Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-10 / 41. szám, vasárnap

A Szovjetunió Legfelső Tanácsának VI. ülésszaka jóváhagyta az 1957-es állami tervet és költségvetést Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Nemzetiségi Ta­nácsa február 9-én befejezte az 1957. évi népgazdasági terv és állami költ­ségvetés vitáját. N. G. Pervuhinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének és az Állami Terv­hivatal elnökének záróbeszéde után a nemzetiségi tanács egyhangúlag jó­váhagyta az 1957. évi népgazdasági fejlesztési állami terv törvényét. Ezután A. G. Zverjev, a Szovjetunió pénzügyminisztere mondott záróbe­szédet. A nemzetiségi tanács egyhangúlag jóváhagyta az állami tervet és elfo­gadta a Szovjetunió 1957. évi állami költségvetésének tervét. Erősödnek a magyar kommunisták sorai Kiss Károlynak, a Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottsága titkárának nyilatkozata A japán kormány nem engedi meg amerikai atomegységek elhelyezését Tokió (ČTK) — A Nihon Keizei tu­dósítása szerint a japán kormány el­határozta, hogy az USA esetleges ké­relmére, hogy atomfegyverekkel fel­szerelt amerikai katonai egységeket helyezhessen el Japánban, tagadólag válaszol. Kisi, japán miniszterelnök február 8-án a parlamentben kijelentette, a japán kormány nem engedi meg, hogy Japán területén állomásozó bármely amerikai katonai egységet atomfegy­verekkel szereljenek fel. A MAGYAR BÁNYÁSZOK február 7-én 60 204 tonna szenet fejtettek és ezzel elérték a legmagasabb napi széntermelést az október 23-át kö­vető események óta. (ČTK) MADRID LAKOSSAGA folytatja a helyi közlekedési vállalatok bojkott­ját, amelyet a kormány politikája és a növekvő drágaság elleni tiltakozás­képpen tart. (ČTK) A lengyel-japán kapcsolatok rendezéséről Varsó (ČTK) — Február 8-án New Yorkban egyezményt írtak alá a Lengyel Népköztársaság és Japán közötti rendszeres kapcsolatok fel­újításáról. A kiadott közös közlemény rámutat arra, hogy Lengyelország és Japán felújítják hagyományos baráti kapcsolataikat és ezáltal hozzájárul­nak a világbéke megszilárdításához és a nemzetközi feszültség enyhíté­séhez. Adam Rapacki, lengyel külügymi­niszter, a kapcsolatok rendszeresíté­sével összefüggésben kijelentette: „Meg vagyok győződve arról, hogy a Lengyel Népköztársaság és Japán közötti kapcsolatok fejlesztése hoz­zájárul a közeledéshez és kölcsönös megértéshez és megteremti a len­gyel s japán nép közötti gazdasági és kulturális együttműködés távla­tait." Kisi, japán külügyminiszter rámu­tatott: ..Nem kételkedem, hogy Ja­pán és Lengyelország rendszeres kapcsolatainak felújítása nemcsak a két ország népei több éves erőfeszíté­sének sikerét, hanem új hozzájáru­lást is jelent a világbéke ügyéhez". Az ENSZ politikai bizottsága folytatja a vitát Algériáról New York (ČTK) — Az ENSZ köz­gyűlés^ politikai bizottságának pén­tek délelőtti üléséin az algériai kér­dés vitájában elsőnek Omar Lutfi, Egyiptom képviselője szólalt fel. Elutasította a francia küldött, ég azon állítását, hogy az ENSZ nem hi­vatott az algériai kérdés tárgyalásá­ra. Rámutatott arra, hogy Algéria mielőtt Franciaország megszállotta volna, független állam volt, amely több országgal diplomáciai kapcsola­tokat tartott fenn és nogy azóta az algériai népnek nem volt alkalma nyilvánosan kijelenteni, hogy Algé­ria nem tekinti magát Franciaor­szág részének. Kijelentette, hogy Franciaországmk el kell ismernie az algériai nép önrendelkezési jogát és hozzáfűzte, h gy Algéria népe csak akkor hagyja abba küzdelmét, ha politikai egyezményt köt Franciaor­szággal. Az algériai francia gyarma­tosító politikát elitélte Fadhel Jamal iraki, Gunevardene ceyloni, Moham­med Mahgub szudáni küldött, továb­bá Jemen és Guatemala képviselői. Belgium és Olaszország képviselői ezzel szemben támogatták a francia küldöttség álláspontját és szót emel­tek 18 ázsiai é> afrikai ország ja­vaslatának elfogadása ellen, amely országok követelik. Algéria függet­lenségének v ószaadását.' A török küldött a nemzetek ön­rendelkezési joga mellett foglalt ál­lást és kijelentette, hogy az algériai problémát Franciaország és Algéria közötti k"zvetlen tárgyalás útján és nem az ENSZ közgyűlésén kellene megoldani. Equador és Kanada képviselői vé­delmezték Franciaországnak Pineau külügyminiszter beszédében ismer­tetett álláspontját. A francia nemzetgyűlés elutasította Speidel tábornok ügyének parlamenti vitáját Párizs (ČTK) — Villon kommunista képviselő a francia parlamentben in­terpellációt terjesztett elő, amelyben más haladó pártok több képviselőjé­nek támogatásával követelte, hogy a nemzetvédelmi miniszter magyarázza meg azokat az indokokat, amelyek arra késztették a francia kormányt, hogy egyetértsen Speidel tábornok­nak a NATO közép-európai száraz­földi fegyveres erői főparancsnokává való kinevezésével. Az interpelláció azt is követelte, hogy a francia nem­zetgyűlés haladéktalanul kezdje meg ezen tény vitáját, amely ellen a fran­cia közvélemény élesen tiltakozik és amely sértő Franciaországra nézve. A nyugati sajtóügynökségek közlése szerint a francia nemzetgyűlés a feb­ruár 8-ra virradó éjjel tartott ülésén a kormánykoalíció szótöbbségével el­vetette a vitát. Az algériai békéért vívott harc hete Párizs (ČTK) — A Francia Kommu­nista Párt Központi Bizottságának politikai irodája határozatot hozott, hogy február 25-től március 6-ig Franciaország egész területén tart­sák meg a „propaganda és harc he­tét az algériai békéért". A párt Köz­ponti Bizottsága politikai irodájának határozatában, amelyet a THumanité közölt, a többi között rámutat arra, hogy a Mollet kormány mindeddig semmit sem intézett el annak ellené­re, hogy több ízben tett derűlátó nyi­latkozatokat és politikájának enyhíté­sére vonatkozó ígéreteket. A helyzet azonban elmérgesedett, megnehezítet­te a Franciaország és Algéria közötti megegyezés lehetőségeit. A Francia Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának politikai irodája felhívja valamennyi pártszervezetét, hogy hatékonyan indítsanak kam­pányt az algériai háború befejezé­séért. Újabb ciprusi hazafit végeztek ki az angolok London (ČTK) — A „New States­man and Nation" c. brit munkáspárti hetilap utolsó számában a ciprusi helyzettel foglalkozik és élesen elíté­li a brit konzervatív pártnak ciprusi politikáját. A lap úgy véli, hogy a brit kormánynak azonnal tárgyaláso­kat kellene kezdenie a sziget lakossá­gának képviselőivel a brit haderők kivonásáról Ciprusról. E haderők, hangsúlyozza a lap, nagy létszámuk ellenére sem tudják megtörni a la­kosság nemzeti felszabadító mozgal­mát. A Francé Presse hírügynökség kö­zölte, hogy a brit hatóságok a brit megszállás elleni küzdelemnek egy 18 éves görög harcosát halálra ítélték. Ez már a tizenegyedik halálos ítélet 3 rendkívüli állapot kihirdetése óta. A Német Béketanács Berlinben kívánja a Béke-Világtanács ülésének megtartását Berlin (ČTK) — A Német Béketa­nács elnöksége pénteki üléséről leve­let intézett Joliot-Curie tanárhoz, a Béke-Világtanács elnökéhez, amely­ben javasolta, hogy a Béke-Világta­nács elnökségének legközelebbi ülé­sét a demokratikus Berlinben tartsák. A Német Béketanács elnöksége le­velet intézett a franciaországi és nagy-britanniai békeszervezetekhez, amelyben köszönetet mondott mind­azoknak, akik síkraszálltak Nyugat­Németország újrafelfegyverzése ellen és ellenezték Speidel náci tábornok kinevezését a NATO közép-európai szárazföldi hadseregének főparancs­noki tisztségére. A Rudé Právo budapesti különtudősítója beszélgetést folytatott Kiss Károly elvtárssal, a Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának titkárával a pártélet egyes időszerű kérdé­seiről. Már 160 000 a tagok száma A Magyar Szocialista Munkáspárt szervezésének eddigi eredményei — mondotta Kiss elvtárs bevezetőül — teljesen megfelelnek annak a fejlő­désnek, amelyen Magyarország át­ment 1956. november 4. óta. Örven­detes, hogy ma a pártnak már mint­egy 160 000 tagja van. November 4. után a párt gyorsabban szilárdult vi­déken, mert a fővárosban ezt a fo­lyamatot egy bizonyos ideig fékezték a rendetlenségek és az üzemek életé­nek lassú konszolidációja. A múlt héten — mondotta Kiss elvtárs — a párt megyei bizottságai­nak titkárai üléseztek Budapesten. Beszámoltak arról, hogy egyes he­lyeken ugrásszerűen nő a párt tag­jainak száma. így például a debreceni párttitkár közölte, hogy az utolsó hé­ten náluk a párttagok száma meg­kétszereződött. Érdekes megfigyelni, ki jelentkezik ma a pártba. Jobbára idősebb elvtár­sak, akik •már 194i-ben párttagok voltak, vagy a munkásmozgalom régi harcosai és illegalitásban dolgozók, továbbá azok, akik 1945 és 1948 kö­zött léptek be a pártba. A fiatal nem­zedék egyelőre még vár. Az október 23-i események jelentős mértékben tájékozatlanná tették őket. A párt tagjainak most azt a fel­adatot tűztük ki, keressék fel a Ma­gyar Dolgozók Pártja minden egyes tagját és beszéljenek velük. Szállja­nak síkra az ellenség hírverésével és agitáljanak. Most nem fegyverekkel, hanem szavakkal kel! harcolni. A párt növekedésének tükre Kiss elvtárs rátért aztán a jelenlegi pártaktívákra: a pártban — mondotta — visszatértünk a pártnapok rend­szeres megrendezésére. Magyarország egész területén gyűléseket szerve­zünk. Ezekkel egyelőre meg vagyunk elégedve. Sok vezető elvtárs jár el ezekre az összejövetelekre. A párt­napokon nemcsak a párt tagjai, ha­nem a rokonszenvezők is részt vesz­nek. Az emberek a szóra, a párt sza­vára várnak. A gyűléseken az egység légköre uralkodik. Igazán meleg szeretettel beszélnek az elvtársak a Szovjetunió­ról és segítségéről. Az összejövetele­ken mind több aktivitás és lelkesedés nyilvánul. Amíg novemberben még csaknem illegálisan tartottuk meg üléseinket, hogy az ellenség a kom­munisták közé ne dobhasson esetleg gránátot is, ma a párt tagjai nyilvá­nosan, aggodalom nélkül jönnek ösz­sze. A légkör világosabb lett. Elsősor­ban is nagyobb a kormány és a párt erejébe vetett bizalom. Ezt az erőt és bizalmat csakis azért érhettük el, mert novemberben és decemberben nem engedtünk annak a nyomásnak, amely követelte, hogy a kormány tár­gyaljon Nagy Imrével és csoportjával. Különféle csoportok és küldöttségek azt állították, hogy Nagy Imre nélkül a párt és a kormány magára marad. Szembeszálltunk ezekkel az állítások­kal. Ma láthatjuk, hogy ez helyesnek bizonyult. „Szűkös alapról" szó sem lehet, az élet visszatért, egyre több a szenünk és a villanyáramunk. Ezzel szemben ma az aktívákon egyre gyakrabban hallhatjuk a párt egyszerű tagjaitól, hogy Nagy Imrét bíróság elé kell állítani, mert súlyos károkat okozott. Nem engedjük meggyengíteni sorainkat Kiss elvtárs válaszaiban nagy fi­gyelmet szentelt a káderek kérdésé­nek. Azt mondotta: Novemberben és december elején a legmagasabb állami hivatalokat meg kellett tisztítani az ellenforradalmároktól és azoktól, akik az új helyzetben nem találták mag helyüket. Idefent ezeknek a szűrét kitettük, azonban a középhelyeken ők szorították ki a kommunistákat. Naavon megbízhatatlan elemek ke­rültek elsősorban a munkástanácsok­ba, amelyek alkalmatlan pillanatban alakultak. E tanácsok reakciós elemei­nek egy részét már kicseréltük, azon­ban nem lehet azt mondani, hogy már minden rendben van. Több helyen beszüntettük a káde­rek felváltását és az eddigi funkcio­náriusokat visszahelyeztük. Az ese­mények forgatagában és azután pél­dául a gép- és traktorállomásokról mintegy 100 igazgatót bocsátottak el, akik jobbára tisztességes emberek voltak. Tíz igazgatón kívül a többit a minisztérium eredeti helyére állí­totta. Ugyanez a helyzet az állami birtokokon. Most leleplezzük azokat, akik nagyvonalúan akartak népszerű­ségre szert tenni. Így az állami birto­kokon az említett időben a munka­bérekben 100 millió forinttal többet fizettek ki a szükségesnél. Ezután Kiss elvtárs rámutatott egy másik veszélyes irányzatra, amely a párt kebelében nyilvánult meg. A kommunisták között még mindig fel­merülnek „a sztálinisták és Rákosi­pártiak" kicserélésére vonatkozó el­lenséges jelszavak. Ezekkel a jelsza­vakkal az ellenforradalom állandóan támad. A vidéken egyes helyeken e jelszavak sok elvtársat visszahúzó­dásra késztették. Tulajdonképpen ki az a sztálinista vagy Rákosi-párti? Az, aki becsületesen szerzett érvényt a párt politikai vonalának, a párttal együtt hibákat követett el és a párt­tal közösen tette jóvá azokat? És most eszerint minden kommunistát félre kell állítani? Élesen küzdünk ilyen ellenséges jelszó ellen, mert sok erőt vonnak el a párttól. Beszédében rátért az ideológiai kérdésekre és a magyarországi értel­miség, valamint a párt eszméi dol­gozói között uralkodó helyzetre. Így például a vidéki pártoktatás előadói sok dologban nem látnak egészen tisztán. Közülük sokan nagyon ne­hezen jutnak arra a véleményre, hogy a párt helyesen értékelte az októberi eseményeket, mint elleforradalmat. E nézet ellen természetesen főként azok foglalnak állást, akik az események­ben, habár becsületes szándékkal, de aktív részt vettek. Ezek számára na­gyon kellemetlen ezt vallani: Mi el­lenforradalmi puccsban vettünk részt. Akadnak olyanok is, akik arról szándékoznak bennünket meggyőzni, hogy itt a marxizmus-leninizmus új jellegéről van szó amely azonban elméletileg még nincs kidolgozva. Mert hogy ez állítólag ellenforradalom volt a forradalom keretében. Akadnak olyanok is, akik azt állítják, hogy Lenint is reformálni kell stb. Sok értelmiségi — úgy látszik — elvesztette tájékozódását. Egy ré­szének valószínűleg mindegy volt, mi­lyen társadalomban fog élni. Azonban a munkásoknak nem mindegy és nem lehet mindegy, milyen társadalomban élnek. És ezért elsősorban a munká­sokhoz kell fordulni. Ott kell tovább szervezni a pártot, a munkások kö­rében kell elsősorban küzdenünk az ellenséges ideológiák ellen. És ha szilárdak leszünk a munkások között, az értelmiség is követni fog minket. Még valami az október 23-i eseményekről Kiss elvtárs e kérdéssel kapcso­latban megjegyezte, hogy sok körü­lötte a homályosság ;s az elferdí­tett nézet. Elsősorban nem felel meg az igazságnak az, hogy a munkás­osztály tömegesen vett részt a har­cokban. Be kell azonban ismernünk — folytatta, —, hogy a munkásság az eseményekkel szemben passzívan, csaknem akar t nélkül viselkedett. A munkásság elsősorban nem volt egységes és tanácstalan volt. Még az egyetemi ifjúság sem harcolt töme­gesen. Igaz, részt vett a demonstrá­cióban. Adataink vannak arról, hogy fegyver', kapott kezébe. Több száz diák azonban el sem sütötte puská­ját. A budapesti harcokban legaktí­vabban a Horthy-tisztek vettek részt,. természet sen polgári öltözetben. Velük együtt küzdöttek a csavargók, a kiszabadított gonosztevők stb. A külföldön nem könnyű megérteni a mi helyzetünket. Miért voltak elv­társaink passzívak? Miért nem cse­lekedtek a döntő pillanatban" A párt kebelében ugyanis két tábor volt. Egyesek azt állították, hogy ez ellen­forradalom, mások pedig azt vallot­ták, hogy ez a nemzeti forradalom ragyogó példája Nagy Imre és ba­rátai a lázadók'nagy hősöknek ne­vezték. Ezek ,a nemzeti hősök" akasztották fe 1 a kommunistákat. Elv­társaink küzött zűrzavar keletkezett. A Szabad Nép október 29-ig vezér­cikkében himnuszt zengett azokról, akik a néphatalom ellen harcoltak. Hogyha ezt egy kommunista olvasta, nem tudta, hogy mitévő legyen. Az­nap a pártközpontban voltam. „Teg­nap tüzeltünk rájuk — mondották a katonák - és most a lap azt írja, hogy hősökre lövöldöztünk." Szörnyű helyzet volt. A katonák sírva fakadtak. Ez a vezércikk lélek­tanilag teljesen megrendítette a vé­dők sorait. Ezt azonban nem a párt írta, hanem egyssek. Az azonban tel­jesen bizonyos, hogy a pártközpont egyes vezetői összeköttetésben állot­tak a fegyveres felkelőkkel. Kiss elvtárs ez alkalommal erről tájékoztatott minket: Az ese­mények után a magyar elvtársak el­határozták, hogy „munkásőrséget" szerveznek, mégpedig a legjobb mun­kásoknak, az 1919. év régi harcosai­nak, a párt, a szakszervezetek régi tagjainak, a partizánoknak soraiból. A munkásőrségek szervezését meg­kezdték a falvakon, a nagy üzemek­ben és a budapesti körzetekben. Kiss elvtárs befejezésül a Magyar Szocialista Munkáspárt élete jelentő­ségteljes eseményeinek előkészítésé­ről beszélt. Az idei nyár elején való­színűleg összeül a párt országos ér­tekezlete. Ez az értekezlet tűzi ki az irányvonalat a kongresszus összehí­vásáig, amelyet minden bizonnyal a jövő év elején tartanak. Addig a párt az ideiglenes szervezetek segítségével fog működni. A pártbizottság jelenleg az új szervezeti szabályzat javaslatán dolgozik. A javaslatot a párt tagjai elé terjesztik megvitatásra. Ugyan­csak megvitatják a párt új program­ját is. Magyarországot nem lehet e szakítani a szoc alizmus táborától Kiss elvtárs végül a magyar szo­cialista dolgozók pártjának a többi testvérpárttal való kapcsolatairól be­szélt. Csehszlovákiai elvtársainkkal és más pártok képviselőivel jó viszonyt tartottunk fenn, és ezt még erősítjük — mondotta. — Mind kormányunk, mind pártunk nagy és hatékony tá­mogatást kapott a szocialista orszá­goktól és testvéri pártoktól. Ebben a támogatásban továbbra is részesülünk. Ennek az erkölcsi és anyagi támoga­tásnak köszönhető, hogy olyan erősek lehetünk. Kiss Károly elvtárs a beszélgetést a következő szavakkal fejezte be: „Kormányunknak a közelmúltban tett nyilatkozatából világosan kitűnik, hogy a hatalmas szocialista tábor tagjai vagyunk. Ugyanis nem megy az olyan egyszerűen, hogy az imperia­listák kiszakítsanak egy államot a mi családunkból. Lehetséges nyugtalan­ságot kelteni egy államban, de ennél többet nem. Hiszen létezik nemzetkö­zi proletárszolidaritás. A magyar dol­gozóknak mind nagyobb tömegei rá­jönnek ma arra, hogy nálunk a nem­zetközi imperializmus a béke erői. a nemzetközi kommunista szolidaritás ellen harcolt. És ebben a harcban az imperializ­mus vereséget szenvedett!" A BURMAI KORMÁNY G. K. Zsu­kovot, a Szovjetunió marsallját, nem­zetvédelmi minisztert meghívta a Burmai Szövetség meglátogatására. G. K. Zsukov marsall a meghívást elfogadta és február 10—15. között a Burmai Szövetségbe látogat. (ČTK) HELSINKIBEN a Masuhalli-palota kiállítási csarnokában február 8-án megnyitották a harmadik csehszlovák ipari kiállítást, amely február 24-ig tart. (ČTK) SZMIRNOV szovjet nagykövet feb­ruár 8-án felkereste Adenauer szö­vetségi kancellárt és átadta N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének személyes üze­netét. Az üzenet tartalmát nem hozták nyilvánosságra. (ČTK) AUSZTRIA Szocialista Pártjának tanácsa elhatározta, hogy dr. Adolf Schárf vicekancellárt jelöli az Oszt­rák Köztársasáq elnöke tisztségére. (ČTK) A NYUGATNÉMET SZÖVETSÉGI PARLAMENT első olvasásban meg­tárgyalta a kormány törvényjavasla­tát, amely szerint a felújított hadse­regnek külön jogvédelmet biztosíta­nak. A nyugatnémet közvélemény ez­zel kapcsolatban rámutat, hogy Hit­ler hatalomrajutása után rendkívüli törvényt adott ki a Wehrmacht vé­delmére. (ČTK) AZ OSZTRÁK Központi Statisztikai­Hivatal jelentette, hogy a kiskereske­delmi árak Ausztriában az utolsó év folyamán átlag 5 százalékkal emel­kedtek. (ČTK) A CSEHSZLOVÁK Vöröskereszt 20 000 rúpiát adományozott Indonézia Vöröskeresztjének az árvízsújtotta szumatrai lakosság megsegítésére. (ČTK) JOSEPH LUNS, holland külügymi­niszter képviselői interpellációra azt válaszolta, hogy a holland parlament második kamarájában nem lesz vita Hollandiának a közös piachoz való csatlakozásáról, amíg nem írják alá az errevonatkozó szerződést. (ČTK) OJ S/ O 1957. február 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom