Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-07 / 66. szám, csütörtök

Megkezdődéit a kínai népi poütikai tanácskozó testület országos bizottságának ülése Peking (CTK) — Pekingben a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület épületében március 5-én délután kez­dődött a kínai népi politikai tanácskozó testület országos bizottságának III. plenáris ülése. Röviddel fél három után helyet foglaltak az elnökségi emel­vényen: Mao Ce-tung, a Kínai Nép­köztársaság elnöke, Csou En-laj, a kí­nai népi politikai tanácskozó testület országos bizottságának elnöke és he­lyetteseik. A III. ülést, amelyen az országos bi­zottság 621 tagja vesz részt Szun Csin-lin asszony, a kínai népi politikai tanácskozó testület országos bizottsá­gának alelnöke nyitotta meg. Rövid be­vezető beszédében azt mondotta, hogy az ülés részvevői előtt az országos bi­zottság tagjai meghallgatták Mao Ce­tungnak, a Kínai Népköztársaság elnö­kének „A nép között felmerülő ellen­tétek helyes megoldásáról" cimű be­számolóját, amelyet a legfelsőbb állami értekezleten tartott. Ezen az ülésen — mondotta Szun Csin-lin — különféle kérdéseket vitatunk meg, bírálatot és önbírálatot gyakorolunk, hogy ülésünk sikerrel járjon. Szun Csin-lin ezután Csou En-lajnak adta meg a szót, aki beszámolt 11 ázsiai és európai ország­ban végzett háromhónapos látogatá­sáról. Csou En-laj beszéde után Sen Su­tun beszámolt az országos bizottság múlt évi tevékenységéről. A kinai népi politikai tanácskozó testület országos bizottsága III. plenáris ülésének fel­adata, ho-" megoldja a múlt évi munka folyamán felmerült új kérdéseket. Az ülést alapos előkészület után hívták össze, amelynek folyamán a küldöttek meghallgatták Mao Ce-tung előadását és Li Fu-csunnak, a Kinai Népköztár­saság alelnökének a második ötéves terv irányelveiről szóló beszámolóját. Ezenkívül a kínai népi politikai tanács­adó testület országos bizottságának állandó bizottsága több ízben ülésezett. Tizennégy bizottságot szervezett kü­lönféle kérdések megtárgyalására, amely kérdések a kínai népi politikai tanácskozó testület tagjainak Kína egész területén végzett inspekciós út­jai során felmerültek. Csou En-laj beszámolójából Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államntanácsának elnöke beszámolt a nemzetközi helyzetről. Csou En-laj a közép-keleti esemé­nyekkel és az úgynevezett Eisenhower doktrínával foglalkozott. Ezt a doktrí­nát „az amerikai gyarmatosítás új formájának" minősítette és kijelentette, hogy veszélyezteti Közel- és Közép­Kelet országait. Az Eisenhower doktrí­na lényegében ugyanazokat a módsze­reket alkalmazza, amelyekhez az USA mindig folyamodott agresszív és ter­jeszkedő céljainak megvalósításában: kommunistaellenes és szovjetellenes jelszavakkal és a feszültség fokozásá­val akarja elnyomni a nemzeti függet­lenségi mozgalmat, ki akarja szorítani Nagy-Britanniát és Franciaországot gyarmatairől és kiterjeszteni saját gyarmatosító befolyását. Az USA-nak ezen politikája azonban valamennyi békeszerető ország és nem­zet határozott ellenállásába ütközik, és elkerülhetetlenül kiélezi az imperialista országok közötti ellentéteket. Eisenhower doktrínáját a „kommu­nista veszedelem" elleni ellenállás jel­szavával akarják elfogadtatni. A való­ságban azonban olyan állítás, hogy a Szovjetunió, vagy bármilyen más szo­cialista ország veszélyezteti a Közel- és Közép-Keletet, teljesen alaptalan. A Szovjetunió és a többi szocialista ország, mindig azt az elvet vallották, hogy ezen terület országainak függet­lenségét és szuverenitását tiszteletben kell tartani és hogy a Közel- és Közép­Kelet ügyeiről e terület népeinek ma­guknak kell határozniok. Csou En-laj rámutatott arra, hogy Nagy-Britannia és Franciaország tanul­ságot meríthettek volna az egyiptomi eseményekből. A gyarmatosítás kor­szaka visszavonhatatlanul a múlté és Nagy-Britanniának és Franciaország­nak nem hozhat semmi jót az erőszak alkalmazása a függetlenségért küzdő országok és nemzetek ellen. Az Egye­sült Államok hatalmától való függő helyzet nem segíti meg őket abban, hogy befolyási szférájukat megtarthas­sák, ellenkezőleg ez az USA-nak meg­könnyíti, hogy ezeket a szférákat ma­gához ragadhassa. Az imperialista or­szágok és gyarmatok közötti kapcsola­tokat új kapcsolatokkal kell felváltani, amelyek a szuverenitás és függetlenség kölcsönös tiszteletbentartásán alapul­nak. Az egyenjogúság és kölcsönös előnyök ezen kapcsolatait csakis a békés egymás mellett élés alapján lehet kiépíteni. Csou En-laj felhívta a figyelmet arra, hogy a háború veszedelme még mindig fennáll, mert az imperialisták maguk­tól sohasem mondanak le a lázas fegy­verkezésről és háborús előkészületek­ről. A békeszerető országoknak és nemzeteknek határozottan szembe kell szállníhk az imperialista háborús ter­vekkel. Hogyha az imperialisták új há­ború kirobbantására merészkednek, vé­gül is minden bizonnyal vereséget szenvednek, valamennyi békeszerető ország és nemzet közös erejétől. Csou En-laj kiemelte, hogy a szocia­lista országok mindig azt a nézetet vallották, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békében élhetnek egymás mellett és hogy a béke és sem­legesség politikáját, amelyet a nemzeti tudatra ébredt országok valósítanak meg, tiszteletben kell tartani és hogy a gyarmati népeknek a nemzeti füg­getlenségre való törekvéseiket meg kell valósítani. Az Államtanács elnöke kijelentette, hogy a kínai kormány teljes mérték­ben támogatja az 1956. november 17-i szovjet leszerelési és az 1957. február 11-i a Közel- és Közép-Kelet kérdésé­nek megoldására vonatkozó szovjet javaslatot. A kínai nép ötömmel állapítja meg, hogy a szovjet javaslatokkal rokon­szenvez India és sok nemzeti öntudatra ébredt ország a szocialista államokon kívül, amelyek egyöntetűen támogatják e javaslatokat. A kínai nép örömmel fogadta, hogy Egyiptom, Szíria, Szaúd­Arábia és Jordánia államfőinek érte­kezletén ismét hangsúlyozták, hogy ezen országok a függetlenségi politika hívei és meg vannak győződve arról, hogy az arab világ védelmét az idegen tömbök szféráján kívül kell biztosítani. Ez összhangban áll a nagyhatalmaknak a Közel- és Közép-Kelet országainak belügyeibe való be nem avatkozása el­veivel. Cso En-laj beszédének befejező ré­szében kijelentette, hogy habár Ázsia és Afrika országai különböző társadal­mi és politikai rendszerűek és több kérdésben különböző nézetet vallanak, ez nem állhat baráti együttműködésük útjában. Fogadás A. A. Gromikonél a lengyel külügyminiszter tiszteletére Moszkva (ČTK) — A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere már­cius 5-én A. Rapackinak a Lengyel Népköztársaság külügyminiszterének tiszteletére fogadást rendezett. Szovjet részről jelen volt: M. G Pervuhin, M. A. Szuszlov, a Szovjet­unió miniszterei, a központi hivata­lok és minisztériumok vezető dolgo­zói, a miniszterhelyettesek és más hi­vatalos személyiségek. A. A. Gromiko és A. Rapacki a fo­gadáson beszédet mondottak. A. A. Gromiko kijelentette, hogy a két test­véri ország népei közötti baráti kap­csolatok fellendülése hozzájárult a Szovjetunió és Lengyelország barát­ságának további megszilárdításához. A. Rapacki válaszában hangsúlyozta az eddigi lengyel-szovjet Balti-tengeri államhatárok kijelöléséről szóló szer­ződés jelentőségét. A lengyel nép és a Szovjetunió nemzetei között fenn­álló barátságnak szilárd alapjai van­nak. A novemberi közös — lengyel­szovjet deklaráció nevezetes nemzet­közi okmány, amely új határkövet je­lent e barátság fejlesztésének útján — mondotta Rapacki beszédének be­fejező részében. N. A. Bjiganyin és Kisi japán miniszterelnök táviratváltása Moszkva (ČTK) — N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke Nobusuke Kisi japán miniszter­elnökhöz táviratot intézett, amelyben miniszterelnökké való kinevezése al­kalmából kifejezi jókívánatait és sok sikert kíván tevékenységében. N. A. Bulganyin kifejezi azt a reményét, hogy a két ország közötti rendszeres diplomáciai kapcsolatok a szovjet és japán nép érdekében továbbra is a barátság és őszinte bizalom szelle­mében fognak erősödni. Kisi japán miniszterelnök N. A. Bul­ganyinnak táviratában köszönetet mondott jókívánataiért. Hangsúlyozta, hogy minden törekvésével a Szov­jetunió és Japán közötti baráti kap­csolatok további megszilárdítását fog­ja előmozdítani. Gbatia független afrikai állam letf Dulles védi az agresszorok álláspontját Washington (ČTK) — Dulles, ameri­kai államtitkár a március 5-i sajtó­értekezleten állást foglalt az izraeli haderők Egyiptomban tartózkodásával kapcsolatban. Kijelentéseivel lényegé­ben igazolta az USA állandó bizonyga­tásának hamis jellegét, amely szerint az Egyesült Államok az izraeli katona­ság Egyiptomból való azonnali eltávo­zása mellett foglalt állást. Dulles el­sősorban nagyképűen kifejezte az ame­rikai kormány „háláját" Izraelnek, hogy elhatározta haderői kivonását, amit — amint tudjuk — Izrael mind­eddig nem hajtott végre. Az államtitkár támogatta azt az Egyiptomellenes álláspontot, hogy az Akabai öböl nemzetközi víziút. Az ENSZ nemzetközi egységeit illetőleg Dulles kijelentette: „Az ENSZ rend­őrosztagai elég nagyszámú legénység­gel rendelkeznek, hogy meguodhassák az izraeli haderők eltávozása után rá­juk váró fokozott feladatokat". Ezzel világosan tudomásul adta, hogy az USA kormánya arra számit, az ENSZ egységei korlátlan ideig fogják meg­szállva tartani az egyiptomi területet. Dulles von Brentano nyugatnémet külügyminiszterrel folytatott tanács­kozásáról kijelentette, hogy a teljes egyetértésben folyik minden kérdésről. „E kérdések között volt Magyarország, Lengyelország és az NDK problémája". Egyúttal bejelentette, hogy Kisi, új japán miniszterelnök rövidesen az USA-ba utazik. Akkra (ČTK) — Az afrikai világré­szen új állam születet Ghana az eddi­gi brit Arany-part gyarmatból és To- go volt német gyarmat azon részéből keletkezett, amelyet a versaillesi bé­keszerződés mandátum-területként Nagy-Britanniának juttatott. Ghana függetlenségének kihirdeté­se ünnepi aktusát jelképesen a már­cius 6-ra virradó éjjel valósították meg, amikor a beláthatatlan és öröm­mámorban úszó tömeg lelkesedése kö­zepette az akkrai par'nment épületéről bevonták a brit lobogót és kitűzték a független Ghana új piros—sárga—zöld zászlóját. Ezzel egyidejűleg Kvame Nkrumati miniszterelnök a parlament­ben nyilatkozott az új kormány politi­kájáról. A miniszterelnök kiemelte elsősorban azt a tényt, hogy Ghana lerázta magáról az imperializmus és gyarmatosítás béklyóit, amelyek Nagy­Eritanniéhoz kötötték. Az új Ghana külpolitikáját a jövőben három elv vezérli majd: a nemzeti méltóság, a béke és a barátság. Ghana független politikát fog folytatni. A gazdásági kapcsolatok terén a kormány támo-3 qatni fogja ugyan a külföldi beruházáw sokat, azonban gondoskodni fog arról, hogy emellett meg ne sértsék külpoli-í tikájának elveit. Nkrumah miniszterelnök egyúttal bejelentette, hogy a fügqetlen Ghana kormányában átveszi a külügyminisz­teri és a nemzetvédelmi miniszteri tárcát is." Ghana függetlensége kihirdetésének ünnepén a világ 69 államának hivata­los küldöttségei vesznek részt. Meg­jelentek Csehszlovákia, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és más államok küldöttségei. I. A. Benediktov, a szovjet küldöttség vezetője a par­lament elnökének üzenetet adott -st, amelyben a Szovjetunió Legfelső Ta-. nácsa kifejezi azon óhaját, hogy Gha­na törvényhozó testületével kapcso­latokat vegyen fel és Ghana parla­menti küldöttségét meghívta a Szov­jetunió meglátogatására. A szocialista realizmus és a szovjet képzőművészet tartós alapja Moszkva (ČTK) — A szovjet képző művészek első össz-szövetségi kong­resszusának március 5-i délelőtti ülé­sét Joszíf Szerebrjanij nyitotta meg. A vita során felszólalt Aman Kulijev, a Türkmén SZSZK képzőművészeti szövetségének elnöke, Nikolaj Mihaj­lov, a Szovjetunió kulturális ügyei­nek minisztere és Jaroszlav Nikoiajev, leningrádi küldött . Domanovszky Endre Kossuth-díjas, a Magyar Képzőművészek Szövetsége szervező bizottságának tagja üdvöz­lő beszédet mondott. A kongresszus első öt napján 60 szónok vett részt a vitában, hang-1 súlyozták, hogy a szocialista realizmus módszere a szovjet képzőművészet tartós alapja, és hogy ez a módszer győzött a szabad alkotóharcban más művészeti módszerek felett. A küldöttek fő figyelme a szovjet képzőművészet további fellendítése útjának keresésére, és az új müvek megalkotására szükséges feltételek biztosítására irányul. Ezen új müvek­nek művészi formában kell megörö-i kíteniök mindazokat a hatalmas átala­kulásokat, amelyek a szovjet nép éle­tében történnek. Németország Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülése Düsseldorf (ČTK) - Az ADN saj­tóiroda szerint Németország Kommu­nista Pártjának Központi Bizottsága március első napjaiban tartotta har­madik ülésszakát. A főbeszámolót Max Reimann, Németország Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára tartotta. Az ülésről kiadott közlemény a többi között Igy szól: „A Központi Bizottság gondos megvitatás ütán jóváhagyta a párt kongresszusával kapcsolatos tézi­sek javaslatát és valamennyi kommu­nista elé terjeszti a kongresszus ala­pos előkészítése végett." A Központi Bizottság jóváhagyta Németország Kommunista'Pártja parlamenti válasz­tási programját. Az ülés a párt erejébe vetett szilárd bizalom és a törhetetlen harci kész­ség jegyében folyt. A Központi Bi­zottság testvéri szolidaritását fejezte ki minden elvtárssal, akik börtönben szenvedtek és szenvednek, becsületes béke- és szabadságharcukért s isrné-­telten azt a követelést támasztotta, hogy haladéktalanul politikai amnesz-' tiát hirdessenek. Macmillan nem hajlandó lemondani a hidrogénbomba­kfsér elekről London (ČTK) — Macmillan brit miniszterelnök az alsóház március 5-i ülésén kategórikusan elutasította azt a követelést, hogy a brit kormány álljon el tervbevett hidrogénbomba kísérleteitől az Atlanti-óceánon. Mac­millan azt állította, hogy a kísérle-' tekből eredő veszedelem csak csekély mérvű, viszont a hidrogénbombát a brit „biztonság" szempontjából múl­hatatlanul szükségesnek minősítette. Indonézia válaszúton Még nem halkult el az a visszhang, amelyet Szukarno indonéz elnöknek a politikai élet reformjára irányuló terve bejelentése keltett. Ezt a tervet három héttel ezelőtt feszülten várta az ország, amikor Celebesz szigetén ' törvényellenesen Szamula ezredes önkényúr igyekszik magához ragadni a hatalmat. Ebben a tettben nem lehet mást látni, mint a bel- és külföldi reakció aljas csapását Indoné­zia ellen, amely hátúiról érte az or­szágot. Szamula ezredes célja, hogy megakadályozza az ország politikai konszolidálásának folyamatát, melynek élén dr. Szukarno, az ország elismert vezetője áll. Régi eszköz, régi célok Szamula ezredes celebeszi akciója az Indonéz Köztársaság függetlensége, területi sérthetetlensége és egysége elleni hadjárat betetőzését jelenti. A múlt év eseményei azt igazoljak, hogy a reakciós erők első céljukat — a kormány összeomlását — belső nyomással el nem érve, elhatározták, hogy a leplezett módszerekről a nyílt harcra térnek át. Erre a hadsereg reakciós magasrangú tisztjeit használ­ják fel. A múlt év augusztusában egyes magasrangú katonai tényezők paran­csot adtak Abdul Gani külügyminisz­ter letartóztatására, aki repülőgépen Londonba készült utazni. Csak Nasu­tion vezérkari főnök egyenes paran­csára mondtak le a külügyminiszter letartóztatásáról. Lubis ezredes egységei októberben az éjszaka leple alatt Dzsakartába vonultak, hogy megdöntsék a kor­mányt. Az összeesküvést leleplezték és meghiúsították. Alig számolták fel ezt a puccskísérletet, Simbolo ezredes Észak-Szumatrában katonai diktatú­rát hirdetett ki. A kormány azonban nem omlott össze. A kormány bukásával megnyílt volna az olyan állapot felé vezető út, amelyben bármely idegen szolgálat­ban levő katonai személy rákénysze­ríthette volna akaratát a későbbi kor­mányokra. A nehezen megszerzett függetlenség és az ország felmérhe­tetlen természeti kincsei — amelyek ha végérvényesen a nép kezébe jutnak, jólétének alapját fogják képezni — halálos veszedelembe kerültek. Ebben a helyzetben, amely tulaj­donképpen politikai válságot jelentett, Szukarno elnök február 21-én előállt az országban uralkodó ellentétek el­simítására és a nemzeti egység meg­szilárdítására irányuló tervével. Szukarno terve Szukarno 900 politikai képviselő előtt kijelentette, hogy a jelenlegi indonéziai nehézségeket a kormány­rendszerben uralkodó tévedések ter­hére kell írni, amelyek abban gyöke­reznek, hogy az országba „az indonéz nép szellemével összeférhetetlen' nyugati demokráciát „importáltak". Az elnök nemzeti tanács megalakí­tását javasolta, amely a kormány ta­nácsadó szerve lenne. A nemzeti ta­nácsban a nép képviselete szélesebb­körű volna, mint a parlamentben „és a kölcsönös támogatás" kormányában. A nemzeti tanácsban minden párt, a kommunisták is képviseletet nyerné­nek. Ami a kisebb pártokat illeti, azok is beléphetnének a kormányba és képviselői, miniszterhelyettesi funk­ciót tölthetnének be. A kommunisták részvétele ellenzői­nek Szukarno azt mondotta „lehet-e azt a pártot, amely az általános vá­lasztásokban 6 millió szavazatot ka­pott, továbbra is mellőzni?" Valóban képtelenség, hogy Indo­nézia Kommunista Pártja, amely az elmúlt 11 év során nem kapott kép­viseletet a kormányban, továbbra is a kormányon kívül van, habár támogat­ja a jelenlegi kormánynak politikáját, amíg a valódi ellenzék a Maszjumi Párt a közelmúltban még a kor­mányban ült, holott gátolta a kormány minden alkotó erőfeszítését. A nép és a politikai pártok álláspontja Szukarno elnök február 28-án tár­gyalásokat folytatott a politikai pár­tok vezetőivel. Kettő a négy legerő­sebb párt közül (a nemzeti párt és a kommunista párt) egyetértették Szu­karno tervével, két további párt (a Maszjumi és a Nahdatul Ulama) a terv fő pontjait elvetették. (A nem­zeti pártnak a parlamentben 57, a Maszjuminak szintén 57, a Nahdatul Ulama pártnak 45 és a kommunista pártnak 39 képviselője van). A kisebb pártok egész sora kimondotta, hogy teljesen vagy feltételesen támogatja az elnök tervét, más oártok elutasító álláspontra helyezkedtek. Szukarno a Merdeka palota előtt a kora reg­geli óráktól összegyülekezett népnek bejelentette, hogy még mélyebben fogja mérlegelni tervének megvalósí­tását és akkor határoz, amikor vissza­tért az ifjúság szurabajai fesztiváljá­ról. Óvatosság az imperialista ármányok'ial szemben A celebeszi események arról tanús­kodnak, hogy a reakció nem akar le­mondani azokról a lehetséges politi­kai változásokról, amelyek a láthatá­ron kirajzolódnak. A jelenlegi és előző kísérletek propagációs ürügye az, hogy az indonéz szigeteknek bi­zonyos önkormányzatot kell adni. Azok előtt azonban, akik az önkor­mányzat mellett vannak, nagyon isme­retes, hogy az önkormányzati törvény­javaslatot a kormány már kidolgozta és a parlament elé terjesztette. Elvi­tathatatlan, hogy ez a kérdés nagyon nehéz és bonyolult s rövid időn belül meg nem oldható. Szimbolon szumatrai és Szamula celebeszi akcióinak „sugalmazását" és egyéb forrásait másutt kell keresni. Ha alkalmunk lenne betekinteni egyes külföldi, főképp holland és amerikai társaságok titkos aktáiba és a tevékenységükről szóló közlésekbe, amelyeket H. Sz. Cumming amerikai nagykövet küldöz Washingtonba, na­gyon sok érdekes dolgot tudnánk meg. *** Idonézia nyílt politikai kérdései még mindig megoldásra várnak. Szukarno elnök terve alapot adott, amelyen az ország további lépést tehet előre. A tervet a nép és a politikai pártok jelentős része kedvezően fogadta. A reakció visszautasító álláspontja természetesen halasztást, bonyodal­makat és változtatásokat idéz­het elő. A tervet támogató nemzet hangja azonban arra mutat, hogy a nép ismeri az egység értéké­nek erejét, amelynek szilárd része a kommunista párt. Mindazoknak, akik­nek szívén fekszik az indonéz nép jóléte, e tudat örömet szerez, mert a mostani idők minden nehézsége elle­nére a nép egységében rejlik a jövő győzelmek kezessége, Milan Madr. . ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom