Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-06 / 96. szám, szombat

PÁRTÉLET Feladataink a AZ IDEI választások újabb jelentős hozzájárulás lesz népi demokratikus rendszerünk megszilárdításához. Első tekintetre úgy tűnik, mintha az életet kellemessé tevő és a magasabb élet­színvonalat biztosító egyes dolgok ön­maguktól jönnének létre. Nem! A nép ereje, tudása, az emberek munkája és az a tudat teszi ezt, hogy mindenki segíthet és segít abban, hogy hazánkat széppé és gazdaggá tegyük. A nemzeti bizottságokba való válasz­tások előkészületeinek jegyében élünk. Nemzeti bizottságaink tagjai, mint a nép képviselői, gyűléseken a választók­kal együtt értékelték azoknak a ter­veknek teljesítését, amelyeket 1954 májusában tűztek ki. Ma pedig, abból a hatalmas erőből tanulva, amely min­denütt megmutatkozott, ahol a nem­zeti bizottságok helyesen vezették tagjaikat és közvetítésükkel a válasz­tókat a feladatok teljesítésére, újabb célokat tűznek maguk elé, hogy siker­rel valóra válthassuk a második ötéves tervet. E célkitűzések teljesítése mind az iparban, mind a mezőgazdaságban nagy feladatokat ró a pártszervezetekre. Hi­szen a járási pártkonferencia egyik irányelve, hogy a járás feladatairól, amelyeket a konferencián megtárgyal­tak, mindjárt a választások előkészíté­sének idején tudomást szerezzenek a dolgozók. Ezért a kommunisták a fü­leki járásban az üzemekben és falva­kon nyilvános pártgyűléseket szervez­nek, amelyeken megbeszélik a párton­kívüliekkel, hogyan lehetne a leggyor­sabban kiküszöbölni a nehézségeket és a fogyatékosságokat. Megvitatják eze­ket a kérdéseket a Kovosmalt és a Béke-üzem agitációs központjaiban is, beszélnek a nemzeti bizottságokba va­ló választásokról, arról, mit kell tenni a termelés hatékonyságának fokozása érdekében. Nagyok még a termelési költségek, sok a veszteség, nincs jól kihasználva a munkaidő. Mindezen gondolkodni kell. így beszéltek a kommunisták februárban a taggyűlé­sen. De nem maradtak csupán a hibák megállapításánál. Fokozzák a gépesí­tést, újítási javaslatokat tesznek. A Béke-üzemben kezdetben haragud­tak, amiért próbaképpen bevezették a ciklusos grafikont. Ma így beszélnek: „Le a kalappal azok előtt, akik a cik­előkészületek idején lusos grafikont bevezették". Bizonyo­san rövidesen más részlegen is beve­zetik a magasabb munkaszervezést. Az üzemekben dolgozó kommunis­ták tudják, hogy kötelességük a vá­lasztási kampányban is segíteni a falvakon. Hét agitációs központ négy üzem gondjára van bízva községeink­ben. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom naponta segítséget nyújt a beszélgetések során és ellátja anyaggal az agitációs központokat. A Kovo­smalt- és Béke-üzemből naponta 20— 30 elvtárs jár az agitációs központba, hogy beszéljenek a földmüvesekkel. Nagy segítség ez a falusi pártszerve­zetek részére, annál inkább, mivel a helybeli funkcionáriusokkal és pártta­gokkal együtt nagyon sok földműves­hez személyesen is ellátogatnak. A KÖZSÉGEKBEN főleg most nagyon sok a munka. A pártszervezetek a vá­lasztások előkészítésével foglalkoznak és naponta kapcsolatban vannak a dol­gozókkal, nem feledkeznek meg arról, hogy a feladatok jó teljesítésétől függ a választások sikere. A kommunisták munkáját pozitívan értékelhetjük öbáston és Egyházasbáston, ahol a helyi nemzeti bizottsáq kommunista funkcionáriusai és a tömegszervezetek kommunistái naponta aktívan foglal­koznak a legfőbb feladattal, az EFSZ­ek megalakításával, a beadások telje­sítésével és a termelés biztosításával már a tavaszi munkák idején. Vecsek­lőn így sikerült megalakítani az egysé­ges földművesszövetkezetet, amelynek 26 tagja van és naponta újabb tagok lépnek be. Sajnos, nem mindenütt dolgoznak ilyen aktívan a kommunisták a válasz­tások előkészítésében. Almágyon, Hi­degkúton, Csákányházán és más köz­ségekben például a pártszervezetek foglalkoznak ugyan a választásokkal, de elfelejtik, hogy éppen az ő közsé­gükben gyenge a teripelés és még rosszabb a beadások teljesítése, úgy­hogy hibát követnek el akkor, amikor azt várják, majd eljönnek a járásról megalakítani a szövetkezetet. Igaz, a járásnak segítséget kell nyújtania, de a földművesek jól tudják, hogy a fel­sőbb szervek dolgozói közül senki sem fog az EFSZ-ben dolgozni, és azt is tudják, hogy a községben a szövetke­zet megalakítása után főleg a kezdet kezdetén szükséges lesz a pártszerve­zet segítsége. Döntő feltétel tehát, hogy a helyi nemzeti bizottságokban és a tömegszervezetekben működő kom­munisták és funkcionáriusok hogyan járulnak hozzá az EFSZ-ek megalakí­tásához, mivel ettől függ, hogy milyen felelősséget vállalnak majd a szövet­kezettel szemben annak megalakulása után. Ezért a pártszervezeteknek még jobban kell mérlegelniök azt, milyen a földművesekkel való kapcsolatuk és jobb munkát kell kifejteniök, hogy megnyerjék őket a szövetkezetekbe való belépésre. A földművesek ma már világosan megértik, mit jelent az EFSZ a tagok számára, hogy maga­sabb terméshozamot érnek el, mint az egyénileg gazdálkodók. Ezért azok a kezdeti nehézségek, amelyekről a föld­művesek beszélnek, nem jelentenek akadályt, még ha azt állítják is, hogy ezek az akadályok nem fordulnak elő a magángazdálkodásban. Akik ezt han­goztatják azok megfeledkeznek arról, hogy gazdálkodásukkal nem képesek többet elérni és hogy a szövetkezeti nagytermeléssel szemben a magán­gazdálkodó nagy hátrányban van és saját maga akadályozza jobb, boldo­gabb életének kibontakozását. Az EFSZ-ek fejlődésével kapcsolatos ne­hézségek ugyanis sokkal könnyebben legyőzhetek, míg az egyéni gazdálko­dásban ezek a nehézségek tartósak, fékezik a termelés fejlesztésének lehetőségeit és a gazda jövedelmét is korlátozzák. Ha a földművesek segít­séget kapnak a kommunistáktól, ha a dolgokat helyesen megmagyarázzák nekik, akkor könnyen megértik, hogy jövőjük a szövetkezeti gazdálkodás út­ja. A JÄRÄSI PÁRTBIZOTTSÁGOK és a pártszervezetek ezt a kezdeményezést éppen a választások előkészítésének idején fejlesztik. Az emberekkel való mindennapos kapcsolatban megmagya­rázzák a vitás kérdéseket. így meg­teremtik a nemzeti bizottságok jövő­beni tagjai munkájában a magasabb színvonal és kiszélesített jogkör ellá­tásának jó feltételeit. Kvak Viktor, a Füleki Járási Pártbizottság vezető titkára. Szállj költmimy, izáLLf... A tanulóifjúság komáromi járási szavalóversenyéröl HM Közös gondok — közös eredmények H a [a az üzemi és falusi pártszer­vezetek küldöttei a nyitrai kerületi pártkonferencián elhangzott vitából levonják a szükséges tanulsá­gokat, akkor nemcsak az elmondot­takat ismétlik majd a taggyűléseken, hanem valóban cselekvésük irányítója lesz a kerületi pártkonferencia hatá­rozata. Kerületi, járási és helyi kér­dések, nagy dolgok és apróságok vál­togatták egymást. Nem valamilyen pontokba szedett, szigorúan körülha­tárolt felszólalások voltak ezek, de talán éppen ezért voltak olyan közel az élethez. Elöljáróban meg kell még azt is említeni, hogy a küldöttek nem foj­tották magukba a konferencián részt­vevő CSKP KB küldöttsége és a többi vezetők, valamint az öreg és kipró­bált harcos elvtársak iránti tiszteletet és megbecsülés külső jeleit, aminek hiányát a múlt évben bizony több he­lyen tapasztaltuk. Sok helyen ugyan­is félreértették a személyi kultusz el­leni harcot, túlzásokba estek, nem nyilvánították azt a megbecsülést, tisz­teletet, amelyet a vezetők és az öreg párttagok iránt éreznek, akik sok ke­mény harcban győzelmesen vezették pártunkat és pártszervezeteinket a kapitalista rendszer megdöntése elle­ni harcokban és vezetik ma is a szo­cializmus építésében. Miért ne üdvö­zölnénk azokat, akik az idősebbek gaz­dag forradalmi tapasztalatait a fiata­labbak harcos lendületével párosítva,, minden nehézséget leküzdve viszik előce pártunk zászlaját. A marxizmus­leninizmus azt tanítja, hogy a nép a történelem formálója, de egy percre sem tagadja, sőt kiemeli, hogy a ve­zetőknek is nagy szerepük van a történelem alakításában. Mi sem igazolja ezt jobban, mint éppen a kül­döttek felszólalásai a kommunisták te­vékenységéről. 'án Pšenek (akit a mellettem ülő elvtársnő, a kerületi pártbi­zottság egyik dolgozója a „szövetke­zetek orvosának" nevezett, mert a ne­hézségekkel küzdő EFSZ-eket gyorsan talpraállítja), elmondta felszólalásá­ban, hogy régebben, különösen a párt illegalitása idején a kommunistáknak nem állt rendelkezésükre telefon, hogy feltárcsázhassák és tanácsot kérjenek a felsőbb szervektől, maguknak kel­lett helytállniok a párt politikájának ismeretében, nagyon sokszor önállóan kellett eldönteniök, hogy az adott pil­lanatban mit mondjanak, hogyan cse­V lekedjenek. így érlelődtek a kommu­nisták agitátorokká, sajátították el a forradalmi munkastílust. Ezer meg ezer párttag dolgozik most is forra­I dalmár módjára a kerületben. Végre­hajtják a határozatokat s maguk is kezdeményzők, beleszólnak és alkotóan bírálnak ha hibát látnak, igyekeznek azon rögtön javítani. Azonban nem szabad lebecsülni azoknak a számát sem, akik megszokták a pártmunkában és a gazdasági vezetésben is, hogy várják a felülről lépcsőzetesen lefelé jövő utasításokat, kezdeményezések helyett jelentéseket küldenek ugyan­azon a lépcsőn lefelé, s várják, hogy a papír megtegye hatását, „fentről" in­tézkedjenek olyan kérdésekben is, amit ők egyedül gyorsan megoldhatnának. Pšenek elvtárs körülbelül ezekkel a szavakkal fejezte be beszédét: „A helyszínen intézkedni, mozgósítani mindenre, amit csak meg tudunk ol­dani — ez a forradalmárok nélkülöz­hetetlen módszere, jelentéseket iro­gatni és várni ott, ahol gyors intéz­kedés kellene — ez a bürokraták módszere.' — Ha jól dolgozó falusi pártszer­vezetet, EFSZ-t és HNB-t akar látni, menjen a bánovcei járásba Uhrovec és Dolné Nastice községekbe, ott majd meglátja az elvtárs, hogyan lesz egy helyben topogó EFSZ-ből jó és módos szövetkezet. — Ilyen szavak­kal bocsátja útnak Pšenek elvtárs azt, aki színvonalas munkát végző falusi pártszervezet iránt érdeklődik nála. S nem kis büszkeséggel teszi hozzá, hogy az utóbbi időben a kerületben egyre több az olyan falusi pártszer­vezet, amely eredményesen irányítja a szövetkezetben és a nemzeti bizott­ságokon dolgozó kommunisták mun­káját. Természetesen nemcsak a fal­vakban, de az üzemekben is felélénkült a pártmunka. A pártalapszervezetek munkájának eredményeként született meg a nyitrai kerület üzemeinek szo­cialista versenyfelhívása a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 40. év­fordulója tiszteletére. Eddig több mint 120 üzem dolgozói a tervszerűség teljes betartásával túlteljesítették fel­adataikat. Sok kiváló dolgozó, szakmája mestere méri össze tudását, képes­ségét más gyárakban dolgozó, szak­társaival. Olcsóban és jobban dolgoz­nak, mint a múlt évben. Az önkölt­séget majdnem három és félmillió koronával csökkentették. A kerület üzemei tizenötmillió korona értékű áruval gyártottak többet az előirány­zottnál. A felszólalók büszkén beszél­tek az eredményekről, ha nem is egy és ugyanazon szavakkal, de szavaik értelme nem volt más, mint „közös gondok — közös eredmények". — A kommunisták ott vannak a kerület minden falvában, üzemében, bányájában és még több értékeket teremthetnek, ha még többen válnak kezdeményezőkké, cselekvőkké — mondja többek között Dobias elvtárs, a handlovai Nagybánya üzemi párt­szervezetének elnöke. A nyitrai fel­hívás konkrét eredményeként a hand­lovai bányák mélyén is kiváló telje­sítmények születnek. Kemény verseny folyik, nemcsak azért, hogy határidő előtt teljesítsék a fejtés tervét, hanem azért is, hogy több ezer tonna szenet adjanak hazánknak terven felül, s minden tonna szén kifejtésének ön­költségét 7 koronával csökkentsék. 'T'öbb felszólaló beszélt pártalap­szervezetüknek új tagokkal való megerősítéséről főleg a munká­sok, szövetkezeti parasztok és mű­szaki értelmiség soraiból. Mélyebb ba­ráti kapcsolatot teremtenek a párton­kívüliekkel. Mind több kommunista érzi, hogy építő munkánk nehéz, sok­szor bonyolult, de szép feladat. Nö­vekszik a kommunisták felelősségér­zete. Sokan hangsúlyozták, hogy még magasabbra kell emelni a párttagság magasztos fogalmát, ami nem valami elvont fogalom, hanem elsősorban a tettekben kell megnyilvánulnia. A kom­munista, aki példamutatóan doltjozik, agitál, szervez, nagyobb eredmények elérésére buzdít, az tettekkel mutatja meg, milyen nagyszerű dolog a párt tagjának lenni, a nép ügyét szolgálni. A párt erejét az adja, hogy tagjai egy­ségesen, fegyelmezetten hajtják végre és harcolnak pártunk határozatainak valóra váltásáért. Elmondhatjuk, hogy a kerületi kon­ferencia sok tanulságot adott a járási pártbizottságoknak és a pártalapszer­vezeteknek. Ha a pártszervezetek, a kommunisták fáradhatatlan agitációval megnyerik a tömegeket, hogy a gazda szemével munkaversennyel törekedje­nek növelni a termelés hatékonyságát, ismét nagy lépéssel mehetünk előre a nép jólétének fokozása útján. Erdősi Ede Kétnapos ünnepe volt a komáromi járás tanulóifjúságának. Szlovák és magyar nyelvű szavalóversenyt tartot­tak a komáromi Úttörő-otthon előadó­termében. A tanítókból és a Magyar Területi Színház művészeiből összeál­lított bíráló bizottság elé egymás után léptek a kicsinyek és nagyok, fiúk és lányok. Csillogó szemmel álltak a do­bogón, a reflektor fényében és adtak számot felkészültségükről, tudásukról, irodalom-szeretetükről. A padsorokban ülve néztem a kipi­rult arcú diákokat, amint szavaltak, előadtak és Petőfinek „Költőnek len­ni ..." c. verse jutott az eszembe: „Nem, költészet, nem hagylak el soha, Mert nem hagyhatlak el! Táplálni foglak a gyötört kebelnek Legforróbb vérivel. Nem bánom, tépj, eméssz, Másoktól meghallgatást nem várok, Azért énekelek, költök, Míg végső csepp vérem ki nem szivárog". Igen, ezek mind egy-egy kis Pető­fik, mert szeretik a költészetet, a szé­pet, a felemelőt. A szavalóverseny nem kötelező, ide azok jöttek, akik munká­jukon, tanulásukon felül is akartak tenni valami szépét anyanyelvük sze­retetében, szolgálatában. Igen szép számmal vonultak fel a járásbeli is­kolák is. Mind az aranyosi, mind a gu­tái Iskola a tavalyi verseny óta nagyon sokat fejlődött. Diákjaik jobban sza­valtak, mint a múlt évben és ha az idén még kissé érezhető volt a városi (tehát komáromi) és a vidéki diákok szavalatai közötti különbség, minden jel arra mutat, hogy az évek folyamán ez eltűnik. A verseny színvonalas volt. A múlt évihez viszonyítva hatalmas lépést jelent előre, hogy az idei ver­seny nem a „szavaló-primadonnák" versenye volt már, hanem olyanok is versenyre keltek, akik eddig még nem szavaltak. Próbálkoztak, és ha nem lettek is elsők, de az első lépést meg­tették az előadóművészét, a szavalás művészete útján. A tanítók és tanárok foglalkoznak a diákok szavaló- és előadó-készségének fejlesztésével. Ez látható az eredmé­nyekből. A járás lelkes iskolaügyi ve­zetői, Dringuš és Dian tanfelügyelő elvtársak nagy súlyt fektetnek a tanu­lóifjúság esztétikai nevelésére. Lelkes szervezőmunkájuk eredménye volt a szép járási verseny. A szocialista ne­velés terén, az új ember típusának kialakításában jelentős szerepe van az esztétikai nevelésnek, mely nem kor­látozódhat csupán egy-két tantárgyra, a „szép" meghatározását nem lehet csupán elméletben tanítani: a szépet mutatni kell, adni kell, az ízlést nevel­ni kell. Erre igen alkalmas eszköz az Iskolaügyi Megbízotti Hivatal által indított diákszavalóverseny-mozgalom, mely ma már nem csupán egy-két jó szavaló, egy-két iskola ügye, hanem minden diáké, minden iskoláé és a miénk is, akik a kultúra hivatásos munkásai vagyunk. Minden jó szavalat, minden szépen kiejtett szó és szépen átélt vers örömmel tölti el a hallgatót, szülőt, tanítót, diákot és színészt egy­aránt. Az anyanyelv fejlesztése minden ta­nító legszentebb kötelessége. Ezért minden alkalmat meg kell ragadniok, hogy a tanulókat szép beszédre, a szép kifejezésmód elsajátítására megtanít­sák. Minden tanítónak bele kell kap­csolódnia ebbe a szép mozgalomba, nem csupán azzal, hogy a diákokat előkészíti egy-egy szavalóversenyre, hanem azzal is, hogy maga is szaval és ezzel szép példát mutat diákjainak. Az idei komáromi járási szavalóver­seny valóban az új embert formáló költészet nagy ünnepe volt. A diákok egy klasszikus és egy élő költő vagy elbeszélőművét adták elő. Örömmel hallottam azt is, hogy diákjaink sokat szavaltak szlovákiai magyar költőktől, Dénestől, Verestől, Gály Olgától és másoktól. És nagyon pozitívan kell értékelnünk azt a tényt, hogy a szlo­vák szavalóversenyen nagy számmal képviselték magukat a magyar isklók, magyar anyanyelvű tanulóikkal, és az eredmények azt mutatják, hogy siker­rel. A két nemzet diákjainak ez a sza­valóversenyen mutatott nemes versen­gése a két nép ifjainak összeölelkezé­sét jelenti, a közös haza építésének szándékát, és azt, hogy akár szlovákul, akár magyarul szavalsz, a szépet, a jót szolgálod. Síposs Jenő, a komáromi Magyar Területi Színház tagja. MM M< MMM M< MMMM M< M< M< MMHMMM M< A politechnikai oktatás fejlődése iskoláinkban Az Iskola- és Kulturális Ügyek Meg­bízotti Hivatala központi tervezetet dolgozott ki az iskolai politechnikai oktatás fejlesztéséről. 1960-ig az ösz­szes iskolákat ellátják anyagi eszkö­zökkel a politechnikai oktatásra. A nyolc-, tizenegyéves- és pedagó­giai iskolákban szaklaboratóriumokat létesítenek a természettudományok tanítására. Ezenkívül iskolai műhelye­ket rendeznek be, a nemzeti iskolák mellett pedig munkasarkokat létesíte­nek. Az iskolák kísérleti célokat szol­gáló földterületeket és megfelelő szerszámokat kapnak, •iiliíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii KULTURÁLIS HÍREK A közeljövőben iparművészeti kiál­lítás nyílik meg a prágai Hybern utca kiállítási csarnokban. A kiállításon több mint 500 iparművész és 140 képzőművész iparművészeti remek­művei fognak szerepelni. A párizsi rádió cseh népdalokat közvetített a Paris—Inter adósávon. A lemezeket a Csehszlovák Rádió ajándékozta a francia rádiónak vi­szonzásul francia zenei hangszalag­felvételekért. (2állák, k erem. ? ... hogy tavasz van, a természet új ruhába öltözik? Ne vegye hát senki zokon, ha a nők is új mezben akarják megünnepelni a tavasz ébredését. Ma­gam is befordulok az egyik nagy textil­üzletbe, hol rajtam kívül sok asszony­társam válogat a selymekkel, szövetek­kel, lenge santungokkal terhes pulto­kon. Azt mondja nekem a csinos elárusítónő: — Ebből tessék venni — és elém tesz egy habkönnyű, valódi selyem te­I kereset — magam is ebből csináltat­tam, ugye gyönyörű? Elönt a pillanat nagysága, ez a pár szó többet jelent számomra a legpon­tosabb statisztikánál is. Vége annak a világnak, mikor a kis elárusítólány ko­j pott ruhájában árulja a részére elér­! hetetlen drága ruhákat, kalapokat a szerencsés kiválasztottaknak és ő ma­ga legfeljebb témául szolgált a költők­nek hamis romantikával megírt dalaik­hoz a. szegény kis midinettről. Nem, kérem, ma ö is ugyanabból a selyemből készítheti el ruháját, mint akármelyik vevője. Legfeljebb csinosabb lesz benne, mert megvesztegetően fiatal. ...azt a hosszú kígyót, melyet reg­gel hétkor munkába induló dolgozó nők és férfiak, később nyugdíjas nénik meg bácsik, sőt iskolás gyerekek képeznek Bratislava egyetlen gyorstisztítója előtt a Fučík utca sarkán, szelben, esőben, hóban, nyáron pedig ájult melegben, mindegyikük karján több-kevesebb tisztításra váró ruhadarabbal? Mert ugyebár tisztaság fél egészség, ruha teszi az embert és a többi, szóval ott áll a sok ember, idegesen nézegetve órájukra, az öregebbek — és ezt kitűnő ötletnek tartom — kis turistaszékeket is hoznak magukkal. Bent az üzletben pedig a két dolgozó nő nem győzi a munkát. Néha megjelenik a vállalat ru­haszállító autója és újra elviszi a már kitisztított ruhákat vissza a gyárba, mert nem fér el a helyiségben. Ezzel szemben, a szemben levő sar­kon újonnan, neonfényekkel felszerelt kocsma virít, reggel tízig lezárt ajtóval, mert hiszen éjjel már teljesítette, sőt túlteljesítette a tervet. £s hamiskásan odakacsint a szemben álló emberkí­gyóra, mintha mondaná: — Látod,inkább idejönnél, nem kel­lene sorban állnod. Kitűnő italokkal szolgálok, zenével, jó hangulattal! Ebből a hangulatból a környék békés lakói is Ízelítőt kapnak, olyan mérték­ben, hogy elmegy a kedvük az alvástól. Ami végtére nem is baj, mert legalább pontosan mennek munkába. Hogy akik a kocsmában a ricsajt csinálják, mikor mennek munkába, az örök rejtély előt­tem. Annyi üzlet, iroda hurcolkodik egy másik helyiségbe, milyen szép is lenne, ha egy napon e két üzletet felcserél­nék, a nagy helyiségekbe a tisztítót, a kis helyiségbe a kocsmát. Bár nekem az ellen sincs kifogásom, ha a kocsmát végképp likvidálják, van ilyen elég úgy is. Simkó Margit ÜJ szö 1957. április 6. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom