Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-05 / 05. szám, szombat

Az Algériai Nemzetfelszabadító Front memoranduma az ENSZ-hez New York (ČTK) — Mohammed Ja­zid, az Algériai Nemzetfelszabadító Front New York-i küldötte az ENSZ politikai bizottsága elnökének memo­randumot adott át, mely hangsúlyozza az algériai-francia tárgyalások megkez­désének szükségességét. A memoran­dum rámutat arra, hogy az utóbbi két év folyamán Algériában túlságosan sok algériai és francia vér folyt, úgyhogy lehetetlen tovább halogatni e kérdés megoldását. A memorandum további részében összefoglalja azokat az ese­ményeket, amelyek a Nemzetfelszaba­dító Front vezető tényezőit e követ­keztetés levonására késztették. A me­morandum hangsúlyozza, hogy az al­gériaiak készek elfogadni az ENSZ által előterjesztett bármily megoldási javaslatot, mely tiszteletben tartja az algériai nép függetlenségi jogát. Eden és Mollet válasza a szovjet leszerelési javaslatokra London (ČTK) — A Reuter hírügy- i nökség közölte Eden brit miniszter- 1 elnök válaszának tartalmát, melyet a J leszerelés kérdésében a szovjet konst- | ruktív javaslatra adott. Eden Eisen­hower elnökhöz hasonlóan elutasítja az öt nagyhatalom leszerelési érte­kezletének összehívására vonatkozó javaslatot és amellett nyilatkozik, hogy „a leszerelés kérdését az ENSZ e célra létesített szerveiben kell megoldani." Eden válaszában teljesen megkerüli a légi ellenőrzés kérdését, amit eredetileg maga a Nyugat java­solt és amit a Szovjetunió kész meg­tárgyalni. Eden válasza tehát ugyan­olyan taktikáról tesz bizonyságot, mint az amerikai válasz — visszalépni a saját javaslatoktól, mihelyt a Szov­jetunió elfogadja őket és így lehetet­lenné tenni a megegyezést. » • » Párizs (ČTK) — A Francé Presse hírügynökség jelenti, hogy csütörtö­kön, január 3-án nyilvánosságra hoz­ták Guy Mollet francia miniszterelnök válaszát, melyet N. A. Bulganyin mar­sallnak. a Szovjetunió Miniszterta­nácsa elnökének november 27-én kelt levelére és a csatolt szovjet leszere­lési javaslatokra adott. Eisenhower elnökhöz hasonlóan Mollet is semmibe veszi válaszában a szovjet kormánynak a leszerelésre vonatkozó egyes konkrét javaslatait. Indokolás nélkül elutasítja az öthatal­A brit politika súlyos következményei London (ČTK) — A brit dolgozók súlyos helyzete, mely a szuezi válság következtében az utóbbi időben még rosszabbodott, a kivándorlás óriási hullámát váltotta ki Angliában. A ka­nadai, ausztráliai és újzélandi emigrá­ciós hivatalok mellett működő tobor­zási irodák munkája egyre fokozódik. A Londonban működő kanadai hivata­los közegek jelentése szerint heten­ként mintegy hatezer kivándorló je­lentkezik orvosi felülvizsgálatra. Ez azt jelenti, hogy egy év alatt a je­lentkezők ilyen száma mellett csupán Kanadába 300 ezer angol vándorolna ki mi értekezlet összehívására vonatkozó javaslatot is, amely a leszerelés kér­désének megoldásával foglalkoznék. Az Egyesült Államok elnökéhez ha­sonlóan Mollet is amellett nyilatkozik, hogy e kérdést az ENSZ keretében kell megtárgyalni. A francia miniszterelnök válaszában felháborodottan utasította vissza azt a vádat, hogy Franciaország agresz­sziót követett volna el Egyiptom el­len és cáfolta azt is, hogy a Nyugat­nak része lett volna a magyarországi ellenforradalmi összeesküvésben és a nyugat-európai háborús hisztéria elő­idézésében. Közben egyetlen érvet sem hozott fel, amivel állítását alá­támasztotta volna. Szíria zárolta az Iraq Petroleum Company kőolaját Damaszkusz (ČTK) — A Reuter hírügynökség tudósítása szerint a szí­riai kormány január 3-án elrendelte az Iraq Petroleum Company kőolaj­társaságnak, hogy „előzetes hivatalos engedély nélkül nem rendelkezhet azzal a nyersolajmennyiséggel (kb. 180 ezer tonna), mely a társaság szí­riai raktáraiban és olajfejtő állomá­sain összegyűlt. A Daily Herald Makariosz szabadonbocsátását köveleli London (ČTK) — A Daily Herald Labour-párti hetilap január 3-i vezér­cikkében Makariosz ciprusi érsek azonnali szabadonbocsátását követeli. Makariosz érsek a Ciprus brit gyarmat lakossága önrendelkezési jogáért folytatott mozgalom egyik vezetője. A lap hangsúlyozza, nem lehet tár­gyalásnak tekinteni, hogy az érsekhez két delegátust küldtek abból a cél­ból, hogy előterjesszék a „ciprusra vonatkozó brit javaslatot". A lap hoz­záteszi, hogy „amíg Makariosz nincs szabadlábon, nem tárgyalhat; a kor­mány véget vethetne ennek a hely­zetnek és szabadonbocsáthatná őt." D. T. Sepilov fogadia dr. Lolhar Bolzot, az NDK külügyminiszterét Moszkva (ČTK) — D. T. Sepilov, a Szovjetunió külügyminisztere január 3-án fogadta dr. Lothar Bolzot, az NDK külügyminiszterét és a Német Demokratikus Köztársaság kormány­küldöttségének egyéb tagjait. A fogadáson jelen volt V. A. Zorin, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese, G. M. Puskin, a Szovjet­unió NDK-beli rendkívüli és megha­talmazott nagykövete, továbbá I. I. Iljicsev, a Szovjetunió külügyminisz­tériuma európai osztályának vezetője. Hegkezdődött az USA kongresszusának ülése Washington (ČTK) — Január 3-án megkezdődött az USA kongresszusá­nak 85. ülése. Az ülés első napjain a kongresszus meghallgatja az elnök hagyományos beszámolóját az ország helyzetéről, gazdasági állapotáról, az új költségvetési javaslatról és egyéb kérdésekről. Sajtóhírek szerint ezt a szokásos beszámolót ez idén Eisen­hower külön politikai beszámolója előzi meg az Egyesült Államok közép­keleti politikájáról. Az amerikai sajtó a kongresszus ülésével kapcsolatban megjegyzi, hogy nem fog különbözni a megelőző ülésektől. Könyv a magyarországi eseményekről Moszkva (ČTK) — A moszkvai „Ifjú Gárda" kiadóhivatala kiadásában könyv jelent meg „Budapest 1956 októberé­ben—novemberében" címmel. A könyv szerzői Vaszilij Zaharcsenko, Jurij Po> pov és Allan Sztarodub szovjet újság­írók, akik szemtanúi voltak a buda­pesti eseményeknek s leírják, mit ta­pasztaltak e napokban Budapesten. A szerzők gazdag anyag alapján mutatják meg, hogyan készítették elő az ellenforradalmárok puccsukat. A könyv záró része leírja a fasiszta puccs felszámolását Magyarországon és az ország visszatérését a békés élethez. A budapesti katonai bíróság ítélete Budapest (ČTK) — A Magyar Táv­irati Iroda jelenti, hogy a budapesti katonai bíróság halálbüntetésre ítélte Szívós Gézát, aki gépfegyverrel ke­zében részt vett a budapesti pártköz­pont elleni fegyveres támadásban számos embert lelőtt és megsebesí­tett. November 4-e, az ellenforrada­lom katonai megsemmisítése és a munkás-parasztkormány megalakulása után Szívós különböző fegyvereket és lőszert rejtegetett. Budapest (ČTK) — A Magyar Népköztársaság gyáraiban, üzemeiben, az állami gazdaságokban és a termelő szövetkezetekben aktívan dolgoznak a Magyar Szocialista Munkáspárt szer­vezeteinek megalakításán. 1956. de­cember 31-én Magyarországon 3327 helyi pártszervezet működött össze­sen 103 ezer taggal. A leszerelésért vívott harc tovább folyik A sajtó közölte D. Eisenhower, A. Eden és G. Mollet válaszát a legutóbbi szovjet leszerelési javaslatra, amelyet a szovjet kormány november 17-i jegy­zéke és N. A. Bulganyinnak a három nyugati államférfihoz intézett levele tartalmazott. A nyugati államférfiak elutasítják az öthatalmi konferencia (Szovjetunió, USA, India, Nagy-Bri­tannia és Franciaország) összehívására tett szovjet javaslatot és azt ajánlják csupán, hogy a leszerelés kérdésének megtárgyalását az ENSZ illetékes szer­veiben folytassák tovább. A nyugati hatalmak képviselői levelükben nem válaszolnak a szovjet javaslat lénye­gére. Eisenhower levele — amelyet alapul veszünk — még azt a megjegy­zést is tartalmazza, amely szerint a Szovjetunió november 17-i kormány­nyilatkozata „nem mutat készséget a megegyezésre... a légi támadások el­hárításéban". Ez az állítás paradox, te­kintettel arra, hogy a november 17-i javaslat éppen a Szovjetunió készségét nyilvánítja arra, hogy tárgyaljon a lé­gi fényképezés kérdéséről, amelyet az USA eddig bármilyen leszerelési meg­egyezés megkötésének előzetes feltéte­leként állított fel. Eisenhower válasza Bulganyin leg­utóbbi levelére arra késztet bennünket, hogy újból felsoroljunk néhány fő té­nyezőt a leszerelési kérdés legutóbbi fejleményeiről. Mit tartalmazott az 1956. november 17-i javaslat ? A szovjet javaslat hét pontból állott, amelyek tartalma röviden a következő: 1. Két éven belül az USA, a Szovjetunió és Kína fegyveres erőinek létszámát másfél millió főre, Anglia és Francia­ország fegyveres erőinek létszámát 650 000 főre, a többi államokét pedig 150 000—200 000 főre kell csökkenteni. Első lépésként egy éven belül az első három nagyhatalom fegyveres erőinek létszámát 2,5 millióra, Anglia és Fran­ciaországét 750 000 főre kell csökken­teni. 2. Ugyancsak két éven belül meg kell valósítani a tömegpusztító fegy­verek betiltását és meg kell szüntetni gyártásukat, el kell pusztítani e fegy­verkészleteket, kivéve a hadseregek fegyverkészletét. Első lépésként be­szüntetni az e fegyverekkel folytatott kísérleteket. 3. 1957-ben egy harmad­dal csökkenteni a négy megszálló ha­talom csapataínak létszámát Németor­szágban. 4. Egyidejűleg lényegesen csökkenteni az USA, Anglia és Francia­ország fegyveres erőinek létszámát a NATO tagállamaiban, valamint a Szov­jetunió csapatainak létszámát a varsói szerződés országaiban. 5. Két éven be­lül felszámolni a külföldi területeken levő katonai támaszpontokat. 6. Ezzel párhuzamosan csökkenteni az államok katonai kiadásait. 7. Szigorú és haté­kony nemzetközi ellenőrzés alá venni a leszerelést. Ezenkívül a szovjet kormány kész­ségét nyilvánította, hogy tárgyalásokat folytasson a válaszvonaltól 800 kilo­méter mélységig terjedő területen ke­leti és nyugati irányban végzendő légi fényképezésről — természetesen a var­sói szerződés és az Északatlanti Tömb tagállamainak egyetértésével. A közvetlen reakció A nyugati sajtó közvetlen reakciója e javaslatokra nem volt elutasító. Szemmel látható volt, hogy a közvéle­mény rokonszenvvel fogadja e javas­latokat, még a nyugati reakciós sajtó is kénytelen-kelletlen úgy nyilatkozott, hogy « javaslatokat „alaposan át kell tanulmányozni". Ezután az amerikai sajtóban „auto­ritatív" hírek jelentek meg arról, hogy az USA kormánya már kidolgozta a le­szerelés „új amerikai tervének" fő irányvonalait. Ezt a tervet az USA nemzetbiztonsági tanácsának és az el­nöknek kellett volna méq ióváhaavnia. Ezeknek az „új javaslatoknak" az lett volna a fő vonásuk, hogy bizonyos pontokon (főleg az európai biztonság és a haderők létszáma kérdésében) megközelítették volna a szovjet javas latokat. A lapok „szenzációs fordulat­ról" írtak a leszerelés kérdésében el foglalt amerikai állásfoglalással kap csolatban. Oly sok lármát csaptak kérdés körül, hogy szó esett még ar rôl is, hogy Adenauer hamarosan az UŠA-ba utazik^ mert állítólag a bonni kancellárt rémületbe ejtette az a lehe­tőség, hogy az amerikaiak beleegyez nek a leszerelésbe. A USA állásfoglalása a leszerelés hez e kérdés megoldása szempontjából döntő fontosságú, mégpedig azért, mert az elmúlt évtizedben éppen az USA az, amely a leszerelés kérdésében való megegyezést szüntelenül meghiúsítja. Az amerikai uralkodó körök ellenállása a leszerelési egyezménnyel szemben ezen elsőrendű nemzetközi probléma megoldásának útjába nagy akadályt gördít. Eisenhower levelével természetesen nem ért véget a leszerelésért vívott nagy harc. Eisenhower maga is állást foglal amellett, hogy a tárgyalásokat továbbfolytassák az ENSZ talaján — úgy véljük azonban, hogy jelenleg holtpont leküzdése érdekében legjobb volna az öt nagyhatalom kormányfői nek újabb értekezletét egybehívni amint azt a svájci elnök is javasolta és ami mellett állást foglalt Bulganyin és Nehru. Az USA vezető tényezői ezt a megoldást most nem óhajtják. Az ENSZ leszerelési bizottságában es albizottságaiban előbb-utóbb megmu • tatkozik, hogy az Egyesült Államok ho ­gyan hajlandó tekintetbe venni a nem­zetek egyre erősödő óhaját, hogy vég­re megegyezés jöjjön létre a leszere­lés kérdésében. J. H. Növekszik a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjainak száma Nagy munkát végeznek a kommu­nisták Borsod megyében. Eddig 277 pártszervezetet alakítottak 7200 taggal. Szolnok mecyében 6257. Békés megyé­ben pedig 9956 tagot számlálnak a pártszervezetek. A budapesti pártszervezetek sorai-" ban több mint 21 ezer tag működik. Látogatás a Ganz hajógyárban Budapest (ČTK) — A Duna pesti oldalán levő Gijnz hajógyárban január 5-án a munkásoknak mintegy 80 szá­zaléka dolgozott; számos vidéki mun­kás falujában maradt, hogy mezőgaz­dasági munkákat végezzen. A vállalat legnagyobb problémája a villányáram­kérdés. Mindeddig a szükséges áram­nak csak 25 százaléka áll az üzem rendelkezésére. A villanyáram jobb kihasználása céljából nappali és éjjeli műszakokban dolgoznak. Ami a nyers­anyagokat és félárukat illeti, tárgya­lások folynak a Lőrincz hengerművek­kel, hogy az üzem rendszeresen kapja a hengerelt anyagokat. A nehézségek ellenére az üzem dolgozói tovább dol­goznak a szovjet megrendeléseken, hajókat és hajódarukat készítenek a Szovjetunió számára. A munkástanács főleg termelési kérdésekkel foglalko­zik és részt ves? a küszöbönálló átszervezési munkálatok előkészíté­sében, hogy ennek következtében ne kerüljön sor a munkások elbocsátá­sára. A termelés sikeres fejlesztésében jelentős része van a Magyar Szocia­lista Munkáspárt nemrégen megala­kult üzemi szervezetének, amelybe eddig több mint 200 dolgozó jelent­kezett. A pártbizottság tagjaival beszélget­ve erős benyomást kelt bennünk főleg, az, milyen bizalommal tekintenek a a pártra és a kormányra és mily nagy bizonyosság tölti el őket, hogy a viszonyok hamarosan megjavulnak. „Bízunk a Kádár-kormányban — mondja Borbás Imre, az üzemi párt­szervezet bizottságának tagja — mert Kádár szintén miúikás volt és az el­méletet egybe tudja kapcsolni a gya­korlattal. Nemcsak bízunk benne, de szeretjük is öt és nyíltan beszélünk vele a fogyatékosságokról. Más a helyzet nála, mint a régi vezetőség­nél volt, amely nem isrfterte a gyárak viszonyait és a bírálatra gyakran az­zal válaszolt, hogy lecsukatta a be­csületes embereket". Az új pártszervezet fő munkamód­szere az, hogy türelmesen meggyőzi az elvtársakat, akik közül még sokan nem értik meg egész világosan az új kormány politikáját és attől félnek, hogy ismét életbe lépnek a régi mód­szerek. Megváltozott a bizottsági ülé­sek jellege is. Azelőtt csupán jóvá­hagyták az irányvonalakat, most pe­dig a bizottság minden egyes tagja megvitatja őket és a legjobb javas­latot fogadják el. Teljes mértékben érvényesül a kollektív vezetés. „Különböző nézetek lehetnek a szo­cialista országépítés részletkérdéseit illetőleg — mondja Borbás elvtárs a nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban —, az alapvető kérdésekben azonban egy síkon kell állnunk: közös és vég­ső célunk a szocializmus felépítése." Bonn a Saar-vidék Kommunista Pártjának eltiltását követeli Bonn (ČTK) — A nyugatnémet bel­ügyminisztérium felhívta Saar-vidék tartományi belügyminisztériumát, hogy Németország Kommunista Pártjának betiltását terjessze ki a Saar-vidék Kommunista Pártjára is és oszlassa fel a pártot. A nyugatnémet kormány ezzel egyidejűleg azzal fenyegette meg d saar-vidéki kormányt, hogy a Saar­vidéket, mint a szövetségi köztár­saság részét „kötelességeinek telje­sítésére kényszeríti". Erich Walch, a Saar-vidék tartományi parlamentjé­nek kommunfsta képviselője január 3-án az ADN sajtóiroda tudósítójá­nak kijelentette, hogy Saar-vidék Kommunista Pártjának betiltása tör­vényellenes. Saar-vidék Kommunista Pártja tevékenységét a saar-vidéki alkotmánnyal összhangban fejti ki és mindig azokat a demokratikus alap­elveket és szabadságjogokat védel­mezte, amelyek az alkotmányban van­nak lerögzítve. Ollenhauer helyesli a Saar-vidék Kommunista Pártjának betiltását Saarbrücken (ČTK) — Ollenhauer, a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt elnöke a saarbrückeni sajtóértekezle­ten amellett nyilatkozott, hogy ki kell terjeszteni Németország Kommunista Pártjának eltiltását a Saar-vidék Kom­munista Pártjára is, miután a Saar­vidéket január 1-én hivatalosan a Német Szövetségi Köztársasághoz csa­tolták. A DPA hírügynökség jelentése szerint Oflenhauer kijelentette, hogy „nem látja semmi okát annak, hogy ebben az esetben más döntést kellene hozni." A Szociáldemokrata Párt elnö­ke ezzel támogatta a bonni hivatalok álláspontját, melyek kitartanak amel­lett, hogy Németország Kommunista Pártjának betiltása automatikusan vo­natkozik a Saar-vidék Kommunista Pártjára is. Annak ellenére, hogy a Szociáldemokrata Párt maga is elítélte Németország Kommunista Pártjának betiltását, mint nem demokratikus In­tézkedést. Ollenhauer most szükséges­nek tartja ezen intézkedés foganatosí­tását a Saar-vidék Kommunista Párt­jának betiltására is, mivel „tiszteletben kell tartam az alkotmánybíróság dön­tését". Fokozatosan megnyugszik az indonéziai helyzet Dzsakarta (ČTK) — Hatta, Indo­nézia volt alelnöke nemrégen meg­látogatta Firdauszt, a Maszjumi Párt végrehajtó bizottságának tagját és bejelentette, hogy kész a kormány élére álni azzal a feltételei, hogy « parlament teljes támogatásban fog­ja részesíteni programjának megva­lós ;tását. A Bintang Timur című lap jelen­tése szerint Dél-Szumatrán nyugodt a helyzet, a Maszjumi Párt kísérlete az államfordulatra nem sikerült. A lap továbbá jelenti, hogy a dél­szumatrai tartományi kormány tag­jai, akik a Maszjumi Pártot képvi­selik, a múlt év végén felkérték Dél­Szumatra kormányzóját, mondjon le hivataláról. Ezt a követelést azonban a tartományi kormány többi tagja elutasította. A Maszjumi Párt ez­után azzal fenyegetődzött, hogy a hadsereggel együtt saját kezébe veszi a kezdeményezést, azonban ez a kisérkrte s6 kudarcot vallott, mi­vel nem részesült kellő támogatásban a hadsereg részéről. A lap továbbá rámutat, hogy a dél­szumatra, tartományi kormány és a második katonai körzet parancsnok­sága képviselőiket az indonéz fővá­rosba küldték, hogy felvegyék a kapcsolatokat a központi kormány­nyal. A holland gyarmatosító ä r 3 s t á m o ,atjik az ndon-ziai reakcie t Hága (ČTK) - A „Waarheld" hol­land lap közli J. Wolfnak, Hollandia Kommunista Pártja Központi Bizott­sága tagjának cikkét az indonéziai eseményekről. A cikk felhívja a fi­gyelmet arra, hogy a holland ural­kodó körök nyilvánvaló megelégedés­sel fogadták a szumatrai reakciós államcsínyre tett kísérletet, mert az a klikk, melynek tagjai az állam­csínyt kezdeményezték, a holland kőolaj és más részvénytársaságok ér­dekeit védelmezik Szumstrán és egész Indonéziában. J. Wolf hangsú­lyozza, hogy a szumatrai pu cskí­sérlet folyta:ása azoknak az impe­rialista mesterkedéseknek, melyek célja az, hogy az ázsiai és afrikai nemzeteket ismét leigázzák. OJ szo o 1957. január 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom