Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)
1957-04-26 / 115. szám, péntek
Az Ifjúsági Gáton teljesítik feladataikat Már hírt adtunk arról, hogy az Ifjúsági Gát dolgozói határidő előtt akarják befejezni a villanyerőmű építését. Képünkön a 2. számú turbina szerelőit láthatjuk, akik mielőtt munkához látnak pontosan megbeszélik a teendőket. Felajánlásukat eddig sikeresen teljesítik. F. Kocian felvétele Neve összefügg a község és a szövetkezet építésében elért eredményekkel ip űry Ernőt, a Gútai Helyi il Nemzeti Bizottság alelnökét nem könnyen elérhető célok, gondolatok foglalkoztatják. Mint ismeretes, ebben a hatalmas kiterjedésű és 12 ezer lelket számláló községben a közös szövetkezeti gazdálkodás 4500 hektárnyi területe mellett még csaknem 1700 hektáron, 1070 kis- és középparaszt egyénileg gazdálkodik. Hogyan kiszélesíteni a szövetkezet taglétszámát, miképpen megnyerni az egyénileg gazdálkodókat? Ez most a soron levő legfőbb feladata a HNB-nek. Mindenesetre nem közömbös ez a kérdés a HNB számára. Különösképpen azért - nem, mivel a mezőgazdasági termelés növeléséhői vün szó. A helyi szövetkezet ezen a téren jó példával jár elöl; A helyes munkaszervezéssel és az érdem szerinti jutalmazás érvényesítésével az utóbbi évek folyamán lényegesen növelték a termelési eredményeket. Csakhogy... A HNB alelnöke, akinek éppen a mezőgazdaság tartozik a hatáskörébe, ezzel kapcsolatosan kijelentette: Eredményei vannak EFSZiinknek. Sajnos, ezek még nem váltak közkinccsé a faluban. Ezután azon leszünk, hogy a nemzeti bizottság tagjain keresztül elmélyítsük a tömeg szervező- és nevelőmunkát, arra serkentjük az EFSZ tagjait, hogy elsősorban ők, mindannyian váljanak a nagyüzemi termelés népszerűsítőivé. Ez lesz egyénileg gazdálkodóink meggyőzésének egyik leghatásosabb módszere. Egyebek mellett — a helyi pártszervezet segítségévet — az agitációs központ vezetősége a „Falunk a múltban és ma" argumentációs anyag összegyűjtésén fáradozik. Ez a szemléltető anyag így egy csokorba kötve tükörképe lesz a jobb, emberibb életért harcoló község dolgozói harcának s elmondja azt is, mennyivel különb, gondtalanabb és gazdagabb lehetne az egyénileg gazdálkodók élete, ha ók is a korszerű nagyüzemi gazdálkodást választanák. / Ä szövetkezet kiszélesítésének kérdéseit megtalálhatjuk a KNB új választási programtervében is, melyekért azok fáradoznak, akiket most a nyilvános népgyűléseken a lakosság az új nemzeti bizottságba jelöl. A jelöltek között szerepel Fűry Ernő neve is, akinek eddigi munkássága szorosan egybe van kötve a községben eddig elért eredményekkel, a szövetkezet fejlődésével. A lakosság és választókörzete polgárai ezért jelölték ismét a helyi nemzeti bizottságba. — th — íw Turcsik Istvánnal, EGY HARCOS KOMMUNISTA éLetútffi Hektáronként 350 mázsa cukorrépát akarnak termelni Ismeritek Cehlárik Józsefet és Modróczky Jánost? Ha nem, akkor be kell mutatnom őket. Ezek az elvtársak mezei munkacsoportvezetők a feketenyéki EFSZ-ben. Nemrégen rendkívül fontos megbeszélés folyt le az EFSZ-ben. Arról tárgyaltak, hogy náluk is lényegesen növelni kell a cukorrépa hektárhozamát. S meg is egyeztek. A terv szerint minden egyes hektáron 276 mázsa cukorrépát kellene kitermelniök. Ilyen a terv. A valóság azonban más is lehet. Szót kért Kellner Lalos elvtárs, a szövetkezet agronómusa és ezt mondja: — Ha csak valamivel is jobban igyekszünk, akkor könnyen elérhetünk 350 mázsát is hektáronként. A csoportvezetők egyetértettek vele. Két munkacsoport fog egymás között versenyezni a hektárhozam növeléséért. A szövetkezet vezetői tudomást szereztek az EFSZ-ek III. országos kongresszusán elfogadott felhívásról is, amelyet a kongresszus résztvevői a cukorrépatermesztőkhöz intéztek. Erre a felhívásra azzal válaszolnak, hogy cukorrépából a tervezettnél magasabb hektárhozamot akarnak elérni. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta. Az idén jobb termést akarnak a tavalyinál Az őrösi szövetkezetben jól megy a munka. Elvetették a tavaszi kalászosokat, befejezték a cukorrépa vetését. Szépen fejlődnek a dohánypalánták is. Juhász Bertalan és Kovács József gondozzák a palántákat, naponta rendszeresen öntözik. Tavaly a dohánytermelés eléggé gyenge volt. Ez idén jobb termést akarnak elérni. Vállalták, hogy 180 mázsa dohánnyal többet termelnek, mint tavaly. Horosz Arpád, Őrös. ezzel a harcos múltú, Jászón és környékén is jól ismert kommunistával a járási pártbizottságon találkoztam. Ismeretségünk már nem újkeletú. Néhány esztendővel ezelőtt, a szövetkezeti mozgalom első éveiben sokat jártunk együtt a járás községeiben, hiszen ő nemcsak a múltban tudta, mi a kötelessége a kommunistának. Akkor ugyan jóval nehezebb volt a sok viharral, az úri spekulációval szembeszállni, de ahogyan ő is mondotta, nem azért kommunista, hogy visszahőköljön a nehézségek előtt. És ezt vallja ma is! így gondolkodott akkor is, amikor a párt az EFSZ-ek megszilárdításának nagy munkájára szólította fel tagjait. Azokban az időkben bizony alig volt éjjelenappala. A hosszú estékbe nyúló beszélgetések a falu népével, a sok gond, no meg a régi szenvedések nyomai már próbára tették az egészségét, felőrölték erejét. De nem csoda, hiszen a hatvan esztendőből csak annyi évet élt emberhez méltóan, amennyit két kézen könnyen meg lehet számolni. A többi örökös küzdelem a megélhetésért, az elnyomottak jogaiért. A párt azonban nem feledkezik meg hű katonáiról. A járási pártbizottságon most olyan munkaköre van, melyet 60 éve ellenére is megerőltetés nélkül tud betölteni. Megérdemli ez az ember az elismerést. Nem dicsekvő termésiet, s ha a kapitalista-földbirtokos rendben kifejtett munkásságáról beszél, bár sok minden fűződik nevéhez, mindig a pártot, a közösséget helyezi előtérbe. Sokoldalas könyv megtelne, ha részletesen le akarnók írni azt a történetet, melyet Turcsik elvtárs elmondott a jászói kommunistáknak az urak ellen folytatott kitartó harcáról. Ez az írás tehát csak egy-egy kiragadott eseményt szándékozik a történtekhez hűen visszaadni. Jászón a földbirtok jórésze a papság és az egyház kezén volt, & ezek élvezték a dolgozó nép verejtéke árán előteremtett „földi" javakat. A dolgozók verejtékével áztatott föld igen „mostoha" volt megmüvelői iránt. Persze a kommunisták ezt másképp magyarázták. Mert nem a föld bánt mostohán a szegény néppel, hanem a birtoklói. Szűkös volt az élet, üres volt a kamrája a cselédségnek. Még jobban kongott az ürességtől azoknak a kamrája, akik még a nagybirtokon sem kaptak munkát. Ezeknek jórésze, mint kommunista, megkapta a „megbízhatatlan" jelzőt, s az égvilágért sem kaptak sehol munkát. De nemcsak a kommunistáknak jutott osztályrészül a munkanélküliség, volt Jászón jóegynéhány olyan munkás, aki igen nagy nélkülözésben élt. Ezekért a nyomorgókért szállt síkra Turcsik elvtárs kommunista csoportja 1932-ben, amikor már szinte elviselhetetlenné vált az élet, a nyomor. Hogyan dolgozhattak a kommunisták, hiszen örök zaklatásnak, üldözésnek voltak kitéve? Ez igaz és azt is tudták, hogy az uraktól nem Újjáéledt iparág Brezovában valamikor virágzó bőrcserzőipar volt. A háborús években beállt 'hanyatlás után ez az iparág már nem éledt újjá. Csak a közelmúltban helyezték üzembe itt az új bőrcserző üzemet, amelyben munkalehetőséget találtak Brezová gazdag tapasztalatokkal rendelkező szakemberei. Az új üzem évente kétmillió négyzetméter bórt készít el feldolgozásra. Képünk az új üzemben készült. V J. Teslík (ČTK) felvétele várhatnak semmi jótettet, mégis az összefogás és a lankadatlan küzdelem jeléül 1932. telén egy kérvényaláírási mozgalmat szerveztek a munkanélküliek körében, gondolva arra, ha munkalehetőség nincs, legalább gyorssegély útján segítenek a nagy családokon. A kérvény még ma is megvan a járási nemzeti bizottságon. Az alábbi szöveget szószerint az eredetiből másoltam le: JÄRÄSI HIVATALNAK MOLDAVA NAD BODVOU Mi alulírottak, Jászó község munkanélküliéi kérjük, hogy utaltassék ki részünkre is állani! segély a népjóléti minisztérium élelmezési alapjából. Indítson meg a járás a községben szükségmunkálatokat, hogy munkához jussunk. Kérelmünket azzal indokoljuk, hogy már hosszabb idő óta munka nélkül vagyunk és ennek következtében éhség- és nyomorban tengődünk családunkkal együtt. Kelt Jászov községben, 1932. január hó 22-én. A kérvényt huszonötén írták alá, túlnyomórészben kommunisták. Elrettentő, milyen keserves lehetett az élet, amikor az egészséges, munkát szerető embereknek így kellett megalázkodniok az urak előtt. De mit tehettek mást, az éhes gyerekszáj várta a betevő falatot. Ráskai István tizedmagával tengette életét munka nélkül. Cservenyák György 7 gyerekkel várta, mikor kerül a házhoz néhány fillér, hogy a legszükségesebbet, a mindennapi kenyeret megvehesse. Az urak nyújtotta „segítség" azonban olyan „nesze semmi, fogd meg jól"-féle alamizsna volt. Turcsik elvtársék azonban még ezek után sem adták fel a harcot. Az urak elleni gyűlölet, a kézzelfogható nyomor még írikább összekovácsolta, kitartóbbá tette őket. A sok sikertelen próbálkozás után a harcnak más formáját választották. Községi választásra készült a falu népe 1932-ben. A kommunisták minden tevékenysége most arra irányult, hogy a község élére kommunista bírót válasszanak. Turcsik István a többi kommunistával együtt elhatározta: „Legyen, ami lesz, de megmutatjuk, hogy Jászón kommunista bírót választunk." Tudatában voltak, hogy ezzel ugyan nem dönthetik meg a rendszert, de ha sikerül tervük, nagy arculcsapást kapnak a földbirtokosok, s a falunak is nagy befolyása lehet a nagyobb kenyérért való harcban. A kommunisták szívós munkája nagy hatással volt a falura, s a párt úgy megerősödött, hogy a kizsákmányolók hada szinte megriadva kapkodott fűhöz-fához, féltve pozícióit. A csendörök is egyre sűrűbben „látogatták" a kommunistákat. Turcsik Istvánnál fordultak meg legtöbbször. A harc azonban engesztelhetetlent folyt, s a kommunisták egy jottányit sem engedtek elhatározásukból. Egyik nap egy pap kereste fel Turcsik Istvánt. Szép szavakkal kezdtq, kérte Turcsik elvtársat, hagyják abba. az egész dolgot, majd ők segítenek az éhezőkön, a szenvedőkön. Turcsik elvtárs kitartott a párt álláspontja mellett még akkor is, amikor az „isten szolgája" fenyegetőzni kezdett, mondván: „Az Ür színe előtt is felelni kell majd azért, hogy békétlenséget csinálnak a faluban, hiszen az írás is mondja: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat". (Különösen értelmezték a papok ezt a tanítást.) S mivel Turcsik elvtárs másképpen, helyesen értelmezte e mondást s tudta, hogy az urak, ha a munkásság jogos igényeit követeli, a pokolba küldenék a szegényembert — nem állt kötélnek. Ami ezután következett, az már az urak félelmének a netovábbja. Háromezer koronát számolt le az asztalra a „látogató". Turcsik elvtárs meg sem rezzent és tagadólag intett a fejével. „Nem kell a júdáspénz, még ha éhenhalunk sem engedünk." A háromezerből végül is 30 ezer lett, bár nagy szédítette de Turcsik elvtársat — nyomorban élt — nem meg az urak pénze. Kommunista volt, nem árulta el osztályát. Viszont a szívós harcnak, a kommunisták összefogásának meglett az eredménve: 1932ben Jászón kommunista bírót választottak. Sok víz lefolyt azóta a Dunán és még sok-sok harcos, viharos esztendőt kellett átvészelniök a jászói kommunistáknak, a jászói munkanélkülieknek. De nem csüggedtek el, s a maguk igazából nem engedtek az égvilágért sem, mert érezték és bíztak benne, eljön az ideje, amikor majd leszámolnak az urak siserehadával,. megszűnik a munkanélküliség, új élet kezdődik. Tizenkét esztendeje, hogy Jászón is megszűnt a mindennapi nyomor .és megkezdődött az új, szabad élet. Turcsik István is, mint a többi kommunista, új erővel látott munkához, mert tudta, hogy a harc az új életért nem szűnhet meg egy csapásra a felszabadulással. Ez a harc ugyan már örömtelibb, hiszen a szebb életért nemcsak a kommunisták, hanem az ország becsületes dolgozó népe egy emberként küzd. Boldogan beszél Turcsik István is falujáról, amelyben már meghonosodott és mély gyökeret eresztett a szövetkezeti gazdálkodás. Csinosodik a falu, amit az bizonyít a legékesebben, hogy 1948. óta csaknem 40 ház épült. A volt munkanélküliek a közeli városokban, gyárakban megtalálták a legfontosabbat, az élet alapját, ami után évek hosszú során vágyódtak: az állandó munkalehetőséget. A helyi téglagyárban is sokan dolgoznak. Itt is könnyebbé válik a munka, évről évre egyre korszerűbb gépeket állítanak be. S hogyan él Turcsik elvtárs, a régi harcos, akit azokban a keserves időkben oly sokszor riasztottak fel álmából a mogorva csendőrök, s nem telt el egyetlen olyan esztendő sem, hogy ne kellett volna 'magába szívnia a börtön áporodott, dohos levegőjét. Szerény ember, inkább másokról szeret beszélni. De ha már beszéltünk a múltjáról, hadd szóljunk egyet-mást jelenéről is. Régi vágya: egy kis családi ház, boldog családi fészek. Nem álom ez már a mi hazánkban egyetlenegy dolgozónak sem. A sok-sok ezer új ház között felépült Turcsik István kétszobakonyhás, fürdőszobás lakása is. Lányával lakik együtt, akinek a férje, Klein Albert most végzi főiskolai tanulmányait. Van mindenük, nem szenvednek semmiből sem hiányt. Erre igen büszke Turcsik elvtárs, de még büszkébb arra, hogy a jómód ma már minden jászói családban nem csupán ritka vendég, hanem meghonosodott mindennapi dolog. Hát hogyne élne jómódban a falu, amikor a szövetkezetben a tagok 19 koronát kaptak a múlt évben munkaegységeikre. Az idén 20 koronában állapodott meg a tagság. És megvan a biztosíték arra, hogy az év végén sem csalódnak, mert igen dolgos ám Jászó népe! De nem csupán pénzről beszélhetünk, hiszen úgy, mint hazánk más szövetkezetében, a jászóiban is megvan a természetbeni jutalmazás. Turcsik István öccse, József, a szövetkezet kocsisa egész esztendőre 30 mázsa gabonát és 12 ezer koronát kapott. Számos példát hozhatnánk még fel, hiszen az említetteknél nagyobb jövedelmet elért családok száma sem ritkaság a szövetkezetben. Ogy hisszük azonban, ez is elég ahhoz, hogy össze tudjuk hasonlítani Jászó múltját és jelenét. No meg ez az írás, Jászó kommunistái harcos múltjának kis töredéke fényes bizonyítéka annak, hogy a kommunisták összefogása, az igaz ügyért folyó harca tűzön-vízen át is győzedelmeskedik. Turcsik István sem felejti el soha az 1932-es esztendőt, a bíróválasztást, hiszen ez az év volt a jászói kommunisták „tűzkeresztsége", amikor kipattant a nagy erőt jelentő kis szikra és minden úri spekuláció ellenére győzött a falu, győztek a kommunisták. MÉR Y FERENC
