Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-06 / 65. szám, szerda

Március 3- és 4-én tartották a Prágai Reprezentációs Ház nagytermében az Egységes önkéntes Testnevelési Szervezet alakuló kongresszusát. Ezen a kongresszuson lerakták az új csehszlovák testnevelési szervezet alap­köveit. Felvételünkön a kongresszus elnökségét látjuk. A kongresszuson részt vettek Csehszlovákia Kommunista Pártja és a kormány képviselői is. (Foto: CTK Havelka) „Érdemes sportmester"-i címeket osztottak ki A csehszlovák kormány február 27­én 28 sportolónak adományozta az „Érdemes sportmester"-i címet. E ma­gas kitüntetést a következő verseny­zők kapták: Kerékpározók: Ladislav Fouček és Václav Machek. Könnyűatlétika: Olga Fikotová. Síelés: Mária Bartáková. Motorkerékpár: Jaromír Čížek, saš.i Klimt, Jaroslav Pudil, Bohuslav Roúč­ka, Miroslav Souček, Vladimír Šedino, Frant. Bartoš és Frant. Šťastný. Röp­labda: Jozef Brož, Karel Brož, Karel Láznička, Zdenék Malý, Josef Musil, Jaromír Paulus, dr. František Schwarzkopf és Jozef Tesaŕ. Sportlö­vészet: Frant. Čapek és Otakar Horí­nek. Asztalitenisz: Bohumil Váňa. Sakk: Miroslav Ha vei. Evezés: Ján Jindra és Stanislav Lusk. Sportrepü­lés: Miroslav Pŕikril és Ľubomír Šťast­ný­A kormány továbbá jóváhagyta és odaítélte Václav Matiašek és Jozef Kozák röplabda-edzőnek az „Érdemes edző"-i címet. Az Egységes önkéntes Testnevelési Szervezet Központi Bizottsága a kö­vetkezőknek adományozta a sportmes­teri címet: Sportrepülés: R. Černy, L. Čížek, J. Koči, J. Sladkv, V. Šmejkal és L. Škulák. Motorkerékpár: O. Ha­meršmid, F. Helikár, K. Buchnar, O. Chasák, O. Klaudinger, A. Matejka, J. Makovička, Z. Polanka, V. Stanislav, S. Štástka és V. Šťepán. VIDÉKI SPORTÉLETÜNKBŐL Telet hirdet a naptár, de őszi sár­tenger van az országúton. Alig me­gyünk pár kilométert, a szokásos út­jeizőtáblán ez áll: Homý Potoň. Felsőpatony. Miért jöttünk ebbe a csallóközi községbe? Ügy hallottuk, hogy a sok Patony kqzül ennek a köz­ségnek van a legfejlettebb sportélete. A faluban már 1933-ban is sportoltak. Labdarúgó-csapatuk annak idején az MLSZ-ben játszott, és még a duna­szerdahelyi csapatot is megverte. Tavaly a Sokol labdarúgó-csapata ä kerületi verseny déli csoportjában szerepelt, igaz, hogy nem nagy siker­rel, mert csak a 8. helyen végzett, de megelőzte nagyobb községek csapa­tait, így Nagymagyar, Nagymegyer, Nagylég együtteseit. A csoport győz­tese a dévényújfalusiak csapata lett. A Felsőpatonyi Sokol decemberben új vezetőséget választott. Elnök Pol­lák Lajos, alelnök Sidó Béla, titkár Németh Zoltán, intéző Szabó Ignác ta­nító lett. Ettől az új vezetőségtől remélik, hogy az egyesület ügyeit is­mét rendbehozza. Mert bajok, pana­szok itt is akadnak. A vidéki mérkőzé­sekre való utazások felemésztették az egyesület pénztárát — beszélik —, és tavaly 3000 koronát fizettek rá ezekre a mérkőzésekre. Honnan teremtik elő az anyagiakat? — ezzel a kérdéssel fordultunk az egyik vezetőségi taghoz. — A falu zsebéből — hangzik a kurta válasz. — Egy-egy sportese­mény alkalmával itt szorong a pálya körül a falu apraja-nagyja. Mindenki szívesen áldoz a sportra. Előfordult, hogy egy-egy érdekesebb mérkőzé­sen 900—1000 néző is megjelent. — Tavaszra alaposan felkészülünk. Labdarúgó-csapatunk máris megkezd­te edzéseit. Néhány új játékossal is megerősödik a csapat. — c — a Svédország nyerte a jégkorong világ- é s Európa-bajnokságot Szovjetunió—Svédország 4:4 (0:2,4:0,0:2) Csehszlovákia—Lengyelország 12:3 (3:1, 6:1, 3:1) A XXIII. jégkorong-világbajnokság utolsó napián Moszkvában a cseh­szlovák válogatott a lengyel együttessel mérkőzött. Az NDK válogatottja 3:1 arányban győzött az osztrák csapat felett, s végül a világbajnokság döntőjét, a Szovjetunió—Svédország-találkozót bonyolították le. A csehszlovák együttes a világbaj­nokság utolsó mérkőzésén könnyű­szerrel győzte le ellenfelét. A len­gyelek szórványosan kerültek kapunk elé és nem mindig tudták kihasználni a kínálkozó gólhelyzeteket. A legtöbb gólt Vlach (4) ütötte, majd šašek kétszer, Bartoň, Václav, Pokorný, Prošek, Pantuček és Vinš egyszer­egyszer volt eredményes. A jégkorong-világbajnokság utolsó­előtti napján három mérkőzést bonyo­lítottak le. CSEHSZLOVÁKIA— JAPAN 25:1 (11:0, 7:0, 7:1). A japán együttes a Csehszlovákia elleni mérkőzésen\már nen. birta az iramot. A mérkőzés ideje alatt a já­ték többnyire a japán kapu előtt folyt, s mint az eredményből is látni, együt­tesünk a világbajnokságok legnagyobb eredményét a japánokkal szemben érte el. Gólütők: Pantűcek 4. Tikal, Václav, Grabovský és Vlach 3—3, Svéntek, Vinš, Gut és Bartoň 2—2„ Pokorný egy. A japánok egyetlen gól­ját Fujimorin szerezte. SZOVJETUNIÓ—NDK 12:0 (1:0, 5:0, 6:0). A szovjet válogatott könnyűszerre? győzte le ellenfelét. A legjobb góln ütők a szovjetek részéről Loktyev, Alekszandrov, és Gurisev voltak. A német együttes lelkesen harcolt, de a tapasztalt szovjet csapattal szemben nem tudott érvényesülni. SVÉDORSZÁG—FINNORSZÁG 9:3 (2:1, 3:1, 4:1). A két sk?.ndináv ország csapatainak" találkozója érdekes küzdelmet hozott. A svédek több tartalékkal játszot­tak s ennek ellenére biztos győzelmet arattak. Gólütök: Peterson 3, Lundvall és Nilson 2—2, Määtä és Bröms 1—1, illetve Salmi. Lampainen és Luostaroi­nen. A KÉT KAPU ELŐTT. A csehszlovák—szovjet jégkorong-mérkőzésen mindkét kapu előtt több veszélyes hely­zett alakult ki. Baloldalt Pucskov kapuját látjuk, aki figyeli a korong útját, miközben Szologubov (előtte) tisz­tázza a helyzetet és támadásba küldi csatársorát. Jobboldalt: Straka, a csehszlovák {apu őrzője ís többször ki­tüntette magát. Felvételünkön a szovjet csatárok egyik veszélyes lövését hárítja (Foto: Alexy) SEMLEGESSEG A SPORTBAN Ártatlan angyalok követelik: hagy­juk már abba a folytonos politizálást! Az ember élvezettel szemléli és őszin­te elismeréssel illeti a sportolók re­mek küzdelmeit, gyönyörködik az iz­mok kígyózásában, a testi és lelki erők nagyszerű összpontosításában, a disz­kosz csavarozó röptében, a gerely elegáns ívelésében, a futballművészet ötletességében, — hát miért kell ezt a szórakozásunkat is végigönteni a politika zavaros iszapjával?! Elismerjük: valóban bűnt követnek el azok, akik már az úszómedence vizét is megmérgezik, akik a sport­pályák bejárata elébe kitűzik a „nu­merus clausus" (gyakorlati értelme szerint: bizonyos csoportok kizárása) szégyenletes, elavult, de most ismét frissre mázolt, seszínű „semleges" tábláját. De hát kik ezek? Hiszen éppen mi valljuk teljes nyíltsággal, hogy a sport nálunk nem öncélú, hogy az politikánk egyik eszköze! Vagy talán nem éppen a szocialista tábor országaiban beszél­Ilja Erenburg: ­SZÜKSÉGES FELVILÁGOSÍTÁS (A cikk első három részét vasárnapi, hétfői és keddi számunkban közöltük.) Nyugat egyes haladó írói zavarban vannak, s a szovjet írókhoz intézett leveleikben felvetik a kérdést: a párt XX. kongresszusa által meghatározott úton halad-e előre a szovjet kultúra fejlődése, vagy letértünk-e erről az útról? Az ilyen kérdések felvetői számára talán az én cikkem is annak egyik jele lesz, hogy a nemzetközi helyzet kiéleződése, a szocializmus ellenségeinek dühe ellenére is előre­haladunk, nincs számunkra visszako­zás s nem térünk le mellékösvé­nyekre. A nyugati értelmiségnek végre már le kell mondania a szovjet társada­lomról alkotott leegyszerűsített el­képzeléseiről. Társadalmunkat évtize­deken át külföldön hol pokolnak, hol mennyországnak képzelték. Mi a föl­dön élünk. Sok a nehézségünk. De boldogok vagyunk, hogy elsőknek lép­tünk új útra, arra az útra, amely az egész emberiség útja lesz. Teljesen természetesnek tartom, hogy r Amelyik nyugati író sokban nem ért egyét ve­lünk, sőt mindéit bírál nálunk. Ha azonban tisztességes ez az író, és nemcsak a részleteket tudja áttekin­teni, akkor múlhatatlanul fel kell ismernie fejlődésünk jelentőségét az egész emberiség haladása szempont­jából. A nyugati értelmiség sok képvise­lőjében erősítették a lelki nyugtalan­ságot az utóbbi hónapok eseményei, a nemzetközi helyzet kiéleződése. Meg kell azonban érteniök, hogy a szocia­lizmushoz vezető út nincs virágokkal behintve, hogy nehéz a harc a jö­vőért, nehéz a jövő építéSe, sokszor nagy megrendülésekkel és mély lelki fájdalommal is jár. A hűség egyál­talán nem rabszolgaérzelem, a hűség nagy jótétemény. Bizonyos önkorlá­tozással jár egyes emberek viszony­latában is, s az egyes ember és a társadalom viszonylatában is. Ezt az önkorlátozást az ész és a lelkiismeret írja elő, annak megértésére, hogy feltétlenül számolni kell a nép áldo­zatával és reményeivel. A haszonlesés és a szellemi pan­gás világával nem lehet szem­beállítani sem az egyéni lázadást, sem irodalmárok csoportjainak akár lengnemesebb nyilatkozatait. Vagy a szocializmussal kell lenni, vagy elle­ne. nincs sem „harmadik erő"', sem harmadik út, sem harmadik sors. Pontosan 50 évvel ezelőtt kis ka­maszként először kerültem el moszk­vai munkások illegális gyűlésére. Nem húzhatok egyenes vonalat attól a tá­voli naptól a mai napig: sokszor té­vedtem ifjúságomban és utam sikam­lós volt. De most már látom irányát, megértem, mire törekedtem, mit akartam. Talán minthogy szembe jut­nak régi tévelygéseim, azért nem ítélem el a nyugati írókat, akik most aggodalmunkban bizonytalanul tekint­getnek mindenfelé. Csak azt szeret­ném, ha képesek lennének elválasz­tani a lényegest mindattól, ami aka­dályozza őket, hogy meglássák a lényeget. Meggyőződésem, hogy a Nyugat íróival, akik mint Vercors vagy Carlo Levi, önmaguk számára legfontosabbnak „az igazság keresé­sét" tartják feltétlenül találkozom — ha nem holnap, hát holnapután. Fiatal korában gyakran mondja ma­gának az ember: talán jobb lenne a kéziratot az asztalfiókba süllyeszteni, gondolkodni, körülnézni, várni. Az én koromban nem nagyon lehet halaszt­gatni a dolgokat. De az idő is bi­zonyítja, hogy nem szabad hallgatni. Nehéz idők, és mindenkinek nagy a felelőssége. Mi egy lépést sem hát­rálunk, ebben népünk lelke a segí­tőnk. (Vége.) nek és írnak a politikusok és spor­tolók, tanítók és nevelők arról, hogy a sport útjain is közelebb keli hozni egymáshoz a népeket? Igy hát világos, hogy a sport elpolitizásában a „kele­tiek" a ludasok! Bezzeg a Nyugat, az mindig is tilta­kozott a „keleti módszerek" ellen, az nem szennyezte be a sport nemes eszméjét a politika tisztátalan leplé­vel. Jelszava az volt: a sport legyen politikamentes. És Svájc? Évtizedek óta megőrizte semlegességét. Az utóbbi évek óta Ausztria is. S csak a begyepesedett agyú tudná másképp értelmezni a svájci híradást, amely szerint például az idei Közép­európai-Kupa küzdelmei veszélyben vannak, miután az olaszok lemondták a versenyeket a világbajnokság elő­készületei miatt, az osztrákok pedig arra hivatkoztak, hogy hatóságaik egye­lőre nem kívánják felvenni a sport­kapcsolatokat Magyarországgal! A vak is látja, hogy ez nem más, mint sem­legesség ! Egy másik, igen kedves bizonyítéka a semlegességnek: egy évvel ezelőtt Svájc és Magyarország megegyeztek, hogy válogatott labdarúgóik ez év május 5-én találkoznak. A legutóbbi magyarországi események azonban arra „kényszerítik" a svájci szövetsé­get, hogy a megállapodást érvényte­lenítse. „Elvi meggondolások és a sportolók személyi biztonságának megoldatlan problémái késztetik a szövetséget erre a lépésre". Csábítóan szép példája a semleges­ségnek! És milyen megható a gyöngéd gondoskodás, amellyel a svájci szö­vetség óvja játékosait a magyarorszá­gi emberevőktől. Igaz is, nem volnának „biztonságban"! A „kultúrmagyarok" novemberben visszaszöktek nyugatra s csak a barbárok maradtak odahaza. Hogy ez így van, láthatták a svájciak és osztrákok, hiszen ezek a „kultúr­magyarok" alig hogy túljutottak a ha­táron, máris mosták kezeiket a barbá­rok vérétől, amellyel a legyilkolt bar­bárok beszennyezték őket s a kultúrá­jukra oly kényes emberek ezt igazán nem tűrhették! S bizony a „bizton­ságot" sem hiába emlegette a szövet­ség. Képzeljük csak el, mi történhetett volna, ha a svájciak a bölcs előre­látása meg nem akadályozza az emlí­tett találkozást. A svájci fiúk elutaz­tak volna Magyarországra és szörnyű meglepetés várt volna rájuk: rend az országban, egészséges munkairam, — becsapták őket ezek a magyarok, nem­csak azzal, hogy senki biztonságát nem veszélyeztetik, de kedves barátsággal fogadják a vendégeket, megértést, bé­két keresnek! Persze, mert politizálnak a sporto­lók is! Még a labdarúgópályát is poli­tikai célokra használják fel! Békeharc! Ahá! Milyen okosak voltunk, hogy a magyarokkal kötött megállapodást lemondtuk, minket csak hagyjanak ki a politikából, — mondhatta volna a svájci és az osztrák sporthatóság! Mert mi svájciak és osztrákok — i ugyebár — semlegesek vagyunk. P. M. Szerda, március 6 A BRATISLAVAI MOZIK MŰSORA Hviezda: Virradat (francia) 16, 18.15, 20.30, Slovan: Az ördög nem al­szik (szlovák) 16, 18, Rövid filmek sorozata 20, Praha: A halhatatlan garnizon (szovjet) 10.30, 14, 18.15, 20.30, Pohraničník: Két óceán titka (szovjet) 16, 18.15, 20.30, Metropol: Aranypók (cseh) 16, 18.15, 20.30, Lux: Római történetek (olasz) 16, 18.15, 20.30, Dukla: Szakítás (cseh) 18, 20.15, Liga: Devdas (indiai) 16, 18, 20, Obzor: A másik hangja (német) 17.45, 20, Mladých: Az elvarázsolt fiúcska (szov­jet) 16, Stalingrad: Sinhá moca (bra­zil) 18, 20, Máj: Ama napokban (né­met) 18.15, 20.30, Zora: Saját felelős­ségemre (román) 18, 20, Pokrok: Nem minden Ádám egyforma (szlovák) 17.45, 20.15, Iskra: Berlini románc (német), Partizán: A kerékpáros ha­lála (spanyol), Park kultúrv a oddychu: Labakán (cseh) 17, 19. A BRATISLAVA! SZÍNHÁZAK MŰSORA Nemzeti Színház: Bajazid bég 19, Hviezdoslav Színház: Sírva vigadunk 19, Oj Színpad: Szerencsés utat 19, Zenei Színház: Arturo Toscanini vezé­nyel. A KASSAI MOZIK MŰSORA Slovan: Virradat (francia) 16, 18, 20, Osmev: Virradat (francia) 16, 18, 20, Čas: Aktualitások 10—22-ig. A KASSAI ÁLLAMI SZlNHÁZ MŰSORA: Ma: Othello 19, holnap: Paganini 19. IDŐJÁRÁS Reggel borús idő. A nap folyamán változó felhőzet, enyhe idő. A nappali hőmérséklet plus 2—4 fok, nyugaton és délnyugaton plusz 5—8 fok. Enyhe szél. „OJ SZO", kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős: Dénes Ferenc főszerkesztő. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkého u. 10. sz., telefon: 347-16. 351-17. 326-39. 325-89. Kiadóhivatal: Bratislava. Gorkého 8, telefon: 337 28 Előfizetési dl) havonta K?s «.—. Terjeszti a Posta HIrlapszolgálata. Megrendelhető minden postai A-73081 hivatalnál és kézbesítőnél. Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava.

Next

/
Oldalképek
Tartalom