Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-31 / 31. szám, csütörtök

A csehszlovák-szovjet közös deklaráció (Folytatás az 1. oldalról) új példáját szolgáltatják. Ezen nem változtathat semmit az a tény sem, hogy e kapcsolatok létrejötte és fejlő­dése folyamán nehézségek, megoldat­lan feladatok és hibák is előfordultak. A szocializmus építésének marxista­leninista elvei közösek minden szo­cialista ország számára, bár érvénye­sítésüket kétségkívül z egyes álla­mok fejlődése konkrét feltételeihez kell alkalmazni. Az egyes szocialista országok és az egész szocialista rend­szer érdekei között teljes összhang uralkodik. A szocialista országok kö­zötti együttműködés és kölcsönös tá­mogatás elmélyítése és kibővítése megszilárdítja minden egyes ország szabadságát, függetlenségét, szuvere­nitását és biztonságát és elősegíti fel-, virágzásukat és népeik életszínvona­lának' emelkedését. A Csehszlovák Köztársaság kormá­ténelmi határozataiban. A világ fej­5­lődése teljes mértékben igazolta a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa határozatainak létjo­gosultságát és helyességét abban, hogy a háborúk elkerülhetők. Korunk legjelentősebb " jellemvonása vala­mennyi világrész hatalmas néptöme­geinek felsorakozása a békéért, a szabadságért és demokráciáért vívott küzdelemben. Az imperialista körök azonban nem óhajtják ezt a küzdel­met, arra törekszenek, hogy gátol­ják és megakadályozzák, kiélezik a nemzetközi feszültséget és új, ve­szedelmes kalandokba bocsátkoznak, amelyek komolyan veszélyeztetik a világbékét. . A világ népéit most ismét a nem­zetközi feszültség kiéleződésének té­nye elé állították, amely feszültsé­get Anglia, Franciaország és Izrael Egyiptom elleni agresszív akciói, s az A csehszlovák nagykövetségen rendezett fogadáson Antonín Zápotocký . köztársasági elnök köszönti a szovjet vendégeket, nya értékelve Csehszlovákia és a Szovjetunió együttműködésének ered­ményeit, szükségesnek tartja ezek­ről a kapcsolatokról kijelenteni, hogy a Szovjetunió létének, tevékeny, bé­keszerető szocialista külpolitikájának és a szocialista országok testvéri megsegítésének létfontosságú jelentő­sége van a népi demokratikus or­szágokra, a béke, demokrácia és szo­'cializmus ügyére az egész világon. A Szovjetunió, támogatva más orszá­gok népeinek áldozatkész harcával a fasiszta megszállók ellen, a második világháborút a demokrácia és a sza­badság erői javára döntötte el és sok országnak lehetővé tette, hogy maguk döntsenek további fejlődé­sükről és kikerüljék az imperialista intervenciót. A Szovjetunió példája és támogatása a mépi demokratikus or­szágokat megsegítette abban, hogy szilárdan és biztosan lépjenek a szo­cializmus építésének útjára. A Szov­jetuniónak és a béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott hatalmas harca, — melyben vele vállvetve ha­ladt a hatalmas Kínai Népköztársaság és a szocializmus egész tábora, — képezi a fő és legnagyobb akadályt a nemzetközi agresszív erők tervei megvalósításának' útjában és egyszer­smind valamennyi békeszerető nemzet legnagyobb reménysége is. A cseh­szlovák nép a fasiszta megszállás éveiben és a felszabadítás után is, amikor nehézségekkel és akadályok­kal küzdött, mind a súlyos, mind az örömteli időkben a Szovjetunióban mindig a legjobb és legnagyobb ba­rátra talált, akiben sohasem csaló­dott, aki őt sohasem árulta el és aki sohasem késlelkedett segítő kezet nyújtani. Az a nép, amelynek törté­nelme során annyi megaláztatást és elnyomatást kellett elszenvednie, melynek annyi hamis ,.barátja" volt, akik a legsúlyosabb időkben elárulták őt, lelke mélyéből meg tudja becsülni az ilyen őszinte és igazi barátságot. II. Mindkét fél kijelenti, hogy a cseh­szlovák és a szovjet kormány kül­politikájának fő célja a béke meg­őrzése, a nemzetközi feszültség eny­hítése és valamennyi békeszerető erő összefogása a békéért, s a háborús úszítók elleni harcban. A Csehszlovák Köztársaság <'s a Szovjetunió kormá­nyai más 41! amok iránti kapcsolatai­ban betartják a békés egymás mellett élés elveit valamennyi állammal tár­sadalmi és politikai rendszerükre va­ló tekintet nélkül. A békeszerető külpolitika elveit, amelyeket kitartóan és következete­sen érvényesít a Szovjetunió és a többi szocialista ország, a Szovjet­unió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa ^tovább fejlesztette tör­n (JJ szo 1957. január 31. imperialista körök bomlasztó tevé­kenysége váltott ki, mely körök el­lenforraldalmi puccsot szerveztek Ma­gyarországon. A feszültséget fokoz­ták az USA kormányköreinek új gyarmatosító tervei is, amelyek a' Közel- és Közép-Kelet országai ellen irányulnak. Mlntkét fél azt a nézetet vallja, hogy az ellenforradalmi puccs Ma­gyarországon, Európa szívében a külső és belső ellenforradalmi ag­resszív erők arra irányuló kísérlete volt, hogy Magyarországot kiszakít­sák a szocialista országok családjá­ból, megdöntsék a munkások és pa­rasztok kormányát, az országban fa­siszta diktatúrát létesítsenek és Ma­gyarországot stratégiailag előnyös felvonulási területté változtassák a szocialista országok elleni támadás­ra és új európai háború kirobbantá­sára. Azonban a magyar nép egész­séges erői a forradalmi munkás­parasztkormány vezetésével, a szov­jet haderők segítségével — amelyek Magyarországon a varsói egyezmény alapján tartózkodtak, — meghiúsí­tották a népi demokratikus rendszer megdöntésére és a magyar nép szo­cialista vívmányai megsemmisítésére irányuló kísérleteket. A csehszlovák kormány teljesen egyetért a Szovjetunió eljárásával, amely a magyar kormány kérésére idejében sietett a magyar nép segít­ségére és áldozatkészen teljesítette szövetségi kötelezettségeit és nemzet­közi kötelességét. Mindkét fél határozottan támogatja a magyar forradalmi munkás-paraszt­kormányt, melynek segítségére lesz a népi demokratikus rendszer megszilár­dításában, a népi demokratikus Ma­gyarország függetlenségének és biz­tonsága biztosításának érdekében és továbbra is fellép a külső agresszív erők minden arra irányuló kísérlete ellen, hogy beavatkozzanak Magyaror­szág belügyeibe. A magyarországi események ismét arra intik a szocialista államokat, hogy szükséges az éberség megőrzése. A magyar népnek nyújtott támogatásban igazolást nyer a proletár internaciona­lizmus forradalmi elveinek ereje, ame­lyek alapvető irányvonalat képeznek valamennyi szocialista ország számára és rendkívüli jelentőségűek ez álla­mok szabadsága és nemzeti független­sége biztosításában. A magyarországi ellenforradalmi ka­landhoz hasonlóan kudarcot vallott az Egyiptom ellen irányuló imperialista agresszió is. Az egyiptomi nép hősi küzdelme, a Szovjetunió, a Kínai Nép­köztársaság, valamennyi szocialista or­szág, sok afrikai és ázsiai állam szi­lárd álláspontja és az egész világ köz­véleményének határozott ellenállása arra kényszerítették a brlt-francia­izraeli intervenciósokat, hogy beszün­tessék Egyiptom elleni agressziójukat. Azonban annak ellenére, hogy a gyar­mati rabszolgaságnak a Közel- és Kö­zép-Kelet országaiban való visszaál­lítására irányuló összeesküvés veresé­get szenvedett, a nemzeteknek' nem szabad csökkenteniök erőfeszítéseiket a békeharcban. Most, amikor a Közel­és Közép-Kelet országaiban Nagy-Bri­tannia és Franciaország pozíciói alap­jaiban megrendültek, az Amerikai Egyesült Államok vezető körei Eisen­hower-doktrínának nevezett gyarma­tosító programmal és katonai agresz­szió terveivel léptek lel. Az amerikai monopolista töke fel­használva Anglia és Franciaország meggyengülését arra törekszik, hogy a világ e táján magához ragadja a ha­talmat, elnyomja a nemzeti felszaba­dító mozgalmat és ismét igába hajtsa az arab nemzeteket. Az ilyen akciók fokozzák a nemzetközi feszültséget és ismét veszélyeztetik a békét, biz­tonságot e területen és az egész vi­lágon. Ezek az új imperialista és gyarma­tosító tervek felkeltik a Közel- és Közép -Keleŕ országai népeinek jogos haragját és tiltakozását, amely népek hatáDozottan síkraszállnak ezen tervek ellen, függetlenségükért, a békéért és a biztonságért. Az Egyiptom elleni agresszió követ­kezményeit még nem számolták fel,­Egyiptom területén még mindig idegen haderők tartózkodnak, azonban a gyar­matosító hatalmak az USA-val élükön, már új tervvel jönnek, amely arra irá­nyul, hogyan lehetne meghosszabbíta­ni az egyiptomi terület egy részének megszállását az ENSZ úgynevezett rendkívüli fegyveres erőinek segítsé­gével, Csehszlovákia és a Szovjetunió kor­mányai abból az elvből kiindulva, hogy a kis és nagy nemzeteknek független­ségi harcát el kell Ismerni és tiszte­letben kell tartani, támogatják a Kö­zel- és Közép-Kelet országait vala­mennyi régi és új gyarmatosító terv meghiúsítására és ez országok népei szabad és független életének fejlesz­tésére irányuló törekvésében és abban, hogy önállóan dönthessenek saját ügyeikben. Mindkét kormány meg van győződve arról, hogy országaik kap­csolatainak további elmélyítése az ázsiai és afrikai államokkal a békés egymás mellett élés öt elvének alap­ján elősegíti a világbéke ügyét. Ugyan­csak úgy véli, eleget kell tenni Egyip­tom igazságos követeléseinek, hogy területét teljesen megszabadítsák va­lamennyi idegen haderő megszállásá­tól, megtérítsék azökat a károkat, amelyeket Anglia, Franciaország és Izrael agresszív támadása okozott és az agresszió és erőszakosságok vét­keseit megbüntessék. > •Mindkét fél kijelenti, hogy hajlandó elősegíteni a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok kibővítését a Közel- és Közép-Kelet országaival a teljes egyenjogúság és kölcsönös elő­nyök alapján, minden olyan feltétel nélkül, amely sértené az egyik vagy másik ország szuverenitását. III. A Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió kormányai eszmecserét folytaittak a leszerelés kérdéseiben, amelveknek megoldása nagy jelentősé­gű a világbéke megerősítésére. Saj­nálattal állapítják meg, hogy a nyu­gati hatalmak mindeddig nem tá­mogatták a Szovjetuniónak 1956. november 17-én kelt kormánynyilatko­zatában foglalt javaslatait a leszere­lés és a nemzetközi feszültség eny­hítése kérdésében. Mindkét fél meg van győződve arról, hogy ezek a ja­vaslatok új lehetőségeket nyitnak ar­ra, hogy sikeres egyezményt érhesse­nek el a leszerelés kérdésében, amelynek nlagy jelentősége volna a nemzetközi feszültség enyhítésére, a népeknek 'a (háborús kiadások nehéz terhétől való megszabadítására és ar­ra, hogy a nemzetek ne féljenek az atomháborútól. A Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió kormányai szilárdan meg­vannak győződve, hogy a fegyveres erők és a fegyverkezés csökkentésé­re, a tömegpusztító fegyverek betil­tására, iaz európai területen létesített idegen katonai támaszpontok felszá­molására, valamint a nagyhatalmak fegyveres erőinek lényeges csökken­tésére irányuló egyezmények hozzá­járulnának a nemzetközi helyzet ja­vításához és megszilárdítanák az álla­mok közötti bizalmat. Ez megkönnyí­tené az időszerű vitás nemzetközi problémák békés megoldását és ked­vezőbb feltételeket teremtene a kü­lönböző gazdasági és szociális rend­szerrel rendelkező országok békés egymás mellett élésére. A Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió küldöttségei eszmecserét folytattak n német kérdésről és arra a megállapodásra jutottak, hogy az a politika, amelyet most a Német Szövetségi Köztársaság kormánykörei megvalósítanak, nem járul hozzá a nemzetközi feszültség leküzdéséhez, sőt ellenkezőleg, növeli azt. A Szovjetunió tekintettel arra, hogy ;a Csehszlovák Köztársaság a szocia­lista tábor valamennyi országa közül a legnyugatibb fekvésű és közvetle­nül határos Nyugat-Németországgal, teljes mértékben osztja a csehszlo­vák nép azon aggodalmát, amelyet a német militarizmus felújítása vál­tott kl. Az imperialisták arra törek­szenek, hogy Európában mielőbb tá­madó katonai erőket állítsanak fel, amelyek fő ütőereje elképzelésük szerint — ahogy ez a történelem so­rán már többször beigazolódott — a német militarizmus volna. Míg a nyugati hatalmak még a közelmúlt­ban is azzal igyekeztek megnyugtatni a közvéleményt, hogy a Németország részéről történő agresszió lehetőségei ellen különféle .kezességeket" ígér­tek, most már ezen kezességekről nemcsak nem tesznek említést, ha­nem a nyugat-németországi revan­sista törekvéseket minden erejükkel támogatják. A Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió kormányai kijelentik, hogy az USA, Anglia és Franciaország uralkodó körei megismétlik a törté­nelem keserű tapasztalatát, miáltal az a helyzet, amely most a német militarizmusnak a Német Szövetségi Köztársaságban történt felújítása kö­vetkeztében Európában előállott, na­gyon sokban hasonlít ahhoz a hely­zethez, amely megelőzte a második világháborút.' Ismeretes, hogy akkor a nyugati hatalmak uralkodó körei a hitleri Németországot a Szovjet­unió ellen uszították. Az impe­rialista Németországnak segítségére voltak abban, hogy katonailag erőre kapjon, 'ami a német imperializmus katonai agressziójára vezetett, amely imperializmus kirobbantotta n máso­dik világháborút. Az USA és a többi nyugati hatal­mak uralkodó körei, amelyek a köz­véleményt a Szovjetunió részéről vélt fenyegető „veszedelemmel" ijesztge­tik és a szocializmus, valamint a kommunizmus elleni küzdelem köpö­nyegébe takaródznak, lehetővé tették Nyűg at-Német ország ú jrafelf egy vér­zését, felújítják katonai erejét, a nyugatnémet hadsereget tömegpusz­tító fegyverlekkel szerelik fel, holott a közelmúltban tagadták, hogy ilyen terveik lennének. Annyira mentek, hogy az európai északatlanti száraz­földi haderők vezetésével volt hitle­rista tábornokokat és tisztekét bíztak meg. Egyúttal nyíltan meg akarják valósítani a EURATOM és az egysé­ges piac létesítésére irányuló tervei­ket, amelyek a nyugat-európai orszá­goknak a német monopolisták gazda­sági egyeduralma alá rendeléséhez vezetne és ezeket az országokat ki­szolgáltatják a nyugatnémet milita­rizmusnak és revansiztnusnak azzal a szándékkal, hogy a nyugat-európai országok az új európai háború elő­készítésének engedelmes eszközeivé váljanak. Sem a Szovjetunió, amely a hitle­rista bitorlók elleni háború legsúlyo­sabb terhét viselte, sem Csehszlová­kia, amely a világhatalomra törekvő náci rendszer felső áldozatainak egyi­ke volt, nem nézheti tétlenül az eu­rópai események ilyen fejlődését. Ezért kötelességüknek tartják, hogy necsak hatékony védelmet szervezze­nek az említett revansista tervek el­len, hanem minden politikai erőfe­szítésükkel arra törekedjenek, hogy a többi európai államok, különösen Nyugat-Németország szomszédai se maradjanak közömbösek azokkal a fe­nyegetésekkel szemben, amelyek ha­táraikon növekszenek. Mindkét fél kijelenti, }iogy minden erőfeszítésük­kel arra törekszenek, hogy meghiúsít­sák a német militarizmus felújítását. A Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió kormányai ezzel kapcso­latban szükségesnek tartják kifejezni a Német Demokratikus Köztársaság azon törekvése feletti teljes elisme­résüket, amely a német militarizmus felújítása ellen, valamint az egységes, demokratikus és békeszerető Német-, ország megmentésére irányul. A né­met nép ezen nemzeti feladatának megoldása megköveteli, hogy minden erőfeszítéssel törekedjenek a jelen­legi két német állam, a Német De­mokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közeledésére. A Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió kormánya úgy vélik, hogy az európai és a világbéke legmegbíz­hatóbb kezessége az .európai kollektív biztonság hatékony rendszerének megteremtése lenne. Mindkét fél meg van győződve arról, hogy a kollektív biztonság európai rendszere megte­remtené az állandó európai és a vi­lágbéke megőrzésének, a nemzetközi feszültség enyhítésének és az új há­borús veszedelem elhárításának múl­hatatlan előfeltételeit. Ez a rendszer lehetetlenné tenne bármilyen agresz­sziót Európában és lehetővé tenné azt, hogy véget lehetne vetni annak a helyzetnek, hogy Európát ismét pusztító háborúnak tegyék kl, ami az európai nemzetektől mérhetetlen ál­dozatokat követelne. Az összeurópai biztonsági rendszer hozzájárulna a német kérdésnek békeszerető és de—, mokratikus talapokon v a fő megoldásá­hoz is, ami létérdeke a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió nem­zeteinek. Tekintettel arra, hogy a nyugati hatalmak makacsul visszautasítják a Szovjetuniónak a katonai csoportosu­lások felszámolására irányuló javas­latát és jelenleg nem kívánják az agresszív Északatlanti Tömb felszá­molását, a csehszlovák és a szovjet kormýny kijelenti, hogy rendíthetet­lenül elhatározták a varsói szerződés szervezetének megszilárdítását. Mind­két fél meg van győződve' arról, hogy a jelenlegi európai helyzetben a var­sói szerződés az európai- nemzetek biztonságának és ia világbékének szi­lárd kezessége. A szocialista államok nem engedhetik meg, hogy megis­métlődjék a második világháború elő­játéka, amikor a német militaristák, kihasználva azt, hogy őket támogat­ták és uszították az USA, Anglia és Franciaország uralkodó körei, foko­zatosan felszámolták az európai ál­lamok önállóságát és kirobbantották a második világháborút. Mindkét féí szilárdan elhatározta, hogy a varsói szerződésből a biztonság és védelmi képesség hatéáony eszközét teremti meg minden váratlan esemény elleti. Ez a Csehszlovák Köztársaság és a, Szóvjetunió kormányainak és népeid nek szilárd elhatározása. IV. A tanácskozások során minden te­kintetben megvitatták a két ország államérdekeiből, valamint a Csehszlo­vák Köztársaság és a Szovjetunió né­peinek azon törhetetlen törekvéséből eredő legfontosabb kérdéseket, ho­gyan fejlesszék és tökéletesítsék to­vábbra is a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió közötti kölcsönösen előnyös politikai, gazdasági és kultu­rális kapcsolatokat, az egyenjogúság, a területi sérthetetlenség, az állami függetlenség, szuverenitás és a bel­ügyekbe való be nem avatkozás le­nini elveinek alapján, amelyek kifeje­zésre jutottak a Csehszlovák Köztár­saság és a Szovjetunió között 1943. december 12-én kötött barátsági, kölcsönös -segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződésben. A két fél megelégedéssel áHapítja meg, hogy a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió közötti kapcsolatok tartós alapja volt, és marad, a test­véri nemzetek nagy barátsága, ame­lyet történelmi hagyomány szentelt meg és Csehszlovákia és a Szovjet­unió legjobb fiainak vére pecsételt meg a fasiszta bitorlók elleni elszánt harcokban. A csehszlovák—szovjet barátság szilárdsága a két ország nemzeteinek közös érdekein, a szo­cializmus és a kommunizmus kiépí­téséért folyó harc közös eszméin és céljain, a világbékéért való küzdelmen, valamint a kölcsönös mély tiszteleten és bizalmon alapul. Csehszlovákia és a Szovjetunió kormányai gondosan fog­ják védelmezni és szilárdítani a cseh­szlovák és a szovjet nép barátságát. A tanácskozások folyamán sokoldalú­an értékelték a Csehszlovák Köztár­saság és a Szovjetunió közötti gaz­dasági együttműködés kérdéseit. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország között fenn­álló gazdasági kapcsolatok az egyen­jogúság, a testvéri kölcsönös támoga­tás és kölcsönös előnyök alapján fej­lődnek. Mindkét fél megegyezett abban, hogy" továbbra is sokoldalúan fogják fejleszteni a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió közötti szoros gaz­dasági együttműködést. A felek eszmecserét folytattak a Csehszlovák Köztársaság és a Szov­jetunió ipari termelésének szélesebb alapokon nyugvó együttműködésére vonatkozólag, hogy jobban kihasznál­ják a gépek, berendezések és azon áruk gyártására szolgáló meglevő ka­pacitásokat, amely áruk szükségesek a két ország nemzetgazdaságának. Ezért a két kormány utasította gar­dasági szerveit, hogy a két ország ipari termelésének összhangba hozá­sára készítsanek elő javaslatokat és 1957. év folyamán kössenek egyez­ményeket abból a célból kiindulva, hogy a nemzetgazdasági tervek köl­csönös összhangba hozása és a terv­szerű szocialista munkamegosztás az országok között, amely megfelel köl­csönös szükségleteiknek, fontos elő­feltétele a termelőerők maximális fejlesztésének. Mindez lehetővé teszi az ipar és a mezőgazdaság fejleszté­sét minden ország természeti és gaz­dasági feltételeivel, lehetőségeivel és hagyományaival összhangban. A felek megelégedéssel állapítják meg, hogy a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió között fennálló ke­reskedelmi kapcsolatok nőnek és erő­södnek. A legutóbbi nyolc év során a kölcsönös árucsere terjedelme csaknem négyszeresére emelkedett és a Szov­jetunió részvétele a csehszlovák kül­kereskedelemben 1956-ban több mint SPEIDEL 1945 UTÁN — ÉS 1957-BEN Karel Doudera.

Next

/
Oldalképek
Tartalom