánk, ha az előirányzott területen hiánytalanul elvetjük a cukorrépát. Sok, sok mázsa cukor vész kárba nálunk már évek óta. Az utóbbi 10 év alatt a cukorrépa termelési terv be nem tartásával annyi cukrot veszítettünk el, mint amennyi elegendő egy egész esztendőre hazánk minden lakosának. Ezek a tények világosan bizonyítják: a cukorrépa legnagyobb ellensége nem is a répabogár, hanem az erre előirányzott bevetetlen földek. Ezért helytelenül cselekszik minden olyan termelő, aki sokszor, talán nem is hanyagságból, csupán könnyelműségből csak ímmel-ámmal gondozza a cukorrépa földet, pedig ha meggondolná, milyen értékek mennek veszendőbe hanyagsága miatt, másképpen cselekedne. Mert abból egyrészt az illetőnek közvetlen kára van, ha lebecsüli e fontos növény termesztését, másrészt, ha nem is közvetlenül, de kára van azzal is, hogy nem tesz eleget állampolgári kötelezettségének és megkárosítja az államot, amit tulajdonképpen előbbutóbb az ország minden lakosa megérez. A múlt évi hiány — 37.000 „Simca" személykocsi Szóltunk már arról, s mindenki elótt ismeretes: a cukorrépa a mi fehér aranyunk, s hogy a cukorért igen értékes valutát, vagy készárut szerezhetünk be a külföldön. Az életszínvonal emelkedésében pedig igen nagy szerepet játszik az ország külkereskedelme. Mennél több exportárut szállítunk külföldre, annál több olyan áruit hozhatunk be külföldről, amely után nagy az érdeklődés hazánkban. Az életszínvonal egyre fokozódó emelkedését az is bizonyítja: hogy ma már sok dolgozó megengedheti magának, hogy személykocsit vásároljon. Ha a múlt esztendőben nem 72,8 százalékra teljesítettük volna a cukorgyártás tervét, hanem legalább 100 százalékra, azért a cukorért, amit kivihettünk volna, ha teljesítjük a tervet — tehát csupán a különbözetről van szó — 37 000 ezer „Simca" gyártmányú személykocsit vásárolhattunk volna külföldön. Ez annyit jelent, hogy jóval több dolgozó vásárolhatott volna személykocsit, jóval olcsóbban, mint eddig. így kell gondolkodni, tekintetbe venni az ország, a közösség, s nem csupán az egyéni érdekeket. Még nincs késő. Itt az ideje a cukorrépavetésnek. Kövessünk el mindent, hogy az idén teljes egészében a földbe kerüljön a cukorrépa magva, hogy ne kelljen a jövőben megint a terv nemteljesítéséről írni. Kell, hogy tudatosítsa, minden termelő, milyen óriási hasznot hozó növény termeléséről van szó. Azt meg nem kell külön hangsúlyozni, hogy az említett előnyök mellett (mázsánként 13—14 kg cukrot nyerünk belőle), melléktermékei felülmúlják 1 hektár 50 mázsás közepes minőségű szénatermésnek takarmányértékét és csaknem annyi tápértéket adnak, mint a takarmányrépa. Ne termeljünk tehát más növényt a répa rovására, mert ha, mondjuk, több lucernát termelnénk, s emiatt kevesebb cukorrépát, a jószágnak ugyan lenne lucernája! de kevesebb leveles répafej, nedvesés száraz szelet, melasz jutna neki, — az ország lakosságának pedig kevesebb cukor. Cselekedjünk tehát az idén úgy, hogy lehetőleg egy kilő cukor se vesszen kárba. (Folvtatás az 5 oldaloni. J