Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-21 / 80. szám, csütörtök

4 ROZSNYOI KEPEK Az üzemi klub A rozsnyói bányaüzemben az üzemi klubnak különös küldetése van. Az üzem a mellette épült kolóniával, melynek bizony szép számú lakója van, távol esik a várostól. így mivel nincs mindenkinek kedve szórakozásra a városba menni az üzemi klubnak kellene legalább részben kielégítenie a telep lakóinak kulturális igényeit. Ennek ellenére az üzemi klub távolról sem dolgozik úgy, mint dolgozhatna. Ahogy ott jártam, és a kulturális munkáról érdeklődtem, az elvtársak egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy kultúrát szerető nép lakik Rozsnyóbányán, mindenki szeret szórakozni s szórakozva tanulni, művelődni. Csak hát... Szóval nem megy minden úgy, ahogy szeretnék. Kezdjük azzal, hogy mozijuk sincs rendes. A moziépületet 1953-ban kezdték javítani s 1955-re készre szánták. Aztán úgy beszélték, hogy a múlt év november-decemberére lesz kész. Az épület máig sincs rendben. A közönség nagykabátban nézi az előadásokat... Van klubhelyiségük, vannak szakkö.reik. Színjátszó, zene, tánc, ének, fényképészeti stb. szakkör. A színjátszókör — úgy mondják — tavaly jól dolgozött. Betanulták a Noszthy fiú esete Tóth Marival cimü darabot, amelyet többször nagy sikerrel előadtak a környező falvakban is. A darabot idén felújítják. Zenekaruk — állítólag azért, mert a múlt évben az újságban megbírálták — feloszlott. Most fiatalokból újjászervezik. Azt szeretnék, ha ezek nemcsak anyagiak ellenében lépnének fel... Hogy a többi szakkör és általában az egész üzemi klub miért nem dolgozik eredményesebben, erre olyan választ kaptunk, hogy a kultúrát mindenki szereti, dolgozni azonban a kultúra érdekében, a kultúráért senki sem akar. Nem vállalnak feladatokat; akiket meg már megbíztak egyes körök vezetésével, azok „elfelejtenek" dolgozni, hivatkozva más elfoglaltságukra. Az utóbbit elhisszük. Lehet, hogy egyes körvezetők másutt találnak szórakozást, s „elfelejtik", hogy üzemi klubiakban is dolgozhatnának. Ezeket fel kell menteni megbízatásuktól. Az, hogy senki sem akar dolgozni, még. feltételesen sem hihető el. Aki szereti a kultúrát, az a kultúráért tud és akar dolgozni. Csak nem mindig és nem mindenütt. Meg kell találni, hogy kit mi érdekel, kinek mihez van kedve. Szóval mindenkit a „szakmájában" kell foglalkoztatni. A kulturális élet az üzemi klubban fellendülhet. Ennek feltétele, hogy a kultúrmunka vezetését olyanokra bízzák, akik a kultúrát valóban szeretik, és akik a kultúráért dolgozni is hajlandók. A Csemadok Rozsnyó és az egész Sajővölgy kulturális életében jelentős szerepet játszik a Csemadok. Nézzünk hát be a rozsnyói járás Csemadok titkárságára. Borsodi Imre titkárral beszélgetünk. — Járásunkban — kapjuk kérdésünkre a választ. — 22 helyi csoport működik, közel kétezer taggal. A csoportok tevékenysége különböző. Egyesek elismerést érdemlően dolgoznák, mint például a dernöi helyi csoport. Vannak olyan csoportok is, ahol még gyenge a kulturális munka. — A gyengébben dolgozókkal titkárságunk most többet foglalkozik. Azt szeretnénk, ha minden csoportban példás kultúrélet folyna és járásunkban a Csemadok csoportjai valóban a kultúra úttörőivé válnának. A gyengébben dolgozók közé tartoznak a borkai völgyben lévő csoportok. A titkárság dolgozói ezért jelenleg különösen ezeket a szervezeteket látogatják gyakran. Munkájuk máris eredményes. Ebben nagy része van Gordon Béla tanítónak is, aki szervez, agitál és mindent megtesz, hogy Borka völgyében megjavuljon a Csemadok csoportjainak munkája. , Borkán a Csemadok keretében már működik egy mezőgazdasági szakkör. Legutóbb tánccsoportot és irodalmi szakkört alakítottak. Az irodalmi szakkört azzal a• céllal szervezték, hogy minél jobban megismertessék a falu lakóival a klasszikus és élő magyar irodalom gyöngyeit. Munkájuk még csak a kezdet kezdetén van, de bíznak benne, hogy törekvésük eredményes lesz. A járásban a dernői csoport dolgozik a legeredményesebben. Az utóbbi időben a Bújócskát és a Mágnás Miska című darabot játszották nagy sikerrel. A Bújócskával a kerületi népművészeti bemutatóra is e'mennek. Jelenleg az Űri muri bemutatását tervezik. A jól dolgozó csoportok között kell megemlíteni a szilicei, licei és a borzsovai csoportokat. Mindhárom csoportnak tevékeny kultúrmunkásai vannak, s ez meglátszik a szervezetek munkáján. A Csemadok rozsnyói csoportja a múlt évben ravszódikusan dolgozott. Hol fellendült, hol meg visszahanyatlott. Az új vezetőség most új tervekkel kezdte munkáját. Bodgány Zoltán, a helyi szervezet titkára ezzel kapcsolatban ezeket mondja: — Annak ellenére, hogy például a dalárda eredményesen dolgozott, a Timur Lenk unokájától a kl arisszák kolostoráig Közel a Káspi-tenger partjaihoz, a mai Azerbajdzsán SZSZK területén, Gandzsa városkában született 1140 körül országának nagy szülöttje, Nizámi perzsa költő Teljes névenNizám-ud-din Abú Mohammed Iliász ben Juszuf ben Muaiied Gandzsavin^k hívták. Körülbelül hatvan évet élt. A történelemkutatók szerint 1200 körül halt meg. Azt is feljegyezték róla, hony legnagyobb műve a „Hamsai Nizámi", azaz „Nizámi pentalógiája". A mű öt romantikus költeményből áll. Az első „A titkos kincstár könyve" 2240 verset tartalmaz, a második Huszrev és Sirin könyve 5500 verset, a harmadik „Leila és Madzsnún" könyve 4800 verssel. Nagyon ügyes lehetett Nizámi íródeákja, maidnem háromszáz év múlva készültek el az eredeti könyvek alapián hiteles és hű másolataik, azok a kódexek, amelyeket 1488-ban fejeztek be. Csodálatos, hogy az Ázsiát és Európát feldúló tatárseregek pusztításai megkímélték ezeket az értékes kéziratokat. Vagy talán éppen így kerültek nagy emberek tulajdonába, mint Timur Lenk unokájához, a nagy csillagász Ulug béghez, Ahmed Bokhari bokharai szultánhoz, Muhammed ben Abdul Malik és Sulejman szultánokhoz. De ugorjunk csak át további négyszáz évet. Az értékes kéziratokat a szultán és a nagvvezér tulajdonosok után nem tudni milyen úton, a boszniai Szarajevóban, dr. Szavfet bég Basaqicsnáí lelték meg. Más 348 irodalmi művel és 356 egyéb mohamedán kézirattal együtt a gyűjtemény vétel útján 1924-ben a bratislavai egyetemi könyvtárba jutott. Azóta újból katalogizálták az iszlám gyűjteményt. Kitudódott, hogy ténylegesen több önálló művet tartalmaz. A kéziratok török, perzsa, arab és úgynevezett boszniai nyelven arab írásjelekkel vannak megírva, mert az arab írás volt az Iszlám közös írása. Külön fejezetet jelentenek azok a horvát versek, amelyeket szintén arab írással írtak. A török fennhatóság alatt ugyanis sok délszláv költő, tudós és államféri törökül, arabul, vagy perzsául írt. Hisz ismeretes, hogy a jugoszlávok igen sok kimagasló államférfival, tudóssal és íróval ajándékozták meg az iszlám világot. Az értékes kódexgyűjteményben található Azsik Garib vándorköltő könyve, aki a török népi költészetet képvise'i. A klasszikus török irodalom lenézte a népi költőket. Pedig ezek a lirikus népi költők színtiszta török nyelven énekeltek és kerülték az arab és perzsa kifejezéseket. Az arab művek között koránmagyarázatokat, jogi, filozófiai, matematikai, csillagászati, nyelvtani és egyéb munkát találunk. A legrégibb kézirat az 1180-ban meghalt arab Raghib Iszfaháni híres etikai munkája. A gyönyörű kézirat 1194-ben készült el. Művészi szempontból a legszebb Abú Abdulah el Dzsezuli imakönyve, melyet különféle színű papíron készítettek el. A szöveget arany és színes vonalak és a sorok közeit gyönyörű arabeszkek díszítik. Szép miniatűr festmények a mekkai Kába kövét és Muhammed sírját ábrázolják. A kődexgyűjtemény legértékesebb példánya az úgynevezett „Ritkakönyv". A perzsa misztikus költészet 47 rövidebb munkáját tartalmazza, többek között a híres Omár Hajjám Nisapur (meghalt 1123-ban) perzsa misztikus filozófustól és asztronómustól. Kevés maradt meg Omár Hajjám kézirataiból. Csupán Párizsban van kettő, egy Oxfordban és a nálunk található péidány, amely egyike a legrégibb Hajjám-kéziratoknak. Még sok értékes kódex van az iszlám gyűiteménvben. A Klarissza utcán sétáló emberek nem is sejtik, milyen kultúrértékeket rejtenek ezek az ódon falak. g-k színjátszás terén az utóbbi egy-két évben visszaesés volt. Ennek több oka van. Ezeket azonban az új vezetőség, — amelybe számos új, kultúrát sze-retö ember került, — kiküszöböli, mert mindannyian azzal az elhatározással fogtunk munkához, hogy fellendítsük Rozsnyó kultúréletét. Rozsnyón hagyományai vannak a kultúréletnek. E hagyományokat a jelen színeivel gazdagítva méltóan kellene továbbfejleszteni. A múzeum Évekkel ezelőtt lapunk hasábjain egy cikk jelent meg, amely arról számolt be, hogy a rozsnyói múzeum helyén italraktár van, a múzeumi tárgyak meg ületéktelenek tulajdonában, valahol egy istállóban hevernek. Cikkünkre annak idején többen válaszoltak. ígérték, hogy a hibákat kijavítják. Az ígéretek, — ha nem is gyorsan — tettekre váltak. A múzeumi tárgyak visszakerültek eredeti helyükre, s a múzeumi épületből, múzeum lett. Rozsnyónak tehát ismét van múzeuma. Mondhatjuk úgy is, hogy szebb, és gazdagabb mint régen. Az épületet helyrehozták, s az exponátumokat is a lehetőségekhez mérten gyarapították. A múzeumot aránylag rövid idő alatt (a múlt év májusában) nyitották meg. 8200-an nézték meg. Nem volt tehát fölösleges Rozsnyón múzeumot nyitni. Hogy mik a múzeummal kapcsolatos jövő tervek, erre Molnár Béla, a helyi nemzeti bizottság elnöke válaszol, akinek nagy része van abban, hogy Rozsnyón ma múzeum van és aki most is mindent megtesz, hogy múzeumuk minél értékesebb legyen. — Múzeumunkban többféle értékes gyűjtemény van. Szeretnénk azonban az egykor híres rozsnyói céhmesterek munkájának is egy-egy sarkot biztosítani. Az anyagot már összegyűjtöttük, de helyszűke miatt nem tudjuk, hol kiállítani. Ezért jövő tervünk elsősorban az, hogy szeretnénk három termet a múzeumhoz építeni. A kibővítéshez sajnos anyagi eszközök még nincsenek. A múzeumnak a legtöbb támogatást eddig az emlékvédő hivatal adta. Sokat segítenek azonban a bányászok is, akik az igazgató vezetésével ásványokat gyűjtenek, régi bányászati szerszámokat és modelleket csinálnak. Jelenleg a rozsnyóbányai mosó- és ércfeldolgozó kicsinyített mását készítik a múzeum részére. A múzeumnak van egy száztagú aktívája. Ennek keretében külön csoportok dolgoznak, mindegyikük más-más I feladatkörrel. Hogy a rozsnyói múzeum már most is szép és értékes, ebben nagy része van a múzeum igazgatójának, Arany Lászlónak is, aki odaadóan és hozzáértőén végzi munkáját. Arany László régész és kitűnő nyelvész. A környéken élő szlovákok sajátos nyelvjárását már tizenöt évvel ezelőtt feldolgozta. Jelenleg a rozsnyói járás monográfiáján dolgozik. Vezetése alatt jó kezekben van a rozsnyói múzeum. HONI BÉLA MMMMHMHMHHMMMMHMHMMMMMMM cA másik utat kemmu Az idők mély kútjába ha belenézek, keresve indulásunk, a kezdő léptet, az első nagy csoda vet rá fényt: a tűz. Azóta évezredek szálltak tova s az ember új, meg új csodákat űz: hajtja a megismerés mámora. És azzal, amit felfedezett, alkotott, mint fegyverrel megy legyőzni a holnapot. A világot tartja Atlaszként a vállán és átvilágít egyre élesebben az anyag titkának sok-sok fátylán — míg a végső fátyol is fellebben. A vágy-nyíl távol csillagok felé repül; megszerezni büszke korunknak ékszerül. Ö fénylő értelem, ó emberi ész, szárnyaló képzelet és gránit tudat, még milyen csodás új csúcsokra érsz? S miért vágyom én mégis más utat? Hol a gép, szextáns, motor, atom mit sem ér,. ^ mit tudós ki nem számít, mérnök ki nem mér, .'••' csak fel-felcsillanása más szemének a szemafor, mi irányt ad, s fényt vetít, hogy megtalálja az egyik lélek szabad útját a másik lélekig. Tőlem, hozzád, ő hozzá és mindig távolabb. Ágazzon be az út országhatárokat és verjen által hidat a tengeren! Oly mindegy nékem, él-e a marslakó, amíg itt lenn, a földi tereken a megértés útja nem járható. ORDÖDY KATALIN ôlégi LCL Fagyos a téli nyírják csendje, azért lépek oly csendesen, emlékeim jagyos gyöngyökben gurulnak jázós lelkemen; kérdezném, hová lett a napjény, a virág, s hol a kedvesem — Fagyos a téli nyírják csendje és megzavarni nem merem. Szívem is jázik, néma nesszel búg egy süket melódiát, gondolatom a bokrok alján riadt madárként surran át, de visszatér, mert nem lel társra; részvétlenül némák a jak ... s jázó szívvel hogy' olvasszam le r ügyeikről a zúzmarát! — Valahol itt a nyírják alján egy jeltélen hely szent nekem: egy lány virágos kökényágot nyújtott jelém szemérmesen... — — Hol a kökényág jehérsége, a mély hit, s hol a kedvesem? — Süket a nyírják jagyos csendje, nem szól, hiába kérdezem. PETRlK JÓZSEF AZ AMERIKAI IRODALOM TÜKRE Nemcsak a baloldaliak, hanem általában a komoly kritikusok többsége egyetért azzal, hogy az amerikai irodalom válságba jutott. Válságát nem az irodalmi alkotások hiánya .okozta. Évente körülbelül 12 000 új könyv, köztük egyötöd rész szépirodalmi mű jelenik meg. Példányszámuk évente több százmillióra rúg. Az amerikai irodalom válságának problémáját inkább az okozza, hogy az írókat az elmúlt években szellemileg és fizikailag is megfélemlítették és ennek következtében félnek realisztikusan és részletesen foglalkozni a jelen problémákkal. Akadnak olyan írók, akik lassan magukévá teszik a szociális problémákat, ami az előző évekhez viszonyítva haladást jelent, de ez csupán kezdete fejlődésüknek. Jellemző tény, hogy a tavalyi legkeresettebb könyvet, mely nagyon időszerű társadalmi témát boncolgatott, idegen író írta. Ez a könyv Simoné de Bauvoir: Mandarinok című műve volt, mely a baloldali, de nem kommunista francia intellektuellek érzelmi és politikai konfliktusait ecsetelte. Előttem fekszik egy példánya a New York Times napilap könyvszemléjének, melyet minden héten a vasárnapi számhoz csatolnak. A 24 oldalas könyvszemle könyvismertetéseket tartalmaz és tájékoztat új könyvek megjelenésérői. Általában a legtartalmasabb heti könyvszemlének tartják az USA-ban. Találomra fellapozom és hatalmas, szinte ordító hirdetmény ötlik szemembe, mely az olvasóknak a The FBI Story (Az FBI történetei) című könyvet ajánlja. A könyv történeteket tartalmaz az amerikai titkosrendőrségről és a haladó szellemű emberek ellen folytatott hadjáratokról. Ugyanakkor a másik oldalon a The American Story (Amerika története) című könyvet propagálják. Az USA történelmét 60 ismert történész dolgozta fel, akik nagy súlyt fektetnek a demokrácia fejlődésére A szépirodalmi regények terén kevésbé nyilvánul meg hasonló ellentmondás. Szerzőik a mi világunktól távoli lelki konfliktusokból merítik műveik tárgyát. Az irodalom porondján jelenleg az avantgardista próza iskolájának követői vannak felül. A New York Times könyvszemléjének szilveszteri kiadásában Van Wyks Brooks, akit általában a legtekintélyesebb irodalomkritikusnak tartanak, néhány éles bíráló szóval illette az avantgardista csoportot. „A mai avantgardista írók —, írja Brooks — tudatosan megszállva tartanak valamilyen varázsszigetet, amely nem áll kapcsolatban az amerikai gondolkodás nagy szárazföldjével. Annak a nemzedéknek hatására, amely dadaizmussal kezdte és azzal végezte, hogy úgyszólván mindent, amit az emberiség Shakespeare, sőt Dante kora óta kimondott, vagy elgodolt, elsöpört, az irodalmi eszme humanista öröksége fagypontra jutott". Brooks az irodalom helyzetét illetően pesszimista. Teljesen indokoltan. Hangulata azonban semmiképpen sem a legyőzött hangulata, és különösen a fiatalabb írókat buzdítja, hogy szakadjanak ki a „művészet a művészetért" jelszót hirdető klikk öleléséből és szálljanak síkra a jő ügyért. E cikk írójának nézete szerint Brooks kívánsága teljesülhet azzal a feltétellel, hogy a hidegháború hűvös széljárása átadja helyét a békés egymás mellett élés meleg napsütésének. Az idő változását jelzi az is, hogy az amerikai könyvkiadók szövetsége, melynek soraiban sokan merészen szembeszálltak a fasiszta könyvégetőkkel, nagy pályadíjat írt ki olyan könyvre, amely „jelentősen gazdagítaná az amerikai szabadság és igazságosság hagyományait". Már harminc évwl ezelőtt jelezték az amerikai irodalom halálát. Pedig a harmincas évek szociális küzdelmeinek tüzében megszületett a nagy renaissance, amely Hemingwayt, Steinbecket és sok más realista írót adott a világnak. Miért ne teremnének ma is — midőn szemünk előtt sokkal élesebb szociális küzdelmek folynak a hidrogénbomba veszélye ellen, a négerek egyenjogúságáért, és a demokratikus hagyományok védelméért, — olyan írók, akik nemcsak megörökítenék e küzdelmeket, hanem a haladás vonalán előbbre vinnék őket. George Lohr