Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-25 / 114. szám, csütörtök

/asnwndíkäm 1939 tavasza volt. A Sárospa­taki Református Gimnázium paraszt­származású diákjai irigykedve néztek az angol internátus növendékeire, akik minden anyagi gond nélkül távoztak az iskolából szép bőröndjeikkel gaz­dag szüleikhez. A konviktus szegény diákjai is hazautaztak, csakhogy a va­káció legkellemesebb napjait, a hús­véti, pünkösdi és karácsonyi ünnepe­ket nem szüleiknél, hanem idegen fa­luban, mendikációban töltötték. A diá­kok tanulmányi eredményeik szerint választottak mendikációt. Nagy volt ám a versengés, mert voltak helyek, mint például Szerencs, ahol a mendi­káns félkézzel kényelmesen megkere­sett 100—120 pengőt, de volt olyan falu is, ahonnan még húszat sem vitt haza. Harvas Józsi, egy harmadikos kis­diák először készült mendikálni. Apja két évvel azelőtt halt meg hosszú be­tegség után. Nem volt pénzük a gyó­gyíttatásra. Jóska tandíját a főiskola teológusai vállalták magukra, mert ö volt az iskola legszegényebb diák­ja. Igen ám, de öltözködnie is kellett. Özvegyen maradt édesanyjának pedig egy garasa sem volt. Férje halála után már a kamatot sem tudta fizetni a banknak a kölcsönért, amit építkezésre vettek fel. Örült tehát, mikor tizenkét éves fia megírta, hogy pénzt megy keresni. — No, hová mégy mendikálni, fiam? — kérdezte Jósfcát, mikor ez húsvét hetében, széltől kipirult arccal beállí­tott. — Naa'i- és Kisdobronyba. Oda osz­tottak be, és azt mondták, hogy az ügyes mendikáns ott szépen kereshet. — Csakhogy ilyen rossz időben el­kelne a kabát is. Ebben a foltozottban hogyan engedjelek el ? De sok gondja is volt Jóska any­jának. Az apjától maradt ruhákat, in­geket már mind átcsinálta neki, a maga részére pedig már né,gy éve semmi újat nem vett. A szegénység állandó vendég volt házukban. A két gyermek iskoláztatására már ráment az a kis szőlő is, ami férje után ma­radt. De inkább nem evett rendeden, megvont magától mindent, csakhogy gyermekei tanulhassanak, hogy jobb sorsra jussanak, mint ő. Jóska tehát foltos kabátban indult útnak Nagydobronyba. A vonat­költséget a szomszédoktól kérték köl­csön. Az ünnepek után, mihelyt Jóska hazajön, visszaadják. Jóskának útközben állandóan a vers 'járt az eszében. Elmondta magában talán százszor is, nehogy szégyent valljon. A nagy faluban egymás mellé épített kisablakos, világossárgára, vagy világoskékre meszelt házacskák néztek az utcára. Tapasztott tornácuk felett itt-ott még látni lehetett a rúdra akasztott kukorica-csöveket. Az udva­ron félig meztelen parasztok mosa­kodtak, készültek a templomba. Jóska megállt a parókia előtt. Az utcán a gyerekek csoportjai jár­dogáltak ünneplőbe öltözve. Bent a parókián vendég volt. Egy fiatal te­ológusa, aki legátusnak jött ide, és jó borocskával erősítgette magát az el­következő prédikációra, nehogy lám­palázt kapjorf a tömeg láttára. Sze­gényes ruháján meglátszott, hogy ó sem kedvtelésből ül itt, hanem a szegénység küldötte. — Hát te mit keresel itt, öcskös? — kérdezte a pap, mikor Jóska a szobába lépett. Nagy pocakjáról és kövérkés mosolyáról Jóska mindjárt ráismert a falu lelkiatyjára. — Én vagyok a mendikáns, tiszte­letes uram — válaszolta hangosan. Hogy szavának nagyobb súlyt adjon, elővette az iskolából kapott írást is. — Hadd csak, öcsém, most nincs rá idő — mondotta hirtelen, mert közbeh megkondult a harangszó. A legátus bortól kipirosodott arccal fi­gyelte a papot, amint felvette palást­ját. Közben még hörpintett egyet po­harából. Kabátja zsebéből elővette a prédikációt s mégegyszer átfutotta. Mikor a harmadikat húzták, mindhár­man kimentek az udvarra és a temp­lomba indultak Jóska a karzaton, a kántor mellett foglalt helyet. Innen figyelte az istentiszteletet és a legátus • akadozó beszédét. A templomból kifelé menet egy tíz­éves fiúcska szegődött Jós!:a mellé, a harangozó fia. — Én kísérlek majd házról házra. Gyere, kezdjük a felvégen — mondot­ta. A templom előtt egybegyűlt, ünnep­lőbe öltözött férfiak még nem mentek haza. Az időjárásról, a legátus pré­dikációjáról, a végrehajtókról beszél­gettek. Jóska és Jancsi, a harangozó fia a falu szélére siettek. A legelsi ház ajtaján bekopogtak és választ sem várva beléptek a pitvarba. Szegényes bútor, döngölt földű padló fogadta őket. A háziasszony az ebédet készí­tette. — Harvas József vagyok, a mendi­káns, mutatkozott be Jóska és rákez­dett versére. Közben a család többi tagjai is bejöttek az udvarból, hogy meghallgassák a mendikálást. — E boldog jutalmat méltán el­nyerjétek, Ezt kívánom néktek, kegyes keresz­tyének! — fejezte be hangosan Jóska. Húsz jillért nyomtak a markába, amit örömmel csúsztatott zsebébe. Az első húsz fillér szinte -melegítette a zse­bét. Amikor az utcára lépett, édes­anyjára gondolt, aki biztosan most ül ebédhez. Sietve, szinte szaladva járt egyik házból a másikba és a verset gondolkozás nélkül fújta. — A tojást is elfogadod, fiam? — kérdezte Jóskát az egyik házacskában lakó özvegyasszony. — Igen — felelte Jóska, habár nem. tudta még, mit fog a nyers tojással kezdeni. Így gyűjtött össze ebédig 6 pengőt és 30 tojást. Volt olyan ház is, ahol egy fillér sem akadt, és to­jást adtak pénz helyett. — Ide ne menjünk, itt egy fös­vény nagygazda lakik — mutatott egy szép magas házra Jancsi. Karácsony­kor sem adott semmit a legátusnak. Ebben meg egy gőgös gazda lakik -» súgta, amikor bekopogtak egy másik ház ajtaján. Éppen asztalnál ült a család, ebédeltek. Jóska itt is elmond­ta a verset és várt. — Hát a te apád kicsoda? — kér­dezte a ház ura gőgösen. — Már két éve meghalt. — Hm, hát akkor minek jársz is­kolába? — Tanulni — válaszolt Jóska sietve, már igen nagy mehetnékje volt. Hi­szen sok ház maradt még hátra. — Adjál csak a mendikáns úrnak egy lángost — szólt a gazda lányá­nak. — Köszönöm, nem. vagyok éhes — válaszolta Jóska, csakhogy mondjon valamit zavarában. A gazda, aki a fplu leggőgösebb embere volt, most is kitett magáért. Egy ezüst pengőt vett ki a mellény­zsebéből. Jóskára pillantott, aztán az ezüstpengőre, mintha gondolkozna. A kis mendikáns várakozva nézett hol a gazdára, hol Jancsira, aki kö­nyökével nógatta, hogy gyerünk már. — Te meg mondd meg apádnak, meg mindenkinek, hogy én egy pengőt ad­tam a mendikánsnak, a legátusnak meg ötöt, fordult Jancsihoz és az ezüstpengöt Jóska elé hajította. A kis­fiú arcát felgyújtotta a szégyen, olyan volt mint a pipacs. Szemét lesütötte, lába reszketett. Az ezüstpengöt Jancsi kapta fel a földről. Jóska nagyon jól tudta, hogy a mendikálás nem más, mint koldulás, de ezt most érezte a legjobban. — No, milyen finnyás legényke — hallotta a gazda szavát elmenőben Jóska. Legszívesebben hazaszaladt vol­na az édesanyjához, hogy ne kelljen ilyen megalázást eltűrnie. De azért csak ment tovább, mert kellett a pénz a ruhára. Este megszámlálta a kere­setet. 30 pengőn felül volt, ezenkívül 80 tojást gyűjtött össze. Keresetéből Jancsinak is adott 3 pengőt. Ez olyan boldog volt, hogy mindjárt eldicse­kedte apjának, anyjának, kistestvéré­nek, hogy milyen szép bicskát vesz érte. Nagy volt azonban a csalódása reggel, mikor nem találta pénzét a zsebében. Édesanyja vette ki onnan, mert nagy volt a család, s minden fil­lért, ami a házban volt, számon tar­tottak. Másnap, az öntözködés napján még két kisebb falut járt be Jóska. Az aprítotok lován taposta a falvak közt futó sáros mezei utat. Irigyked­ve nézte a locsolkodó fiúkat, akik az elmúlt húsvétok emlékét idézték fel benne, mikor még gondtalanul járt — szappanos vízzel —' meglocsolni a falubeli lányokat. Most már 12 éves és maga keresi meg a ruhára valót. Zsbében vagy 50 pengő volt már, cMpa aprópénz, mely között csak itt­ott akadt egy-egy ezüst pénz. A sok pénz szinte húzta a zsebét, a táskája pedig tojásokkal volt tele, — Hej, de fog örülni édesanyám — gondolta magában. Este mégis féláron adta el a papnak az összes tojást. Pénzt akart csak hazavinni, semmi mást, méghozzá sok pénzt. Harmad­nap boldogan ült fel a vonatra. Nem gondolt már a megaláztatásra, nem gondolt már a gögös gazdára, csak özvegy édesanyjára. Hogy fog majd örülni, ha kiborítja előtte a sok apró­pénzt. Mit is vesz rajta, ha vissza­megy az iskolába? Űj ruhát, új cipőt. Lesz olyan ruhája, mint a többieknek. Ilyen gondolatokkal lépett az udvarba. — üdesanyám, hazajöttem — ugrott anyja nyakába, mikor benyi­tott a konyhába. — Idenézzen! — nyúlt zsebé >e és két marék aprópénzt borított az asztalra. Az anya szemében könnyek csillogtak. Összecsókolta fiát és kikérdezett tőle töviről hegyire mindent: hogyan fogadták, tudta-e a verset, kinek adta el a tojást. — Tudod, fiam, mit gondoltam? Kifizetjük a kölcsönt és veszünk még két malackát. A szomszédnál van ép­pen eladó. A malac megnő, és ha el­adjuk, az -árán szép ruhát vehetünk neked. Jóska képzeletéből lassan kez­dett elszállingózni az új ruha, az új cipő. Sejtette már előbb is, hogy édesanyjának kell a pénz, de azért titokban még remélt. — Én ruhát akartam érte venni, édesanyám — mondta szomorúan Jóska. — Veszek én neked, kisfiam, olyan ruhát, amilyen egy gyereknek sincs az iskolában. Csak most malac kelle­ne a házhoz. Ha felneveljük, sokkal több pénzt kapunk érte. — Jóska, bár nehéz szívvel, de beleegyezett édesanyja kívánságába. Éjjel álmában ismét mendikáns volt. Tarisznyája te­lis-tele volt csillogó ezüstpengökkel, de hiába ment vele a boltba, nem akartak érte sem cipót sem ruhát adni. Reggel, mire felébredt és ki­szaladt az udvarra, édesanyja már etette is a mendikáns pénzért vásá­rolt két szép malackát. HORVÁTH SÁNDOR VESELY NYOLCADSZOR RAJTOL > JMUJĽJ1JI!V.JMJÍM P1 W.! .1^ "" * —<ľľrH ť ' HM Mť i' * WIMJ II a jubiláris Béke-versenyen • összeállították a csehszlovák válogatott kerikoár-egviittest > Gonstantin ^ andru ( ^ománia) a legtöbbször vett részt > a P V kerékpár-verseny-rn ' 1948 óta minden esztendőben nagyszabású nemzetközi kerékpár-versenv > folyik a Prága—Berlin—Varsó útvonalon. A Rudé Právo s a Tribúna Ľu­' du szerkesztőségének kezdeményezésére indult meg a ma már hagyomá­' nyossá vált Béke-verseny. 1932-ben a Neues Deutschland szeukesztösége csatlakozott a Béke-versenyhez, s ekkor tették meg először a távot a mai méretben. A kerékpározók ezen a versenyen a > béke szimbóluma alatt vetélkednek J egymással. Prága, Berlin és Varsó i igen sokat szenvedtek a második vi­• lágháború alatt. Az a tény, hogy ép­l pen ezeken a városokon haladnak át i a versenv résztvevői, még jobban ' bizonyítja azt az elszánt akaratot, ami [a versenyzőket vezérli: harcolni, hogy • soha többé ne legyen háború. Sok | keserű napot éltek át ezen városok ! lakói. Most, amikor tizedszer mennek • át a versenyzők ezeken a városokon, | újból és újból meg kell erősíteni, hogy t igenis a békéért harcolni kell. A vi­1 lág békeszerető emberei nem akarják, [hogy a városok pillanatok alatt rom­> halmazzá váljanak. HÉT NAPFAL A RAJT ELŐTT A külföldi versenyzők, akik részt ' vesznek az idei vetélkedésen, rész­[ben már hazánkban tartózkodnak. > Mint jelentettük, elsőnek a szovjet | csapat érkezett hozzánk. Ők először , Vranovban, majd Klátovicében foly­»tatják az utolsó előkészületeket. Már Ja románok is nálunk vannak. A román > együttesben szereplő Constantiij »Sandru lesz a Béke-versenyen leg­többször rajtoló kerékpározó. Sandru > először 1949-ben versenyzett és az­' óta minden esztendőben végigkere­[ kezte a távot. Nézzük meg, hogyan állnak a mi ; versenyzőink. A múlt héten fejezték >be az utolsó előkészítő versenyeket. |A kedvezőtlen időjárás ellenére ki­,váló teljesítményeket nyújtottak. » novi edzőtábor-környékén 110 km-es ' előkészítő versenyt rendeztek, Az át­. lagsebesség 42,5 km volt óránként, ' ami kitűnő eredmény. Mind a két I ellenőrző versenyen KÜbr győzött. Az «előkészületeken szerzett tapasztalatok [ után Zdenék Kovanda állami edző ne­! kilátott a csapat összeállításához. A RÁDIÖ IS KÖZVETÍTETTE Az esti órákban ültek össze a ver­| senyzők edzőjükkel együtt, hogy . megtárgyalják az összeállítást. Elő­J ször fordult elő, hogy a megbeszélés­ből a rádió helyszíni közvetítést adott. J Veselý, Kubr, Nachtigal és Novák ki­> tűnő formában vannak, s így nevezé­Jsük könnyen ment. Ružička részvétele is rövidesen eldől. A legtöbb vita Krivka és Šváb nevezése körül folyt. Végül is Krivka mellett döntöttek. Šváb pedig mint első számú tartalék utazik a csapattal az idei Béke-ver­senyre. MIT MOND AZ EDZŐ Veselýnek jó áttekintése van az ilyen versenyeken. Tudja társait irá­nyítani és nagy tapasztalatokkal ren­delkezik. Veselý ezúttal nyolcadszor vesz részt a békeversenyen. Először 1948-ban, majd 1949-, 1950-, 1951-, 1952, 1954- és 1955-ben vetélkedett. Kubr ezúttal kitűnő formában van. Negyedszer rajtol. Először 1953-ban és a következő két évben versenyzett. Nachtigal 1954 után másodszor vesz részt a Béke-versenyen. Sokat javult. Edzője sok reményt fűz hozzá, s bí­zik kitartásában, valamint ötletes kez­deményezésében. Novák a csapat legszerényebb ver­senyzője. Tavaly rajtolt először. Be­mutatója sikerült. Erénye a forma ál­landósága. Ružička kétéves szünet után ismét kerékre ül, hogy részt vegyen a Bé­ke-versenyen. Az idei előkészületeken igen jó magatartást tanúsított. Az együttesnek sokat segíthet, főleg har­ci készségével és nagy küzdeni aka­rásával. Egyébként Veselý u.tán a legtöbbször ő vett részt a Béke-ver­senyen. 1950—1954-ig állandóan tagja volt válogatott együttesünknek. A legnagyobb sikert 1954-ben szerezte, amikor az egyéni összetett versenyben a második helyen végzett. Krivka a tavalyi versenyen értékes tagja yolt .együttesünknek. Az idei előkészületek során ismét jó formá­ról tett tanúbizonyságot. A legutóbbi ellenőrző versenyeken a legjobbak között végzett. Krivka 1955-ben raj­tolt először és a jubiláris versenyen már harmadszor rajtol. Az edzői testület javaslatát még jóvá kell hagynia a központi kerék­pár-szakosztálynak és a CSTSZ köz­ponti bizottságának is. Az idei előké­születek alatt az egész kollektíva jól tartotta magát. Mindegyikük komo­lyan vette az előkészületet. Remél­hetjük, hogy a jubiláris Béke-verse­nyen válogatott kerékpározóink újabb győzelemmel gazdagítják a csehszlo­vák testnevelést. (-a) A sérült Hledík helyett Čadek került | a Wales elleni keretbe Csütörtök, április 25. A BRATISLAVAI MOZIK MŰSORA Hviezda. Az úristennek nincs szün­ideje (francia) 16, 18.15, 20.30, Slo­van: A halhatatlan Mozart (osztrák) 16, 18.15, 20.30, Pohraničník: Eroica (osztrák) 16, 18.15, 20.30, Praha: Az édenkert gyermekei I.—II. (francia) 10.30, 16, 19.30, Metropol: 16.30 20, Lux: A Vörös-tenger kincsei (francia) 16, 18.15, 20.30, Palace: Nagyapáink autója (cseh) 18.30, 20.30, Liga: Al­maink városa (angol) 16, 18.15, 20.30, Mladých: A rakoncátlan Miska (cseh) 16, Stalingrad: Labakán (cseh) • 18, 20,15, Obzor: Hangverseny egy könny­cseppért (argentin) 17.45, 20,'Máj: Ott­hona a nagyvilág (angol-ausztráliai) 18.15, 20.30, Zora:' Novák úr (cseh) 18, 20, Nádej: Hangverseny egy könny­cseppért (argentin), Pokrok: Dr. Dan­witz házassága (német) 17.45, 20.15, Iskra: A ma asszonya (német) 18, 20.15, Partizán: A 6cuderri lány (né­met), Osveta: Ez az én zeném (svéd) 17.30, 19.30. A BRATISLAVAI SZÍNHAZAK MŰSORA: Üj Színpad: Madagaszkár királynő­jének katonája (19). A KASSAI MOZIK MŰSORA Slovan, Úsmev: Az édenkert gyer­mekei I.—II. (francia), Tatra: A hal­hatatlan Mozart (osztrák), čas: Ak­tualitások. A KASSAI ÁLLAMI SZlNHÄZ MŰSORA: Ma: A jótékony zsémbes (19), hol­nap: A végzet hatalma (19). IDŐJÁRÁS Nyugat-Szlovákiában továbbra is fel­hős, borús idő, helyenként kisebb esők. A nappali hőmérséklet ezen a vidéken plusz 12—16 fok. Kelet-Szlo­vákiában kisebb felhőátvonulások, de­rűs idő. A nappali hőmérséklet 16—19 fok. Északkeleti szél. A délutáni órák­ban Nyugat-Szlovákiában fokozatosan javul az időjárás. . A prágai Központi Labdarúgó Szak­1 osztály edzői tanácsa a Wales elleni | VB-selejtező mérkőzésre a következő • végleges keretet állította össze: Dolej­' ší, Stacho — Ječný, Čadek, Novák — , Pluskal, Masopust, Hejský — Pazdera, • Svoboda, Moravčík, Bubník, Borovička, ' Dvoŕák, Kraus. Tüzetes orvosi vizsgá­lat után kiderült, hogy a sérült Hledík csak 3—4 hét után léphet ismét pályá­ra s így helyette Čadek került a ke­retbe. A csatársor minden valószínűség szerint így áll majd fel: Pazdera, Svo­boda vagy Moravčík, VI. Bubník, Crha és Kraus. [Nemzetközi kosárlabda-mérkőzés : Dukla Č Budéjovice—NSZK válogatott 79:51 (33:16) Č. Budéjovicében a Dukla Č. Bude- I első félidőben vezetéshez jutottak, és a jovice jó játékkal legyőzte a Csehszlo vákiában portyázó nyugatnémet válo­gatott csapatot. Az otthoniak már az második félidőben is jobbaknak bizo­nyultak s ezzel megérdemelten győz­tek. Váratlan eredmény Madridban Spanyolország—Ausztria 2:3 (1:2) Madridban 60 000 néző előtt vívták a nemzetközi ifjúsági labdarúgó-torna döntőjét, mely váratlan eredményt ho­zott. Az esélyesebbnek vélt otthoniak drámai jelenetekben bővelkedő harc­ban megérdemelt vereséget szenved­tek, miután a vendégek már az első félidőben magukhoz ragadták a veze­tést. Szünet után a zsúfolt stadion szakadatlanul buzdította a spanyol együttest, de hiába, az osztrákok ki­váló teljesítményt nyújtottak és vég­eredményben 3:2 arányú győzelmet arattak. Ezzel megnyerték az idei nemzetközi ifjúsági labdarúgó-tornát. ÚJ VILÁGCSÚCS Lawrenceben (USA) a Texas Egye­tem csapata 39,9 mp alatt futotta » 4X110 yardot s ezzel 0,2 mp-cel ja­vította meg az eddigi világcsúcsot. „OJ SZÖ", kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős: Déne9 Ferenc főszerkesztő. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkého u. 10. sz., telefon: 347-16, 351-17, 326-39, 325-89. Kiadóhivatal: Bratislava, Gorkého 8, telefon: 337-28. Előfizetési díj havonta Kčs 8,—. Terjeszti a Posta HIrlapszolgálata. Megrendelhető minden posta­A-731S4 hivatalnál és kézbesítőnél. Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom