Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-21 / 52. szám, csütörtök

A továbbtanulás új rendje r Febürár 7-én szerkesztőségi cikket közöltünk a szocialista iskoláról. Rámutattunk arra, hogy iskolarendszerünk túlzott centralizációja következtében a népi igazgatás szerveinek vajmi csekély szerep jutott. Ezen a téren máris hatékony intézkedések láttak napvilágot. M<igt a középiskola felső osztályaira és a főiskolákra való felvétel új regjét ismertetjük. Az eddigi gyakorlat azt bizonyítja, hogy a középiskola felső osztályaira és a főiskolákra való felvételnél a diák előmenetele, az osztályozás eredménye volt a döntő szempont. Ehhez tartották magukat azok az iskolák, amelyek a diákot továbbtanulásra ajánlották és azok az iskolák is, amelyek a diák felvételéről döntöttek. A felvételi vizsgákon mereven kiszámították az osztályozás középarányosát és gyakran egy százaléktöredék szabta meg, tovább tanulhatott-e a jelentkező, vagy sem. Szóval kizárólag a diák ismereteiből indultak ki és nem abból, milyen a jelleme, megvannak-e az előfelételek a további tanuláshoz. Márpedig a diák pillanatnyi ismeretei nem mindig tükrözik vissza tehetségét. Ez a módszer főleg a munkás és dolgozó paraszti családok gyermekei szempontjából nem felelt meg s azt okozta, hogy az utóbbi években nem javult lényegesen a diákság osztályösszetétele a felső osztályokban és a főiskolákon. Különösen a legutóbbi hónapok tapasztalatai alapján erre a jövőben nagyobb gondot kell fordítanunk. Köztársaságunk lakosságának osztálytagozódása alapján a munkás és kisparaszt származású tanulóifjúságot a fenti típusú iskolákon nagyjából 68 százalék illetné meg. Ezt a százalékarányt sem a 11 osztályos középiskolákon, sem a szak- és a pedagógai iskolákon, sem a főiskolákon nem érjük el. Sajnálatos körülmény ez; oka az általános iskolák nem kielégítő nevelő, meggyőző munkája. Az iskolák nem gondoskodtak kellőleg a munkás- és kisparaszti gyermekek neveléséről, márpedig éppen ezek a gyerekek — érthető okokból — nem részesülhettek otthon olyan segítségben, mint az értelmiségi családok gyermekei. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy senki sem gondol a szocialista, a munkásosztályhoz hűséges, hazafias értelmiség tehetséges gyermekinek visszaszorítására, hiszen politikánk odairányul, hogy a teljes középiskolai közoktatás kötelező legyen. A munkás- és parasztszülőknek viszont be kell látniok — és türelmes meggyőzésük mindnyájunk, nemcsak a tanítóság nemes feladata —, hogy gyermekeiknek tovább kell tanulniok, mert ők biztosíthatják legjobban a munkásosztály ügyéhez odaadó, új értelmiség állandó növekedését. És miután ez ideig — ismételjük — a tanulmányi előmenetel, az osztályozás volt a döntő, olyan új intézkedésekre van szükség, melyek az eddigi helyzeten alapvetően változtatnak. A kiválasztás és a felvétel terén eddig a felelősség kizárólag az iskolaigazgatóké, illetve a főiskolák vezetőié volt. Most, hogy alapvetően fokozzuk a nemzeti bizottságok hatáskörét, szükségesnek mutatkozik, hogy a lakosság megbízottainak ezen a téren is nagyobb szerepet biztosítsunk. Ez természetesen felelősséggel is jár. Ezentúl tehát az iskolaigazgatóknak és az akadémiai funkcionáriusoknak segítségére lesznek a nemzeti bizottságok választott tagjai is. Ők fogják képviselni a szülők, illetve a lakosság álláspontját, kívánságát. Külön hangsúlyozzuk, hogy ezeknek a személyeknek, mint az iskolai hatóságok politikai tanácsadóinak, a legnagyobb lelkiismeretességgel kell eljárniok. Egyidejűleg tökéletesítik az eddigi vizsgarendszert. A nyolcadik osztályban az írásbeli és szóbeli záróvizsgákat a tanítási nyelvre, a számtanra és az orosz nyelvre korlátozzák. Abból a tárgyból, melyet a diák eddig maga választott, nem kell majd vizsgázni. Az érettségi vizsgákat ez a szabályozás nem érinti. A különféle szakiskolák iránt az érdeklődés nem egyöntetű. Ezért ott, ahol a jelentkezők nem érik el a tervszámot (deficites szakmák), az írásbeli anyag alapján alkalmatlannak bizonyuló jelentkezők kizárása után a többit felvételi vizsga letétele nélkül is felveszik. Ott viszont, ahol többen jelentkeznek, mint ahánynak a felvételét a terv lehetővé teszi, a jelentkezőket beszélgetésre hívják és a felvételi bizottság annak eredménye alapján határoz. Ha a szakiskola rajz stb. ismereteket kíván, ezekből a tárgyakból vizsgának vetik alá a jelentkezőket. A pedagógiai iskolákon minI den jelentkezővel beszélgetést folytatnak és megállapítják zenei és testgyakorlási ismereteiket. Ezekre a beszélgetésekre áprilisban kerül sor. A felvételt ahhoz a feltételhez kötik, hogy a jelentkező eredményesen leteszi a nyolcadik oszj tályban az évzáró vizsgát. Azt óhajtjuk, a békeharc mai állása is azt kívánja, hogy minél több gyerek tanulhasson tovább. Prágában már túllépik a tervezett számot. Sok helyen viszont el sem érik. Ezért a kilencedik osztály látogatására jogosító felvételi vizsgák elmaradnak. A11 osztályos iskola igazgatója csupán a kifejezetten alkalmatlan jelentkezőket utasítja vissza. Vitás esetekben a jelentkezőt a felvételi bizottság meghívja beszélgetésre. A főiskolákra való felvétel során a jelentkezővel csupán azokról a tárgyakról folytatnak beszélgetést, amelyek a kiválasztott tanulmányi szakmával összefüggnek. Ez arra szolgál, hogy megállapítsák, vajon a jelentkező tehetséges-e, komolyan érdeklődik-e a kiválasztott szakma iránt. Ugyanez vonatkozik a 11 osztályos iskola végzett növendékeire, akik kétéves szakiskolára jelentkeznek. Eddig az volt a helyzet, hogy a szakiskolák munkás- és parasztszármazású legjobb eredménnyel végzett növendékeit csak 5 százalék erejéig vehették fel a főiskolákra. Ezt a számot valószínűleg 15 százalékra emelik annál is inkább, mert osztályszármazás, tehát politikai szempontból ez a Iejobb forrás és mert a terv ma ezt lehetővé teszi. A párt- és tömegszervezetek, a nemzeti bizottságok feladata lesz, hogy főiskolai tanulmányokra bírják az üzemek munkásés parasztszármazású legkiválóbb közép-technikusait és középiskolai végzettséggel rendelkező, szakmailag képzett dolgozóit. Az ezeket a személyeket megillető ösztöndíjakról a tárgyalások folyamatban vannak. Éppen mert a tulajdonképpeni nevelésre kevesebb figyelmet szenteltünk, a továbbtanulás új rendjének az a célja, hogy minél több munkásés parasztszármazású fiatalnak tegyük lehetővé a továbbtanulást és érvényesülést. Olyan szempont ez, mely nem megy senkinek a rovására, de melyet a jövőben feltétlenül szem előtt kell tartanunk. Mindezek az intézkedések további, előkészület alatt álló változások szerves részét képezik. Az atomkorszak küszöbén óriások a lehetőségeink, csak alaposan fel kell készülnünk rá. Ez pedig a párt, az állam, a szülők, a fiatalok jól felfogott érdeke. JÖ SÁNDOR. IRODALOMROL—KÖNYVEKRŐL liiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiitiiiiiüiiiiiiiiiiiiiiiiiini inii!iiii!iiiiiiiiiiii]iiiiHi!ii!tiiii[iiiiiniiiiMiiii!iiHii;i!'iitii iiiiiiiuiiiiiiniiiiiiiiuiiiiiiiiiiuiuiiiiiiiinniuniunni rantíšek Kožík: Jó reggelt, Párizs! Nem kell csalódnia annak, aki komoly várakozással, a jelentős könyvnek kijáró érdeklődéssel veszi kezébe František Kožík „Nejvétší z pierotű" című cseh nyelvű munkáját. A mű valóban megérdemelte, hogy tizenkét kiadást érjen el, és ma is keresett, kedyes olvasmány legyen. De sajnos, arra az olvasóra, aki a magyarra fordított regény elé nagy várakozással tekint, bizony csalódás ýár. A könyvet a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó nyújtja az olvasónak. A borítólap ízléses, a nyomdai munka gondos, a vászonkötés szép, viszont a fordítás kevésbé sikerült. S ez a csaJódás oka. Hát ennyire lebecsüljük az olvasót? Ennyire nem ismerjük azokat a lehetőségeket, amelyek anyanyelvünk gazdag szókincsében rejlenek? Nem gondolunk arra, hogy ez a könyv eljut a magyarországi olvasókhoz is? Vagy nem fontos, hogy a szerző sajátos és szép nyelvezetének hű mását hozzuk? Hol vannak lektoraink? Hol vannak a magyar nyelv szellemét ismerő fordítók? Talán idézünk néhány kirívó szemelvényt: „Alig fejeződött be azonban az egyik hadjárat s próbáltak az emberek nyugodtan fellélegezni, ismét puskaporszagot éreztek." (11. oldal). s közben egyik ezredünk a máisik után esik el, a Korzikai egyiket a másik után kaszálja le ..." (11. oldal) sok éves vándorlás után, végre székhelyet talált" (már mint Wallis gróf regimentje) ... (12. oldal). Talán állomáshelyet, esetleg tábort, de semmi esetre sem székhelyet! „Fülöp akkor harminchárom, a mennyecske húsz éves volt; két gazdag szomszéd volt a tanú ..." (12. oldal). A 13. oldalon azt olvassuk „a katonai parancsnokság megengedte, hogy azok a hős katonák, akik elvesztették fejük fölül a födelet, átmenetileg a kaszárnyába költözhessenek: a tűzvész következtében beállt lakáshiány azonban hosszú évekre közös kaszárnyahelyiségekben zárta össze a családjai'. kat. Az emberek nem a fejük fölUl veszítik el a födelet, hanem a fejük felől (honnan?) De nem folytatjuk az idézést, bár a fordítónak ez az „indiszpozíciója'' a regény további négyszáz oldalán sem szűnik. Mi tagadás, a fordítás magyartalan és pongyola. Nem ártott volna Tarjáni Andornak átlapoznia a Magyar Tudományos Akadémia helyesírási szabályait. *** Kožík könyvét előkelő rang illeti meg az irodalomban, ezt részint stílusa, részint témaválasztása biztosítja. Tudvalevő, milyen hatalmas szerepet játszott a humanizmus, a reneszánsz eszménye a XIX. álázad haladó szellemének fejlődésében. A művészet és általában a kultúrvilág serkentőleg hatott. A regény alapos történelmi tudással. lenyűgöző meseszövéssel megírt munka. Jelentősége túlterjed a híres Deburau pantomím-színész életének ábrázolásán, mert olyan gondolatokat hoz felszínre, amelyek szorosan összefüggnek azzal a francia világnézettel, amelyből a romanticizmus, a forradalmi tűz és a korai kapitalizmus született. A regény legtöbb fejezetében Gaspard Deburau kalandos élete kerül előtérbe. A szerző szem előtt tartja hősének emberi sajátosságait és az egyént keresi benne, aki nem riad vissza az osztályharctól. Lépésről lépésre ismerjük meg ennek a kisvárosok peremén élő- komédiásnak a viszontagságait, életének fejlődését, művésszé-érésének történetét. Szinte látjuk, hogyan fonódik eggyé Debuaru sorsa a nép sorsával; művészete hogyan lesz ezrek és százezrek szószólója, vigasztalója, gyógyítója. A történelmi háttér helyenként élesebben kirajzolódik. A szerző módot talál arra, hogy kellőképpen tájékoztassa olvasóját a lezajlott események lényegéről, időszerűségéről és azok mélyebb értelméről. A kispolgárok, diákok, írók és művészek elszántságának kihangsúlyozásával pergeti le cselekvényét a forradalom végső győzelmének jegyében. Kár, hogy ez . a párhuzamos korrajz, Deburau művészi pályafutása és a francia fintudat etnikai ereje, az egyén és társadalom egybetartozásának ez a tikörképe több esetben megtörik, amikor Deburau jellemzésének emberiessége kibontakozik a történelmi háttér társadalmát formáló lüktetéséből. De ugyanakkor elszürkül az egyén szabályos vonala is, amikor Kožík a körülmények korképét ismerteti. Viszont ilyen esetben jellegzetessé alakulnak az epizódszereplők, akik aláhúzzák, az akkori idők hitelességét. Miután az eszmék hordozói emberi közelségbe kerülnek, azáltal érthetővé válnak azok a kiváltó okok is, amelyek az akkori politikai és társadalmi életet erjesztették. így azután a cselekmény történelmi háttere a XIX. század elejének nem közönyösen kezelt vázolása marad, hanem valamennyi szereplő egyenértékű kifejezője. Végül még ennyit a kiadóvállalat címére: Ha Kožík regényének második magyar kiadására sor kerül, javíttassa ki azokat a íftbákat, amelyektől az első kiadás szinte hemzseg. Elvárjuk, hogy a magyar olvasóknak szánt időtálló művek helyes nyelvezettel jelenjenek meg, mert csak így szolgálhatjuk a szó erejével dolgozóink széles tömegének művelődését. Eőry M. Emil M. Robin koncertje Könyvkiadótól — az olvasóig II. A magyar könyvesbolt Sokat olvashatunk manapság népünk életszínvonalának emelkedéséről. Magam is több izben megfordultam már olyan falusi otthonban, olyan munkáslakásban, ahol mindennapi berendezési-tárgy volt a mosógép, a jégszekrény, sőt újabban a televíziós készülék is. Én azonban nem ezeken a tárgyakon keresztül mérném le egyszerűbb embereink jólétének fokozódását, hanem azon, hogy ma már alig található lakás, ahol ne ékesítené a szobát húsz, száz, de legalább is egynéhány — könyv. Mert nem az a nagy dolog ám, otyan tárgyakra kuporgatni a pénzt, ami időt, fáradságot, sőt újabb pénzt takarít meg a gazdának, hanem az, amikor olyan dolgokra is telik, amit ezelőtt a legnagyobb haszontalanságnak tartottt a szegény ember. Haszontalanság nak? I, Fél éve sincs, hogy kint jártam egyik istenháta mögötti falvacskánk traktorosok között. Munkájuk befejezése után az egész estét együtt töltöttem velük, s igen meglepett egyikük intelligens beszéde, minden témához hozzászólni tudása, hogy úgy mondjam átlagon felüli műveltsége. — Milyen iskolát végzett az elvtárs? — tört ki végül is a kíváncsiság belőlem. — Négy elemit — mondta a traktoros kissé megütközve — huszonhetedik évemet taposom már, akkortájban négy e'emi is nagy dolog volt egy szegény parasztgyermeknek. — Dehát az isten áldja meg, honnan ért maga akkor annyi mindenfeléhez, hol hallott az űrhajózásról, az ember származásáról, ki mesélte, hogy Petőfi sírját mostanában kutatgatják Romániában ? — Nagyon szeretek oloasni, — vá la szolt a erre csöndes mosollyal a férfi. Haszontalanság a könyv? Fenti traktoristámra azóta már a pártszervezet is felfigyelt nemrég hallottam, hogy iskolázásra küldték, s úgy hírl k, rövidesen körzeti agronómussá léptetik elő! Mindezzel a hosszú lére eresztett bevezetéssel pedig azért terheltem az olvasót, hogy jobban kidomborítsam a brat'slavai Nyerges utcai magyar könyvüzletnek hatalmas kulturális hivatottságát. Mert hát nagy részben ebb

:" az üzletből indul vidéki útjára az a sok ezer magyar nyelvű olvasnivaló, amely szórakoztatás útján művelt emberré, neveli át az embert. Bizohy, e ragyogóan tiszta, szinte templomion csendes üzletterem polcain megtalálhatja 9 könyvbarát nemcsak a hazai könyvkiadás szak- és szépirodalmi könyl veit, de amiket a szomszédos mai gyarországi könyvkiadás kitermel, azok a kötetek is rendre felsorakoznak e helyen. Azaz, hogy felsorakoztak (több mint 70 százalékban!) a tragil kus magyarországi _semények előtt, de ugyan mi a helyzet azóta, és mi lesz a helyzett ezután? Stan-, ko Ella, a Könyvesbolt vezetőnője adja meg err> a kérdésemre a meg1 nyugtató feleletet: — Kétségtelen, hogy voltak ne-, hézségeink októberben és novemberi ban — mondta a vezetőnő —, de csupán jelentéktelenek. Az olvasók j szinte észre sem vehették, hogy val lamicskével kevesebb a könyvünk, mrnt azelőtt. Ennek oka pedig az volt, hogy éppen azokban az időka nep tíiujmat>as> Ű kÚMf* O t&M$O£0M> Mesejáték az Új Színpadon Fenti képünkön E. Lokvencovát láthatjuk, aki K. M. Wallo „Aranycsillagos királykisaszszony" című, vasárnap bemutatott darabjában Lada királykisasszony szerepét alakította. Baloldali képünkön Michael Rabin kiváló amerikai hegedűvirtuóz Alfréd Holeček cseh zongoristával bratislavai koncertje után. ím ben érkezett meg egyik már koráb 1 ban vonatra adott szállítmányunk, továbbá a Csehszlovákiai Szépirol dalmi Könyvkiadó is éppen azokban a hetekben látott el bővebben könyvekkel. Ami pedig nég ennél is örvendetesebb, a helyzet konszolidálása után, azonnal megindultak az újabb magyarországi szállítmányok. Lesz tehát a jövőben is magyar könyvünk elég, hiszen alig néhány napja kaptuk meg például- Mikszáth Kálmán Különös házasságát, Krúdy Gyula Vörös postakocsiját, Verne Gyula Utazás a hold körül című könyvét, Tury Zsuzsától a Mostoha testvéreket, továbbá a Kerek egy esztendő 1957. évi kiadványát, az Operaal-. bumot és a Táncalbumot. Beszélgetés közben természetesen az olvasókra is ráterelem a szót, s megkérdezem, milyen rangú és rendű vásárlók fordulnak meg leggyakrabban az üzletben, s milyen könyvek után érdeklődnek leginkább? A válasz első részén, hogy paraszt, munkás és értelmiségi egyformán vásárlója az itteni könyveknek, persze hogy nem lepődöm meg, annál érdekesebb azonban az a válasz, hogy miket olvasnak leginkább az emberek. — Szakkönyvek, mezőgazdasági, pedagógiai és ipari szakkönyvek fogynak legnagyobb mértékben — mondja mosolyogva Stanko Ella —, szépirodalmi könyvek közül pedig a magyar klasszikusokat, Jókait, Mikszáthot, Móricz Zsigmondot keresik a legjobban. Természetesen ez nem jelenti azt, — fűzi aztán válaszához a vezetőnő sietve —, hogy a hazai könyvek né találnának érdeklődésre. Igazolhatom ezt mindjírt azzal is, hogy pár nap alatt elkapkodták Szabó Béla; Marci a csodakapusát, alig van már raktáron Egri: Márton elindul című könyve, s igen nagy az éri deklődés — természetesen az etfol gyott példányok szerint számolva, —' Petrőci Bálint Piros virágja, Szabó Béla legújabb regénye, a Menyasszony, és Ozsvald Ä. Tavasz lesz újra, kedves című verses kötete iránt is. Magától értetődik, hogy ugyanilyen a helyi zet szlovák és cseh íróink műveinek magyar fordításainál is — fejezi be számit Stanko Ella —, nagyon sok fogy például Kukučín: Ház a hegyoldalban című müvéből, Hanzelka és Zikmund: A folyón túl vari Argentína e. könyvből alig van már pár példányunk, Hašek: Svejk a derék katona c. vidám regényének pedig mind az első, mind a második kiadása teljesen elfogyott. Vevők jönnek az üzletbe, magam is böngészgetni szeretnék még egy kicsit a könyvesbolt szebbnél szebb könyvei között, dolgára engel dem hát a már jó idő óta feltartott kedves üzletvezetőnőt. Búcsúzóul lalami nagyon jó kívánsággal szeretném azonban megköszönni fetv'íágosításait, jó vásárt, sok vevőt kívánok tehát a küszöbönálló könyvhónapra. Stanko EUa azonban az,üzlet falán levő nagy jelszóra mulatva így módosítja jókívánságomat: Még szebb könyveket, még több könyvet a dolgozók asztalára! ü»v Neumann János