Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-27 / 116. szám, szombat

Harcra és munkára Szlovákia és a köztársaság további fejlesztéséért (Folytatás a 3. oldalról.) nek, minősége megjavításának és ol­csóbbá tételének teljesítéséhez szük­ségesek. Elsősorban a földalap teljes kihasz­nálásáról és a szántóföldterületek to­vábbi bővítéséről van szó. E feladat fontosságát hangsúlyozza az a tény is, hogy Szlovákiában egy lakosra csak 47 ár szántóföld esik. Szükséges to­vábbá biztosítani a mezőgazdasági termelés helyes struktúráját és irá­nyát, befejezni a tudományosan alá­támasztott rajonizálást és megjavítani a mezőgazdasági termelés tervezésé­nek rendszerét. Rendkívüli figyelmet kell szentelni a cukorrépahozamok növelésének és a cukorrépa vetésterületei további ki­terjesztésének is. A beszámoló em­lékeztet arra, hogy a cukorrépater-' melés tervének nem teljesítése és en­nek kövfetkeztében a cukortermelés nem teljesítése 1956-ban népgazdasá­gunknak jelentős nehézséget okozott. Tekintettel erre a tapasztalatra, a cu­korrépatermelés feladatait 1957-ben rendkívül komolyan kell venni. A cu­korrépatermelés biztosításához nem elegendő csupán szerződésileg lekötni a szükséges területeket. Az egész agrotechnikai szolgálatnak és ezen belül a cukorgyárak agronómusszol­gálatának is rendkívüli gondossággal kell figyelemmel kísérnie a talajelő­készítést a cukorrépa számára, a ve­tőmagvak előkészítését és biztosítá­sát, az idejében végzett kiegyelést, kapálást, a kártevők elleni védekezést és a betakarítást. A beszámoló részletesen foglalkozik a gép- és traktorállomások munkájá­val és megállapítja, hogy az elért po­zitív eredmények ellenére a gép- és traktorállomások nem teljesítik kö­vetkezetesen továbbra sem fő felada­tukat — az egységes földművesszö­vetkezetek termelése lényeges növe­lésének biztosítását. A tervezés, ju­talmazás, az irányítás St a prémiumok eddigi módszere a gép- és traktorál­lomásokon nem felel meg teljesen e célnak és szükséges lesz, hogy a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal a Szlovák Tudomá­nyos Akadémiával együtt hamarosan a már eddig nyert tapasztalatok alap­ján a tervezés, irányítás és a jutal­mazás olyan rendszerét javasolja a gép- és traktorállomásokon, amely összhangban áll a gép- és traktorál­lomások fő feladatával. A beszámoló hangsúlyozza az agro­nómusszolgálat helyes széthelyezésé­nek szükségességét is, főleg a nagy EFSZ-ekben, a GTA-ák gépállományá­nak jobb kihasználását, a gépek he­lyesebb szét'osztását a GTA-kra és a kapásnövények sorközi művelése, az ipari növények, a nedvdús takarmá­nyok, a rétek és legelők rendezése, gépesítésének megjavítását. E helyen főleg a kukoricaszár silózásának óriá­si előnyeire mutat rá a beszámoló. Mivel a kukoricaszárakat nem siióz­zuk idejében, ezáltal tápdús takar­mánytól fosztunk meg mintegy 150— 200 ezer szarvasmarhát. A beszámoló további része rámutat az állattenyésztési termelés nagy fel­adataira, amelynek kulcsproblémája a szarvasmarhatenyésztés, főleg a ki­váló minőségű tehenek számának nö­velése. Az állattenyésztési termelés feladatai teljesítésének érdekében szükséges, hogy alapjaiban oldjuk meg a takarmánytermelést és olyan mennyiségű jóminőségű takarmányt készítsünk, amely teljesen fedezni tudja a gazdasági állatállományok és az állatok hasznossága növelésének fokozott követelményeit. Arról van sző, hogy komplex intézkedéseket valósítsunk meg a réteken és legelő­kön, valamint a szántóföldeken ter­melt takarmány növelésére. A kongresszusi- beszámoló továbbá kitűzi az állami gazdaságok jelentős feladatait a termelés intenzitásának fokozásában és a mezőgazdaság szö­vetkezeti átépítésének folyamatában, valamint kitűzi az erdőgazdasági dol­gozók feladatait is. A beszámoló kü­lönös figyelmet szentel a begyűjtés kérdéseinek. Ezzel kapcsolatban rá­mutat arra, hogy általánosan ismert tény, hogy a mezőgazdasági termé­kek begyűjtésének eddigi növekedése nem halad arányosan lakosságunk vá­sárlóerejének fokozódásával és ezért a közellátást szolgáló állami élelmi­szeralapokat jelentős mértékben be­hozatallal kell fedeznünk. A begyűjtés helyzete még mindig kedvezőtlen amiatt, hogy számos fontos termék­ben nem teljesítjük saját forrásaink­ból a begyűjtési feladatokat az év fo­lyamán egyenletesen és néhány ter­méknél el sem érjük a begyűjtés évi tervének teljesítését. Ennek az álla­potnak oka az, hogy főleg az egyé­nileg gazdálkodó parasztok nagy ré­sze rendszeresen elmarad a termelési feladatok teljesítésében és azután a beadásokban is. Csak egy példára mutatok rá. Az egyénileg gazdálkodó parasztok elma­radása a kötelező tejbeadásban 1956­ban összesen 107 millió litert tett ki, emellett ennek több mint fele az 5—15 hektárra terjedő földterülettel rendelkező parasztokra esik, ahol hiányoznak a tehénállományok. Az idén is 1957. január l-ig a tervezett tehénállományt csak 78 százalékra tartották be. A termelésben és a begyűjtésben előforduló eddigi fogyatékosságok ki­küszöbölésére lényegesen javítani kell valamennyi fokú nemzeti bizottság és a begyűjtési apparátus irányító és szervező tevékenységét. A begyűjtési apparátusban egyszerűsíteni kell az adminisztrálást és felesleges részét kiküszöbölni, és a munka súlypont­ját a falvakon az összes beadók kö­rében végzett szervező tevékenységre kell helyezni; nem szabad megeléged­ni a begyűjtés globális teljesítésével, hanem a dolgozókat nagyobb felelős­ségre kell rávenni a terv teljesíté­séért valamennyi termékfajtában és mutatóban. Az iskolákat, a tudományt és a kultúrát állítsuk a szocialista nevelés szolgálatába Ä beszámoló további része a szlo­vákiai Iskolák fejlesztésével és a fia­talok nevelésével foglalkozik. Különö­sen hangsúlyozza a politechnikai ne­velésnek és a szakiskolák építésének jelentőségét. A beszámoló rámutat arra a komoly hibára, amelyet azáltal követünk el, hogy az iskola padjait elhagyó fiatalok a megbízotti hiva­talokba és más hivatalokba kerülnek, ahol irányító tevékenységet bíznak rájuk. Ezáltal természetesen csak el­romlanak és bürokratákká válnak. Az emberek irányító és ellenőrző tevé­kenységgel való megbízásához legalább 3—5 éves gyakorlatot kell megköve­telnünk. A beszámoló elemzi az isko­lákon folyó nevelő munka fogyatékos­ságait és a pártszervek e téren levő feladatait a következőkben foglalja össze: 1. Szüntelenül törekednünk kell a pártszervezetek politikai munkájának fejlesztésére. Hogy azonban ezt el­érjük, e szervezeteket meg kell taní­tanunk a pártmunka helyes stílusára, meg kell nekik mutatnunk, hogy a politikai és ideológiai munkában rejlik tevékenységük súlypontja. 2. Továbbra is még következeteseb­ben meg kell követelnünk a középis­kolai és főiskolai tanítóktól, hogy a szocializmus szellemében végzett ne­velő munka napi tanítási-nevelői munkájuk oszthatatlan részét képez­ze a tanítási órákon és azokon kívül is. Ezért naponta kell foglalkoznunk a tanítókkal és megmagyaráznunk ne­kik a párt politikáját és a marxiz­mus-leninizmus jelentőségét a neve­ilésben. 3. Nap nap után gondoskodnunk kell arról, hogy az iskolákban levő CSISZ-szervezetek valóban dolgozza­nak, ötletesek legyenek és bátrabban foglalkoztassák az ifjúságot olyan gondolatokkal, amelyek a szocializmus ügyét szolgálják. Az iskolákon műkö­dő CSISZ-szervezeteknek fő felada­tukul a kommunista nevelést kell tartaniok és azt nem szabad a tanítási eredményekért vívott harc szűk ke­retei közé szorítaniok. A tanulók életén át kell hatnia népünk életé­nek és nem szabad megengedni, hogy életük elszakadjon a munkások és parasztok munkájától. A nevelésben jobban kell felhasználni népünk di­cső forradalmi hagyományait és fokoz­ni kell a harcot a burzsoá erkölcs és nézetek megnyilvánulásai ellen. Az if­júság hűsége a párthoz, a hazához, a szocializmus eszméihez és a prole­tár internacianolizmushoz, odaadása a Szovjetunió iránt, az ismeretekre való törekvése kell, hogy az ifjúság köré­ben végzett nevelő munka fő tartal­mává váljék. Iskoláinkon az ifjúság 4 ÚJ szó 1957. április 27. egészséges magvával rendelkezünk, arra kell támaszkodnunk és felhasz­nálnunk tapasztalatait. Nem szabad továbbra is elhanyagolnunk az inter­nátusokban végzett nevelő munkát. Egyes emberek szemünkre vetik, hogy az iskolákba sok politikát vi­szünk be a szakismeretek rovására. Az ilyen nézeteket határozottan eluta­sítjuk, mert az úgynevezett apoliti­kus iskola és nevelés hazugság és csalás. * * * A tudománynak Szlovákiában való fejlődésével kapcsolatban a beszámoló hangsúlyozza, hogy fokozni kell a párt befolyását a tudományra; a kom­munisták és pártszervezetek munkáját az ideológiai és politikai nevelői munka fokozására kell fordítani, na­gyobb figyelmet kell szentelni a fiatal dolgozók nevelésének, erőnket és eszközeinket elsősorban azon problé­mák megoldására kell összpontosíta­nunk, amelyek kulcsfontosságúak a gazdaság és a kultúra fejlődése és magának ä tudománynak fejlődése szempontjából. A kongresszus; beszámoló ezután áttér a művészet, főleg az irodalom kérdésére. Bacílek elvtárs többek kö­zött a következőket mondotta: A Szov­jetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után olyan hangok me­rültek fel, amelyek elítélték mindazt, amit irodalmunk és művészetünk tíz év folyamán alkotott. Szembe kellett szállni a közelmúltbeli irodalmunkkal szemben elfoglalt nihilista állás­ponttal is. Semmi ilyen értékelésnek nincs he­lye. Ezzel egész való életünket szem­beállíthatjuk! Ezért teljes ellentét­ben állanak a történelmi igazsággal, elméletileg helytelenek és ideológiai­lag ártalmasak az olyan irányzatok, amelyek képesek úgyszólván egy kéz­legyintéssel elítélni mident, lebecsülni azon művészi alkotások jelentőségét, és haladó társadalmi hatását, amelyek hazánknak a szovjet hadsereg által való felszabadítása után jöttek létre. Az elmúlt időszakra visszatekintve büszkén mondhatjuk, hogy kulturális téren is nagy eredményeket értünk el, irodalmunk és művészetünk figye­lemreméltó sikereket aratott. Az olyan művészi alkotások, mint a Krónika, Falu a hegyek között. Darázsfészek, Válaszúton, Hidak Ke­let felé, Plávka, Lajčiak, Kostra, Mi­halik és mások költeményei elválaszt­hatatlanul összefüggnek népünknek, az új élet alkotójának hősies tettei­vel. Művészeink tanultak ezekből a mű­vekből, amelyeket a nép olvasott és megszeretett, megtanulták, hogy be­vigyék az életbe, alkotásaikba, a szocialista művészet olyan alapvető elveit, mint a forradalmi igaz hűség, emberi érzéseket, természetességet és ezenfelül a szociális kérdéseket is. Az irodalomnak igazhűnek kell len­nie, elsősorban az új embert, munká­sainkat, az újítókat, mérnököket, tanítókat kell látnia, akik becsben tartják közös jólétünket és jelenünk gyarapításán dolgoznak. Üj munkásunknak, az osztályöntu­datos, szociálisan biztosított munkás­nak semmi köze sincs a nyomorban és kizsákmányolásban meggörnyedt volt proletárhoz. íróinknak látniok kell új parasztjainkat is, az EFSZ elnökét, a mezőgazdasági tudomány ismerőjét, a kiváló szervezőt, a szülőhelyén nagy tekintélynek örvendő embert. Termé­szetesen az írónak bírálnia is kell. Éles tollával el kell ítélnie mindazt, vagy mindazokat, ami vagy akik fé­kezik a szocializmushoz való előre­haladásunkat. Ezzel kapcsolatban meg kell mondani, hogy még a közelmúlt­ban a művészi alkotás terén ártalmas volt a tények szépítése, ma még job­ban árt a tények bárminemű befeke­títése, értéktelenítése és lebecsülése. A valóság ilyen szemlélete kiútnélküli hangulatokra, a szocialista távlatok elvesztésére vezet. Pártunk szilárd bizalommal volt, van és lesz a pártos írói szó iránt, akkor is, ha a viharos hullámok időn­ként iszapot hoznak felszínre és a za­varos vizeken egyesek népünk szilárd­ságának megingatására fognak töre­kedni. Bizalmunkat jogossá teszi íróink szilárd állásfoglalása abban a kérdésben, amelyet méltán tekintünk a nép iránti hűség próbakövének — vagyis a Szovjetunió iránti viszo­nyunkban. Az ideológiai szilárdság próbája ép­pen az SZKP XX. kongresszusát köve­tő időszak volt a párton belüli vita idején, valamint a lengyelországi és magyarországi eseményekkel kapcso­latban. Mondjuk meg nyíltan, hogy az, ami a magyarországi ellenforradalmi kísérletet megelőzte, bizonyos mér­tékben befolyással volt egyes íróinkra és egyes folyóirataink hasábjain hely­telen, liberalista tendenciákkal telt, a problémák és az osztályálláspont szubjektivista megközelítését feltéte­lező cikkek jelentek meg. Az említett homályos pontok ellenére a magyar­országi ellenforradalmi események, a = Ä 1„ f Ä„ , , . . . „ kommunista párt elleni dühödt uszí­?*.» P. ® leténe k. f harCán a A k * bráz o" tás ahhoz vezetett, hogy az írók túl­lása a kommunista eszmeiség és pár- nyomó többsége sz iiárdan a párt állás­9' pontja mellé állott és nem kevés író Ezért szembeszállunk azokkal a olyan jelentős költeményeket, tárcá­helytelen, ártalmas értékelésekkel, kat, leveleket és nyilatkozatokat tett amelyek mindent elutasítanak kultú- közzé, amelyek megmutatják a szlo­ránkban, irodalmunkban és művésze- vák irodalom egészséges erőit, s azt, tünkben, elutasítjuk azért, mert ezek hogy ezekre a párt szilárdan támasz­a művek is abból a legőszintébb tö- kodhat. rekvésből indultak ki, amellyel e mű- Az írók előtt felelősségteljes fel­vek alkotói minden erejükből hozzá- adatok állanak. Hisszük, hogy az írók járulni akarnak az új élet építésé- műveikkel és politikai állásfoglalásuk­hez. kai még szilárdabban a szocialista Pártunk az SZKP XX. kongresszu- jövő pozícióin fognak állani: a muri­sának következtetéseiből kiindulva, kásosztály, dolgozó népünk pozícióin, elvi álláspontját az irodalom kérdé- Éppúgy, mint az irodalomtól, a ze­seiben és annak irányításában a CSKP nei, képzőművészeti és filmalkotástol. Központi Bizottságának a csehszlovák az építészettől, a színháztól és népi írók II. kongresszusához intézett leve- művészi alkotástól is megköveteljük, lében szögezte le. A pártnak e levél- hogy műveiket társadalmunk szükség­ben kifejtett álláspontját a kulturális letei számára alkossák, és művészi életünknek valamennyi A beszámoló megállapítja, mily szakaszán végzett munka és alkotás nagy hozzájárulást jelent a három eszmei irányelvének tartjuk a jelen- eredeti szlovák opera és más művek, legi időszakban. Bírálja, hogy hiány van a LUT együt­Az írónak, a művésznek alkotásá- tesei számára írt dalokban, amelyeket val, egész közéleti tevékenységével az egész nemzet énekelne. A besza­szilárdan egybe kell forrnia népünk "">10 .megállapítja a szlovák film le­a í , . , . ••• „ „„„„t.u, maradasat is az 1956-os évben. A part életével a jobb jövőért, a szocializ- & filmmüvészettől i s elvárja - mond­musért vívott harcában. j a a beszámoló —, hogy több és olyan Ha a kommunista író alkot, első- filmeket alkosson, amelyeknek haladó sorban fel kell tennie a kérdést: Mit gondolatai és maqasfakú művészi és kit szolgál művészi alkotásom? Se- színvonala megragadják az emberek gítem-e munkámmal népem előreha- gondolatait és szívét és hatékony mó­ladását gazdasági, kulturális vagy ďon segítik a szocialista haza örven­politikai kérdéseinek megoldásában? detes és lelkes építését Szocialista rendszerünk megszílárdítá- Hasonlóképpen színházainktól is sát szolgálja-e müvem, segít-e bizal- több mai tárgykörű színművet vár, mat kelteni a párt iránt, segítséget mivel színházaink is a nép szocialista nyújt-e a hazaszeretetre való neve- nevelésének eszközei és korszerű lésben, valódi képét adja-e népünk tárgykör nélkül e küldetésüket nem törekvésének és munkájának? És ha teljesíthetik. ezt a követelést támasztjuk a művé- A továbbiakban a beszámoló képző­szettel szemben, meg vagyunk győ- művészetünk, a népi művészi alko­ződve arról, hogy a szocialista realiz- tás fejlődésével foglalkozik és különö­mus társadalmi hatása a legnagyobb, 1 gen kiemeli a SĽUK és a Lúčnica mert megjeleníti az egész embert, az együttese érdemeit. A beszámoló további része a szlo­vák nemzeti szervek jogkörének bőví­tésével foglalkozik. Hangsúlyozza, nem véletlen, hogy ma került sor a decentralizáló intézkedésekre és a szlovák nemzeti szervek jogkörének bővítésére. A népi demokratikus rend­szer fennállása óta eltelt években két­ségtelenül megszilárdult a köztársa­ság, Szlovákiában felszámoltuk a re­akciós államellenes pártokat, mint pl. a demokrata pártot, az SZLKP IX. kongresszusa pedig ideológiai téren elítélte a burzsoá nacionalizmust. Az' állam- és közhatalom centrali­zálásának és decentralizálásának kér­déseiről sem intézkedhetünk mindig egyformán. Van olyan helyzet, pl. há­ború idején, vagy pedig erős belső ellenség veszélyekor, midőn elenged­hetetlenül szükséges az államhatalom szigorú centralizálása. Másrészt vi­szont a szoros központosítás veszélye mindig abban van, hogy elburjánzik és túlméreteződik a népi szervek kezdeményezését elfojtó bürokratikus apparátus. A széleskörű decentralizálás veszé­lye csak abban mutatkozhat, hogy a helyi érdekeket az állami érdekek elé helyezik. De itt van a párt és szer­vei, melyeknek biztosítaniok kell egy­részt nemcsak a tömegek széleskörű kezdeményezésének fejlesztését, még­pedig a helyi szükségletek kielégíté­sének szempontjából is, hanem más­részt biztosítaniok kell azt is, hogy egyidejűleg az országos érdekeket is szem előtt tartsák. Nagy szerep hárul a pártra a nem­zeti bizottságok tevékenységének irá­nyításában. A nemzeti bizottságok a párt legfontosabb összekötő kapcsát képezik, melyek biztosítják a pártnak és a köztársaság lakosságának kap­csolatát. A nemzeti bizottságok közvetítésé­vel tízezrek vesznek részt az állam­hatalom gyakorlásában. Szlovákiában 1954-ben összesen 45 663 nemzeti bi­zottsági tagot választottak meg. A nő­bizottságokban, a helyi nemzeti bi­zottságok legközelebb álló aktíváiban több mint 35 ezer nő fejt ki tevé­kenységet. Az utcabizottságokban, stb. összesen 9803 tag dolgozik. Ezenkívül több mint 63 ezer lakos vesz részt közvetlenül a nemzeti bizottság mun­kájában, mint az állandó albizottsá­gok és egyes szakosztályok és igaz­gatási szervek aktivistái. A decentralizálás célja nemcsak a jogkörnek és felelősségnek alsóbb szervekre való-átruházása, és a lakos­ság részvétele az állaimgazgatásban, a nemzeti bizottságok feladatainak szervezésében és teljesítésében, ha­nem az államapparátus egyszerűsítése és olcsobbá tétele, továbbá a dolgo­zókkal való szoros kapcsolat meg­teremtése is. A nemzeti bizottságoknak az állam­hatalom decentralizálásával kapcso­latos feladatai elég nagyok. A beszá­moló felsorolja a nemzeti bizottságok új feladatait az iskolaügy, a mezőgaz­daság, a kereskedelem, a begyűjtés, a gépkocsiforgalom, a közszolgálatok szakaszán. A jogkörnek a nemzeti bi­zottságokra való átruházásával Szlo­vákiában 4761-gyel csökken a köz­ponti hivatalok dolgozóinak létszáma, ebből 2510-nek a nemzeti bizottságok tanácsainak végrehajtó szerveit kell megerősítenie. A párt, a nemzeti bizottságok és a Nemzeti Front szervezetei komoly feladat előtt állanak. Ezt a feladatot a nemzeti bizottsági választások je­lentik. Ma már leszögezhetjük, hogy a választások előtti előkészület nagy segítséget nyújt a nemzeti bizottsá­gok választószerveinek. Annak ered­ményeképpen, hogy a pártszervek és a nemzeti bizottságok az agitátorok­nak, a Nemzeti Front bizottságainak és választási bizottságoknak közvetí­tésével naponta szoros kapcsolatot tartottak fenn a lakossággal, sok ér­tékes megjegyzést és javaslatot kap­tak a nemzeti bizottságok és általában az államhatalmi szervek munkájának megjavítására vonatkozóan. Jelenleg fontos, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül az említett javaslatokat és megjegyzéseket. Mindenütt érvényesítsük a párt vezető szerepét Köztársaságunk szocialista építésé­ben csak azért érhettünk el gyönyörű eredményeket, mert a széles népi tö­megek mozgalmát pártunk, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja irányította. A dolgozók minden törekvése pártunk vezetésével egy célt követ — a szo­cializmus felépítését hazánkban. Annak érdekében, hogy a kommu­nista párt teljesíthesse vezető szere­pét, meg kell teremtenünk tagjainak ideológiai egységét, amint ezt pár­tunk alapszabályzata előírja. A párt­tagok kötelessége nemcsak egyetérte­ni a határozatokkal, hanem mindig és mindenütt védelmezni a párthatáro­zatokat, következetesen küzdeni értük. Csehszlovákia Kommunista Pártja helyes és forradalmi következtetéseket vont le az SZKP XX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozataiból. Pártunk és népünk megértette ezeket a következtetéseket és még szoro­sabban felzárkózott a CSKP KB és a köztársaság kormánya köré. Ennek el­lenére azonban látnunk kell, hogy az írók, újságírók, főiskolai tanárok és diákok köréből egyes párttagok és pártonkívüliek helytelen politikai né­zeteket vallottak a jelenkori nem­zetközi fejlődés és pártpolitikánk egyes alapvető kérdéseivel kapcsolat­ban, sőt pártellenes jellegű nézetek is felütötték fejüket. Az SZLKP KB iro­dája foglalkozott e ténnyel, valamint a kerületi konferenciák számos kül­döttének kérésére Ondrej Pavlík párt­ellenes fellépésével, s a Kultúrny 21­votban megjelent cikkeivel, valamint más elvtársak helytelen megnyilatko­zásaival is. Az SZLKP KB irodája határozatának értelmében bizottság létesült, amely megállapította, hogy Ondrej Pavlík pártellenes tevékenységet feit ki. Pártellenes tevékenységének lénye­ge abban van, hogy nem értett egyet a párt ama határozataival, amelyek az SZKP XX. kongresz­szusa eredményeinek saját viszo­nyainkra való alkalmazására vonatkoz­tak, továbbá az országos pártkonfe­rencia határozataival, valamint a legfelső pártszervek egyéb döntései­vel. Az SZLKP KB irodája felszólította Ondrej Pavlikot, hogy gyakoroljon (Folytatás az 9, oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom