Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-13 / 13. szám, vasárnap

Jevgenyija Grigorjevna Levickaj;mak, aki 1903 óta az SZKP-nak tagja. MIHAIL mmi Aztán'jött a háború. Másnap kezemben volt a katonai behívó, harmadnap — már .vitt is a vonat. Mind a négyen kikísértek az állomásra: Irina, Anatolij meg a két kislány — gukat, a lányoknak ugyan eleltört a mécsese, de Anatolíjkott lenni embernemjáVta he-I gom ezzel a pasazsérral! Miat- tűnt nekem valami különös raj-! az ágyról." Én • meg elterülök ^ es 0

,J

usk

a' A Syelyeken. A folyó felöl nedves 1 ta jártam így pórul. Ha nagyot tuk. A kisfiú egyszerűen, de az ágyon, . mint a liszteszsák, rEíkei

m kéményén tartottak mapára és a rothadó égerfák ke- j lépek már futásra szaporáz- csinosan volt öltözve: ahogy a j szemem előtt összefolyik minserü szaga érzett, a lilafüstös - z

a, hát aztán próbálj lépést testéhez állt a kecskebőrrel bé1 den, csak félálomban érzem, ködbe vesző hoperi sztyeppék- tartani az ilyen gyalogossal! lelt, hosszú, viseltes kabát,, hogy a fejem simogatja és ked-' nak csak a val,

a remegett, röl pedig a fürge szellő a hó Egy becsületes lépés helyett apró csizmája és gyapjúharis- vesen sugdos a füiembe,. saj- j^nintha a hideg rázná, a fiú leplétől éppenhogy megszaba- hármat is lépek, úgy masíro- nyája, a kabátja ujján ügyes • nálgat, ajnároz... i már a tizenhetedik évé* tadult föld örökké fiatalos, eny- zok vele, mintha a ló próbál- kézzel bevarrt hasadás, mindj Reggel két óra is beletelik,'1 Posta: de az én Irinám... Tihe illatát hozta. na egyszerre lépni a teknésbé- e

z magán viselte az ügyes asz- ' amíg lelket ver belém, hogy; zenhét esztendeje éltünk egyNetn messze, a homokos par- j kával. A szemem meg egy j szonyi, anyai kéz jegyét. Az! munkába menjek. Tudja, hogy j mással, de még ilyennek nem ton kidőlt palánk hevert. Ci- j percre se vehetem le róla Ha' apa másképp festett: többhe-\ kába fejjel enni úgysem fogok, I láttam. Éjszaka a könnyeitől garettára akartam gyújtani, de csa

k félrefordítom a fejem, már lyütt szakadt vattás kabátján a ecetes uborkát vagy más sa-i csupa víz volt az ing a válarnikor benyúltam kabátom °tt cuppog a pocsolyában, vagy stoppolás gondatlan, durva, ko- vanyúságot rak elém, meg egy hámon meg a mellemen, regjobb zsebébe, bosszankodva ál- letör egy darab jeget és cu- pott nadrágjára a foltot nagy kis pohárka vodkát: „Többet ne, g el pedig hallgasd csak, mi lapítottam meg, hogy az oda' korka helyett szopogatja. Sza- férfiöltésekkel varrták fei. 'á-* igyál, Andrjusa drága, még be- i történt... Megérkezünk az áldugott cigarettacsomag teljesen vamra, nem férfimunka ilyen bán majdnem új katonaba- rúgnál " Hát lehet-e megcsalni ] 'omásra, s ha csak rápillantok, átázott. Átkelés közben egy pasazsérral utazni, még hozzá kancs, de vastag gyapiúharis-' ekkora nagy bizalmat? Kiiszom

1 megszakadna a szívem a fájhullám átcsapott a ladik olda- gyalogszerrel! - Hallgatott pár ny

áj

á

t megrágta a moly, asz- ^ kortynyi vodkát, megköszö- 1 dalomtól- az ajka daqadt a lán, s kötésig elárasztott Pillanatig, aztán megkérdezte: S

Zonyi kéznek nyoma sincs raj- nö

m sz

ö nélkül, csak a sze- sírást

6i ' h

ai

a kócosan kilóg A háború utáni első tavasz' szen

ny

as vízze

I- Akkor bizohy ~ A gazdáidra vársz, testvér? ta... Már akkor arra gondol- m

emmel, megcsókolom és memg-jlepóen hirtelen és nagy

1 neal vo!t idöm a cigarettával! Nf

?m akartam kiábrándítani, tam: „Vagy özvegyember, vagy, gy

ek a gyárba. De ha az aszerővel köszöntött be a Felső- törődni, egyetlen gondom az. abbó! a hitéből, hogy én is so- rosszul él a feleségével." ! szony csak egy rossz szót is Don mentén. Március végén az

1 vo!

t- h°9y mtaM szaporábban j Mr vagyok. így hát csak any-' a kendő alól. a szeme pedig zavaros, üres, mint akinek elborult a lelke. BeszállAzovi-ter.ger felól langyos sze- kimerítsem a vizet, nehogy a lek áradtak és alig telt bele csöna

k elsüllyedjen. Most perkőt nap, a Don balpartján húj

sz

e bosszankodtam gc-ndatlanjfidó homokos puszta levetet-! s

á9°m miatt, mialatt óvatosan te a hčbundát, a nemrég még j fedtem zsebemből az átázott csupa-hó szurdokok és száraz- csomagot és egyenkint széterek megteltek vízzel, a sztyep- i raktam a kárvallott, nedves cipei patakok jégpáncéljukat törgarettákat. Dél volt. A nap olyan mele nyit válaszoltam: — Várnom kell. — A túlsó partról jönnek? — Onnan. — Nem tudod, mikorra for dul meg a ladik? — Két óra múlva Szeméve! kísérte a fiát, az-| mond, kiabál vagy veszekszik. n

j, _ h ik a paranc

s. ö tán tompán köhintett és újra. isten a tanúm, hogy másnap, a mellemr

e ^^ kezét a ! beszélni kezdett. Én feszült fij megint csak berúgok. így szo- , * k

u,colja és egész kott lenni más csaladokban, J . 1 teste remeg^ mmt a fa a fejsze gyelemmel hallgattam: — Kezdetben az én életem is közönséges volt, mindenna- ~ j pos. A voronyezsi kormányzóMint "rendesen" No. annvi! s

á"

ba

n «<»•"» " f"*' baj legyen, pihenünk egy ki- '^«zázas esztendőben. A pol-- -- -J- „ qárháborut a Voros Hadsereggen sütött, mmt májusba,: Kikvidze hadosztályában Reméltem, hogy a cigaretta ... . , . hamarosan megszárad. A tűző' f

ázd 3 sof

tf konlé

t' napsütésben már meg is bin-:

1*** j,

oíz

ö? sütkérezik. ^ Odaharcoltam végig. Az ínséges huszonkettes évben a Kubány mentért mentem, kulákoknak aooen Kellett útra kel- ""-a - maave

k hozzá ráovúitunk memere mentem, Bukanovszkaja faluba. A i Egyedül még mYghalnl • robotoltam. így maradtam meg. §g nem nagy - össze- le!

t katonanadragba es «abá,ba. ^ Az apám. anyám meg - a kisöltöztem. Ez volt az első iga-, a í^ í testvérem odahaza éhen halt ítXSa ™Sret^zIvS. dS ( Magam maradtam. A kerek vitél. Jólesett uldógélru egyedül * áztattad el' Hát b- ;

á9

on nincs árva ,éle

k' akl

t a kidőlt palmkon, belemerülve a a csendbe és a magányba, le ... venni fejemről a fülvédős öcs- d

c'

han

y °

lya

n' " nt a sánta ló: év múlva otthagytam a Kubánvt. hazamentem, eladtam a. •csapásai alatt... A gyerekek ipróbálnak a lelkére beszélni, én is igyekszem megnyugtatni, — hiába, nem használ! A többi asszony beszél a férjéhez, .fiához, de az enyém csak tapad hozzám, mint levél az ághoz, reszket és egy szót nem szól. Mondom neki: „Szedd már össze magad, drága Irinám! Mondj már valamit, legalább egy szót búcsúzóul!" Végre megszólal, szipogva: „Andrjusa... kedvesem ... nem látjuk ... mi már egymást... ezen a világon... soha többé ..." ka sapkát és színtani a !

J ^kat. Voronyeábe költöz- j ahol az asszony ostoba: lát-, É

n"

sajn

á,

om ő

t, a srfve

m ;

T,n1 Id <lí eiiyn.. . - * t-am naw on.Kiar irtl J ve bővizün Iramodtak a folyó feli és az utakat járhatatlanná te/te a sár. Ebben az alkalmatlan, úttalan időben kellett útra kel nem távolság nem nagy vissza vagy hatvan kilométer, — de nem látszott könnyen legyözhetőnek. Társammal napfkelte előtt indultunk el. A két jóltáplált ló minden erejét megfeszítve belefeküdt a hámba, de bizony csak nehezen „ .„ a, „.,,,....„.. ^^H B^B . _ _ húzta a súlyos bricskát. A ke- raszt

ő evezéstől izzadt homto-, . ^ " , . .. tem. Előbb egy ácsszövetkezet, tam nem egyszer, jól tudom. d zakad ő rekek agyig süllyedtek a ned- komat, hajamat, nem gondolni. Terepszínű nyári nadrágjanak ben do!gor

ta

m, altán gyarb

a! Aztán jöttek a gyerekek. El- • bes

z

J

SP B

9

e kellen

e ves, hóval és jéggel vegyes semmire, csak nézni a fakó-: zsebeiből egy malnap.ros se- me

ntem. kitanultam lakatosnak, i sőnek fiam született, egy-egy! a & homokba, és egy óra múltán égen tovaúszó, hízott, fe-1 -yembol varrott, összegöngyölt Ha

m arosan megházasodtam. AI év múlva két leány... Akkor ^^ az elválás vénre is n 4 a lovak oldalán és combján, a ^ fellegeket. dohanyzacskót vett elo k.bon- • f

s,

esé m árvalSny voIt J

6 asz- aztán otthagytam a cimborá- HJmsz«dhoz meqlL vaX keskqnyszíjas. farhám alatt bő- Nemsokára észrevettem, hogy totta. Elolvastam a zacskó sar- szon

y ,

ett b

e,őle! Szeüd. jó- kat. Az egész fizetésemet ha- a Elöntött a hl ven mutatkozott a fehérhabos |

a

z ^gyik' faluszéli házból egy; kába hímzett fehrást: „Draga kftdv

ű. sz

oig

á!at

kész és okos.; zahordtam, a pénz elsősorban rfeÍrL^ EriJakkal tajték a friss reqqeü leveqő1 cmber l

éP ki 32 ütr

a- E9y kis! harcosunknak a lebegyovka; szjnte npm is iIlett hozzäm a családnak kell, nem pedig ™>.. a <eseiuség. Erőszakkal ben áthatóan szinte orrba ve-1 fiút vezstet

t ^zen fogva - i középiskola 6. osztályának diák- Gyerekkorától része volt min- italra. Fizetés napján megiszom lefejtettem magamról a kezet roen érzett az állatok izzadsá- 3 Syerek öt-hatéves lehetett,! lányai." ^ rosszba

n, taM

n ,

ez termj

H. j egy korsó sört és^elég.' ^ i uľ Tl gának és a felmelegedett ko- több ne

m- Kitartóan taposták; Cigarettát sodortunk az erős tá a természetét. Oldalról néz^j Huszonkilencben valahogy akartam bántani, de akkor tecsikenőcsnek a szac-a a s

a'

rat 8 ré

v Wnt. de mikor' szűzdohanyból, rágyújtottunk és! ve nem volt valami szemre- beleszerettem az autókba. Mag- ne eros l

e9

e

ny voltam; Irina ,

n a v.. ' , Wi.x^^' egy vonalba értek az autóval,

1 sokáig hallgatagon fújtuk a. való. - dehát én nem oldalról ' tanultam a gépkocsivezetést, megtántorodott, hátrált három i.^it i„

c,..u,

mi. Q Ľ f

e'

éT

n fordultak. A magasra í füstöt. Éppen meg akartam • néztem rá, hanem szemtől beültem egy teherautóba, és l

éP

és

t, de aztán megint csak aval'oa mentünk L^lVtíl^ kiss

é 9

örnyedt tartás

ú ^rdezni. hová megy a gye-,szembe. És nem is volt szá- I úgy megtetszett az új mester- hozzám jön apró léptekkel a cünV ri^i^ór, „."^„í,! ©rrjtoor. hogy közelebb jöttek, j rekkel, micsoda nagy dolog: momra ná la szebb éš kedve1 ség, hogy nem is akaródzott ,K

ífJ

a

t ny

uJtJ

a. meg ráordlľan nľlľt ľlľľt : ^P

0' m

é'y ha

nS°

n rámkö- miatt vágott neki a gyalázatói sebb e világon, nem volt és j visszatérni már a gyárba. Job- ,. -.Hát: így szokás búcatefárasztott^iinden léj^s^ az út'

szönt

: *an -sz útnak, de társam i nem is lesz? ! ban éreztem magam a kocsi kodni? Mi ütött be,éd. hogy két szélét még mindig vékony jégkéreg bontotta, amely kristályosan csillogott a napfényben és még nehezebbé tette a járást. Hat óránál is tovább tartott, amíg megtettük az út első felét és elértünk a Jelanka folyó révéhez. Nem nagy folyó ez, nyáron időnként ki is szárad. Most azonban jócskán megduzzadt, és a révnél, Mohovszkoje faluval szemben, kilométernyi szélességben árasztotta el az égerfákkal benőtt árterületet. Rozoga, laposfenekü csónakon kellett átkelnünk, amelyben nem fért el több három embernél. Leszerszámoztuk a lovakat. A túlsó parton, a kolhoz kocsiszínjében egy ócska, sokat próbált Willys-autó várt ránk, amelyet még a télen hagytunk ott. Ketten a sofőrrel nem minden aggodalom nélkül beleültünk a rozoga ladikba. Társam hátra maradt a holminkkal. Alig löktük el a rokkant alkalmatosságot a parttól, korhadt fáján mintha apró források fakadtak volna, úgy szivárgott be a víz. Míg el nem szönt: — Jó egészséget, testvér. — Adjon isten, — szorítot4 már elevenen eltemetnél?!" De ted? — Valahogy úgy. — A, fronton? — Igen. san rossz útnak, de társam 1 nem is lesz! megelőzött a kérdésben: J ^ est

e hazamész a munká- í k^mánykereke mellett. Tlz | ™ „eqöleltem Hát te az egész háborút J fáradt vagy, néha meg esztendő telt el, de olyan gyor- artán megint csak megöleltem, vettem. Elsuhant, mint az álom. a kormánykerék mögött töltötj rosszkedvű, akár" az ördög. Ha sa

n- hW szinte észr

e sem ^Ham, hogy nincs az eszégorombáskodsz ve-le, nem vá- velt

e"

1' ««""'• 'Z" j laszol rossz szóval. Kedves, Mi is a

z' ti

z esztendő! Kérj Tarsam a mondat felében h.rcsendes, a széket is megfújja, dezd m

e9 bármelyik meglett- j telen félbeszakította elbeszéléahová ülsz, mindent megtesz.! korr

) embert, megfigyelte-e, ho- sét, a ránk szálló néma csend- Én is iártam ott oázol-1 hoqy a szükségben is jusson py

an telt e! az é,ete? Fenét be

n e

5^'

1

0- hö

r9

ő h

an9 szatam a bajban^ nyakamig ért,' neked egy jő falat. Nézel rá! » ^ A f.

!

t ~ ak

á; , ka

d' k' ^öle. Rajtam is küvagy talán a fejemen is túl - megenyhül a szived, és nem- , a kodbeveszo messzi sztyeppe !

önös meghatottság vett erőt. vagy taian a tejemen is tul. ^^ h<)KS me

g. | Reggel arra mentem, koroskorü! oldalvást rápillantottam, de öleled, azt mondod: „Bocsáss, minden csurw tiszta fenyesség kialudt, halott szemében eqy meg, Irinka, megbántottalak.

: vol

t- és h

o0y megtettem husz csepp könnyet sem láttam. Ült. Tudod, ma nem ment jól a kilometert, mar fátyolba vonta fejét megtörte

n i

eh

a j

to

tta, csak tam meg a felém nyújtott nagy, kemény kezét. Az ember odahajolt a gyerekhez, és azt mondta: — Köszönj a bácsinak, kisfiam. Látod, ö is sofőr, akárcsak az apád. Csakhogy mi ketten teherautón jártuk a világot, ő meg ilyen apróka kocsit kerget. A kisfiú rám emelte égszínkék szemét, amelyben alig észrevehető mosoly bujkált és bátran felém nyújtotta rózsás, hi értük a túlsó partot, egyikünk deg k9zét Könnyedén megra

z. mást sem tett, mint a ke

Ze ügyébe akadó holmikkal igyekezett betömni a réseket és tam és megkérdeztem: — Mitől ilyen hideg a kezed. meregette a vizet a nyugdíjra j ör

e9 ?

f Me,

e3® s

?

üt a na

p' t

e érett bárkából. Egy óra múlva végre magunk mögött hagytuk a Jelankát. A sofőr elhozta a faluból a gépkocsit, aztán visszatért a ladikhoz és megragadva az evezőt, Ipy szólt: — Ha ez az átkozott teknő meg' fagyoskodsz? A fiúcska megindító gyerekes bizalommal simult, a térdemhez, és csodálkozva kerekre nyitotta szemét: — M5g hogy én öreg volnék, bácsi? Kisfiú vagyok én, és szét nem esik a vizén, két óra n«n is fagyoskodom, a kezem vj

z mellett mindlq akad va'ami mú'va visszajövök, előbb ne m

e3 at

töl hideg, hogy hógo- jg^k a gyereknek. Csak aztán Nagy barna kezét a térdére ejtette, meggörnyedt. Oldalvást néztem rá és hirtelen furcsán éreztem magam . .. Láttál-e már valaha szemet, amelyet mintha teleszórták volna hamuval, annyira betölti a soha el nem múló, halálos bánat, hogy fáj belenézni? Ilyen volt ismeretlen ismerősöm szeme. , Kitört a palánkból egy szál rőzsét, egy ideig kusza vonalakat rajzolt vele a homokba, aztán beszélni kezdett: — Néha nem alszom éjszaka, üres szemmel nézek a sötétbe és azt gondolom: ,.Miért is nyomorítottál meg enynyire engem, te élet ? Miért büntetsz?" Váiaszt nem találok, sem a sötét éjszakában, sem fényes nappal... Nincs és nem is lesz soha! — Hirtelen észbekapott: gyengéden kisfia vállára ütött, így szólt: — Eredj, kicsim, játszani a vízpartra, nagy várjon. A falu messze oldalvást feküdt, a révnél csend volt, akkora csend, mint csak késő őszszel vagy kora tavasszal szolyóztunk. J vigyázz, ne legyen vizei a !áAz apja nagyot fújva letette bad! munka." A házban helyreáll a béke, s az én lelkemben a nyugalom. Tudod-e, testvér, mit jelent ez a munkás ember számára ? Reggel fölkelek, mintha újjászülettem volna, megyek a gyárba, és a munka csak úgy ég a kezem alatt! Ilyen az, ha az embernek okos asszonya, igazi házastársa van. Néhanapjában megesett, hogy fizetés után ittunk egyet a cimborákkal. Néha bizony még az is megtörténik, hogy hazamenet olyan figurákat vet a lábad, hogy még nézni is rossz. Szűk neked az utca, a sikátorokról nem is szólva, Erős, egészséges legény voltam akkoriban, mint a bivaly, ihattam, amennyi tetszett, és mindig a magam lábán kerültem haza. Igaz, egyszer-kétszer megesett, hogy a hátsó kerék csak egyes sebességgel hajtott. Ilyenkor a kezemet is láb helyett használtam, de valahogy mégis csak haza kecmeregtem. De veszekedés, kiabálás, peroatvar ilyenkor sem volt. Az én Irinkám csak mosolygott, de azt is óvatosan tette, hogy meg ne sértse vele a kapatos a sztyeppét a köd, innét hiába 9rö

t,

€nül lecsün

£,

ő n keze nézed ki a szemed, nem tu- remegett> reszketett a

z „„ az dod, erdo van-e arrafele vagy ^^ gazos uga-r, szántó avagy füves rét... — Ne gyötörd magad, testÉjjel-nappal dolgoztam ez! vé

r- hadd a

z emlékeket, — alatt a tíz esztendő alatt. Jól

; szóltam hozzá csendesen, de ő kerestem, nem is éltünk ép- j nyilván meg sem hallotta a penséggel rosszul. A gyerekek- | szavam, hatalmas erőfeszítéskel sem volt baj: mind a há- i sel leküzdötte elérzékenyülését rom jól tanult, sőt a legna- j és váratlanul megszólalt rekedt. lapos hátizsákját, ós fáradtan mellém ült. Még mialatt szótlanul cigarettáztunk, és én hallgatagon furcsán megváltozott hangon: — Amíg élek, az utolsó órámon, a halálos ágyon nem bocsátom meg magamnak, hogy akkor ellöktem! férjét. Lehúzta a cipőmet, le- • zelében, vagy hatszáz métervetkőztetett és a fülembe súg- l ternyire utalták ki. Ha máshol ta: „A fal mellé feküdj, Andr- áll a viskóm, talán az életem gyobbiknak. Anatolijnak olyan nagy tehetsége volt a matematikához, hogy még egy fővárosi újságban is írtak róla. Hogy honnan szedte az óriási tehetséget éppen ehhez a tudo- , ,. , ,, mányhoz. nem tudom. De hi-í iokai9 h9

1

!9atott. Cigarettát zelgett nekem a dolog és büsz- !,robált sod<)rn

i- de a

z "^ágke is voltam rá, hej, micsoda j P

aP

,ro

s elszakadt, a dohány a büszke voltam! térdére szóródott. Végre úgyTíz esztendő alatt összeku- ahogy megsodorta, néhányszor porgattunk egy kevés pénzt, és mohón mellre szívta a füstöt, a háború előtt építettünk mai köhintett egyet és folytatta: gunknak egy kétszobás, veran- : — Búcsút vettem Irinától, dás kis házat. Irina két kecsj kezembe f.ogtam az arcát, megkét vásárolt. Mi kellett volna j csókoltam, de az ajka olyan még ? A gyerekek jóllaknak I v

olt, mint a jég. Elbúcsúztam tejbekásával, tető van a fejük a gyer

ek

ektől is, futok a vafelett, tisztességes ruhára, ci- gonhoZj mS

rmozgott a kocsi> pöre is jut, úgy látszott, rend-: amikcr a ^ ben van minden. Csak eppen, Néma csendben (

n » rossz helyre építkeztünk. A t

: enyéimtől. házhelyet a repülőgépgyár kó-! jouuvu». Fordította TÖTH TIBOR — Bizony nincs könnyű dol- figyeltem az apát és fiát, fel-! jusa, nehogy álmodban leess is más lett volna .. Illusztrálta MILAN KOPftlVA (FolyU"*™*

/> következik)