Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-09 / 40. szám, szombat

Ä Szovjefynió Legfelső Tanácsa ülésének harmadik napja Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésének harmadik napján február 6-án a nemzetiségi ta­nács folytatta a nemzetgazdasági terv javaslatának és az 1957. évre szóló állami költségvetésnek vitáját. A képviselők rámutattak a szövet­ségi köztársaságaik népgazdaságának fejlődésében elért sikerekre. Az auto­nóm köztársaságok képviselői hang­súlyozták azt a nagy támogatást, amelyben a szovjet kormány részesíti a kis nemzeteket, betartva a lenini nemzetiségi politika elveit. A képviselők felszólalásaikban bí­rálták a lakásépítkezést, kiemelték, minél több lakást kell gyorsan felépí­teni és hangsúlyozták, hogy a lakás­építkezésre további pénzeszközökét kell fordítani. A szónokok új iskola­épületek építését kérték azokban a köztársaságokban, amelyekben a szovjet rendszer évei alatt nagymér­tékben növekedett a tanulók száma. Különös figyelemmel hallgatták meg Kovrigina elvtársnőnek, a Szov­jetunió egészségügyi miniszterének vitahozzászólását. Rámutatott elsősor­ban arra, hogy a szovjet kormány alatt az egészségügyi gondoskodás a lakosság halálozása nagymérvű csök­kenésében mutatkozott, amely már több év óta alacsonyabb, mint az USA, Anglia és Franciaország lakossá­gáé. 1956-ban a Szovjetunióban min­den ezer emberre 7,7 haláleset ju­tott. Jelentős siker a malária csaknem teljes felszámolása. Kovrigina jelen­tette, hogy a szovjet egészségügyi NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN 12 hadosztály külföldi katonaság van. Ezt a tudósítást közölte az AP hír­ügynökség a bonni szövetségi par­lament honvédelmi bizottságának csütörtöki titkos üléséről. Az Egye­sült Államoknak hat, Angliának pe­dig négy divíziója van Nyugat-Né­metországban. A többi hadosztály francia, belga, kanadai és dán ala­kulatokból áll. (ČTK) A SZOVJETUNIÓ Minisztertaná­csának határozatából 1959. januárjá­ban népszámlálást tartanak. (ČTK) D. T. SEPILOV, a Szovjetunió kül­ügyminisztere február 7-én fogadta J. Kömiget, a Német Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetét ÍČTK) DELHI rádiójelentés szerint G. K. Zsukov marsall, a Szovjetunió hon­védelmi minisztere február 6-án Kal­kuttába érkezett. (ČTK) BONNBAN a szövetségi parlament­. honvédelmi bizottsága üiést tartott. A DPA Sajtóügynökség jelenti, hogy, hogy F. J. Strauss bonni honvédel­mi' miniszter, Nyugat-Németország teljes felfegyverzésének híve ezen az ülésén beszámolót áaröjtt „Kö­zép-Európa védelmi tervelrtfl" (ČTK) A KOREAI NÉPI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG február 7-én ünne­pelte a hadsereg napját. Phenjanban ünnepi nagygyűlés volt a koreai nép­hadsereg megalakulásának 9, évfor­dulója tiszteletére. A gyűlésen részt vett Kim Ir Szen, miniszterelnök és számos más kormány- és katonai té­nyező (CTK) V. I. CSAPAJEV, a polgárháború hőse születésének 70. évfordulójára február 7-én a szovjet hadsereg moszkvai Központi Házában emlék­estet rendeztek. (ČTK) AZ ETNA, Európa legmagasabb tűzhányója, a február 6-ra virradó éj­jel működni kezdett. A tudósok né­zete szerint, akik e kelet-sziciliai tűzhányót figyelemmel kísérik, nem fenyeget a kitörés közvetlen veszé­delme. A 3279 méter magas Etnát­rendszerínt hó fedi, ez azonban a tűzhányó működése kozdetén már teljesen elolvadt. Adenauer Nyugat-Németország újrafel fegy vérzéséről Bonn (ČTK) A nyugat-németországi Kereszténydemokrata Unió elnöksé­gének február 7-i ülésén Konrád Adenauer ismét síkra szállt Nyugat­Németország újrafelfegyverzéséért. Mint az űjrafelfegyverzés követke­zetes védelmezője és a támadó jel­legű Északatlanti Tömb politikájá­nak lelkes híve, nagyon dicsérőleg nyilatkozott az új nyugatnémet Wehr­macht építéséről, amely szavai sze­rint „simán" folyik. A DPA nyugatnémet hírügynökség tudósítása szerint Adenauer örömmel fogadta Speidel hitlerista tábornok kinevezését a NATO közép-európai haderői főparancsnokává. Azt mon­dotta, ez új bizonyíték arra, hogy a szövetségi "köztársaságot a nyugat­európai szövetséo egyenjogú tagjául iäíaerik el. szervek most erélyes Intézkedéseket hajtanak végre a tüdőbaj elleni küz­delemben, ahol a halálozás mutató­számai még mindig magasabbak, mint több más államban. E küzdelem­ben a helyi tanácsoknak elsősorban a betegek lakásviszonyainak kell fi­gyelmet szentelniük. A többi között figyelmeztetett a magasabb osztályok tanulóinak tananyaggal való túlterhe­lésére, akik kénytelenek 10—12 órát tanulni naponta, amíg a felnőtteknek 8 órás munkanapjuk van. Sok hozzászólás az ipar és a me­zőgazdaság problémáival, különösen az anyagtechnikai ellátás kérdéseivel foglalkozott. Valamennyi felszólaló az állami nép­gazdasági terv javaslatának és az 1957. évi költségvetésnek jóváhagyása mellett foglalt állást — a költségve­tési bizottság által előadott megjegy­zésekkel. • * • . A Szovjetunió Legfelső Tanácsának VI. ülésszaka csütörtökön délelőtt folytatta a szövetségi tanács képvi­selőinek vitáját az 1957. évi népgaz­daságfejlesztési tervvel és az állami költségvetéssel kapcsolatban. Az ülé­sen jelen voltak Vorosilov, Hruscsov, Molotov, Kaganovics, Malenkov, Per­vuhln, Szuszlov és Furceva elvtársak. A tulai területen — közölte a vita során Antipova képviselőnő — a kol­hozok tavaly hatszor annyi sertést hizlaltak, mint 1955-ben és kötele­zettséget vállaltak, hogy ez idén min­*** den tehéntől átlagosan 4100 kg tejet fejnek. A kötelezettségvállalást sike­resen teljesítik. A moszkvai építkezési dolgozók — jelentette ki Bobrovnyikov képviselő — 1950. óta minden évben túlteljesí­tik a tervet. Ez évre 1700 000 négy­zetméternyi lakásterületet irányoztak elő, azonban már most kötelezték magukat, hogy 100 000 négyzetméter­rel többet építenek. A jelenlegi vita jellemző vonása az a tény, hogy valamennyi képviselő si­kerekről beszél, azonban egyszersmind hangsúlyozza, hogy még jobb sikere­ket érhettek volna el, hogyha jobban kihasználták volna a tartalékokat és hogyha itt-ott nem képezett volna akadályt egyes tényezők nehézkes döntése. Szmirnov leningrádi képviselő pél­dául kipellengérezte, hogy több mun­kaágazatban munkáshiány mutatkozik. Ahelyett, hogy ezekre a helyekre olyan üzemekből helyeznének át dol­gozókat, ahol indokolatlanul magas a létszám, Leningrád lakossága számá­nak emelését mérlegelik más terüle­tek rovására. Antipova képviselőnő, aki közölte a tulai terület kolhozainak hatalmas sikereit, kérdést intézett Mackevics­hfiz, a Szovjetunió földmüvelésügyi miniszteréhez, hogyan lehetséges az, hogy a terület kolhozainak mind­össze 24 százalékát villamosították, amikor a közelben magas feszültségű vezetékkel rendelkeznek. Újabb szovjet lépés a leszerelés érdekében V. V. Kuznyecov levele az E <<SZ-beli brit küldöttség vezetőjének New York (ČTK) — V. V. Kuznye­cov, az ENSZ-beli szovjet küldöttség vezetője Noblehoz, az ENSZ-beli brit küldöttség vezetőjéhez levelet inté­zett, amelyben közölte — azzal a ja­vaslattal kapcsolatban, amelyet Noble Nagy-Britannia, az USA, Franciaország és Kanada küldöttségeinek nevében az ENSZ közgyűlése XI. ülésén az ENSZ leszerelési albizottsága rendes ülésé­nek Londonban március 11-re való összehívására vonatkozólag előter­jesztett —, felhatalmazták őt annák közlésére, hogy a szovjet kormány egyetért azzal, hogy az albizottságot Londonban a jelzett időre összehív­ják. V. V. Kuznyecov egyszersmind tu­domására adta Noblenak, a szovjet kormány annak szükségéből kiindulva, hogy az ENSZ leszerelési albizottsá­gában' a tárgyalások gyakorlati ered­ményre vezessenek, javasolja, hogy az albizottság ülését a külügyminiszte­rek színvonalán tartsák, a fegyveres erők felelős képviselőinek, elsősorban a vezérkari főnököknek, valamint a gazdasági és pénzügyi szakemberek­nek részvételével. A szovjet kormány reméli, hogy a brit kormány.a leghatékonyabban fog­ja támogatni az e probléma megoldá­sára irányuló javaslatot. V. V. Kuznyecov hasonló tartalmú levelet intézett az USA, Franciaor­szág és Kanada küldöttségeinek ve­zetőihez. Az USA moszkvai nagykövetségének munkatársait tiltott tevékenységen tettenérték Szovjet jegyzék az USA-hoz Moszkva (TASZSZ) A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének he­lyettese fogadta Ch. Bohlent, az USA szovjetunióbeli nagykövetét és jegy­zéket adott át neki. A jegyzék a töb­bi között így hangzik: Január 25-én 14,20 órakor M. I. Hmelevszkij Leningrádban a Politech­nikai utcán haladva két gyanús férfit figyelt meg, akik egy katonai épület­tel szemben levő kerítésnél álltak meg. Hmelovszkij megfigyelte, hogy egyikük kabátját kinyitva a nyakán függő fényképezőgéppel fényképezi az épü­letet. Társa felé fordulva azt a be­nyomást igyekezett kelteni, mintha cigarettáját akarná meggyújtani. Hmelevszkij e férfiak gyanús visel­kedésére figyelmeztette az arra ha­ladó M. T. Kavaíkint, aki az ismeret­len férfiakhoz lépett és kérdőre vonta őket. Az egyik férfi meglökte Kavaí­kint, aki az úttestre esett, a másik pedig a felkelésben igyekezett meg­gátolni őt. Ekkor a helyszínen Hme­levszkijen kívül már P. A. Glancev, N. Sz. Kacsanova, A. N. Csernyajeva és A. P. Jefremov is jelen voltak, akik jól látták, mi történik. A huzakodás során az ismeretlen elejtette a fény­képezőgépet és egy fémláncot. Ezeket a tárgyakat a jelenlevő szovjet em­berek átadták Mitrofanov kapitány­nak, a milícia tagjának, aki közben a tett színhelyére érkezett. Mitrofa­nov kapitány arra kérte a jelenlevő­ket, hogy vele együtt a milícia 19. osztályára menjenek, hogy kinyomoz­hassák a körülményeket és megálla­píthassák az ismeretlenek személy­azonosságát. Az igazolványok ellen­őrzésénél kitűnt, hogy az ismeretle­nek P. R. Uffelman kapitány és W. S. Lewis hadnagy, az USA tengerészeti attaséjának munkatársai. Ezután a két amerikai tiszt jelen­létében a tanúvallomások alapján jegyzőkönyvet készítettek, amelyet Mitrofanov, a milícia kapitánya, Ka­valkin. Jefremov, Galancev, Hmelev­szkij, Kacsanova és Cernyajeva tanúk írtak alá. P. R. Uffelman és W. S. Lewis megtagadták a jegyzőkönyv aláírását. Mivelhogy a tanúk azt val­lották. hogy a két amerikai tiszt ka­tonai épületet fényképezett, a fény­képezőgépből kivették a filmet. A fényképezőgépet azután visszaadták tulajdonosának, Lewis hadnagynak. Uffelman és Lewis ezután elhagyták a milícia 19. osztályának helyiségét. A fiikn előhívása után megállapí­tották, hogy P. R. Uffelman kapitány és W. S. Lewis hadnagy, az,USA ten­gerészeti attaséjának munkatársai va-> lóban honvédelmi jelentőségű kato­nai épületet fényképeztek, amelynek a fényképezése tilos, ami annyit jelent hogy kémtevékenységet fejtettek ki. Mivelhogy P. R. Uffelman kapitány és W. S. Lewis hadnagy tevékenysége összeférhetetlen az akkreditált diplo­máciai dolgozók statútumával, a kül­ügyminisztérium kijelentette, hogy nevezett személyek további tartózko­dása a Szovjetunióban nem kívánatos. A minisztérium kijelentette, elvárja, hogy a nagykövetség azonnal gondos­kodik Uffelman kapitány és Lewis had­nagy azonnali eltávolításáról a Szov­jetunióból. A Szovjetunió külügyminisztériuma az USA nagykövetsége jegyzékében foglalt azon tiltakozásra, hogy a le­ningrádi milícia dolgozói állítólag megsértették a két amerikai tiszt dip­lomáciai védelmi jogát, az említett igazolt tények megvilágításában a tiltakozást, mint -teljesen alaptalant, elutasította. Ch. B oh len nagykövet kijelentette, hogy Uffelman kapitány és Lewis hadnagy a legközelebbi napokban el­hagyják a Szovjetunió területét. Lengyelország ragaszkodik az Odera-Nisa határhoz Varsó (ČTK) — Valamennyi lengyel lap február 8-i számában közölte a Lengyel Népköztársaság külügymi­nisztériumának nyilatkozatát, amely a többi között így hangzik: A Német Szövetségi Köztársaság kormánykörei az utóbbi időben revi­zionista álláspontra helyezkednek a? Odera— Nisa lengyel határ kérdésében E szándékot kifejezte többek kö­zött von Brentanonak, a Német Szö­vetségi Köztársaság küiügyminiszte­A „Szabad Európa" tevékenysége megrontja az Ausztria és Csehszlovákia közötti jó viszonyt z osztrák belügyminisztérium­nak a Béke-Vilátganács tit­kársága elleni intézkedését nem le­het másképp minősíteni, mint az oszt­rák semlegesség durva megsértésé­nek. A Béke-Világtanács, amely köré csoportosul mindenféle politikai és vallási irányzatú ember, számos igen jelentős tudományos és kulturális személyiség a vüág minden tájáról, fennállása óta lankadatlanul küzd az atomfegyverek betiltásáért, a lesze­relésért, a kollektív biztonságért, valamennyi nép békéjéért és barátsá­gáért. Ebben a törekvésben teljes mértékben támogatja az ENSZ alap­okmányát és tiszteletben tartja Ausztria függetlenségét. A világ bé­keszerető népei felismerték a világ­béke megőrzésére irányuló szervezett mozgalom óriási jelentőségét. Ezért az osztrák belügyminisztérium lépé­sét nem lehet másképp értékelni mint a béke ellen irányuló cselekedetet, mely megsérti a világbéke több száz­millió harcosát. Egyes osztrák körök, úgy látszik, vezető szerepet vállaltak „az imperia­lista erők által szított „hidegháború" „második menetében". Ismeretes az ő szerepük a magyarországi ellenfor­radalom garázdálkodása idejéből. Az ellenforradalmi puccs veresége után az osztrák sajtó rágalomhadjáratot indított a kommunista pártok, vala­mint a haladás és béke erői ellen. Most ehhez hozzájárul a Béke-Világ­tanács titkársága osztrák területen való működésének betiltása. Az oszt­rák belügyminisztériumnak ez az ál­láspontja megdöbebntő, s úgy látszik, a következetesség nem jellegzetes tulajdonsága e minisztériumnak. Amíg a béke és haladás erői ellen a gyűlölség kampányát folytatják, ad­dig a külföldről irányított különféle egyesületek és szövetségek tevékeny­ségét tűrik és megengedik.. Nyugod­tan nézik például a „Szabad Európa" amerikai leadóállomás tevékenységét, amely osztrák területről uszító kam­pányt folytat a szocializmus táborá­nak országai ellen. Több példa mu­tatja, milyen bűnös tevékenységet fejt ki pl. a „Szabad Európa" osztrák területről Csehszlovákia ellen. A csehszlovák kormány a múlt év decemberében felhívta a figyelmet a ,,Szabad Európa" tevékenységére és kifejezte készségét, hogy erről tájé­koztatja az osztrák kormányt. Csodá­latos, hogy az osztrák kormány a mai napig sem tanúsított érdeklődést e tevékenység iránt, holott éppen azokról az esetekről van szó, ame­lyekben az osztrák semlegesség ve­szélyben forog. A „Szabad Európa" tevékenysége, melyben vezető szerepet töltenek be az amerikaiak, összeférhetetlen az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányával, gyűlöletet szít a szo­cialista tábor országai ellen és a népeket egymás ellen uszítja. Az osztrák semlegesség kihirdetése után a „Szabad Európa" fiókosztályai gyakorlatilag az Ausztria területén folytatott amerikai kémszolgálat lep­lezésére szolgálnak. M „Szabad Európa" bécsi fiókjá­nak dolgozóit a többi között Haward és Schnoider, amerikai meg­bízottak irányítják, akik a MIS kém­szolgálat tagjai. Ök adják a rádió al­kalmazottainak tudtára, mi érdekli az amerikai kémszolgálatot Csehszlová­kiáról katonai, politikai és gazdasági téren. A kémektől elsősorban titkos terveket, katonai adatokat stb. kíván­nak. Ellenünk irányuló uszító progra­mot nemcsak Münchenben, hanem a „Szabad Európa" osztrák fiókjaiban is adnak. A bécsi fiók alkalmazottai más ak­natevékenységet is folytatnak. Kül­lönféle ürügqyel bécsi honfitársainktól Csehszlovákiából érkező leveleket csalnak ki. E levelekből azután uszító és hazug híreket koholnak, amelyek a csehszlovákiai program alapjául szolgálnak. A „Szabad Európa" ügy­nökei visszaélnek a Csehszlovákia és Ausztria közötti kapcsolatok felújí­tásával. A cseh és szlovák kisebbség tagjait, akiknek Csehszlovákiában ro­konaik -vannak, felkeresik a „Szabad Európa" ügynökei és arra szólítják fel, hogy utazzanak Csehszlovákiába. Bi­zonyos szolgálatokért pénzjutalmat ígérnek nekik. Hasonlóképpen igyek­szenek Ausztriába utazó csehszlovák állampolgároktól híreket szerezni. Ar­ra beszélik rá őket, hogy maradjanak külföldön. Természetes, hogy a „Szahad Euró­pa" ügynökeinek ilyen tevékenysége nem járul hozzá a két szomszédos ország kölcsönös bizalmának és együttműködésének megerősítéséhez és ártalmára van a fejlődő turista­forgalomnak. A „Szabad Európa" tevékenysége ellen az osztrák körök nem lépnek fel. Ez az álláspont veszélyezteti nemcsak a Csehszlovákiával való kap­csolatok további javulását, hanem egyúttal veszélyezteti Ausztria sem­legességét is, amelyet az osztrák ál­lam önként vállalt. Mindebből arra lehet következtetni, hogy egyes körök Ausztriát mindin­kább az imperialista erők uszályába vonják, hogy önként alávesse magát az imperialista erők akaratának, tel­jesítse kívánságaikat és segítségükre legyen a „hidegháború" felélesztésé­ben. A Béke-Világtanács .bécsi titkár­sága tevékenységének 'betiltása ezt ismét igazolta. Csehszlovákia nagy örömmel fogad­ta 1955-ben az Ausztria függetlensé­géről és szuverenitásáról szóló egyez­mény aláírását és az osztrák semle­gesség ünnepélyes kihirdetését. Cseh­szlovákia minden eszközzel arra törekszik, hogy a két ország között egyre szilárduljon a baráti, szomszédi együttműködés. Azok a lépések, ame­lyeket Ausztria az utolsó hónapok során tett, országunkban jogos aggo­dalmat keltenek aziránt, vajon hason­ló óhaj vezérli-e Ausztria kormány­köreit is. B. Bor. renek nyilatkozata, aki ismételte Lengyelország nyugati határai elleni revizionista téziseit. E nyilatkozattal összefügg Adenauernek, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjá­nak a február 2-án tartott sajtóérte­kezleten tett nyilatkozata, amelyben kifejezte azt a reményét, hogy meg­gyöngülnek Lengyelország kapcsolatai a szocialista tábor országaival. A Né­met Demokratikus Köztársaság kö­vetkezetesen vallja az Odera—Nl^a-i határ sérthetetlenségének elvét, amit ismételten megerősített a Német De­mokratikus Köztársaság külügyminisz­tériumának február 5-i nyilatkozata. A Lengyel Népköztársaság kormánya teljesen egyetért ezzel a nyilatkozat­tal, főképpen azonban azon kísérletek elítélésével, amelyek a Lengyelország és Német Demokratikus Köztársaság közötti kapcsolatok megbontására irányulnak. Az Odera— Nisa határ az európai béke megdönthetetlen határa, és az is marad. E határ sérthetetlen­ségét biztosítja a lengyel nép egyön­tetű és határozott álláspontja, vala­mint a Lengyelországot a Szovjet­unióval, a Kínai Népköztársasággal és valamennyi szocialista állammal ösz­szekötő barátság és az illetékes szer­ződések, amelyek biztosítják ezen államok biztonságát. A szövetségi parlament elutasította az ellenzék javaslatát a választási rendszer megváltoztatására Bonn (ČTK) — A szövetségi parla­mentbe való választás: előtti harc keretében február 7-én éles ellentét volt a bonni parlamentben Adenauer Kereszténydemokrata Uniójának ve­zetői és a szociáldemokrata ellenzék képviselői között. Az éles nézeteltérés tárgyát az 1955-ben jóváhagyott nem demokrati­kus választási törvény képezte, amely célzatosan a kisebb nyugatnémet po­litikai pártok léte ellen irányul. A mostani nyugatnémet választási tör­vény ugyanis feltételezi, hogy a szö­vetségi parlamentbe csak az a párt küldheti ki képviselőit, amely a vá­lasztók érvényes szavazatainak leg­alább 5 százalékát kapja vagy pedig három úgynevezett közvetlen mandá­tumot kap. A csütörtök esti szavazás során Adenauer Kereszténydemokrata Uniójának többsége elutasította az el­lenzék által előterjesztett választási törvényt módosító javaslatot. OJ S 20 1957. február 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom