Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)
1957-02-08 / 39. szám, péntek
Volt amerikai kémek az USA szovjetellenes aknamunkájáról Moszkva (ČTK) — Az újságírók központi házában február 6-án sajtóértekezletet tartottak az USA Szovjetunió elleni aknatevékenységéről. Az értekezleten sok szovjet és külföldi újságíró vett részt. Az értekezlet bevezető részében L. F. 11 j i c s o v, a Szovjetunió külügyminisztériuma sajtóosztályának vezetője tett nyilatkozatot. Ezután az amerikai kémszolgálat négy volt ügynöke vallott arról, hogyan küldték őket a Szovjetunióba és milyen feladatokkal bízták meg, amelyeket itt teljesíteniük kellett volna. L. F. Iljicsov rámutatott arra, hogy á Szovjetunió ellenségei harca formáinak egyike a kémek és kártevők irányítása. Az USA agresszív erői ma a Szovjetunió és a többi szocialista ország elleni úgynevezett „titkos háború" kezdeményezőinek és fő szervezőinek szerepét töltik be. Iljicsov elvtárs emlékeztetett az USA vezetői által megszövegezett úgynevezett „felszabadítási politikára". A Fehér Ház 1956. elején kiadott nyilatkozatában leplezetlenül kijelentette, hogy az USA külpolitikájának fő, célja a népi demokratikus országok „felszabadítása". Ismeretes, hogy az USA kongresszusa e bomlasztó tevékenységre több százmillió dollárt áldoz. A békeszerető országok elleni bomlasztó- és kémtevékenységet az USA hivatalos kormánykörei irányítják. A valóságban ezek az erők különböző „magán" bizottságok, alapok és szövetkezetek köpenyege alatt működnek. Itt meg kell említeni a „Ford-alapot", a „Rockefeller-alapot", a „Kelet-európai-alapot", a „Carnegie-alapot" stb. A legismertebb szervezet, amelyet az aknatevékenység pénzelésére és irányítására alapítottak, az úgynevezett „keresztes hadjárat a szabadságért' Az USA reakciós kormányköreit Európában a „Szabad Európa" és a „Felszabadítás" nevű propaganda- és kémszervezeti központok szolgálják. Iljicsov elvtárs rámutatott a Szovjetunió légiterének többszöri megsértésére. 1950 áprilisától 1956 de cemberéig legalább 12 légi provokáció történt. Megemlítette az amerikai léggömböket is. Kémtevékenységgel foglalkoznak az USA egyes hivatalos diplomáciai képviselői is. A szovjet sajtó annak idején közölte, hogy Róbert D'reyer, amerikai katonai attasét kémtevékenységen érték és kiutasították a Szovjetunióból. 1954-ben közölték, hogy Martin Manhof őrnagy, amerikai diplomata és munkatársai kémtevékenységet fejtettek ki. Hasonló tevékenység miatt kiutasították Tensey őrnagyot és Stockel kapitányt, az USA katonai attaséjának helyetteseit. Ezek a tények az USA-nak a Szovjetunió belügyeibe való durva beavatkozásáról tanúskodnak. Ez a tevékenység ellentétben áll az Egyesült Nemzetek Szervezetének elveivel és megengedhetetlen a rendszeres diplomáciai kapcsolatokat fenntartó országok között. L. F. Iljicsov az újságíróknak ezután bemutatta Jakuta, Kudrjavcev, Novikov és Hmelnyickij volt kémeket, aki1 ket a^nak idején az amerikai kémszolgálat irányított a Szovjetunióba. N. I. Jakuta nyilatkozata N. I. Jakuta elmondotta, hogyan toborozták az amerikai kémszoigálatba, milyen feladatokkal bízták meg, amikor illegálisan a Szovjetunióba szállították és miért jelentkezett a szovjet állambiztonsági szerveknél. Az amerikai kémszolgálat — mondotta Jakuta — azt a feladatot bízta ránk, hogy a Szovjetunióban kémtevékenységet folytassunk, anyagot gyűjtsünk a katonai repülőterekről, a repülőgépek típusairól és számáról, és hogy fontos ipari építményeket írjunk le. Ezen kívül szovjet embereket kellett illegális bomlasztótevékenységre megnyernünk. Jakutát, Kudrjavcevvel együtt 1953 májusában a krasznojarszki kerületbe szállították. Jakuta bevallotta, miért jelentkezett Kudrjavcevvel együtt a biztonsági szerveknél. Amikor látták, hogy a szovjet emberek a háború befejezése óta eltelt rövid idő alatt milyen eredményeket értek el, megértették, hogy az amerikai kémszervezők szovjetellenes rágalmaikkal félrevezették őket. A Szovjetunióban lehetőséget adtak nekünk — mondotta Jakuta —, hogy vétkünket becsületes munkánkkal tegyük jóvá. N. I. Jakuta közölte, hogy jelenleg Moszkvában él és egy tudományos kutatóintézetben dolgozik. M. I. Kudrjavcev vallomása M. I. Kudrjavcev elmondotta, hogyan kellett volna szovjet állampolgárokat megszerveznie az amerikai kémszolgálatra. A toborzott személyekből földalatti bomlasztó csoportot kellett volna alakítania és kártevő tevékenységre kiképeznie őket. Ezen személyek útján szovjetellenes röpiratokat Kellett volna terjesztenie, amelyek fegyveres akciók szervezésére szólítanak fel. Egyúttal szovjet okmányokat it kellett volna beszereznie a lehető legmeszszebbmenő eszközökkel, még emberáldozatok árán is. Kudrjavcev most Klin városiban él és gyárban dolgozik. 1955-ben megnősült. A. M. Novikov a többi között említést tett arról a kémközponttól kapott parancsról, amely szerint ha elfogják, határozottan tagadnia kell, hogy összeköttetésben áll az amerikaiakkal és azt következő tartalmú rádiógramot kaptam: „Szemléld meg a brjanszki repülőtéren levő gépeket, jelentsd különösen a bombavető- és a vadászrepülőgépek számait. Kit nyertél meg munkánkra? Közöld az adatokat. Isten óvjon". Az amerikai kémszolgálati központ 1957. február 14-re tervezte a további rádiókapcsolatot, azonban úgy vélem, hogy a mai értekezlet után az amerikai kémszolgálatnak már nem lesz kedve velem kapcsolatot fenntartani és bizonyára megkísérli leplezni kudarcát és kijelenti, hogy nem ismer engem. A kémek módszerei Az állomásokon, a vonatokon, a villamoson, az autóbuszokban ki kellett , „ , . . , , ... ! volna hallgatniok a beszélgetéseket, kell bizonyítania, hogy a francia kém- ke!l e» v o, na ismerkedniök a k a_ szervezet részére do goz,k. tonákkal és tisztekkel, adatokat kellett Novikovot a szovjet biztonsági szer- . yolna 1||k beszerezni a20n katona i Dánia Kommunista Pártja • Központi Bizottságának plenáris ülése Koppenhága (ČTK) — A „Land og Folk" közölte, hogy február 2-án és 3-án tartották Dánia Kommunista Pártja Központi Bizottságának plenáris ülését, amelyen a párt elnökévé Axel Larsent, alelnökévé Alfréd Jensent és titkárává Paul Tomüsont választották. A „Lang og Fol'k", a párt központi lapjának felelős szerkesztője Martin Nielsen lett. A Központi Bizottság megválasztotta a párt végrehajtó bizottságát is. A plénum megvitatta a párt akcióit a közelgő dán parlamenti választásokkal kapcsolatban. veknél való jelentkezése után ötévi száműzetésre ítélték Tavalv keave- ! e9y s é9<* elhelyezéséről, fegyverszáműzetésre ítélték, tavaly kegye , tér ö, ah o, sz oi gáinak, megtudni a ňmKan I'QCJQCH t inlonlan L-rac jnn. •: lemben részesült, jelenleg a kras/no iarszki kerület egyik szovhozában dolgozik, ahol meg is nősült. Hmelnyickij az ÍJSA kémszolgálatával látszólagos összeköttetést tartott fenn K. I. Hmelnyickij az újságírók kérdéseinek egyikére a következőket mondotta: — A vizsgálat során nyíltan beszéltem az amerikaiak által rámblzott feladatok jellegéről és arra kértem a vizsgáló közegeket, tegyék lehetővé, hogy jóvátegyem hibámat. Az állambiztonsági szervek utasítására rádió útján összeköttetésbe léptem az amerikai kémszolgálati központtal és e sajtóértekezletig rendszeres kapcsolatot tartottam fenn vele, lelepleztem az amerikai kémszolgálat ellenséges szándékait és terveit, amelyek a Szovjetunió ellen irányultak. Az amerikai kémszolgálat rádiógramjaiban felszólított a bomlasztó tevékenység feladatainak teljesítésére. A szovjet kémszolgálat tagjaival együtt szövegezett válaszaimban sikerült az amerikaiakat meggyőzni arról, hogy Brjanszk vidékén sikerült jól elhelyezkednem és hogy önállóan működöm. Hmelnyickijt megkérdezték, mikor volt utoljára rádiókapcsolata az amerikai kémszolgálattal. Hmelnyickij ezt válaszolta: — Az amerikai kémszolgálati központtal 1956. december 30-án léptem legutoljára összeköttetésbe. Akkor a parancsnokok neveit stb. Meg kellett volna iátogatniok a fontos katonai és ipari építmények közelében levő klubhelyiségeket, vendéglőket, üzleteket és más nyilvános helyeket, megfigyelni a gyakoribb látogatókat, barátságot kötni velük, megvendégelni őket, pénzt kölcsönözni nekik és ezzel megnyerni az együttműködésre és a kémadatok gyűjtésére alkalmas embereket. Jakuta megemlítette, hogy a kémoktató-iskolában Holliday százados a többi között felhívta figyelmüket arra, hogy a Szovjetunióban katonai és más fontos irodákban és üzemekben dolgozó nőkkel ismerkedjenek meg, akikkel közelebbi kapcsolatokat kössenek, ajándékokkal halmozzák el őket és így adatokat szerezzenek tőlük az amerikai kémközpont részére. * * * Az újságírók ezután megtekintették azokat a tárgyakat, amelyeket a kártevőknél találtak. Egy nagy asztalt betöltő tárgyi bizonyítékok szemléltetően bizonyítják, hogy milyen alaposan szerelték fel az amerikai ügynököket a bomlasztó tevékenységre. A tárgyak között a fegyverek legújabb típusai, a Szovjetunió földrajzi térképei, fényképezőgépek, hordozható rádióadók, iránytűk, finn tőrök és ásók voltak. Az okmányok között a sajtó képviselői a szovjet hatóságok kitöltetlen nyomtatványait, keresztleveleket, polgári igazolványokat és katonakönyveket találtak. Mindezt a felszerelést az amerikai kémszolgálattól kapták a kártevők. Tovább kell szilárdítani Magyarország munkásosztályának egységét Budapest (ČTK) — A magyar nehézipar központjában, Csepelen február 5-én szakszervezeti aktívaértekezletet tartottak, amelyen részt vettek a nemzetközi munkásmozgalom jelenleg Magyarországon tartózkodó kimagasló személyiségei, Ramiro Luchesi, a Szakszervezeti Világszövetség alelnöke, a Brazíliai Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének főtitkára és Benőit Frachon, a Francia Szakszervezeti Szövetség főtitkára. Fock Jenő, a Magyar Szakszervezeti Szövetség főtitkárának helyettese beszédében a magyar szakszervezeti élet időszerű kérdéseivel és a szakszervezetnek a gazdasági tervek kidolgozásában való részvételével foglalkozott. A külföldi vendégeik nevében Benodt Frachon üdvözölte az aktíva részvevőit. A számos vitafelszólalásban a szónokok hangsúlyozták, hogy Magyarországon tovább kell szilárdítani a munkásosztály egységét. Fagerholm finn miniszter elutazott a Szovjetunióból Moszkva (ČTK) — Február 6-án Leningrádból hazautazott Fagerholm finn miniszterelnök, aki baráti látogatáson volt a Szovjetunióban. Vele együtt utazott Finnországba E. A. Wuori, a Finn Köztársaság moszkvai nagykövete és V. Z. Lebedev, finnországi szovjet nagykövet. A finn vendégek búcsúztatására nagy számiban megjelentek a szovjet vezető tényezők és a leningrádi dolgozók. =T= Algéria az ENSZ napirendjén Az algériai kerdes e napokban került immár másodszor az ENSZ napirendjére. A sajtó és a rádió már második éve úgyszólván naponta híreket közöl az Algériában dúló harcokról, a szabadságukért és függetlenségükért küzdő algériai hazafiak és a legvéresebb terrortól a modern harcászati eszközök bevetésétől sem visszarettenő francia gyarmatosítók összecsapásairól. Nem érdektelen egy rövid visszapillantást vetni a múlt évek eseményeire és számbavenni Algéria politikai és földrajzi helyzetét, hogy képet nyerjünk arról, milyen erők és milyen irányban mozgatják az eseményeket. Algéria 2 204.000 négyzetkilométeren terül el, tehát területe tizenhétszer nagyobb mint köztársaságunké, lakosainak száma azonban csak tízmillió. 1330-ig Algéria felett bennszülött uralkodók uralkodtak és csupán 127 évvel ezelőtt kényszerítették uralmukat Algéria népére a francia gyarmatosítók. 1855-óta ugyan Algéria formálisan Franciaország részét képezi, a valóságban azonban Franciaország Algériában a legdurvább és legkönyörtelenebb gyarmati politikát folytatja. Helyesen mutatott rá Zenieddin, Szíria ENBZ-beli képviselője a politikai bizottság hétfői ülésén Pineau francia külügyminiszter beszédére válaszolva: ha Algéria valóban Franciaország részét képezné, akkor az algériaknak ugyanolyan jogaik lennének mint a franciáknak. Ezzel szemben mi a helyzet? Nézzünk csak néhány jellemző tényt. Az ország lakosai közül kilencmillió mohamedán, (arab és berber) s csupán egymilliónyi a francia, olasz és spanyol. Algériában mégis minden polgármester, községi előljáró európai. A francia parlamentbe a képviselők a „paritás" elve alapján képviselik Algériát: egy európai képviselő szavazata kilenc mohamedán szavazatának felel meg. Algéria gazdasági szempontból is nagyon fontos Franciaországnak. Gazdag vasérc-, foszfátlelőhelyei vannak, ielentős mennyiségű búzát, szőlőt, OJ SZO 1957. február 8, déligyümölcsöt, korai zöldséget, növényi olajakat és főleg vörös bort termelnek Algériában és szállítanak Franciaországba. Mezőgazdaság terén az a helyzet, hogy bár a földművelés intenzív — a gyarmatosítók rendszeresen kifosztják a bennszülött lakosságot. Ma 600 000 algériai parasztnak nincs földje. Az ország egész gazdagsága: a bányák, bankok, a nagykereskedelem, ipar és közlekedés a gyarmatosítók kezében van és tulajdonképpen néhány ezer kereskedő és nagyiparos uralja az ország egész gazdaságát. Az algériai munkások átlagos havi bérét hivatalosan egy negyedével alacsonyabb összegben állapították meg mint a franciaországi béreket és a falusi lakosság egész évi jövedelme kb. egy franciaországi szakmunkás egy havi jövedelmének felel meg. Kulturális téren is mély nyomokat hagy az ország egész életében a francia gyarmatosító politika. Algéria lakosságának 80 százaléka írástudatlan, több mint kétmillió gyermek egyáltalán nem jár iskolába, mert nem is létesítettek számukra iskolákat. Azoknak a gyermekeknek, akik oly szerencsések, hogy iskolába járhatnak, franciául kell tanúin lok, mert az arab nyelvet Algériában „idegen nyelvnek" minősítették. Ai: ásoďk világháború után az algériai hazafiak, akiket cselekvésre ösztönzött a gyarmati országok népeinek függetlenségi harca, számos pártot és politikai csoportot alakítottak, amelyek hazájuk felszabadítását 1 tűzték ki célul. E szervezetek közül a legnagyobb a demokratikus szabadságjogok győzelméért folyó mozgalom pártja volt. E párt alapítói céljaikat békés úton akarták elérni, de a francia gyarmatosítók minden eszközzel meggátolták, hogy Algéria népe ne nyilváníthassa szabadon akaratát. Az algériaiak „választási jogait" a legdurvább módon megsértették. így pl. mindjárt az első választásokon 1948-ban a demokratikus szabadságjogok győzelméért folyó mozgalom 60 képviselőjelöltje közül 38-at a franciák börtönbe vetettek néhány nappal a választások előtt. A választások napián a választókörzeteket francia csapatok szállták meg és az algériakat arra kényszerítették, hogy a gyarmatosítók jelöltjeire szavazzanak. Hasonlóképpen játszódtak le az ezt követő többi választások is. Ilyen körülmények között az algériai népnek nemzeti függetlensége elérésére nem állott más eszköz rendelkezésére, mint a fegyveres harc. 1954-ben a nemzeti pártok és csoportok egyesültek és megalakították Algéria Egységes Nemzeti Felszabadítási Frontját. 1954 novemberében ez a front fegyveres felkelésre hívta fel Algéria népét. A francia uralkodó körök igyekeznek tűzzel-vassal elnyomni a gyarmatosítók elleni mozgalmat. 1954 novembere, a fegyveres felkelés kitörése óta Algériába csaknem 500 000 francia katonát, óriási mennyiségű fegyvert és lőszert szállítottak. Az Algériában folyó gyarmati háború általános felháborodást kelt a világ békeszerető nemzeteinek körében s elsősorban az Algériával szomszédos afrikai országokban. Ezért ezen országok képviselői, akikhez csatlakoztak az ázsiai államok és a szocialista tábor országainak küldöttei is, követelték, hogy az ENSZ közgyűlése ismét tűzze napirendjére az algériai problémát. A közgyűlés tavalyi ülésszakán e kérdés megtárgyalását meghiúsították a francia képviselők, akik tüntetőleg elhagyták az ülést, amikor az algériai kérdést napirendre tűzték A nyugati sajtó is beismeri, hogy most a franciák nem ismételhetik meg ezt a manőverüket. A közgyűlés küldöttei az algériai kérdést megtárgyalják akkor is, ha Franciaország nem vesz részt a tárgyalásokon. Ezért Mollet kormánya már január első napjaiban lázas működésbe lépett, hogy előkészítse az algériai vitát az ENSZ-ben. A francia hatóságok tovább fokozzák terrorjukat az algériai hazafiak ellen. Az elmúlt hetekben az Algériában állomásozó francia csapatok főparancsnoksága nagyarányú hadműveletet hajtott végre a felkelők leverésére. Heves harcok dúlnak Constantine-megyében, az ország nyugati részén, keleten pedig a tuniszi határ mentén. Mindkét félnél óriási a halottak és sebesültek száma, a harcok során egész falvak pusztulnak el. Algéria lakossága e féktelen terrorra nemzeti felszabadító harcának fokozásával válaszol. A Nemzeti Felszabadítás Frontja az algériai kérdés ENSZ-beli vitájának napján általános sztrájkra hívta fel az ország muzulmán lakosságát. Hiábavaló volt a francia katonai hatóságok minden intézkedése, tömeges razziái, a hazafiak letartóztatása és kivégzése, a sztrájk már több mint egy hete változatlan erővel tart. A francia kormány az ENSZ-ben folyó vitával egyidejűleg nagyarányú diplomáciai tevékenységet indított, Guy Mollet miniszterelnök deklarációt tett közzé, amelyben több reformot igér Algéria lakosságának. Ezek az intézkedések azonban lényegükben mit sem változtatnának a jelenlegi helyzeten. Mollet miniszterelnök reformjai közül a legradikálisabb az a javaslat, amely szerint a muzulmán lakosságnak az algériai képviselőház| ba való választásokra ugyanolyan I szavazati jogot adna, mint az euróI paiaknak. E reformok szerzői szerint azonban a képviselőházat minden jo| gától megfosztják. Nem érdemes szót ; vesztegetni arra, hogy az országban I a gyarmatosítók véres terrorja dúl, I e választások eredményeit a francia hatóságok tetszésük szerint meghamisíthatják saját javukra. Ezért Algériában senki sem veszi komolyan e reformjavaslatokat. A francia miniszterelnök e napokban megbeszéléseket folytat a Párizsban akkreditált külföldi követekkel. Arra törekszik, hogy ezen országok képviselőit meggyőzze, hogy szavazzanak az ázsiai és afrikai országoknak az ENSZ elé terjesztett határozata ellen. Pineau francia külügyminiszter a politikai bizottságban folyó algériai vitának mindjárt a kezdetén kijelentette, hogy Franciaország nem fogadja el a közgyűlés semmi nemű döntését. Még hivatalos képviselők is megerősítik, hogy a francia kormány nem szándékszik teljesíteni azokat a határozatokat, amelyeket az ENSZ az algériai kérdésben hoz. Mindez azt mutatja, hogy a francia uralkodó körök tovább akarják folytatni gyarmatosító politikájukat és nem szándékoznak tisztelétben tartani az algériai nép vitathatatlan jogait a függetlenségre és nemzeti önállóságra. Nem riadnak vissza semmilyen aljas eszköztől, hogy Franciaországnak gyarmatosító érdekeit Afrikában megvédelmezzék, hogy továbbra is kizsákmányolhassák gyarmataik népeit, kiaknázhassák gazdag természeti kincseiket. Franciaország afrikai gyarmatainak megtartása szempontjából kulcsfontosságú Algéria s ezért a francia kormány nem hajlandó eleget tenni Algéria népe igazságos követelésének és legalább olyan függetlenséget adni, mint Marokkónak és Tunisznak. Azonban a világ közvéleménye, a széles néptömegek magában Franciaországban is egyre fokozódó erővel követelik, vessenek véget a vérontásnak Algériában, az algériai kérdést békés úton az algériai lakosság jogos óhajának megfelelően oldják meg. A békeszerető emberiség ezért nagy érdeklődéssel követi az ENSZ tárgyalásait és reméli, hogy a gyarmatosító körök minden mesterkedése ellenére e vita az algériai nép jogait elismerő igazságos döntést eredményez. Protics
