Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-21 / 52. szám, csütörtök

Mi befolyásolja a munkatermelékenység növekedését? f a kefegfe újítói kjfi unkatermelékenységen az egy dolgozó által az időegység­ben elkészített gyártmány mennyiségét értjük. A dolgozók a munkatermelé­kenység színvonalára egyrészt terme­lési egységre eső bérköltség csökken­tésével, másrészt a nyers-, alap-, se­géd- és tüzelőanyag, az energia stb. ráfordítás csökkentésével hathatnak. A munkatermelékenységet a nyers­termelésből az adott termelési egység­ben foglalkoztatott egy dolgozóra, vagy az állam egy lakosára eső ter­mékmennyiséggel mérhetjük. A mun­katermelékenységnek előbb említett mutatóját használjuk gyakrabban. Az egy lakosra eső munkatermelékenység esetében társadalmi munkatermelé­kenységről beszélünk. Ez a mutató éppen ma, amikor alapvető gazdasági feladatunk a fejlett kapitalista álla­mok egy főre eső termelésének eléré­se és túlhaladása, igen fontos szere­pet játszik. Társadalmunk számára legelőnyö­sebb, ha a termelés fokozását a mun­katermelékenység növelésével érjük el. Ma már egyáltalán nem helyes a dol­gozók számának emelésével növelni a termelést. A termelés emelésének fő tényezője a munkatermelékenység növelése kell legyen az új techniká­nak a termelésben való széleskörű alkalmazása alapján. Míg az előző években a munkatermelékenység csak kisebb arányban hatott a termelés fo­kozására, ma már a termelés fokozá­sának 90 százalékát jelenti. — Ezt a tényt üzemeink dolgozói is tudatosít­ják. A nyitrai kerület üzemeinek a termelés hatékonyságának növelésére irányuló kezdeményező felhívásra már számos üzem válaszolt. A nyitrai az­besztcement-üzem dolgozói 1,35 szá­zalékról 1,14 százalékra csökkentik a selejtet. A munkatermelékenység ter­vezett mértékét 0,6 százalékkal akar­ják túlteljesíteni. Azok az üzemek, amelyek ezt a felhívást kibocsátották, továbbá a felhívást elfogadó üzemek egyaránt helyesen tudatosítják, hogy ma nem csupán arról van szó, hogy előállítsák a tervezett mennyiséget, de arról is, hogy a lehető leghatéko­nyabban, a legkisebb ráfordítással ter­meljenek. Takarékoskodni lehet egy­részt a nyersanyag, energia, tüzelő­anyag stb. fogyasztásának csökken­tésével és a munkatermelékenységnek a béreknél gyorsabb növelésével, mert ez az egy termelési egységre eső bér­költséget csökkenti. Igy olcsóbban gyártunk, illetve a múlt Időszakhoz viszonyítva ugyanolyan ráfordítás mellett több terméket készíthetünk. Prachovcén a jelen negyedév végéig terven felül 100 tonna acélt akarnak gyártani és kötelezettséget vállaltak a munkatermelékenység tervének 105 százalékra való teljesítésére. A terve­zett önköltségekkel szemben nyers­és tüzelőanyagokban 100 000 koronát akarnak megtakarítani. A munkatermelékenység fokozását befolyásoló további tényező a fennálló technológiai folyamatok meg­javítása, vagy pedig egészen új fo­lyamatok bevezetése. Egyik leghala­dóbb technológiai intézkedés az oxigén alkalmazása a kohászatban. Az oxigén felhasználása a martinkemencékben az acélgyártásnál azt bizonyítja, hogy ez a módszer lehetővé teszi a munkater­melékenység alapvető fokozását, az acél minőségének megjavítását. Ugyanakkor csökkenti az energiafo­gyasztást. Például a Szovjetunióban a martinkemencéknél oxigén használa­tával 50—60 százalékkal növelték a kemencék termelékenységét. Az oxigén felhasználásánál, vagyis a termelés fo­kozásánál nem szabad megfeledkezni a mellékmunkahelyek kapacitásának megfelelő növeléséről, a közlekedési eszközök átépítéséről stb. sem. A munkatermelékenység fokozását nagymértékben elősegíti a munka­szervezés tökéletesítése. A munka éssrarü szervezésének és tervezésének alapja és feltétele a műszakilag indo­kolt teljesítménynormák. A teljesít­ménynormáknak arányban kell lenniök a termelő kapacitás kihasználásának normáival. Ezeket a termelés és a technológia haladó szervezésére való tekintettel kell kidolgozni, s figyelem­be kell venni a kiváló dolgozók tapasz­talatait és eredményeit. Csupán az így kidolgozott teljesítménynormák bizto­sítják a tervezett munkatermelékeny­ség elérését. A normákat az utóbbi években általában 140 százalék körül teljesítik. •ug ég sok hiba van a műszaki nor­• • mázásban. Ez okozza jórészt a munkatermelékenység és az átlag­bérek közötti aránytalanságot. További hiba a szakmányban ledolgozott mun­kaórák hányadának csökkenése. A munkatermelékenység fokozásánál kimerítetlen tartalékok vannak a se­géd-üzemekben, ahol a termelés és a munka szervezése, valamint a műszaki normázás különösen alacsony színvo­nalon áll. Az elavult teljesltménynor­mákat rendszerint magasan túlteljesí­tik. Ezeken a munkahelyeken arány­lag sok a kézi munka, a gépesítés csak lassan fejlődik. A segédüzemek termelése és munkája szervezésének eddig nem szenteltek kellő figyelmet, sokszor még azt sem tudják, hányan dolgoznak ténylegesen ezeken a mun­kahelyeken. A munkaszervezés hibái főleg abban rejlenek, hogy a munkaidő kihasználá­sét nem tanulmányozzák, a munka­napról készített elemzések és időmé­rés segítségével pedig ezek a haladó módszerek a tartalékok feltárásában nagy szerepet játszanak. További hiba a teljesítménynormák teljesítésének helytelen nyilvántartása. Számos üzemben teljesítésüket nem a termelésre ténylegesen ráfordított idő, hanem a kifizetett bérek alapján kí­sérik figyelemmel. A teljesítménynor­mák teljesítése figyelésének ilyen módszere helytelen és eltorzítja a tényleges helyzetet, mert az átlagbé­rekben a kihasználatlan munkaidőért fizetett ellenérték is benne foglalta­tik. Felül kell vizsgálni a haladó szak­mánybérek érvényesítését, amelyeket gyakran olyan munkahelyeken alkal­maznak, ahol ez nem döntő jelentősé­gű a termelési terv teljesítése szem­pontjából és nincs döntő részük a vál­lalat munkatermelékenységének foko­zásában. Már néhány éve változatlanok a haladó szakmánybérek egyes foko­zatai közötti különbségek. Ez annyit jelent, hogy a progresszív pótlékok a bérek állandó részét képezik és így a haladó akkordbér elveszti gazdasági ösztönző szerepét. A munkatermelékenység fokozásá­ra nagy befolyást gyakorol a munkából való indokolatlan elmaradás elleni harc. Az első ötéves terv folya­mán szüntelenül növekedett a mun­kaerők hiányzása. 1951-ben 4,8 szá­zalékos, 1956-ban 5,23 százalékos volt a munkából való hiányzás. A munkából való elmaradás különösen az építé­szetben befolyásolja kedvezőtlenül a munkatermelékenységet. Hogy milyen nagy befolyása van a munkából való távolmaradásnak a munkatermelékeny­ségre, ezt legjobban az alábbi példa igazolja: Az építkezésen háromtagú munkacsoport dolgozik, amelynek át­lagos órateljesítménye kilenc négy­j ^ zetméter. Ez a csoport jól megszer- | Q ľfllí^lkÓt vezi a munkát, az egyik dolgozó ado- | gatja a téglát, a másik a habarcsot j A bratislavai kafegyár újítói fá>» rakja fel, a harmadik a téglát helyezi f k éPP arra irányítják újítási tevékenyt el. Mindhárom dolgozó egyenletes S ségüket, hogy az üzem gépeit kor­ütemben dolgozik. Átlagos munkatér- ? "erűsítsék és könnyebbé tegyék á melékenvséniik óránként három néov-1 munká t Képeanken az üzem két meiékenységuk óránként narom negy- | legiobb ú1itőjá t mutatjuk be. zetmeter fal épitese. Igy dolgoznak az ; első napon. A második napon az egyik f dolgozó otthon marad. Hiányzása 1 megbontja a munka szervezését és ? megosztását. Az egyik munkásnak j téglát kell adogatnia és habarcsot fel- ! rakni, vagy pedig a másiknak kell az j utóbbi munkát végeznie és emellett a ( téglát is rakni. A két főből álló cso­port így 4,5 négyzetméter falat húzott a ténylegesen ellenőrzött teljesítmény szerint. Ez annyit jelent, hogy a munkatermelékenység az eredeti há­rom négyzetméterről 2,25 négyzetmé­terre csökkent. Ez a példa nem kiagyalt valami, ha­nem építkezéseinkről vett gyakorlati eset, melyet minden építésben dolgo­zó megerősíthet. Wégül hangsúlyozni kell, hogy nem elég csupán általános­ságban ismételgetni a munkatermelé­kenység jelentőségének elméleti alap­elvét szocialista építésünk szempont-. , , .., ., , ... , , . , i az, amelyikkel a kötőanvaq hulladekat jábol. de szükséges, hogy minden f a mini m J umra c sö kke n/ ett e. dolgozó a gyakorlatban konkrét in- j. tézkedésekkel érvényesítse ezt az el- f i vet, és rendszeresen feltárja a terme- • lés és a munkatermelékenység foko- " ' 1 .Vincent 'Hrebíček, az üzem egyik | karbantartója, legértékesebb újítása zásának tartalékait. M. B. Jól gondolják Nagyfödémesen A szövetkezet már az elmúlt években is az állatállomány növelésére és hasznosságának fokozására helyezte a fősúlyt. Törődtek a szükséges takar­mányalap megteremtésével, így az állatok hasznossága meglehetősen magas szintet ért el. A szövetkezet összbevételének az állattenyésztésből ! eredő jövedelem, több mint a felét képezte. Az állattenyésztés jövedelmező- t sége jó hatással volt a munkaegységek értékére. Most, a szövetkezetek III. országos kongresszusa előtt, figyelembevéve f a kormány levelét, továbbra is az állattenyésztés fejlesztését helyezik elő­térbe. Növelik a 100 hektár területre eső állatok számát és azok hasznos­ságát. Az idén már jóval több állati terméket akarnak állami szabad felvásár­lásra adni, mint tavaly. Tervük a következő: Disznóhús Marhahús Tojás Tej 1956 589 mázsa 67 mázsa 12 000 darab 78 000 liter 1957 527 mázsa 221 mázsa 12 215 darab 136180 liter A számok azt bizonyítják, hogy a szövetkezet tagjai évről évre növelik a termelést. Többet akarnak adni a köznek, több jut nekik is. O0OO0QOGX^OOOO0OO©OOOÖO©OOOOO^ GGGOGOGOGGQGGGQGGGGGGGOGGGGGGGGOOOOOOGGOG0OOOOOOOOOOGGGG | 2. Ján Stevurko a fogkefék meg­" munkálásához eddig használt dobok fabetéte helyett termőkőből valót ja­vasolt, amellyel a berendezés teljesít­ménye emelkedett, karbantartási költ­i ségei pedig ötszörösen csökkennek. " Igy segítik elő a kefegyár újítói, hogy továbbra is megőrizzék gyártmá­nyaik jó hírnevét a világpiacon. (Foto: Sluka) vének teljesítését, ha meghallgatják a dolgozók szavát. A párthatározatokban kifejezést nyerő eszmei egység az alapja az akcióegységnek, egymaga azonban nem biztosítja az akcióegységet. A párt akcióegységének biztosítása ér­dekében az eszmei egységet ki kell egészíteni a szervezeti egységgel. A szervezeti egység — párt egységének magasabb formája A pártban nemcsak nézetegység­hek, hanem szervezeti egységnek is uralkodnia kell, hogy teljesíthesse küldetését. Ez azt jelenti, hogy a párt eszmei egységének a szervezet szi­lárd anyagi alapján kell állnia. Az emberek könnyen egyetértenek az eszmével, de nehezebben valósítják meg. A szervezeti egység feladata, hogy biztosítsa a párt eszméinek megvalósítását. A párt szervezeti alapelvei ezért elsősorban kimondják, hogy párttag csak az íehet, aki nemcsak egyetért eszméivel, hanem készséget mutat a párt eszméinek megvalósítására, seb­ben erőt, fáradságot, áldozatot nem kímél. A párt szervezeti egységének ér­telme az akcióegység biztosítása. Minden esetben biztosítani kell a párt akcióegységét, még akkor is, ha nincs meg a teljes nézetegység. A gyakor­latban gyakran megtörténik, hogy a hosszantartó, szenvedélyes vita sem vezet a nézetek teljes összeegyez­tetésére. Felmerül a kérdés, hogyan biztosítsák ilyen esetekben a párt akcióegységét, hogy képes legyen a vezetésre, a helyzet uralására, a megfelelő irányelvek kitűzésére? Ezt az egységet a párt szervezeti alap­elveinek kell biztosítaniok. Mint Lenin mondja, az eszmei harc a szilárd szervezet alapján maga­sabbrendű formákat, pártszervezeti formákat ölt. A nézeteket, ahelyett, hogy csak az egység elérése érde­kében egyesítenék, megvalósításuk, a cél elérése érdekében egyesítik. Az feszmei egység konkrét, gyakorlati értelmet kap. Ha már megalakult' a szervezett párt, akkor a felsőbb szer­vek határozathozatali joga elismeré­sének alapján — ami azt jelenti, hogy az alsóbb szervekre és minden tagra kötelező határozatokat hozhat, valamint, hogy a többség joga elis­merésének alapján a kisebbséget kö­telező határozatokat hozhat — az eszmei egység is létrejön. A pártmunka központosítása nélkül nincs pártegység Semmilyen élő szervezet, még olyan sem, mint a párt, nem létezhet köz­pontosított irányítás nélkül. Egysé­ges, az alsóbb szervezeteknek fölé­rendelt központi szerv nélkül nem biztosítható az összes szervezetek, az egész párt egységes fellépése. A pártegység ily módon konkrét formát ölt azáltal, hogy az összes szervezetek egyesülnek a központi bizottság körül, amely fölötte van az összes alsóbb szerveknek, irányítja és igazgatja tevékenységüket, felada­tokat tesz köteleségükké, ellenőrzi munkájukat, jóváhagyja megalakulá­sukat, és fenntartja magának a jogot feloszlatásukra, ha a tevékenységük nem felel meg a párt érdekeinek. Még ha egyesek furcsálják is és „szörnyűnek" tartják, a teny az, hogy a pártegység bizonyos hatalmi tekin­télyt jelent. Vizsgáljuk csak meg, mit mond erről Lenin: „Most szer­vezet párt lettünk és ez igenis, ha­talom létesítését jelenti, azt, hogy az eszmék tekintélye a hatalom te­kintélyévé változik át, azt, hogy az alsó pártfórumok alá vannak rendel­ve a magasabbaknak." (Lenin válo­gatott müvei, I. kötet, 507. oldal, Szikra-kiadás.) A felsőbb szerveknek nemcsak jo­guk, hanem kötelességük is úgy irá­nyítani az összes szervezeteket, hogy az egész párt munkája tökéletesed­jen. Felelnek a nekik alárendelt al­sóbb szervezetek tevékenységéért és kötelesek orvoslást eszközölni, ha va­lamelyik szervezetben hibák mutat­koznak, ha rossz munkát végeznek. A párt Központi Bizottsága felel az egész párt tevékenységééri <js köte­les mindenütt beavatkozni, ahol ezt a párt érdekei megkövetelik. Elengedhetetlenül szükséges a fel­sőbb szervek tekintélye, hogy a párt­egység valósággá váljon és ne csak jámbor óhajtás legyen. Mire alapszik azonban ez a tekintély? Arra, hogy az összes vezető pártszerveket alul­ról felfelé, demokratikus úton vá­lasztják, tehát maguk a párttagok, akik a választások alkalmával egyet­értésüket fejezték ki e hatalom meg­adásával, és e hatalmat az általuk megválasztott vezető kollektíva kezé­be helyezték, teremtették meg ezt a hatalmi tekintélyt. Ez a tekintély továbbá a párttagoknak a vezető ká­derekbe helyezett bizalmán alapszik. A vezető káderek ugyanis már az előző harcokban hitet tettek a mun­kásosztály ügyéhez, a marxizmus­leninizmus eszméihez való törhetetlen hűségükről. A vezető szervek tagjai kiválasz­tásának demokratikus útja és a ve­zető káderekbe vetett bizalom az a két alapkő, melyre a pártban a ha­talom tekintélye alapszik. Főleg a bi­zalom kérdése játszik nagy szerepet. A történelemből tudjuk, hogy voltak időszakok, midőn csak a bizalomra lehetett támaszkodni, mivel a körül­mények nem engedték meg a de­mokratikus eljárást. Mellőzhető-e ma a bizalom? Nem, mert a párttagok és a pártonkívüli dolgozók bizonyos­ságot akarnak szerezni, azt akarják, hogy olyan emberek vezessék őket, akik nem szép szavakkal, hanem tet­tekkel garantálják, hogy sohasem árulják el a szocializmus ügyét. Az SZKP XX. kongresszusa óta el­telt napokban, midőn hazánkban is a múlt hibái határozott orvoslásának útjára léptünk, kézzelfoghatóan meg­győződhetünk arról, mit jelent a szi­lárd egység, és pártunk vezető szer­vének. a CSKP Központi Bizottságá­nak tekintélye szocialista építésünk és népünk biztonsága kérdésében. Ta­lán nálunk nem akadtak és nem akad­nak erők, melyek a hibák orvoslá­sának folyamatát reakciós célok elérésére szeretnék felhasználni ? Talán nem akadnak nálunk is olyan párttagok, akik hagyták magukat megtéveszteni és ugyanazt hangoztat­ják, amit a belföldi és külföldi re­akció el akar érni? Köszönetünk illeti pártunk Központi Bizottságát azért, hogy egységesen és határozot­tan lép fel, hogy megmagyarázza az egyes párttagok __ által is terjesztett helytelen nézetek lényegét, hogy az elenyésző számú megtévesztett ki­sebbség nyomása ellenére egy ta­podtat sem tágít pozícióiból, melyekbe a párttagok abszolút többsége he­lyezte őt. Kétségtelen, hogyha az el­múlt napokban a párt Központi Bizottságának, főleg politikai irodájá­nak valamelyik tagja csak egy ki­csit is megingott volna és nem ma­gyarázta volna meg a fölmerült helytelen nézetek lényegét, zűr-zavar állott volna be a párt soraiban. Min­den kommunista kötelessége óvni a párt egységét. Annál nagyobb fele­lősség hárul a párt egységéért a vezető szerv tagjaira. A magyaror­szági eseményekből tanulva most meg kell állapítanunk, hogy pártunk Köz­ponti Bizottsága kellőképpen teljesí­tette kötelességét. Ezért pártunk még nagyobb és szilárdabb bizalmát he­lyezi most a Központi Bizottságba és annak tagjaiba. A vezetőség és a párttagok kapcsolata, a párton belüli de~ okrácia alapelveinek érvényesítése — a bizalom és a kezdeményezés forrása A magyarországi eseményekből megtanultuk, hogy ha felbomlik a vezető szerv egysége, akkor az egész pártban felbomlik az egység. Viszo­nyaink i s azt mutatják, hogy ha egységes a vezetés, minden fel­tétel megvan arra, hogy az egész párt egységes maradjon. A vezető szervek egysége azonban az egész párt egységének csak egyik, döntő feltétele. A párt egységének má­sik, elengedhetetlen feltétele a ve­zető szervek és a párttagok kap­csolata. A demokratikus centraliz­musnak két oldala van: a centraliz­mus és a demokrácia. Bármelyik kihagyása, vagy túlzásba vívése meg­gyöngíti a párt egységét. A centra-" lizmus eltúlzása gyöngíti a vezetők és a vezetettek kapcsolatát, a de­mokratikus oldal túlzása pedig anar­chiát és a pártfegyelem megszegését okozza. Pártunk Központi Bizottsága ügyel arra, hogy a demokratikus centralizmus mindkét oldala pártunk­ban összhangban legyen. Ezért türel­mesen megmagyarázza, miben van azon elvtársak nézeteinek helytelen­sége, akik a . párt rendkívüli kong­resszusának összehívását és a párt­vezetőség radikális megváltoztatását követelték, akik bedőltek az általános demokráciáról hirdetett hamis jel­szavaknak, akik olyan álláspontra he­lyezkedtek, hogy elvetették a prole­tariátus diktatúráját és a párt ve­zető szerepét. Természetesen, mindez csak egy ideig tarthat. Aki a tények ellenére, a meggyőzés ellenére kitart helytelen nézetei mellett, végül a párt ellenségeinek nézeteit veszi át. * * * Pártunk egységének megszilárdítása érdekében jelenleg arra kell össz­pontosítanunk igyekezetünket, hogy pártunkban minden irányban követ­kezetesebben és tökéletesebben ér­vényesüljenek a pártélet lenini nor­mái. Pártunk Központi Bizottságának vezetésével elszántan rátér a lenini normák tökéletesebb érvényesítésé­nek útjára. Természetesen, helytelen lenne, ha úgy vélnénk, hogy a párt­élet lenini normái valamilyen utasítás, határozat alapján a párt minden tagjának szívügyévé válnak. A gya­korlatban minden szervben, minden szervezetben ki kell harcolnunk a lenini normák következetes érvénye­sítését, be kell oltanunk e formákat minden párttagba és tagjelöltbe és gyakorlati példákon kell nekik meg­magyaráznunk, mi van és mi nincs összhangban ezekkel a normákkal. A pártélet lenini normái azt mond iák, hogy minden egyes kommunista leg­szentebb kötelessége szeme fényeként őrizni és szilárdítani a párt egységét. Minden a párt egységének van alá­rendelve, mivel az egység dönt a párt létéről, vagy nemlétéről. Július KrejS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom