Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-05 / 95. szám, péntek

Ma

gy

arország felszabadulása 12, évfordulójának ünnepségei Budapest (ČTK) — A budapesti Állami Operában április 3-án este tartották Magyarországnak a szovjet hadsereg által való felszabadítása 12. évfordulójának fő ünnepségeit. Az ünnepi estet a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar forradalmi munkás-parasztkormány, a Hazafias Népfront országos tanácsa, s a Szabad Magyar Szakszervezetek Szövetsége rendezte. Az ünnepélyesen feldíszített színpadon helyet foglaltak a párt- ís a kormány képviselői: Kádár János miniszterelnök, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Rónai Sándor, a magyar országgyűlés elnöke, dr. Münnich Ferenc, a miniszterelnök első helyettese, a Magyar Szocialista Munkáspárt intéző bizottságának tagjai, a miniszterek és más vezető személyiségek. A díszelnökségben volt G. I. Gromov, budapesti szovjet nagykövet és M. B. Mitin akadémikus, a szovjet kultúrküídöttség vezetője. A magyar és a szovjet himnuszok elhangzása után az ünnepi estet Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyitotta meg. Az évfordulóval kapcsolatos fő beszédet Marosán György államminiszter, a Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes intéző bizottságának tagja mondotta. Az ünnepi est első része az Internacionálé hangjaival ért véget. Az est második részét kultúrprogram képezte. MAROSÁ 4 GYÖRGY: Büszkék vagyunk népi demokráciánk tizenkét évére Marosán György beszédében rámutatott a nagybirtokosok és a főpapság sokéves uralmára, a tőkések és az iparbárók uralmára, amikor Magyarország hárommillió koldus hazája volt és hangsúlyozta, hogy még ma is akadnak olyan emberek, akik a magyar nép emlékezetéből ezt a múltat ki akarják törölni. „1945. április 4-én Magyarország független, szabad és önálló állam lett. A felszabadulás óta sohasem volt oly nagy szükség arra, hogy visszatekintsünk az útra, amelyet felszabadulásunk óta megtettünk, és felülvizsgáljuk azokat az eredményeket, amelyeket elértünk. Az a feladatunk, hogy teljesen szétzúzzuk az ellenforradalom taktikáját, amelynek egy részét képezte a hibák eltúlzása, az elért eredmények tagadása és a nacionalizmus terjesztése." „Ma, a felszabadulás ünnepén nyíltan és határozottan ki kell jelenteni — mondotta továbbá Marosán György —, hogy büszkék vagyunk népi demokráciánk tizenkét évére, amely minden hibája ellenére a magyar dolgozó népének ezerszerte többet adott, mint bármely múlt évszázad." Marosán György hangsúlyozta, hogy az elmúlt tizenkét év folyamán Magyarországon az ipar fejlesztésére százmilliárd forintot fordítottak, újjáépítették a világháborúban elpusztult gyárakat, számos új üzemet építettek, mint pl. a komlói bányákat, a diósgyőri nagyolvasztót, a kazincbarcikai vegyipari kombinátot, a berendi villanyművet, a dunapentelei vasműveket stb. A nagymérvű iparosítás következtében 1955-ben az ipari termelés a gyárakban 1938-cal szemben 3,5-szeresére és a nehézipar termelése több mint ötszörösére emelkedett. A villanyáram termelése az 1938 évi 1,4 millió MW-ról 5,2 millió MW-ra emelkedett, a kőolajkitermelés 43 ezer tonnáról 1,2 millió tonnára, a szénfejtés 9,3 millió tonnáról 20,6 millió tonnára, az acéltermelés 647 ezer tonnáról 1,4 millió tonnára. Növekedett a bauxit, (a timföld) és az alumínium termelése, a magyar ipar számos olyan árucikket gyárt, amelyeket a felszadulás előtt be kellett hoznia. Az ipari termelés gyor? növekedése ellenforradalmat a hibák okozták. Ez tévedés! Az ellenforradalom az utolsó 12 év szocialista és forradalmi vívmányai ellen irányult! Célja nem a demokratizmus fejlesztése volt, hanem annak felszámolása, nem a törvényeslehetővé tette, hogy a nemzeti jöve- I ség megsértésének megakadályozását delem 1955-ben 60 százalékkal maga sabb volt, mint 1949-ben. „El kell utasítanunk azt az ellenforradalmi rágalmat — mondotta továbbá Marosán György —, amely szerint a magyar nép életszínvonala a szocializmus építésének ideje folyamán egyre csökkent. Csupán az 1951— Í952-es években volt alacsonyabb, de eddig az ideig és 1952. után szüntelenül emelkedett. Jelentősen növekedett a lakosság fogyasztása az 1938-as évi fogyasztással szemben. Például az egy főre eső lisztfogyasztás 134 kg-ról 150,6 kgra, a cukorfogyasztás 10,5 kg-ról 24,5 kg-ra növekedett és ezzel egyidejűleg növekedett az ipari árucikkek fogyasztása is. Marosán György a továbbiakban rámutatott azokra az alapvető változásokra, amelyek a háború utáni magyar mezőgazdaságban beállottak, amikor 600 ezer paraszt kapott földet és megalakult a szocialista szektor. Annak ellenére, hogy az ellenforradalom alatt a volt nagybirtokosok, a deklasszált uralkodó rétegek, a volt horthysta tisztek, csendőrök, kulákok és az értelmiség egyes rétegei minden erejükből igyekeztek szétzúzni a szocialista szektort, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megállták helyüket. Ezt bizonyítja az a tény, hogy bár az ellenforradalom napjaiban a szövetkezetek jelentős része széthullott, a szövetkezeti gondolat oly erős gyökereket eresztett a magyar falvakon, hogy a parasztok a szétoszlatott szövetkezeteket ismét felújítják. Marosán György" rámutatott, hogy 1957. március l-ig Magyarországon összesen 3235 szövetkezet működött (október 23-a előtt 4857). „Egyes emberek azt mondják — mondotta Marosán György —, hogy az J. Cyrankiewicz Kalkuttában A Szovjetunió védelmezi az Odra-Nissza-i lengyel határt Delhi (ČTK) — A lengyel kormányküldöttség indiai tartózkodásának végén, befejezéséül április másodikán Kalkuttában sajtóértekezletet tartottak, amelyen beszédet mondott Jozef Cyrankiewicz, a- Minisztertanács elnöke. Hangsúlyozta, hogy az a fogadtatás, amelyben a lengyel kormányküldöttséget az indiai államférfiak és az indiai nép részesítették, rendkívül szívélyes voilt. A továbbiakban válaszolt a Németország egyesítésére és a varsói "zerződésre vonatkozó kérdésekre. Rámutatott, hogy Lengyelország tekintettel a militarizmus újjáélesztésére Nyugat-Németországban, szövetséget kötött azokkal az államokkal, amelyeket ez a militarizmus szintén veszélyeztet. Cyrankiewicz ezután hangsúlyozta, hogy a nagyhatalmak közül csupán a Szovjetunió az, amely erélyesen és feltétlenül elismeri és védelmezi az Odra—Nissza-i lengyel határt. „Lengyelország Németország egyesítését óhajtja, de azzal a feltétellel, hogy békés és demokratikus Németország alakul, amely nem veszélyezteti egyik szomszédját sem — jelentette ki J. Cyrankiewicz és .kiemelte, hogy Lengyelország továbbra is az európai kollektív biztonság gondolatának híve marad. „Nincs olyan erő, amely erőszakkal vagy bármily más módon megváltoztathatná az OdraNissza-i lengyel határt" — mondotta. „Hangsúlyozni kell, hogy Lengyelország nem tartja megfelelő biztosítéÜJ szö 1957. április 5. koknak a puszta deklarációkat, hanem olyan konkrét tényekre kell támaszkodnia, mint pl. egy erre vonatkozó nemzetközi egyezményt." célozta, nem a gazdasági politikában elkövetett hibák kijavítására, hanem szocialista jellegének felszámolására törekedett." Marosán a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és Magyarország kormányai a leghatározottabban támogatják a varsói szerződést. Majd az' úgynevezett „nemzeti kommunizmus" ártalmasságáról beszélt, amelyet Magyarországon Nagy Imre és általában az ellenforradalom „próbált ki." Az októberi ellenforradalom első külpolitikai lépése az az igyekezet volt, hogy Magyarországot elidegenítsék és elszakítsák a Szovjetuniótól és ezt „önállóságnak" nevezték. Marosán elvtárs rámutatott arra, hogy Magyarország ilyen „önállóságot" már 25 évig élvezett és igazi függetlenségét csupán a szocialista Szovjetunióval való szövetsége és jó baráti kapcsolatai útján védelmezheti meg. A varsói szerződéssel kapcsolatban Marosán elvtárs a következőket mondotta: „Nem árt, ha néhány szóval megemlékezem a Nagy Imre és társai által hirdetett úgynevezett „semlegesség" jelszaváról. Ezen jelszóval támadtak a varsói szerződés ellen, •amely az egységes szocialista tábor hatalmas védelmi szövetsége. Vajon érdeke volt-e a magyar népnek meg•támadni a szocialista tábort? Nem volt. Ellenkezőleg. A magyar népnek érdeke, hogy a szocialista táborban éljen, mert ez biztosítja fejlődését, függetlenségét és szabadságát. A semlegesség és az ENSZ-csapatok behívásának követelése . az imperialisták érdekeit szolgálta. A függetlenség és semlegesség szépen hangzó jelszavai alatt hazánkat gyarmati uralomba hajtották volna és e jelszavak nagyon rövid időn belül puszta frázisokká váltak volna." „Tizenkét évvel ezelőtt csaknem egyidejűleg szabadultak fel Lengyelország, Románia, Bulgária, Júgoszlávia, Albánia, Magyarország, Csehszlovákia és az NDK népei'" — mondotta végül Marosán György. Ezekhez az országokhoz a közös öröm és a közös harc kötelékei fűznek bennünket. Nagy nemzeti feladatunk tovább mélyíteni barátságunkat ezen országok népeivel, valamint felszabadítónkkal, szabadságunk védelmezőjével — a Szovjetunióval. Dolanský elvtárs beszéde nyomon a Nagymegyeri Állami Gazdaságban A nagyüzemi gazdálkodás példaképévé akarnak válni A franciák baktériumháborút folytatnak Algériában Páris (ČTK) — R. Lacoste Algériá- | összes híveit, hogy április 12-én tartban székelő miniszter Ramadannak, a szent muzulťnán hónapnak első napján számos enyhítő intézkedést foganatosított", elsősorban szabadon bocsátott 700 internált algériait. A Francé Presse francia ügynökség hírei azonban arról tanúskodnak, hogy ez a határozat csupán képmutatás és a valóságban nincsen szó az algériai nép ellen foganatosított megtorló intézkedések enyhítéséről. A hírügynökség rámutat, hogy csupán március 23-a és 29-e között a francia katonai és rendőrségi egységek 806 algériait megöltek és 85-öt foglyul ejtettek. A Raj al-Amm marokkói lapban közzétett hírek szerint a francia gyarmati hatóságok az algériai polgári lakosság ellen baktériumháborút folytatnak. „A franciák az algériai falvakban tífuszt és kolerát terjesztenek" — írja a lap. Sokan megbetegedtek és az algériai népi felszabadító hadseregnek gyorsan el kellett szigetelnie számos községet, hogy megakadályozza a fertőzés továbbterjedését. * A Franciaországi Békemozgalom Nemzeti Tanácsának elnöksége felhívást tett közzé, amelyben követeli, hogy a francia hatóságok vessenek véget az algériai hazafiakkal szemben folytatott terrornak és felhívja a béke sanak tiltakozó napot az algériai megtorlások ellen. E tiltakozási napot és az egész tiltakozási kampányt & köztársasági elnökhöz, a kormányhoz, a parlamenthez és a helyi hatóságok vezetőihez intézett tiltakozó táviratokkal és levelekkel támasztják alá. Az olasz parasztok harca a kizsákmányolás ellen Róma (ČTK) — Az olasz parasztok szívósan folytatják harcukat anyagi helyzetük megjavulásáért. Ez a harc most az úgynevezett „jogos indokok" (eléggé komoly okok) kérdésére összpontosulnak, amelyek alapján a földtulajdonos felbonthatja á kisparasztokkal kötött bérleti szerződését. A földművesek mozgalma nemcsak a déli, túlnyomórészt mezőgazdasági területeken fejlődik, hanem kiterjed Észak-Olaszországra is. Olaszország déli részeiben és egyes középső vidékein is a parasztok harca a kizsákmányolás feudális módszerei ellen irányul, amelyeket Észak-Olaszországban a tőkés kizsákmányolás váltott fel. Dolanský elvtárs a CSKP KB február 27-i és 28-i ülésén „Csehszlovákia népgazdaságának nagyobbfokú hatékonyságáért" című beszámolójában beszélt a mezőgazdasági termelés jelenlegi állapotáról is s szólt arról, hogy úgy mint az iparban, a mezőgazdaságban is növelni kell a termelés hatékonyságát. Többek között kijelentette: „A mezőgazdasági termelés fejlesztésére fordított eszközök hatékonysága azonban mindeddig alacsony. Ez aztán megnyilvánul a mezőgazdasági munkák termelékenységének alacsony színvonalában ..." Majd így folytatja: „Különösképpen megfontolandó e téren az állami gazdaságok kérdése, amelyek — mint a szocialista mezőgazdasági tulajdon legmagasabb formái — a legkedvezőbb feltételekkel rendelkeznek a termelés leghatékonyabb fejlesztésére, a gépesítés, a korszerű agrotechnikai és zootechnikai ismeretek maximális felhasználására, a termelés és munkaszervezés legjobb módszereinek bevezetésére. Az állami gazdaságok termelési és pénzügyi eredményei azonban arról tanúskodnak, hogy mindezeket az előnyöket nem használják ki, elsősorban a gazdaságok irányításában, szervezésében és pénzellátásában mutatkozó komoly fogyatékosságok miatt." E GONDOLATOKBÓL KIINDULVA kerestem fel Fékete Józsefet, a Nagymegyeri Állami Gazdaság igazgatóját, hogy elbeszélgessünk a jövőről, megkérdezzem, mi a tervük, mit tesznek a termelés hatékonyságának növeléséért. Már a beszélgetés kezdetén kiderült, hogy a Nagymegyeri Állami Gazdaságra is ráillik Dolanský elvtárs szava. Sok még náluk is a tennivaló. Még megközelítően sem használták ki azokat a lehetőségeket, melyek nagyban elősegítenék a hektárhozamok növelését és az állattenyésztés hasznosságánák fokozását. Az igazgató szerint a múlt évben is ráfizettek a gazdálkodásra. Igaz, a gabonafélékből igazgatósági méretben 29 mázsa átlaghektárhozamot értek el, de a kapások és az ipari növények termesztése terén már nem adhatnak számot ilyen eredményekről. Az állattenyésztés terén is vérszegények voltak az eredmények. Az alacsony hektárhozamok és az állattenyésztés elégtelen hasznossága megdrágította a termelést. Például a tej termelési ára literenként 2,05 korona volt a múlt évben. Maga az igazgató is elismeri, hogy ez sok. No, de menjünk tovább! Fekete József igazgató szerint a múlt évben igazgatósági méretben a napi átlagos tejhozam tehenenként 7,1 liter volt. Ez annyit jelent, hogy A TEHENENKÉNTI ÉVI ÁTLAG 2591 LITERT TETT KI. Ha így nézünk a dologra, azt kell mondani, nem is olyan rossz a fejési átlag. Vannak állami gazdaságok, ahol még ilyen átlageredményeket sem érnek el.. Mégis drága a tej. Sokba kerül a termelése. Hol van hát a kutya eltemetve? Röviden mondva, a takarmány kerül sokba és ennek a következménye a 2,05 koronás termelési ár. Ha már eddig jutottunk, menjünk egy lépéssel még tovább. Keressük meg az okát annak, hogy miért drága a takarmány. Talán a termelésébe fektetett munka kerül sokba ? Nem mondom, a béralap körül is előfordul kisebb-nagyobb hiba — ezt az igazgató is elismeri —, de döntő hatással mégsem • ez befolyásolja, hogy mennyibe kerül a takarmány. A baj abban gyökerezik, hogy A TAKARMÁNYFÉLÉKBŐL ALACSONY VOLT A HEKTÁRHOZAM. Ehhez hasonló esettel találkozunk a cukorrépa termelésnél is. Az egyes gazdaságokban igen alacsony hektárhozamokat értek el, és ez megdrágította a mázsánkénti termelési árat. Vegyük talán példának a petényi és jánostelki gazdaságokat. A föld minősége egyforma. Petényben 200 mázsát termeltek hektáronként, míg Jánostelken csak 50—60 mázsát. Az egy hektár megművelésébe fektetett munka (emberi és gépi munka) értéke majdnem egyezik. Most már bővebb magyarázatra nincs is szükség, hogy megállapítsuk, melyik gazdaság termel olcsóbban egy mázsa cukorrépát. Most még az a kérdés, hogy Peténypusztáh ugyanolyan éghajlati és talajviszonyok mellett hogyan tudtak 200 mázsa cukorrépát kitermelni egy hektáron és miért csak 50—60 mázsa termett a jánostelkieknek? Adjia meg a választ erre a^ igazgató. — Petényben öntözték a cukorrépát s Jánostelken nem. ÉRDEMES VOLT ÖNTÖZNI, mert a locsolás lényegesen nem növelte az egy hektárra eső termelési költségeket, de a hektárhozam majdnem háromszorosára emelkedett. Érdemes lett volna öntözni Jánostelken is, sőt a takarmányféléket is kellett volna öntözni... • Azt mondja áz igazgató, hogy érdemes lett volna, sőt kellett volna öntözni a cukorrépát meg a takarmányféléket is. Most aztán az a kérdés, hogy miért nem öntözték, ha így kifizetődőbb lett volna a gazdálkodás. Újból szükségesnek tartom idézni Dolanský elvtárs szavait. „Még rosszabb az, hogy nem tartjuk be a mezőgazdaság részére szállított gépeknek azt az összetételét sem, amely' megfelelne a mezőgazdaság kétségtelen szükségleteinek. Ahelyett, hogy a mezőgazdaságnak elsősorban olyan gépeket és szerszámokat szállítanánk, amelyekben hiány van és ahelyett, hogy új gépeket és mechanizmusokat szerkesztenénk és gyártanánk, amelyek bevezetése hatékonyabbá tenné a termelést és rövid időn belül lényegesen emelné a munkatermelékenységet, azt mondhatjuk, hogy a helyzet éppen ellenkező. A mezőgazdaságnak szállított gépek nem igazodnak elsősorban a mezőgazdaság szükségleteihez, hanem elsősorban a termelt gépek bevezetett választékához.. Ez volt az oka annak is, hogy az öntözésed gazdálkodást az állami gazdaságok nagymegyeri igazgatóságához tartozó gazdaságokban csak elenyésző részben tudták megvalósítani. Fekete József igazgató ezzel kapcsolatban így nyilatkozik: — Kaptunk mi elég gépet, szerszá-; mot, csak az a baj, hogy nem azt, amire az adott helyzetben a legnagyobb szükség lett volna, amivel rövid időn belül emelni tudtuk volna a termelés hatékonyságát. Öntöző-berendezések kellettek volna a gazdaságnak. Rendeltek is, DE A SZIVATTYÚK ÉS CSÖVEK HELYETT RÉPAKOMBÁJNOKAT KAPTAK. , • '•••.I "VI BJÍ9XÜ9 • Nehogy valaki azt higgye, hogy Nagymegyeren valaki a répakombájnok ellen van. Jók azok, hisz megkönnyítik az emberek munkáját, meggyorsítják a termelés betakarítását, de közvetlenül nem segítik elő a hektárhozamok növelését. Öntöző-berendezések kellettek volna, hogy azok segítségével két-háromszorosára emelhessék a hektárhozamokat s csak aztán répakomhájnok, hogy a gazdag termést kevés fáradsággal rövid idő alatt betakaríthassák. Említhetnék még jó néhány példát, melyeket nem a legszerencsésebben valósítottak meg až elmúlt évek során, de nem az a célom, hogy most minden apró-cseprő dolgot felhánytorgassak. Beszéljünk inkább a jövőről. Mit tesznek a Nagymegyeri Állami Gazdaság dolgozói a termelés hatékonyságának növeléséért? A szó újból Fekete József igazgatóé. — Ahol szükséges, vízlevezető" árkokat építünk, ahol pedig a talaj úgy kívánja, a lehetőség szerint megvalósítjuk az öntözést. Az idén igazgatósági méretben már 11 öntöző-berendezést helyeznek üzembe. Az öntöző-berendezések segítségével 100 hektárnyi évelő takarmányfélét, illetve 100 hektárnyi cukorrépát öntöznek majd. A technikai berendezések bővítése mellett nagy jelentőségűek a gazdaságok dolgozóinak értékes kötelezettségvállalásai, amelyeket Dolanský elvtárs beszédének aiapján tettek. A kötelezettségvállalások mind a hektárhozamok növelését, mind az állatok hasznossága fokozását tűzik ki célul. A nagymegyeri gazdaság dolgozói például azt ígérték, hogy 510 000.— KORONA ÉRTÉKŰ MEZŐGAZDASÁGI TERMÉNNYEL TERMELNEK TÖBBET, mint amennyit az államilag megállapított terv előír. Az állattenyésztésből pedig 1 640 000.— korona értékű terméket adnak be terven felül. A nagy elhatározások megvalósítását szolgálja a szocialista munkaverseny is, mely igazgatósági viszonylatban óriási méreteket öltött. A gazdaságok dolgozóinak szilárd elhatározásuk, jó munkájukkal kiérdemlik, hogy valóban úgy nézzenek rájuk, mint a szocialista nagyüzemi gazdálkodás példaképeire. Szarka István t