Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-31 / 31. szám, csütörtök

HOGYAN TOVABBľ Dobos László elvtárs alábbi cikke felveti népművészetünk egynéhány fontos problémáját. Lapunk örömmel fogadná, ha mind a kulturális dolgozók, mind pedig többi olvasóink is hozzászólnának ezekhez a kér­désekhez. A múlt év utolsó napjaiban az or­ág másik végéről hajtott a szomjas váncsiság Losoncra. Tanúja akartam nni december 30-án a szlovákiai agyar kultiúrcsoportok felvonulásá­i k. a Csemadok központi kultúrszem­jének. Nem akarok riportot Írni. Ezt már eg tett ék többen előttem A Csema­•k kultúrszemléjén szerzett benyo­ások után, néhány megállapítást s :ek al'apján népművészetünkre vo­itkozó némely következtetést, ta­ilságot szeretnék rögzíteni. (Gály án az Oj Szó 1957. január 7-i szá­ában a Losonci bemutatóról szóló portjában ezzel kapcsolatban már Ivetett egynéhány gondolatot. Ezt eretném tovább fűzni.) Maga a bemutató élmény volt szak­ttber, szereplő, pedagógus, kultúr­unkás, műkedvelő és egyszerű néző á már a egyaránt. Felgördült a füg­iny és múltat varázsolt a dal, a ci­ra, a furulya, a szilajritmusú tánc. ő vagy már elfelejtett szokások, ipi játékok meghitt hangulata, egy­erü, de gazdag érzés világ a ragadta agával a nézőket. A szemlélő jófor­án egy fél nap leforgása alatt be­k intést nyert kultúrcsoportjaink, rt kulturális tömegmozgalmunk je­néhe, képet kapott értékeiről, hi­liról és egészséges kezdeményezé­siről. Népművészetünk jelenlegi helyzete agán viiseli kialakulásának körülmé­reit, tényezőit is. Erről tanúskodott losonci bemutató. Melyek azok a nyezők, melyek megszabták már a ilcsőjében, de későbbi éveiben is sfolyásolták népművészetünk fejíő­isét ? Elsősorban az alkalomszerű­ig. Gondoljunk csak vissza az 1950— .-es évekre. Az alakuló kultúrcso­>rtok rendszerint egy-egy hivatalos inepi alkalomra készültek program­kka-1. Itt a betanult műsort elő­Iták és ezzel be is fejeződött mun­ij.uk. Nagyon keves példa volt és in arra, hogy kultúrcsoportjaink, ondjuk benső, meghitt, baráti .lég­xrben szétvegyülve a jelenlevők kö­rt t savát adták volna a mulatsá­>knak. Eszerint a múlt népművészete cs'ak livatalos" életünk tartozéka? Kul­Lrmunkások részére „hivatalból elö­t" kötelesség? A tanítók munkájá­m csak iskolán kívül előírt munka? néző számára érdekes, nagyszerű, tűnő élményszerű szórakozási alka­m?" Hol van kultúrmozgalmunknak : a pontja, ahol találkozik egymással njúlt és jelen, ahol évszázadok >ndolat- és érzésvilága egybefolyik ma emberének lelkületével? Sze­ntem a népművészet termékeinek itatásában, gyűjtésében, színpadra tt felelevenítésében, a táncot, a népi tékot élményszerűen ismerő szerep­ben. Gondoljunk csak a üosonci szemle Pardoskeddi fonó" címen bemutatott špszokására. Mennyi természetesség, jyszerüség, tisztaság áradt ebből a ilusi jelenetből. Érzésem szerint ten a . napon alakult ki a legszo­>sabb kapcsolat néző és szereplő líiött. Itt a néző elfelejtette, hogy •tanult jelenetet lát. (Ha voltak is .erev részei az előadásnak.) Miért? éleményem szerint azért, mert a móban folyó beszélgetés, m ók ázás, inc és nóta megelevenítése igény­Bveszi a szereplók képzelőerejét is. szereplő és előadó is alkotni kény­;len, ha nem akar szögletességével evetségessé válni a színpadon. Mit izonyít ez? Azt, hogy a népművé­cet , értékeinek a felelevenítésénél altétlenül szükség van az előadó intáziájára, alkotó képzeletére. Énéi­ül csak mechanikus, lelketlen re­rodukálásra képes az egyén, de ma­a a csoport is. Egy pillanatra idéz­ik megint az 1950/51-es esztendő­et. Általában mi jellemezte a kul­ircsoportok munkáját? Énekelni ezdtü'k a fülünknek kissé új, de angzatos mozgalmi szovjet és nép­alokat. A táncban pedig valamelyik ijegység, vagy falu összeszedett íncmotívumait egy csomóba fűzve ittük színpadra. A szereplőnek itt sak az volt a feladata, hogy meg­tanuljon egynéhány tánclépést és ezt alkalomadtán reprodukálja. Tehát csak reprodukáltunk. A közönség'nek ter­mészetesen ez is tetszett, mert rég nem látott dalok, táncok elevened­tek meg előtte. Oj volt ez számára. Azonban felmerült a kérdés: hogyan tovább? A kultúrcsoportok két lehe­tőség között választhattak és választ­hatnak ma is. Megmaradnak-e már az ismert motívumok, táncok, népdalok betanulásánál, reprodukálásánál — itt a fejlődés csak a tánc vagy a dal előadásénak technikájában hozhat eredményt. Vagy pedig a csoport ve­zetője, sőt maguk a tagok is hozzá­kezdenek a falu, a környék népszo­kásainak, népi játékainak, táncainak gyűjtéséhez, felelevenítéséhez, beta­nulásához. Ez a kultúrcsoportok fej­lődésének alkotó útja. Voltaképpen eeen a ponton vált szét a losonci bemutató is. A cso­portok többsége ismert táncokkal, vagy kombinált tánclépésekkel lépett fel. Azonban új volt a cselekményes tánc. Gondolok itt pl. a színai helyi csoport „Virágszedés", a rimaszom­bati helyi csoport „A gömöri leány­kérő" táncára, vagy a tornaijai helyi csoport „Székes táncára". A cselek­ményes tánc tanításánál nem lehet minden mozdulatot, helyzetet a tán­cos szájába rágni. A szereplő gon­dolkodni, alkotni kénytelen. Ez egészséges kezdeményezés volt az említett csoportok részéről. A losonci szemlén a cselekményes táncok újat hoztak. Előre mujtatnak. Ezt kell megragadnunk. Felmerül a jogos ellenvetés: de hisz nincsen minden falunak, vagy tájegységnek cselekményes tánca. Ez igaz. De áz ismert táncokat, lépése­ket kii 'lehet tölteni történéssel, cse­lekvéssel. (Mint ahogy Sztriezsenec Rudolf vezetésével a pozsonypüspöki tánccsoporttól láttuk.) A kezdet férc­műveket is száii majd. De a gyakorlat kétségtelenül tánokultűránk minőségi emelkedését hozzia magával. Az a tény, hogy népművészetünk fejlődése hivatalos ünnepi alkalmak­hoz van kötve, aránytalan eltolódást idéz elő egyes ágainak feleleveníté­sében. Az ünnepi alkalom látványos, megragadó műsorszámot követel. A népművészet mely ágai felelnek meg ennek az igénynek? Elsősorbari a tánc, a szavalat, csoport- és szóló­énekek. És ezek közül mi áll legköze­lebb a kultúrcsoportok légköréhez, érzésvilágához? Mi kecsegtet a leg­nagyobb eredménnyel? Mi kíván aránylag kis erőbefektetést ? A szóló­ének, a szavalat és a tánc. Ezt bi­zonyította a losonci bemutató is. Túl­teng a tánc. A népművészet többi ág'a messze elmaťad a tánc mögött. Miért? Egyfészt a fentebb említett okok miatt. A másik ok: népművé­szetünk azon ágai élnek a legeleve­nebben tovább, amelyek tartalmi és formai elemeiknél fogva a legközvet­lenebb kapcsolatot teremtik meg a múlt és jelien érzésvilága között. Ezt az összekötő kapcsot jelenleg a tánc és az ének jelenti. De természetesen ez korántsem okolja meg a népmű­vészet többi ágának lebecsülését, el­hanyagolását. A népművészet felele­venítésével a múlt kultúráját mint­egy felújítjuk (rekonstruáljuk). Azonban a múltról alkotott kép csak akkor teljes, "ha a népi gondolkodás, a népi kultúra minden ágú megnyil­vánulási formáit magában foglalja. Enélkül a múlt mába vetített képe hamis és idővel az egyhangúság ér­zését váltja ki a ma emberében. Kulturális tömegmozgalmunk az el­múlt években aránytalánul szegény volt népi játékok, népszokások, népi mesemondók, népi hangszerek meg­szólaltatásában és felelevenítésében. A losonci bemutató ezen a téren is hozott újat, előremutatót a népi já­ték, népszokás, népi hangszer (citera, furulya) megszólaltatásával. Ez egész­séges kezdet, amely továbbfolytatásra kötelezd népművészetünk szakembe­reit, vezetőit. A losonci Csemadok bemutató az egészséges kezdeményezés mellett egész sor hibára figyelmeztet. Töb­bek között előadó (interpretáló) művészetünk sajnálatosan alacsony színvonalára. A szavalásra és a szó­lóéneklésre gondolok. Vannak szavaló­ink, ^szólóénekeseink, akik nagyrészt az alkalmi ünneplések szülöttei, gyér pártfogoltjai. Afféle műsorszámok. Szerintem nem fogadhatjuk el a Lo­soncon elhangzott szavalatok végle­ges értékeléséül azt a jóakaratú bí­rálatot, ami mindenkit megdicsér valamiért. Ez szép volt azért, a másik meg amazért. Szerintem Kopasz Csil­la és Cibulka Gábriella szavalatain kívül nem hangzott el művészi érté­kű versmondás. Miért? Ennek több oka van; A szavalók vagy hatástkeltő verseket választanak, amivel nem ké­pesek megbirkózni (Petőfi'. őrült, Vörösmarty: Vén oigány). Vagy le­becsülik, wlekicsinyl'ik a versmondás művészetét, s következésképpen kis­igényúek magukkal szemben. És ami a legfontosabb: hiányzanak az olyan alkalmak, amelyek egyrészt kedvet keltenek a szavaláshoz, másrészt pe­dig művészi igényességet alakítanak ki versmondóban, hallgatóban egy­aránt. A versmondás művészet, de a jóakarat, a szándék még nem jelent művészi értéket."Sok szavalóverseny­re, költői, írói estre van szükség, amelyeik jó alkalmai az előadók ne­velésének. Az elmondottak vonatkoznak nagy­iából a szólóénekesekre is. Jó, de ki­müveletilen hanganyag. Hatáskeresést szolgáló dalok és sok felesleges pó­zolás. 'Ezen a téren igen nagy hiá­nyát érzii egész kulturális tömeg­mozgalmunk egy központi (akár hi­vatásos. akár félhivatásos) népművé­szeti együttesnek. Az ilyen együttes példaadásával nevel, de ugyanakkor a művészi igényesség kialakulása te­rén is elsőrendű szerepe van. És végül: A losonci országos szem­le megdöbbentő képet nyújtott zene­kultúránk elmaradottságáról. A felsza­badulás után felnövekvő magyar fia­talság nem ismeri a zenét, nem tud zenélni. Ki a felelős ezért? Az isko­la? A kultúrszervek ? A közigazgatás kultúrával fog 1 alkozó funkcionáriusa i ? összetett, bonyolult kérdés. Foglal­koznunk kell velük. A losonci Csemadok bemutatón Pató elvtárs zárszavában többek kö­zött ezeket is mondta: „Láthatjuk, hogy a népművészet értékeinek ku­tatása kultúrcsoportjaink részéről mozgalommá vált." Túlzott állításnak tartom. Azonban ebben látom a meg­oldást. Fejlesszük mozgalommá a né­pi kultúra hagyományainak gyűjtését, felelevenítését. Gyűjtsenek,, kutassa­nak a kultúrcsoportok. (Űgylátszik, az akadémiára hiába is várnak.) Ho­gyan, miként? Vitatkozzunk róla. Ne bölcselkedő száraz okossággal, hanem alkotó kutatással, tettel. Mit tehe­tünk és mit kell tenni, hogy minőségi érést érjünk el a múlt népművésze­tének gyűjtésében, felelevenítésében, fejlődésében ? • Dobos László. Burmából érkezett megkésve ez a kép, amely a SĽUK fogadtatása ide­jén készült. Azóta a Szlovák Népművészeti Együttes Indonáziát is megjárta •iiiniiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiniiiiiňiniiiiuiiiiťiiiiiiiiiiiiiiMiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii IK.i •IIHUIIIIIIMIIIIIIIUIIIII:! £ _ | Shakespeare szonettjeiből \ f " 107.. szonett | Hercegi márvány büszke síremléke | rímem hatalmát nem szárnyalja túl: 1 neved jénylöbb lesz verseimbe vésve az írott kőnél, amely megfakul. Ha durva harcban szobrok dőlnek össze s nagy müveket rombol a bősz tömeg, gyilkos vasak s a háború vad üszke | sem emésztheti el emlékedet. | 1 Te fittyet hánysz a pusztító halálnak, i | ' fényed már jövö korokban ragyog, | 1 és míg a földön emberek tanyáznak, \ i tudják neved a késő századok. | | S •ha majd \Uz ég egyszer magához rendéi: = az utókor becse élővé szentel. _ 147. szonett | Mint gyötrő láz emészt szerelmem egyre, | tápláló kínját hajszolva mohón, | szenvedélyében Önmagát epesztvé, | kóros étvágyát űzve habzsolón. Eszem, szerelmem gyógyító sebésze, elhagyott, látván, mint makacskodom és nem figyelve már a józan észre, | halálos vágyam tiltva hordozom. ľ | Eszem kudarcán testein összeroppant, | | izzó révület rontva áthatott, 1 I s a tébolyító láztól megbomlotton % valónak néztem a vak látszatot.. § ľ Mivel azt hittem, tündöklő vagy, jehér, 1 p ki setét pokol vagy és fekete éj. f Š Rácz Olivér fordításai | •'^ífaüStiii.'IMamüaiirt'a^iiiii:!.'*:.! '•:ia::iii*iiai[ai[ii[aiia:iii]i:,aiii;;a:;iniiii>i*^!Bíiiiiaiia;iiitaHaiiBi[aitaiiiiiaiiai:ai;ai!ai'aľ: aiľB Vigyázzatok, amikor beszéltek! Helyesen mondotta Kisfaludy ne m melléknév, hanem főnév. Nem nem. (Egyformán benne van a korcs Sándor, hogy sem a föld, sem a fo-> az t mondják meg vele, hogy milyen síel és a jó sízik is.) lyók nem tartják össze a nemzetet, az iUető, hanem azt, hogy micsoda: A hozzászóló nem' értette meg hanem a nyelv. Ezért védelmezzük Csakhogy sem a magyarban, sem a mire céloZj mi t ^^ az eredeti ci k£! jni is magyar nyelvünket, s ebben a rc!k <™ .. finnugor nyelvekben nincs a hisztérikai a tragikaf komika é s" törekvésünkben nemes áldozatkész- megkülönböztetés. A szlovákban pl. társai azért áIlanak szöges e]len tp tbe n séggel támogat bennünket népi de- van külön hím-, nő- és semleges a magyar észjárással mert amint az domkratikus kormányunk is. n e™ 0 névsz ó ragozás, a magyarban e r^ deti cik k „ ondj a: ^y^n íin n_ Nyelvünk védelme érdekében až ellenben nincs. Nálunk a férfi is. a Ug 0 r nyelvben sincs nemi mcokú­Oj Szó m. é. dec. 4-i számában a nő is egyfonmán katolikus vagy pl- i ö nböztetés, ne erőszakoljuk tehát rá fenti címen egy rövidke cikket írtam, református, ha annak vallja magát, mag yiar nyelvünkre azt ami tel­s erre most hozzászólás érkezett. Mi- nem pedig katolíka vagy reformáta. j ese n idegen neki Hogv tehát vei a hozzászólás teljes félreértése Ne mondjuk tehát nőszemélyekről j ogosa n Mfogásoltäm ' az ilven ne­az én eredeti megállapításaimnak, sem, hogy hisztérika, hanem azt, m esítést\ arra nézve cs'ak "egy kénytelen vagyok foglalkozni vele és h°gy hisztérikus!" szerzőre hivatkozom, Simonyi Zsig­a szerző egyik-másik állítását helyre Ezt mondja az eredeti cikk, a hoz- mondra, akit a magyar nyclvhelyes­•kell igazítanom. zászólás pedig így beszél: „Ezzel ség kérdéseiben ma is legnagyobb te­A hozzászólás fő célja az, hogy szemben mégálapíthatjuk, hogy a ki- kintélynek tartunk. Ezt mondja: „A megvédelmezze a hisztérika szót, mert fogásolt kifejezes benne van a nagy főnevek használatában legbántó'bb szerint ez a magyar szókincsnek magyar idegen nyelvű szótárakban, idegenség, ha a latin és a német egyik fontos .és elfogadott tartozéka. Hogy nyelvi szempontból sem kifő- nyelvtani nemet utánozzák. A nyelv­De mézzük magát a hozzászólást! gásolható, annak bizonyítéka az, hogy, újítók nag^pn buzgón nem-esítettéic Ezt mondja: „Azon helyes megálla- a magyar helyesírás' szabályok utol- nyelvünket: a kétféle testvér meg­pítása után, hogy a hisztérika nem só kiadásának szótári részében is különböztetésére megajándékoztak ái mellék-, hanem főnév (mégpedig nő- «ji-gtalálható..." Aztán kijelenti a fivér és nővér szóval...; ide tartóz­személyt jelentő főnév), párhuzamba hozzászólás, hogy a hisztérika, „akár- nak az ilyen latinos, németes egyez­hozza azt a katolikus és református csak a tragika, komika szó is, ame- tetések: Katholika egyház, reformáta melléknevekkel s abból, hogy ennek lyek szintén nőszemélyt jelentenek, a* vallás, klasszika filológia (azért -hogy a két melléiknévinek női megfelelője magyar szókincsben teljesen ho~ az ecclesla, religio, ph-ilologia nőne­— katolíka és reformáta — a ma- nos..." A hozzászólás így végződik: mű) e h. kathollkus egyház reformá­gyarban nem létezik, azt következ- „A magyarban nem létező s a cikk- tus vallás, klasszikus filológia . .* 4 teti, hogy a hisztérika helytelen, nem írótól más nyelv-alapján mestersége- (Simonyi: Helyes magyarság, 69.) " magyar szó." A hozzászólás tehát azt Sen képzett katolíka és reformáta ' helytelensége nem indokolhatja a Ez az idézet feleslegessé teáz hisztérika szónak kiközösítését a ma- minden más magyarázkodást és. meg­cáfolja a hozzászólásnak azt az állí­. , , , tását, hogy a katolíka és a reformáta A nozzaszolas a mondottak melléknevet én magam „mestersége­mondja, hoqy ami nem magyar szó, az szerintem helytelen. Az ilyen fel­tevés teljesen tudománytalan mellé- gyac szókincsből." fogás volna. Sem az említett cikkem­ben, sem máshol, soha senkinek eh­hez hasonló dolgot, ilyen naiv meg- szerint azt hiszi, hogy egy szónak a Sen" képeztem. Hogy ezek k mellôk­állapítást senki előtt nem tettem. puszta szótári létezése már igazolása nevek már régen megvoltak s neri? De először lássuk a tényeket! Az is a szó nyelvi helyességének. Pedig _ én gyártottam őket, arról a cikkírót eredeti cikk, tehát az én cikkem, ezt ez nagy tévedés! Legújabb helyes- ' meggyőzheti egyeteken kívül Simonyi mondja- „Gyakran halljuk egyik-má- írásunk szótári készletében is megvan id. munkájának 148. és 185. oldala is. sik női személyről a társaságinak azt a hisztérika szó, de ez nem szól sem a megállapítását, hogy hisztérika. Ez- a szó helyessége mellett, sem ellene, zel azt akarják mondani, hogy az, mert a helyesírás és a helyes ma­akiről szó van, nő, és hogy idegbe- gyarság kérdése két különböző dolog, tegségben szenved. A hisztérika ki- A helyesírás szótára csak a helyesírás fejezés -ebben .a: használatban tehát kérdéseiben kötelező, egyebekben Dr. Orbán Gábor OJ SZO 1957. január 31. (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom