Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-17 / 107. szám, szerda

Aranv JánoS-emiéktáblaleleplezése KarlovyVaryban ' J ^^ * •naiiaiiaiiaiimiaiiaiiaiiaiiaiiBiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiitiaiiiiiauaiiiitdiati^iiaiiBiiairaiiaiiaimiiti!*! •ii«iÉiiaiisiiaiiBitsii*tiiiiaiiaiiaiiai>aiia<iBiiai<*iiani Jóleső, lélekemelő kis ünnepség zajlott le április 14-én Karlovy Va­ryban, újabb bizonyítéka a cseh­szlovák — magyar barátságnak. A Za­mečký-kolonád melletti házon, ahol Arany János hatszor tartózkodott mint fürdővendég, emléktáblát lep­leztek le. Ez örök időkre hirdeti, hogy 1871, és 1876. között itt járt Arany János, a magyar költő. Az ünnepségen Nejdl Karel —, aki számos írásában foglalkozott a ma­gyar-csehszlovák kulturális kapcso­latok kérdésével és akinek orosz­lánrésze van abban, hogy emléktáb­la hirdeti sok ezer külföldi és belföldi fürdővendégnek egyik legnagyobb költőnk elévülhetetlen érdemeit, — méltatta a nap jelentőségét. Beszé­dében idézte Arany Toldijának egyik részletét cseh fordításban. Ezt a részletet a költő Karlovy Varyban írta. Megjelent az ünnepségen a prágai magyar nagykövetség kultúrattassé­ja is, aki cseh nyelvű beszédében ugyancsak méltatta az emléktábla le­leplezésének jelentőségét és tolmá­csolta a magyar dolgozó nép kö­szönetét azért a segítségért, ame­lyet Csehszlovákia az elmúlt nehéz hónapokban nyújtott a Magyar Nép­köztársaságnak. Az ünnepség záró­részében, nagyszámú közönség je­lenlétében, Havlíček elvtárs, a vá­rosi nemzeti bizottság titkára lep­lezte le rövid beszéd keretében az emléktáblát. Arany János első ízben 1871-ben kereste fel- Karlovy Varyt. Súlyos epekőbántalmait gyógyította itt. Bi­zonyára segített a kezelés, mivel az elkövetkező években még ötször ke­reste fel a fürdővárost. A nagyszalontai Arany-múzeumban ma is kegyelettel őrzik itteni ivópoharát. Morva mezőkön A Praded felett szitál az eső, morva mezőkön szép a nyár, hogyha messze ellátni s Tremesek tornya aranyban fürdik s a távolesö város kék ködökbe vész, termő földjén pedig koszorúba fonva az érett kalász életet ontva fekszik s ad reményt, csillogó erőt. A rét apró százszor széppel telve vizsgálja fent a misztikus eget, mely felhőcskékkel teletűzdelve a mámoros magasságban lebeg. Körben lágyan erdők muzsikálnak dallammá fogva a nyári szelet. Mojzes Ilona A Karlovy Varyt környező gyö­nyörű erdei sétányok legszebbjén, ahol a költő sokszor megpihent, a hálás fürdővendégek az elmúlt év­század utolsó éveí&en díszes kőpa­dot építettek, melyen kőbe vésve ott díszelegnek a nagy költő sorai. E hélyt bánatot, bút feledve pihenj! És amíg egy sóhajt Hazádba nem repítsz, Tovább ne menj! Dr. Arany György Karlovy Vary Kedves vendégek Rétén A rétéi szlovák népiskola tanítóinak és tanulóinak kellemes meglepetésben volt részük a napokban. A szlovákiai és magyarországi tanítók kölcsönös baráti látogatásai keretében három pedagó­gus kereste fel őket a soproni járás­ból. Nemcsak a^ itteni magyar nép­iskolát tekintették meg, hanem eljöt­tek hozzánk is. Kellemes órákat töl­töttünk, elbeszélgetve velük közös problémáinkról. A baráti és szívélyes beszélgetés után hosszantartó volt a búcsúzkodás, hiszen még közelebbről megismerhettük magyar pedagógus­kollégáinkat, akik szívvel-lélekkel vég­zik nehéz munkájukat. Gizela Pikulová, Réte HMMMHM Ii mMH WIIIIt im HI W MWWW KULTURÁLIS HÍREK A magyar főiskolások népművészeti együttesének fellépése (cs. i.) Szombaton mutatta be új műsorát a magyar főiskolások művész­együttese a petržalkai Matador-üzem kultúrházában. Ha összehasonlítjuk a tavalyi mű­sorszámokat az ideiekkel, meg kell ál­lapítanunk, hogy nem volt hiábavaló az a munka, amit az együttes vezetői és tagjai egyaránt kifejtettek. Legna­gyobb fejlődést az énekkarnál látunk. Amíg tavaly az egyes szólamoknál bi­zonytalanságot tapasztalhattunk, a mostani bemutatón már minden szólam magabiztosan énekelt. A táncszámok művészi értékét a gyenge zenekíséret csökkentette. Az egyéni számok közül külön di­cséretet érdemel Kovács Piroska sza­valata, aki a Bíró Szép Anna című nép­balladát lenyűgöző átérzéssel adta elő. Ugyanezt elmondhatjuk Karvai Béla hegedűszólójáról is. * * * A bolgár irodalomkritika pozitívan értékelte Marín Jagodov író A s?a­badsáq hajnala című regényét, amely a bolgár parasztok 194J— 1944-es antifasiszta harcát örökíti meg megrázó képekben. * * * Moszkvában megkezdődött a tá­dzsik irodalom és művészet dekád­ja. Az 1957. évi Népnaptár rejtvényének megfejtői A nagy' népszerűségnek örvendő Népnaptár 1957. évi kiadásában meg­jelent keresztrejtvényt az olvasók százai. oldották meg helyesen és küldték be a Népnaptár szerkesz­tőségébe, ahol a napokban sorshúzás útján állapították meg annak a 17 beküldőnek a nevét, akiket a Nép­naptár kiadója, a Szlovákiai Szépiro­dalmi Könyvkiadó könyvjutalomban részesít. Egon Erwin Kisch, a világ­szerte ismert „száguldó riporter" Amerikáról szóló, rendkívül érdekes és színes stílusban mesterien megírt, 322 oldalas, „Csillaglobogós paradi­csom" című utazási és szociális ri­portjait tartalmazó könyvét tehát a következő rejtvény-megfejtőnek küldi meg postán a Népnaptár szerkesz­tősége : 1. Akucs Mária, (Kálna, lévai já­rás). — 2. Figusch Gusztáv, (Losonc). — 3. Gaál József, (Rimaszombat). — 4. Hajdú Lászlóné, (Rozsnyó). — 5. Hancz Margit, (Somorja). — 6. Klu­say Barbara, (Kassa). — 7. Kovács Kornél, (Zselíz). — 8. Kozma Pi­roska (Čierny Brod, galántai járás). — 9. Mráz János (Veľká Ves n/Ip­ľom, ipolysági járás). — 10. Morvay Anna, (Zsigárd), — 11. Nádassy Vil­mos (Ľcince, p. Hucín, nagyrőcei járás). — 12. Pasztorális Éva, (Ko­márom). — 13. Telek Margit (Fülek). — 14. Tenk József, (Bratislava— Petržalka). — 15. Tóth János, (Hand­lova). — "6. Zapletal Gizella, (Bra­tislava). — 17. Zelniczky Éva (Isteb­né n/Oravou). FOMA GORGYEJEV Bemutató előtt Egri Viktor államdíjas írónk leg­újabb drámájának, az Éíjpk a romok fölött-nek március 21-én* volt a fő­próbája. A darabot Fellegi István ren­dezi, a művészi tanácsadó Lendvai Fe­renc, a budapesti József Attila-szín­ház főrendezője. A főpróba ót5 a_ ko­máromi Területi Színház együttese tíz tájelőadást tartott, éspedig Losoncon Rimaszombatban, Tornaiján, Busári, Füleken, Rozsnyón, Kassán, Ragyolcon, Szepfiben és Rimaszécsen. A drámai költemény mindenütt nagy sikert ara­tott. A tulajdonképpeni bemutatóra 1957. április 24-én kerül sor Komá­romban. A moszkvai Állami Akadémiai Vahtangov Színház vendégjátéka Szinházi világunk ezekben a napokban ünnepet ül: moszkvai művé­szek, a Vahtangov Színház kilencven tagú együttese időzik hazánkban. A nagy forradalmi tradícióval rendel­kező, fényes, múltú együttes, amely már néhány előadást tartott Kelet­Szlovákiában, hétfő este forró sikerrel mutatkozott be a Hviezdoslav Színház­ban, Makszim Gorkij Foma Gorgyejev című regényének drámai változatával. Tavaly alkalmunk volt megismerni a moszkvai Művész Színház együttesé­nek utolérhetetlen művészetét, a szo­cialista realista színjátszás legnevesebb, immár klasszikusnak minősíthető mes­tereit. Ez a megismerés felcsigázta, fokozta várakozásunkat és már itt elöl­járóban megállapíthatjuk, hogy Vah­tangovék kitűnően megállták az össze­hasonlítás erőpróbáját; az összjáték, az egységes stílus, az egyéni színészi teljesítmények, az őszinte szenvedély és érzésteli, igaz emberábrázolás dol­gában egyenrangú, méltó társai a Mű­vész Színház együttesének. A vendégszereplés első napján Gor­kijt kaptuk, az 1899-ben megjelent Foma Gorgyejevnek (magyarul Aki az életet keresi címmel jelent meg) szín­padi változatát. A dramatizálás, amely Szimonovnak, az SZSZSZK nemzeti mű­vészének, a Vahtangov Színház veze­tőjének munkája, megpróbálja a szé­lessodrású regény cselekményét szín­padi képekbe sűríteni. Elmondhatjuk, hogy az epikus anyagból sikerült drá­mai jelenetben bővelkedő, izgalmas és nagyhatású színművet teremtenie. Szi­monov fő érdeme, hogy olyannak látjuk Fomát a színpadon, amilyennek Gorkij igen elevenen és reálisan megfestette regényében: az élet értelmét kereső. radalmár csak hat év múltán, 1905-ben jelenik meg az Anyában, Eomának még kínszenvedés az osztályrésze, ám a regény és a dráma • környezetrajzában és jellemeiben ott van már minden korhadt és kétszínű, a nyárspolgárinak fekélyessége és üressége, ott van min­den, ami elmúlásra, pusztulásra érett. Szimonov rendezése lenyű­göző, művészi erővel állítja a néző elé ezt a reménytelen, hullafoltos hazug világot, amely részeges, tehetetlen báb­bá zülleszti a jobb sorsra érdemes Fo­mát. G. A. Abrikoszov, egy vég­telenül rokonszenves és nagyon tehet­séges művész játssza az érzések vég­letei közt hányódó Fomát. Belépése pillanatától, első jelenetének némajá­tékától legyűréséig és végső megaláz­tatásáig lebilincsel bennünket ez a fiatal színész. Formája szinte eszmé­nyien tökéletts: faragatlan és darabos, líraion gyöngéd és érzelmes, félelme­tesen ingerlékeny, fékezhetetlen 6sz­tönember, ügyefogyott és robbanó, pil­lanatról pillanatra változó, de mindig hiteles, földhöz tapadottan és égmk szállóan igaz és emberi. A Foma vagyonát megkaparintani törekvő Jakov Majakin I. M. Tol c s a­nov, a SZSZSZK nemzeti művészének alakításában ugyanilyen mesteri. Tol­csanov az érett művész nagy színpadis­meretével olyan reálisan formálja meg Majakin ellenszenves figuráját, hogy még gyűlölni sem tudjuk, pontosan megérezteti velünk, hogy lomtárba való, soha fel nem támasztható jellemet elevenített meg a színpadi játék ide­jére. Gorkij különös, csaknem romantikus gyöngédséggel festette meg regénye nőalakjait és ezzel a gyöngédséggel a kételyektől gyötört fiatal férfinak, aki I dráma sem marad adósunk. Felejthe­ttem találja helyét a csalásoktól vissza nem riadó volgai kufárok önző és örömtelen, rideg világában, s aki igazi eszmények, igazi tudás hiányában nem jut túl az ítélet mondáson,- önmagát nem tudja megváltani, nem tud kisza­badulni gyűlölt és megutált környeze­téből. Foma klasszikusnak minősíthető alakjában Gorkij még nem ért el ké­sőbb meghirdetett forradalmi optimiz­musához: „Az én szememben az ember mindig — még ha halálos seb is éri és,haldok­lik — győztes fél- Nagyszerű az ember, törekvése önmaga és a természet meg­ismerése felé és bár kínszenvedés szá­mára az élet — mégis egyre jobban ki­jebb tolja határait s a bölcs tudományt, a csodálatos művészetet teszi meg ve­zérlő gondolatává." A bölcs, a jó és erős ember, a for­tetlenül vésődik emlékezetünkbe a Medinszkát játsszó L. V. C e lik o v­s z k á j ának, a SZSZSZK érdemes művésznőjének rendkívül kifejező, szí­nesen árnyalt játéka, a Ljubát, a Ma­jakin lányát alakító E. M. Korovi­n o v ának érzésteli beszéde és finom mozgáskultúrája. Es mennyi finomság, és részletgazdagság, színészi ötvös­munka °s mély átéltség a többi alakí­tásban: E. B. D o b r o n r a v o v á ba­sájában, N. D. T i m o f e j e v öreg színészében, 1. K. L i p s z k i j, az SZSZSZK érdemes művészének Uhti­csevjébten!— Reméljük, hogy a győztes elin­dulást további nagysikerű előadások követik, amelyek felejthetetlenül em­lékezetünkbe vésődnek majd és a be­mutatkozáshoz hasonló nagy sikert hoznak kedves művészvendégeinknek. EGRI VIKTOR Ä revizionízmus és opportunizmus a munkásmozgalomban A történelmi fejlődés, a szocialista világrendszer kialakulása a burzsoá ideológiát is nagy mértékben befo­lyásolta. A kapitalizmus vereséget szenvedett, s megdőlt a burzsoá ideo­lógiának az az állítása, hogy a kapi­talizmus a legtökéletesebb társadalmi rendszer. A tőkés rendszer legfejlet­tebb formájának, az imperializmusnak megfelelően meg kellett változnia a kapitalista ideológia formájának is. Az imperialista ideológia a tudomány minden ágát befolyásolja és fokozza a szocialista társadalom eszmei alapja — a marxizmus-leninizmus ellen irá­nyuló támadását. Varga Jenő akadémikus a Kommu­nyiszt 4. számában A jelenkori kapi­talizmus politikai ideológiájáról cím­mel írt cikkében a következőképpen vázolja fel az imperialista ideológia támadási területeit: 1. A kapitalizmus védelme és a tu­dományos szocializmus ellen intézett támadás. A kapitalizmus védelmezői e téren azt állítják, hogy a kapitalizmus úgy jó, amilyen, magától is „népi kapita­lizmussá" fejlődik, amelyben eltűnik a tőkések és a munkások közti kü­lönbség. Az angol konzervatívek, a francia és olasz katolikus és más burzsoá pártok azt állítják, hogy a kapitaliz­mus jó és nincs szükség az állam be­avatkozására és felügyeletére. A jobboldali szociáldemokrata pár­tok megtagadják a marxizmus-leni­nizmust. A fasizmus hívei kezdetben anti­kapitalista, álszocialista jelszavakkal igyekszenek megnyerni a tömegeket, a hatalom átvétele után azonban a legkönyörtelenebb kapitalista rendszert tartják fenn. 2. A második ideológiai támadási területet az a tétel képezi, hogy a parlamenti demokrácia szabadságot, a szovjet demokrácia viszont totalitást, a nép „fölött" gyakorolt diktatúrát jelent. Ennek az állításnak megcáfolására Varga az 1951. évi francia parlamenti választásokat hozza fel példaképül, midőn a kommunistákra leadott sza­vazatok egyes kerületekben jóval fe­lülmúlták a többi pártokra leadott szavazatokat, a kommunista párt azonban sok helyen egyetlen mandá­tumot sem kapott. Nyugat-Németor­szágban egyenesen kizárják a kom­munista pártot a választásokból. Var­ga megjegyzi: „Ezt nevezik általános, egyenlő választójognak!" 3. Az imperialista ideológia harma­dik támadási formája abban az állí­tásban nyilvánul meg, hogy a tőkés állam az osztályok fblött áll, a szo­cialista országok viszont osztályálla­mok. Varga megjegyzi: „A szocialista államok nem tagadják, hogy osztály­államok, de a burzsoá államoktól el­térően a dolgozó tömegek, a nép többsége érdekét követve töltik ba funkcióikat." 4. Végül a burzsoá ideológia azt hangoztatja, hogy a burzsoá államok békét akarnak, míg a szocialista ál­lamok, főként pedig a Szovjetunió, háborúra törekszenek, hogy terjesszék a forradalmat. Ehhez a burzsoá állí­táshoz Varga a következőket fűzi: „A két világháború és különösen az új, harmadik világháborútól való fé­lelem háborúellenes hangulatot kel­tett az imperialista államok lakossá­gának körében. Az imperialisták kény­telenek ezt tekintetbe venni és békeszólamokKal álcázni háborús elő­készületeiket. A Szovjetunió követke­zetes békepolitikája és készsége min­den országgal kereskedni, megcáfolja ezt az állítást." A marxizmus-leninizmus ellen irá­nyüló ideológiai hadjáratban jelentős szerepet játszanak a munkásmozgalom áruló, opportunista és revizionista ve­zérei és ideológusai, akiknek sikerül megtéveszteni a proletariátus politi­kailag kevésbé fejlett tagjait. Az opportunista jobboldali szocia­listák a jelenkori kapitalista társa­dalom osztályellentéteinek elkenésére, az osztályharc csillapítására előszere­tettel hirdetik a „népi kapitalizmus" Mi a „népi kapitalizmus" ? elméletét. Mi is tulajdonképpen a gyakran emlegetett „népi kapitaliz­mus"? Varga megjegyzi, hogy a „népi kapita­lizmus" nem újkeletű elmélet, gyökerei egészen Bernsteinig nyúlnak vissza. A „népi kapitalizmus" elméletének propagálása az 1929—1933-as évek gazdasági válsága után újult fel, mi­dőn a kapitalizmus hívei azt hangoz­tatták, hogy az USA-ban a munkások fokozatosan tőkét gyűjtenek, amely egyre jobban felhalmozódik és ily módon eltűnik a különbség a kapita­listák és a munkások között, azaz munkások szaporítják a tőkések „csa­ládját". A második világháború után Eisen­hower elnök volt lelkes hirdetője en­nek az elméletnek és a „népi kapita­lizmus" vívmányait szemléltető new­yorkí kiállításon kijelentette, hogy a külföldi országokban is féli rendezni hasonló kiállítást, „hadd lássák az emberek, mit tud adni a kapitaliz­mus a népnek". Varga Marxra és Leninre hivatkozva bebizonyítja, hogy a munkások soha­sem válhatnak tőkésekké, mert ha autójuk, saját lakóházuk, bankbetétjük stb. is van, ez helyzetükön mit sem változtat, továbbra Is kizsákmányoltak maradnak, akikre teljesen ránehezedik a tőkés rendszer átka. Varga ugyanakkor felhívja a figyel­met: A „népi kapitalizmus" hirdetői minduntalan azt állítják, hogy az amerikai munkás állítólag „tőkét gyűjt" magának, viszont elhallgatják adósságait, melyek tetemes összege­ket képviselnek. 1956-ban például a fogyasztási hitelek 39 milliárd 500 millió dollárt, az 1—4 lakásos lakó­házakra folyósított kölcsönök pedifj 94 milliárd 200 millió dollárt tettek ki. Hivatalos bevallás szerint ezeknek a fele, a valóságban azonban ennél jóval több a munkásokat és más al­kalmazottakat terheli. Amerikában 2 886 000 család és egyén él 500 dol­lárnál kevesebb évi keresetből. Kere­setük összesen 1 427 000 dollárt tesz ki, míg a nagyvállalatok igazgatói kétezerte nagyobb hasznot vágnak zsebre. A tőkés rendszert védelmező elmé­letek terjesztésében a jobboldali szo­c'áldemokrata pártok mindig jól ki­szolgálják a burzsoáziát. Rendszerint szép ígéreteket tesznek választóiknak a választások előtt, de ha uralomra jutnak, a nép érdekeinek ellentmondó politikát folytatnak. Varga így jellemzi a szociáldemok­rata pártok revizionista nézeteit: „1. A kapitalizmust a bizonytalan távoljövőben más társadalmi rend­szernek kell felváltania; 2. a kapitalizmusban a dolgozók és főként a munkások helyzete nem ki­elégítő, a munkásosztály nem részesül kellőképpen a nemzeti jövetfelemben és mindig munkanélküliségnek, bal­esetnek és betegségnek van kitéve. Ezért a szakszervezetek küzdelmével, a haladó szociális biztosítás és ked­vező adópolitika segítségével, továbbá a parlament útján gyakorolt nyomás­sal módosítani kell a nemzeti jöve­delem elosztását, el kell oszlatni a jövő iránti bizalmatlanságot, meg kell javítani a munkások munka- és lét­feltételeit a kapitalista társadalmon belül; 3. a burzsoá állam nem az uralko­dó osztályok állama, az osztályok fö­lött áll, különösen akkor, ha jobboldali szociáldemokraták a'kotják a kor­mányt; a szocializmushoz vezető út abban van, hogy a szocialisták meg­nyerik a lakosság túlnyomó többségét és ezzel megszerzik a többséget a parlamentben és a kormányban; 4. elvileg elvetik az erőszak alkal­mazását az államhatalom megszerzé­sére, valamint a reakciós fasiszta dik­tatúra hatalmi törekvésének leveré­sére; 5. a burzsoá parlamenti demokrácia szent és a szocializmus egyedül le­hetséges útja; 6. elvetik elvileg a proletariátus diktatúráját, ami a marxizmus-leni­nizmusban a legfőbb. Elvetik a kom­munizmust, melyet a jobboldali szo­ciáldemokraták azonosítanak a mo­nopoltőke fasiszta diktatúrájával és szembehelyezik vele mint „totalitariz­mussal" a burzsoá demokráciát; 7. az osztályharcot nyíltan vagy kevésbé nyíltan szintén elvetik. En­nek példája Leon Blumnak, a francia szociáldemokraták fő teoretikusának néhány kijelentése, melyekben tagad­ja, hogy a kapitalizmusban kiéleződ­nek az osztályellentétek és szerinte az osztályharc történelmileg túlhala­dott fogalom. A szocialista párt sze­rinte ezért nem építheti politikáját az osztályharcra." Varga felvázolva a jelenkori szo­ciáldemokrata revizionista ideológia főbb tételeit, megjegyzi, hogy a szo­ciáldemokrata pártoknak nincs hatá­rozott programjuk és ideológiájuk, „pártok szerint igazodnak, rendszerint jobbra, ritkábban balra." Varga az imperializmust támogató szociáldemokrata revizionista ideoló­giáról Nszólő fejtegetéseit a követke­zőképpen foglalja össze: „1. A szociáldemokrácia azokban az országokban erős, ahol a burzsoázia uralma aránylag még szilárd, ahol többé-kevésbé erős a jnunkásarisz­tokrácia és a munkásbifrokrácia. Vi­szont gyenge ott, ahol ingatag a bur­zsoázia uralma, mint Franciaországban és Olaszországban. A burzsoázia és a szociáldemokrácia ereje és gyen­gesége az egyes országok közötti kü­lönbségektől függ. 2. A szociáldemokrácia minél job­ban hasonló a burzsoá pártokhoz és leplezi önmagát a munkások előtt annál inkább veszt értékéből a bur­zsoázia számára, ugyanis megszűnik Qátfal lenni a forradalmi mozgalom­mal szemben." Lőrincz László. C J SZÓ 1957. április 17.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom