Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-24 / 83. szám, vasárnap

NYÁRI E Magasan úszik a hold a szürke ég­bolton. Régen elharangozták már a vecsernyét. Csendes a határ, csak a szellő nyargalászik fölötte. Megérinti a búzakereszteket, lop az érett kalá­szok illatából, hogy aztán amerre jár, újból szétszórja. Amikor befutotta a határt, a faluba is belopakodik. Végig­suhan az utcán, belemarkol a porba. Megzörget• a csűrök oldalát, felbor­zolja a kéményen terpeszkedő gólya­fészket. Sorra járja a kerteket, ud­varokat, végignyargal Bari Istvánék portáján is. írta: Szarka István — Azok nem cjazdák! Kenyerük se termett... Őket nem is hívják, de nekem már szóltak ... Erted ? Már hívtak! — Menj, ha hívtak! — Megyek is! Julcsa a küszöbre kuporogva varr­ja a karvédőjét. Reszket, mint vihar előtt a nyárfa. Az anya pedig derék­ban meghajolva ura elé penderül. Rikácsol, mint a csibéjét védő kot­lós. — Beléphetsz, de csak azzal, ami A gazdát az udvaron találja. Pipát rajtad 'van. szortyogtat a nyárikonyha falának támaszkodó gyalulatlan deszkapadon. Kalapja mellette hever, ing eu j ját kö­nyökig tűnte. Ráérősen eregeti a füstöt, közben belefülel a holdfényes éjszakába. Ismerős muzsika hangját lopja fülébe a szél. Más talán meg se haUaná, de ő ... a gazda ... Csépelnek. Az alvégen muzsikál a gép. Amikor az utolsó füstkarika is út­rakelt a selmeciböl, hozzáveregeti a deszkához. A hamut messzire ragad­ja a játékos szél. Ropog, nyikorog a deszka,, amikor felkel. Még egyet sercent az udvar homokjába, aztán a konyhaajtó felé indul. A konyhában álmosan pislog a lámpa. A feleség mosogat. Vékony, száraz asszony. Arcán fényesen fe­szül a barna bőr. Csontos újjai ko ­pognak az edényen. — A gazda én vagyok! A fődet is viszem — mondja határozottan a családfő. — A főd az enyém — erősködik az asszony. Vidd a magadét. Ki vagy te ? Vő! — Hallgass! dörren a gazda szava. Kérges kezével keményen markolja a tejesköcsön fülét. A lány riadtan röppen fel a kü­szöbről. Nyílik a kiskapu. Már nincs ideje értesíteni szüleit, hogy hagy­ják már abba, mert idegen jön a házhoz. A holdfényben fürdő udvaron Berci, a szomszéd fiú ballag keresztül. Szép szál legény ez a Berci. Erős, mint a vas, szorgalmas, akár a hangya. És olyan szelíd mint a kezesbárány. Büszke is rá özvegy édesanyja, de azt sem lehet véka alá rejteni, hogy sok lány szíve megdobbant már érte, 7 „ U.Ju a­]T V f' g ~ közöttük Bari Julcsáé is. Most is, zsémbeskedik johangosan, de egy h megismert e, valam i megmozdult pillanatra sem pihen kezeben a mo- Q ^ s f l ^ e U ^ sogatorongy. _ összerúgták a patkót az ör e. — Gyövök má', édesanyám. Nem g ek? — nevet a fiú, és a lány után akart leeríszteni a Rózsa — hangzik n yúi, hogy egy kicsit megcsipkedje, az istálló felől. _ Menj be! Majd megtudod. Fehér ingvállban, mezítlábason sza- A patvarkodók csak akkor vették pórázzá Julcsa az istálló felől. Köté- észre, Bercit, mikor az rájuk köszönt, nyével takarta be a sajtárt, nehogy Nyomban elhallgattak. Isten ments, port csapjon a tejbe a szél. hogy a falu szájára kerüljön a dolog. Julcsa a tejet szűri, mikor apja be- Nem szoktak ők veszekedni... lép. Nehezen vonszolja fáradt testét. A kasza kihúzta belőle az erőt. Az asztal mellé telepszik, tejet kér a lánytól. Lassan, komótosan szürcsöl­— Összecsaptak, szomszéd? — mo­solyog Berci. — Szót se lehet érteni ezzel az asszonynéppel. No, de hát telepedj geti, közben fáradtan buggyan belőle i e _ próbál mosolyogni a gazda. ° SZ Ó a u - Az asszo nV e9U szôt sem szó 1- GM kokat. , CSB p f . ~ * tesz, mintha semmi sem történt vol- - Tízet viszek, István bácsi. Rö­resedo ustokevel az alvég felé mt ^ Színlelt nyugalommal kezd a fé l. videsen visszahozo m_ Na> jó éjsz a_ — Hát a termés, hogy fizet, Berci fiam ? — Holdanként tízennégyre számí­tunk. — Szép! Nektek mennyi jut belőle? — K', hogy dolgozott. — Te...? — Épp azért jöttem, holnap oszt­juk a termést. Édesanyám is eljáró ­gatott a kertészetbe. Kettőnknek hu­szonnégy mázsát mérnek. Most aztán egy pár zsák kéne, ha lennének szí­vesek ... Bariné kezében összecsördült a tá­nyér. Meg sem fordult, csak fejét vetette hátra, s úgy ripakodott a le­gényre. — Ne világolj, hé ... — Nem én, Erzsi néném. — Tán már te is kommunista vagy? — Nem, Erzsi néni, arra még nem vagyok érett, de az igazat így is megmondom. — Igazat? Ezt a vén bolond uramat akarod beugrasztani ?! — Berci arcát pír önti el: — Nem agitálni jöttem én ide, zsák kellett volna ... — Ne kerepelj, asszony! — pat­tan fel a gazda. — Julcsa, hozz zsá­kot! Te meg, Berci, nyughass még egy kicsit. A lány meztelen talpa már az ud­var homokját tapossa. Berci arcára újból mosoly rajzolódik. Óvatosan rá­rápillant a gazdára. Nem szól, várja, hogy amaz mondjon valamit. Bari István homlokán furcsa táncot járnak a ráncok. A barázdákban mint apró patakocska kígyózik a verejték. Ki sem veszi szájából a pipát, amikor megszólal. — Huszonnégy mázsát kaptok? Nekem talán az egész termés sem lesz sokkal több. A konyha ajtajában Julcsa jelenik meg zsákokkal a karján. Szó nélkül nyújtja őket a legénynek. Berci értük nyúl, s a zsákok alatt megszorítja a lány kezét. Julcsándk arcába szökik a vére. Ügy tesz, mintha valami eszébe jutott volna s az udvarra szalad. Berci gondosan megszámlálja a zsá­én még le se vágtam ... Az asszony kezében egy pillanatra megáll a mosogatórongy, majd hara­gosan fordul az ura felé. — Ha csépelnek, hát hadd csépel­jenek. Mi közöd hozzájuk? — Mi? — mordul a gazda. Az, hogy döglésig dolgozom, azok meg behagyott mosogatásba. Julcsa az ajtófélfának támaszkodva áll. Berci előtt resteli a dolgot. Nagy fekete szempillája alól csak lopva vet egy-egy pillantást a legény napégette arcára. A gazda pipára gyújt. Csak akkor szólal meg, , ňkor a selmeciböl már egész nap csak nevetgélnek, mégis f üst kígyó kúszik a mennyezet felé. többre mennek... _ fl g y hallottam, már gépeltek — A lány kezében megrezzen a te- indítja meg a beszédet, jesköcsög. Apját még nem hallotta Ma kezdtü k_ s maga > szomszéd, lé­ig y beszélni. Igaz, a határban köztük aratott már? már esett szó a szövetkezetről, de _ A f e nét, nem megy az nekem otthon: az anya előtt... Akarata el- 0i ya n könnyen, mint nektek, lenére is szóra nyílt a szája: _ Ami igaz, igaz, nincs párja a — Nem rodhasztja le azokról a gépnek. Alig kezdtük meg az aratást, verejték az inget! Gépek dolgoznak máris a végére értünk. Valamikor helyettük! A csapatban a múlt vasár- meg ... No, de nem kell azt magá­nap délután is azt kérdezték tőlem nak mondani, hogy vót. a lányok: — Hát ti mikor léptek be? Berci a cigarettatárcája után koto­A szomszéd Berci meg azt mondta, rász. Lopva Julcsára pillant. Tekin­jövőre már velem akarja rakni a tetük egy pillanatra egymásba olvad, kereszteket. Mosoly fut át mindkettőjük arcán. Az anya a lánya felé fordul. Fény- — Meguntam már az örökös gür­telen nagy barna szemében szikrát cölést — kezdi újból a gazda, vet a harag. Nézi a lányt, várja, mit — Én se lennék már egyéni — vá­akar még mondani. Julcsa pedig sza- laszol Berci — s arcán még mindig pórázzá a szót. ott ül a mosoly. — A csapatban is idegennek érzem magam. Olyan vagyok, mint az el­tévedt vadliba ... Berci se olyan jó már hozzám, mint volt. Bariné nem bírja tovább. Dühösen kát! Julcsa céltalanul ténfereg az udva­ron. Amikor Berci hazafelé indul, kis­sé félrehúzódik. A legény azonban észreveszi, mellé lép. Szabadon levő kezével átfogja a derekát, magához húzza, egyre erősebben, egyre köze­lebb. — Eressz! — szól reszketve a lány. — Nézd, jön anyám. — Nem baj. Azt hiszen, jövőre már úgyis együtt csomózunk a gép után. Aztán majd — meglátjuk a több't... Bariné már egészen melléjük ért. Arca most is komoly. Pillanatokig nézi a fiatalokat, aztán megfogja a fiú karját. — Ne haragudj, Berci nem akarta­lak megbántani. De tudod, nehéz a járt útról letérni... Csak ezt akar­tam mondani. Na, menj ... Hónap majd átugrok hozzátok. Megnézem, hány zsákkal telik a ma esti szavad. A legény fütyörészve csukja be maga mögött a kiskaput. Julcsa anyja kezét fogva szökdécsel a nyárikonyha felé. De gyönyörű is ez a nyári este. Kassai zenei krónika Lapunk hasábjain olvashattunk ar­ról, milyen sok tennivaló vár reánk a vidéki városok zeneéletének fejlő­dése terén. Sajnos, vidéki zenei kul­túránk kiterebélyesedéséről még min­dig keveset írhatunk. A valóság en­nek az ellenkezője. A vidék zeneked­velői aggódva állapítják meg: nem törődnek vele, mostohán kezelik a vidéki városok zeneéletét. Hiányza­nak a filharmonikus zenekarok, ame­lyek a komoly zenei élet kialakulásá­hoz elengedhetetlenek, nem hallunk bensőséges hangulatú kamarazene­együtteseket, ritkaságszámba megy a kiváló szólóművészek, a külföld és a főváros művészeinek fellépése. Kassa zeneéletében is ritkán nyílik alkalom értékes zenemüvek meghall­gatására. Érzi ezt a Kassai Felső Ze­neiskola tanári kara is, s intézetük fiatal tehetségeinek fellépéseivel igyekszik pótolni a hiányokat. Immár másodszor rendeztek az idei iskolai évben nyilvános hangversenyt a SLO­VAN nagytermében. A fiatalok tudásuk legjavát nyújt­ják Kassa zenekedvelőinek. Egy ka­marazene-együttes nyitotta meg má­sodik hangversenyüket, melyet a III. és IV. évfolyam növendékei adtak elő. Majd az alsóbb osztályok zongora­szólói következtek. Szünet után a felsőbb évfolyamok növendékeinek gordonkaszólói, zon­gora- és zenekari számai arattak si­kert. Kotán Magda, Ortutay Olga, Ghillányi Erzsébet zongoraszólói, Ger­hardt László klarinét-koncertje, Pro­hászka Margit és Méhly Gyula gor­donkaszólói Mendelsohn, Chopin, Arenszkij, Weber, Saint-Saéns, Gla­zunov és Corelli örökszép, meleg tó­nusú s a fiatalokat jellemző egyéni romantikával előadott zeneszámok váltották ki a zsúfolt terem zeneba­rátainak tetszését. A hangversenyt Mozart G-moll szimfóniájának és D-dur koncertjé­nek I. része zárta le az intézet 46­tagú zenekarának interpretálásában. Michal Karin, a Kassán is jól ismert népszerű zongoraművész őszinte el­ismeréssel adózott a fiatalok tehet­ségének. Valóban, a növendékek kö­zött komoly tehetségek vannak, a zenetanítás utánpótlása a kassai fel­ső zeneiskolában jó kezekben van. Mai zeneművészetünk nagy vívmá­nya művelődésünknek, kultúrforra­dalmunk jelentős része. Ezt kell tu­datosítaniok az illetékeseknek, és sürgős segélynyújtással felszámolni a fennálló hiányosságokat. Akkor majd elmondhatjuk: semmi sem áll útjában a vidék zenekultúrája további fejlő­désének. (mgy) A. Nyevszkij emlékmű Leningrádban S. Orlov szobrász mo­dellje alapján bronzba öntötték Alek­szander Nyevszkij, nagy orosz had­vezér és politikus szobrát. Kiállítás az indiánok életéből Prágában az e.múlt napokban érdekes kiállítás nyílt meg, amely az észak­amerikai indiánok életét és harcait ábrázolja. PÉNZBÍRSÁG Václav Lacina az egyik legnépsze- í 4 rűbb cseh szatirikus. Éles tollával ' korunk kirívó fogyatékosságai, a bennünk élő kispolgári csökevények ellen küzd. Írásait szívesen közlik a cseh, szovjet, német lapok is, Mi nemrégen közöltük Itt Strassburg beszél című kis történetét a kádé- \ rezés helytelen módszereiről és az abból eredő kellemetlen következ­ményekről. Leírom, mit hallottam közvetle- I nül Lacina elvtárstól. Mikor az ősszel megindult ná-' lurik az országos gyűjtés a Magyar j Népköztársaság lakosságát támoga­tó Szolidaritás-alapra, Lacinánák] í pénzküldemény érkeztét jelezték aj Német Demokratikus Köztársaság-' ból. Egyik könyvének honoráriumá­ról volt szó. Az író, aki már több­ször adta tanúbizonyságát, mennyi­f re szereti és tiszteli a magyar dol­l gozókat, úgy intézkedett, hogy a I pénzt közvetlenül Magyarországra \ f utalják át. Pénzügyi szerveink ár- ; j gus szemét — tudj' isten, hogy történt — nem kerülte el ez a jó-, szándékú cselekedet — és mert a \ szabály az szabály — devizakihágást láttak fennforogni és pénzbírság ki­vetését tervezték. Az írót beidézték és felvilágosítást kértek. Természe- \ tesen minden tisztázódott és rendbe . is jött volna, ha Lacina megtagadta \ volna szatirikus voltát. Megkérdezte a kihallgatást végző i tisztviselőtől, mennyit tett volna ki a pénzbírság. A tisztviselő pontosan j kiszámította és közölte. — Akkor ezt az összeget is be- i fizetem a Szolidaritás-alapra. Nemi tűrhetem, hogy megsértsük a szo- [ cialista törvényességet — felelte az\ f álmélkodó tisztviselőnek a magyar | ! nép jó barátja: a cseh író. f i Sziiy Imre J szól a lányra: — Mi közöd neked Bercihez? Te most is gazdalány vagy, azok meg István! — fordul hírtelen az urához — megtaníthatnád a jányod ... A tejesköcsög koppanva esik az asztalra. A gazda ráncos arca ide­jesen megrándul.. Nagyon félt ettől a pillanattól, de elindult a lavina, s most már nem lehet megállítani. Szíve szándékát meg kell mondani az asszony előtt is. Egyszer úgyis túl kell rajta esni, ha nem ma, hát holnap. — Mért bántanám? Igazat szólt. Már csak mi vagyunk kint... — Nem igaz! — tiltakozik az asszony — se Golyó Jani, se Kecskés Józsi nem lépett még be. f\ OJ SZO 1957. március 24. ©OOQOOOOOOOOOOO^^ ümxJh hmM A Kárpátukrajnai Területi Könyv­kiadóvállalatban megjelent a Kárpát­aljai elbeszélések ^című elbeszéléskö­tet, mely a kárpátukrajnai magyar és ukrán prózai írók legjobb írásait foglalja magában. A losonci járásban Kétkeresztúron Egyiptomban és a közép-keleti or­is megalakult' a Csemadok helyi eso- szágokban a közeljövőben első ízben portja, amely már a 14. helyi cso- mutatnak be csehszlovák filmeket, port a járásban. Az új csoportnak A következő filmek kerülnek bemuta­27 tagja van. Kétkeresztúron egyéb- tásra: Jön a cirkusz, Volt egyszer ként épül egy nagy kultúrház, ame- e9y király. Emberrablás, Farkasverem, lyet már május 1-én szeretnének át- Lelkiismeret, A vadóc Borbála, Né­adni hivatásának. (S. L.) m a barrikád. Ezenkívül még 30 cseh­A Csemadok tornaijai csoportja szlovák rövid filme t vetítenek, nagy sikerrel mutatta be Vészi Endre Pekingben mennyílt az első Állami „A titkárnő" című vígjátékát. A da- Filmművészeti Főiskola, melyen há­rabot Eggenhofer Ferenc rendezte, rom tanszéken folytatnak tanulmá­(S. L.) nyokat a jövő rendezői, filmművészei Az idei Komenský-ünnepségek é s operatőrjei. Jövőre további tan­keretében Svédországban a stockhol- székekkel bovul a főiskola, mi miniszterek ökség székházában A Naše Vojsko könyviadóvállalat Komenský emléktáblát helyeznek el, cseh nyelven újabb kiadásban meg­a hollandiai Naardenban pedig emlék- jelentette K. V. Raiss Elfeledett ha­művet állítanak Komenskýnak. Az zafiak c. regényét, amely a legköz­emlékmű Vincent Makovský szobrász- kedveltebb cseh könyvek egyike. Az művész alkotása. . ín kiadást Adolf Gašpár illusztrálta. X Jx- ' y. / .Wtíw ; Moszkvában francia képzőművészeti kiállítás nyílt meg. A kiállításon Fra­gomrd, Corot, Manet, Cézanne, Re­noir, Matis, Picasso és mások műveit tették ki szemlére. A Csemadok gömörhorkai csoportja Schiller Ármány és szerelem c. da­rabjával nagy óikért aratott. Eddig már tízszer léptek fel a darabbal; a hazai bemutatón kívül Tornaiján, Hanván, Rozsnyón, Lipcsén, Gicén és Feleden szerepeltek. (S. L.) A minszki kormánypalotában kiállí­tották a breszti erőd hőseinek em­lékművére beküldött pályaművek ter­vezetét. Moszkva, Leningrád, Minszk, Kijev, Vilna és más városok kiváló képzőművészei több mint 50 pálya­munkát küldtek be. Huszonhárom hollywodl filmszínész ötvenmillió dollár kárpótlást követel azért, mert Chaplinhez hasonlóan 1951-ben Mac Carthy fekete listájára kerüitek, mivel megtagadták a vá­laszt az amerikaellenes tevékeny­séget vizsgáló bizottság kérdéseire. Az elszenvedett erkölcsi és anyagi kárért nemcsak anyagi kárpótlást, hanem erkölcsi elégtételt is követel­nek, hivatkozván az amerikai alkot­mányra. Az ostravai Állami Színház tagjai szép számmal vesznek részt a vá­lasztási kampányban. Felajánlották, hogy az agitációs központokban négy nagyobb esztrádműsort rendeznek, kisebb művészi csoportok pedig hu­szonöt ízben lépnek fel. A drámai együttes az egyik nagyobb agitációs központban előadja Romáin Rolland A szerelem és a halál játéka c. da­rabját. Szofoklesz Oidipusz c. tragédiája lesz az első közös szovjet-görög film tárgya.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom