Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-29 / 118. szám, hétfő

Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról.) gaikat, s aztán segítsük őket a hibák kiküszöbölésében és ügyeik elintézésé­ben. A munka nagyobb fokú termelé­kenységéért és népgazdaságunk haté­konyságának fokozásáért folytatott je­lenlegi küzdelem megköveteli, hogy igényesebb politikai munkát fejtsünk ki a tömegek körében. A munka ter­melékenységének növekedése és a ter­melés gazdaságossá tétele az öntuda­tos munkaviszonytól függ. A munka fokozottabb termelékenységéért foly­tatott küzdelem egyszersmind küzde­lem az új emberért. Ezért ideológiai téren -égzett munkánk l-?gyen harcia­sabb az eddiginél. Ne féljünk összecsapni az ellenséges ideológiával és ezért ne kerüljük el és nem is szabad elkerülnünk az össze­csapást, mert az igazság melletünk szól, az igazság a marxizmus-leniniz­must igazolja. A különféle burzsoá el­méletek nem törtek meg és nem vezet­tek félre bennünket. Tudtunk hatéko­nyan küzdeni ellenük, bármilyen agyafúrtan álcázták is magukat, hol a nemzeti szocializmus, hol pedig a ke­resztényszocializmus köpenyegével. Céljuk mindig egy volt: a dolgozók el­nyomása. Hatékonyan fogunk küzdeni az újkeletű revizionista elméletek el­len is, amelyeket a szocializmus ellen­ségei terjesztenek és fognak terjeszte­ni a jövőben is. Jozef Šišovský elvtárs felszólalása (žilinai kerület) A martini járásban az előző évekkel szemben jobb eredményeket értünk el, jóllehet feladataink — főleg az ipari termelésben, — járásunkban jelenté­kenyen megnövekedtek. Különösen ör­vendetes, hogy legnagyobb üzemünk, — a J. V. Sztálin Üzem a múlt évben csaknem valamennyi feladatát teljesí­tette. A múlt évben az ezen üzemben dol­gozó kommunisták és vezetésükkel a szakszervezet és a CSISZ üzemi bi­zottságai nagyobb súlyt helyeztek a szocialista munkaverseny megszerve­zésére. Meghatároztuk, milyen irányban tegyenek kötelezettségvállalásokat az egyének vagy kollektívák és a kötele­zettségek értékelésének szilárd ' ité­riumait előre megszabtuk. Elfogadtuk a dubnicei K. J. Vorosilov Üzem felhí­vását és a múlt évtől a mai napig az egyének, ifjúsági kollektívák, műhe­lyek, részlegek és vállalatok szüntele­nül versenyeznek. A múlt év áprilisa óta egyszer sem történt meg, hogy a vállalat ne teljesítette volna a nyers­termelés tervét. A szocialista munkaverseny tehát sikereink lényege és elmondhatom, hogy a szocialista munkaverseny meg­szervezésében mindemellett még csak kezdők vagyunk. Ha még jobban meg­szervezzük a szocialista munkaver­senyt — amire nagy lehetőségeink vannak — olyan tartalékokat tárhatunk fel, amelyek segítségünkre lesznek a a termelés növekedése ütemének még nagyobb fokozásában. Annak ellenére, hogy a felsorolt eredmények jók, előfordult több fo­gyatékosság is. E fogyatékosságot első­sorban a selejt jelenti, amelyek meny­nyisége a múlt évben 2,5 százalékot tett ki. Fogyatékosság továbbá az, hogy a béralapot viszonylagosan 3 szá­zalékkal túlléptük. Az átlagos havi keresetek 10,7 százalékkal haladták meg a tervet, míg a munkatermelé­kenységet csak 104,1 százalékra telje­sítettük. Az 1957. év első negyedében az áru­termelés nyers értékének 100 százalé­kon felül való teljesítésén és az ön­költségek száz százalékon alúli teljesítésen kívül betartottuk a ter­melékenység és a keresetek közötti helyes arányt is. A selejtképződés a múlt évi 2,5 százalékról 1,3 százalékra csökkent. A bérpolitika szakaszán még mindig jelentős fogyatékosságaink vannak abban, hogy a teljesítmény­normáknak csak kis része indokolt műszakilag. Sokkal nagyobb részt ké­peznek a statisztikai és a becslésen alapuló normák. Az év végéig biztosít­juk, hogy az összes normák 40 száza­léka műszakilag indokolt legyen. To­vábbá a bérpolitika szakaszán csök­kentjük a segédműhelyeket azzal, hogy a rezsimunkásokat áthelyezzük a ter­melő munkások közé és nem tűrjük az elburjánzott műszaki és adminiszt­ratív apparátust. A termelés hatékonyságának növe­lésében és az önköltségek csökkentésé­ben nagy lehetőségeink vannak az anyag fogyasztási normák felülvizsgálá­sában. Rövid idővel ezelőtt üzemünk­ben e téren dolgozni kezdett egy konstruktőr csoport, amely néhány napi munka után 116 tonna anyagmeg­takarítás lehetőségét állapította meg csupán egyetlen gyártmánynál, még pedig már 1957-ben. Ha rövid idő alatt ilyen eredményt hoz az anyagfogyasz­tási norma felülvizsgálása egy készít­ménynél, további gyártmányok anyag­fogyasztásának részletesebb felülvizs-: gálása bizonyára további nagy megta­karításokat hoz. Rá akarok továbbá mutatni a távlati tervezésben végzett elégtelen munká­ra. Ha valamelyik készítmény kiesik a tervből, olyan termék, amelynek gyár­tását valamelyik időszakban eredetileg mérlegelték, ez a gépiparban nem könnyű problémát jelent. Ha tehát javulást akarunk elérni az ipari termelésben, ha el akarjuk kerül­ni a felesleges veszteségeket, feltétle­nül meg kell javítani az eddigi távlati tervezést, mert jelenlegi állapotában nem szolgálhatja célját. A külkereskedelem nem dolgozhat az iparunkban szokásos szállítási ha­táridőkkel, hanem az igényelt gyárt­mányokat rugalmasan és idejében kell leszállítania. Ebből következik, hogy a vállalatoknak sokkal operatívabban kell biztosítaniok számos megrende­lést. Az anyagjuttatás jelenlegi rend­szere, a szállítási határidők jelenlegi rendszere mellett ez nem volna lehet­séges. Sokkal operatívabban kell eleget tenni a befejező és komplettizálő vál­lalatok igényeinek az előregyártó vál­lalatokban. Ügy vélem, idejénvaló vol­na gondolkozni kohászati raktárak lé­tesítéséről, amelyek a vállalatok iga­zolt követelményeit azonnal kielégíte­nék. Ezeket a raktárakat egyrészt az előregyártó kohászati üzemek, másrészt a nemzeti vállalatok feleslegeiből tar­tanák fenn. A legnagyobb nehézségeket — amint már említettem — a távlati tervezés és a beruházási építkezés problémája jelenti. Üzemünket előregyártó rész­legekkel — acélöntvénytermeléssel, ko­vácsműhellyel kell ellátni. Ezek az üzemrészlegek már néhány éve tető alatt vannak. Értékük több milliót tesz ki, de mindeddig nem hoznak hasznot, hanem ellenkezőleg, a jelenlegi hely­zetben egy év múlva sem lesznek üzemben. Ezeknek az előregyártó rész­legeknek az a feladatuk, hogy kiküszö­böljék a kooperációt, amelytől üzemünk termelése nagy mértékben függ. Ügy vélem, ha üzembe helyeznők őket, sok­kal nagyobb súllyal beszélhetnénk -a termelés hatékonyságáról. E kooperáció kiküszöbölésével és üzemünkbe való bevonásával nemcsak azt érnők el, hogy végre részben visz­szanyérnénk a drágán előre invesztált koronáinkat, hanem óriási összegeket takarítanánk meg a szállítási költsé­geken és a vasút több száz vagon hiányzó kapacitást nyerne. Az említett problémák megoldása továbbá lényegesen megjavítaná a munkamegszervezést és így átütőbb sikereket érnénk el népgazdaságunk­ban. Vojtech Daubner elvtárs felszólalása A terem homlokzatán, amelyben kongresszusunk tárgyal, a következő jelszót olvassuk: „Szilárd kapcsolat­ban a néppel, Szlovákia és a köztár­saság felvirágozásáért, a békéért és a szocializmusért!" Ezzel a jelszóval kiemeljük az egyik fő követelményt, amelyet Lenin a munkásosztály for­radalmi pártjával szemben támasztott, amikor azt óhajtotta, hogy a párt szüntelenül és türelmesen magyaráz­za meg az összes dolgozóknak poli­tikáját és győzze meg őket politiká­jának helyességéről. A pártnak a dolgozók legszélesebb tömegeivel való kapcsolatában jelen­tős szerepet játszanak a szakszerve­zetek. A szakszervezetek egybekap­csolják a pártot a pártonkívüli mun­kásokkal, technikusokkal az iparban, építészetben és közlekedésben, a dol­gozó értelmiséggel a hivatalokban, is­xoláköan és a tudományos intézmé­nyekben és az összes dolgozókat megnyerik a párt által kitűzött célok tevékeny támogatására. A párt nép­pel való kapcsolatának megszilárdí­tása szempontjából nagyom fontos a szakszervezetek jó munkája, a szak­szervezetben levő kommunisták mun­kája és a párt vezető szerepének he­lyes érvényesítése a szakszervezetek­ben. A CSKP országos konferenciája nagy figyelmet szentelt a szakszer­vezetek munkájának. Az elmúlt hó­napokban a CSKP KB nagy munkát végzett azért, hogy lenini módon érvényesüljön a párt vezető szerepe a szakszervezetek munkájában. A párt vezető szerepének a szak­ja OJ szö 1357. április 29. szervezetekben való érvényesítésében a leggyakrabban két hiba fordul elő. Egyrészt a még mindig meglevő tö­rekvés arra, hogy megkerüljék és he­lyettesítsék a szakszervezeteket és szerveiket. Határozottan nem helyes, ha pl. a párt alapszervezeti helyet­tesíteni akarják a szakszervezeteket. Az ilyen eljárás eltorzítja a párt ve­zető szerepét, csökkenti a szakszer­vezetek és a szakszervezetekben dol­gozó kommunisták felelősségét. A párt vezető szerepének érvényesítése nem lehet csvoán a pártszervek vagy a pártapparatus feladata, hanem vala­mennyi kommunista ügyévé kell vál­nia. A párt politikájának közéletünk bármelyik szakaszán való érvényesí­téséért nemcsak az illetékes párt­szervek felelősek, hanem elsősorban az áLlami vagy gazdasági apparátus­ban és a tömegszervezetekben dolgo­zó kommunisták. Ezzel összefüggnek más, a szakszer­vezeti munka szakaszán gyakori hibák a párt vezető szerepének érvényesíté­sében. Ezek abban rejlenek, hogy a szakszervezetek kommunista funkcio­náriusai nem érzik eléggé kötelezően a párt vezető szerepének érvényesíté­séért viselt felelősségüket, valamint abban, hogy az egyes határozatok és intézkedések teljesítéséért való fele­lősséget igyekeznek kizárólag a párt­szervekre hárítani. Ez helytelen. A párt vezető szerepének helyes érvényesíté­séért, a helyes forradalmi szakszerve­zeti politikáért elsősorban mi kommu­nisták, szakszervezeti funkcionáriusok, a szakszervezeti szervek pártcsoportjai vagyunk felelősek. Tőlünk, a szakszer­vezetekben levő kommunistáktól a pártszerveknek joguk van megkövetel­ni, hogy értékesítsük és általánosítsuk a szakszervezeti munkában szerzett is­mereteinket és tapasztalatainkat, hogy a pártszerveknek kezdeményező ja­vaslatokat tegyünk a szakszervezeti politikára vonatkozó párthatározatokra, valamint indtíványokat tegyünk a tö­megek körében végzett pártmunka megjavítására és arra, hogy milyen in­tézkedéseket kell hozniok a szakszer­vezetek munkájának megjavítása érde­kében. A CSKP Központi Bizottságának a szakszervezetekről szóló határozatai megmutatják, mily gazdag szakszerve­zeteink munkájának tartalma a szocia­lizmus építésében. Gazdaságunk jelen­legi sürgős feladatai megkövetelik, hogy emelkedjék a szakszervezetek szerepe a dolgozók megnyerésében a gazdaság irányítására, minden termelési kérdés megoldásában való részvételre. E határozatok teljesítésében már bizo­nyos eredményeket elértünk. A szak­szervezeti szövetségek az üzemi bizott­ságoktól kezdve a központi bizottsá­gokig részt vettek az ez évi népgaz­daságfejlesztési tervnek összeállításá­ban. A szakszervezeti szövetségek köz­vetlenebbül befolyásolják a termelést, hatékonyabban ellenőrzik a kollektív szerződések teljesítését, tevékenyebb részt vesznek a munkások és a hivatal­nokok minden munka- és életkérdésé­nek megoldásában. A népgazdaságunk hatékonyságának növeléséért vívott harcban szakszer­vezeti szövetségeinkre hárul a szocia­lista munkaverseny és az ésszerűsítő mozgalom fejlesztésének feladata, a legjobb munkások és újítók tapaszta­latainak terjesztése; aktívabban kell együttműködniök a bér- és fizetési rendszerek megteremtésében és ér­vényesítésében. A szakszervezetek nagy ellenőrzési jogokkal is rendelkez­nek azon a téren, hogyan használják fel a vállalati alap eszközeit. A vezető gazdasági dolgozók kötelesek a dolgo­zókat a taggyűléseken és a termelési értekezleteken tájékoztatni a terv tel­jesítéséről, az összes termelési és gaz­dasági kérdésekről. A szakszervezetek feladata e nagy jogokat jobban fel­használni arra, hogy a dolgozók a leg­nagyobb mértékben részt vegyenek a gazdaság és az állam irányításában. Mostanában komolyan figyelmez­tetni kell egész közéletünket arra, hogy elszaporodtak a betegbiztosí­tással való visszaélés jelenségei és hogy a betegségek miatti munkamu­lasztás növekvő irányzatot mutat. Teljes komolysággal fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ezek a jelen­ségek — ha továb tartanának — komolyan veszélyeztetnék azokat a nagy vívmányokat, amelyeket a be­tegbiztosításról szóló új törvény nyújt. A párt kitűzi a szakszervezetek jelenlegi tevékenységének konkrét tartalmát, amely minden egyes dol­gozó munkájára és életére vonatko­zik. Csehszlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának határoza­ta ígv a legkedvezőbb feltételeket teremti meg a szakszervezeti munka sikeres fejlesztésére, a kezdeménye­zés teljesmértékű , kibontakoztatásá­ra. Az év első hónapjai újabb bizonyí­tékát szolgáltatták annak, milyen eredményeket hoz a dolgozók kezde­ményezése, ha helyesen tudjuk meg­szervezni. A nyitrai felhívásra vá­laszul a mai napig 640 vállalat tett szocialista felajánlást. Ezek a fel­ajánlások nagy népgazdasági értéke­ket eredményeznek. Jóllehet gazdasági feladataink tel­jesítésében Szlovákiában bizonyos ja­vulást állapíthatunk meg és annak ellenére, hogy az első negyedben is javult pl. a munkatermelékenység és az átlagbérek viszonya, meg kell mondanunk, hogy ez még nem ele­gendő. Egész iparágaink vannak, mint pl. a^ közszükségleti ipar, az építőanyagtermelés vagy a helyi gaz­dálkodás, ahol az első negyedben a bérek gyorsabban emelkedtek a munka termelékenységénél. Szlovákia egész iparában 1957. első negyedében a relatív béralapot össze­sen 233 vállalat lépte túl, 16 millió 422 ezer koronával. Ebből a tüzelő­anyagiparra 1 millió 582 ezer korona, a kohászatra 1 millió 530 ezer ko­rona, és a nehézgépiparra 2 millió 541 ezer korona, az élelmiszeriparra 1 millió 90 ezer korona, az épí­tőanyag termelésére 2 millió 120 ezer korona és a fogyasztási iparra 3 millió 92 ezer korona esik Ha így folytatnánk tovább, azokat az élő ágakat fürészelnénk le, amelyekből népünk életszínvonalának emelkedése nő ki. Most a szakszervezeteknek nincs időszerűbb feladatuk, mint na­ponta meggyőzni tagjaikat arról, hogy a munkatermelékenységnek gyorsabban kell emelkednie a bérek­nél. Meggyőződésem, hogy pártunk ve­zetésével kiküszöböljük fogyatékos­ságainkat. Szakszervezeteink még hatásosabban megjavítják majd mun­kájukat, úgyhogy drága pártunk ha­tékony és hűséges segítőtársává le­gyenek. (Taps). František Kubač elvtárs felszólalása Az 1956. évi 33. számú alkotmány­törvény a Szlovák Nemzeti Tanácsot, mint az államhatalom nemzeti szervét és a Megbízottak Testületét, mint a kormány végrehajtó hatalma nemzeti szervét Szlovákiában nagyobb joghata­lohimal ruházta fel, de egyben sokkal nagyobb felelősséget is hárított rájuk Szlovákia fejlődéséért, mint 1956 előtt. A Szlovák Nemzeti Tanács azt a feladatot kapta, hogy törvényhozó jog­hatalmat gyakoroljon a nemzeti vagy regionális jellegű ügyekben. A Szlovák Nemzeti Tanács fontos feladata figye­lemmel követni a gazdasági és kultu­rális fejlődést és e célból megtárgyal­ni a Megbízottak Testületének és egyes tagjainak beszámolóit arról, hogyan folyik a népgazdasági terv teljesíté­se és az országépítés Szlovákiában. Szeretném röviden elmondani, ho­gyan teljesítettük e feladatokat és mi­lyen eredményeket értünk el, mivel nem vagyunk elégedettek munkánkban és mit szeretnénk munkánkban meg­javítani, hogy a Szlovák Nemzeti Ta­nács tevékenységének eredményei megfeleljenek az államhatalom legfel­sőbb szerve helyzetének Szlovákiában. Tudatában vagyunk a munkánkban elő­forduló fogyatékosságoknak. Másrészt azonban látnunk kell a Szlovák Nem­zeti Tanács és képviselői munkájának pozitívumait is. Üj formákat és mód­szereket keresünk munkánk szüntelen megjavítására, elmélyítésére és érvé­nyesítésére politikai, gazdasági és kul­turális életünk minden szakaszán. A Szlovák Nemzeti Tanács eddigi munkatapasztalatai megmutatták, hogy megvannak a munka megjavításának előfeltételei, de azokat a jogkörön be­lül fel kell használni és szüntelenül mélyíteni kell. A Szlovák Nemzeti Ta­nács bizottságai üléseiken fontos kér­désekkel foglalkoztak. A bizottságok üléseire meghívják a megbízottakat, hogy beszámoljanak róla, hogyan folyik szakaszukon a tervteljesítés az ipar­ban, az iskolai és kulturális ügyekben, valamint a dolgozóinkról való egész­ségügyi gondoskodásban. A bizottsá­gok tárgyalásaira meghívják az üze­mek, EFSZ-ek dolgozóit, a kis- és kö­zépparasztokat, az agronómusokat, technikusokat és tudósokat, akik a tárgyaláson sorra kerülő kérdésekhez hozzászólhatnak, közölhetik ismeretei­ket, rámutathatnak, hogyan lehet a legjobban kiküszöbölni az e munka­szakaszokon levő hibákat és fogyaté­kosságokat. Gondot fordítunk főleg a tárgyalások előkészítésére, s ebbe be­kapcsoljuk a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőit és az összes kerületek kép­viselői társulatait, és így megjavul a Nemzeti Fronttal való együttműkü-l* is. A Szlovák Nemzeti Tanács képvise­lői gazdag tapasztalatokat szereztek a választási körzetükben folytatott mun­kájuk során, növekszik és bővül ideo­lógiai színvonaluk'és ezáltal megja­vul a Szlovák Nemzeti Tanács, vala­mint a szlovákiai kerületi képviselő társulatok munkája is. A képviselők kicserélik kölcsönös munkatapasztala­taikat, megbírálják munkájukat és kez­deményező javaslatokat "tesznek a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői és szervei munkájának megjavítására. Most néhány szót szeretnék szólani a Szlovák Nemzeti Tanács törvényhozó tevékenységéről. Miben rejlik az oka annak, hogy egyes fontos nemzeti-vagy regionális kérdéseket nem oldunk meg a Szlovák Nemzeti Tanács törvényei útján, annak ellenére, hogy már évek óta szó van arról, hogy rendezni kell a képzőművészeti alkotást Szlo­vákiában, valamint további kérdéseket, mint a műemlékek védelmét, az útifor­galom rendezését, a szlovák film szer­vezésének rendezését, az úrbéresség és közbirtokosság kérdéseit, amelyeket a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőinek kezdeményezéséből megoldásra java­soltak. Bírálni kell az egyes megbízotti hi­vatalokat amiatt, hogy az e kérdések rendezésére irányuló törvényt elha­nyagolják. Dolgozóink jogosan mutat­nak rá törvényhozó tevékenységünk­nek e hibáira és ezért főleg a decentralizálás megvalósításánál ko­molyan hozzá kell látni ahhoz, hogy a Megbízottak Testülete és a megbízotti hivatalok a törvények meghozatalánál e téren is megfelelő kezdeményezést fejtsenek ki. A Szlovák Nemzeti Tanácsra bővített jogköréből elsősorban az a kötelesség háramlik, hogy jóváhagyja a Szlová­kia költségvetéséről szóló törvényt. A Szlovák Nemzeti Tanács ez idén el­sőízben hagyja jóvá Szlovákia 1957. évi költségvetését, a Szlovák Nemzeti Ta­nács költségvetési törvényét. Ez azt jelenti, hogy a szlovák nemzeti szer­vek teljes mértékben felelősek a gaz­dálkodásért, a költségvetési összegek kimerítéséért és a tervfeladatok tel­jesítéséért. Az új alkotmánytörvény, amelynek alapján bővült a Szlovák Nemzeti Ta­nács jogköre, pártunk és a Nemzeti Front kormánya helyes politikájának eredménye. Bizalmat helyeztek belénk, hogy az új alkotmánytörvényt valóra váltjuk. Becsületbeli feladatunk Szlo­vákia nagyszerű, dolgos népét a boldog szocialista jövőbe vezetni egységes, szilárd szocialista hazánkban — a Mi--'., ák Köztársaságban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom