Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-25 / 114. szám, csütörtök

F U L í K panaszát — szintén a múlt esztendőben — a zselízi JNB-hez továbbítottuk. Minek a sok szó, e levél sorsa is ugyanaz lett, mint az előbbieké. Hogyan intézi el az egyszerű emberek panaszát ez a JNB, ha a párt lapjának levelére, sürgetéseire sem reagál? Pál István tesmagi lakos papaszávaí a helyi nemzeti bizottsághoz fordultunk. A választ sürgető levelünkre közölték csak velünk, hogy a község határában éppen műszaki telekrendezést hajtanak végre és csak annak befejezése után — néhány nap múlva — tudják megállapítani, jogos-e nevezett panasza. Ez decemberben volt. Miután ez év február 8-ig a tesmagi HNB nem jelentkezett, megérdeklődtük, hogy mi is a helyzet. De úgy látszik a földmérést még mindig nem fejezték be, mert levelünk ez ideig is válaszra vár. Azt mondják, akkor jó a tréfa, ha a végén csattanója van. No, mindez inkább elgondolkodásra, mint nevetésre késztet, de miután április van, megemlítem még a Velký Horeš-j postahivatal vezetőjét, aki 1956 szeptembere óta áprilist járat velünk. T. Misutka, nagygéresi lakos a lap kézbesítésére vonatkozó javaslatát juttatta el hozzánk, melyet a fentemlített postahivatalhoz továbbítottunk. Válasz nem érkezett. Sürgetésünkre december 5-én közölte a postahivatal vezetője, hogy a sürgetett levelet nem kapta meg.(!) December 7-én megírtuk újból a levelet. Válasz csak nem jött. Február 8-án sürgettünk, erre már jött válasz. Csodák-csodája ez a megismételt levelünk sem ért oda. (!!) Kérésére újra elküldtük fébruár 18-án. Azon azt hiszem már senki sem csodálkozik, hogy választ mind a mai napig nem kaptunk. Talán rosszul dolgo. zik a postahivatal ? írni kellene a nagygéresi posta vezetőjének, az mindent hamar, bürokráciamentesen intéz el! Vagy a fentiek nem ezt bizonyítják? Mindazoknak, akiket itt megemlítettünk — és azoknak, akik ugyan említve nincsenek, de a cikk olvasásakor várták, mikor találkoznak a saját nevükkel, — azt ajánljuk, vegyék ki a vattát a fülükből és számolják fel a strucc-politikát, mert ezek nélkül messzebbre jutnánk. Sós Katalin S ü K E T Az olvasóinktól szerkesztőségünkbe befutó leveleket tartalmuk szerint osztályozz^; és különféleképpen használjuk fel. Egy részük rövidesen közlésre kerül lapunk hasábjain, vannak azonban olyanok, amelyek nem kívánkoznak a nagy nyilvánosság elé, de bizonyos intézkedéseket tesznek indokolttá, — ilyen esetekben az illetékes hivatalokhoz fordulunk. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy e hivatalok a legtöbb esetben teljes megértéssel fogadják szerkesztőségünk levelét, mellyel a dolgozók kívánságait, esetleges megjegyzéseit, vagy egyes hibákra vonatkozó figyelmeztetésüket tolmácsolják. Az esetek többségében levelünkre 10—14 napon belül választ kapunk, rrftlyben értesítenek bennünket az ügy elintézéséről, vagy megadják az információt arra vonatkozóan, miért nem tudnak egyes kérésnek azonnal, vagy későbbi időpontban eleget tenni. Ez a helyzet általánosságban. Vannak azonban kivételek, s most azokról lesz szó. Egyes hivatalok nemcsak nem válaszolnak levelünkre, de sürgetéseink is süket fülekre találnak náluk. Ezzel azt bizonyítják, hogy a dolgozók kívánságaira, véleményére fittyet hánynak s azt is, hogy szerkesztőségi munkánkat nem hajlandók segíteni. Most a választások előkészítésének időszakában élünk, amikor a nemzeti bizottságok tagjai, dolgozói beszámolnak választóiknak eddigi munkájukról. Lapunk 1956. november 21-i számában „Óvodát az V. kerületnek" címmel közöltük K. L. írását, melyre felhívtuk a Bratislava-Vinohrady Körzeti Nemzeti Bizottság figyelmét és kértük, ismertessék velünk álláspontjukat. Érdemes volna megtudni, mivel indokolja e nemzeti bizottság, hogy sem levelünkre, sem további két sürgetésünkre nem válaszolt. Kubista Ferdinánd, Szentpéter 193. szám alatti lakos még a múlt évben fordult hozzánk panaszával, mert a I HNB eljárását magára nézve sérelmesnek találta. Az Ógyallai Járási Nemzeti' Bizottságot kértük meg, hogy a panaszt vizsgálja ki és az eredményről értesítse szerkesztőségünket. Válasz nem jött. Kétszer sürgettük, de a felelet elmaradt. Lehet, hogy már régen orvosolták 'Kubista panaszát, csak nekünk nem tudják megírni? Juhász Béla ipolyszakállasi tanító ORSZÁGBA A CÉLOKKAL A Čedok külföldi utazásai iránt évről évre nagyobb az érdeklődés. Ehhez mérten igyekszik a Čedok kiterjeszteni a külföldi nyaralások' lehetőségét. Ladislav I^enard kereskedrezdai tartózkodással. Jugoszláviában Opatija, Crikvenica, Dubrovnik és a többi ismert fürdőhely szerepel a Čedok idei tervében. Külön érdekesség, hogy egy 92-tagú kizárólag lodák zaját, az önálló faházakban nyer elhelyezést. , Romániával és Albániával is aláírták már a szerződéseket. Romániában az egyéni- nyaralókon kívül 5000 CSISZ-tag sátortáborban fogja tölteni szabadságát. Magyarországgal és Kínával a tárgyalások éppen befejezés előtt állanak. Az utóbbi ugyancsak j nagy meglepetés. 28 napi tartózkodás Kínában, egy nap belőle Mongólia fővárosában, Ulan Batorban. Természetesen az utazás repülőgépen történik. Odafelé Prága—Moszkva— Peking, vissza Peking—Ulan Bátor— Moszkva—Prága. Kínában pedig Pekingtől Pekingig körutazás vonaton a legnevezetesebb területek érintésével. Magyarországra kétféle út lesz, az egyik a Balatonra, a másik csak Budapestre. A Čedok ez idén több mint 80 000 ember külföldi nyaralását biztosítja, összesen tíz országba. A jelentkezést már meg lehet kezdeni, a prágai lakosok a prágai Čedokban, a bratislavaiak Bratislavában, a többi kerületekben pedig a Turista kerületi irodájában a Čedok megbízottjánál. Az érdeklődőknek mindenütt részletes prospektusok állnak rendelkezésére. A jelentkezésnek ily módon való megszervezésével elejét veszik a múltban felmerült gvakori panaszoknak, hogy bezzeg a prágaiak előnyben részesülnek. A helyeket így igazságosan szétosztják az egész országban. K. É. Warnemünde delmi igazgatóval folytatott beszélgetés alapján beszámolunk, milyen külföldi utakat készített elő a Čedok az idei szezonra. A választék gazdagabb, mint az előző években. Kezdjük a Szovjetunióval. A Szovjetunióba háromféle utat terveznek, szárazföldi, légi és vízi utat. Az elsó, a Szovjetunió legnevezetesebb városaival, Moszkvával,' Lenigráddal és Kijevvel ismerteti meg a turistákat. Ennek az útnak még két változata van, vagy csak Varsó, vagy Varsó, Bukarest és Budapest megtekintésével lehít összekötni. A második, a légi út, a Čedok idei meglepetése. Prága—Moszkva vonaton, és Moszkvából repülőgépen Közép-Ázsiába, ott Alma Ata, Taskent, Szamarkand, Sztalinabad megtekintése, majd viszsza Moszkvába. Ez lesz az első turista-csoport, amelyik Közép-Ázsiába látogat. A harmadiknak, a vízi útnak is különböző változata van. Lehet csak tenger melletti tartózkodást választani, vagy végigutazni a Volgán és a Donon hajóval, vagy a Nagy Péter luxushajón nyaralni. Hely van bőven ezekre az utakra, ki-ki ízlése szerint válogathat. Lenayelországban a Balti-tenger legszebb fürdőhelye, Sopot várja a "'• csehszlovák turistákat, az utat egy napra Varsóban megszakítják. A Né... met Demokratikus Köztársaságban Kühlungsborn és Warnemünde közkedvelt tengerparti fürdőhelyeket választotta a Čedok, odafelé egynapi gyermekekből álló csoportot is szervez a Čedok. A gyermekcsoport 28 napig Crikvenicában fog nyaralni 2 orvos és 5 ápolónő felügyelete alatt. Bulgáriába repülőgépen és vonaton is lehet utazni. A tengerparton a szállodákon kívül kis egyszobás weekendházak állnak a nyaralók rendelkezésére. Aki nem szereti a szálKÖZELEDIK A NAP, amikor hazánk dolgozói újból megválasztják vezetői- . ket a nemzeti biozttságokba. A város, a falu, az egész ország készül erre a napra. Készülnek a szepsi járás lakosai is. Az úri világban is rendeztek választásokat, de ezek a választások nem a dolgozó nép ügyét szolgálták. Tudják a szepsi járás dolgozói is: galádul becsapták a népet, ígértek nekik, de aztán... Aztán maradt minden a régi. Maradt a nyomor, a szegénység. Nyomorgott a Kanyapta és Bodva népe is (a mai szepsi járás). Éhezett a mecenzéfi munkás, kenyeret kért a jánoki zsellér, kisparaszt. Aranyidán aranyat mostak a rögökből, de aki mosta, krumplival és babbal tömte be kenyeret, tejet kérő gyermeke száját. Ezekről beszélnek a sárguló papírok. Ezt mondja az idősebb emberek szája. Erről beszélgettünk Dávid Ferenc NJB elnökkel mi is. A régi, megsárgult, az úri világot vádoló bizonyítékok mellett szinte felkiáltójelként hívja magára a figyelmet a jelen. A járási nemzeti bizottság által összegyűjtött anyag világosan bi-J zonyítja, hogy a szepsi járás népe egyre jobban él. Ma már nem éhezik a mecenzéfi vasmunkás, az aranyidai bányász, nem kér kenyeret a jánoki zsellér, mert bőven terem a Kanyapta és a Bodva menti föld. A termés az övék, nem vesz vámot belőle sem a járási főnök, sem a földesúr. Dávid Ferenc szerint a szövetkezeti gazdálkodás már mély gyökeret vert a járásban. A mezőgazdasági terület 75 százalékán nagyüzemi gazdálkodás folyik. Itt szeretném megjegyezni azt, amiről Dávid Ferenc nem beszélt, hogy' neki, mint a járási nemzeti bizottság elnökének nagy része van abban, hogy a járásban nagy teret hódított a szövetkezeti gondolat. A nép érdekeit képviselte a járási nemzeti bizottság többi tagjainak segítségével, lépésről lépésre haladtak előre a kitűzött cél felé. Ez a cél pedig az volt, hogy minél szélesebb méreteket öltsön a szövetkezeti gazdálkodás és ezen keresztül dúsabb legyen a kalász, több hús, zsír kerüljön a piacra A Ü

J SZÖ —A NEPPEL A N EPE RTÚj élet a Kanyapta és a Bodva partján 1957. április 25. s emelkedjék a Kanyapta és Bodva menti nép jóléte. ELÖLJARÖBAN mindjárt azt akarnám megemlíteni, hogy járási méretben a hektárhozamok szemesterményekből átlag 3 mázsával emelkedtek. Mindjárt meg is kell jegyezni, hogy egy kis iparkodással több is lehetett volna, de mindenesetre ez az eredmény is jó. Világosan bizonyítja a szövetkezeti gazdálkodás elöbbrevalóságát a régi gazdálkodási formával szemben. Most azonban tekintsünk bele az előttünk levő bizonyító anyagba. Mit mondanak a számok, a megcáfolhatatlan tények? Azt, hogy a járás dolgozói jól élnek. Azt, hogy ma mindenkinek van kenyere, zsírja, húsa, s ezenfelül évről évre növekedik vásárlóképességük. Lássuk csak, hogyan? 1953-ban járási méretben a kiskereskedelem évi forgalma 69 658 000 korona volt. A múlt évben* már 120 645 000 korona értékű árut vásárolt a járás népe. Emelkedett a cukor, a liszt és a zsír fogyasztása. A rádiók száma három év alatt több mint ezerrel emelkedett. Továbbá 393 motorkerékpárt, 81 autót, 364 mosógépet, 230 porszívógépet, több mint 1000 órát, varrógépet, 120 villanytűzhelyet, több mint 65 millió korona értékű bútort, magánépítkezés céljaira pedig 16 425 000 korona értékű anyagot vásároltak. Nem akarom az olvasót további adatok, számok felsorolásával untatni, hisz a legtöbb ember előtt ez a fejlődés szinte természetesnek látszik, mert ezt így akarja a párt és a párt akaratának megvalósulása természetes, mert' mögötte áll az egész nép, mert a párt akarata egy az ország dolgozóiéval. Azt is mondhatná a zselízi, a tornaijai, vagy akár a zsolnai járás bármelyik lakosa: nálunk is így van, nemcsak Szepsiben. Hát ez igaz, azért nem sorolom tovább a számokat, csak azt az egyet mondom még el, hogy a Kanyapta és Bodva népének, mely' valamikor rongyoskodott, kenyérért könyörgött, ma majdnem 4 millió koronája van a bankban. Dávid Ferenc elnök is helyesli, hogy beszéljünk 'inkább a jövőről, mivel a három év eredményeiről már adtunk hírt. Lássuk hát a jövőt. MOST, HOGY A JÖVŐRÖL SZÓLUNK, már másképpen kell vezetni a tollat. Hogy miért? Azért, mert előre még nem írhatjuk meg, hogy Restén vagy Csécsén 1960-ig hány ház épül, vagy hány szövetkezeti tag vásárol addig autót, vagy más egyebet. Nem beszélhetünk róla, mert a vásárlóképesség a termelés növekedésétől függ. Ha jól gazdálkodnak, több jut, ha gyengébben, kevesebb telik. Ez olyan törvény, amelyen változtatni nem lehet, s melyet mindig és mindenütt figyelembe kell venni. Az elkövetkező három évre a járási nemzeti bizottság akcióterve a termelés és a termelékenység növeléséből indul ki. Első és legfontosabb tényezőként az akciós tervben a szövetkezetek bővítése, a hektárhozamok és az állatok hasznossága áll. A terv első pontja így szól: a járás földterületének 96.6 százalékán nagyüzemi, illetve szövetkezeti gazdálkodás lesz. Ez annyit jelent, hogy tulajdonképpen már csak a háztáji földek és az egyes ipari munkások pár ár földecskéje marad egyéni művelésben. Vajon miért első és legfontosabb programtervként szerepel a szövetkezetek bővítése? Azért, mert a mezőgazdasági termelés lényeges és tartós növelése csakis a közös gazdálkodáson keresztül lehetséges. Csak így lehet alaposan kihasználni a gépeket, szakszerű gazdálkodást folytatni és végeredményben a lakosság életszínvonalát tartósan növelni. Mindenesetre nem lesz könnyű feladat, de a járás területén lévő számos jól gazdálkodó szövetkezet eredményei csábítóan hatnak a ma még egyénileg gazdálkodókra. Ami pedig mindennél fontosabb, a földművesek hisznek a pártnak, bíznak azokban a vezetőkben, akiket maguk választanak a nemzeti bizottságokba, mert látják, tudják, hogy minden törekvésük az ország dolgozó népének érdekeit szolgálja. A bizalomra már rászolgáltak az eltelt három év alatt, hallgatnak a szavukra s tudják, hogy ha a szövetkezetről beszélnek, azt elsősorban a földművesek érdekében teszik. A SZÖVETKEZETI GAZDÁLKODÁS fokozatos bővítésével párhuzamosan feladatul tűzték ki a hektárhozamok növelését. Az 1960. gazdasági évben pl. búzából 21, árpából 20, kukoricából 27 és az évelő takarmányokból 54 mázsás átlaghektárhozamokat akarnak elérni. Ha a szepsi járás talajszerkezetét vesszük figyelembe, megállapíthatjuk, hogy nem kicsiség, amit terveznek. Hogy tisztább legyen a kép, meg kell jegyezni, hogy a múlt évben pl. a kalászosokból még a 15 mázsás átlagtermést sem érték el, 1960-ban pedig már 20—21 mázsás átlagtermést akarnak elérni. Szép a terv, de most arról van szó, hogy lesz-e a tervből valóság. Az elnök szerint a szorgalomtól, a szövetkezeti tagok jó munkájától függ a terv megvalósítása. A járási nemzeti bizottság feladata pedig, hogy jó szakembereket küldjön a szövetkezetekbe, akik a szorgalmat párosítják a tudással. A Szepsi Járási Nemzeti Bizottság ezen a téren megtesz mindent az elkövetkező évek során. Tervbe vették, hogy az alacsony hozamú réteket és legelőket felszántják és jó megműveléssel termőképessé teszik. Törődnek azzal is, hogy a szövetkezetek jól gazdálkodjanak az istállótrágyával, az eddiginél nagyobb mértékben alkalmazzák a műtrágyát. Vízlevezető csatornák létesítésével 1960ig 3000 hektár területet tesznek termővé és 14 000 hektár savanyú föld meszezését vették tervbe. Az állatállományok számbeli növelése és a hasznosság fokozása is fontos szerepet tölt be a tervben. A száz hektárra eső szarvasmarhaállományt a mai 22-ről 1960-ig 41-re, a sertések számát pedig a jelenlegi 72-ről 123-ra emelik. Természetes, ha több lesz az állatállomány, több takarmányra is lesz szükség. Ezért úgy tervezik, hogy 1960-ig a mezőgazdasági terület több mint 20 százalékán termelnek majd takarmányt. Műtrágya és istállótrágya felhasználását indítványozzák a legelők feljavítása érdekében. Röviden ennyi volna a terv, amely az elkövetkező három év folyamán közvetlenül a terméshozamnak s az állatok hasznosságának növelését segítené elő. Most mondjunk még néhány szót azokról a beruházási építkezésekről, melyek egyben a termelést és a lakosság kulturális, egészségügyi és más szükségletét szolgálják. Kezdjük talán azzal, hogy az elkövetkező évek folyamán sor kerül a Kanyapta és a Bodva szabályozására. Ahol szükséges, medrébe szorítják a rakoncátlankodó folyócskákat, ahol pedig a szövetkezeti termelés feltételei megkívánják, öntözésre használják fel őket. Ez a munka körülbelül 78 millió koronát fog felemészteni. Sor kerül Somodi és Kassa között a vízvezeték megépítésére 40 millió korona költséggel. így a járás majdnem minden faluja jó Ivóvízhez jut. A beruházási építkezés keretén belül 100 lakást építenek, 16 kultúrház építését kezdik meg, illetve fejezik be. Hét községben strandfürdőt létesítenek, 14 községben tűzoltószertár épül. Bozitán egészségügyi központ létesül. Öt község kap hangszórót, stb. E NÉHÁNY TÉTELBŐL láthatjuk, milyen sokat ígérő a szepsi járás lakosainak a jövője. Az, hogy mindezek megvalósuljanak, csak tőlük függ. Kezükben van saját sorsuk irányítása. Tőlük függ, hogy az elkövetkező években a most megválasztandó vezetők irányítása mellett milyen eredményeket érnek el a termelésben. Tőlük függ, hogy a következő három év során milyen magasra emelik a jólétet a Kanyapta és a Bodva partján. A nemzeti bizottsági tagok minden erejükkel arra törekednek majd a jövőben is, hogy érdemesek legyenek a választók bizalmára, „A néppel a népért" jelszó alatt gazdaggá, jómódúvá tegyék a járás népét. Hogy ez csakugyan így legyen, ehhez minden egyes választó szorgalmára, segítségére ís szükség lesz. Szarka István