Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-13 / 44. szám, szerda

f Moszkva (ČTK) — A. A. Szmirnov, a Szovjetunió Né­met Szövetségi Köztársaságbeii rendkívüli és meghatalmazott nagykövete február 8-án felke­reste K. Adenauer szövetségi kancellárt és átadta neki N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének üze­netét. Az üzenet így szól: N. A. BULGANYIN OZHNETE K. ADENAUERNEK A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között baráti kapcsolatokat és békés együttműködést kell teremteni Tisirtelt szövetségi kancellár úr! Nagy kövestünk visszatér Bonnba és én megbízom őt, hogy adja át ön­nek ezt az üzenetet, amely egyes nézeteket tartalmaz a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kö­zötti kapcsolatok további fejlődéséről. Több mi^t egy év múlott el azóta, hogy a Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság kormányküldött­ségei között Moszkvában széleskörű és őszinte tárgyalás folyt, amelynek alapján országaink között diplomáciai kapcsolatok jöttek létre. Országaink küldöttségei megegyeztek abban, hogy ezzel új korszak alapjait fektetik le a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok te­rén az európai béke és biztonság érdekében. Abból indultunk ki, hogy a rendszeres diplomáciai kapcsolatok felvétele hozzájárul az országaink közöttt kölcsönös megértés és együtt­működés fejlesztéséhez és elősegíti a Szovjetuniót, a Német Szövetségi Köztársaságot, valamint más államo­kat érdeklő megoldatlan kérdések el­intézését. A moszkvai tanácskozásainkat jel­lemző őszinteséggel szeretném önnek megmondani, szövetségi kancellár úr, hogy kollégáim és én nem vagyunk megelégedve azzal, ahogyan orszá­gaink kapcsolatai a diplomáciai kap­csolatok felvétele és a nagykövetsé­gek létesítése után fejlődtek. Ogy véljük, sok kedvező körülményt nem hásználtunk ki a kölcsönös megértés és együttműködés fejlesztésére. Nem titkolom azt sem, aggodalom­mal figyeljük, hogy Németországban külföldi támogatással hogyan aktivi­zálják azokat az erőket, amelyek meg akarják gátolni az országaink közötti kapcsolatok javulását és a Szövetségi Köztársaságot a háborús kalandok veszedelmes útjára akarják terelni. Aszerint, ahogyan a Német. Szövet­ségi Köztársaság küldöttsége a moszkvai tanácskozások alkaimával nyilatkozott, azzal az ellenvetéssel élhetne Ön, hogy Nyugat-Németor­szágban nincsenek olyan erők és po­litikusok, akik agresszív háborút akarnának. Látji* azonban, milyen szerepet szánnak az Északatlanti Tömb szervezői a Német Szövetségi Köztársaságnak és fegyveres erőinek. A Német Szövetségi Köztársaságot a német népnek idegen érdekeket szol­gáló agresszív háborúra akarják fel­használni. Nem osztozunk azokban a nézetek­ben sem, amelyeket egyes nyugatné­met körökben fejtettek ki, hogy ha­talmas fegyveres erők létrehozása és atomfegyverekkel való felszerelése állítólag'megszilárdítja a Német Szö­vetségi Köztársaság külpolitikai hely­zetét. Véleményünk szerint ennek az ellenkezője igaz. A fegyverkezésre fordított minden új milliárd, és min­den új hadosztály csupán bonyolulttá teszi a Szövetségi Köztársaság kül­politikai helyzetét, fokozza a bizal­matlanságot és gyanút ezen ország­gal szemben, más államok, különösen szomszédjaik részéről. Mindez csak eltávolítja a Német Szövetségi Köz­társaságot a német nép nemzeti fő problémájának megoldásától — a né­met demokratikus állam, egységének megteremtésétől. Nem azért írok önnek ilyen egye­nesen, mintha országunk félne a Né­met Szövetségi Köztársaságban újon­nan alakult hadseregtől, hanem azért, mert az európai béke sorsáért való aggodalom és felelősségérzet vezérel minket. Az európa béke a szovjet és a német népkapcso ataütóí f«gg Amikor Ön Moszkvában azt mon­dotta nekünk, hogy a német nép 'borzalommal gondol a háborúra és káros következményeire, és hogy a német nép számára a legnagyobb bol­dogság a béke, megértettűk ezt, mert tudjuk, mennyi szenvedést élt át a német nép és milyen áldozatokat szenvedett a két világháborúban. Meg­értjük, hogy gyűlöli a háborút és békés életre törekszik. A német nép ugyancsak jól tudja, milyen hatal­mas károkat szenvedett a szovjet nép és milyen áldozatokat hozott az első, és főképp a második világháborúban. A múlt háborúban a szovjet és a német nép szenvedett a legtöbbet. A haza legjobb fiainak és leányainak milliói vesztették életüket, elpusztul­tak a városok és falvak tízezrei, óriá­si anyagi és kulturális értékek sem­misültek meg — ezt kellett elszenved­nie a két ország népeinek és más nemzeteknek. Hát meg lehet-e erről feledkezni? Ogy véljük, hogy ezen történelmi ta­nulságról való megfeledkezés bűntett volna. És ezért szilárdan meg vagyunk győződve, hogy ahhoz, hogy ez soha többé meg ne ismétlődjék és hogy biztosítsuk az európai békét, a szov' jet és a német nép között szilárd ba> ráti kapcsolatokat és békés együtt­működést kell teremteni. Hogy Európában béke, vagy háború lesz-e, elsősorban attól függ, hogyan fognak fejlődni a mi nemzeteink kap csolatai. És ezért kormányainknak tu­datosítaniok kell a felelősségüket mind országaink, mind az európai béke sor sáért. Ennek. — méltán mondhatjuk — döntő jelentősége van a világbéke megőrzésére. A keletkezett helyzet gondos mér­legelése után kollégáim és én arra a következtetésre jutunk, hogy mind a szovjet, mind a német nép létérde­ke megkívánja, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok terén határozott fordulat álljon be és hogy a kölcsö­nös bizalmatlanság, sőt bizonyos el­lenségeskedés helyére a bizalom és barátság lépjen. Erre megvannak a lehetőségek, amelyek távolról sin­csenek kimerítve. Az agresszió útja káros a Német Szövetségi Köztársaságra Országaink közötti kapcsolatainkban csakis ilyen változás biztosíthatja, hogy a két ország nagy nemzetei — a szovjet és a német nép — már so­hasem lesznek kénytelenek erőiket és gazdagságukat pazarolni és kölcsönö­sen gyengíteni egymást. Tudjuk, hogy vannak olyan erők, amelyek mindenképpen gátolják a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti rendszeres kap­csolatok fejlődését. Ezek az önző cél­jaikat követő erők a Szövetségi Köz­társaságot a Szovjetunió és más szocialista országok elleni ellenséges­kedésbe és katonai összetűzésre uszít­ják. Ezt elég meggyőzően igazolják azok a követelések, hogy a Német Szövetségi Köztársaság sürgősen ala­kítson fegyveres egységeket, hogy fokozza fegyverkezési kiadásait és külföldi haderőket tartson területén. Ezért volt szükséges 10 évre előre meghatározni a külföldi katonaság to­vábbi tartózkodását a Szövetségi Köz­társaság területén. És nemcsak ez, az utóbbi időben közvetlen előkészületek folynak a nyugatnémet területnek az atomháború felvonulási területté ala­kítására. Mindezt a Szovjetunió vélt agressziójára vonatkozó kifogásokkal igyekeznek leplezni. Ez azonban csak ürügy. A Német Szövetségi Köztár­saságot agresszióba, olyan útra so­dorják, amely káros reá és amelynek nincs semmi köze a német nép valódi érdekeihez, amelyek elválaszthatatla­nok az európai béke és biztonság ér­dekeitől. Könnyű megérteni, hogy azoknak, akik a Német Szövetségi Köztársaságot a háború útjára akarják terelni, a legkevésbé sem fekszik szí­vükön a német nép sorsa és érdeke. Nyilvánvalóan abban bíznak, hogy el­kerülik az atomháború hátrányait és hogy.a Német Szövetségi Köztársasá­got teszik ki a háború veszedelmé­nek abban a reményben, hogy sike­rül nekik idegen kézzel kikapartatni a gesztenyét a tűzből, felhasználhat­ják a földrajzi fekvésük előnyét és büntetlenül rejtőzhetnek a világ mesz­sze tájain. Emellett azonban megfe­ledkeznek arról, hogy a technika ha­talmas fejlődésének évszázadában már ilyen elérhetetlen messzi távolságok nem léteznek. Reméljük azonban, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban túlsúlyba jutnak a nemzeti hazafias erők, ame­lyek nem engedik, hogy az országot háborús kalandba sodorják. A német nép az utolsó azok között, akiknek érdeke lenne ismét a Szovjet­unió iránti ellenségeskedés útjára lép­ni, arra az útra, amelyen Németország mindent elveszíthet, de semmit sem nyerhet. Hiszen a múltban a legelőre­látóbb német államférfiak nem indo­kolatlanul ébredtek tudtára a német­orosz kapcsolatok megszilárdítása nagy jelentőségének és ezért határo­zottan elítéltek minden kísérletet, amely Németország és Oroszország közötti ellenségeskedés szítására tö­rekedett. A Szövetségi Köztársaság kormá­nya előtt ismeretes, hogy a szovjet kormány politikájának alapja a béke és valamennyi állammal való együtt­működés függetlenül belpolitikai rendszerüktől. Szilárdan meg vagyunk győződve, hogy minden nemzetközi problémát, vitát és ellentétet meg le­het oldani az érdekelt országok kö­zötti tanácskozás, a béke útján és nem háború útján. A Szovjetuniót a Német Szövetségi Köztársasággal és más országokkal való kapcsolataiban tántoríthatatlanul ezek az elvek ve­zérlik. Meg vagyunk győződve arról, hogy Németország dicsőségét és a német nép alkotó géniuszának teljes kifejlesztését csakis békés fejlődés útján lehet elérni. Ma szavaz a politikai bizottság az algériai kérdésben New York (ČTK) — Az ENSZ közgyűlésének politikai bizottsága február 11-én folytatta az algériai kérdés vitáját. Mihai Magheru román küldött el­ítélte Franciaország algériai álláspont ját, amely mint tipikusan gyarmatos! tó a múlt század maradványainak megnyilvánulása. Rámutatott, hogy az algériai háború és az Egyiptom elleni agresszió között közvetlen összefüg­gés áll fenn. Franciaország mindkét esetben mint gyarmatosító nagyhata­lom viselkedik. Ikramullah asszony, Pakisztán kép­viselője hangsúlyozta, hogy országa ugyan mély tisztelettel viseltetik Franciaország iránt, azonban Pakisz­tán határozottan síkraszáll amellett, hogy tiszteletben kell tartani az algé­riai nép vágyait, mert „nem Francia­ország, hanem az illető ország népe van hivatva sorsáról dönteni". Roberto Aldunate chiliéi küldött Franciaország politikája mellett fog­lalt állást. L. J. Kizj, az Ukrán SZSZK küldötte elutasította azt a nézetet, hogy az ENSZ nem illetékes az algé­riai kérdésben. Franciaország algériai álláspontját tipikusan imperialistának és gyarmatosítónak nevezte. Percy Spence új-zélandi küldött és M. C. de Freltas-Valle brazil küldött védelmezte Franciaország álláspont­ját. A- délutáni ülésen kilenc szónok szó­lalt fel, közöttük Josef Ullrich, a csehszlovák küldöttség vezetője is. Rámutatott arra, hogy a francia kor­mány az algériai nemzeti felszabadító mozgalom elnyomására irányuló poli­tikát űzött. A hadműveletek folytatása csupán az algériai nép szenvedésének fokozására és vérontására vezet és veszélyezteti a nemzetközi békét. A mai helyzet okát abban látják, hogy Franciaország még mindig vonakodik elismerni, hogy a sokszor ígért és nem teljesített reformok ideje visz­szavonhatatlanul elmúlt. Az algériai gyarmatosító rendszer erőszakos fenntartása azon erők ér­deke, amelyek az Északatlanti Tömb támadó politikáját irányítják, nem akarják elveszíteni algériai katonai támaszpontjaikat és a természeti kin­cseket. Az adott helyzetben — mondotta Josef Ullrich —, az ENSZ közgyűlésé­nek fel kellene szólítania Franciaor­szágot és Algéria népét, kezdjenek azonnal tárgyalásokat az ellenséges­kedés megszüntetésére és a vitás kérdések békés megoldására az ENSZ alapokmányával összhangban. A cseh­szlovák küldöttség úgy véli, hogy az ENSZ pozitív szerepet tölthet be az algériai kérdés megoldásában. K. V. Kiszelev, Bjelorusz küldött be­szédében rámutatott arra, hogy „az Északatlanti Tömb fegyvereivel akar­ják az algériaiakat mesterségesen nyomorban és tudatlanságban tartani, hogy engedelmes és olcsó munkaerők legyenek". Chuda Praszad Sharma ne­páli küldött teljes mértékben támo­gatta a bjelorusz küldött álláspontját. Abdel Monem Rifai, Jordánia kép­viselője az algériai-francia vitás kér­dést a nemzeti felszabadító mozgalom és a gyarmatosítás között fennálló konfliktusnak minősítette. Dimce Belovszki jugoszláv küldött kijelentette, hogy tárgyalásokat kell folytatni az algériai nemzeti felsza­badító mozgalom képviselőivel a fegy­verszünet feltételeiről, amelyek alapot szolgáltatnának a probléma végleges megoldáséra. A következő ülésen Uruguay, Co­lumbia, Bulgária, Salvador, India és Libanon képviselői szólalnak fel. Fel­szólalásaik és Pineau francia külügy­miniszter zárőbeszéde után az ENSZ közgyűlésének politikai bizottsága rá­tér a határozati javaslatok feletti sza­vazására. Az ENSZ közgyűlése politi­kai bizottságához egyelőre csak 13 ázsiai és arab ország csoportja ter­jesztett elő határozati javaslatot, amelyhez a legutóbbi hírek szerint India is csatlakozott. A sokoldalú kapcsolatok lehetőségei fennállanak Nem nevezhető túlzásnak, ha azt állítom, hogy a Szovjetunió és a Né­met Szövetségi Köztársaság között megvannak a mindkét félre nézve köl­csönösen előnyös, sokoldalú gazdasági kapcsolatok széleskörű fejlesztésének lehetőségei. A Szövetségi Köztársa­ságnak sokoldalúan fejlett ipara van és számíthat kiterjedt előnyös meg­rendelésekre a Szovjetunió részéről. A Szovjetunió ugyancsak nagy lehe­tőségekkel rendelkezik áruinak a Német Szövetségi Köztársaságban va­ló eladását illetőleg, ami mind ipa­rának, mind mezőgazdaságának érde­ke. A Német Szövetségi Köztársasággal való kereskedelmi kapcsolatok fej­lesztésének kérdését azért hozzuk fel, mert a Szovjetunió az ilyen kap­csolatok fejlesztését az államok kö­zötti politikai kapcsolatok javítása megbízható alapjának tartja. Hangsúlyozni kívánom, hogy amikor az országaink közötti jó kapcsolatok felvételének elkerülhetetlenségéről és előnyösségéről beszélünk, mindig ab­ból indulunk ki, hogy az ilyen kap­csolatok fejlesztésének nem kell káros befolyással lenni a Szovjetunió, vagy a Szövetségi Köztársaság más álla­mokkal fenntartott kapcsolataira. El­lenkezőleg, a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kölcsö­nös baráti kapcsolatok csakis hozzá­járulhatnak a két ország nemzetközi kapcsolatainak további kibővítéséhez, amelyek közös célt — a béke meg­szilárdítását szolgálják. Erről szilár­dan meg vagyunk győződve. A kölcsönös hzalo i megerősítése elősegítené Né- etország egyesítését Az országaink közötti bizalom meg­erősítése és a baráti együttműködés felvétele kétségkívül hozzájárulna a német nép nemzeti fő feladata meg­oldásához — Németország egyesíté­séhez. A szovjet emberek teljes mér­tékben megértik, hogy mind Német­ország keleti, mind nyugati részén élő németeknek érdekük országuk nem­zeti egységének felújítása. E törek­vések iránt rokonszenvvel viseltetünk és készek vagyunk — mint ezelőtt is —, a német népnek teljes támo­gatást nyújtani nemzeti fő feladatának megoldásában. Németország egyesíté­se azonban mindaddig nem halad elő­re, amíg olyan irányú kísérletek mu­tatkoznak, hogy mellőzzék a két né­met állam létének elismerését. Az élet mind világosabban igazolja, hogy a német problémát megbízhatóan csak­is a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közeledése alapján lehet megoldani. Ugyancsak teljesen világos az is, hogy Németország egyesítését nem mozdítja elő Nyugat-Németország új­rafelfegyverzése, a nyugatnémet la­kosság demokratikus jogainak korlá­tozása és az ellenséges politika foly­tatása S Németországgal szomszédot békeszerető államokkal szemben. Több nehézséget kell leküzdeni, hogy elérkezzen Németország egyesítésének napja. Szükséges, hogy minden ér­dekelt állam egyesítse erőfeszítéseit e cél elérésére. Minél gyorsabban történik ez, annál jobb. A szovjet kormány kész a két német állam kormányait támogatni Németország egyesítésében. Engedje meg, hogy kifejezzem azt a meggyőződésemet, hogy az orszá­gaink közötti kapcsolatok javulása ezért is nagyon hasznos lesz. Figyelmeztetni szeretném Önt a Szovjet kormány 1956. november 17-i javaslataira, amelyek a leszerelésre és a nemzetközi feszültség enyhítésére vonatkoznak. E javaslatokat annak idején elküldtük a Német Szövetségi Köztársaság kormányának. Ezek a javaslatok — amint ismere­tes — az intézkedések egész sorát, közöttük Németországot érintő intéz­kedéseket is tartalmaznak. Megvaló­sításuk a szovjet kormány nézete sze­rint döntő jelentőségű lenne az eu­rópai helyzet javulására. Ogy véljük, elérkezett az ideje an­nak, hogy a két ország kormányai az 1955. évi moszkvai tanácskozások so­rán elért közös határozatokkal teljes összhangban konkrét lépéseket tegye­nek a Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság közötti kapcsola­tok lényeges javítására. Mindkét ál­lamnak azokra a szerény, azonban hasznos tapasztalatokra kell támasz­kodnia, amelyeket a kölcsönös kap­csolatoknak különböző téren történt fejlesztésében szerzett. A kölcsönös kapcsolatok időszerű kérdései Különösen olyan időszerű kérdések­ről lehetne tárgyalni, mint a két or­szág közötti árucsereforgalom, keres­kedelmi szerződések megkötése, a kulturális és tudományos-technikai együttműködésről szóló konvenció, a konzuláris konvenció megkötése, amely meghatározná a felek jogait állam­polgáraik érdekeinek védelmezésében és amely megkönnyítené a polgárok repatriációjával összefüggő kérdések megoldását. Szeretném egyúttal hangsúlyozni, hogy nem tartjuk helyesnek kapcso­latainkat csakis gazdasági, kulturális és tudományos-technikai együttműkö­désre korlátozni. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a német nép véleményé­nek a nemzetközi fő problémák meg­oldásában. A Német Demokratikus Köztársaság kormányával már tár­gyaltunk és kölcsönösen megegyez­tünk a legfontosabb kérdésekben. Ezek: a leszerelés, az európai bizton­ság biztosítása és további olyan prob­lémák, amelyek megoldása mind a szovjet, mind a német nép érdeke. Ogy véljük, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság állás­pontjának közeledése e kérdések te­kintetében nagyon hasznos volna. Reméljük, hogy a szövetségi kor­mány ezeket a nézeteket a baráti és alkotó együttműködés szellemében megvitatja. Természetesen kollegáim — a szov­jet kormány tagjai — és én örömmel fogjuk átvizsgálni azokat a javasla­tokat, kancellár úr, amelyeket elő­terjeszt a két ország közötti kapcso­latok megszilárdítása érdekében és létérdekeinkkel összehangban. Tisztelettel N. A. BULGANYIN Szaud király Spanyolországban tárgyal Madrid (ČTK) — Szaud király, Szaúd-Arábia uralkodója február 10­én USA-beli hivatalos látogatása után 5 napra Spanyolországba érkezett. Röviddel megérkezése után találkozott Franco tábornokkal és február 11-én Ben Jusef marokkói szultánnal ta­nácskozott. Szaud elfogadta a szultán meghívását Marokkóba, ahova előre­láthatólag február 15-én utazik. Szaud király Líbiába is ellátogat. A DPA ügynökség madridi tudósí­tójának közlése szerint Spanyolor­szágban a két arab uralkodó jelenlé­tével kapcsolatban ismét a Földközi­tengeri Tömb létrehozásának tervével foglalkoznak. Spanyolország már több éve híve e tervnek, amelynek hátteré­ben a Földközi-tenger és Közép-Ke­let térségének uralmára irányuló ame­rikai törekvések állanak. A párizsi sajtó Szaud király útját szintén kap­csolatba hozza az USA-nak katonai tömb létesítésére irányuló terveivel, a többi között Szaúd-Arábia és Ma­rokkó részvételével; ezzel a tömbbel elsősorban Egyiptomot akarják elszi­getelni, amelynek független politikája súlyos akadályt jelent az amerikai tervekben. A Lengyel Népköztársaság szejmjének első ülése Varsó (ČTK) — A lengyel sajtó­iroda közleménye szerint a Lengyel Népköztársaság államtanácsa elhatá­rozta, hogy a Lengyel Népköztársa­ság szejmjének első ülését ez év február 20-ra hívja össze. A KÍNAI NÉPKÔZTÄRSASÄG északi tájain élő Taur nemzetiségi kisebbség számára a kínai Tudományos Akadé­mia írást dolgozott ki. A tauroknak eddig nem volt írása. Az új írás alap­ja az azbuka. (ČTK) Csou En-laj európai és ázsiai útjáról visszatért Pekingbe Peking (ČTK) — Február 12-én tért vissza Pekingbe Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság, Államtanácsá­nak elnöke és Ho Lun marsall, az Államtanács alelnöke a Szovjetunió­ban, Lengyelországban, Magyarorszá­gon. Afganisztánban, Nepálban. In­diában, Ceylon szigetén és a dél­kínai Kummin városban tett látoga­tása után. Az egyiptomi brit követ is kémkedett Kairó (ČTK) — Az A1 Ahram egyiptomi lap az egyiptomi-brit kém­szervezet tagjai ellen folyó perről szóló cikkében közölte, hogy az Egyiptom elleni kémtevékenységben Chapman-Andrews, a volt egyiptomi brit követ is részt vett. Ez a brit diplomata James Swinburnnal, a kémszervezet vezetőjével és Ahmed as-Said Ramassal, a legagilisabb ké­mek egyikével kapcsolatot tartott fenn.

Next

/
Oldalképek
Tartalom