Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-09 / 40. szám, szombat

A Regena újítói sem állnak tétlenül z autójavító üzemekben az i újítóknak sok lehetőségük Van. Erre rájöttek a Regena nemzeti vállalat dolgozói is, és az újítómoz­galom gyorsan elterjedt közöttük Voltak, akik már 1949-ben keresték a munka egyeszerübb és gazdaságo­sabb módját, 1950-ben mér be Is ve­zettek néhány újítást. A tulajdon­Stefan Galbavý Jozef Kročan Éri :játék Anton Janíčkovič Kodnár Mihály képpenl szervezett újítómozgalom 1954-ben alakult kl. Ez különösen a szakszervezet mellett működő újítási bizottság érdeme. A Regena nemzeti vállalatban ki­sebb- és Qeneráljavitásokat végeznek minden gyártmányú autón Jelenleg 66 aktív újítót tartanak nyilván Az újítók Javasltai eddig az ilzem szá­mára Összesen 738 000 korona megta­karítását Jelentik. Az üzem vezető­sége az újítóknak összesen 41000 korona jutalmat fizetett ki. A vállalat legjobb és legaktívabb újítói a főüzem dolgozói; az újító­mozgalom náluk a legelterjedtebb. Bures József, Gábris István," Jozef Kročan, Anton Janíčkovič elvtársakat mindenki úgy i3tnerí, mint sokszoros újítókat. Hiszen Bures József elvtárs például 1956-ban benyújtott újítási javaslatával csaknem 30 000 korónát takarított meg az üzemnek, Gábris István esztergályos 38 000 koronával, Kodnár Mihály 57 000 koronával tette olcsóbbá a munkafolyamatot. Anton JaniSkovič elvtárs, újításával elősegítette, hogy a karosszéria kü­lönféle pléh részelnek sajtolása sok­kal olcsóbb az eddiginél. Gábris Ist­ván újítása, amely szerint a megko­pott föhengereket még üzemképessé tehetik, nemcsak a javítási idő csök­kentését, de sok drága anyag meg­takarítását Is jelenti. Képsorozatunkban az autójavító­üzem öt kiváló újítóját mutatjuk be. J. Sluka. Bures József A felsőpokorágyi kérdés A FELSÖPOKORÁGYRA vezető or­szágút Rimaszombatról jövet alig hogy áthalad a Tisovec felé kanyargó vas­útvonalon, máris felfelé kanyarodik egy nagy dombra. Távolabb megszelí­dül a terep hullámzása, s az út, mi­helyst elhagyja a domb széles hátát, kétfelé válik. Egyik ága valamicskét megkeskenyedve, mérsékelt lejtéssel egyenesen beszalad Alsópokorágyra, míg a másik ága balra kanyarodva is­mét felfelé kúszik Felsőpokurágy felé és a dombgerincen áthaladva valóság­gal behuppan a faluba. Felsőpokorágyon az első pillanatban két dolog köti le az ember figyelmét: a takaró*, házak, tágas, hátrafelé ter­peszkedő udvarokkal és a nagy csend, mintha a hótakaró, amely elborítja a falu széles utcáját, a zsibongó életet is eltakarta volna. Holott a tél, — mint mondani szokták — a gyerekek öröme. No, ebből az örömből itt alig látni valamit. Egyszerűen azért, mert a 300 lakosú faluban kevés a kisgyer­mek. Az iskola nagy ablakai is únot­tan bámulnak az utcára. Mögöttük a tágas termekben kihalt az élet. A ta­nulók alacsony létszáma miatt be kel­lett zárni az Iskolát, s vagy hét gyer­mek most Alsópokorágyra jár tanulni. Minek szépítsük a dolgot. A régi, helytelen felfogás utóhangja ez a ká­'-caj nélküli csend. Hogy ne kelljen a földet szétosztani, nem kellett egynél több gyermek egy családban sem. Jó néhány évvel ezdlőtt nem gondoltak még arra a felsőpokorágyi parasztok, hogy a bőséghez más út is vezet, mint a föld megbontatlanságá. Ez a másik út a föld egyesítése, szövetkezetek létesítése. Az öt-tízhektáros gazdasá­gokból több százhektáros közös gaz­daság nőhet ki, s akár kétszer, há­romszor annyi embernek biztosíthatja a jólétet, mint a féltve dédelgetett széttagolt határ. Erre csak 1952-ben jöttek rá, amikor megalakították az egységes földművesszövetkezetet. NÉZZÜK CSAK MEG, miről tanús­kodik az elmúlt esztendő. Igaz-e, hogy a 450 hektárnyi közös gazdaság való­ban a jólét tárháza? Böngésszük a múlt évi mérleget. Mindent megtalálunk, amiről tudni akarunk, s ha valami méflis hiányoz­nék, ván, aki szóval kiegészítse az adatokat. íme, néhány példa. Hektáronként 18 mázsa búzát terveztek, de 21 mázsát értek el a szövetkezetesek, rozsból pedig 18 mázsa helyett 21 mázsát. Annyi takarmányt termeltek, hogy bő­ven futja az újig. Különösen nagy mestereknek bizonyultak a vágómar­hák hizlalásánál, mert amint az írás mutatja, 300 százalékra teljesítették a tervet. Amellett nem akármilyen húst adtak el, mind elsőosztályú volt. Ez pedig nagy szó. Ocsoval Pál, a szövetkezet sudártermetű elnöke meg is jegyzi: — Nem mindegy az, hogy mit ka­punk a húsért. Mindig jobb jó minő­ségű húst beadni, Ml gondoltunk erre és 6—7 korona helyett 10—12 koronát kaptunk a marhahús kilogrammjáért — magyarázza. Amint mondja, a hús átvételi érával meg vannak elégedve. Igazságos dolog az, hogy a Jó minő­ségért többet fizet az állam. Erre kellene másutt is törekedni, akkor a földművesek megtalálnák a számítá­sukat — v#li. Ámde ehhez jó takarmányalap is kell, azután a takarmánnyal csínján kell bánni, nem szabad pazarolni, mert a rossz gazdálkodás mellett a sok is hamar elfogy, dk pontosan ada­golják a takarmányt és igyeke/- ' változatossá tenni a napi adagol: i így az jobban ízlik az állatoknak, s gyorsabban gömbölyödik az oldaluk, szélesedik a hátuk. A felsőpokorágyiak a szarvtsmar­hatenyésztésen kívül 4 baromfi- és juhtenyésztésre is nagy gondot fordí­tanak, Házas János zootechnikus szintén bekapcsolódik a beszélgetésbe és szí­vesen elbüszkélkedik, hogy a merinó­fajtájú juhaikról darabonként 4,20 kg I. osztályú gyapjút nyírtak és az „A"­tenyésztésben levő tyúkjaik évi tojás­hozama meghaladja a 130 tojást tyú­konként. Mi Vei fajtenyésztésről van szó, 1,50 koronát kap a szövetkezet a tojásért. Az állattenyésztés gazdag jövedelmi forrást jelent a szövetkezet számára. Tavaly a i összbevétel 65 százaléka ebből a forrásból folyt be a szövet­kezet pénztárába. Mindazt azért érték el, mert minden évben megfelelő ta­karmányalapot biztosítanak az állatál­lomány számára. NAGY MEGNYUGVÁST Jelent olyan számok között böngészni, amelyek egy munkasikertől gazdag évet tárnak elénk, megmutatják, hogy a tervből valóság lett. Egy munkaegységre 20 koronát, 2,30 kg búzát. 0.90 kg árpát, 0,80 kg zabot, 4 kg szénát, 1 kg szal­mát és 0,50 kg kukoricát terveztek. A terv nem maradt csupán a papíron, mert a szövetkezet a 10 korona elő­legen kívül 10 korona részesedést is fizetett, s ezenkívül a természetbeni járandóságot a szövetkezet tagjai már régen hazaszekerezték. Most ennél is .tovább mennek, -s ez évre már 22 ko­ronát terveztek egy-egy munkaegy­ségre a természetbeni járandóságon kívül. Nincs is panasz a jövedelemre. Hlásnik Sándor például 1033 munka­egységet dolgozott le a feleségével, Lackó Pál 1020-at a fiával. Másoknak is jutott bőven a munkaegységekből. Alig akad szövetkezeti tag, aki ne dol­gozott volna le legalább 400—500 munkaegységet. Pedig ez nagy szó, ahol a tagok átlagos életkora 50—55 év. El is gondolkoztak, amikor az új mintaalapszabályzatról vitáztak. — Már a 15 esztendős fiatalok előtt is kinyílik a szövetkezet kapuja, De nagyon kellenének — sóhajtottak fel többen. A vita közben ki tudja há­nyadszor ötlött fel a gondolat, vissza kellene szerezni azt a néhány fiatalt, akik eltávoztak a faluból és most szét­szórva dolgoznak az országban. Meg kell nyerni őket. Hisz egyik-másik már foglalkozik a visszatérés gondolatával. Hírül vették, hogy már barátságosab­bá vált a hazai rög. Sokkal bőkezűbb, mint valaha volt. Igen, ez kellene, mert a szövetkezet tovább akarja bővíteni az állatállo­mányt még jövedelmezőbbé akarja tenni a határt. Fiatal erő kell ide, amely párosul az öregek tapasztala­taival. Ez most a legfőbb kérdés Fel­sőpokorágyon. Tovább kell fejleszteni a szövetkezetet, több és főként fiata­labb gazdája legyen a jónak, amit az idősebbek megteremtettek. A jó szö­vetkezeten kívül még kultúrotthont is épített a közös akarat. A RIMASZOMBATI autóbuszra vá­runk. Valahonnan előkerül néhány gyermek. Kettő-négyévesek lehetnek. Mintha arra figyelmeztetnének: — Ne siessék el a dolgot. Ha az iskola számára nincs is még elég gyer­mek, de ml már itt vagyunk, Csak várjanak néhány évig, lesz a tanter­mekben ricsaj, csak meg ne únják. Ezek az apróságok kétségkívül azt bizonyítják, hogy a faluban már tö­redezik az egyke fagyós kérge. A jö­vőben való hit törte meg. Azonban az apróságokból nagyon soká lesznek szövetkezeti tagok. Mégis csak haza kellene találni az eltávozottaknak. Ha nincsenek is sokan, a mezőgazdasági termelés egyre fokozódó gépesítése mellett a bőség kertjére változtathat­ják a szövetkezetet. A jó alap már megvan erre. MIKLYA JÁNOS RÓMAI TÖRTÉNETEK Eddis két széles­vásznú f i' met láthat­iu/lk Bratisíavában, de egyiknél ser> éreztük olyan hatásosnak ezt az ú) gyártási mód­szert, mint a Római történetek című új olasz filmnél. Miért* A Római történetek­ben G. Franciollni, a z olasz újrealtsta filmek egyik mestere tökéle­tesen kihasználta a széles vászon nyújtot­ta lehatőségeket és ra­gyogóan színezett, éles, szinte plasztikus ké­pekben tárta fel a,néző előtt az örök Róma szépségeit, a Szent Pé­ter-templomot, a Co­losseumot stb., és be­tetőzésül a helikopter­rel tett Róma feletti kirándulással válóban csodálatosan szép lát­képet nyújt a városról. Maga a film az új­realista irányzat többi filmjeihez — Róma 11 órákor, a Kerékpártol­vaj, — híven, egysze­rű emberek mindennapi élet sorsát ecseteli. Eb­ben az isetben azon­ban az életnek nem a tragikus, vigasztalan oldalát látjuk, mint az ümberto B-ben és má­sutt. Most vígjátékkal kísérleteztek és kitűnt. hogy itt is egészen új­szerűt lehet alkotni az új realizmus alapelvei­•lek felhasználásánál. A film az egy évvel ez­előtt bemutatott Papa. mama ő meg én, majd folytatást, a Papá, ma­ma, feleségem és én című vígjátékokhoz ha­sonló jellegű abban a tekintetben, hogy szé­pítés -lélkiil a való éle­tet mutatja minden gondjával és örömével és művészi meggyőző erővel tart tükröt az emberek elé. Négy római fiatal­ember könnyű megél­hetés és pénzszerzé t itáni vágyában egy'k viszontagságból a má­sikba kerül. A mulat­ságos kalandok soroza­tában, melyeket a ki­váló rendező sziporká­zó ötletei tarkítanak — a film elvezet ben ­nünket az olasz kis­ember vilánába, az ut­cai piacok vidám for­gatagába, kiskocsmába, borbélyüzletbe, strand­fürdőbe, a Villa Borg­hese parkjába Stb. A fiatal emberek szélhá­mos csalási kísérleteik során természetesen nem egyszer a rendör­séggel is összeütközés­be kerülnek, majd sze^ rencsésen kiszabadul nak. és ráeszmélnek arra, hogy ez az út elkerülhetetlenül « börtönbe vezit. Le­mondanak tehát a könnyű meggazdagodás reményéről és dolgozni kezdenek A vidám jelenetek mögött komoly alap­hangként minduntalan előbukkan az a szomo­rú tény, hogy ezek a fiatalok a kapitalista nagyvárosban lépten­nyomon látják, hogy csak csalással és. szél­hámoskodással lehet meggazdagodni, míg tisztességes munkával csupán tengődhetnek. A főszereplők Victorio de Siccával az élen tehetségük színe-javát adják és természetet vidámsággal mókázzák vég' g a filmet. Valószínűleg a Római történetek sem jelenti az utolsó szót ebben az állandóan fej-] lödő munkában, a filmA kedvelők hatalmas csa­ládia örömmel várhatja a kísérletek folyta-' tását, amelyek a hala­dó filmmlivészet to­vábbfejlődését szolgál­ják. BREUER ICA A Csemadok kassai szervezetének taggyűlése Az idei évzáró gyűlés jól volt elő­készítve. Mózes Sándor elnöki beszá­molója eredményes munkáról tanús­kodott. A kassai szervezet színjátszá­son, műsoros estek, esztrádműsorok rendezésén kívül más, igényesebb kultur ágakba n is tevékeny volt. A színjátszó csoport nagy sikert ara­tott vidéki fellépésein. A kassai ren­dezéseken több mint 25 000 néző vett részt. • • A helyi csoport több kulturális elő­adást rendezett, de mégsem használ­ta ki az összes lehetőséget, pedig a felsőbb szervek készségesen felaján­lották seaitséqüket e téren ls. A beszámolót élénk vita követte. Az érdemek elismerése mellett többen rámutattak a hibákra. Mayer Frigyes hibáztatja, hogy egyes rendezvénye­ket Ötletszerűen tartanak, ami ter­mészetesen a színvonal rovására megy. Az új vezetőségnek kötelességévé tették, hogy a szereplők és a színját­szó csoportok a fellépésekre legalább egy hónapig készüljenek. —Ső— A Csemadok gömörhorkai csoportjáról A Csemadok gömörhorkai csoport­ja sajnos, eddig nem igen volt szer­vezője a falu művelődési életének. Értekezlet a mezőgazdasági politika kiadványairól (d—) A Szlovák Politikai Könyv­kiadóvállalat meghívására kétnapos értekezleten vitatták meg a résztve­vők a mezőgazdasági politika kérdé­seiről megjelent eredeti müveket, to­vábbá a mezőgazdasági ökonómia számos kérdését. A szerzők, Dr. Fiiéra, dr. Tomčány, Falťan és Inovecký műveiről Hutník elvtárs adott átfogó elemzést. Az értekezlet, annak ellenére, hogy élénk és tudományos vita keletkezett rajta gazdasági életünk több problé­májáról, nem töltötte be teljesen a hozzáfűzött reményeket, mivel a gya­korlati életből, a termelésből való részvevők alig jelentek meg a konfe­rencián. így aztán a gyakorlat nem hallatta a szavát, nem mondották meg, mennyire segítenek a müvek a mezőgazdaság dolgozóinak, pártmun­kásoknak, agitátoroknak stb. A meghívottak között ott lehettek volna a kerületi nemzeti bizottságok dolgozói is, akik a mezőgazdaság kér­déseivel foglalkoznak, és a többi me­zőgazdasági szakember. ..•-.•.•••••-•é, I Egy prágai reggel Azt hittem felhő szakad s tövestől fákat csavar valami nafly bolond vihar. Kinéztem az ablakon s szemembe folyt a kép: a sok villamoson csak munkába sietett a nép. — Az én népem ... s a drága kép rózsaszínű békét hintett a szívembe szét. Kert lettem virágos s e világos reggelben szerettem volna szétszórni magam, hogy a kőkockák szépek legyenek, lágyak s sziromra lépjenek a lábak. Mojzes Ilona A legkisebb nehézségek láttán vlssza­kozót fújták sok esetben maguk a vezetőségi tagok is. Pedig a fiatal­ságot nevelni kell. S ezt a fiatalok szívesen vennék, eljárnának a kul­túrházba, mert hiszen a piszkos, füs­töl kocsmahelyiségben üldögélni vagy kártyázni nem kellemesebb, mint jó színdarabokat betanulni. Voltak már sikeres előadások Hor­kán, Legutóbb a Kőszívű ember fiaival aratott sikert a színjátszó csoport. Azóta elég sok idő telt ©1. A hosszas hallgatás után a múlt év őszén Pri­hradszky elvtársnő egyéni kezdemé­nyezésére hozzáfogtak Igényes dara­bok kiválasztásához és betanítáaához. Sikerült egy lelkes, egymást támo­gató csoportot megszervezni s így a közelmúltban a gömörhorkai kul­túrházban bemutatták Schiller Ármány és szerelem című nagysikerű darab­ját. A terem zsúfolásig megtelt. A já­ték oly er£>vel hatott, hogy még »a keményszlvüeknek is könnyeket csalt a szemébe. Nem volt tehát hiábavaló a csoport munkája. A darab meg­nyerte a közönség tetszését, kétszer kellett előadni. A bemutató után valósággal ostrom alá vették a csoportot a vidék kultúr­házzal rendelkező községei. Ogyhogy azóta már Gicen, Gömörön, Pelsőcön, Rozsnyón, Kuntapolcán és Tornaiján adták elő körülbelül 3000 ember je­lenlétében. P. L. Gömörhorka, KULTURÁLIS HÍREK A Volk und Welt berlini könyvkiadó Tanz an der Waag cimmel kiadta Jo­sef Sekera cseh író Az agyagfalu gyermekei című repényét. Megjelent Vercors Coléres (Harag) clmü regínye, melyben a humanista utópia formájával oldja meg az em­beri létnek és az emberiesség lénye­gének kérdetét, Ottó Premlnger, osztrák rendező filmet készít Hollywoodban Mahatma Gandhi életéről és Shaw, Szent Johan­na című drámájából. OJ SZÖ 1957. február 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom