Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-01 / 91. szám, hétfő

A Szovjetunió külügyminisztériu

mának nyilatkozata: A Szovjetunió határozottan követeli, hogy a nagyhatalmak haladéktalanul kössenek egyezményt egpusztító fegyverek betiltásáról (Folytatás az 1. oldalról.) Mindenki előtt világos, hogy az atomtényezőkre való támaszkodásról szóló e kijelentések megvilágításában a bermudai értekezlet közleményében foglalt azon állítás, hogy az USA és Nagy-Britannia tartózkodóak lesznek az atomfegyverekkel való kísérletek végrehajtásában és hogy hajlandók e kísérletekről előre tájékoztatni az Egyesült Nemzetek Szervezetét, egyáltalán nem járul hozzá e fegyverekkel való kísérletek beszüntetése problémájának megoldásához. Az ilyen állítás a valóságban kísérlet arra, hogy e kísérletek azonnali beszüntetését, azok ellenőrzésével pótolják, és ezáltal lényegében törvényesítsék az atomfegyverek lázas gyártását. Ennek a kísérletnek bizonyos mértékben nyilvánvalóan az a célja, hogy a világ közvéleményét megnyugtassa, amely közvélemény az atomfegyverrel való kísérletek azonnali betiltását, és ezen fegyvernem teljes és feltétlen betiltására irányuló hatékony intézkedéseket követel. A szovjet kormány azt a nézetét vallotta, és vallja, hogy ha olyan intézkedésekről van szó, amelyek az atomháború veszedelmének elhárítására irányulnak, nem szabad diplomáciai mesterkedéseket és trükköket alkalmazni. A Szovjetunió határozottan követeli, hogy a nagyhatalmak az atomés hidrogénfegyverek, mint tömegpusztító fegyverek betiltásáról haladéktalanul kössenek egyezményt, mert e fegyver rendkívül veszedelmes a békés lakosságra és elsősorban azon államokra, amelyekben a lakosság sűrűsége magas, és aránylag kis területen sok anyagi és kulturális érték van felhalmozva. A szovjet kormány abban a törekvésében, hogy sokoldalúan megkönnyítse ezen nemes cél elérését, célszerűnek tartja az atomfegyverrel való kísérletek beszüntetése kérdésének elkülönítését a leszerelés teljes problémájától és annak önálló megoldását már most olyképpen, hogy azt ne vonják össze a leszerelés egyéb kérdéseiről szóló- egyezménnyel. Amennyiben egyes nyugati hatalmak kormányai most nem akarnak hozzájárulni az atomfegyverrel való kísérletek teljes beszüntetéséhez, a Szovjetunió kormánya ez irányú első lépésként hajlandó egyezményt kötni az atomfegyverkísérletek ideiglenes beszüntetésére. Mi az oka annak, hogy az USA és Nagy-Britannia kormánya elutasítja az atom- és hidrogénfegyver betiltására és a többi között e fegyverekkel való kísérletek azonnali beszüntetésére irányuló javaslatokat? A válasz csak egy lehet: Az atomháború közvetlen előkészületeinek útjára léptek. Erről tanúskodik a Bermuda szigeteken elfogadott azon határozat is, hogy az USA Nagy-Britanniának irányítható lövedékeket (rakétákat) szállít, amelyeket az angol fegyveres erők használnának fel. Ebből kitűnik, hogy Nagy-Britannia területét most már nemcsak az amerikai bombavető légierők elhelyezésére használják fel, amely erőket atomfegyverrel szereltek fel, hanem Nagy-Britannia területéről rakétákat és atomlövedéket fognak kilőni. Lehetetlen észre nem venni, hogy Nagy-Britannia kormánya ezen határozatával az angol népet a kikerülhetetlen visszavágó atomcsapás káros hatásainak teszi ki abban az esetben, ha a NATO részvevői agressziót robbantanak ki. A szovjet kormány kötelességének tartja az USA és NagyBritannia kormányát arra figyelmeztetni, hogy az atomháború előkészítésének útja, amelyre most mind nyíltabban rálépnek, a katasztrófa felé vezet azok számára, akik ezt a háborút másokra rá akarják kényszeríteni. A további lázas fegyverkezéssel és az atomháború előkészítésére irányuló szándékkal közvetlen összefügg a bermudai tanácskozásoknak az agreszszív Északatlanti- ég Bagdadi Tömb kibővítéséről és aktivizálásáról szóló határozata is. A közlemény egyenesen rámutat, hogy az USA és Nagy-Britannia kormánya az Északatlanti Tömb tevékenységét „nyugati poltikájuk alapkövének" tekinti. A két kormány kijelenti, „közös érdekük az európai egység fejlesztése az Atlánti Szövetség keretében". Az USA. Nagy-Britannia segítségével folytatni akarja Európában e világrész egymással szemben álló katonai csoportosulásokra való kettéosztottságának eddigi politikáját, a nyugat-európai-államok területének amerikai haderőkkel való megszállásának, és ezen államok Északatlanti Tömb stratégiai tervei alárendeltségének politikáját, amely tömbben döntő szerepet játszik ugyanaz az USA, amely nem mondott le az erőpolitikáról és a fegyverrel való fenyegetődzés politikájáról. Az Északatlanti Tömb támadó jellegű valódi lényegének a nyugati államok biztonsági érdekeiről szóló frázisokkal való álcázására irányuló kísérletek nem takarhatják el az általánosan ismert tényeket. E tények a következők: A nyugati hatalmak agresszív politikája, amely legnyíltabban az Atlanti Tömbben nyilvánul meg, eddig nem ismert lázas fegyverkezéshez vezetett, amelynek terhe a néptömegek vállait nyomja. A legutóbbi adatok szerint az Atlanti Tömb tagállamainak csak közvetlen katonai kiadásai a tömb létezésének hét éve alatt évi 372 milliárd dollárnyi hatalmas összegre rúgtak, amiből ezen országok egy lakosára átlag 122 dollár jut. Ha tekintetbe vesszük, hogy a hivatalos statisztika szerint az európai országok egy lakosára átszámított átlagos évi jövedelem 1955-ben csak 175 dollárt ért el, akkor világosan láthatjuk, mennyibe kerül a népeknek ez a lázas fegyverkezés. Az Atlanti Tömb egyengette Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének útját és arra vezetett, hogy a felújított német Wehrmacht katonáinak kezébe, akik nemrégen még Franciaország, Norvégia, Dánia, Belgium, Hollandia és más európai országok városainak és falvainak utcáin meneteltek, halált és pusztulást hoztak, ismét fegyvert adtak. I És nemcsak ez! Az Atlanti Tömb szervezői a nyugatnémet militaristáknak a legveszélyesebb fegyvert, — az atomfegyvert akarják kézbeadni. Az Északatlanti Tömb szenvedést hoz egyúttal a német népre azzal, hogy új akadályokat teremt Németország nemzeti egyesítésének útjában és a németeket új, még pusztítóbb háborúba sodorja minden velejáró súlyos következménnyel. Az Atlanti Tömb agreszszív politikája az európai államok között fennálló hagyományos gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok felbontására vezetett, előidézi a nyugat-európai országok gazdaságának az amerikai monopóliumok érdekeivel szemben való növekvő alárendeltségét, amely monopóliumok számára más országok és nemzetek lázas fegyverkezése és kizsákmányolása új nyereségek elérésével aranybányát jelent. Az atlanti politika a nyugat-európai államok szerepének gyengülésére vezetett a nemzetközi kérdések megoldásában, az államok közötti kapcsolatok terén fokozta az ellenségeskedést és bizalmatlanságot. Ez a politika bizonytalanságot visz a nyugat-európai országok nemzeti életébe és őket állandó félelemben tartja a háborús veszedelemtől, ami az Atlanti Tömb szervezői saját akcióinak eredménye. így fest „az a jótétemény", amelyet a támadó jellegű Északatlanti Tömb hozott a nyugat-európai államok nemzeteinek. Teljesen érthető, hogy az európai nemzetek, amelyeknek békés családi tűzhelye felett a pusztító háború árnyéka lebeg, jogos félelemmel tekintenek a bermudai értekezlet részvevőinek azon szándékaira, hogy folytassák azt politikát, amelynek „alapköve" az agresszív Északatlanti Tömb". A bermudai értekezleten megvitatták a közel- és középkeleti helyzettel kapcsolatos kérdéseket is. A bermudai tanácskozások fő eredménye volt az az egyezmény, amely szerint az USA aktív részt vesz a Bagdadi Tömb katonai bizottságának tevékenységében. Az USA ezáltal e tömb tagjává válik, amely tömbnek lényege a gyarmatosítás és az agresszió, és célja a Kelet nemzeteinek rabságba döntése. Ez további bizonyítéka az USA közel- és közép-keleti külpolitikai irányvonala támadó jellegének, amit az úgynevezett Eisenhower doktrína is kifejez. Ha az USA kormánya eddig arra törekedett, hogy formálisan távoltartsa magát Nagy-Britanhia e területen folytatott gyarmatosító politikájától és hogy magát a gyarmatosító rendszer ellenzőjeként tüntesse fel, most már vége az USA gyarmatellenességéről szóló mesének, amelyet az amerikai propaganda olyan kitartóan terjesztett. Lehullott az álarc és az USA most egy harcvonalba lép a régi gyarmatosító hatalmakkal, Nagy-Britanniával és Franciaországgal és velük együtt kísérletet tesz arra, hogy a Közel- és Közép-Kelet országaiban felújítsa a gyarmati rendszert. E terület országaiban ugyanígy értékelik az USA tényleges csatlakozását a Bagdadi Tömbhöz. Az USA kormányköreinek e politikája visszatükrözi az amerikai körök azon törekvését, hogy Nagy-Britanniát és Franciaországot kiszorítsák a Közel- és Közép-Kelet országaiból és elfoglalják volt gyarmati pozícióikat. Ezért nem nehéz megérteni, hogy a nyugati hatalmak kormányai miért foglaltak el tagadó álláspontot a szovjet kormánynak azon elvekről szóló deklarációja elfogadására irányuló javaslataival szemben, amelyeket a nagyhatalmaknak a Közel- és Közép-Kelet országaival való kapcsolataikban szem előtt kell tartaniok. Az USA és NagyBritannia kormánya nem akar lemondani a Közel- és Közép-Kelet országai belügyeibe való durva beavatkozásnak politikájáról és továbbra is gyarmati kizsákmányolás tárgyának tekintik őket. A szovjet kormány megvan győződve arról, hogyha valaki őszintén törekszik a Közel- és Közép-Kelet békéjére, és ha tiszteletben tartja e terület országainak függetlenségét, akkor nem foglalhat el elutasító álláspontot olyan javaslatokkal szemben, mint amilyen a négy nagyhatalom együttes kötelezettsége arra, hogy a Közel- és Közép-Kelet valamennyi vitás kérdését békés úton oldják meg, nem avatkozva be ezen országok belügyeibe, lemondva arról, hogy ezen országokat a nagyhatalmak katonai tömbjeibe sodorják és kölcsönösen lemondva a fegyverszállításokról ezen országoknak, felszámolva ezen országok területén támaszpontjaikat, visszavonva a külföldi fiaderőket és elősegítve a Közel- és Közép-Kelet országai gazdasági fejlesztését politikai, katonai, vagy bármilyen olyan feltétel nélkül, amely nem egyeztethető össze ezen országok méltóságával és szuverenitásával. A bermudai tárgyalások nem segítették és nem segíthették elő a fennálló mély angol—amerikai ellentétek megoldását, amelyek a múlt év őszén a Közel- és Közép-Kelet eseményei során világosan megnyilvánultak. Az értekezlet határozatai arról tanúskodnak, hogy Nagy-Britanniának közel- és közép-keleti politikája kudarcával kapcsolatban drágán kell megfizetnie az úgynevezett gazdasági és katonai segítséget, amelyet az USA rákényszerít az angolokra. NagyBritannia a Közel- és" Közép-Keleten több pozícióját kénytelen volt átadni az Amerikai Egyesült Államoknak. Ami magát Nagy-Britanniát illeti, meg kell állapítani, hogy a brit szigeteknek az USA atomfegyverekkel ellátott támaszpontjaivá való átalakítása határtalan mértékben fokozza Nagy-Britanniának az USA-tól való politikai, gazdasági és katonai függőségét és még jobban aláássa nagyhatalmi pozícióit. Semmit sem változtat a helyzeten az, hogy a brit kormány a bermudai tanácskozások eredményeit olyan színben igyekszik feltüntetni, mintha azok megszilárdították volna Nagy-Britannia pozícióit és biztonságát. Ilyen nyilatkozatok a múltban is történtek az USA-val kötött minden egyezmény után, és tulajdonképpen mindenkor azt jelentették, hogy Nagy-Britanniának engedményeket kellett tennie az USA javára. A hasonló egyezmények eredményeit nem szabad a deklarációk alapján megítélni, hanem ama tények szerint, amelyek egyáltalán nem szólnak Nagy-Britannia javára. Milyen következtetéseket lehet levonni a bermudai értekezlet eredményeiből? Az USA elnökének és Nagy-Britannia miniszterelnökének bermudai tanácskozásai azt mutatták, hogy továb.bra is agresszív irányvonalat akarnak követni külpolitikájukban. Az értekezleten olyan határozatokat fogadtak el, amelyek fokozzák a nemzetközi feszültséget és az új háború veszedelmét. A szovjet kormány kénytelen teljesen világosan kijelenteni, hogy ennek az irányvonalnak veszedelmes következményei vannak és hogy az USA és Nagy-Britannia, amelyek kijelentették, hogy ezt az irányvonalat külpolitikájuk alapkövének tekintik, ezzel súlyos felelősséget vállalnak. Nem szabad megfeledkezni a történelem tanulságáról: az egyik félnek azon kísérletei, hogy a másik féllel szemben erőpolitikát folytasson, sohasem járultak hozzá a béke megerősítéséhez, akárhogy is igyekeztek e kísérleteket békeszerető frázisok köntösébe öltöztetni. A nagyhatalmak olyan értekezlete, mint amilyen volt a bermudai angol—amerikai tanácskozás, nem biztosíthatja, sőt közelebb sem hozhatja a jelenlegi nemzetközi helyzet alapvető problémáinak megoldását, ellenkezőleg, még inkább bonyolulttá teheti azon hatalmak között fennálló kölcsönös kapcsolatokat, amelyekre a fő felelősség hárul a béke megőrzéséért és a nemzetek biztonságáért. w>»»wm»»»

r<

m><

m»

HH

H»HM

mH»m< Szíria elutasítja az amerikai mesterkedéseket Damaszkusz, (ČXK.) —» „Visszaverjük az Egyesült Államok minden próbálkozását, hogy. Szíriára rákényszerítse az Eisenhower-doktrínát" mondotta március 31-én Sabli Asali, szíriai miniszterelnök az újságírókkal folytatott beszélgetés során. Asali kommentálta James Richardsnak, az ún. Eisenhower-doktrína amenikai elnök által kinevezett külön meghatalmazottjának nemrégi kijelentését, hogy az USA megvalósítja Eisenhower doktrínáját abban az esetben is, ha Szíria és Egyiptom elutasítják. „Szíria és Egyiptom független államok, csak olyan segítséget fogadnak el, amely nem sérti önállóságukat" — mondotta Asali. Tiltakozó tüntetés Londonban Speidel kinevezése ellen London, (ČTK) — A volt brit katonák — békevédők mozgalma —; a londoni Hyde-parkban március 31én tiltakozó tüntetést rendezett Speidel hitleri tábornoknak a NATO szárazföldi közép-európai hadserege főparancsnokává való kinevezése ellen. A tiltakozó tüntetésen részt vettek a két világháború harcosai. Zdenék Fierlinger az európai biztonságról Varsó, (ČTK) — A „Zocie Warszawy" vasárnap, március 31-én közölte Zdenék Fierlingernek a CSKP, KB politikai irodája tagjának, a Csehszlovák Nemzetgyűlés elnökének nyilatkozatát az európai biztonság kérdéséről. Fierlinger elvtárs többek között kijelentette: „Lengyelországot és Csehszlovák.át ugyanolyan veszély fenyegetné, mint a második világháború előtt, ha országaink nem támaszkodnának a szocialista tábor törhetetlen egységére. Ehhez a táborhoz nemcsak a biztonság és védelem érdekei kötnek, hanem az új szocialista demokrácia közös eszipéi és a szocialista nemzetközösség ^elvei is, amelyek megszabják kapcsolatunkat a vüágbéke problémájához. Minden akadály ellenére, amely az európai tartós békéhez vezető utunkon előfordul, „megőrizzük szocialista optimizmusunkat" mondotta a továbbiakban Fierlinger elvtárs. „Továbbra is harcolni fogunk az európai biztonságról szóló egyezmény megkötésének gondolatáért, abban a meggyőződésben, hogy ennek a gondolatnak végül győzet olmeskednie kell, ha be akarjuk szüntetni a lázas fegyverkezést és el aiarjuk hárítani annak következményeit." Az Arab Országok Ligája ak tanácsa befejezte ülésezését Kairó, (ČTK) — Az Arab Országok Ligája tanácsának ülése vége; ért. A tanács az egyéb problémák között megvitatta azt a helyzetet, amely Jemenben az állandó brit agresszió .hibájából állott elő. Megválasztották az arab országok politi*kai és katonai képviselőinek b /ott*ságát A. Sukejrivel, az Arab Országok Ligája főtitkárának helyettesével az élen, amely bizottság április 2-án Jemenbe utazik, hogy a helyszínen vizsgálja meg a helyzetet. Az ülésen megtárgyalták az algériai kérdést és elhatározták, hogy fokozzák a nemzeti felszabadításáért küzdő algériai nép diplomáciai, anyagi és erkölcsi támogatását. A tanács tiltakozott egyes nyugati államok azon akciói ellen, amelyek a középkeleti békét és biztonságot veszélyeztető izraeli agressziós törekvések szítására irányulnak. Az északi országok feladata nem az atomfegyverkezés, hanem a béke megőrzése és a tömegpusztító fegyverek betiltásának elősegítése A dán, a norvég és a svéd sajtó N. A. Bulganyin üzeneteiről Az északi államok sajtója vezető helyen foglalkozik N. A. Bulg$nyinnak a norvég és a dán miniszterelnökökhöz intézett üzenetével. A lapok közlik, hogy N. A. Bulganyin üzenetével foglalkozott, a kormány és a parlament külügyi bizottsága. A sajtóértekezleten bejelentették, hogy a külügyi bizottság ülésén annak tagjain kívül E. Christiansen külügyminiszterhelyettes és Paul Hansen honvédelmi miniszter is részt vett, továbbá, hogy a bizottság tudomásul vette H. Ch. Hansen dán miniszterelnök és külügyminiszter beszámolóját az üzenetről. Hansen miniszterelnök a sajtóértekezleten a következő nyilatkozatot tette: „Meg kell állapítanom, hogy ez az üzenet fő vonásaiban hasonlít ahhoz az üzenethez, melyet március 19-én a norvég miniszterelnökhöz intéztek. A kormány természetesen gondosan tanulmányozza N. A. Bulganyin úr üzenetét, mielőtt arra válaszolna. Természetes, hogy a válasz elküldése előtt megtárgyalják a külügyi bizottság ülésén is." A Berlínske Aftenavis című lap közli, hogy a kormány ülésén nem hoztak semmilyen határozatot és így a külügyi bizottságnak sem kellett határozatot hoznia. A lap szerint a kormánynak az a nézete, hogy Dániának hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy elkészüljön válaszával. „A dán kormány más kérdésekhez hasonlóan ebben a kérdésben is a norvég kormányhoz fordult tanácsért" írja a lap. A Politiken „Bulganyin óvja Dániát a területén elhelyezett atomfegyverektől" cím alatt ismerteti N. A. Bulganyin levelét és hangsúlyozza, hogy a „Szovjetunió azt javasolja Dániának, hogy az Atlanti Paktumban való részvétel helyett nemzetközi téren biztosítsa függetlenségét". A Berlingske Tidende, a Social-demokraten és a Land og Folk című lapok vezércikkekben foglalkoznak az üzenettel. A Berlingske Tydende bizonyos „propaganda-jelleget" akar tulajdonítani N. A. Bulganyin üzenetének, a Politiken hangsúlyozza, hogy N. A. Bulganyin hangját nem lehet ellenségesnek tekinteni. A Social-demokraten ezzel szemben azt állítja, hogy N. A. Bulganyin nem kételkedik Dánia békés igyekezetében. A lap igyekszik bebizonyítani, hogy a NATOnak nincsenek agresszív céljai. Az Orientering, amely a norvég munkáspárt baloldali szárnyának lapja, nagy cikket közölt „Norvégiának el kell utasítania minden fajta atomfegyvert", „Bulganyih levele után elérkezett a norvég politika új útjának ideje" — címmel. A cikk megállapítja, hogy ÉszakNorvégiában az évek hosszú során át katonai támaszpontokat építettek, amelyeket — mint például az Andöyszigeten épített légi támaszpontot — nem lehet másként minősíteni, mint támadásra szolgáló támaszpontokat. Az Orientering elítéli a rakétafegyverek iránti norvég érdeklődést is, mert velük az országba külföldi „szakértők" is érkeznének. A lap rámutat arra, hogy mindenki, aki figyeli az események kibontakozását, rájön arra, hogy teljesen jojjbs Bulganyin bírálata a nyugati hatalmaknak a fegyverkezés korlátozásában elfoglalt álláspontját illetőleg. A svéd Ny Dag N. A. Bulganyinnak, a norvég miniszterelnökhöz intézett üzenetével kapcsolatban vezércikkben írja, hogy a szovjet kormány legfőbb képviselője figyelmeztette a norvég népet az őt fenyegető veszedelemre, amely bekövetkezne, ha megvalósulnának a norvégiai atomtámaszpontok létesítésére irányuló amerikai tervek. A Ny Dag hangsúlyozza, hogy a norvégiai és dániai atomtámaszpontok létesítése veszélyezteti a svéd népet is, és felszólítja a svéd kormányt, utasítsa vissza azt „az ésszerűtlen követelményt", hogy Svédország atombombákat vásároljon. A lap felhívja a kormányt, hogy tanácsolja Dánia és Norvégia kormányának, ne tegyen eleget az USA kívánságának. „Az északi országok feladata — írja a Ny Dag — nem az, hogy atomfegyvereket szerezzen be és ezzel veszélynek tegye ki magát, hanem hogy együttműködjön minden jóakaratú néppel és segítse elő az atomfegyverek betiltását." OJ SZO 1957. április 2.