Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-11 / 11. szám, péntek

I A nyugati hatalmak újra durván beavatkoznak a magyar belügyekbe Az ENSZ közgyűlése újra az úgynevezett magyar kérdésről tárgyal Szovjet-kínai tanácskozósok Moszkvában Annak ellenére, hogy Magyarországon napról napra megszilárdul a rend, egyes kapitalista országok, élükön az USA-val az ENSZ-t alias célokra akarják (elhasználni és megkísérlik a beavatkozást a Magyar Népköztársaság belügyeibe. Boland ír küldött január 9-én 24 ország határozati javaslatát nyúj­totta be, amelyet a nyugati hírügynökségek jelentése szerint az USA dolgozott ki. Éz a javaslat kéri, hogy úgynevezett „vizsgáló bizottsá­got" alakítsanak, amely tájékoztatást adna a magyarországi esemé­nyekről a szökevények vallomásai alapján. Lodge, amerikai küldött, aki az ír javaslat után felszólalt, táma­dásokat intézett a Szovjetunió ellen és igyekezett elterelni a figyelmet az ellenforradalmi veszélyről. Kuznyecov szovjet küldött felhívta a közgyűlés figyelmét arra, hogy Magyarországon leverték az ellenforradalmat, az élet normális me­derben folyik és igy az úgynevezett magyar kérdést le kell venni a közgyűlés napirendjéről. Felszólalt még Kuba, Olaszország, Belgium, Ceylon küldötte, majd az éjszakai órákban Ullrieh csehszlovák küldött, akinek beszédét az alábbiakban kivonatosan ismertetjük. J. Ullrieh, csehszlovák küldött beszéde az ENSZ közgyűlésén „A csehszlovák küldöttség a köz­gyűlés rendkívüli ülésének és mostani ülésszakának folyamán is több ízben részletesen kifejtette álláspontját, mely szerint megengedhetetlen az úgynevezett magyar kérdés megtár­gyalása az ENSZ-ben — mondotta J. Ullrieh csehszlovák küldött. Határo­zottan elleneztük ezt. mert az alap­okmány nem engedi meg, hogy olyan kérdésekről tárgyaljunk, amelyek ki­zárólag a tagállam belügyeinek kö­rébe tartoznak. Rámutattunk arra is, hogy az úgynevezett magyar kérdés megtárgyalása provokációs célokat követ. AE eddigi tárgyalások egész lefo­lyása azt mutatja, hogy az ENSZ-ben folyó kampány szélesen megalapozott és egybehangolt akciók része, ame­lyekkel egyes hatalmak durván be akarnak avatkozni Magyarország és a többi kelet-európai ország békés éle­tébe és megakarják azt hiúsítani. Az a tény, hogy az USA indítványára a közgyűlés félbeszakította a napi­rendjén szereplő fontos kérdések megtárgyalását és ismételten az úgy­nevezett magyar kérdéssel foglalko­zik, főleg azonban a beterjesztett ha­tározati javaslat megerősíti ezt a meggyőződésünket. Josef Ullrieh csehszlovák küldött a továbbiakban rámutatott, hogy ennek a javaslatnak az a célja, hogy alapul szolgáljon még szélesebb körű be­avatkozásra az ENSZ részéről a Ma­gyar Népköztársaság belügyeibe. A csehszlovák küldöttség erélyesen til­takozik ennek az újabb provokációs javaslatnak megtárgyalása ellen, amely durván sérti az ENSZ alapelveit. Egyes nyugati országok, elsősorban az USA agresszív körei úgy látszik nem akarnak beletörődni abba, hogy Magyarországnak fiáborús tűzfészekké való átalakítására irányuló terveik kudarcot vallottak. Most az ENSZ nevével visszaélve folytatják a népi demokratikus országok belügyeibe va­ló beavatkozásra irányuló politikáju­kat. Az ellenforradalmi összeesküvést, — mondotta továbbá a csehszlovák kül­dött — melynek célja a népi demok­ratikus rendszer megdöntése volt Magyarországon, leverték és Magyar­országon az egészséges erők meg tudják védelmezni a béke és a szo­cializmus ügyét. Ez az örvendetes fejlődés, melyet a világ valamennyi békeszerető nemzete és elsősorban Magyarország szomszédai örömmel üdvözölnek, nem tetszik a magyaror­szági népi demokratikus rendszer ellenségeinek. Ezért az ellenforrada­lom veresége után az imperialista reakció dühödt rágalomkampányt in­dított a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió ellen. E rágalomhadjárat A BRIT NÉP a kormány politikájának gyökeres megváltoztatását követeli Nagy-Britannia gazdasági helyzete napról napra rosszabbodik. Ezzel együtt mélyül az a súlyos politikai váiság, amelybe az országot a brit kormány politikája sodorta. Mindez az Egyiptom elleni agresszió kudarcának, až „Eden-kormány" csődjének áldatlan gyümölcse. Ez a válság annak az egész politikai irányvonalnak következménye, amelyet a brit kormányok a második világháború óta követtek és amely „méltóképpen" betetőzödött Egyiptom aljas megtámadásában. Az USA-tól való függés, a lázas fegyverkezés, a „hidegháború" politikája, a nyugatné­met újrafelfegyverzés támogatása, a leszerelési egyezmény szabotálása és most legutóbb az Egyiptom elleni ag­resszió azok a határkövek, amelyek ezt az utat jelzik. A VÁLSÁG ELŐREVETI ÁRNYÉKÁT Az egyedüli gyakorlati „eredmény", amit Nagy-Britannia Egyiptom elleni agressziójával elért, a Szuezi-csatorna eltorlaszolása és a kőolajvezetékek megsérülése volt. Ennek következté­ben ma Anglia az amerikai köola.i­mágnások zsarolásának van teljesen kiszolgáltatva. Számos brit gazdasági ágazatban, a legnagyobb mértékben az automobiliparban rohamosan fokozó­dik az áru eladásának válsága. A la­pok naponta újabb ármelkedéseket je­lentenek, rohamosan emelkedik a lakbér is. Azok a szociális vívmányok, amelyeket a munkásosztály 1945 után vívott ki, komoly veszélyben forog­nak. ANTHONY EDEN MÁSODIK MEGFUTAMODÁSA Ilyen helyzetben érkezett az a hír, hogy A. Eden, a konzervatív kormány elnöke a királynőnek beadta lemon­dását. Nem egészen három hónap alatt most második ízben futamodik meg Eden a politikája katasztrofális követ­kezményeiért viselt felelősségétől. Elő­ször Jamaica szigetére menekült az Egyiptom elleni agresszió csődje után és most, amikor az országban egyre nagyobb méreteket ölt a belpolitikai vállig, beadta lemondását. Lemondá­sának indokolásában „egészségi álla­potára" hivatkozik, a legtöbb politikai megfigyelő azonban gúnyosan moso­lyog ennek az indoknak hallatán. ' Már ez év novembere óta, amikor az Egyiptom elleni „Eden-háború" a britek vereségével végződött, bizo­nyosra vették, hogy a Konzervatív Párt „lovat vált". Az „Eden must go" (Edennek mennie kell) mozgalomhoz nyíltan vagy a kulisszák mögött a Konzervatív Párt számos képviselője is csatlakozott. Eden Utódja minden va­lószínűség szerint R. A. Butler lord, titkos pecsétőr lesz, mert a minisz­terelnöki szék másik reményteljes várományosa Macmillan pénzügymi­niszter sokat vesztett hírnevéből még akkor, amikor a külügyminiszteri hi­vatalt töltötte be, főleg pedig a szuS­zi agresszió idején, amikor a legerő­sebben támogatta Edent. LORDOK A LORDOK ELLEN A Konzervatív Pártban jelenleg éles kulisszák mögötti harc folyik a párt vezetéséért és a fő kormánytisztségek ellenőrzéséért. „Az imperialista" kon­zervatívok, akik a gyarmati uralom érdekeit mindenek fölé helyezik — te­hát többre tartják „a nyugati szövet­ségnél" is. offenzívában vannak és visszakívánják Churchill politikáját. Míg a konzervatív párton belül u kor­mány politikai csődje „Edennek men­nie kell" jelszóban nyilvánult meg, a brit nép szélesebb szemszögből néz erre a dologra: a konzervatívoknak kell menniök! A haladó brit erők most a népet határozott harcra mozgósítják a konzervatív kormány ellen. E harc élén Nagy-Britannia Kommunista Pártja áll. A kommunistáknak az a nézetük, hogy a munkásosztály egységes akciói­val lemondásra kell kényszeríteni az j egész konzervatív kormányt és új vá­lasztásokat kell kiírni. A jelenlegi helyzetben a konzervatívok bizonyosan vesztenének. A legközelebbi hetek megmutatják, vajon a brit munkásosztálynak sike­rül-e Eden veresége után kiharcolniok a konzervatív kormánv vereségét is. J. H. céljaira felhasználja az ENSZ fórumát is, nem véve tekintetbe azt, hogy Ma­gyarország kizárólagos belügyéről van szó. Számos küldöttség tiltakozása ellenére a közgyűlés olyan határoza­tokat hozott, amelyeknek célja az volt, hogy fenyegetésekkel és zsarolással megfélemlítsék a Magyar Népköztár­saság kormányát és népét, az ellen­forradalmi elemeket a népi demokra­tikus rendszer megdöntésére buzdít­sák Magyarországon és továbbra is hazug híreket terjesztenek az ország helyzetéről. Azok a provokációs hatá­rozatok, amelyeket a közgyűlés bizo­nyos küldött csoport nyomására ho­zott, ellenkeznek az ENSZ alapokmá­nyának elveivel és ártanak e szer­vezet jó nevének — szögezte le Josef Ullrieh. Most a közgyűlés elé újabb határo­zati javaslatot terjesztettek, amely­nek lényege, az f hogy a magyar nép ellen terjesztett rágalmakat és gyülö­Iethadjáratot tartós alapokra helyez­zék. Amit nem sikerült a külföldi intervenciónak közvetlen fegyveres beavatkozással, sem megfélemlítéssel elérni, azt most az ENSZ palástja alatt igyekszik elérni azáltal, hogy gyűlölködést szít. A csehszlovák küldöttség óva inti a közgyűlést azoktól a következmé­nyektől, amelyek az ilyen eljárással az E*SZ tekintélyét sújthatják. Első tekintetre világos, hogy az Egyesült Államoktól sugallt újabb akció nyílt ellentétben áll az ENSZ küldetésével. Annak az akciónak, hogy külön bizottságot alakítsanak, amely híreket és tájékoztatásokat küld Magyarországról, igazi lényege akkor tűnik szemünkbe, ha közelebb­ről megnézzük, milyen feladatokat kellene teljesítenie e bizottságnak. A bizottság Magyarországgal kapcso­latos információnak fő forrása a ma­gyar szökevények szervezett kihall­gatása volna. Általánosan ismert tény, hogy az Egyesült Államok bizonyos körei már most előkészítik a kiválo­gatott szökevények kihallgatását. Hogy milyen lesz a magyar szökevények vallomása az ilyen előkészítés után, könnyen elképzelhető. Az ENSZ közgyűlésének nem sza­bad részt vennie ily méltatlan játék­ban — hangsúlyozta beszéde végén a csehszlovák küldött — abban a játék­ban, amelyet az Egyesült Államok bi­zonyos politikai körei kényszerítenek rá, melyeknek érdekük a magyaror­szági nyugtalanságok szítása és fe­szültség előidézése Közéo-Euróoában. A csehszlovák küldöttság felhívja a közgyűlést, honv az újabb provokációs javaslatot utasítsa el, vessen véget a Maovar Népköztársaság és a Szovjet­unió elleni ellenséges akcióknak és az úgynevezett maqvar kérdést végérvé­nyesen vegye le a napirendről.'" Január 8-a óta a moszkvai Kremlben szovejt—kínai tárgyalások folynak Képünkön jobbról látható a Kínai Népköztársaság kormányküldöttsége. Jobbról az első Csou En-Iaj, az Államtanács elnöke, Balról látható a Szov­jetunió kormányküldöttsége: N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke és a küldöttség többi tagjai. Csou En-lajt, a moszkvai egyetem díszdoktorává avatták A szovjet nép a forradalomban és az építésben példaképe Kínának Moszkva. (ČTK) — Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államta­nácsának elnöke és a Kínai Népköztársaság kormányküldöttségének tagjai január 9-én a moszkvai Állami Egyetemet keresték fel. Az egyetemi tanárok és diákok nagygyűlésén, amelyen 500 kínai diák is részt vett, az egyetem tudományos tanácsának határozatával Csou En-lajt, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnökét a jogi tudo­mányok díszdoktorává avatták. D. Sz. Karev, a moszkvai Állami Egyetem jogi fakultásának dé­kánja, szívélyesen köszöntötte a kínai vendégeket, majd utána Csou En-laj lépett a szónoki emelvényre. A díszdoktorra avatás nemcsak szá­momra, hanem az egész kínai népre nagy megtiszteltetés. A szovjet hatalom évei alatt — mondotta Csou En-laj a továbbiakban — az önök egyeteme, hála a Szovjet­unió Kommunista Pártja és a szovje: kormány gondoskodásának, még na­gyobb fejlődést ért el, és a legna­gyobb szovjet főiskolává és tudomá­nyos kutatóintézetté vált. Mi is hálásak vagyunk az önök egyetemének. A szovjet ifjúsággal együtt több száz kínai ifjú és lány végzi itt tanulmányait. Országunk ezen ifjakat és leányokat azért küldte önökhöz, hogy belőlük haladó tudomá­nyos és technikai ismeretekkel ren­delkező kádereket neveljenek. Reméljük, hogy gondos figyelemmel fogják kísérni tanulmányaikat, hogy ne okozzanak csalódást népünknek és megérdemeljék azt a támogatást, amelyben önök részesítik őket. Amint már tudják, a kínai nép for­radalmának és építésének ügyét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom folytatásának tekintjük. A szovjet nép a forradalomban é:i az építésben példaképe Kínának. A Szovjetunió kulturális forradalmá­nak és építésének tapasztalatai nagyon hasznosak a kínai népnek. Országunk ff szabadítása óta hatalma, erőfeszí­tést teszünk az iskolák, főként a fő­iskolák fejlesztése érdekében. Hét év alatt főiskoláinkat több mint 300 ezer diák végezte el. Főiskolai hallgatóink száma az 1949. év 16 ezeréről az 1956. évben 380 ezerre emelkedett. A kultúra és tudomány terén heiri szabad elzárkóznunk és konzervatí­vaknak lennünk. Lenin több ízben rá­mutatott arra, hogy tudnunk kell min-' dent elfogadni, ami az emberiség kul­túrájában a legjobb. Azonban jó! meg kell különböztetnünk azt is, hogy mi az igazán hasznos és mi káros. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom után Lenin a Szovjetunió Kom­munista Pártja elé ezt a feladatot tűzte: „Tanulni, tanulni, tanulni!" 1 Drága elvtársak, engedjék meg, hogy beszédem befejező részében még egy­szer köszönetet mondjak a szívélyes fogadtatásért. Csak egy szocializmus van, de több út vezet hozzá Wladiszlaw Gomul »a beszéde a varsói Praga városnegyed választási gyűlésén V-rsó. (ČTK) - Január 29-én a varsói harmadik választókörzet válasz­tón nyilvános választási gyűlésen találkoztak c jelöltekkel. Az összejöve­telen a többi között részt vett Wladiszlaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára is. aki itt beszédet mondott. Beszédében Lengyelország legidőszerűbb problémáival foglalkozott. Legelőször is megvilágította Len- | tést tesznek a hiányosságok leküzdé­sére és a dolgozók életszínvonalának emelésére. Hozzáfűzne azonban, hogy e nehézségek leküzdése nemcsak a kor­mány- és a párt, hanem valamennyi dolgozó ügye. A pártnak és kormány­nak meg kell találnia a legjobb íntéz­kedéssket a fogyatékosságok kiküszö­bölésére, az egész nép ügye azonban ez intézkedések végrehajtása. A párt­nak- és kormánynak nincs semmi­féle csodaszere a nehézségek leküzdé­sére, az egyedüli eszköz az áldozat­kész munka. gyelország jelenlegi gazdasági helyze­tét és beszámolt arról, hogyan képzeli el a Lengyel Eg esült Munkáspárt és a kormány a nehéz gazdasági problé­mák megoldását. W. Gomulka a mai Lengyelország gazdasági nehézségeire négy okot hozott fel: aránytalanság a termelőeszközök és a nyersanyagalap fejlődése között és egyszersmind aránytalanság az ipar és a mezőgaz­daság fejlődésében, a munkabéralap módfeletti emelkedése, kiváltképn 1956­ban, az egyes iparágak tervének és az önköltség csökkenése tervének nem teljesítése és aránytalanság a kivitel és behozatal között. W. Gomuíka hangsúlyozta azonban, hogy e hibák ellenére is a népi Len­gyelországban az utolsó tizenkét év folyamán állandóan emelkedett az ipari és mezőgazdasági termelés. 1938-ban a burzsoá Lengyelországban az egy főre, számított acéltermelés 43 kg-ot, a széntermelés 1054 kg-ot, a villa­mos áram fejlesztés 106 kilowattórát, a gyapotszövetgyártás 9 métert, a cu­korgyártás "tö kg-ot, a gabonaterme­lés 388 kg-ot és a hústermelés 24,2 kg-ot tett ki. 1955-ben, a hat­éves terv utolsó évében az egy főre átszámított termelés a következőkép­oen alakult: acél 162 kg, szén 3463, villanyáram 651 kilowattóra, gyapot­szövet 21 méter, cukor 36 kg, gabona 464 kg, hús 45 kg. Ezek a számok meggyőzően bizonyítják a szocialista gazdasági rendszer fölényét. W. Gomulka rámutatott arra, hogy a párt- és a kormány nagy erőfeszí­W. Gomulka beszédének további ré­szében bírálta a bérfegyelem megsze­gését az üzemekben, aminek követ­kezménye a munkabérek aránytalan emelkedése. A piac ellátása egyelőre biztosítva van, ami a megfelelő meny­nyiséqű készletnek köszönhető. Azon­ban, hogy ne kerüljön sor inflációra, véget kell vetni a bérfegyelem meg­szegésének. „Minden út a nehézségek leküzdésére az üzemekbe vezet" — mondotta W. Gomulka. „Üzemeink tartják kezükben országunk sorsát". Az e kérdésre adott válaszok teljes tartalmát magában foglalja az, ami VIII. p' numon hangzott el; „Többet, jobbat és olcsóbban kell termelni". Wladiszlaw Gomulka hangsúlyozta a szocialista tábor erejét és kijelentette: „Szocializmus csak egy van, a szocia­lizmus megvalósításához azonban több űt vezet. Nem volt tévedés az, hogy Lengyelország a szocialista építés alapvető tézisére támaszkodott, hiba volt azonban az, hogy nem mindenütt és nem mindenben választottuk azt az útat, amely megfelelt a lengyel viszonyoknak". W. Gomulka rámutatott arra, hogy minden különbség ellené­re megvannak a szocializmus építésé­hez a közös szükséges előfeltételek, amelyek közül a legfontosabbak egyi­ke e folyamatnak a marxista párt ál­tal való irányítása. A külföldi kölcsön lehetőségéről W. Gomulka kijelentette, hogy Lengyelor­szág hajlandó elfogadni kölcsönt bár­mely államtól, ha azt nem kötik egyéb, hanem csakis kereskedelmi feltételek­hez. W. Gomulka a továbbiakban foglal­kozott a jövő parlament feladatával és a választási kampány egyes jelenségei­vel. Élesen elítélte azt a nézetet, hogy a szejmben csakis új emberek foglal­janak helyet. Helytelenítette azt, hogy egyes választási összejöveteleken megtámadták a párt régi dolgozóit és a népi Lengyelország egyes vezető té­nyezőit. W. Gomulka kitért arra is, hogy egyes jelöltek azért, hogy biz­tosítsák megválasztásukat, eget-földet igérnek. Azt Ígérik, ha mandátumhoz jutnak, gondoskodnak a köteles illeté­kek megszüntetéséről, az adó csök­kentéséről stb. Meg kell ezeket a2 embereket kérdezni — mondotta W. Gomulka —, honnan veszik erre a pénzt. „Hogy egyeseknek adhassunk, másoktól el kell vennünk. A válasz­tóknak gondolniok kell arra, hogy nem mindig az új ember lesz jobb, mint a régi dolgozó". W. Gomulka beszédének befejező részében hangsúlyozta, hogy a parla­menti választás komoly ügy és hogy teljesíteni kell az állampolgári köte­lességeket: szükséges, hogy január 20-án mindannyian szavazzanak. Kije­lentette, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt a munkásosztály, a dol­gozók pártja. „Senki sem szolgálhatja jobban a dolgozókat és a Lengyel Népköztársaságot, mint mi. Senklsem szenvedett többet Lengyelország jó­létéért és jövőjéért, mint a párt tagjai és ezért hinni kell nekik". W. Gomulka beszédét gyakran meg­szakították a lelkes tetszésnyilvánítá­sok. é

Next

/
Oldalképek
Tartalom