Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-29 / 118. szám, hétfő

A SZOVJETUNIO JEGYZEKE a Német Szövetségi Köztársasághoz az atomfegyverkezés ügyében A. A Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere 1957. április 27-én fogadta a Német Szövetségi Köztársaság szovjetunióbeli nagykövetét és Nyugat-Németország atomfelfegyverzésével kapcsolatban jegyzéket adott át neki, amelyben többek között ez áll: A Szövetségi Köztársaság kormányának képviselői az utóbbi időben olyan kijelentéseket tettek, amelyekből kitűnik, hogy a Német Szövetségi Köztársaság atomfegyverekkel akarja felszerelni a nyugatnémet hadsereget E lépés rendkívüli veszélyességét még fokozza, hogy a Német Szövetségi Köztársaság területén a nyugati hatalmak atomtámaszpontokat létesítenek. A nyugati hatalmaknak a Német Szövetségi Köztársaság területén különféle atomfegyverek felhalmozása és a nyugatnémet hadsereg felfegyverzése azt jelenti, hogy a Szövetségi Köztársaság egy európai atomháború esetén a NATO fő felvonulási területe lenne. Könnyen érthető, hogy ezek az intézkedések nyugtalanítják az európai nemzeteket. De nyugtalanítják a Szövetségi Köztársaság lakosságát is, amely tiltakozik ez ellen a politika ellen. Az a tény, hogy a Szövetségi Köztársaság atomfegyverrel felszerelt hadserege — azon kormány hadserege, amely egyedül követel Európában határrevíziót, földrészünkön fokozná a feszültséget és a háborús veszélyt. Természetes, hogy a Szövetségi Köztársasággal szomszédos államok védelmük érdekében ellenintézkedéseket lennének kénytelenek foganatosítani. A jegyzék ezután megcáfolja azt a képtelen állítást, hogy az atomfegyverkezés állítólag lehetetlenné teszi a háborút, majd rámutat arra, hogy az NSZK-nak a NATO atomtámaszpontjává változtatása arra vezetne, hogy Nyugat-Németország azonnali ellentámadás következtében valamennyi modem atom- és rakétafegyver áldozata lenne. Az is ismert tény, hogy a sűrűn lakott Nyugat-Németország legfontosabb központjait egyetlen hidrogénbomba tönkreteheti. Ilyen esetben az NSZK-t semmiféle külső segítséggel nem lehet megvédeni. Nyugat-Németország, amely elkerülhetetlenül a legerősebb és összpontosított támadás színtere lenne, tömegsírrá változnék. A szovjet jegyzék ezután kategorikusan kijelenti, hogy a Szovjetunió nem fenyegetődzik, mert ez ellenkezik külpolitikájának lényegével, de kötelességének tartja figyelmeztetni Nyugat-Németország vezetőit azon út veszélyességére, amelyen járnak. A jegyzék megcáfolja azt a hajánál fogva előrángatott és a lakosság megnyugtatására kitalált érvet, hogy a nyugatnémet hadsereget csak taktikai atomfegyverekkel szerelik fel, hiszen a taktikai atomfegyverek megsemmisítő hatása semmivel sem kisebb, mint a Nagaszaki és Hirosima japán városokra ledobott atombombák. A Szovjetunió jegyzéke ezután arról beszél, hogy az NSZK hadseregének Elmélyítik a szovjet-osztrák kapcsolatokat Az osztrák államférfiakat meghívták a szovjetunióba Mikojan elvtárs hazautazott Bécs (ČTK) — A. í. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese áprUis 27-én befejezte ausztriai állami látogatását. Az állami látogatás befejezéséül közös nyilatkozatot adtak kl, amely a többi között megállapítja: A Szovjetunió Minisztertanácsa elnckének első helyettese a megbeszélések folyamán hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió — amint ismeretes — politikája legfőbb és legnemesebb feladatának a világbéke megőrzését tartja. A. I. Mikojan ismfirtetfé'"ázokat a konkr't intézkedéseket, amelyeket a Szoviatümő az utóbbi Időkben e célból foganatosított. Ezek közé tartoznak az általános leszerelésre vonatkozó javaslatok. Raab, szövetségi kancellár megállapította, hogy Ausztria politikája a béke biztosítására irányul. A két fél egyetértett abban, hogy az osztrák államszerződés megkötése pozitív hozzájárulás volt a nemzetek közötti megé-téshez és hogy az osztrák semlegesség naivon fontos béketényező. Egyöntetűen megállapították, hogy a kereskedelmi egyezmény alapján bevezetett árucsereforgalom a két szerződő fél egyikét sem elégíti ki teljesen, és ezért törekedni kell az árucsere kibővítésére. A ké; fél megállapodott, hogy a Szovjetunió és Ausztria l' oviselői legkésőbb ez év őszén tárgyalni fognak az árucsereforgalom kibővítéséről. Célszerűnek ismerték el a Szovjetunió és Ausztria közötti kulturális kapcsolatok kibővítését is. Befejezésül a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese hivatalos látogatásra hívta meg a szövetséqi kancellárt a Szovjetunióba. Etvúttal meghívta dr. Schärf alkancellárt, dr. Figl szövetségi minisztert és dr. KreiskI államtitkárt is. A szövetségi kancellár köszönetet mondott a meghívásért és kijelentette, hoqy a lehető legrövidebb időn beKil megvalósítják a látogatást. atomfelfegyverzése komoly csapás lenne Németország nemzeti egyesítésének lehetőségére. Ezért az NSZK vezetői a német néppel szemben nagy felelősséget vállalnak magukra. A Szovjetunió kormánya kijelenti, hogy a nyugatnémet atomfelfegyverzés politikájával az NSZK egyformán veszélyezteti az európai nemzetek és a német nép létérdekeit. A jegyzék ezután így folytatja: Talán nehezen találnánk olyan országot, amelynek érdekei jobban megkövetelik a gyors leszerelést és az atomfegyverek betiltását, mint Németországé. Ezért a szovjet kormány nézete szerint nem szabad egyetlen lépést sem tenni, amely bonyolultabbá tenné a helyzetet Európa szívében, ellenkezőleg, mindent el kell követni a feszültség csökkentésére és e területen a helyzet egészségesebbé tételére. A jegyzék ezután a szovjet leszerelési javaslatokról beszél, majd kijelerti, hogy a Szovjetunió teljes mértékben támogatja a Német Demokratikus Köztársaság azon javaslatát, hogy német területen egyáltalán ne legyen atomfegyver — se idegen, se német. Ezen javaslat megvalósítása megjavítaná Európában a politikai helyzetet és megszabadítaná a német népet az atomháború veszélyétől. A szovjet kormány kész a nyugati hatalmakkal egyezményt kötni arról, hogy Németországban nem helyeznek el atomfegyvereket. A szovjet jegyzék ezután kijelenti, hogy az NSZK sokat tehetne ezen cél eléréséért. A Szovjetunió reméli, hogy az NSZK kellő figyelemmel fontolóra veszi a Szovjetunió következtetéseit. K. J. Vorosilov indonéziai látogatásáról Dzsakarta (ČTK) — A Harian Rákját lap április 27-i számában vezércikkben foglalkozik K. J. Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének közeledő indonéziai látogatásával. A lap hangsúlyozza, hogy K. J. Vorosilov nemcsak az ország állami vendége, hanem egyúttal az egész indonéz nép vendége is, és felszólítja a lakosságot, hogy K. J. Vorosilovot a legmelegebb fogadtatásban részesítse. A lap hozzáfűzi, hogy a Szovjetunió és Indonézia nemzetei mindig mély rokonszenvvel viseltettek egymás iránt. Befejezésül a Harian Rakjat rámutat arra, hogy K. J. Vorosilov látogatása hozzájárul a baráti kapcsolatok fejlesztéséhez Indonézia és a Szovjetunió között. A Biztonsági Tanács szuezi vitája Szoboljev: Az Eisenhower doktrina veszélyezteti a békét New York (ČTK) - Az ENSZ Biztonsági Tanácsa április 26-i délutáni ülésén folytatta a szuezi kérdés vitáját. Walker ausztráliai küldött beszédében támadást intézett Egyiptom ellen és ragaszkodott ahhoz, hogy Egyiptom egyezzék bele a gyarmatosító hatalmaknak a Szuezi-csatorna használásáról készített régi terveibe. Sabandar iraki küldött egyetértését fejezte ki az egyiptomi kormány deklarációjával és kijelentette, hogy ez a deklaráció arról tanúskodik, hogy Egyiptom a Szuezi-csatorna használata kérdésének végleges elintézését kívánja. Irak küldötte egyúttal rámutatott arra, hogy az- egyiptomi nyilatkozat teljes mértékben megfelel a Biztonsági Tanács által 1956 októberében elfogadott hat elvnek. Ezután A. A. Szoboljev, a Szovjetunió képviselője emelkedett szólásra. Hangsúlyozta, hogy az egyiptomi kormánynak a Szuezi-csatornáról szóló nyilatkozata arról tanúskodik, hogy Egyiptom képes biztosítani a rendszeres közlekedést a Szuezi-csatornán tekintettel a csatornát használók törvényes érdekeire. Az egyiptomi kormány 1957. március 18-i memoranduma és április 24-i deklarációja azt tanúsítja, hogy az egyiptomi kormány teljes mértékben kötelezi magát, szigorúan betartja az 1888. évi konstantinápolyi konvenció valamennyi határozatát. A szovjet küldött hangsúlyozta az egyiptomi kormánynak az egyeztetési eljárás kérdésére vonatkozó nyilatkozata jelentőségét, melyből kitűnik, hogy az egyiptomi kormány aláveti magát az egyeztető bíróság eljárásának a vitás kérdésekben az ENSZ alapokmányával összhangban. A. A. Szoboljev megdöntötte egyes nyugati országok küldötteinek azon ellenvetését, hogy április 24-i deklaráció állítólag egyoldalú egyiptomi okmány és nem tartalmaz kellő kezességet a csatornahasználók számáNépellenes intézkedések Jordániában Kairó (ČTK) — A Jordániából érkező hírek arról, tanúskodnak, hogy a reakciós erők mindenképpen a királyi puccs útján néhány nappal ezelőtt elért uralmuk megszilárdítására törekszenek. Az országban statáriumot hirdettek és korlátozták a szabad mozgás lehetőségét. Az országban széleskörű letartóztatások folynak. A MEN hírügynökség tudósítása szerint a statárium kihirdetése óta 964 személyt tartóztattak le. Ezek között van Nabulszi volt miniszterelnök is, akit Husszein király távolított el helyéről. A letartóztatottakat katonai különbíróság elé állítják. A kairói A s Saab közlése szerint a jordániai hatóságok letartóztatták az As Saab ammani tudósítóját, valamint az A1 Masa napilap és a Rosa el Jusef hetilap tudósítóit is. |p ranciaország 15 hónappal ezelőtt Ír baloldali többséget választott a nemzetgyűlésbe. Ha az ember Párizsba érkezik, okvetlenül emlékezetébe idéződnek a múlt év januári napjai, amikor a munkások lelkesen ünnepelték győzelmüket, amelyet a „szocialista" vezetők elsikkasztottak. Sok kérdés ötlik az ember eszébe, melyek legtöbbjére a válasz magától jön. Az utcákon kevesebb autó jár, mint valaha, mert a benzint még mindig jegyre adják. A földalatti vasút folyosóin szaporodott a koldusok száma. A bevásárló háziasszonyok jobban megforgatják a pénzt a kezükben, mint egy évvel ezelőtt. Algéria nagyon sok fiatalembert nyelt el. A nagy körutakon gyakran hallani német szót, a nyugatnémet turisták csapatosan látogatnak ide. Párizs elővárosába érve már olvasható Speidel tábornok neve a házfalakon. Mésszel írták a falra a nevet vastag betűkkel és hozzáfűzték — ki vele! A tábornok azalatt Fontainebleuban ül. és a szocialisták vezetése alatt álló kormány udvariasan védelmezi őt. Nyílt titok, hogy Speidel az általános 'ellenszenv miatt már felmentését kérte. A francia kormány azonban arra kérte, halassza el lemondását legalább egy félévvel, mert most a lemondás folytán a kormány tekintélye szenvedne csorbát. A burzsoá lapok sokat foglalkoznak Jordániával, nagy örömüket nyilvánították az amerikai 6. flotta útrakelése felett és mint a nap szenzációját jelentik a marseillesi gangszterek utolsó zsákmányolását, akik 25 millió frankot raboltak el a Credit Lyonnais bankház kocsijából. Ami pedig Jordániát illeti, a jobboldali sajtó szégyentelenül párhuzamot von az Egyiptom ellen intézett támadás és Eisenhower doktrínája között, amely itt álarc nélkül mutatkozik be. A francia kormánvnak azonban más gondjai vannik A szuezi kaland és az Párizsi tudósításunk Franciaország május 1. előtt algériai háború sok pénzbe került. A francia nemzetgyűlés május 14-én összeül és a kormánynak költségvetési javaslatot kell a nemzetgyűlés elé terjeszteni. Ez a feladat ez idén nagyon kényelmetlen dolog. Minden arra enged következtetni, hogy az új költségvetés azt jelenti, hogy még jobban össze kell húzni a nadrágszíjat. Bourges-Manoury hadügyminiszter 590 milliárd frankot kér a katonai kiadásokra. Ebből 360 milliárdot Algériára fordítanak. A Le Monde közli, hogy a katonai kiadások várt csökkentését nem fogják tudni megvalósítani. A csillagászati számokat tartalmazó költségvetési kiadások fedezésére Ramadier pénzügyminiszter új közvetett adókat kér 150 milliárd frank összegben. Ezenkívül tovább emelik a cigaretta, a hús, a tej, a telefonilletékek, a postabélyegek, a benzin stb. árát. A közvetett adók — amint ismeretes — nem a gazdagokat, hanem a szegényeket sújtják. Így fest a Mollet-kormány „szocialista" politikája. Sok szó esik az ún. árindexről. Ha a dolog nem volna annyira komoly, erről az indexről sok humorral lehetne írni. Az index 213 fajta árut tartalmaz. Ezeket az árufajtákat gondosan kiválogatták, hogy bizonyos összehasonlítási képet mutassanak az árak és a munkabérek között. Itt a 149,1 a csodaszám. Amikor a növekvő árak indexe eléri a 149,l-es színvonalat, akkor a kormány köteles ennek megfelelően emelni a létminimumot. Az index jelenleg 147,3-et mutat. A munkabér minimuma havi 26 000 frank. Sok dolgozó azonban kevesebbet keres. így például a nagy párizsi áruházak elárusítói csak 18—20 ezer frankot kapnak havonta. A törvényes 40 órás munkaidő csak fikció. Legalább 46, leggyakrabban azonban 48, sőt több órát is dolgoznak hetenként. Az index és az élet két különböző dolog! A francia munkás nemcsak az indexben foglalt dolgokból él. így pl. a lakbér, a villanyáram, a gáz az indexben egyáltalán nincs benne. És e dolgoknak drágítása nem okoz fejfájást az illetékeseknek. A kormány azonban nagyon szilárdan betartja az indexet. Felhozunk egy példát: Perinet úrnak tésztagyára van. A makaróni azonban benne van az árindexben. Perinet úr arra a meggyőződésre jut, hogy ötven millióval többet kereshet így évente és közli a kormánnyal, hogy „kénytelen felemelni a makaróni árát". A kormány Perimet urat nem igyekszik rábeszélni, hogy elégedjék meg azzal, amije van. A kormány Perinet úrnak ötven mililiót ad a költségvetésből és arra kéri, hogy az árakat ne emelje. Ezt nevezik kormány-árszubvenciónak. Ezt a szubvenciót az indexben foglalt gyártmányoknál használják. Az indexet így mesterségesen tartják egy bizonyos színvonalon, hogy ne jőjjö<n létre „jogalap" a munkabér emelésére. Talán nem kell hozzáfűzni, hogy Perinet úrnak egyúttal cipősarokgy'ára is van. A cipősarok nincs az indexben és ezért Perinet úr nyugodtan emeli az árát. Milliókat zsebel be a kormánytól és milliókat zsebel be a cipősarkakért is, és a munkások mindent megfizetnek. A munkások azonban belelátnak a gyárosok kártyájába. Ugyanúgy mint Nagy-Britanniában, feléled most Franciaországban is a munkabérek emelésére indított mozgalom, mint védekezés az általános drágulás ellen. A szállítómunkások sztrájkja után kitört a lotharingiai bányászok általános sztrájkja is. Sztrájkra készülnek a francia repülőgépipar alkalmazottai is. A francia munkásosztály ma a kapitalizmus elleni nagy munkabérharc kellős közepén áll. A szocialista párt nemzeti tanácsa május 12-én tartja ülését, amelyen az ellenzék határozott fellépésével számolnak. A kormányválság lehetőségéről jelenleg teljesen nyíltan írnak. Szükséges azonban néhány különös körülményt tekintetbe venni. A szocialista párt kebelében mindeddig nincsenek meg az előfeltételek ahhoz, hogy ki lehessen kényszeríteni a politika megváltoztatását, bármennyire is katasztrofális ez a politika a pártra. A nagy burzsoázia, amelynek ellenőrzése alatt áll a nemzetgyűlés többsége, még nem látja elérkezettnek az időt, hogy Mollet-t eltávolítsa és nyíltan jobboldali kormányt alakíttasson. A reakciós sajtó feltétlenül támogatja a kormányt és álbaloldali jellege nagyon értékes a jobboldalnak. Az újságírók között szóbeszéd tárgya lett, hogy Mollet szívesen hagyná ott a kormány színterét. Ez a politikája ugyanis népszerűtlen. A francia munkások az ez idei május 1-ét jogaikért folytatott küzdelmük közepette ünneplik. Párizsban nem tartanak felvonulást, mert szerdán rendes munkanap van. A legnagyobb szakszervezet, a CGT május 1. ünneplését a gyárakban és csarnokokban szervezi, többnyire a helyi közigazgatási szervek haladó tagjainak és a polgármestereknek jelenlétében. E gyűlésekről a dolgozók előreláthatólag üzeneteket és küldöttségeket fognak meneszteni a nemzetgyűlés tagjaihoz, és a kormányhoz a nép legégetőbb követeléseivel: békét Algériában, a politika megváltoztatását, meqs-üntetai az áremelést. Igv éľ Franciaország napjait május l-e előtt. JIRI HOCIľ'ANN ra, hangsúlyozta ennek ellenkezőjét és azt, hogy a deklaráció nemzetközi okmány. A szovjet küldött ezután rámutatott arra hogy egyes nyugati körök mindeddig nem mondtak le azon reményükről, hogy korlátozzák Egyiptom szuverenitását a Szuezi-csatornával kapcsolatban és felszólította a Biztonsági Tanácsot, tegye lehetetlenné ezen köröknek, hogy Egyiptomra a szuezi kérdés olyan megoldását erőszakolják rá, amely csökkentené Egyiptom szuverén jogait és lehetőséget teremtene a belügyeibe való további beavatkozásra. A szovjet küldött rámutatott arra is, hogy még további nehézségek merülhetnek fel, mert az imperialista országok bizonyos körei elutasító állaspontot foglalnak el a közel- és közép-keleti békés fejlődéssel szemben. A nyugati hatalmak politikájának éppen ebből a szemszögéből kell megítélni a legutóbbi eseményeket, Jordániában, amely események nyugtalanítják a békeszerető nemzeteket. Az arab országok sajtója rámutat arra, hogy a jordániai eseményeket a nyugati hatalmak imperialista körei váltották ki, amelyek megkísérlik az arab országok egységének megbontását és fokozatos bevonását az agresszív tömbökbe. E nézet helyességét igazolják a legutóbbi napok eseményei. Mai jelentés szerint a 6. amerikai flotta parancsot kapott, hogy az arab országok partjához hajózzon. Emellett rámutatott arra, hogy az amerikai hajóknak ezt az utasítást azért adták, hogy „tüntessenek erejükkel". Egyre azt hangsúlyozzák, hogy állítólag Jordánia esetében érvényre kell juttatni az úgynevezett Eisenhower-doktrinát, emellett ezen törekvések álcázására ismét „a nemzetközi kommunizmus" elavult jelszavát használják. Azonban mindenki jól tudja, hogy a nem létező jordániai „kommunista összeesküvés" elleni harc ürügye alatt kísérletet tesznek a jordániai nép megfélemlítésére, amely határozottan elutasítja az Eisenhower-doktrina elfogadását és nem kívánja Jordániának az agresszív Bagdadi Tömbhöz való csatlakozását. A. A. Szoboljev a Biztonsági Tanács tagjait ezután arra figyelmeztette, mily nagy veszedelmet jelent a békére az USA-nak az úgynevezett Eisenhower-doktrinán alapuló politikája. Szoboljev befejezésül hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió következetesen ragaszkodott és ragaszkodik a szuezi kérdés békés és igazságos megoldásához és ahhoz, hogy emellett tartsák tiszteletben Egyiptom szuverén jogait. Ezután Jarring svéd küldött mondott rövid beszédet. Az egyiptomi kormány nyilatkozatát fontos nemzetközi okmánynak minősítette és megelégedését fejezte ki afelett, hogy Egyiptom hajlandó magát egyeztető bírósági eljárásnak alávetni az esetleges vitás kérdésekben. Lodge amerikai küldött kijelentette, hogy az USA katonai intézkedései a Földközi-tenger keleti részében csak akkor válnak hatékonnyá, ha erre nézve Jordánia kormánya tesz előterjesztést. Ezután ismét A. A. Szoboljev szovjet küldött kért szót. Azt kérdezte az amerikai küldöttől, hogy tulajdonképpen melyik arab ország kérte a 6. amerikai flottát a Földközi-tenger keleti részébe és ki előtt tüntet az USA erejével. Lodge erre azt válaszolta, hogy az amerikai hajóhad a nemzetközi vizeken bárhol tetszése szerint hajózhat. Nem felelt azonban arra a kérdésre, ki előtt akart az USA erejével tüntetni. Lodge megjegyzése a „nemzetközi vizekről" a közönség és sajtó számára fenntartott karzaton nevetést váltott ki. Dixon brit küldött elégedetlenségét fejezte ki a Szovjetunió küldötte beszédének azon része felett, ahol rámutatott, hogy Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael közel- és középkeleti Egyiptom-ellenes akciói gátolták a rendes közlekedést a Szuezicsatornán. , Dixon csatlakozott az amerikai és iraki küldött nyilatkozatához a jordániai eseményeket illetőleg. Igyekezett csökkenteni az április 24-i egyiptomi deklaráció jelentőségét. Lutfi egyiptomi küldött hangsúlyozta, hogy Georges-Picot francia küldött álláspontja az egyiptomi kormány nyilatkozatával kapcsolatban indokolatlan, azonban Egyiptom nem hajlandó a francia küldöttel vitába bocsátkozni, mert már megfeleltek rá más országok képviselői. Az egyiptomi küldött elutasította azt a francia vádat, mely szerint Egyiptom nem teljesítette a Biztonsági Tanács 1956. október 13-i határozatát. Az egyiptomi küldött kijelentette, hogy kormánya kész teljesíteni a Biztonsági Tanács múlt évi októberi határozatát, az 1888. évi konvenciót és az április 24-i saját deklarációját. ÜJ SZÖ n 1957. április 2*.