Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-27 / 27. szám, vasárnap

Szlovákia legrégibb vegyiüzemében Hogyan készül a szilon nyersanyaga • Műanyag színes fémek helyett • Poliamid lapok a mezőgazdaságban ® Neon helyett plexi-üveg A laboratóriumban i Zilinán van Szlovákia egyik legrégibb üzeme, a Vágmenti Vegyi Művök, amely még a műit század nyolcvanas éveiben kezdte meg működését. A régi gyárnak csak a helye maradt meg. Ósdi berendezéseit már évekkel ezelőtt kicserélték, műhelyeit átépítették, vagy kiszélesítették. 1948 óta a gyár termelési programja is megváltozott. Míg azelőtt kizárólag szervetlen vegyi anyagokat termeltek, ma már a kénsav kivételével csak szerves vegyi anyagokat, kaprolaktant, akry•lont, melformot, moformot, poliamidokat és más furcsa nevű vegyitermékeket gyártanak. A hagyományaikra büszke munkások az utóbbi években nö;vélték gyáruk jó hírnevét. Az íVtOlsó három évben hatszor nyerték el a minisztérium és szakszervezetek vörös zászlaját, egyszer pedig a kormány zászlaját. A gyár minden szakaszán maguknak a munkásoknak kezdeményezésére javítják a termelés menetét, gazdaságosságát, mert ez szoros kapcsolatban van a gyár fejlődésével és maguknak a munkásoknak jólétével. A gyárban A gyárudvar szélén levő félig kész épületben arr loniumszulfátc.t fegnak a jövőben gyártani. Az új üz

!

!mrészleg ez év decemberére készül V és az eddig kárbament kénlúgot fogják benne feldolgozni. A 28 millió 'corona beruházási költség már öt éven belül megtérül a gyárnak. Évente több tíz .zer tonna nitrogéntartalmú müti'iigya, az új üzemrészleg terméke, elég lesz egy kerület mezőgazdaságának ellátására. A harmadik üzemrészlegen, ahol a kaprolaktant gyártják, hatalmas katlanok és reaktorok mellett csak egynéhány munkát sürgölődik. A kaprolaktant, mely a szilon nyersanyaga, hazánkban csak itt gyártják. Harminc kg-os gumizsákokba csomagolva szállítják innen a Svitbe és más textilgyárakba, ahol a fehérszínű mento:szagú darált kaprolaktanból finom, pókháló vékony szilonharisnya, fehérnemű készül. A drága nyersanyagot azért kell gondosan becsomagolni, hogy se fény, se levegő, se nedvesség ne érje. Csővekkel, reaktorokkal, desztilálókatlanokkal teli műhelyben dolgoznak Ďurčánsky, Truha, Milo, Pollák elvtársak, akik a terv túlteljesítéséért dicséretet nyertek. Az ő érdemük, hogy a szilon nyersanyaga nemcsak idejére eYkéf szül, hanem, hogy a minőség is kitűnő. * Egy hatalmas forgó hengernél B u chova Helena munkásnő figyeli a folyékony kaprolaktan lehűlését, — A hengerben levő víz hűti le 67 fokra a reáfolyó kaprolaktant. Ennél a foknál változik át szilárd fehér anyaggá. Ez a szerkezet pediij apróra darálja. — Mutatja meg a gép egyes részeit Buchova elvtársnő. A szilonyanyagok iránti állandó érdeklődés arra készteti a gyár vezetőségét, hogy a jövőben ezt az üzemrészleget is kiszélesítsék. , A poliamid-részleg Az vdvaron fagyos szél csapta meg arcunkat, de a qőzös műhely után szinte jól esik egy kis levegő. Az 1. számú üzemrészleg felé vesszük útunkat, ahol a helyben termelt kaprolaktan egy részét szi'.onfonalakká dolgozzák át. Ebből készül horgászok számára az erős szilonhuzal, melyet külföldre ls nagy mennyiségben szállítunk. A folyékony szilon vékony sugárban csurog bele egy tartályba, ahol az megkeményedik, majd gépek korongjai, csavarják kis tekercsekre. A műhelyben dolgozó munkásnők pedig idegen nyelvű feliratokat ragasztanak a külföldre szánt árura. Karol Simko vegyészmérnök az 1. számú üzemr&szlen vezetője. Vele beszélünk. — Még e téren, sokat kell fejlődnie vegyiiparunknak, mert külföldön jóvaí többet alkalmazzák a műanyagokat, mint nálunk, — mondja Simko elvtárs. — Például külföldön poliamid lapokkal, melyek jóval olcsóbbak az üvegnél, egész rizsültetvényeket takarnak be. Hazánkban alkalmazzák már üvegházak, melegágyak befedésére. Egy méter üvegházi A reaktor és kezelője. terület befedése üveggel eddig 300 koronába került. Folio-lappal csak 20.— korona. Az NDKban a sonkát is ebbe csomagolják, mert légmentesen elzárva nem romolhat el — magyarázza tovább, miközben a foliolapok gyártását nézzük. Két hatalmas henger vasalja kívánt •'astagságra a folio-lapokat. Gyártanak itt átlátszó, papírvékony lemezt, melyből zacskókat készítenek, vagy vastagabb lapokat aszerint, hogy milyen célra kellenek. Jó tulajdonsága e lapoknak, hogy nem törékenyek, hajlíthatok, gyűrhetők, mint a papír. Itt ne dohányozzon! így szólt rám egy ajtó előtt S'mko elvtárs, mielô'ť beléptünk volna. A plexiüveg nyersanyaga készül itt. Égy magas katlanban forrt, sistergett a folyadék. Itt önt k a plexi-üveget (akrilon) sűrű állapotban formákba és égetik. így átlátszóvá válik és olyan tiszta, mint az üveg, A plexi-üvegnak nagyon sok jó tulajdonsága van. Tetszés szerint lehet fúrni, hajlítani, festeni. Jobban vezeti a fényt, mint a levegő és sebészeti műszerek készítésére nagyon, alkalmas. Külföldön már régen alkalmazzák reklámfeliratokhoz. A plexi-üvegből készült reklámtáblák, feliratok jóval hatásosabbak mint a neon és nem romlanak el. Nálunk logarléceket, szemüvegkereteket, üveglapokat készítenek belőle. — A firmákat most még kézben hordjuk a kemencéhez, de a jövőben ezt is megkönnyítjük egy emelődaru felszerelésére. Az egész műhelyt kibővítjük, automatizáljuk az öntést, szárítást és ezzel az akrilon termelését már az idén 40%-ka! emeljük — mondotta kísérőm. Elbúcsúzunk a sok évtizedes múltra visszatekintő öreg gyártól. Szilon, plexi-üveg ... bővít k a termelést... De hiszen sz a gyár nem öreg! Fiatal, növekszik. Horváth Sándor Ezen a gépen gyártják a szilon nyersanyaoát ÚJÍTÓINK Egy mérnök a Kabló-ban Hogyan lehetne a termelést jobbá, gyorsabbá tenni, a gyártmányok minőségét emelni — ezen gondolkozik nem egyszer Miklánek mérnök, a bratislavai Kablo üzem dolgozója. Az ő nevéhez fűződik a megvalósított ésszerűsítési javaslatok nagy része. Naponta járja az üzemrészlegeket. Nézegeti, figyeli a munkások szorgoskodását és olykor meg—megáll egyik, vagy másik munkásnál, tanácsot ad neki, vagy ha valamelyik munkájában felvilágosítást kér, azzal ls készségesen áll rendelkezésére. Gyakran folytat eszmecserét Lengye' elvtárssal is, akinek mái szintén számos újítása van. — Elfogadott újítási javaslataim megvalósításában sok segítséget k-ptam Miklánek elvtárstól. legtöbbször elmagyaráztam neki, hogyan képzelem el a, javítást ebben, vagy abban a munkafolyamatban, vagy gépen, Ő ceruzát és papírt vett elő, rajzolt és magyarázott: „Nem lenne-e jobb, lia ez a fogantyú itt volna? Ajánlanám, ha ezt a billentyűt Inkább a jobb oldalra szerelné át, mert itt jobban kéznél lenne! Nem szükséges mindig átnyúlni a baloldalra, elkerüli az időveszteséget." Miklánek mérnököt mások is felkeresik. Mindenkinek készségesen segít. Megtárgyalják vele a problémákat, szán ítgatnak, s így könnyen és szakszerűen megoldják a kérdéseket Mikor belépünk Miklánek elvtárs dolgozószobájába, munkaközben találjuk. Mihelyt megpillant bennünket, mosolyogva elénk jön és újságolja: „A krezolpára gyors eltávolítására szolgáló szellőztető berendezésen dolgozom". .— Sokat gondolkoztam a vörösréz vegyi megmunkálásának kérdésén — mondja. — Az eljárás a szappanfőzéshez hasonlított, primitív, hosszadalmas, nehézkes volt. Tetemes beruházásokra mód nem volt, s így olcsó megoldást kerestem ennek az eljárásnak gépesítésére. Az újítással az üzemben évi 120 000.— koronát takarítanak meg. A beszélgetést Miklánek mérnök fejezi be: — Sok újító van üzemünkben. Éppen ez az, ami gazdaságosabbá teszi munkánkat. Ez pedig most a legfontosabb. —

y — r — ... téri óra a la H Kislány áll az óra alatt S nézi, nézi csendesen, Majd így sóhajt: Jaj, fél nyolc már! Hol késik a kedvesem? Leszól rá a villanyóra • Nagy mérgesen, pukkadón: Egy perce állsz, s az is móka? Lásd, nékem ősidők óta Áll minddkét mutatóm! NEUMANN JÁNOS **************A HAVI 4175 ***

*** ********* *

********* * ******** **

***

*********** : M felhajtott gallérral, sietős lép* tekkel mérte a hólepte utat Rajcsányi Vince. Gondolkodott. Azt forgatta a fejében szüntelen, nem rossz munkahely az Űjvásári Állami Gazdaság: keres is, de mégis csak jobb lenne otthon. — A szövetkezetben — villant át az agyán. De hogy menjen 8 oda, idegen az neki. — Pedig a múltkor is ... S eszébe jut, hogy a múlt héten is mondták neki: — Gyere hozzánk, Vince, nem lesz rossz sorod. Megférsz, majd meglátod. Dehát hogy menjen közéjük, talán ki is nevetnék, ha nem értene valamit, vagy rosszul csinálná. Vagy ki tudja, hátha jó lesz. Ki lát á jövőbe? Így töprengett magában hazáig. Otthon a felesége már várta. Míg a vacsora az asztalra került, elnézte a gyerekeket, ahogy henteregnek, játsszák a „Ki az erősebbet". Benne is játszott valami. Birkózott a gondolataival. Szólni is akart, de a gyerekkacaj elterelte a figyelmét. Az asszony előzte meg. — Jártál tegnap a szövetkezetben? Mintha a zsilipet húzták volna fel, á felgyülemlett lelki vívódás folyammá dagadt árja elszabadult. — Jártam — s felállt az asztaltól, mintha a vizesbögrét keresné. — Belépek. Olyan hirtelen, s furcsán ejtette ki a szót, hogy a visszhangtalanságtól maga is csodálkozott. Csörrent a fedő, az asszony a kelleténél gyorsabban engedte a fazékra. — Gondolod, befogadnak? — Azt hiszem ... — Keresel ott annyit? — Talán. Az állami gazdaságban sem keresett rosszul, régi pénzben — 53. előttiben — kijött 9—10 000-re is havonta. Hisz a bútor is onnan van, a szobakonyha bútor. Azért még is meg kell azt gondolni, mert kell a pénz. Kell, mert még nincs ház, még nem az övé egészen. A gyerekek meg nőnek. Kell a családra is, magára is. ríni kell. Már nem ú§y, mint a •L1 100 koronás hónapok, évek idején, JÓkán, az egynadrágos világban, amikor a hagyatékot szemével csak a tükörben láthatta, olykor végigsimítva homlokán a ráncokat. Olyankor jutott eszébe, hogy az idő szalad, s hasznos terhén a gazda halad. Pedig az csak a verandáról, a lugasból tekingetett a határra. Az asszony nem szólt közbe, de érezte, valami történik az urával. Mert azt se bánja, ha a gyerekek meghúzogatják egymás haját. Pedig jó apa, jól neveli őket. — Márciusban már a szövetkezetben akarok dolgozni — törte meg a csendet. — Nem bánom, csak aztán jó lesz-e? — Ne félj, dolgozok. Az asszony nem is attól félt, hogy nem dolgozik. Inkább arra gondolt, ezután is lesz-e úgy, akár az állami gazdaságból. A március elseje — 1954-ben — már a szövetkezetben találta. Dolgozott Rajcsányi Vince, panasz nem volt rá. Megkerült, hogy valamit nem értett, megmagyarázták neki, hisz jó emberek között él. Már majdnem megmelegedett az új helyen, beleélve magát a munkájába, amikor egy este beütött a „baj". Váratlanul jött, maga sem gondolta, hogy az asszony előáll: — Vince, hol a családi pótlék? Mit mondjon? Hazudni nem szokott senkinek, nem még a feleségének. Meg hát miért is hazudna? Elterelte a szót, nehogy a zsörtölödésből összezördülés legyen, hogy őt okolják. Üj ember volt még akkor a szövetkezetben, a szövetkezet is fejlődő félében, csodákat tenni egyébként sem lehet. Gondolta Rajcsányi Vince, itt csak az segít, ha az asszony látja, jön a házhoz valami. te jatt. A háztájiról behozták a harminc mázsa csöves kukoricát. & csak mosolygott, az asszony meg esak nieett. Nézett, majd nagysokára megszólalt, de most már másképpen. F

ordult egyet az esztendő kereke, eső is volt, termés is volt, pénz is lett. Az év végén a részesedés is kiugrott olyan ötezer koronára, a betegsegélyzöt is rendezték, feleségre, gyerekre. Mindezzel változott a hangulat. Elmaradt a hiányt felezgető szó, mert kifogták a szelet a vitorlából. Most már még inkább látta, hogy nem választott rosszul. Mikor arról volt szó, új ember kell a sertésetetéshez, s öt szemelték ki, nyugodtan vállalta a munkát. — Dolgozni kell, keresni kell — mondogatta a feleségének s képzeletét már a pecsétes papíros izgatta, hogy mikor kerül a nevére a ház, a kert. Gondolatban már nagyobbíttatta a házát, elképzelte a kereszt-szobát, amit hozzáépíttet. Ez még jövő, de hajtotta, vonzotta, vitte előre egész esztendőn át. Es az elmúlt esztendő történelmi Rajcsányi Vince életében. Hogy miért? Mert tavaly 31000 koronát, 45 és fél mázsa gabonát kapott a szövetkezetben, meg a háztájiról is bejött vagy 20 mázsa csöves kukorica. — Számcdáskodtam az öcsémmel, ha mindent eladtam volna, havonként 4175 koronát kerestem. Bevallom, a csodálkozástól magam sem jutottam mindjárt szóhoz. Agyamon villámolva cikázott át ennek az embernek az élete sora. H

avonta 4175 korona! Ö, aki legfeljebb az elődje fejfáját tudja megmutatni, de ha valamikor a harapós kutya után rögöt akart vetni, hát a máséhoz kellett volna nyúlni. Ma így él! — Jól él itt Hurbanová Vesen mindenki, szól közbe, miután hallgatok. — Itt vannak például a többiek, akik földdel léptek be. — Nem mondom, — folytatja — jó parasztok éltek itt. De ahogy most élnek .., Luxusra megy a pénz — szól közbe a felesége. — Valamikor csak az árjegyzékben láttak olyan bútort, amilyent ma vesznek. — Autókra adogatják be a kérvényt — egészíti ki a férje. — Ügy hallottam, négyen adtak be igénylést, két autó már van. — Televízió is van, talán három is. Ahogy hallom, megint vesznek. — Lehet élni, jó a föld, a hasznot felveri a disznó, — mondja meggyőzően Rajcsányi Vince. Majd arról beszél, hogy a szövetkezetben betartják a demokráciát. — A mi szövetkezeti elnökünk igen rendes ember. Hallgatunk is rá. Ha azt mondja, emberek próbálják meg így. megpróbáljuk. Ha m< jobban tudjukl úgy csináljuk. Ügy, ahogy jobb. Ogy voltunk a disznókkal. Azt mondták az etetők, próbáljuk meg azt az izét... No azt a súlygyarapodást. Megpróbáltuk, áprilistól. — 'Es? — Az év elejétől ha úgy etetek, száz munkaegységgel több van. Ha nekem több van, több van a szövetkezetnek is. — Mert van. no — s nevet hozzi egészségesen. — Az ember nem iár gyalog Ingyen, mint valamikor a Rétimajorba, hogy koptattam a talpam, s hozzá még hátraarcot is mondtak nem egyszer. — Mostanában eljárogat-e valahová? — El hát. A jó múltkor is voltam Rétén, a szövetkezetben. Néztem, hogy etetik a disznókat. De hallja, a fene tudja, hogy keverték ott a moslékot. Savanyú volt ott minden. A disznók nem akartak enni. — Mondtam is nekik, gyertek hotzánk, nézzétek meg, amikor én a kezembe veszem a vedret, hogy összerö'<ennek. Nem kódorognak el. — Szóltak-e rá valamit? — Szóltak hát, panaszkodtak, hogy néha két napig sem eszik a disznójuk, így aztán mit várjanak? Honnan várják a pénzt. — Nálunk — jogos a büszkeség, ha honi vonalon dicsérni lehet, — van olyan ember, aki azt mondja, elég nekem az a négyszáz munkaegység, kijön rá vagy 16 000 korona. Az már azért pénz. Nem igaz? — De igaz. A ztán a szülőfalujára terelődik a " JZÓ. Nem csoda, az ember szívesen gondol vissza a gyerekkorára, akkor is, ha nem a legkellemesebb volt. — A jókai kocsisok már nem egyszer kérdezték tőlem, van-e nálatok minden hónapban fizetés, meg hogy mennyit kapok az év végén? Mikor mondom nekik, hogy vagy 15 000 koronát, hát a csodálkozás mellől nem sokszor marad el a Jézus Mária. A múltkor is azt mondták: — Nálunk öt évig kell annyiért dolgozni. — Akkor maga túl tesz rajtuk. — A jó oldalról, hisz a havi 4175 korona valamivel több, mint részibftt aratni. Bizonyítsak neki?! Gérecz Arpád 0 JS/ P> 1957. január 24. Lőrlncz László BUDA FERENC, Surány. Ábel László, Egerszeg.