Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-06 / 37. szám, szerda

JUHNYÁJ A HEGYOLDALON I * gépállomáson Felső Nyitra és Turec közelében levő Vríceken van a žilinai kerület egyetlen juhtenyészete. A múlt évben a Revaň alatti akiokban Adolf Bálik juhász 255 juhtól 4000 kg juhsajtot nyert. Ezen a télen is lelkiismeretesen gondoskodik az anyaállatok egészségi illapotárol, hogy februárban a lehető legtöbb bárány legyen. A szép téli napokon a juhász kiengedi a juhokat az akol körüli kifutóba. A SIKER TITKA A napokban Nagykeszin jártam. Nagy volt a sürgés-forgás a faluban. Gondoltam, a zárszámadásra készülnek. Nem tévedtem. Alighogy egy csoport emberrel találkoztam, máris újságolták az eseményt. — Tizenegy korona ötven fillért kapunk részesedésre munkaegységenként, előlegül, pedig 12 koronát kaptunk az egész évben, de Czita elvtárs, a szövetkezet agronómusa bővebb felvilágosítást tud adni — magyarázták ... Bent a szövetkezet irodájában megtudtam, hogy az eredményeket azért tudták elérni, mert jó volt a munkaszervezés és szakszerűen dolgoztak. Ez a sikerük titka. Czita Béla, Nagykeszi Adott szavukat valóra váltották Egy éve annak, hogy Farkas Sándor, a rozsnyói EFSZ elnöke így szólt a járási szövetkezeti konferencián: „A jobb termelési és gazdasági eredmények elérése érdekében versenyre hívom fel a járás valamennyi szövetkezetét."" Derűit égből a villámcsapás nem érhette volna váratlanabbul a rozsnyói járás szövetkezeteseit, mint ez a felhívás. Ugyan ki hitt volna a verseny eredményében, amikor éveken keresztül a járás leggyengébb szövetkezetei közé számították. Farkas elvtárs azonban bízott, elsősorban is a rozsnyói kommunistákban, akikkel együtt sok nehéz feladatot ^'megoldott már. Telt-múlt az idő s a rozsnyói szövetkezet tagjai egyre serényebben munkálkodtak. Ahol pedig jól dolgoznak, ott eredmények születnek. Fényes eredményeket hozott az elmúlt év. Komoly mozgatóerővé vált közvetlen versenytársuk, a berzétei szövetkezettel való versengésük is. Megszűnt a kételkedés, a tagság egy emberként fogott össze. S most, amikor egy év távlatából visszatekintenek a megtett útra, megelégedéssel állapítják meg, hogy adott szavukat valóra váltották. A kitűzött termelési feladatokat nem csak teljesítették, hanem jóval túlszárnyalták. Mindennek ékes bizonyítékát adta az évzáró közgyűlés mérlege. A munkaegység tervezett 20 koronás értékét 25 koronára emelték. De nézzük meg, hogy az egyes termelési ágakban milyen eredményeket értek el. A növénytermelésben búzából 2, rozsból 4, árpából 2, zabból 7, mákból 1,20, lenrostból 12, lenmagból pedig 4 mázsával termeltek többet hektáronként. A burgonyánál, cukorrépánál és a kukoricánál is túllépték a tervezett hozamokat. Ezáltal elérték, hogy a tervezett 393 ezer korona helyett 721 ezer 696 koronát vettek be a növénytermelésből. Sokat jelentett a 100 mázsa búza szabadpiaci áron való eladása is. Ugyancsak szép eredményeket értek el az állattenyésztésben is. A kötelező beadáson kívül 24 mázsa marhahúst, 41 ezer 94 liter tejet, 68 mázsa sertéshúst, 10 mázsa birkahúst, 286 kg gyapjút, 5 mázsa sajtot értékesítettek szabadpiaci áron. Mindehhez hozzászámítva az egyéb mellékbevételeket, kitűnik, hojjy a tervezett 1 millió 324 ezer 800 korona bevételt 1 millió 765 ezer 471 koronára, vagyis az évi pénzügyi tervet 133 százalékra teljesítették. Ez a fényes eredmény, amely egyedülálló a rozsnyói EFSZ életében, nem jött véletlenül. A szervező munkában a tagok élén elsősorban Farkas Sándor elnöknek, Gubasky János növénytermelési csoportvezetőnek, Liszauel Gyulának, az állattenyésztés vezetőjének, Kovács László ellenőrző bizottsági elnöknek és Baník Dániel könyvelőnek volt oroszlánrésze, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak az elsőségért a járásban. Fáradozásukat siker koronázta — elsők lettek! Nem hallgathatjuk el Lach István és Molnár Béla segítségét sem, akik szintén szívükön viselték és viselik a szövetkezet sorsát. A rozsnyói szövetkezetesekhez a megelégedés és boldogság költözött be. Ha figyelembe vesszük a tagok évi jövedelmét, világosan látjuk, hogy nemzetgazdaságunk bármely szakaszán sem érnek el nagyobb jövedelmet. Példának megemlítjük néhány tag évi jövedelmét. Ifj. Bohoj Márton sertésgondozó egyedül 22 ezer 521_korona készpénzt, valamint 13 ezer 630 korona értékű természetbeni járandóságot kapott, összes évi bevétele 36 ezer 151 korona. Belányi István tehenész évi jövedelme — a természetbeni járandósággal együtt — 33 ezer 584 korona. Barczi Pál 36 ezer 706 koronát, Barczi Mária baromfigondozónő 13 ezer 594 koronát, Prostba Cecília 15 ezer 332 koronát, Melcher László 22 ezer 102 koronát, Bakos László traktorista 23 ezer 780 koronát kerestek a természetbeniekkel együtt. A többiek is mind hasonló szép jövedelmet értek el. Az elért eredményekkel azonban korántsem elégednek meg. A tagság egyöntetű célkitűzése a termelés további növelése. Ennek érdekében elhatározták, hogy ebben az évben minden munkaszakaszon bevezetik a pót jutalmazást. Továbbra is nagy súlyt helyeznek a szocialista verseny elmélyítésére, amely eddig is a legjobb mozgatóerő volt. -kipihen a határ, fehér hótakaró borítja a földeket, szünetel a munka, De a köbölkúti traktorállomás javítóműhelyében nagy a sürgés-forgás. Mindenütt azt látja az ember, hogy traktorokat és más mezőgazdasági gépeket javítanak. Pató Gyula és Slama István műhelyvezetők sietve járnak műhelyről műhelyre. Rendezkednek, irányítanak, s ahol kell, segítenek. Mert ilyen nagy munka nem megv zökkenő nélkül. Míg a kerekes traktoroknál nagyobb nehézség nélkül halad a javítás, a lánctalpasoknál bizony már nemegyszer alkatrészhiánynyal küzdenek, főleg a DT—54-es traktornál. Itt .nagyon sokszor a vezetők és szerelök leleményességétől függ a folyamatos munka, mivel sok esetben házilag kell előállítani a hiányzó alkatrészt. Olyan szerelők, mint Vyrsynsky, Raczkó, Bogdánvi, Fekete, Izsó, Halda elvtársak, mindig feltaláljak magukat. Tudják, hogy a tavaszi munkáknál a lánctalpas traktorokra vár a legnagyobb feladat. Januárban 16 kerekes traktort javítottak meg a tervezett 14 helyett, ezenkívül 6 lánctalpast. Jól halad a munkagépek javítása is Maczko műhelyvezető elvtárs vezetésével. Varga József, Köbölkút. 6 év utá

n az első boldo

g nap az ipolyszakállctsi szövetkezetben Példás CSISZ-tag A tornaijai gépállomás üzemi CSISZ-szervezetének tagjai elismerésre méltóan dolgoznak. Ki kell emelnünk Kalló Béla elvtárs esztergályos munkáját. Ez a fiatal munkás két gépen is dolgozik és nagyszerűen végzi feladatát. Felkerestem Kalló elvtársat, aki gépe fölé hajolva egy csapágyat esztergályozott. Mosolyogva válaszolt kérdéseimre és elmondta, hogy decemberben 1700.— korona keresete volt. Tanulója a 11-éves esti iskolának. A jövőre nézve annyit mondott, hogy még szebb eredményeket akar elérni mind a termelés, mind a tanulás terén. Jó lenne, ha szervezetünk többi tagjai példát vennének Kalló elvtársról. Susányi István, Tornaija. Cl ürü ködben futott be az öt)J órai vonat Ipolyszakállasra — jó néhány, perc késéssel. Szapora léptekkel iparkodtam hát a sza- ' kállasi EFSZ irodája felé, ahol ma tartják az évzáró közgyűlést, hogy legalább az új vezetőség megválasztásánál ott lehessek. Elkéstem. Ahogy közeledtem, az épület irányából vidám zeneszó repdesett felém. A hangos újjongás azt jelezte, hogy megkezdődött a tánc, s a közgyűlés befejeződött. Tavaly néhány komoly újsághírt olvastam a szakállasi szövetkezetről, amelyekben annak nehézségeiről, hibáiról számoltak be a tudósítók. Szerettem volna ott lenni a vitán, hogy a tapasztalatok alapján majd kis tudósításomban én is rámutathassak a fontosabb tényezőkre, hogy a még felmerülő hibákat mielőbb kiküszöbölhessék. De elkéstem. Az udvarra lépve a tágas épület valamennyi ablakából rám veti sugarát a petróleum-lámpák erős fénye. Négy helyiségben áll a bál! Belépek az irodahelyiségbe, amely most a konyha szerepét tölti be, orrcsiklandozó malacpecsenye illata terjeng, s szemembe tűnik az íróasztal mellett a boroshordó, csapja alatt kancsó. Csupa örömet és derűs jókedvet sugároznak a felém forduló arcok. Ismerősök és ismeretlenek a kezemet szorongatják. Vártak, s arra kérnek: írjak róluk az újságban. Róluk már sokat írtak, amikor még csupán a hibáikra mutattak rá az újsághírek, most írjam meg, hogy okultak a múlton, tanulták a hibákon is, és hogy kitartó szorgalmuknak immár gyümölcsét is élvezhetik: az első részesedést. Körülvesznek és beszélnek, egymástól veszik át a szó fonalát, egymás szavait egészítik ki. Elmondják, hogy az 1950-ben alakult szövetkezet éveken keresztül 99 parcellára felaprózva művelte földteriiletét .. hogy milyen keserves munka volt ez, csak akkor tudták meg, amikor tavaly végre tagosították a szövetkezet birtokát. . N,yomban megváltozott az eredmény és a taglétszám is huszenkettövel szaporodott. — Az első részesedést kapjuk, az első év ez, amikor a munkaegységek értékét 14-rÖl 18 koronára emelhettük, az első év hat év után, amikor a tervezett hektárhozamokat túlteljesítettük. Igen — hajol hozzám Domonkos elnök — tíz vagon cukorrépát adhattunk be terven felül és 98 malacot választhattunk el, szintén terven felül. S az a három korona sem megvetendő, amit munkaegységenként most szét fogunk osztani. Szemközt ül Bugri Józsefné sertésgondozó, amott Breza János. Az ő érdemük — mondja az elnök — hogy gyarapodott a sertésállomány, hogy 25 mázsa sertéshúst adhattunk be terven felül. Amott pedig egy egész sereg gyerek áll egy sorban, 10—14 évesek lehetnek. Ök a dohánynál segítettek, „lekocsolták" a dohányt és így elsöosztályú terményt szállíthattunk a beváltóba. \jem győzik az eredmények f elli sorolását, s nekem olyan jó hallanom, hogyne, hiszen egy kis közöm nekem is van ahhoz, hogy így örvendezhetek, közöttük van a lányom is. Valaki még megjegyzi, hogy — hát a tejet se hallgassuk el. A múlt évi 2 literes átlaggal szemben most elérték a nyolc literes átlagot. Látom, hogy minden munkaszakaszon ott vapnak a B<-eza Jánosékhoz és Bugri Józsefnékhez hasonló tagok, akiket ha nem is említek most név szerint, épp olyan érdemekkel dicsekedhetnek, épp olyan eredményesen dolgoznak a nagy családért: mindnyájuk jövőjéért, mint a felsoroltak, s mint azok, akikről sokszor olvashatunk az újságok hasábjain, hogy eredményeiket túlteljesítették. Csontos Vilmos Az EFSZ-ek III. országos kongresszusa előtt Sok még a javítani való a hanvai szövetkezetben A gömöri falvakat járva jóleső érzéssel tapasztalja az idegen, hogy évről évre fejlődnek, gyarapodnak a szövetkezetek. Csaknem minden község szélén új épületeket látsz, tavasztól őszig gépek zúgásától hangos a „Sajó" völgye. Könnyebben dolgoznak, jobban élnek a gömöri földművesek. A gömöri földművesek még most is el-elmeséliik az igazságos Mátyás királyról szóló mondákat, aki többek között Gömörben is megfordult és bizony a szőlődombon a „henyélek" kezébe nyomta a kapát, hadd tudják meg, mit is jelent anyagi javakat termelni, hogyan kell megbecsülni az egyszerű embereket és azok munkáját. Gömörben ma már nincs henyélő ember. Mintha a föld nyelte volna el, úgy eltűntek innen a Hanvai Zoltánok, Darvas Lászlók, Lakatos és Hevessi földbirtokosok — a nép nyúzói. A tornaijai járás 52 községében is azoké lett a föld, akik azt megdolgozzák. A szövetkezetek tagjai, leküzdve a kezdeti nehézségeket, egyre gyorsabban haladnak a fejlődés útján. Erre vall, hogy a járásban 10 szövetkezet dicsérő oklevelet kapott jó munkájuk elismeréséül és sok szövetkezetben szép sikerekről tanúskodik a zárszámadás. A hanvai szövetkezet tagjai néhány nappal ezelőtt gyűltek össze a kultúrterembe, hogy értékeljék múlt évi munkájukat. Nyolcvan szövetkezetes vitatta meg, mit csináltak jól, mit rosszul a múlt évben. Az egyénileg gazdálkodó parasztok közül is sokan voltak jelen a közgyűlésen, ami arra mutat, hogy őket is érdekli a szövetkezet sorsa. Mint sok szövetkezetben, Hanván is sok nehézséggel párosultak a kezdeti lépések. Nem voltak jártasak a nagyüzemi gazdálkodás szervezésében,sokakat elkapott a nyolcórás munkaidő gondolata. Az első években ráfizetéssel dolgoztak, csak 1954-től kezdett javulni a gazdálkodásuk, amikor György Sándor középparaszt vette át a szövetkezet vezetését. György Sándor szereti a földet, az állatokat. Nem szeret félmunkát végezni. Azt tartja, ha valamibe belekezd az ember, akkor azt csinálja meg jól. Mint kötelességtudó ember, harcot folytatott a hanyag munka ellen. Megtörtént például, hogy krumpliszedésnél egyes tagok csak úgy nagyjából szedték fel a krumplit. Ekkor egész családját mozgósította, amely még 16 zsák krumplit gyűjtött össze a szövetkezetnek. Kapáláskor meg visszahívja azt, aki rosszul kapált. — Gyere csak vissza, csináld meg rendesen! — így György Sándor. De nemcsak építi, védi is a közös vagyont. Az ilyen elnökkel érték el a fordulatot. Az 1955-ös zárszámadáskor már minden munkaegységre 2 koronát fizethettek, most pedig 5 korona jutott a 9 korona előlegen kívül egy munkaegységre. Láthatjuk, még ez az eredmény sem kielégítő, de azt is megállapíthatjuk, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva nagy előrehaladást értek el. Ipari növényekből, nevezetesen lenből és cukorrépából olyan eredményeket értek el a múlt évben, melyekre igazán büszkék lehetnek. A tervezett 24 mázsa lenszalma helyett 29 métermázsás hektárhozamot értek el, s lenmagból 4 és fél mázsával teljesítették túl az előirányzott hektárhozamot. A cukorrépa termesztését csak most kezdik meghonosítani. Ennek a termesztése sok jót ígér. Tavaly a tervezett 762 mázsa helyett 2524 métermázsát termeltek. Mindezeket az eredményeket úgy érték el, hogy az ipari növények alá jól előkészítették a talajt, idejében vetettek és az ápolási munkát sem hanyagolták el. A gabonatermesztésben már nem voltak ilyen sikereik. Még a tervezett hektárhozamokat sem érték el, éspedig azért, mert nem tartották be az agrotechnikai szabályokat. 1955 őszén a gépállomás nem végezte el az őszi mélyszántást. Ezt csak tavasszal pótolták, de keserű csalódást „szült" ez a munka. A tervezett 19 métermázsa helyett' mindössze 12 mázsát takarítottak be hektáronként. Ez nagy tanulság volt részükre, mert minden egyes hektáron 10 mázsa árpát vesztettek. Saját kárukon okulva a múlt év őszén már minden talpalatnyi földön elvégezték a mélyszántást, a traktorosbrigád munkája lényegesen megjár vult. A szövetkezet vezetősége, a helyi nemzeti bizottság és a traktorosbrigád között kialakult a jó kapcsolat. Minden héten összeültek, értékelték a végzett munkákat, megbeszélték a soron levő feladatokat. Ami a szövetkezet állattenyésztését illeti, ezen a téren is értek el eredményeket, azonban még távolról sem olyanokat, amilyeneket elérhettek volna. Ha csak egy dolgot említünk is meg, máris világosan láthatjuk ezt. Még mindig vannak olyanok a tagok között, akik nem a közösben látják fő jövedelmi forrásukat, hanem a túlméretezett háztáji gazdaságban. Sokan 30—32 birkát, 2—3 tehenet, sőt egy pár lovat is tartanak háztáji gazdaságukban. Ha mindezeket a hibákat már kiküszöbölték volna, akkor még szebbek lettek volna eredményeik, sokkal' több pénz folyt volna b^ a közös kasszába. A hanvai szövetkezeti tagok évzáró közgyűlése feszínre hozta az eredményeket és a hibákat. Múlt évi eredményeikre a magángazdálkodók is felfigyeltek. Majoros István és Varga Zoltán kisparasztok most, az évzáró közgyűlésen iratkoztak be a szövetkezetiek nagy családjába. A többi magángazdálkodó is latolgatja a belépést. S hogy ez mikor történik meg, ez főleg attól függ, milyen eredményesen dolgoznak majd ebben az évben. Reméljük, még nagyobbat lépnek előre, mint a múlt évben. Farkas Kálmán