Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)
1957-04-07 / 97. szám, vasárnap
Vitdg broletdriai, egyesüljetek l SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957. április 7. vasárnap 30 fiitér X. évfolyam, 97. szám. A hazugságok boszorkánykonyhája tosan jellemezte a hidegháború tervezőinek elképzeléseit. A hidegháború végső célja, amint azt Dulles maga is hangsúlyozta, az, hogy „bomlassza a szocialista világ egységét és a sovinizmusra támaszkodva kihasználja a nemzetiségi ellentéteket, amelyek itt felmerülhetnek". A „sztálintalanítás" után, amelyről olyan sokat beszélnek, ezen urak elképzelése szerint a „lenintelenítésnek", majd a szocializmus „deszocializálásának" kell bekövetkeznie. John Foster Dulles „Háború vagy béke" című müvében, amely a hidegháború nagy és kis stratégiáinak kézikönyve lett, már évekkel ezelőtt kifejezte azt a követelményt, hogy az imperialista világ új, vonzó „dinamikus hitet' teremtsen. E hit hivatása lenne, hogy gátat vessen a szocialista eszmék előretörésének és a lelkiháború rádiós-televíziós és újságírói zsoldosainak támadó fegyverévé váljon. „Hiányzik az igazságos dinamikus hit — írta annak idején Dulles. — Ezt a hiányt nem pótolhatják a legtehetségesebb politikusok, a legkörmönfontabb diplomaták, a legtalálékonyabb tudósok és a legpusztítóbb bombák sem." E dinamikus erő keresése a legutóbbi években a legkülönfélébb burzsoá tudósok, nemzetgazdászok, szociológusok és a marxista álszakértők munkájának fő tartalmát képezte. Munkahelyeik emlékeztetnek a középkori alchimisták laboratóriumaira, a boszorkánykonyhákra, ahol a csodálatos „bölcsesség kövét" keresték és az önző feudális hercegeknek azt mondották, hogy homokból aranyat tudnak készíteni. A jelenkori ideológiai alchimisták hasonló, azonban nehezebb feladat előtt állanak. A telivér monopolista kapitalizmusból propagációs célokra valamilyen más népi kapitalizmust kell aíkotniok, amely tulajdonképpen már nem is kapitalizmus, hanem majdnem szocialista társadalmi rendszer, csak elyan csekélység hiányzik hozzá, mint a szocialista tartalom, a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele. Általában Marx legkülönfélébb „tagadásának", „revideálásának", a kapitalizmusból a szocializmusra való átmenet elmélete fejlesztésének, a revizionista kertelések gyártásának ma Nyugaton nagy és e találmányok hirdetőinek jövedelmező konjunktúrája van. Arról azonban, hogy a valóságban mi rejlik a legkülönfélébb elméletek papírfalai mögött, a tények tanúskodnak. A tények megvesztegethetetlenek és kérlelhetetlenek. Elegendő talán a nyugatnémet „Geopolitik" folyóirat kis tájékoztatása, amelyből megtudhatjuk, hogy a szövetségi köztársaságban 1950—1955. években 140 milliárd márka tiszta hasznot hajtott az üzlet. Ebből 130 milliárd márka a vállalkozók zsebébe került. Nos, ez a kis mérleg nem a kapitalizmus „emberiességének" igazolása? Hiszen itt mindenki megtalálja a maga számítását. A kapitalisták megkapják a maguk 130 milliárd márkájukat, és a nép is azt, ami megmarad az adók, illetékek és a fegyverkezési kiadások kifizetése után. Tehát ilyen a jellege az új imperialista „dinamikus hitnek", amely jelleggel a hit hirdetői nemcsak házi szolgálatra, hanem elsősorban kivitelre ruházták fel. Ezt igazolja az imperialista ideológiai csűrés-csavarás gyakorlata. Nagyon kife-'izően jellemzi e módszereket John Scott, amerikai közíró „Politikai háború" című könyvében, amelyben követeli, hogy a szocialista rendszer országai ellen indítsanak összpontosított hadjáratot, amelynek diplomáciai mesterkedésekkel, gazdasági nyomással, információkkal és hamis információkkal, provokációkkal és fenyegetésekkel, szabotálással és elszigeteléssel kellene gyengítenie és lehetőleg elpusztítani az ellenséget. Az imperialista propaganda mindennapi tevékenysége, amely propaganda aktivitását a kártevéssel és kémtevékenységgel való szoros együttműködésben fejti ki, igazolja. hogy az amerikai közíró ponA csehszlovák kormánykü'döttség Ulan Batorba érkezett Teljesen érthető, hogy Scott és Dullps urak idézett elképzelései nincsenek kivitelre — és főképp nem a szocialista országokban élő hallgatók füleinek szánva. Ezek olyan elképzelések, amelyek csakis belső használatra alkalmasak, mint módszeres utasítások az imperialista világ széleskörű propagációs apparátusa tagjainak. Ezeket az elgondolásokat a nemzeti érdekekről, a tiszta szabadság és demokrácia eszméiről szóló hangos handabandákkal álcázzák. E propagációs hadjárat kezdeményezőitől nem lehet megtagadni, hogy újdonsággal álltak elő. Tudatára ébredtek, hogy ma már nem lehet a kapitalizmus nyílt védelmével és népszerűsítésével fellépni, és tekintetbe vették a szocialista eszmék határtalan, egyre növekvő vonzóerejét. Nos, habár ennek tudatában vannak, nem kínálhatnak mást, mint régi árujukat, amit új csomagolásba rejtettek. Az új, színes csomagolás az első pillanatban itt-ott megtéveszthet egyes ingadozó rétegeket, vagy egyéneket. Ezért nem lankadhatunk az eszmei fronton vívott harcban és az ellenséges gondolatokat becsempészni akaró kísérletek elleni éberségben. Azonban ma már semmiféle álcázás sem fedheti el tartósan az ellenséges propaganda valódi népellenes tartalmát. És ha e propaganda kezdeményezői azt hiszik, hogy a magyarországi ellenforradalmi kísérlet igazolta új taktikájuk helyességét, akkor nagy tévedésben ringatódznak. ( Éppen ezek az események segííettek leleplezni, mi rejlik a csillogó díszítés mögött. A nemzeteket nem lehet mesebeli kis gödölykének tekinteni, akit a farkas felültethet megváltoztatott vékony hízelgő hangjával. Nem fér kétség ahhoz, hogy a kapitalista vállalkozó törődik beruházásai jövedelmezőségével. Az a tény, hogy a hazárdjátékos makacsságával ma mindegyre „a tiszta szabadság", a „demokrácia", a „humanizmus", a „nemzeti kommunizmus" és a jobb „szocializmus" elhasznált lemezét játssza, nem azt bizonyítja, hogy a kapitalista ragadozó mentalitása változott meg, hanem csak azt, hogy zsákutcába került. Népünk, amely keserű tapasztalatokat szerzett a kapitalista uralom és fasizmus idején, nem ül fel könnyen a mézes-mázos beszédeknek. Ha a különféle imperialista leadóállomások urai és kiszolgálói olyan jól tudják, hogyan kell „építeni a szocializmust", kezdjék azt maguknál. Ebben semmi sem akadályozza őket. Ez a mi népünk természetes válasza és egészséges logikája. Népünkre nem hatnak a fenyegető szitkok és rágalmak sem. Hiszen az ellenség haragja cSakis igazolja annak az útnak a helyességét, amelyet járunk. A hazugságok imperialista alchimistáinak kísérletei kudarcra vannak ítélve. Az ideológiai kártevők ugyanúgy szembetalálják magukat népünk éberségével, mint azok, akik határainkat élesre töltött fegyverrel kísérlik meg átlépni. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiliiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiniiii S ; I Bő termést akarnak elérni | = — • m f Sarabolják már | Ulan Bátor (ČTK) — A Mongol Népköztársaság kormányának meghívására = a Cukorrépát a Csehszlovák Köztársaság kormányküldöttsége Viliam Široký miniszterei- 1 . . £ nök vezetésével repülőgépen április 6-án Ulan Batorba érkezett. A repülő- ? Az F , Z".f J k nV ° rsz a9° s ko n9" = téren a vendégeket J. Cedenbal, a Mongol Népköztársaság Minisztertaná- | r«szusa küldötteinek felhivasara,= csának elnöke, D. Damba, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bi- í amellyel a _ cukor repa termesztőks zottságának első titkára, valamint a párt- és kormány további vezetői 1 " o z fordultak, a zselizi jarasi szo-| fogadták. A csehszlovák vendégeket a Mongol Népköztársaság fővárosa la- | doi szövetkezeti tagok azzal vala-= kosainak többezres tömege is üdvözölte. . . ? szo tak hogy a ciAorrepa tervezett, _ | vetésterületet 35 hektárról 40| I hektárra bővítették. Jó gazdákhoz? = méltóan már ősszel rendkívüli fi-| 1 gyeimet fordítottak a cukorrépa | t , a l , , , , , = vetésterületének előkészítésére. Az? ezovetsegenek I. szlovakiai kongresszusa i eredetileg tervbe vett 36 hektári A Fasisztaellenes Harcosok Szombaton, április 6-án több mint 300 küldött és vendég érkezett Bratislavába, hogy részt vegyenek a Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének I. szlovákiai kongresszusán. A Komenský Egyetem aulájában találkoztak a Fasisztaellenes Harcosok, akik a dicső vörös hadsereg oldalán küzdöttek a polgárháború és az intervenciós háború kemény harcaiban, itt találkoztak a spanyol harcosok, akik a demokráciáért és haladásért harcoltak Spanyolországban és azok, akik fegyverrel a kezükben életük veszélyeztetésével küzdöttek a nemzetfelszabadító harcbarl és szenvedtek a második világháború idején a börtönökben és koncentrációs táborokban. Röviddel 9 óra után felhangzott a csehszlovák és szovjet államhimnusz. A kongresszusi tárgyalásokat Pavol Stahl docens, a Fasisztaellenes Harcosok Szövetsége szlovákiai bizottságának alelnöke nyitotta meg. A kong resszus résztvevői hatalmas tapssal 1 géről és további feladatairól.. és ovációkkal üdvözölték az SZLKP KB, a Nemzeti Front KB és a Megbízottak Testületének küldöttségét. A küldöttség tagjai között vannak Rudolf Strechaj, az SZLKP KB irodájának tagja, a Megbízottak Testületének elnöke, a küldöttség vezetője, továbbá Ján Štencel, az SZLKP KB osztályvezetője, Emilia Murinová, a Szlovák Nemzeti Front KB vezető titkára, dr. h. c. Jozef Lukačovič postaügyi megbízott, a Szlovák Megújhodás Pártja elnökségének tagja és Michal Zákovič, a Szabadságpárt elnöke, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke. A Fasisztaellenes Harcosok Szövetsége Központi Bizottságának küldöttsége szívélyes üdvözlések közepette foglalt helyet az elnökségi asztalnál. Ján Zeman tábornok, a Fasisztaellenes Harcosok Szövetsége KB elnökségének tagja, a szlovákiai bizottság elnöke beszámolt a Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének tevékenyséA pótori hőerőmű válaszolt az ostravai energetikusoknak | Az ostravai energetikusok 1957. március 8-i aktívájukon felhívást * intéztek Csehszlovákia energetikai üzemeihez a feketeszén maximá) lis m3gtakarításának eléréséért és gazdaságukban a szükséges tark talékok gyors megteremtéséért. Az első üzem, amely válaszolt erre a felhívásra, a Banská Bystri| ca-i Energetikai Elosztó-üzemek pótori turbocentrálája volt. Az üzem | dolgozói vállalták, megtesznek mindent, hogy villanytelepükre egyet" len tonna feketeszenet se kelljen szállítani. Ezenkívül megíqérték, ^ hogy az 1957. évre vonatkozó tech nikai-szervezési intézkedések tervét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának W tiszteletére november 7-ig teljesítik. A Nagy Október tiszteletére A Prágai Epítovállalat felhívása Prága főváros építészeti vállalatának dolgozói kollektív kötelezettségvállalást tettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére, amelyben felajánlották, hogy az évi tervet december 20-ig teljesítik. A kötelezettségvállalás szerint' a munkatermelékenység tervét 102 százalékra teljesítik és az önköltségeket 1,8 százalékkal, vagyis 1 456 000 koronával csökkentik. A vállalat dolgozói felajánlásukhoz felhívást is csatoltak, amelyben ver150 tonna acélt takarítanak meg A vítkovicei Klement Gottwald Vasmüvek dolgozói a folyékony fém minél jobb kihasználására törekedtek. A siker azonban váratott magára, mert az öntvényeknek kb. 35 százaléka mindig visszakerült az olvasztóba, hogy újból felhasználhassák. Most egy olyan berendezést szerkesztettek, amely segítségével hosszabb ideig tarthatják a fémet folyékony állapotban. így 15 százalékkal fokozták az acél kihasználását és az öntvények minősége is megjavult. A hulladék csökkentésével évente 150 tonna acélt takarítanak meg. senyre hívják a helyi gazdálkodás minden éprtővárllálatát egész köztársaságunkban az önköltség csökkentésére és a terv határidő előtti teljesítésére. ? hektáronként 400 mázsa érett istál-s | lótrágyát szántottak be. Tavasszal| | vetés előtt hektáronként 7 mázsa? I műtrágyát szórtak szét. A csíra-1 | képes vetőmagot idejében vetet-| | ték el. A szódói szövetkezeti ta-| I gok a tervezett 250 mázsa hektár-1 š hozamot, ha az időjárás legalább! ! egy kissé kedvezni fog, 70 má-i § zsával akarják túlteljesíteni. Ez azt| | jelentenné, hogy terven felül több| | mint 25 vagon cukorrépát termel-1 | nek. A szövetkezeti tagok azzal| | járulnak hozzá ehhez a jó ered-| = ményhez, hogy a cukorréoát ideje-1 5 ben sarabolják, ritkítják és há-? 5 romszor megkapálják. Nem feled-i 1 keznek meg a trágyalével való! ?öntözésről és a levelek trágyázá-f | ráról sem. | | 25 vajon ré át termelnek | | terven felül | A Zselízi Állami Gazdaságban a| | Veľký Dvor-i, zálogosi és čaja-f | kovói osztályokon már megkezdték! |a cukorrépa sarabolását. A cukor-1 | répa nagyon szép. A korai vetés és f | a vetőmag jarovizálása jól bevált. 1 ? A gazdaság dolgozói egyszersmind! | biztosítékát nyújtják annak, — ha| | a többi növényápolási munkákat is| |a megszabott agrotechnikai határ-= | időben elvégzik —, hogy a Zselízii | Állami Gazdaságban a cukorrépái | tervezett hektárhozamát nemcsak! | elérik, hanem túl • is szárnyalják.! | Ezt bizonyítja kötelezettségválla-1 | lásuk is, mely szerint ez idén leg-| | kevesebb 60 vagon cukorrépát ter-Š | melnek terven felül. Felajánlásuk! I teljesítéséhez hozzájárul az is,! 1 hogy a cukorrépa gondozásával! | kapcsolatos minden munkát gépii | berendezéseit segítségével végzik el! ! a legjobb minőségben és gyorsan.! | 45 hektáron bevezetik a cukorrépa? ! mesterséges öntözését, M — iliiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiinitiiiiaitiiiiiiiiiiijiiiiiiiMiiiiiiiHim,,!!,!, f/ső alumínium hajónk A napokban érkezett Bratislavába első alumíniumból készült személyhajonk, amelyet a Váci Hajógyár dolgozói készítettek. A hajót a vranovi gátra szállítják, ahol rövidesen megkezdi a forgalmat. A hajó súlya mindössze 27 tonna és 150 utas szállítására alkalmas. A Magyar Népköztársaságban több ilyen hajót rendeltünk meg. £ TK feI v 1111111111 f 11 r 1111111111 1 • losonci állomáson iiiitiiiHiiiiiiiitiiiiiii — Jaj, ha az ember a városba jön, minden pénz kevés! — mondotta köszönés helyett egy nem éppen menyecskekorú, de még nem is idős aszszony, azután betársult a vonatra várakozók egyik csoportjába. — Majd lesz pénz megint, most adták el a heremagot, meg tizennyolc hízódisznót — szólt mintegy válaszként valaki az asszonyok közül. — Pénz a szövetkezetből? — szólalt meg hitetlenkedve egy közelben álló férfi, akiről az első pillantásra mindenki megállapíthatta, hogy még egyénileg gazdálkodó. Egy kézi répavágót tartott a kezében, a szövetkezetben pedig ilyesmire nincs szükség. — A szövetkezetből bizony! — vágott vissza élesen az a korosabb aszszony, olyan hangon, mint aki biztos a dolgában, aki a heremag, meg a hízóeladására hivatkozva állította, hogy rövidesen ismét lesz készpénze a szövetkezetnek. — Hát akkor adjon hálát az istennek mert. ... — Hálát adok én is — jelentette ki most egy harmadik asszony —, mert a mi szövetkezetünkben bizony jól élünk. Nyolc hektárral mentem a szövetkezetbe, de nem bántam meg. Annyi gabonát, meg kukoricát kaptam, hogy bűnös volnék, ha panaszkodnék. A fél hektár háztájin meg megtermett minden, amire a gabonán és kukoricán kívül szükségem van. Pénzem is van szépen. Háromszáz liter bort adtam el, tizenöt koronájával literjét, meg a több mint kétszázhúsz ledolgozott munkaegységemért is több mint kétezer koronát kaptam. — Hát pedig én úgy tudom, hogy a szövetkezetekben csak a vezetőknek jó — kezdett vitatkozni az egyénileg gazdálkodó. — Igaza van Ojkereszti Mihálynénak! — Én meg azt mondom magának — vágott szavába a már említett idősebb néni —, hogy amíg nem voltam a szövetkezetben, soha nem volt anynyim, mint most. Megnézheti az én kamrámat máma is akárki, nincs ott nyoma a szegénységnek. Több mint 38 métermázsa gabonát, meg 325 kilogramm kukoricát kaptam. Olyan két hízódisznót vágtunk, hogy száz liter zsírom van belőlük, meg annyi szalonna, hogy nincs rá gondom, mit adok a tarisznyába. No, meg a kilenc korona 50 fillérek munkaegységenként is jó néhány ezer koronára gyűltek össze. — Akkor biztos valami vezető az ura — mondta az egyénileg gazdálkodó ember. — Bizony nem vezető az én embereim közül egyik sem. Az uram éjjeliőr, a fiam meg a vejem a disznóknál dolgoznak. Amikor a férfi ábrázatáról hitetlenkedést lehetett leolvasni, valaki e szavakkal hitelesítette az elhangzottakat: — Hát pedig Mátyás néni igazat mondott! — Aztán hol van az a szövetkezet? — kérdezte az egyénileg gazdálkodó. — Busán! — vágták oda neki most már szinte kórusban az asszonyok. Z*
