Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-21 / 80. szám, csütörtök

Kis sz

erv

ezési változ

tatások NAGY GYAKORLATI EREDMÉNYEK MILYEN változásokat idéz elő a decentralizáció az emberek életében? Erre a kiérdésre e legmegbízhatóbb feleletet a nemzeti bizottságok tagjai adhatják. Ők intézik a lakosok ügyesbajos dolgait, s így nem csoda, ha belelátnak az emberek életébe is. Erre a kérdésre kerestem feleletet e Bratislavai Kerületi Nemzeti Bizottságon. Amikor ide január végén először ellátogattam, a folyosókon az íróasztaloktól és a szekrényektől alig lehetett közlekedni. Az 1957-es év náluk is nagy költözködéssel kezdődött. Akkor vették át a felsőbb szervektől többek között az éttermek vezetését, továbbá az állami gazdaságokat, a mezőgazdasági termékek begyűjtését, a mozik vezetését, és a filmek szétosztását, az utak gondozását, az autóbuszforgalom irányítását stb. — Kicsit fiéltünk az új feladatoktól — mondta Kačáni elvtárs, a kerületi nemzeti bizottság titkára. A múlt évben ugyanis elég kevés figyelmet szenteltünk az előkészületeknek. A mulasztást most kell gyorsított ütemben behozni. Azóta már több -mint másfél hónap telt el. A kezdeti nehézségeken már úgy, ahogy túl vannak. A múlt hónap végéig már a járási nemzeti bizottságok is beküldték javaslataikat és hozzászólásaikat a decentralizáció egyes konkrét pontjaihoz. így váltogatják most egymást a felső szervek rendeletei, és az alsóbb fokú nemzeti bizottságok dolgozóinak hozzászólásai. Hiszen a decentralizáció gyakorlati kivitelénél számtalan előre nem látható nehézségre és problémára bukkannak, melyek gyakran kikényszerítik a rendeletek módosítását. — Milyen változások állnak be az emberek életében a decentralizáció után? — tettem fel a kérdést Kačáni elvtársnak. KÉRDÉSEK és feleletek váltogatták egymást. Az adatok nyomán felelevenedett a kerület élete úgy, ahogyan azt a kerületi nemzeti bizottság dolgozói a decentralizáció után elképzelik. Kezdjük talán az emberek min'dennapi munkájával. A kerület lakóinak nagy része földműveléssel foglalkozik. Hogy munkájuk minél több hasznot hozzon mind a parasztoknak, mind az egész országnak, a földműveseknek több szakismeretre van szükségük. A nemzeti bizottságok feladataihoz tartozik ismerni az egyes falvak parasztjainak problémáit, és segíteni azok megoldásában. Például abban a faluban, ahol az állattenyésztés kevés hasznot hajt, szükséges a helyes állattenyésztésről szóló előadások és filmelőadások szervezése. Ott, ahol megalakították az egységes földművesszövetkezetet és szervezési gondokkal küzdenek, ilyen témájú szakfilmmel kell a parasztok segítségére sietni. Ahol a parasztok még nem értették meg, miért biztosít könnyebb munkát és több jövedelmet a közös gazdálkodás, ott dokumentumfilmmel kell azt megmagyarázni. Hogy eddig is így kellett volna dolgozni a filmmel? Igen ám, de a filmek elosztása eddig nem tartozott a nemzeti bizottságok jogkörébe. A Csehszlovák Állami Film nem ismerte, mert nem is ismerhette a helyi speciális problémákat, s így a fümeket is ezek tekintetbe vétele nélkül küldte a falvakra. Vagy nézzük meg, mit csinálhatott eddig a helyi nemzeti bizottság a város vagy község fejlesztése érdekében? Erre a célra csak egy bizonyos összeg állott a rendelkezésére, melyet a lakosok brigádmunkájával használhatott fel. Ezenkívül a HNB biztosította az állami tervben jóváhagyott épületek emelését, s ezzel nagyjából ki is merültek a lehetőségei. A decentralizáció nagy változásokat hoz ezen a téren is. A helyi nemzeti bizottság a jogköréhez tartozó területen levő természeti kincseket szintén felhasználhatja a lakosság életének szépítésére és könynyítésére. Gondoljunk csak arra a rengeteg helyi kőbányára, téglagyárra és más apró üzemre, melyeket évekkel ezelőtt leállítottak. Kevés hasznot hajtó és kis jövőjű üzemek ezek az állami terv nagyszerű alkotásaival szemben, s ezért az állami terv nem is számolt velük. Most azonban a helyi nemzeti bizottságoknak alkalma nyílik újra üzembehelyezni őket. Aránylag kis hasznuk miatt a nemzeti bizottság a bevétel után nem fog kereseti adót fizetni, s így ezek az üzemek is rentábilisakká válnak. Az így termelt kővel az állami tervtől függetlenül rendbehozhatják az utakat. s a termelt téglából szintén az állami tervtől függetlenül kultúrházat, iskolát és más középületet emelhetnek. A helyi nemzeti bizottság a jövőben a költségvetésben előirányzott pénzen kívül más jövedelemre is számíthat. Az adók rendszeres befizetése, a beadások idejében való teljesítése, is elég tekintélyes összeget biztosít a nemzeti bizottságoknak. Ugyanis az aránylag alacsonyan megállapított inkasszálási terv túlteljesítése után a befolyt összeg bizonyos százaléka a nemzeti bizottságok tulajdonába megy át. Ezt az öszszeget szintén város- és községfejlesztésre használhatják fel. Hatalmas arányban növekszik különösen a kerületi nemzeti bizottságok jogköre. A kerületi nemzeti bizottságok a jogokkal együtt tekintélyes pénzösszeget is kapnak a felsőbb szervektől. így például a Bratislavai Kerületi Nemzeti Bizottság ez évben 900 millió koronával többet kap a költségvetés keretében, mint 1956ban. CSAK egy töredékét említettem a decentralizáció áldásainak, s mégis milyen sok örömet hoz az életünkbe. Az említetteken kívül természetesen sok változás várható az élet minden szakaszán. Többek között nagy örömet fog szerezni nekünk a bürokratikus módszerek kiküszöbölése a nemzeti bizottságok munkájából. Az alsóbb fokú nemzeti bizottságok jogkörének kiszélesítése lehetővé teszi, hogy napi ügyes-bajos dolgainkat rövid úton, minden huzavona nélkül, helyben elintézhessük. A decentralizáció az emberek százezreit buzdította kezdeményező munkára. Ma már csaknem minden ember keresi munkahelyén a lehetőségeket, hogy az állam és a népgazdaság ve zetése minél egyszerűbb és olcsóbb legyen. Természetesen ebben az esetben is minden az emberektől függ Ezért kell, hogy e nemzeti bizottságokba olyan embereket -válasszunk, akik a decentralizáció minden előnyét a falu. a város, járás, vagy kerület felvirágoztatására fordítják. Gajdács Irén Megtalálni a helyes utat, ebben mindnyájan segíthetünk Legújabban szinte hadjárat szerűen megindult az alkoholizmus elleni küzdelem, illetve a szeszfogyasztók kocsmajárását mérsékelő nemes szándék. Rádióműsor keretében oktató előadások, napi vagy hetilapok hasábjain megjelent cikkek, illusztrált színes plakátok, mind azt a célt szolgálják, hogy az alkohol rabjait, vagy leendő eljegyzetteit visszatérítsék a delírium tremens ködös útjáról a józanság tiszta, természetes világába. Az alkoholizmus elleni küzdelem torán sok vádnak és támadásnak vannak kitéve azok a gépkocsivezetők, akik szolgálati útjaikon gyakran néznek a szeszesitalt tartalmazó üveg jenekére, s ennek következményeképpen sokszor okoznak helyrehozhatatlan károkat emberi életben és anyagiakban egyaránt. Sajnos, ez igaz és nagyon elszomorító, hogy egyik-másik sofőr valóban rászolgál az ellenük hozott intézkedésekre, a hatósági vizsgálatokra, amikor mámoros állapotban látta el szolgálatát. Nem beszélhetünk azonban általánosan e munkakör dolgozóiról. Köztük is sok a becsületes, szorgalmas és józan életű ember. Akik a másik, föntebb jelzett csoportba tartoznak, azoknak nevében szeretném nézetemet kifejteni. Vajon ki tudná megmondani, hogy kizárólag önhibájukból kerültek-e oda? Ne törjünk tehát pálcát felettük. Mint a sofőr jó barátjai, ismerősei vagy alkalmi útitársai, vizsgáljuk meg a magunk lelkiismeretét, vajon nem vagyunk-e bűnösek mi is? Az utazáshozta alkalmi ismeretséggel vele jár az is, hogy az esetleges várakozási idő alatt tiszteletadás, vagy kedveskedés céljából sofőrjeinkét a legközelebbi vendéglőbe invitáljuk egy pohárka „melegítőre". Az egy pohárkát, mint a tapasztalat is bizonyítja, több is szokta követni. Így válik idők folyamán szeszfogyasztóvá az olyan sofőr, akinek nincs elég lelkiereje ahhoz, hogy viszszautasítsa azt a „jóakaratú" egyént, aki a görbe útra kívánja vezetni. Erről a hibás útvonalról térítsük vissza őket mi, s ne engedjük, hogy rabjaivá váljanak a mámorító szeszesitalnak. Szép ÚJ ISKOLA A Bratislavában évente épülő több száz lakás mellett az új iskolák, óvodák és bölcsődék száma is növekszik. 0 A Kassai és Páričkova utcában levő telepek új lakásaiban lakók majd modem iskolát is fognak kapni. A Magasépítészeti Vállalat 712. sz. üzemének dolgozói már megkezdték a 48 osztályos 11. éves középiskola alapjainak ásását. Az iskola háromemeletes lesz és a Március 8. Üzem volt játszóterén épül. Az építészek új, haladó módszereket alkalmazzák az építésnél. Az új iskolában az 1959—1960-as tanévben kezdik meg a tanítást. (Tudósítónktól). A Nagy Október tiszteletére A Magasépítészeti Vállalat trnavai 713. számú üzemének dolgozói értékes szocialista kötelezettségvállalást tettek. A trnavai mosógépgyár építői kijelentették, hogy az első negyedévi termelési feladatokat határidő előtt teljesítik. Božek építésvezető csoportja munkafelajánlást tett, hogy a 48 lakásegység építésének tervét átlagosan 110%-ra teljesíti. A munkások bevezetik a személyi takarékossági számlákat. A kötelezettségvállalás teljesítésével 14 nappal hamarább építik fel a 48 lakást. (Tudósítónktól) szóval, meggyőzéssel és kitartássál mindez elérhető. Gyakori az is, hogy a sofőr családjától távol kényszerül étkezni és a legtöbbször hideg étellel kell megelégednie a frissen főtt, párolgó leves helyett. Azért, ha közös utunk szükségszerűen mégis a vendéglőbe vezet, ott azt kérdezzük meg soförismerösünktöl, hogy „mit kíván enni?", nem pedig azt, hogy „mit iszik?" Szomjúságát olthatja egy pohár sörrel, ásványvízzel, vagy gyümölcsszörppel. Meleg italként meg a tea jöhet számításba. Szép számmal akadnak a sojőrök között olyanok is, akik önmagukra találva elutasítják a szeszesitalt s ezért megérdemlik elismerésünket. Példának megemlítem az alábbi megtörtént esetet. Lakóhelyem közelében az egyik népes faluban a dohányáru- és írószerüzlet rokkant kezelőjének súlyos papíráru-csomagokat hoztak teherautón. A sofőr és segítője gondosan berakták a hozott árut a kijelölt legmegfelelőbb helyre s ezért a megelégedett kezelő így szólt: „No, emberek, most aztán iszunk valamit!" A válasz nem késett. „Azt már nem! Senkit sem akarok a temetőbe küldeni." Ilyen és hasonló talpraesett feleletek megszilárdítják a gépkocsivezető iránt táplált bizalmunkat. Bátran bízhatjuk rá magunkat a helyesen gondolkodó és biztos kezű autóvezetőkre, akik — átérezve felelősségüket — szolgálati útjukon mindenkor elutasítják a szeszesitalt tartalmazó poharat. Mi pedig nyújtsunk segítő kezet a hatóságoknak és tartsuk erkölcsi kötelességünknek, hogy meggátoljuk a rossz irányba hajló gépkocsivezetőket és így visszatérítjük őket a józan emberek megbecsült társadalmába, ők pedig tartsák jól felfogott érdeküknek, hogy kötelezettségüknek eleget téve kiérdemelhessék a munkájukért kijáró tiszteletet. Weiss Károly, Rufusbaňa. Penicillint exportálunk A Slovanská Lupča-i Biotika üzemben elkészítették az első exportszállítmányt. 160 kg penicillinből áll ez a szállítmány, melyet a közeli napokban Egyiptomba küldenek. A második és harmadik negyedévpen újabb exportszállítmányokat készítenek él Egyiptom és Finnország részére. A Biotika dolgozóira ez idén a múlt évhez viszonyítva 50%-kai magasabb termelési feladatok hárulnak, amelyeket az év elejétől 110%-ra teljesítenek. Az átdolgozott technológiai eljárásnak köszönhetik, hogy minden termelési folyamatból 2—4 kg penicillinnel t"bbet nyernek, mint ahogyan a norma megszabja. A gyógyszerek állami ellenőrzési intézetének és a klinikáknak véleménye szerint a Biotika üzemben gyártott penicillin kiváló minőségű. OOODOOOOOOOO^ ©OOOTOOOGOOOOOOGOOO OOOOQOOOGOOGOOOO© A közelgő májusi nemzeti bizottsági választások már előre vetik árnyékukat — az embereket egyre jobban fog* lalkoztatják a választásokkal összefügg gő kérdések. Ilyen az is, mi a különbség a nálunk, a szocializmust építő országban lefolyó választások s azok között, amelyeket a kapitalista országokban rendeznek. Hát ilyen különbség van éppen elég: részben alapvető jelentőségűek, részben pedig a választások technikájára vonatkoznak. Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, mit értünk „demokratikus" választások alatt. Mert mindkét rendszer, a szocialista és a kapitalista egyaránt azt állítja, hogy választási rendszere demokratikus. Miután azt senki sem tagadja, hogy a két választási rendszer alapjában elüt egymástól, világos, hogy mindkettő nem lehet egyaránt demokratikus. Az egyik — ez kétségtelen — jogtalanul használja ezt a megjelölést. A kérdés csak az, melyik? Hol van a kutya elásva? A demokrácia szó népuralmat jelent. Miután senki józan ésszel nem állíthatja, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak „demokratikus" választások révén megválasztott kongresszusa s az abból származó kormány az amerikai dolgozó nép többségének érdekeit képviseli, vagy hogy a hasonlóképpen „demokratikus" választások révén hatalmon lévő francia kormány a francia nép akaratát fejezi ki, amikor immár két esztendeje több mint félmillió katonáját tartja Algériában az ottani nép leigázására — világos, hogy valami különleges demokráciával, vagy is népuralommal állunk szemben amit — éppen a szó eredeti értelmétől való megkülönböztetésképpen — burzsoá demokráciának szokás nevezni. Ilyenkor, persze, már nem is gondolunk a demokrácia szó eredeti értelmére, mert különönben a burzsoá Ml A KÜLÖNBSÉG? Választások nálunk és a tőkés országokban 0 J SZO 1957. március 21. demokrácia kifejezés (a burzsoázia népuralma) fából vaskarika lenne. A demokrácia sző ebben az összetételben már csak a választások állítólagos demokratikus jellegére utal, arra, hogy elvben és papíron, vagy ha tetszik, elméletileg egyes tőkés államok választójoga és választási rendszere bizonyos mértékben demokratikus. Hogy mennyire az, arra később még visszatérünk. A burzsoá demokráciától való megkülönböztetésképpen a szocializmust építő államok politikai s így választási rendszerét is népi demokratikusnak szoktuk nevezni. Ezt a kifejezést is csak éppen a különbség kihangsúlyozása indokolja, mert különben értelmetlen szószaporítás lenne: a népi demokrácia szószerint ugyanis „népi népuralmat" jelent, A két kifejezés tehát — az egyik nyilvánvaló ellentmondás, a másik önmagában felesleges szószaporítás — csak akkor indokolt, ha két különböző lényeget fejez ki, vagyis ha a hangsúly a burzsoá, illetve népi szón van. Mi tehát az a lényegbeli különbség, amit ezek a szavak kifejeznek? Nem nehéz erre a kérdésre választ adni. A burzsoá demokrácia a kapitalizmus politikai felépítménye, a népi demokrácia a szocializmus építésének egyik politikai rendszere. A választási rendszerekben megnyilvánuló különbséget tehát magukban a tőkés és szocialista társadalmi rendekben kell keresni. A tőkés gazdasági rend lénýege a termelőeszközök magántulajdona. A termelőeszközök kisszámú birtokosa ezt a kiváltságos — tehát semmi szín alatt nem demokratikus helyzetét arra használja fel, hogy a dolgozóknak a termelőeszközök magántulajdonából kizárt óriási tömegét kizsákmányolja, ami lényegében a l|rrmunka alakjában történik. A tőkés kizsákmányolók abban látnak és hirdetnek demokráciát, hogy szerintük mindenki a termelőeszközök tulajdonosává válhat. Hogy ez gyakorlatilag nincsen így, azt felesleges bizonygatni. De ez a tőkés „demokrácia" elméletileg is badarság, mert ha mindenki termelőeszközök tulajdonosává válna — természetesen kapitalista módon — úgy a kapitalizmus értelmetlenné lenne, hiszen nem lenne lehetséges a lényege, a kizsákmányolás. Világos, hogy a tőkéseknek eszük ágában sincs a termelőeszközök magántulajdonának ilyen „demokráciája". Ellenkezőleg, a kapitalisták mindent megtesznek, hogy kézzel-lábbal megvédjék a termelőeszközök kizárólagos birtoklását s erre — egészen tudatosan — felhasználják a választásokat is. Látjuk tehát a szemenszedett csalást. A demokrácia szó hivatott fedezni a kizsákmányolás egész rendszerét, nem utolsósorban éppen a „demokratikusaknak" elkeresztelt választások révén. Az elmondottakból vaslogikával következik, hogy a választások a tőkés rendszerben nem lehetnek igazán demokratikusak. Hiszen fő céljuk — a kizsákmányolás rendszerének fenntartása — a legnagyobb mértékben demokráciaellenes. szöges ellentétben áll a nép igazi érdekeivel. A burzsoázia — legalábbis annak politikai vezérei — mindezt világosan látják s ennek megfelelő intézkedéseket tesznek uralmuk biztosítására. Egyik fő eszközük éppen az ő értelmükben vett „demokratikus" választások. De ha ez a „demokrácia" bármilyen okból is már nem látszik biztosítani a kellő választási eredményeket, vagyis a burzsoázia leplezett, „de mokratikus" osztályuralmát, úgy — amint azt az utóbbi évtizedek számos példája igazolja — habozás nélkül felrúgják saját intézményeiket s a nyílt osztályterror, a fasizmus útjára lépnek. Jelenleg például Indonéziában tesznek a burzsoázia, az imperialista ügynökök nyílt, fegyveres kísérletet arra, hogy a saját maguk „demokráciáját", miután az nem szolgálja kellőképpen érdekeiket, felrúgják s a tényleg demokratikus pártok kizárásával, jogfosztással, fasiszta rendszert teremtsenek meg. Lényegesen rafináltabbak azok a módszerek, amelyeket a burzsoázia akkor használ, amikor még nem látja szükségét a nyílt fasiszta osztálydiktatúra bevezetésének, amikor még '„demokratikus" álarccal leplezi szándékait és érdekeit a választásokon. E módszerek kitalálásában szinte kifogyhatatlan. Kezdik rendszerint avval, hogy a választói jog gyakorlásából, az úgynevezett aktív választójogból a legkülönbözőbb módszerekkel kizárják a választók nem kívánatos csoportját, sok esetben azoknak jelentős részét. Ismeretes, hogy Svájcban, a polgári „demokrácia'' hazájában a nőknek, vagyis a tekintetbe jövő választók felének egyáltalán nincsen választójoga. A svájci „példát" még vagy harminc tőkés állam — elsősorban a dél-amerikai államok követik. Másutt a korhatárt emelik fel s Ily módon kizárják a mindkét nembeli fiatalság nagy részét a választásokból. Olyan „régi demokrácia" jár el ily módon, mint Anglia. De se szeri, se száma az olyan „demokratikus" választási rendszereknek, amelyek bizonyos adó fizetésétől vagy bizonyos formális műveltségtől teszik függővé a választójogot. Ilyen volt — az idősebbek bizonyára még jól emlékeznek reá — a régi Magyarországon egészen 1918-ig a választójog. Annyi korlátozó intézkedése volt: vagyoni cenzus, műveltség, egyhelyben lakás stb., hogy végeredményben az utolsó, 1910. évi választásokon az ország lakosságának mindössze 6,9 százaléka volt választó. Mondani sem kell, hogy ténylegesen még ennél is jóval kevesebben gyakorolták a választójogot. Erre azt mondhatná valaki, régen volt, talán igaz sem volt. Nem nehéz hasonló „időszerű" példát említeni. Az Egyesült Államokban a választásokon, akár a múlt év őszén lezajlott s még mindenkinek emlékezetében élő elnökválasztáson is, a választói korhatárt elérő lakosság teljes egyharmada nem gyakorolta, mert különböző mesterkedések, sőt nyílt terror következtében nem gyakorolhatta ezt a legelemibb jogát. De ezen túlmenően is az egész amerikai választási rendszer úgy van felépítve, hogy a két nagy, a monopóliumok által támogatott párton kívül gyakorlatilag lehetetlen a sokat emlegetett „amerikai demokrácia" megnyilvánulása. Folytathatnánk, de kötetekre menne a legkülönfélébb „rendszereknek" — a választási turpisságtól a nyílt terrorig és jogfosztásig — a felsorolása. Helyette inkább arra utalunk röviden, mit jelent nálunk a demokrácia. Mindenekelőtt a termelőeszközök igazán demokratikus, az egész nép kezén levő tulajdonát. Ily módon nincsen meg a kizsákmányolásnak a lehetősége sem. Csak természetes tehát, hogy a választójog gyakorlása is a legteljesebb mértékben demokratikus, vagyis az igazi népuralom kifejezője. Mindöszsze arra kell ügyelnünk választójogunk gyakorlása alkalmával, hogy a legmegfelelőbbeket jelöljük, akiknek politikai fejlettsége, jelleme, rátermettségé biztosíték arra, hogy a nép, a dolgozók érdekeit fogja képviselni egész ténykedésével. De ha bármi okból nem tenné ezt, nálunk — a kapitalista államokkal ellentétben — a nép képviselője a választók többségének kívánságára bármikor visszahívható. Helyes, ha ilyenkor, a választások előtti időben elgondolkodunk ezen a dolgokon s ha alkalom adódik, elmagyarázzuk környezetünkben is, mit jelent a demokrácia a kapitalizmusban és a szocializmusban. Sz. L.