Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-17 / 48. szám, vasárnap

A Szovjetunió Kommunista Pártja Köz ponti B izottságának plenáris ülése A Központi Bizottság határozata az ipar és építészet irányításának további tökéletesítéséről Moszkva (TASZSZ). — Február 13-án és 14-én tartot­ták a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának plenáris ülését. A plenáris ülés meghallgatta és megtárgyalta N. Sz. Hruscsov elvtársnak, a z ipar és építkezés irányítása szervezésének további tökéletesítéséről szóló beszámoló­ját és a beszámolóval kapcsolatban határozatot hozott. A Központi Bizottság teljes ülése F. R. Kozlov elvtár­sat megválasztotta a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének póttagjává és D. T. Sepilov elvtársat a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz ponti Bizottsága titkárává. A. A. Gromikot kinevezték a Szovjetunió külügyminiszterévé Moszkva (TASZSZ) — A Szovjetunió Legfelső Tanácsa- | csának Elnöksége A. A. Gromikót nevezte ki a Szovjetunió nak Elnöksége D. T. Sepilovot más munkakörre való át­helyezésével kapcsoltban felmentette a Szovjetunió kül­ügyminiszteri tisztségétől. A Szovjetunió Legfelső Taná­külügyminiszterévé. A Szovjetunió Minisztertanácsa N. Sz. Patolevicset nevezte ki a Szovjetunió külügyminiszteré­nek első helyettesévé. Moszkva (TASZSZ) — A Szovjet­unó Kommunista Pártja Központi Biz i igának plenáris ülése 1957. február 14-én N. Sz. Hruscsov elv­társ beszámolójával kapcsolatban ha­tározatot hagyott jóvá, amely a többi között így hangzik: A aazdasági építésnek, iparunk és mezőgazdaságunk fellendítésének, a szovjet állam erői megszilárdításának, népe életszínvonala további emelésé­nek, a termelés szervezési formái tö­kéletesítésének és a népgazdaság irá­nyításának kérdései a kommunista párt figyelmének központjában voltak és vannak. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XX. kongresszusa a népgazdaság további fejlődésének hatalmas prog­ramját tűzte ki, amelynek teljesítése nagy lépést jelent majd a Szovjetunió gazdasági fő feladatainak megoldása terén. E tő feladatok közé tartozik az, hogy történelmileg rövid időn be­lül elérje és túrszárnyalja a legfej­lettebb kapitalista országokat az egy főre számított termelésben. E cél el­érésének legfontosabb feltétele a mun­katermelékenység gyors növekedése, a technika állandó tökéletesítésének és a termelés szervezésének alapján a népgazdaság tervezése és irányítása formáinak és módszereinek további javítása mellett. Már a szovjet hatalom első éveiben a gazdasági építés programjának ki­tűzésekor megállapította V. I. Lenin, hogy a szocialista gazdaság legfonto­sabb elve a demokratikus centralizmus azon elve, hogy a szocialista építés csakis az egységes állami terv alap­ján lehet sikeres. A Szovjetunió népgazdasága fejlő­1 désének története igazolta a szocia­lista építés irányítása lenini elveinek hatalmas életerejét, amely elvek kor­látlan lehetőségeket nyújtanak a nép­tömegeknek, hogy aktívan vegyenek részt a termelés irányításában. A nép­gazdaság fejlődésével párhuzamosan fejlődtek az ország termelő erői és tökéletesedtek a gazdasági építés szervezési irányításának formái. A háború után országunk népgaz­dasága nagy lépéssel jutott előre a fejlődés újabb magasabb fokára. Pár­tunk az utolsó évek folyamán a nép­gazdaság jobb irányítása érdekében a fontos intézkedések egész sorát haj­totta végre. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának 1956. decemberi teljes ülése komoly hiányosságokat állapított meg az ál­lami tervezés gyakorlatában és felhív­ta a figyelmet arra, hogy javítani kell a központi tervező szervek mun­káján, ki kell bővíteni a Szövetségi Köztársaságok, a helyi szovjet- és pártszervek jogkörét a gazdasági épí­tés terén. Az ipar és építészet gyakorlati irá­nyításában nagy hiányosságot jelent a minisztériumok reszortálláspontjának negatív hatása a népgazdaság fejlesz­tése legfontosabb kérdéseinek meg­oldásában. Az irányítás jelenlegi ösz­szeállításánál a minisztériumok és hivatalok központi apparátusa a ter­melés jól képzett szervezőinek, a mérnököknek és technikusoknak nagy számát foglalja le, akik tökéletesen ismerik a gyakorlatot. Ezekkel a szak­embereket elvonja a termeléstől. A mai viszonyok között, amikor G. K. Zsukov marsall, a Szovjet­unió nemzetvédelmi minisztere befe­jezte burmai látogatását és a TU-104 repülőgéppel visszatért Delhibe. (ČTK) Nikoziában az angol bíróság ha­lálra ítélt egy 18 éves ciprusi ha­zafit, akit fegyverek rejtegetésével vádolt. Ezzel a halálra ítélt ciprusiak száma 13-ra emelkedett. (ČTK) A francia r-pülőterek alkalmazot­tainak 90 százaléka bérsztrájkot folytat. A sztrájkot támogatják a francia szakszervezeti szövetségek is. (ČTK) A csehszlovák írók küldöttség február 15-én érkezett Budapestre a magyar írók baráti látogatására. A küldöttség tagjai: Egri Viktor, Jirí Marek, Ladislav Mňačko és Bohumil Ŕíha. A csehszlovák írók küldöttsége a jövő hét végéig marad Magyaror­szágon. (ČTK) iparunk és építészetünk hatal­mas lendületet vett, és amikor az állami ipari válalatok, amelyek szama felülmúlja a 200 000-t, valamint a több mint 100 000 építkezés az or­szág különféle köztársaságaiban és területein vannak elszórva, ily körül­mények között gyakorlatilag nem le­het konkrétan és operatív módon egy minisztériumból vagy hivatalból irá­nyítani a vállalatok és építkezések nagy számát. A népgazdaság további fejlesztésé­nek érdekei megkövetelik az irányítás szervezési formáinak tökéletesítését az ipar és építkezés minden szaka­szán. Az irányítás szervezeti össze­állításának a központosított állami irá­nyítás és a helyi gazdasági párt- és szakszervezeti szervek együttműködé­sén kell alapulnia. Az ipar és építke­zés operatív irányításának súlypont­ját közvetlen a helyszínre kell áthe­lyezni. Az irányítás átszervezése kihat a tudomány fejlesztésére, a tudósok és szakemberek együttműködésére, az ipar és építészet hatékonyabb támo­gatásával, a tudományos intézetek, a fő- és középiskolák jobb területi el­helyezésével. Az ipar és építészet irányításának újjászervezése az ország népgazdasága irányításában biztosítja a demokrati­kus centralizmus és tervszerűség le­nini elvének további megerlsítését. V. I. Lenin nem egyszer hangsúlyozta, hogy amennyiben, a szovjet állam és kommunista párt központilag irányít­ja a szocializmus építését, szükséges, hoflv a helyi szervek nagymértékben vegyenek részt a gazdasági kérdések megoldásában. „Az a tény, hogy egyes helyeken nem hozzák összhangba a különféle reszortok munkáját, egyike a gazdasági építést gátló nagy hibák­nak — írta V. I. Lenin. — Ennek a kérdésnek rendkívüli figyelmet kell szentelni... Lent a munkás- és föld­művestömegekhez közelebb ezek a fo­gyatékosságok fokozottabb mértékben észlelhetők és éppen ezért a helyi szerveknek kell tapasztalatcsere alap­ján kidolgozniuk e hibák elleni sike­res harc módszereit". Tekintettel az ország, a Szövetségi Köztársaságok és a gazdasági terüle­tek termelő erői fejlődésének jelen­tősen magasabb színvonalára, és te­kintettel arra, hogy közvetlen a hely- j színen párt-, szovjet, gazdasági, mér- | nöki, technikai és szakszervezeti ká­derek nőttek, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának plenáris ülése elhatározta: 1. Intézkedéseket kell foganatost tani az ipar és építészet irányításának további tökéletesítésére, hogy az ipar és építészet a népgazdaság feladatai­nak és szükségleteinek magaslatán áll­jon a kommunizmus építése jelenlegi korszakában oly képpen, hogry az irá­nyítás közelebb kerüljön a gazdasági területekhez, hogy kibővüljön a szö­vetségi és önkormányzati szer­vek jogköre, hogv fokozódjék a helyi párt- és tanácsszervek, szakszerveze­tek és társadalmi szervezetek szerepe a gazdasági építésben, hogy a töme­gek nagyobb mértékben vegyenek részt a termelés iránvításában. Tekintettel arra, hofiy az ipar és építészet irányításának jelenlegi for­mái népgazdaságunk hatalmas forrá­sai és lehetőségei felhasználását gátló reszortakadályokat hoznak létre, szükséges, hogy ezen fonnák helyett a gazdasági építés irányítása olyan formáit dolgozzuk ki, amelyek jobban kapcsolják össze a gazdasági területek konkrét operatív irányítását a közpon­tosított termelés szigorú betartásával országos méretekben. 2. Utasítjuk a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának Elnökségét és a Szovjetunió Minisz­tertanácsát, hogy ilyen értelemben konkrét javaslatokat dolgozzanak ki az ipar és építészet irányításának átszervezésére és hogy e javaslatokat tekintettel e kérdés nagy állami jelen­tőségére, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa elé terjesszék megtárgyalás végett. *** A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának plenáris ülése úgy véli, hogy az ipar és építészet irányításának átszervezése a gazdasági építkezésben a demokratikus centra­lizmus lenini elvének további megszi­lárdítására vezet, az ország termelő erői fejlődésének még nagyobb lehe­tőségeit nyújtja, lehetővé teszi az óriási források jobb kihasználását ha­zánk szocialista gazdasága további ha­talmas fejlődésének érdekében. Lehe­tővé teszi, hogy sokoldalúan fejlesz­szük a dolgozók legszélesebb tömegei nek kezdeményezését és aktivitását és biztosítsuk a szovjet nép jólétének állandó emelését. Rockefeller titkos levele Eisenhowerhez Berlín (ČTK) — A Neues Deutsch­land február 15-i számában közölte annak a titkos okmánynak hiteles szö­vegét, amelyet Nelson A- Rockefeller, a Standard Oil Co. kőolajtröszt veze­tője, az USA monopolistái leghatalma­sabb csoportjának főnöke küldött 1956 januárjában D. D. Eisenhowernek, az Egyesült Államok elnökének. Rockefeller 1955 decemberéig az elnök politikai különtanácsadója volt. A Neues Deutschland birtokában van a teljesen megbízható forrásból szár­mazó okmány angol szövege. Rockefeller levelében az USA elnö­kének javasolja, hogyan kell a függet­len államokat és gyarmatokat az amerikai ellenőrzésnek alávetni. Ezen országok gúzsbakötését úgynevezett gazdasági segítség, politikai nyomás és katonai tömbök segítségével kell elérni. Rockefeller rámutat, hogy ez a recept már bevált Nyugat-Európában is, ahol „a nyomás valamennyi mód­jának alkalmazására" irányuló úgyne­vezett Marshall-terv az Északatlanti Tömb megalakítását eredményezte. Az amerikai monopolista utal arra, hogy az amerikai imperialista körök a SEATO egyezmény segítségével a Kínai Népköztársaság ellen háborút akartak kiprovokálni. Az okmány a többi között leleplezi, hogyan uralkod­nak az amerikai monopolisták Iránban. Rockefeller Egyiptomnak olyan segít­séget javasol, amely Egyiptomot \ az USA-tói való függő helyzetbe hozfiá. Figyelemreméltó Rockefeller azon nézete, hogy az USA tekintélye Dulles külügyminiszter politikája következ­tében a külföldön katasztrofális mér­tékben csökkent. A levél a továbbiakban megállapít­ja, hogy „nehezen képzelhető el, hogy a SEATO tagállamai azt óhajtanák, hogy a kommunista Kína ellen hábo­rúba sodorják őket csak azért, mert az USA Csankajseket támogatja. Mégis erre számított a külügyminisztérium". Rockefeller a katonai szövetségek megalakításának és megszilárdításának folytatását javasolja Ázsiában, a Kö­zép-Keleten és Afrikában főképpen azért, mert az USA-nak szükséges legfontosabb nyersanyagok túlnyomó része az USA által kiépített katonai szövetség szférájához tartozó terüle­tekről ered. Rockefeller az amerikai gazdasági segítségre szoruló országokat három csoportra osztja. Az első csoportban vannak azok az államok, amelyek kommunistaellenes kormánnyal ren­delkeznek. Ezeket az államokat az amerikai imperializmus politikájával katonai szövetség köti össze. Ilyen például Törökország. „Ezeknek az álla­moknak csak olyan mértékben kell gazdasági támogatást nyújtani, amennyi szükséges a kormány meg­segítésére, hogy a hatalmat fenntart­hassa és fékentarthassa az ellenséges ellenzéki elemeket." A második csoportban az úgyneve­zett semleges államok vannak. Ezek­nek az USA olymérvű segítséget jut­tatna, hogy megszerezhesse a kulcs­pozíciókat, hogy ezáltal ezen országok kénytelenek legyenek belépni az USA irányította katonai tömbökbe. E cso­port legfontosabb tagja India. A harmadik csoportba tartoznak a régi gyarmatosító hatalmaktól függő gyarmati országok, mint például Ma­rokkő, Belga-Kongó stb. Az ezen országoknak juttatott segítség oly­mérvű legyen, hogy a függetlenség iránti vágy ne változzon át olyan erős nacionalizmusra, amely kisiklana nem­csak a régi gyarmatosító hatalmak kezéből, hanem az illető állam kormá­nyának ellenőrzése alól is. A bolgár kormányküldöttség Moszkvában Moszkva (ČTK) — Pénteken, február 15-én Moszkvába érkezett a Bolgár Népköztársaság kormányküldöttsége Anton Jugovnak, a Minisztertanács elnökének vezetésével, hogy tárgyalá­sokat folytasson a Szovjetunió képvi­selőivel. A vnukovi repülőtéren a bolgár ven­dégeket N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov, A. I. Mikojan, N. Z. Szabu­rov és J. A. Furceva elvtársak, vala­mint más szovjet vezető tényezők és dolgozók képviselői ünnepélyesen fogadták. Február 15-én N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnö­ke fogadta a bolgár kormányküldött­séget. Szovjet részről a fogadáson je­len voltak A. A. Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere, N. Sz. Patoli­csev, a Szovjetunió külügyminiszteré­nek első helyettese, J. K. Pridhodov, a Bolgár Népköztársaság szovjetunió­beli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, valamint I. K. Zancsev­szkij, a Szovjetunió külügyminiszté­riuma kollégiumának tagja. A Bolgár Népköztársaság kormány­küldöttségét fogadta továbbá K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnöke. A. A. Gromiko, a Szovjetunió kül­ügyminisztere február 15-én fogad­ta Karlo Lukanovot, a Bolgár Nép­köztársaság külügyminiszterét és Jordán Štefanovot, a Bolgár Népköz­társaság külügyminisztériumának pro­tokollfőnökét. * * * N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságá­nak első titkára február 16-án fo­gadta a Bolgár Népköztársaság kül­döttségét Anton Jugovnak, a Minisz­tertanács elnökének vezetésével. * * * Február 16-án reggel a Kremlben megkezdődtek a tárgyalások a Szovjetunió és a Bolgár Népköztár­saság kormányküldtöttségei között. Meg kell szervezni a nép harcát „az európai tervek" ellen A Francia Kommunista Párt Közpofiti Bizottságának plenáris ülése Párizs (ČTK) — A Francia Kom­munista Párt Központi Bizottságá­nak plenáris ülése meghallgatta és megtárgyalta W. Rochet elvtársnak „Az európai tervek és a nemzeti függetlenségért és békéért folyó harc" c. beszámolóját. Rocht hangsú­lyozta, hogy a közös piac és az Eur­atom létrehozására irányuló tervek veszélyeztetik Franciaországnak, mint független államnak létezését és a világbékét. A közös piac megterem­tésére irányuló tervek rendkívül mó­don veszélyeztetik a francia mun­kásosztály szociális érdekeit és egy­úttal a francia kispolgárok és vállal­kozók, valamint a tengerentúli francia területén élő nép érdekeit. W. Rochet ezután rátért az Eur­atom njegalakítására irányuló javas­lat elemzésére és megállapította, hogy ez a szövetség az imperialisták Nyugat-Európa birtoklására irányuló terveinek jelentős részét képezi. Az Euratom megvalósításával Nyugat­Németország számára lehetővé akar­ják tenni az atomfegyvergyártást. Rochet hangsúlyozta, e feltételek mellett a Francia Kommunista Párt­ra az a feladat hárul, hogv megszer­vezze Franciaország nemzeti szuvere­nitásának védelmi harcét. Kiemelte, szükséges, hogy a kommunista fiárt továbbra is intenzíven küzdjön a mun­kásosztály akcióegységéért. A pártnak fokoznia kell a dolgozó szocialisták és kommunisták összefogására irányu­ló törekvéseket a közös küzdelemben. A Francia Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának plenáris ülése jóváhagyta W. Rochet beszámolóját. A plenáris ülés felszólította az összes pártszervezeteket, tartsák be W. Ro­chet beszámolójának irányelveit és annak szellemében szervezzék meg a néptömegek harcát „az európai ter­vek" ellen; a nemzeti függetlenség, a szociális haladás és a béke politiká­l jának harcát. Visszatérés nagy akadályokkal Tizenhatezer menekült élt az amnesztia előnyeivel A Magyar Népköztársaság külügy­minisztériuma a magyar menekültek kérdésében sajtóértekezletet rende­zett. Esztergályos F., az osztrák-ma­gyar repatriációs vegyes bizottság tagja az újságírók előtt ismertette az osztrák táborokban uralkodó hely­zetet, amelyeket mint a bizottság tag­ja felkereshetett. Elmondotta, hogy az „erkölcsi fer­tő" kifejezés sem fedi teljesen a tá­borok egész sorában uralkodó valódi helyzetet. Csaknem mindenütt a sze­mélyes terrorizálás légkörét terem­tik a menekültek kisebb csoportjai. Különféle módszerekkel félemlítik meg azokat, akik a Nyugaton szerzett szomorú tapasztalatok után kifejezik azt az óhajukat, hogy visszatérhesse­nek hazájukba. Igy például a Ried­táborból'egy szökevény dagadt arccal elmenekült. A mödlingi táborból két menekült a bizottság után Bécsbe utazott közvetlenül a bizottság tag­jainak távozása után. A menekültek kijelentették, hogy a táborban még a bizottság -jelentésében sem tanácsos kérni a hazautazási engedélyt. Az osztrák hatóságok nem képesek a tá­borokban a rendet fenntartani. A nyugatnémet hatóságok megnehezítik a visszatérést A magyar-osztrák bizottság képvi­selője a sajtóértekezleten azt is ki­jelentette. hogy a Német Szövetségi Köztársaság hatóságai mindeddig nem tanúsítottak jóindulatot a magyar menekültek ügyében. Felhozta 150 magyar menekült esetét, akik elhatá­rozták, hogy visszatérnek hazájukba, azonban a nyugatnémet hatóságok a szökevényeknek csaknem a félét visszatartották. A minisztérium képviselői a sajtó­értekezleten közölték azt is, hogy az 1957. március 31-ig érvényes am­nesztia előnyeit eddig mintegy 16 000 szökevény vette igénybe. A londoni magyar nagykövetség nyilatkozata a magyar szökevények ügyében A londoni magyar nagykövetség a sajtó számára a következő nyilatko­zatot adta ki: „Általánosan ismert tény, hogy a magyar szökevények között London­ban elégedetlenség uralkodik. Sok szökevény csalódott, érzi, hogy be­csapták, mert életfeltételei, reményei mások, mint amilyeneket kilátásba helyeztek Nagy-Britanniába való uta­zása előtt. A közelmúltban bizonyos angol la­pok, különösen a Daily Express és Daily Herald cikkeket hoztak, ame­lyeknek nem lehet más célja, mint hogy eltereljék a figyelmet a nyug­talanságok és csalódás igazi okairól, és hogy a felelősséget e helyzetért azokra hárítsák, akik hazájukba vissza akarnak térni. E lapok azt írják, hogy a hazatérni akaró szökevények „a ma­gyar titkos rendőrség" tagjai. Természetes, hogy a hazatérni kí­vánó magyaroknak szükségük van utazási iratokra, amelyeket csakis a konzuláris osztály állíthat ki szá­mukra és ezért fel kell keresniök ezt az irodát. Erről a tényről bizonyos újságok rágalmakat igyekeznek ter­jeszteni. Érthető, hogy a magyarok nagykö­vetsége sokoldalú segítséget akar nyújtani azon magyar szökevények­nek, akik haza akarnak térni, mert rádöbbentek tévedésükre, hogy el­hagyták hazájukat és látják, hogy csakis Magyarországon kereshetik a boldog élethez vezető utat. Talán a Daily Express és Daily He­rald előtt is jól ismert tény, hogy a 1 magyar kormány az amnesztia-tör­vénnyel lehetővé tette a visszatérést azon magyaroknak, akik megváltoz­tatták nézetüket. Nevetséges és egy­úttal sértő „a magyar titkos rendőr­ség tagjainak nyilvánítani azokat a magyarokat, akik minél előbb vissza akarnak térni hazájukba családjaik­hoz. Az Alekszander ének- és tánc­együttes február 19-én Magyaror­szágra látogat. Az együttes 20 na­pot tölt Magyarországon és 160 ta­gú összeállításban 15—16 hangver­senyt rendez. (ČTK)' A brit szövetkezeti párt — amely a munkáspártnak kollektív tagja —: londoni szervezetének politikai bizott­sága nyilatkozatot adott ki, amelyben elítéli a brit kormányt azért, hogy támogatta Speidel volt hitleri tábor­noknak a NATO közép-európai szá­razföldi egységei főparancsn -kává való kinevezését. (ČTK) oj s? 1957. február 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom