Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-06 / 06. szám, vasárnap

MI AKARSZ lenni, ha hagy leszel? — kérdezzük gyakran a gyerekeket, csak éppen hogy kérdezzünk valamit. A kislányok nagy része óvó néni, vagy tanító néni akar lenni, a fiúk mozdonyvezetők, pilóták, rendörök szeretnének lenni. A kicsinyek határozott válaszán rendszerint jót mulatunk. Ha aztán felnőnek a gyerekek, már nem tréfából tesszük fel a kérdést. A serdülő ifjúság életében döntő fontosságú, hogy helyesen válassza meg jövő életpályáját. Nem ajánlatos egyszerre, a gyermek pillanatnyi hangulatának engedve dönteni. Hiszen a helyes elhatározáson múlik, hogy gyermekeink megelégedettek, boldogok lesznek-e életükben, hogy vágyaik, elképzeléseik beteljesülnek-e, hogy pályájukat életcéljuknak, avagy csak szükséges rossznak tekintik. A szülők általában azt hiszik, hogy a legjobban ők ismerik gyermeküket és gyakran eltér a pályaválasztásra vonatkozó véleményük a gyermek és tanítója véleményétől. Természetesen a tanító sem dönthet tanítványa és a szülők nélkül. Célszerű tehát, ha a szülök ezt a kérdést alaposan megtárgyalják a tanítóval, aki szintén nagyon jól ismeri tanítványait, azonkívül peidig áttekintése van arról, mely pályák nincsenek túlzsúfolva, hol van a legnagyobb szükség friss erőMl LESZEK...? írta : KISS É VA re, melyek azok a foglal- j kozási ágak, ahol az ifjú- ] ság jövője a legjobban biz-; tosítva van és nem utolsó;

1 sorban módjában áll össze- i hangolni az egyéni kívánságokat az ország, az egész nérwazdaság érdekeivel. A Munkaerőügyi Minisztérium a CSISZ-szel karöltve az idén már harmad ízben rendez a munkaerőtartalékok szaktanintézetei és a tanonciskolák műszaki érdekköreiben készült legsikerültebb tárgyakból országos kiállítást. A tavaly előtti és tavalyi sikeren felbátorodva az idén Prága legnagyobb kiállítási csarnokában, a Hybern-ben nyílt meg „Mi leszek...?" címen a kiállítás. A szaktanintézetek és tanonciskolák tanulói közel 300 kiállítási tárggyal válaszolnak a sok ezer gyermek és felnőtt kérdésére, és bemutatják azokat a lehetőségeket, amelyek kiaknázásával a fiúk, l;ínyok egyaránt, kiváló nevelők vezetésével képzett szakemberekké, hivatásuk: mestereivé válhatnak. A KIÁLLÍTÁST naponta körülbelül háromezren tekintik meg. Délelőtt az iskolásoktól hangos a csarnok, akik tanítóik kíséretében alaposan szemügyre vesznek mindent és bizony sokan közülük a kiállítás hatására határoznak véglegesen iövő életpályájukról. Az emlékkönyvbe írt megjegyzések arró. tanúskodnak, hogy felnőtteknek és gyerekeknek egyformán megnyerte tetszését az ifjú technikusok ügyessége. A kiállítás foglalkozási ágak szerint van felosztva. A bányásztanulók technikai érdekköre a bányákban használatos segédeszközök tökéletesen kicsinyített mását mutatja be. Még újítók is vannak a fiatalok között. A kiállított tárgyak között szerepel egy szénadagoló, amely automatikusan kiemeli a futószalagról a különféle széndarabokat és áthelyezi a szén minőségét megállapító másik gépbe, Kis Diesel-villanymazdony, mozdonyjavító csarnok, Jawa motorkerékpár, amelynek alkatrészei mozgás közb n figyelhetők meg, eredeti nagyságú, elegáns vonalú és működőképes személyautó, sajátgyártmányú igen csinos géproller, fejlett ízlésről és művészi hajiamról tanúskodó építészeti modellek, korszerű sertésistálló kicsinyített mása, amelyet a Rychnovi Építészeti Tanintézettől a Sertésgondozó Kutatóintézet rendelt saját kiállításai számára, az Egyiptomba szállított forgatható híd modellje, helikopter. komplett leadóállomás és antenna miniatűrje, zeneszekrény, teljesen berendezett cukrászda modellje, kötőgép, művészi üvegtárgyak, nyomdaipar remekei, fizikai segédeszközök, gazdasági gépek modelljei stb. képviselik a tehetséges ezermesterek szorgalmát és ügyességét. E felsorolással persze távolról sem merítettük ;ki a kiállításon bemutatott tárgyak sorát, de ez nem is célunk. Azt szeretnénk, ha minél többen személyesen győződnének meg arról, hogy a szaktanintézetek és tanonciskolák tanulóinak kiképzésére és nevelésére államunk mekkora súlyt helyez. A kiállítás megtekintése után ebben igazán senki sem kételkeldhet. A kiállításon mindennap más és más szaktanmtézet vagy tanonciskola tanulói teljesítenek szolgálatot. Amikor ott jártunk, a KohI-Noor gyár egyforma kék munkazubbonyba felöltözött tanulói adtak felvilágosítást az érdeklődőknek. JANUÁR 31-E után a kiállítás Prágából Bratislavába vándorol. Feltételezzük, hogy ott is hasonló sikere lesz, mint fővárosunkban. Első séía A TEPLICEl fürdőt körülölelő dombon az ősz pazar színeinek oly gazdag változatai pompáznak a nyírfa halványsárgájától a tölgy rozsdavörösén át a fagyai vérpirosáig, hogy ezt a szívet-lelket gyönyörködtető szintobzódást szinte túlzásnak tartanánk, ha nem maga a természet keverte volna ki örök palettáján a legfino- mabb színárnyalatokig. A park egyik padján gyönyörködöm a hangulatos őszi képben és neszelem a vidáman kergetőző szellősuhan cok pajkos játékát, amint gondtalan haneúrozásuk közben te-lesodornak egy-egy levelet, amely sárga p Hangúként vitorlázik le a még vérpirosán integető virágágyakra, vagy az üdezöld •pázsitra, majd az egyetlen elkésett fehér rózsát nézegetem, amelyet a futkározó szellő a magas rózsatőn időnként meghimbál. A koradélutáni napsütésben szinte gondolatok nélkül sütkérezem, de aztán a csaknem üres parkban valami leköti a figyelmemet. Lassabban a mászó csigánál egy mankókra támaszkodó női alak közeledik felém. Szívemet elönti a részvét és sajnáikozva figyelem minden mozdulatát. Kín nézni, amint a ferdén tartott mankókra támaszkodva vonszolja magát. Az egyik mankót arasznyira előre teszi, testsúlyát ráhelyezi, aztán a másik mankót teszi előbbre egy tyúklépéssel és most következik a nagy munka: cipője orrával szántva az aszfaltot, centiméterről centiméterre húzza előre csaknem teljesen béna lábát. Ha kínos lassúsággal is, de mégis csak sikerült egy lépés. Most újra a mankókkal dolgozik, aztán egy újabb keserves lépés. Kézzel, lábbal, fejjel, derékkal, minden izmával dolgozva töri magát lassan, de következetesen, hallatlan kitartással előre. Fellélegzem, midőn egy padhoz ér. — Majd itt megpihen — gondolom megkönnyebbülve, mert ennek a testet-lelket kimerítő vánszorgásrifik a nézése \ is kifárasztott, de nem. ö csak jön tovább, csigalassúsággal, hihetetlen akaraterővel... Egyik sétáló pár részvéttel fordul meg utána. Pillanatra megállnak. A nő súg valamit a férfinek és mennek tovább. Később három diúklányka állja körül a vánszorgó nőt, szemükben leplezetlen rémület. — Ejnye, haszontalanjai, de kíméletlenek vagytok! — j gondolom, de rögtön igazo-] lom őket, hiszen még csak', meggondolatlan gyermekek, j akik nem tudják, hogy bá- [ mészkodásukkal a beteg nőnek esetleg lelki fájdalmat okozhatnak. A nő, nem törődve semmivel és senkivel, csak jón kitartással, egyik padot a másik után hagyva el. Nem ül le egyikre sem. Vár, szinte FURAS — Igazgató elvtárs ... — nagyon kérem, ne vegye rossz néven, hogy beszélni akartam, de nem várhattam tovább. — Mi történt? — Igazgató elvtárs, tudja, hogy én becsületes ember vagyok ... szeretem megmondani az igazat... Nem hallgathatom el hát azt sem, hogy Berecki, igen Berecki, az osztályvezető v.. nagyon szeret parancsolgatni. — Komolyan? — Nagyon komolyan ... Kérem, jó fiú ő, becsületes... De hát... képtelen elvégezni a munkáját. — Ezt se hallottam ed-i dig róla. — Nem szeretném, ha valami baja történne emiatt, vagy ...ha azt hinné az igazgató elvtárs, hogy a helyére pályázom ... Dolgos ember ő ... csak egy kicsit bü -. rokrata. — Berecki ? — Ő hát. Ami igaz, az igaz, soha se megy haza előbb, mint a hivatalos idő... de reggelente rendesen késni szokott tíz-, tizenöt percet. — És én erről nem tudtam eddig. — Hát bizony... Ha én kerülnék helyébe osztályvezetőnek ... Egyébként, nem mondom, tisztviselőnek jó lenne ... egyszerű tisztviselőnek... de mint főnök ... nagyon rosszul szervezi meg a munkáját. — Igazán? — Sajnos. Pedig erőfeszítéseket tesz szegény. De hát... nem bírja ... én megpróbáltam segíteni neki... Nem engedi... Mert beképzelt is, nagyon rátarti... Hamarább is el akartam ezt mondani... mert én becsületes ember vagyok ... nem nézhetem, hogy érdemte'en ember legyen az osztályvezető. Nem mondom, Berecki nem rossz ember... de én ... azt akartam ... — Álljon csak meg egy kicsit, elvtárs. Itt tennünk kell valamit. — Persze, hogy igen De... nem túl drasztikusan ... Berecki erőfeszítéseket t tett... mini tisztviselő jó lenne. ' — Jó, jó. Ezt majd meglátjuk. Most másegyébröl van szó. Holnap gyűlést tartunk, munkaelemzést. Álljon fel azon maga is és bírálja meg keményen Bereckít. — Én'' — Maga hát. — A gyűlésen' — Természetesen. — És ... mit mondjak ? — Mutasson rá a hiányosságaira — Milyen hiányosságokra? — Amiről az imént beszelt. Berecki hiányosságaira. — Kiére ... igazgató elvtárs ? — A Bereckiére. — A gyűlésen ? — Ott hát. Mondja meg a szemébe. Hadd ismerje meg ő is. — Mit ismerjen meg, könyörgöm ? — A saját hiányosságait. — Milyen hiányosságait ... igazgató elvtárs ? — Hát amiről beszélt. Ne érthetetlenkedjék már annyit. — Én? Hát mondtam én valamit a hiányosságokról? — Most már igazán nem értem. — Én sem ... hogy miért mérgelődött fel ennyire az igazgató elvtárs ... Én csak azt mondtam, hogy a Berecki dolgos ... erőfeszítéseket tesz ... soha se megy él idő előtt az irodából. t. hogy jó tisztviselő ... Nem ezt mondtam? S most beszéljek a hiányosságokról? Kössek bele ártatlanul? S még hozzá a gyűlésen. Hát nem, én erre nem vagyok kapható. SADl RUDEANU nem is őt látom, hanem a benne lakozó rettentő akaraterőt meg hősi lelket és tiszteletet érzek iránta. Micsoda óriási energiát pazarolt el erre a kis útra! AMINT közelebb ér. látom, hogy földöntúli mosoly ját! szadozik az arcán, a szemé| ben pedig tiszta boldogság | ragyog. Fiatal. Alig húsz éves. Kellemes babaarca kipirult a nagy teljesítménytől. Figyelmét annyira a lépéseire összpontosítja, hogy nem hall, nem lát senkit. Rejtély előtt állok. Ez a mindenkitől sajnált béna leány szemmel láthatólag boldog. Vajon mi csalja arcára a mosolyt és miért ragyog a szeme a boldogságtól? Végre az utolsó padhoz ér és óvatosan leül. Mankóit maya mellé rakja és diadalmasan körülnéz. Ügy látom, hogy csak most vett tudomást a világról. Mintha ez csak véletlenül történne, a pihegő leány mellé ülök. — Fáradt? — kérdem tőle lágyan. — Kicsit — mosolyog nagy kék szemévél. — Maga most nagyon bol dog — állapítom meg. — Nagyon, — szorítja keblére a kezét. — És mi az oka ennek a nagy boldogságnak? — Hát nem tudja ezt megérteni ? — tör ki belőle, mint a sokáig nyugvó vulkánból, a lelkesedés. Járni tudok! Érti? . Tudok járni!.... Aztán ömlik belőle a szó, mint a láva. Sose láttuk egymást, de örül, hogy va lakinek elmondhatja a nagy újságot. Elpanaszolja há rom hosszú esztendő ágyhoz kötöttségét, rengeteg könnyét, kétségbeesését, reménytelenségét, mozdulatlanságra kárhoztatottságát, kishitüségét, aztán átcsap a másik végletbe és kicsi szíve repdes az örömtől, hogy az első séta sikerült, mert a mozdulni nem akaró lábak végre mozgásba jöttek, ha egyelőre nem is akarnak túlságosan szót fogadni, de majd ... — Majd meglátja, hogy ez menni fog!... Érzem ... Tudom ... Akarom ... Csak hát naponta gyakorolni kell..: REMÉNY költözött a kisleány szívébe. Ez tette őt boidoggá. Csacsogott, tervezett, kacagott, én meg titokban kitöröltem egy könnyet a szememből, mert hát meghatóan kedves élmény, ha egy sokat szenvedett emberrel örvendezhetik a másik, hogy az első séta sikerült. Kónya József. A SLUK IMOIABAN 'Tj&fLCLft&ľl A víztükör fölé halk fűzek hajlanak, árnyak libbennek és suhognak hallgatag, f Napfény zuhog belé, s hold, csillag ránevet — visszatükrözi a gyöngyfényű felleget. Akár kéken mereng, vagy csillog szelíden, viruló partjain elcsitul a szívem. B. Tomi Vince cÁ tél kimlíjLCL Hallod, hogyan vonít a szél? A hideg égről dermesztve Hallod vad, zúgó rohamát? lövellnek a fagysugarak, Nem szét az, a tél királya s a puszta csöndesen pihen, birodalmán most rohan át. fehér takarója alatt. Fut a földeken, réteken, Körül habfehér bozótok borzolja a ffik dérhaját, gubbasztanak bús mogorván, s nézi befújta e már s csilingelve kocog egy szán a gyalogutat legalább. a csillogó havas pusztán. Török Elemér €Mdtűx:átU A cseh drámaírók közül Miloslav Stehlík Könyörtelen románc címmel drámát ír egy funkcionárius családjának életéről. Vojtech Cach színházi környezetből vett szatirikus komédián dolgozik. A darab címe: A miniszter úr üzeni. Pavel Kohout tragikomédiát írt a jelen kor Tartuffejéről. A darab címe: Szegényke. Sanghajban két csehszlovák kiállítást — a korszerű csehszlovák üvegkészítmények kiállítását és a népművészeti kiállítást nyitották meg. 1055. december 31-én kezdte me az ostravai televíziós állomás próba közvetítéseit. Egy év alatt az ostra vai televízió 160 előadást rendezet December 20-a óta az ostravai áílc más retranslációs vonallal Prágávi áll összeköttéfésben. Az ostravai ke rületben 6000 dolgozónak van telev! ziós készüléke. Az állomás vezetőség úgy véli, hogy a műsort kb. 60 0C néző kíséri figyelemmel. A Szlovák Népművészeti Együttes, ä SĽUK Indiában vendégszerepel. Bombayban is felléptek, ahol több mint 8000 lelkes nézőjük volt. Fenti képünkön az együttes tagjait bemutatják Sir Prakasnak, Bombav kormányzójának. Középső képünkön az együttes tagjait láthatjuk, akik megtekintették Delhi környékét és egyik nevezetességét, a Laksmi Narain templomot. Alsó képünkön A SĽUK tagjait az indiai zeneművészeti akadémia hallgatói között látjuk, akik vendégeiknek bemutatták az ősi indiai népi táncokat.