Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-27 / 86. szám, szerda

Pártélet Ervekért mm kell a szomszédba menni A NEMZETI BIZOTTSÁGI VÁLASZ­TÁSOK napja rohamosan közeledik. Az egész ország népe lelkesen készü­lődik a jelentős eseményre, amelynek során a Nemzeti Front jelöltjeinek megválasztásával újból bizonyságot te­het a népi demokratikus rendszerünk iránti törhetetlen hűségről. Az elmúlt hetekben a komáromi Steiner Gábor Hajógyárban is megkez­dődtek a választási előkészületek, /.z üzemi pártbizottság vezetésével kidol­gozták az agitációs munka részletes tervét. Az üzemhez tartozó lakótele­pen megszervezték az agitációs köz­pontot, amelynek jó működését az üzemben dolgozó kommunista és pár­tonkívüli agitátorok biztosítják. Az üzem agitációs központja kissé elkésve kezdte meg működését, amit a megfelelő helyiség hiánya okozott. Végre a nyolcéves iskolában sikerült megfelelő helyet találni a központ számúra. Az iskola tornatermében a nyilvános gyűlések megtartására is lehetőség nyílik. Az időbeli késést az agitátorok fokozott tevékenységgel akarják behozni. Március 21-én tar­tott összejövetelükön az üzemi párt­bizottság részletesen megismertette feladatával az agitátorok kollektíváját, valamint az agitációs munka céljaival is. A gyűlésen egyúttal beosztották az agitátorokat az egyes körzetek szerint. Az agitációs központ gondosan ki­dolgozott terve szerint ae agitációs munka súlypontját a személyes agi­táció fogja képezni. Emellett termé­szetesen nagy gondot fordítanak az agitációs központban tartandó előadá­sokra, gyűlésekre és kulturális meg­nyilvánulásokra és azon fognak igye­kezni, hogy a lakosság minél szélesebb köre látogassa az agitációs központot. Terv szerint az agitátorok hetenként egyszer közös gyűlésre jönnek össze, amelyeken előadást hallgatnak végig az előkészített témákról. Az előadá­sokat azonban az agitációs munka ta­pasztalataival állandóan kiegészítik. Az agitátorok gyűlése egyúttal tapasz­talatcsere is lesz. Az agitációs párok beszélni fognak tapasztalataikról, új argumentációs anyagot kapnak, ame­lyet további munkájuk során felhasz­nálhatnak. Ján Petrovský elvtárs, az üzemi pártbizottság tagja elmondotta, hogy az agitációs központban heten­ként nyilvános beszélgetéseket tarta­nak. Március 27-én például J. A. Ko­menský életéről és munkájáról tar­tanak előadást, amit összekötnek az iskolázás jelenlegi helyzetével, fejlő­désével. A gyűlés második felében a nyolcéves iskola szlovák és magyar tanulói lépnek fel kulturális műsorral. Április 4-én a szocialista országok iparának fejlődéséről azok a dolgozók tartanak előadást, akik meglátogatták a lipcsei vásárt. A Szovjetunióról, a szovjet nép életéről, munkájáról az üzem azon dolgozói fognak- beszélni, akik nemrégen hosszabb utazást tet­tek a Szovjetunióban. NAGYON HELYESEN járt el az üze­mi pártbizottság, amikor megszervez­te az úgynevezett argumentációs kört az ebben a munkában jártas dolgozók­ból, akiknek feladata főleg a helyi érvanyag feldolgozása és összegyűjtése az agitátorok számára. Az eddigi ta­pasztalatok azt mutatták, hogy ez érdekli legjobban az üzem dolgozóit és családtagjait. Ilyen érvanyag a ko­máromi hajógyárban és magában Ko­máromban bőségesen található, ame­lyek mindennél meggyőzőbben bizo­nyítják népi demokratikus rendsze­rünk hatalmas erejét, a nép jólétéről való nagy gondoskodást. A legdön­tőbb érv maga az új hajógyár felépü­lése, amely úgy aránylik a valamikori kis hajógyárhoz, mint mondjuk az egyszemélyes lélekvesztő csónak a mostani modern üzemben épült leg­újabb típusú gyönyörű személyhajók­hoz. Az 1947 óta felépült, legmoder­nebb gépekkel és berendezésekkel fel­szerelt új hajógyárban Komáromnak és környékének több ezer dolgozója talált munkát. De nemcsak gyár épült. Közelében az új lakótelepeken roha­mos ütemben több mint 1200 új lakás­egységei emeltek, amelyekben a gyár ugyanannyi dolgozója és családtagja kapott megfelelő lakást. Bizony a ko­máromi hajógyár dolgozóinak sem kell a szomszédba menniök meggyőző ér­vekért. Az üzem és a termelés hatal­mas arányú fejlődése szemük előtt játszódott el. Ez mindennél meggyő­I S 7 0 1957. március 27. zőbb argumentáció arról, hogy állam­rendszerünk, amelynek alapja a de­mokratikusan választott nemzeti bi­zottságok, pártunk vezetésével helyes úton halad, a szocializmus építésének útján, az emberről váló gondoskodás állandó fokozásának útján. Az üzemi pártbizottság és a tö­megszervezetek bizottságai által ki­adott üzemi újság legutóbbi száma több adatot közöl a hajógyár és a lakó­telep fejlődéséről, a nemzeti bizott­ságok elmúlt hároméves működési időszaka alatt. Ha csak a legfőbbeket említjük is meg ezekből az adatokból, látjuk azt a nagy fejlődést, amelyet csak a nép állama biztosíthat a dol­gozók számára. A II. lakótelepen be­fejezték és átadták rendeltetésének a nyolcéves magyar és szlovák is­kolát. melynek értéke négy és fél­millió korona. A lakótelepen óvoda épült egymillió korona értékben, be­fejezték a modern gyermekbölcsőde építését 2 300 000 korona befektetés­sel. Egészségügyi állomás épült a la­kótelepen egymillió koronás beruhá­zással. A hajógyár bővítésében 11 millió korona értékű új építkezést és átépítést valósítottak meg. Üj eláru­sítóhely nyílt meg, a hajógyár dolgo­zói számára 610 lakásegység és le­gényszállás épült több mint 55 millió korona értékben, az 1500 méter hosz­szú kanalizáció közel két és negyed­millió koronába, utak javítása és több kilométer hosszú aszfaltozott út épí­tése csaknem 9 millió koronába ke­rült. Ezek az adatok önmagukért be­szélnek. Az agitátoroknak van mire hivatkozniok. AZ ÜZEMI PÁRTBIZOTTSÁG az agitációs munka eddigi tapasztalatai­ból tanulva arra vezeti az alapszer­vezeti pártbizottságokat és a tömeg­szervezeteket, hogy helyesen használ­ják fel a szemléltető agitációt. Ennek az agitációs eszköznek helyes irányí­tására és alkalmazására külön kört szerveztek. Vezetésével Mester Pált bízták meg, akinek ez irányú gazdag tapasztalatai vannak. A kör tagjai már megkezdték működésüket. Štefan Koštálik elvtárs, az első részleg párt­szervezetének elnöke elmondta, hogy a szemléltető agitáciöra a pártszer­vezet és tömegszervezetek a faliúj­ságokon felhasználják a helyi érvek mellett a járás és a kerület fejlődését bemutató adatokat is. A nemzeti bizottsági választások előkészítésének nagy munkájára az üzemi pártszervezet mozgósította a tömegszervezeteket is. Az agitációs kollektíva megszervezése a pártszer­vezet, a szakszervezet és a CSISZ üzemi szervezetének részvételével folyt le. 59 kommunista agitátor mel­lett 15 szakszervezeti és 12 CSISZ­agitátor kapcsolódott bele közvetle­nül a választások előkészítésébe. Mun­kájuk sikerét a kommunista és a pár­tonkívüli dolgozók további százainak odaadó segítsége fogja biztosítani. AZT A TÉNYT a komáromi hajó­gyár pártszervezetének tagjai is meg­értették, hogy a nemzeti bizottsági választások kampányával nemcsak a választások sikerét akarjuk biztosíta­ni, hanem egyúttal célunk az is, hogy ezzel további lelkes munkára buzdít­suk népünket a szocialista építésben előttünk álló feladatok megoldására. A pártszervezet arra törekszik, hogy a választási agitáció eredménye egy­úttal a gazdasági feladatok jobb tel­jesítésében is megmutatkozzék. A múlt év második felétől kezdve állandóan javul a hajógyár dolgozói­nak munkája. Az idei gazdasági ered­mények azt mutatják, hogy a dolgo­zók sikeresen valóra tudják váltani feladataikat. A termelés hatékony­ságának fokozására irányuló igyeke­zet nem üres szólam a hajógyárban, konkrét eredmények mutatják, hogy, ez az összes dolgozók szívügyévé vált. Ezt bizonyítja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évforduló­ja tiszteletére tett üzemi kötelezett­ségvállalás és az egyes részlegek dol­gozóinak felajánlásai, amelyekben a terv túlteljesítését, a határidők lerö­vidítését és a gazdaságosság, fokozá­sát tűzik ki célul. Az üzemi párt­szervezet az agitációs munkával egy­úttal a kötelezettségvállalások telje­sítésére és a termelési tartalékok feltárására mozgósítja az üzem dol­gozóit. Gál László. MA TERV HOLNAP VALÓSÁG . ^XtóOOOOOOOOOOOOOOOC8XXXX>COCOOOCXXíOGSUO Igen ám, csakhogy vannak olyan példák is, amelyek ellentmondanak ennek a címbeli állításnak. Az ilye­nekről szokás mondani — ma terv, holnap terv és holnapután is terv marad. Konkrét példa erre a Besei Helyi Nemzeti Bizottság 1954-es ak­cióterve. Üj kultúrház felépítését ter­vezték, s ma, amikor mint valóságról kellene beszámolniok a választóknak, sajnálattal állapítják meg, hogy „a kultúrház — az bizony nem épült fel". Hát így. „Saját hibáján tanul az ember" — mondogatjuk, s a helyi nemzeti bizottság is tanult. A fej­lesztési tervet most úgy dolgozta ki, hogy meg is tudja valósítani. A terv kidolgozásánál nemcsak a szükségle­tet, hanem a lehetőséget is figyelem­be vették. A kultúrház felépítésére még ma sincs meg a lehetőség, ezért nem is vették tervbe. Persze, a falu kulturális élete mégsem to­poghat egy helyben. Segítettek ma­gukon. Van a faluban egy helyiség, amely a kultúrházat helyettesíti. Mi­vel azonban nem felel meg a követel­ményeknek — a falunak több mint ezer lakosa van — elhatározták, hogy kibővítik a helyiséget. A napokban már meg is kezdik a munkálatokat, s ez a terv minden bizonnyal hama­rosan meg is valósul. No, és mi lesz a hangos híradóval? — Meddig kutyagolja még a kisbíró dobpergetve végig a falut? — Lesz az a „pléhpofa", vagy nem lesz? — De lesz ám! A helyi nemzeti bizott­ság túlteljesítette bevételi tervét, s nyolc és félezer koronája van a hangszórók megvásárlására. A mikro­fon-berendezést a járástól kapják. — Mikor vezetik be? — A harmadik negyedévben készen lesz — mondja a titkár. — Ügy ter­vezzük, hogy a szerelés a legkeve­sebbe kerüljön. Vannak szerelőink a faluban — szeretnénk saját erőnkből, brigádmunkával elvégezni. Szóval lassan ugyan, de Besére is belopakodik a haladás, s az unokák csak a nagyapák meséiből fogják megismerni a dobos bácsit, aki az utcán azzal kezdte mondókáját: — „Közhírré tétetik." Hogy a terv valóban a község fej­lesztését tartja szem előtt, bizonyít­ja az is, hogy magában foglalja egy mezei téglaégető-kemence létesítését. S bár a járási nemzeti bizottság — nem tudni miért — nem vette be tervébe, amit a községek helyi nyers­anyagokból való termelésének fejlesz­tésére és a lakosságnak nyújtott szolgálatok megjavítására dolgozott ki — jó lenne, ha megvizsgálnák a lehetőségeket, s támogatnák a helyi nemzeti bizottság kezdeményezését. A fejlesztési terv számít az utak és hidak megjavítására, s az egyéb igények kielégítésére. A földművesek annak idején kérték, nem lehetne-e a faluban műtrágyaraktárt létesíteni. A helyi nemzeti bizottság utánajárt a dolognak s most tatarozni fogják azt a községi épületet, ahol a szövetke­zet műtrágyája van elraktározva. Hogy az egyénileg gazdálkodók ho­gyan válaszolnak erre, a helyi nem­zeti bizottság és a szövetkezet egy­aránt kíváncsi. De milyen fejlődés lenne az, ha a falusi ember becsületes munkája vé­geztével nem pihenhetne meg, nem sétálhatna a szépen rendezett park­ban. Hisz ma már nemcsak a városi, hanem a falusi ember is megenged­heti magának, hogy kellemesen töltse szabad idejét — parkban, virágok és fák között sétáljon az anya gyerme­kével, nagyapa az unokájával — a dédszülők meg a padokon üldögélve gyönyörködjenek gyermekeik viruló életén. Igen, a gépek kiegyenesítik a parasztember derekát, megfosztják a robottól, hogy úgy éljen, mint em­berhez illik. Már több parasztember megértette az idők szavát Besén is, s a szövetkezetben szorgoskodik. S ha összefog a falu, nemcsak a par­kot, hanem sokkal nagyobb dolgokat is megvalósít. Most nézzük meg a szövetkezet fejlesztési tervének egyik részét. Ha visszatekintünk a szövetkezet múlt­jára, képet kapunk fejlődéséről. Ho­gyan gyarapodott a szövetkezet 1951 óta, azt sok mindennel illusztrálhat­nám. Vegyük talán a munkaegység értékét. 1951-ben 11 koronát fizettek egy-egy munkaegységre. A múlt év­ben — átszámítva a természetbeni járandóságot — 25 koronát, 1957-re pedig 29 koronát terveztek. Bővítik a vetésterületet s így például búzából 179 mázsával terveznek több ter­mést, mint a múlt évben. Sok kicsi sokra megy s így 1960-ig 28 szá­zalékkal emelik a hektárhozamot. Az állatállomány fejlesztése terén is haladást mutat a terv. Míg a múlt évben csak 24 fejőstehene volt a szövetkezetnek, erre az évre 50-et terveznek. A múlt évben egy tehén­től átlag 1785 liter tejet fejtek, ebben az évben — a terv szerint — 1900 literre emelkedik a tejhozam. A kö­vetkező években az állattenyésztésben még rohamosabb lesz a fejlődés. A meglevő istállók természetesen csak a mostani állatállománynak fe­lelnek meg és a szövetkezet fejlesz­tési tervében ezzel a körülménnyel is számol. Nem kételkedünk benne, hogy a beseiek valóra váltják tervüket. S ha tervüket teljesítik, egyben teljesítik adott szavukat, 85 000 korona értékű kötelezettségvállalásukat, amit a szö­vetkezetek III. kongresszusára tettek. A nemzeti bizottságokba való vá­lasztások előtt meg kell még említe­nünk, hogyan készül a falu a választá­sokra. — A helyi nemzeti bizottság már összeállította a Nemzeti Front jelöltjeinek névsorát, s ezt az agi­tátorok rövidesen ismertetni fogják a választókkal. A jelöltekről egyelőre talán csak annyit, hogy felének az életkora nem haladja meg a harmin­cat, s a bevált nemzeti bizottsági ta­goktt ismét jelölik. Az agitációs köz­pont Gíczi Tóth Lajos tanító vezeté­sével működik, s hetente kétszer tart megbeszélést. A Csemadok és a CSISZ helyi szervezetei színdarabot tanul­nak. A Csemadok Móricz Zsigmond: Sári bíró című, a választásokkal kap­csolatos, aktuális darabját adja elő húsvétkor. A CSISZ színjátszó cso­portja pedig május elsején előadja A repedt tejesköcsög című színda­rabot. Ezek lennének a ma tervei, s a jövő eredményei. Ám, hogy valóban eredményekké váljanak, fel kell gyűrni az ingujjat. A helyi pártszer­vezetnek sokkal alaposabb politikai tömegmunkát kell végeznie, a tö­megszervezeteknek is hathatósabb segítőkezet kell nyújtaniok a helyi nemzeti bizottságnak. Ha ez megtör­ténik, ebben a faluban is kivirágzik az új élet bimbója, mert szilárd egy­ségben, közösen a választások előtt és után, a nagy terveket is könnyeb­ben valósítják meg. Kerekes István Országunk a nemzeti bizottsági választások előkészületeinek jegyében él. Az ezekről az előkészületekről szóló beszámolókat továbbra is várjuk. Ugyanakkor szeretnénk, ha levelezőink beszámolnának: miként növelik a termelés hatékonyságát, hogyan él az ifjúság, mik a problémáik, hogyan szervezik munkakörükben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. év­fordulójának méltó megünneplését, milyen munkafeiajánlásokat tesznek az évforduló tiszteletére? Levelezőink az utóbbi időben sok kultúrvonatkozású beszámolót küldtek szerkesztőségünkbe. Egyeseket önálló cikként, másokat levélszemlénkben ki­vonatosan közlünk. Csehi Gyula kolozsnémai levelezőnk örömmel közli, hogy falujukban az utóbbi időben lényegesen megjavult a tömegszervezetek munkája. Különösen a választás előtti kampány során len­dült fel a kulturális élet. — Legutóbb — írja levelezőnk — a Csemadok helyi szervezetének fia­taljai, karöltve a CSISZ- és Szokol­szervezetekkel, nagy sikerrel mutatták be Sós György „Pettyes' című da­rabját. A közönségnek tetszett a da­rab. A sikert az is bizonyítja, hogy több szomszédos községbe kaptak meghívást vendégszereplésre. Csehi Gyula azzal zárja levelét, hogy ez az eredmény további jó munkára ösztökéli a fiatalokat. A jó munkára megvan minden lehetőség, hiszen ke­vés község dicsekedhet olyan jól be­rendezett kultúrházzal, mint Kolozs­néma. A Csemadok királyhelmeci csoport­jának munkájáról a helyi titkárság küldött tudósítást. — Pikor István, a Csemadok király­helmeci kultúrcsoportjának felelőse — írják — mindent megtesz, hogy fellendítse a szervezet életét. Pikor István azok közé tartozik, aki igazán részt vesz a kultúréletben, szabad ide­jét a színjátszó csoportnak szenteli. Rendez, tanít, és maga is szerepel. Fő­ként ezért szeretik a csoport tagjai. Legutóbb a „Darázsfészek" című színdarabot mutatták be nagy siker­rel. Ezt követte a „Krisztina" című 5 felvonásos dráma. Mindkét színmű­vel Királyhelmecen kívül több kör­nyező községben is felléptek. Szerep­lésüket mindenütt siker koronázta, ami azt bizonyítja, hogy javul a Cse­madok királyhelmeci csoportjának kul­túrmunkája. Molnár Gábor, kovácsi levelezőnk szintén kultúrvonakozású beszámolójá­val kereste fel szerkesztőségünket. Levelében elmondja, hogy Kovácsiban, ebben az eldugott kis faluban is fel­lendült a kultúrélet. A fiatalok külön­féle csoportokat alakítanak és jobbnál jobb műsorral igyekeznek szórakoztatni a falu népét. — Legutóbb — írja Molnár Gábor — Borik József tanító rendezésében a „Dankó Pista" című színdarabot adták elő. Az előadás iránt a szomszédos falvakban is nagy volt az érdeklődés. A bemutatón nemcsak a helybeliek, de idegenek is nagy számmal vettek részt. Levelezőnk beszámolója további ré­szében megjegyzi, hogy ezekben a na­pokban nagy öröme volt Kovácsi la­kóinak. Ugyanis pár nappal ezelőtt vezették be községükbe a villanyt. Pocsai Béla, a CSISZ hajnácskői szervezetének munkájáról ír. Meg­jegyzi, hogy szervezetük, részben a régi vezetőség hibájából, eddig bizony elég gyengén működött. Az új veze­tőség most a réniek hibáin okulva szervezi a munkát. — A választásokat követő első he­tekben — írja — az új vezetők a tagok létszámának növelését tartották egyik legfontosabb feladatuknak. Szervezőmunkájuk eredményes volt. A tagok száma 43-ról 82-re szaporo­dott. Az új tagok szerzéséért főleg Blaskovics és Miklós elvtársak dicsé­retet érdemelnek. Levelezőnk elmondja, hogy a szer­vezet aprólékosan kidolgozott terv szerint működik. F,,. a terv minden egyes vezetőségi tagnál megtalálható. Arra törekszenek, hogy kollektíván dolgozzanak. Pocsai Béla levele végén még eze­ket jegyzi meg: — Szervezetünk kultúrcsoportja is megkezdte működését. Vállalták, hogy húsvétra betanulják a Figaró házassá­ga című 3 felvonásos színdarabot. Ezt megelőzően még egy kabaréestet is rendeznek. Pavló László beszámolója a felső­szemerédi kultúrház építéséről szól. Örömmel közli tudósítónk, hogy amire a falu lakói régóta vágyódnak, most valósággá válik. — Falunkban — írja többek között levelében — megkezdték a kultúrház építését. A munkálatok jól haladnak, és reméljük, hogy ezen a nyáron sor kerül a kultúrház megnyitására. Akkor már lesz hol filmeket vetíteni, és szín­darabot játszani. Most csak akkor lá­tunk filmet, ha a mezőgazdasági szak­iskolában vetítenek. A kultúrház modern lesz. Amint levelezőnk beszámolójából kitűnik, a falu lakói legjobban annak örülnek, hogy könyvtár is lesz benne, s így a jó könyvek sok kellemes órát szereznek majd a falu lakóinak. Horosz Árpád levelezőnket legutóbb a csehszlovákiai magyar írók iskolá­jában tett látogatása késztette írásra. Elmondja, milyen jól esett mind a tanítóknak, mind a diákoknak, hogy személyesen is megismerhették azo­kat az írókat és költőket, akiket egyes műveikből már ismertek. — Jó volt elbeszélgetni a csehszlo­vákiai magyar írókkal és költőkkel — írja levelezőnk. — Sok kérdésre kap­tunk választ. Horosz Árpád levelében elmondja még, hogy a jelenlévők Szabó Béla: „Marci, a csodakapus" címíí könyvével kapcsolatban adták fel a legtöbb kér­dést. Az író mindenre kimerítően vá­laszolt. Levelezőnk ezekkel zárja so­rait : — Azzal a kívánsáqgal búcsúztunk az íróktól, hogy a jövőben még sok jó művel gazdagítsák a magyar iro­dalmat. Sólyom László losonci levelezőnk le­velében arról számol be, hogy a loson­ci járás községeiben egyre több hely­re vezetik be a hangos híradót. Ez évben — írja — Palichne, Veliká és nem régen Stará Holič községben adták át hivatásának a hangos hír­adókat. Ezeket különösen most, a vá­lasztások előtti kampányban használ­ják ki alaposan Jelenleg Ábelová, a közeljövőben pedig Volkovce és Toč­nica község kap hangos híradót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom