Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-10 / 41. szám, vasárnap

A Szovjetunió Legfelső Tanácsának VI. ülésszaka jóváhagyta az 1957-es állami tervet és költségvetést Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Nemzetiségi Tanácsa február 9-én befejezte az 1957. évi népgazdasági terv és állami költségvetés vitáját. N. G. Pervuhinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének és az Állami Tervhivatal elnökének záróbeszéde után a nemzetiségi tanács egyhangúlag jóváhagyta az 1957. évi népgazdasági fejlesztési állami terv törvényét. Ezután A. G. Zverjev, a Szovjetunió pénzügyminisztere mondott záróbeszédet. A nemzetiségi tanács egyhangúlag jóváhagyta az állami tervet és elfogadta a Szovjetunió 1957. évi állami költségvetésének tervét. Erősödnek a magyar kommunisták sorai Kiss Károlynak, a Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottsága titkárának nyilatkozata A japán kormány nem engedi meg amerikai atomegységek elhelyezését Tokió (ČTK) — A Nihon Keizei tudósítása szerint a japán kormány elhatározta, hogy az USA esetleges kérelmére, hogy atomfegyverekkel felszerelt amerikai katonai egységeket helyezhessen el Japánban, tagadólag válaszol. Kisi, japán miniszterelnök február 8-án a parlamentben kijelentette, a japán kormány nem engedi meg, hogy Japán területén állomásozó bármely amerikai katonai egységet atomfegyverekkel szereljenek fel. A MAGYAR BÁNYÁSZOK február 7-én 60 204 tonna szenet fejtettek és ezzel elérték a legmagasabb napi széntermelést az október 23-át követő események óta. (ČTK) MADRID LAKOSSAGA folytatja a helyi közlekedési vállalatok bojkottját, amelyet a kormány politikája és a növekvő drágaság elleni tiltakozásképpen tart. (ČTK) A lengyel-japán kapcsolatok rendezéséről Varsó (ČTK) — Február 8-án New Yorkban egyezményt írtak alá a Lengyel Népköztársaság és Japán közötti rendszeres kapcsolatok felújításáról. A kiadott közös közlemény rámutat arra, hogy Lengyelország és Japán felújítják hagyományos baráti kapcsolataikat és ezáltal hozzájárulnak a világbéke megszilárdításához és a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Adam Rapacki, lengyel külügyminiszter, a kapcsolatok rendszeresítésével összefüggésben kijelentette: „Meg vagyok győződve arról, hogy a Lengyel Népköztársaság és Japán közötti kapcsolatok fejlesztése hozzájárul a közeledéshez és kölcsönös megértéshez és megteremti a lengyel s japán nép közötti gazdasági és kulturális együttműködés távlatait." Kisi, japán külügyminiszter rámutatott: ..Nem kételkedem, hogy Japán és Lengyelország rendszeres kapcsolatainak felújítása nemcsak a két ország népei több éves erőfeszítésének sikerét, hanem új hozzájárulást is jelent a világbéke ügyéhez". Az ENSZ politikai bizottsága folytatja a vitát Algériáról New York (ČTK) — Az ENSZ közgyűlés^ politikai bizottságának péntek délelőtti üléséin az algériai kérdés vitájában elsőnek Omar Lutfi, Egyiptom képviselője szólalt fel. Elutasította a francia küldött, ég azon állítását, hogy az ENSZ nem hivatott az algériai kérdés tárgyalására. Rámutatott arra, hogy Algéria mielőtt Franciaország megszállotta volna, független állam volt, amely több országgal diplomáciai kapcsolatokat tartott fenn és nogy azóta az algériai népnek nem volt alkalma nyilvánosan kijelenteni, hogy Algéria nem tekinti magát Franciaország részének. Kijelentette, hogy Franciaországmk el kell ismernie az algériai nép önrendelkezési jogát és hozzáfűzte, h gy Algéria népe csak akkor hagyja abba küzdelmét, ha politikai egyezményt köt Franciaországgal. Az algériai francia gyarmatosító politikát elitélte Fadhel Jamal iraki, Gunevardene ceyloni, Mohammed Mahgub szudáni küldött, továbbá Jemen és Guatemala képviselői. Belgium és Olaszország képviselői ezzel szemben támogatták a francia küldöttség álláspontját és szót emeltek 18 ázsiai é> afrikai ország javaslatának elfogadása ellen, amely országok követelik. Algéria függetlenségének v ószaadását.' A török küldött a nemzetek önrendelkezési joga mellett foglalt állást és kijelentette, hogy az algériai problémát Franciaország és Algéria közötti k"zvetlen tárgyalás útján és nem az ENSZ közgyűlésén kellene megoldani. Equador és Kanada képviselői védelmezték Franciaországnak Pineau külügyminiszter beszédében ismertetett álláspontját. A francia nemzetgyűlés elutasította Speidel tábornok ügyének parlamenti vitáját Párizs (ČTK) — Villon kommunista képviselő a francia parlamentben interpellációt terjesztett elő, amelyben más haladó pártok több képviselőjének támogatásával követelte, hogy a nemzetvédelmi miniszter magyarázza meg azokat az indokokat, amelyek arra késztették a francia kormányt, hogy egyetértsen Speidel tábornoknak a NATO közép-európai szárazföldi fegyveres erői főparancsnokává való kinevezésével. Az interpelláció azt is követelte, hogy a francia nemzetgyűlés haladéktalanul kezdje meg ezen tény vitáját, amely ellen a francia közvélemény élesen tiltakozik és amely sértő Franciaországra nézve. A nyugati sajtóügynökségek közlése szerint a francia nemzetgyűlés a február 8-ra virradó éjjel tartott ülésén a kormánykoalíció szótöbbségével elvetette a vitát. Az algériai békéért vívott harc hete Párizs (ČTK) — A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának politikai irodája határozatot hozott, hogy február 25-től március 6-ig Franciaország egész területén tartsák meg a „propaganda és harc hetét az algériai békéért". A párt Központi Bizottsága politikai irodájának határozatában, amelyet a THumanité közölt, a többi között rámutat arra, hogy a Mollet kormány mindeddig semmit sem intézett el annak ellenére, hogy több ízben tett derűlátó nyilatkozatokat és politikájának enyhítésére vonatkozó ígéreteket. A helyzet azonban elmérgesedett, megnehezítette a Franciaország és Algéria közötti megegyezés lehetőségeit. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának politikai irodája felhívja valamennyi pártszervezetét, hogy hatékonyan indítsanak kampányt az algériai háború befejezéséért. Újabb ciprusi hazafit végeztek ki az angolok London (ČTK) — A „New Statesman and Nation" c. brit munkáspárti hetilap utolsó számában a ciprusi helyzettel foglalkozik és élesen elítéli a brit konzervatív pártnak ciprusi politikáját. A lap úgy véli, hogy a brit kormánynak azonnal tárgyalásokat kellene kezdenie a sziget lakosságának képviselőivel a brit haderők kivonásáról Ciprusról. E haderők, hangsúlyozza a lap, nagy létszámuk ellenére sem tudják megtörni a lakosság nemzeti felszabadító mozgalmát. A Francé Presse hírügynökség közölte, hogy a brit hatóságok a brit megszállás elleni küzdelemnek egy 18 éves görög harcosát halálra ítélték. Ez már a tizenegyedik halálos ítélet 3 rendkívüli állapot kihirdetése óta. A Német Béketanács Berlinben kívánja a Béke-Világtanács ülésének megtartását Berlin (ČTK) — A Német Béketanács elnöksége pénteki üléséről levelet intézett Joliot-Curie tanárhoz, a Béke-Világtanács elnökéhez, amelyben javasolta, hogy a Béke-Világtanács elnökségének legközelebbi ülését a demokratikus Berlinben tartsák. A Német Béketanács elnöksége levelet intézett a franciaországi és nagy-britanniai békeszervezetekhez, amelyben köszönetet mondott mindazoknak, akik síkraszálltak NyugatNémetország újrafelfegyverzése ellen és ellenezték Speidel náci tábornok kinevezését a NATO közép-európai szárazföldi hadseregének főparancsnoki tisztségére. A Rudé Právo budapesti különtudősítója beszélgetést folytatott Kiss Károly elvtárssal, a Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának titkárával a pártélet egyes időszerű kérdéseiről. Már 160 000 a tagok száma A Magyar Szocialista Munkáspárt szervezésének eddigi eredményei — mondotta Kiss elvtárs bevezetőül — teljesen megfelelnek annak a fejlődésnek, amelyen Magyarország átment 1956. november 4. óta. Örvendetes, hogy ma a pártnak már mintegy 160 000 tagja van. November 4. után a párt gyorsabban szilárdult vidéken, mert a fővárosban ezt a folyamatot egy bizonyos ideig fékezték a rendetlenségek és az üzemek életének lassú konszolidációja. A múlt héten — mondotta Kiss elvtárs — a párt megyei bizottságainak titkárai üléseztek Budapesten. Beszámoltak arról, hogy egyes helyeken ugrásszerűen nő a párt tagjainak száma. így például a debreceni párttitkár közölte, hogy az utolsó héten náluk a párttagok száma megkétszereződött. Érdekes megfigyelni, ki jelentkezik ma a pártba. Jobbára idősebb elvtársak, akik •már 194i-ben párttagok voltak, vagy a munkásmozgalom régi harcosai és illegalitásban dolgozók, továbbá azok, akik 1945 és 1948 között léptek be a pártba. A fiatal nemzedék egyelőre még vár. Az október 23-i események jelentős mértékben tájékozatlanná tették őket. A párt tagjainak most azt a feladatot tűztük ki, keressék fel a Magyar Dolgozók Pártja minden egyes tagját és beszéljenek velük. Szálljanak síkra az ellenség hírverésével és agitáljanak. Most nem fegyverekkel, hanem szavakkal kel! harcolni. A párt növekedésének tükre Kiss elvtárs rátért aztán a jelenlegi pártaktívákra: a pártban — mondotta — visszatértünk a pártnapok rendszeres megrendezésére. Magyarország egész területén gyűléseket szervezünk. Ezekkel egyelőre meg vagyunk elégedve. Sok vezető elvtárs jár el ezekre az összejövetelekre. A pártnapokon nemcsak a párt tagjai, hanem a rokonszenvezők is részt vesznek. Az emberek a szóra, a párt szavára várnak. A gyűléseken az egység légköre uralkodik. Igazán meleg szeretettel beszélnek az elvtársak a Szovjetunióról és segítségéről. Az összejöveteleken mind több aktivitás és lelkesedés nyilvánul. Amíg novemberben még csaknem illegálisan tartottuk meg üléseinket, hogy az ellenség a kommunisták közé ne dobhasson esetleg gránátot is, ma a párt tagjai nyilvánosan, aggodalom nélkül jönnek öszsze. A légkör világosabb lett. Elsősorban is nagyobb a kormány és a párt erejébe vetett bizalom. Ezt az erőt és bizalmat csakis azért érhettük el, mert novemberben és decemberben nem engedtünk annak a nyomásnak, amely követelte, hogy a kormány tárgyaljon Nagy Imrével és csoportjával. Különféle csoportok és küldöttségek azt állították, hogy Nagy Imre nélkül a párt és a kormány magára marad. Szembeszálltunk ezekkel az állításokkal. Ma láthatjuk, hogy ez helyesnek bizonyult. „Szűkös alapról" szó sem lehet, az élet visszatért, egyre több a szenünk és a villanyáramunk. Ezzel szemben ma az aktívákon egyre gyakrabban hallhatjuk a párt egyszerű tagjaitól, hogy Nagy Imrét bíróság elé kell állítani, mert súlyos károkat okozott. Nem engedjük meggyengíteni sorainkat Kiss elvtárs válaszaiban nagy figyelmet szentelt a káderek kérdésének. Azt mondotta: Novemberben és december elején a legmagasabb állami hivatalokat meg kellett tisztítani az ellenforradalmároktól és azoktól, akik az új helyzetben nem találták mag helyüket. Idefent ezeknek a szűrét kitettük, azonban a középhelyeken ők szorították ki a kommunistákat. Naavon megbízhatatlan elemek kerültek elsősorban a munkástanácsokba, amelyek alkalmatlan pillanatban alakultak. E tanácsok reakciós elemeinek egy részét már kicseréltük, azonban nem lehet azt mondani, hogy már minden rendben van. Több helyen beszüntettük a káderek felváltását és az eddigi funkcionáriusokat visszahelyeztük. Az események forgatagában és azután például a gép- és traktorállomásokról mintegy 100 igazgatót bocsátottak el, akik jobbára tisztességes emberek voltak. Tíz igazgatón kívül a többit a minisztérium eredeti helyére állította. Ugyanez a helyzet az állami birtokokon. Most leleplezzük azokat, akik nagyvonalúan akartak népszerűségre szert tenni. Így az állami birtokokon az említett időben a munkabérekben 100 millió forinttal többet fizettek ki a szükségesnél. Ezután Kiss elvtárs rámutatott egy másik veszélyes irányzatra, amely a párt kebelében nyilvánult meg. A kommunisták között még mindig felmerülnek „a sztálinisták és Rákosipártiak" kicserélésére vonatkozó ellenséges jelszavak. Ezekkel a jelszavakkal az ellenforradalom állandóan támad. A vidéken egyes helyeken e jelszavak sok elvtársat visszahúzódásra késztették. Tulajdonképpen ki az a sztálinista vagy Rákosi-párti? Az, aki becsületesen szerzett érvényt a párt politikai vonalának, a párttal együtt hibákat követett el és a párttal közösen tette jóvá azokat? És most eszerint minden kommunistát félre kell állítani? Élesen küzdünk ilyen ellenséges jelszó ellen, mert sok erőt vonnak el a párttól. Beszédében rátért az ideológiai kérdésekre és a magyarországi értelmiség, valamint a párt eszméi dolgozói között uralkodó helyzetre. Így például a vidéki pártoktatás előadói sok dologban nem látnak egészen tisztán. Közülük sokan nagyon nehezen jutnak arra a véleményre, hogy a párt helyesen értékelte az októberi eseményeket, mint elleforradalmat. E nézet ellen természetesen főként azok foglalnak állást, akik az eseményekben, habár becsületes szándékkal, de aktív részt vettek. Ezek számára nagyon kellemetlen ezt vallani: Mi ellenforradalmi puccsban vettünk részt. Akadnak olyanok is, akik arról szándékoznak bennünket meggyőzni, hogy itt a marxizmus-leninizmus új jellegéről van szó amely azonban elméletileg még nincs kidolgozva. Mert hogy ez állítólag ellenforradalom volt a forradalom keretében. Akadnak olyanok is, akik azt állítják, hogy Lenint is reformálni kell stb. Sok értelmiségi — úgy látszik — elvesztette tájékozódását. Egy részének valószínűleg mindegy volt, milyen társadalomban fog élni. Azonban a munkásoknak nem mindegy és nem lehet mindegy, milyen társadalomban élnek. És ezért elsősorban a munkásokhoz kell fordulni. Ott kell tovább szervezni a pártot, a munkások körében kell elsősorban küzdenünk az ellenséges ideológiák ellen. És ha szilárdak leszünk a munkások között, az értelmiség is követni fog minket. Még valami az október 23-i eseményekről Kiss elvtárs e kérdéssel kapcsolatban megjegyezte, hogy sok körülötte a homályosság ;s az elferdített nézet. Elsősorban nem felel meg az igazságnak az, hogy a munkásosztály tömegesen vett részt a harcokban. Be kell azonban ismernünk — folytatta, —, hogy a munkásság az eseményekkel szemben passzívan, csaknem akar t nélkül viselkedett. A munkásság elsősorban nem volt egységes és tanácstalan volt. Még az egyetemi ifjúság sem harcolt tömegesen. Igaz, részt vett a demonstrációban. Adataink vannak arról, hogy fegyver', kapott kezébe. Több száz diák azonban el sem sütötte puskáját. A budapesti harcokban legaktívabban a Horthy-tisztek vettek részt,. természet sen polgári öltözetben. Velük együtt küzdöttek a csavargók, a kiszabadított gonosztevők stb. A külföldön nem könnyű megérteni a mi helyzetünket. Miért voltak elvtársaink passzívak? Miért nem cselekedtek a döntő pillanatban" A párt kebelében ugyanis két tábor volt. Egyesek azt állították, hogy ez ellenforradalom, mások pedig azt vallották, hogy ez a nemzeti forradalom ragyogó példája Nagy Imre és barátai a lázadók'nagy hősöknek nevezték. Ezek ,a nemzeti hősök" akasztották fe

1 a kommunistákat. Elvtársaink küzött zűrzavar keletkezett. A Szabad Nép október 29-ig vezércikkében himnuszt zengett azokról, akik a néphatalom ellen harcoltak. Hogyha ezt egy kommunista olvasta, nem tudta, hogy mitévő legyen. Aznap a pártközpontban voltam. „Tegnap tüzeltünk rájuk — mondották a katonák - és most a lap azt írja, hogy hősökre lövöldöztünk." Szörnyű helyzet volt. A katonák sírva fakadtak. Ez a vezércikk lélektanilag teljesen megrendítette a védők sorait. Ezt azonban nem a párt írta, hanem egyssek. Az azonban teljesen bizonyos, hogy a pártközpont egyes vezetői összeköttetésben állottak a fegyveres felkelőkkel. Kiss elvtárs ez alkalommal erről tájékoztatott minket: Az események után a magyar elvtársak elhatározták, hogy „munkásőrséget" szerveznek, mégpedig a legjobb munkásoknak, az 1919. év régi harcosainak, a párt, a szakszervezetek régi tagjainak, a partizánoknak soraiból. A munkásőrségek szervezését megkezdték a falvakon, a nagy üzemekben és a budapesti körzetekben. Kiss elvtárs befejezésül a Magyar Szocialista Munkáspárt élete jelentőségteljes eseményeinek előkészítéséről beszélt. Az idei nyár elején valószínűleg összeül a párt országos értekezlete. Ez az értekezlet tűzi ki az irányvonalat a kongresszus összehívásáig, amelyet minden bizonnyal a jövő év elején tartanak. Addig a párt az ideiglenes szervezetek segítségével fog működni. A pártbizottság jelenleg az új szervezeti szabályzat javaslatán dolgozik. A javaslatot a párt tagjai elé terjesztik megvitatásra. Ugyancsak megvitatják a párt új programját is. Magyarországot nem lehet e szakítani a szoc alizmus táborától Kiss elvtárs végül a magyar szocialista dolgozók pártjának a többi testvérpárttal való kapcsolatairól beszélt. Csehszlovákiai elvtársainkkal és más pártok képviselőivel jó viszonyt tartottunk fenn, és ezt még erősítjük — mondotta. — Mind kormányunk, mind pártunk nagy és hatékony támogatást kapott a szocialista országoktól és testvéri pártoktól. Ebben a támogatásban továbbra is részesülünk. Ennek az erkölcsi és anyagi támogatásnak köszönhető, hogy olyan erősek lehetünk. Kiss Károly elvtárs a beszélgetést a következő szavakkal fejezte be: „Kormányunknak a közelmúltban tett nyilatkozatából világosan kitűnik, hogy a hatalmas szocialista tábor tagjai vagyunk. Ugyanis nem megy az olyan egyszerűen, hogy az imperialisták kiszakítsanak egy államot a mi családunkból. Lehetséges nyugtalanságot kelteni egy államban, de ennél többet nem. Hiszen létezik nemzetközi proletárszolidaritás. A magyar dolgozóknak mind nagyobb tömegei rájönnek ma arra, hogy nálunk a nemzetközi imperializmus a béke erői. a nemzetközi kommunista szolidaritás ellen harcolt. És ebben a harcban az imperializmus vereséget szenvedett!" A BURMAI KORMÁNY G. K. Zsukovot, a Szovjetunió marsallját, nemzetvédelmi minisztert meghívta a Burmai Szövetség meglátogatására. G. K. Zsukov marsall a meghívást elfogadta és február 10—15. között a Burmai Szövetségbe látogat. (ČTK) HELSINKIBEN a Masuhalli-palota kiállítási csarnokában február 8-án megnyitották a harmadik csehszlovák ipari kiállítást, amely február 24-ig tart. (ČTK) SZMIRNOV szovjet nagykövet február 8-án felkereste Adenauer szövetségi kancellárt és átadta N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének személyes üzenetét. Az üzenet tartalmát nem hozták nyilvánosságra. (ČTK) AUSZTRIA Szocialista Pártjának tanácsa elhatározta, hogy dr. Adolf Schárf vicekancellárt jelöli az Osztrák Köztársasáq elnöke tisztségére. (ČTK) A NYUGATNÉMET SZÖVETSÉGI PARLAMENT első olvasásban megtárgyalta a kormány törvényjavaslatát, amely szerint a felújított hadseregnek külön jogvédelmet biztosítanak. A nyugatnémet közvélemény ezzel kapcsolatban rámutat, hogy Hitler hatalomrajutása után rendkívüli törvényt adott ki a Wehrmacht védelmére. (ČTK) AZ OSZTRÁK Központi StatisztikaiHivatal jelentette, hogy a kiskereskedelmi árak Ausztriában az utolsó év folyamán átlag 5 százalékkal emelkedtek. (ČTK) A CSEHSZLOVÁK Vöröskereszt 20 000 rúpiát adományozott Indonézia Vöröskeresztjének az árvízsújtotta szumatrai lakosság megsegítésére. (ČTK) JOSEPH LUNS, holland külügyminiszter képviselői interpellációra azt válaszolta, hogy a holland parlament második kamarájában nem lesz vita Hollandiának a közös piachoz való csatlakozásáról, amíg nem írják alá az errevonatkozó szerződést. (ČTK) OJ S/ O 1957. február 10.