Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-15 / 74. szám, péntek

Egyezmény a szovjet katonaságnak az NDK területén való ideiglenes tartózkodásáról Berlin (ČTK) — Berlinben március 13-án hozták nyilvánosságra a Német Demokratikus Köztársaság területén levő szovjet haderők ideiglenes tar­tózkodásáról szóló egyezmény szöve­gét. Az egyezményt a Német Demok­ratikus Köztársaság és a Szovjetunió kormányküldöttségei március 12-én írták alá. Az egyezmény bevezető része sze­rint a két állam kénytelen volt meg­állapítani, hogy törekvésük és más békeszerető államok törekvése elle­nére a német kérdés mind ez ideig nem nyert elintézést olyan békés szerző­dés formájában, amely az európai nemzeteknek a biztonság kellő kezes­ségét nyújtaná. Tekintettel arra, hogy a Német Szövetségi Köztársaság te­rületén idegen katonai erőket és a támadó jellegű Északatlanti Tömb tag­jainak katonai támaszpontjait helyez­ték el, és tekintettel arra, hogy a hémet militarizmus felélesztése Nyu­gat-Németországban új veszedelemmel fenyegeti a békeszerető nemzeteket, a két kormány szükségesnek tartja, hogy a szovjet fegyveres erők a né­met és szovjet nép, valamint más eu­rópai nemzetek békéjének és bizton­ságának biztosítása érdekében a Né­met Demokratikus Köztársaság terüle­tén maradjanak. Az egyezmény megállapítja, hogy a Német Demokratikus Köztársaság szu­verenitását a szovjet haderők ideig­lenes tartózkodása az állam területén egyáltalán nem érinti; a szovjet fegy­veres erők nem fognak beavatkozni a Német Demokratikus Köztársaság bel­ügyeibe és politikai életébe. A szovjet katonaság számában és elhelyezésében szükséges változások kérdését az NDK kormányával előre megtárgyalják. Az NDK területén tar­tózkodó fegyveres erők tagjai és csa­ládtagjai kötelesek tiszteletben tar­tani az NDK területén érvényes tör­vényeket. A szovjet fegyveres erők tagjai vagy családtagjai által az NDK területén elkövetett bűncselekmények elvileg a német jog és az NDK szer­vei hatáskörébe tartoznak. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a bűntény magát a Szovjetuniót vagy az NDK területén elhelyezett fegyveres erőinek tagjait károsítja, vagy sérti. Ebben az esetben a bűncselekményt elkövetett személyeket a szovjet jog alapján fogják elítélni. Ezzel szemben az NDK állampolgárai felett, akik a Szovjetuniót, vagy az NDK-ban tar­tózkodó fegyveres erőit károsítják meg, az NDK bírósági szervei fognak ítélkezni azon törvények szerint, amelyek az NDK nemzeti népi had­seregének védelmére érvényesek. A Szovjetunió kormánya kötelezi magát, hogy az NDK területéről visszahívja fegyveres erőinek azon tagjait, akik nem tartották be az érvényben levő törvényeket, ha ezt az NDK kormánya kívánni fogja. Az NDK kormánya a szovjet had­erőknek továbbra, is lehetővé teszi a katonai épületek használatát. A szov­jet fegyveres erőknek bármily építke­zésre ki kell kérniök az NDK kor­mányának beleegyezését. Az NDK területén tartózkodó szov­jet haderők veszélyeztetése esetén a szovjet haderők főparancsnoksága az NDK kormányával való előzetes ta­nácskozás után önálló intézkedéseket foganatosíthat a veszedelem elhárítá­sára. Az egyezmény mind a két ország törvényei értelmében jóváhagyásra szorul és a ratifikációs iratok kicse­rélésének napján lép érvénybe. Az egyezmény nem korlátozódik bizonyos időre, hanem érvényes az NDK-ban tartózkodó szovjet haderők ottlétének egész időtartamára, azonban egyes té­teleit kölcsönös egyezség alapján meg lehet változtatni. Az egyezményt a Német Demokrati­kus Köztársaság nevében Lothar Bolz miniszterelnökhelyettes, külügyminisz­ter, és Willi Stoph miniszterelnökhe­lyettes, nemzetvédelmi miniszter, szov­jet részről A. A. Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere és G. K. Zsukov marsall, a Szovjetunió nemzet­védelmi minisztere írták alá. Eisenhower sajtóértekezlete A külföldi segítség célja — megtartani az USA tekintélyét Eisenhower elnököt rendszeres szerdai sajtóértekezletén több ízben felszólították, hogy nyilatkozzék az egyiptomi-izraeli határokon, tóleg Ga­za körzetében lefolyó események leg­újabb fejlődéséről, ahol az ENSZ-ala­kulatok a valóságban Egyiptom terü­letén a megszálló katonaság szerepét töltik be. Eisenhower nem volt haj­landó pontosan leszögezni az amerikai álláspontot és csupán azt közölte, hogy az ENSZ főtitkára, Hammarsk­jöld szombaton, március 16-án a Közép-Keletre utazik, ahol erről az ügyről tárgyal az érdekelt felekkel. Eisenhower nem volt hajlandó nyilat­kozni Egyiptom ama döntéséről sem, hogy átveszi Gaza polgári igazgatását, amit az ENSZ-egységek durva vissza­élése idézett elő Egyiptom felségjo­gainak megsértésével. Az elnök szavai szerint a Közép­Kelet országainak nyújtott gazdasági segítség valóraváltásában „Eisenhower doktrínája" szerint jelentős szerepet játszik majd a gazdasági megújítás és fejlődés nemzetközi bankja, mely amerikai befolyás alatt áll. Ezzel kap­csolatban Eisenhower hannsúlyozta, hogy a külföldnek nyújtott amerikai segítség úgynevezett programja, amelynek leple alatt az USA leigázza a függő külföldi országokat, „a leg­jobb eszköz az Egyesült Államok vi­lágtekintélyének megtartására." A továbbiakban Eisenhower a Ber­mudákon tervezett amerikai-brit tár­gyalásokról szólott. Kijelentette, hogy Sikerrel folyik a Szuezi-csatorna tisztítása Kairó (ČTK) — Weeler tábornok, a Szuezi-csatorna tisztítását irányító ENSZ-bizottság elnöke a napokban bejelentette, hogy megkezdték az „Ed­gard Bonnet" elsüllyesztett hajóron­csának kiemelését, amely az utolsó akadály a csatornában. A hajóroncs ki­emelése kb. három hétbe telik. Wee­ler egyidejűleg kijelentette, hogy áp­rilis 10-ig megnyitják a csatornát a tízezer tonnás hajók előtt. A Szuezi-csatorna egyiptomi veze­tőségének képviselője kijelentette, hogy 500 tonnás hajók már közleked­hetnek a csatornán. így pl. március 11-én már tíz hajó haladt át a csa­tornán. a megbeszéléseknek még nincs szi­lárd programja, de különféle problé­mák megtárgyalására kerül sor, így a NATO, a Közép-Kelet és más fon­tos körzetek kérdéseire. A nyugatnémet politikai pártok követelik a parlamenti küldöttség kiküldését a Szovjetunióba Bonn (ČTK) — A Szabad Demokra­tikus Párt és Németország Szociálde­mokrata Pártjához hasonlóan az össz­német blokk is indokolta követelmé­nyét, hogy a szövetségi parlament küldöttsége látogasson el a Szovjet­unióba. A BHE (össznémet blokk) nyilatko­zatában hangsúlyozza, hogy Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Adenauer német szövetségi kancellár közötti üzenetváltás „a nyu­gatnémet parlamenti küldöttség Moszkvába való kiküldésének kérdé­sét újból időszerűvé teszi. A küldött­ség utazásának további halogatása taktikai hiba lenne, amiért már nem lehet felelősséget vállalni, mivel min­dent meg kell tennünk, hogy tovább folytatódjék a Németország egyesí­téséről folyó vita." Ezért a BHE tá­mogat minden igyekezetet, hogy a szövetségi parlament minél hamarább elfogadja a parlamenti küldöttség Moszkvába való kiküldéséről szóló határozatot. A SEATO konferenciája után Canberrában, Ausztrália fővárosában március 13-án véget ért a SEATO nyolc tagállamának (USA, Britannia, Franciaország, Ausztrália, Üj-Zeland, Fülöp-szigetek, Pakisztán és Thaiföld) konferenciája. A zárónyilatkozat nem beszél azok­ról az ellentétekről, amelyek a kon­ferencián résztvevő államok között előfordultak és igazolja a SEATO tisztán militarista jellegét. Ujabb intézkedéseket jelent be, amelyek megerősítik a paktum kato­nai szervezetét és az eddiginél még szorosabbra vonják az egyes államok katonai együttműködését. így a köz­lemény egy állandó katonai tervező vezérkar létesítését jelenti be, amely­nek székhelye a thaiföldi Bankovban lesz. Az ausztrál lapok kommentárjaik­ban újból foglalkoznak Dulles beszé­dével, melyben durván támadta a Kí­nai Népköztársaságot. Még az erősen konzervatív sydneyi lap, a Morning Herald is felteszi a kérdést, hasznos-e ilyen beszédeket mondani a SEATO ülésén ezekben a pillanatokban. A lap leszögezi, hogy az „USA kormányá­nak különös tehetsége van arra, hogy nem látja, melyik Kína egyedüli va­lóban reprezentatív kormánya." A lap befejezésül azt írja, hogy az USA ér­vei és politikája nem talál támogatás­ra Ausztráliában sem, amely semmit sem veszíthet, de annál többet nyer­het, ha elismeri a Kínai Népköztársa­ság pekingi kormányát. „Diplomáciai vihar" Gaza körül Provokációs kampány Jaza közigazgatásának Egyiptom által való átvétele ellen Kairó (ČTK) — Az egyiptomi kor­mánynak az a döntése, hogy Gaza körzetének irányítását újból átveszi és ezzel megakadályozza az imperia­lista hatalmaknak azt a törekvését, hogy ezt a térséget végleg elszakítsák Egyiptom területéről, a nyugati hír­ügynökségek és lapok közleményei szerint „diplomáciai vihart" váltott ki Nyugat országaiban, elsősorban az USA-ban. Egyiptom döntése, mellyel a legna­gyobb eréllyel a katonai agresszió ál­tal megsértett jogainak védelmére kelt és elutasította a próbálkozásokat, hogy Gaza megszállása ez alkalommal az ENSZ leple és zászlaja alatt tartós­sá váljék, most Washingtonban élénk diplomáciai aktivitás tárgyát képezi. Az USA-ban az első félhivatalos hangok figyelmeztetően követelik, hogy Egyiptom vonja vissza elhatáro­zását és vesse alá magát az amerikai tervek szerint Gaza megszállásának az ENSZ katonai egységei által. Az USA kormányképviselői az egyiptomi döntésben „veszélyt jelző jeladást" látnak. Úgy nyilatkoznak, hogy az Egyesült Államok megtesz mindent, hogy „megakadályozza azt a helyze­tet, amelyben az ENSZ egységeit visz­sza kellene vonni és helyüket egyip­tomi alakulatok foglalnák el." Amint a l'Humanité francia lap hangsúlyozta, az USA-nak ez az állás­foglalása teljesen érthető, mivel az Egyiptom elleni agresszió első napjai­tól Közép-Keleten a francia és brit befolyást amerikai befolyással akar­ták pótolni az ENSZ zászlaját len­getve. Ünnepségek Gazában Gaza körzetében a lakosság március 13-án ünnepelte Egyiptom döntését, hogy újból átveszi a Gaza fölötti köz­igazgatási ellenőrzést és manifesztálta elhatározását azok ellen a kísérle­tek ellen, hogy Gazát elszakítsák Egyiptom területétől. Mintegy hétezer ember járta be Gaza városának utcáit, éltetve Nasszer egyiptomi elnököt és lelkesen fogadva az egyiptomi köz­igazgatás kihirdetését. Gazában március 12-én a lakosság nagy részvételével ment végbe Mo­hammed Musareff palesztinai menekült temetése, akit vasárnap az ENSZ ala­kulatai megöltek abban a pillanatban, amikor az egyiptomi zászlót akarta kitűzni arra az épületre, amelyben az ENSZ-egységek parancsnoksága van. Az egyiptomi sajtó újabb híreket közöl azokról a kísérletekről, hogy Gaza körzetét el akarják szakítani Egyiptomtól. Az A1 Gumhuria azt írja, hogy amikor Egyiptom bejelentette elhatározását, hogy kinevezi Gaza kör-i zetének tartományfőnökét és Gazát saját közigazgatása alá helyezi, az ENSZ-egységek lépéseket tettek, hogy Gaza körzetét elszigeteljék a Sínai­félszigettől. A lap közli, hogy az ENSZ-egysé­gek a Gazába vezető déli utakon szö­ges drótakadályokat készítenek és alá akarják aknázni ezt a területet. Tárgyalások az ENSZ-szervekkel Doktor Ralph Bunhe, az ENSZ főtit­kárhelyettese, aki jelenleg Kairóban tartózkodik, március 13-án újabb be­szélgetést folytatott Nasszer elnökkel. A tudósítóknak kijelentette, hogy az ENSZ-egységeknek nincs szándékában akadályokat gördíteni az elé, hogy Gazát átvegyék az egyiptomi hiva­talos közegek. Nem céljuk, hogy Gaza körzetét nemzetközivé tegyék és ezért szorosan együtt fognak dolgozni e szektor egyiptomi fennhatóságával. Bunhe sajnálatának adott kifejezést Nasszer elnök előtt afölött, hogy az ENSZ-alakulatok lövöldözése folytán életét vesztette Gaza egyik lakosa és megígérte, hogy az ENSZ-egységek gondoskodni fognak arról, hogy ehhez hasonló dolog ne ismétlődjék. Az ENSZ New-York-i székhelyéről érkezett hírek szerint március 13-án az ENSZ szószólója kijelentette, hogy Dag Hammarskjöld főtitkárnak szán­dékában van szombaton, március 16-án repülőgépen Kairóba menni, hogy tárgyaljon az egyiptomi kormánnyal. Izrael fenyegetőzik Izrael közben folytatja nyílt fenye­getéseit Egyiptom ellen Ben Gurion miniszterelnök március 13-án beszédet mondott a parlamentben és fenyege­tően kijelentette, hogy „Izrael fenn­tartja magának az akciók teljes sza­badságát", ha megújítják Gaza egyip­tomi közigazgatását. Ben Gurion közölte, hogy az izraeli kormány „poli­tikai intézkedéseket" foganatosított ez ellen és nem tervezi a háborús cé­lokra szánt költségvetési összegek csökkentését. A miniszterelnök kije­lentette, hogy „ha egyszer szükség lesz akcióra, az izraeli kormány vég­rehajtja, anélkül, hogy ezt előre be­jelentené." A dortmundi tartományi bíróság öt fiatal wuppertali munkást összesen 33 hónapi börtönbüntetésre ítélt. A mun­kásokat, akik támogatták a Szabad Német Ifjúsági .Szövetségnek Nyugat­Németország felfegyverzése elleni harcát, az állam veszélyeztetésével, titkos összeesküvéssel és illegális iratok terjesztésével vádolták. (ČTK) ÚJ SZO 19957. március 15. Milyen Budapest? Igaz, hogy rosz­szabbul fest, mint 1945-ben? Van mit enniök az embereknek? Van már va­lami szórakozási lehetőség? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel rohantak meg barátaim és ismerőseim, amikor kétheti tartózkodás után hazajöttem Budapestről. Csöppet sem csodálkoztam a kérdések tömegén, mert a Magyar­országon lejátszódó szomorú események óta kevés embernyi volt alkalma köz­vetlen benyomásokat gyűjteni, viszont mindenkit érdekel, hogyan alakul az élet tőszomszédságunkban. Bevallom, nagyon féltem a Budapest­tel való találkozástól. Annál kelleme­sebben voltam meglepve, amikor végig­sétáltam a városon. Az ellenforradalom okozta károkat hihetetlen gyorsaság­gal hozták és hozzák rendbe. A már helyrehozott épületekről ítélve (köny­nyű megismerni a friss vakolatot és a piros téglákkal betömött lyukakat) a ôjeMtpô mnJ ô k Okula p ei tiHÍl Szorgalmasan javítják a megsérült házakat. károk sokkal kisebbek voltak, mint azt a távolból elképzeltük. Romokat alig látni, egyedül az Üllői út és környéke nyújt még most is elég siralmas lát­ványt. Amikor pesti ismerőseimnek elmond­tam, milyen kellemesen vagyok meg­lepve a látottaktól, szinte egyhangú volt a válasz: mi sem gondoltuk volna, hogy fővárosunk ilyen gyorsan vissza­nyeri eredeti képét. Decemberben pél­dául azt gondoltuk, hogy még tavasz­szal is gyalogolni fogunk és íme, a köz­lekedés már teljesen a régi. A Kádár­kormány valóban kitett magáért. Az élelmiszerüzletek roskadoznak az ennivalótól. Hús, zsír, felvágottak, tej­termékek, alma, egyszóval minden a legnagyobb bőségben kapható. A köz­szükségleti cikkekkel már nem állnak ilyen jól. Az ellenforradalom napjaiban az üzletekben és raktárakban 1,5 mil­liárd forint értékű árut szétlopkodtak, vagy megsemmisítettek. Az emberek az inflációtól való félelmükben mindent felvásároltak, ez is egyharmadával csökkentette az állami tartalékot. 9 milliárdba került a majdnem négyhetes sztrájk. Ilyen körülmények között természetes, hogy az üzletek nem le­hetnek tele áruval. Bár meg kell je­gyeznem, hogy kéthetes ottlétem alatt napról napra szemmelláthatólag javult a közszükségleti cikkekkel való ellá­tás. Persze, amikor ott jártam, február végén, a helyzet már nagyrészt kon­szolidálódott. Azt, hogy átvészelték a legnehezebb órákat, a legválságosabb napokat, a szocialista országokból ér­kezett segítségnek köszönhették. 700 millió forint értékű árut és nyersanya­got kapott Magyarország ezekben az időkben teljesen ingyen. A legtöbbet a Szovjetunió, Csehszlovákia, Kína és az NDK adta. Hazánk 90 millió korona értékben gyógyszert, cserepet, cemen­tet, meszet, lisztet, fenyő-fürészárút, tűzifát, táblaüveget, textilárut, kerék­párokat, szappant, édességet, bútort, 35 000 pár cipót, hangszert, teherautó • kat, Lengyelországgal és az NDK-val közösen naponta 110 MW villanyáramot adott. A szocialista országok által nyújtott gazdasági segítség még most sem szűnt meg, de természetesen ah­hoz, hogy az ország helyzete konszo­lidálódjon, elsősorban saját üzemeik­nek, bányáiknak teljesítményére kell támaszkodniok. A dolgozók túlnyomó többsége tisztában van azzal, hogy ma­ximális erőfeszítésre van szükség, kü­Rendbehozzák az üzletek cégtábláit. lönben saját maguk sínylik meg a gaz­dasági károk következtében az állam­háztartásban beállott nagy hézagot. A Kádár-kormánynak sikerült a dolgozók létszámcsökkentésének kér­désében is sokkal kedvezőbb eredményt elérnie, mint ahogyan az az ellenfor­radalom legyőzése után várható volt. Az adminisztrációs munkaerők között történtek leépítések, lényegesen csök­kentik a minisztériumok, közhivatalok dolgozóinak számát. A manuális mun­kások létszámának csökkentésére csak az egyes nehézipari ágakban van szük­ség, ezt pedig főleg az idősebb munká­sok nyugdíjazásával érik el. A fiata­lokat ideiglenesen más gyárakban, vagy a bányákban helyezik el. Helytelen volna azt állítani, hogy Magyarországon már minden úgy megy, mint a karikacsapás, mert hiszen hosz­szú hónapokra, talán évekre lesz szük­ség, amíg kiheverik a gazdasági káro­kat. Viszont az biztos, hogy már ez alatt a rövid idő alatt is figyelemre méltó fellendülés állott be és ez csakis annak köszönhető, hogy a magyar nép jelentős része támogatja a kormány­nak a dolgozók javát szem előtt ta rtó minden intézkedését. Várható, hogy azok a passzív és kételkedő elemek, amelyek még az ellenforradalom hamis jelszavainak hatása alatt állanak, belát­ják tévedésüket és előbb vagy utóbb maguktól fognak részt kérni a szocia­lista Magyarország békés építésében. Azokat pedig, akik ellenségei a rend­szernek és nem riadnak vissza a leg­sötétebb eszközöktől sem céljuk eléré­sére, a józanul gondolkodó nép kiközö­síti soraiból. De visszatérek Budapest mindennapi életére, amihez a szórakozás is szer­vesen hozzátartozik. A fővárosra oly jellemző eszpresszók a nap minden szakában, éppúgy mint azelőtt, tömve vannak a szimpla, vagy dupla feketét kortyolgató vendégekkel. A mozik, szín­házak teljes gőzzel működnek, az elő­adásokra minden jegyet jó előre kiáru­sítanak. Én négy kitűnő színdarabot láttam, a magyar színészgárda legki­válóbb művészei szereplésével. A jó öreg Salamon Béla, aki nemrég töltöt­te be 72. életévét, kiapadhatatlan humorával még mindig a könnyekig megnevetteti a hálás közönséget. A zenei élet ugyancsak visszatért régi medrébe. Belföldi művészek és külföldi kiválóságok vendégszereplésével érté­kes és magas színvonalú hangverse­nyek között válogathat a közönség. A pestiek nagy bánata, hogy a szóra­kozóhelyek este 11-kor zárják kapui­kat, de remélik, hogy ezt a tilalmat is hamarosan megszüntetik. Két hét alatt összegyűjtött benyo­másaimból azt a következtetést von­tam le, hogy a magyar nép optimistán néz a jövő elé, bízik az ország vezetői­ben és saját magában, hogy közös erő­vel megtalálják a helyes utat, amelynek segítségével biztosítják a dolgozók jó­létét a szocialista társadalomban. FEJÉR MAGDA

Next

/
Oldalképek
Tartalom