Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-27 / 27. szám, vasárnap

MEGMENEKÜL A PUSZTULÁSTÓL ISA fVlfSUBIISlIVfdflStfHIlHIlSFfflftBIfHlFBIJBIIBIlSIfVlJHIIVIiSKWTISTTBllHtfV Kínában, fent, messze észa­kon, a Heilungkiang tartomány­ból Belső Mongólia felé húzódó magas hegyekben él egy kis nép. Néhány éve még kihaló­félben volt. Néhány lelkes ku­tatót talán érdekelt e kis nép ős-imádata, vagy kezdetleges vadászélete, de kl más törő­dött volna vele, hogy az o 1 u n ch un nép (így hívják ezt a kis embercsoportot) kihal-e, akárcsak az észak- és dél­amerikai rézbőrű Indiánok. A szegénység, meg a legkü­lönbözőbb betegségek olyan pusztítást végeztek az olun chun nép soraiban, hogy az 1954. évi kínai népszámlálás már csak 2214 személyt vehe­tett számba. És ez a kevés ember is szétszórva élt a Khin­gan hegység óriási kiterjedésű őserdeiben. Egész gazdaságu­kat az elejtett vadak képezték. A fölművelést nem ismerték, és igy kizárólag húson éltek. Ru­házatuk Is csak állati bőrökből állott; szállásukul télen néhány , botra kifeszített áHati bőr, nyá­ron pedig lazán összefont fa­ágak szolgáltak. Nomád élet­módot folytattak, hiszen földet nem müveitek és kénytelenek voltak egyik helyről a másikra vándorolni, hogy mindig jó va­dász-területet találjanak. Néha egy-két kereskedő Is bemerész­kedett e sűrű erdőségekbe, a nomádok így, jutottak liszthez, puskaporhoz. Megtanulták a kenyérsütést, a r^.skapor se­gítségével pedig növelni tudták szőrme-zsákmányukat, amelyet aztán becseréltek néhány pri­mitív szerszámra. Alapjában véve azonban életmódjuk mit sem változott. Az olun chun népet „barbá­roknak" tekintették, lenézték s így az elszigetelten élt a Khln­gan hegységben. Annyira azon­ban nem voltak elszigetelve, hogy járványok ne érjék el; sőt a japán megszállás idején élelmes kereskedők még ópiu­mot is eljuttattak hozzájuk. Az ópium, a járványok, a tudatlan­ság és a babona következté­ben a halálozási arányszám Ijesztően magasra szökött az olun chun nép soraiban. 2214­en maradtak. Országépítő mun­kájában ekkor lépett közbe a kínai népi kormány. Első teendője az volt, hogy egy ,,erdőközi boltot" lé­tesített az olun chunoknak. Lo­vas taligák nagy nehézségek árán csaknem 200 árucikket — a többi között gabonát, étola­jat, konyhaszerszámokat és ru­hát — szállítottak e távoli vi­dékre. Az áruval együtt érke­zett üzletvezető azon gondol­kodott, hogyan fogják vevői megtalálni a boltot. Erdei új­ság, vagy más efféle nem léte­zett, hogy hírül adhassa a nagy eseményt. írott nyelve az olun chun népnek valójában nem is volt. Mérföldekre egy lelket sem lehetett látni. Az erdő­közi bolt létrehozása végül tán csődöt mond? A bolt vezetőjének azonban nem sokáig kellett ezen tűnőd­nie. Az új vásárlási lehetőséf híre gyorsan elterjedt, s — ló­háton vágtatva — eayre-másra jüttek a vásárlók. Állati bőrü­ket hoztak magukkal eladásra és valósággal el voltak ragad­tatva, mi mindent kaphatnak az új boltban méltányos és sza­bott árakon. Az első áruszál­lítmány gyorsan elkelt és új készletekről kellett gondoskod­ni. A boltvezető lett az új élet­módnak a követe. Felvilágosí­totta az erdei népet arról, hogy a fémből készült vizes vedrek sokkal olcsóbbak és praktiku­sabbak, mint a drága bőrökből összevarrt tömlők. Az olun chun nép még sohasem evett főzelékféléket. Azt sem tud­ták, hogy húsételeiket megíze­síthetik fűszerekkel. így aztán eleinte nem vásárolták a bolt­ban kirakott burgonyát, babot, gyömbért, stb. Fogalmuk sem volt róla, mit kezdjenek ezek­kel, amíg a boltvezető magára nem vállalta a szakács szere­pét is, és néhány ízletes ételt készített nekik belőlük. Megis­mertette velük a zabpehely-le­vest és a búzalisztből készült tésztákat Is, s az erdei nép étrendje hamarosan megválto­zott. Az erdő mélyén létesí­tett bolt azonban csak a kez­det volt. A népi kormány la­kóházakat építtetett az olun chun családoknak' amelyek — most első ízben — négy szilárd fallal körülvett otthonra talál­tak. Minden ágyat gyapjútaka­róval terítenek le s ez sckkal tisztább, mint a rígi állati bé­rük. Egészségügyi segéfykeiyvk és iskolák nyíltak az erdőben. A kis olun chun gyermekek most vállukon átvetett Iskola­táskákkal, új ruhákban iskolá­ba járnak. Milyen más élet ez, mint régen, amikor e gyerme­kek mezztelenül, vagy szarvas­bőrbe bugyolálva futkostak és naphosszat segíteniük kellett szüleiknek a szegénység elleni kemény küzdelemben; játékra alig futott idejükből. A vadászélet ma sincs már a véletlenre bízva, mint azelőtt. A vadász nincs magára hagyat­va, mert kölcsönös segítő cso­portokat alakítottak. A kormány tapasztalt vadászokat küldött hozzájuk, hogy megtanítsák őket a jobb vadászati és csap­daállítási módszerekre. Árujuk számára biztos piacuk van. Szükség esetén kölcsön is kap­hatnak búzát és puskaport. Az erdős vidék gazdasági élete is változatosabbá vált. Az olun chun nép asszonyai az Idén el­ső ízben zöldséges kerteket lé­tesítettek és egyre több föl­det vesznek művelés alá. A kínai népköztársaság gon­doskodása folytán így éledt új életre egy már kihalófélben le­vő kis nép. HSZIN MAN. &TA jshünttws s*Wlttt Cháfn Nofcel-díjas pro­esszor, aki lMS-iran emigrált Németországból és jelertegi Mmtta* a nemzetközi kémiai mikro­biológiai kutatéköspent vezetője, Saarbruckenben a Természettudományi Társaság ülésén közölte, hogy körülbelül 3—4 hónap múlva sikerülni fog a peni­cillin teljesen szintetikus előállítása. A kutatások annyira előrehaladtak, hogy a közeljövőben minden antibiotiku­mot szintetikusan tudnak majd előállítani. B z AP jelenti, az Adr Associates Inc. vállalat be­jelentette, hogy elkészült a kalkulátor, amely mint automata pilóta fogja irányítani azt ä mesterséges bolygót, amelyet a haditengerészet nyáron készül a világűrbe kilőni. A vállalat közölte, hogy az első „mesterséges agyat" februárban szállítják a mesterséges bolygó elkészítőinek. További kalkulátorokat majd a bolygók kilövési" tervének megfe­lelően szállítanak. Dr. Bogner kijelentette, hogy a kal­kulátor adatokat gyűjt majd a bolygó útjáról, annak első és második szakaszában és megadja a jelet a har­madik szakasz beindítására. » ^^ leningrádi hajógyárban épül a világ első atom­l^jsl hajtású jégtörő hajója. Ezt a hajót gyakorlati­í 1 Iaa ner n fenyegeti az a veszély, hogy IJKi kifogy az üzemanyaga. Üzemanyagfel­iSJE! vétel nélkül egész éven át közlekedhet a sarki jégmezők között. Az új jégtörő adatai nagyon figyelemre méltóak: Hossza 134 méter, maxi­mális szélessége 27,6 méter, 44 000 lótrős és szabad vi­zén óránként 18 csomó a sebessége. Az atomreaktort biztonságosan elszigetelik. A jégtörő hajón az utazás kényelmesebb lesz, mint egy elsőrendű szállodában tar­tózkodás. Lesz dohányzója, moziterme, könyvtár, zene­terme stb. Az atomhajtású jégtörő hajó építésében részt vesz az egész ország — több száz vállalat dolgozik a hajóépítés megrendelésein. Ovidiusz szobra Constantában Egy 30 személyes kényelmes, modern francia turista-autóbu­szon jártam be Románia leg­szebb vidékeinek két gyöngy­szemét, a Fekete-tenger part­ját és a Prahova folyó vadre­gényes völgyét. Constanta és Mamaia A Fekete-tengeri román für­dőhelyek két legszebb városa Constanta és Mamaia. Constan­ta jelentős tengeri kikötő, mo­dern, nagy város. Keskeny ut­cái, mecsetei és karcsú mina­rettei keleti jelleget kölcsönöz­nek a városnak, amelynek ősét, a görög Timist időszámításunk előtt mintegy 700 esztendővel alapították. E város őse átélte a gótok, görögök, rómaiak har­cos századait. Az első évszá­zadban Ovidius, a nagy költő itt fejezte be életét száműze­tésben. Ovidiust azzal vádolták, hogy lángoló lírai verseivel megbűvölte August inus császár Júlia lányát és életét szeren­csétlenné tette — ezért kel­lett hazáját elhagynia. Constan­ta terén most is ott áll a nagy költő klasszikus szobra. Nyáron Constantában óriási a forgalom. Rengeteg az üdülő. A város ugyanazon a szélességi körön fekszik, mint a világhírű Nizza. Mamaia Constantától autó­Az Orasul-sztálini piacon nagy keletje van az édes román dinnyének busszal félórányi út. Az út mentén mindenfelé villák, üdü­lők, hatalmas pionírtábor. Jobb­ról a szemhatárig hullámzik a tenger és a távolban helyen­ként egy-egy vitorlás veszte­gel. Mamaia strandja elragadó. Aprószemű, finom kvarckomok borítja az egész partot és leg­alább 150—200 méterre lehet a tengerbe lubickolni. A tűző nap olyan hirtelen éget, hogy mértéket kell tartani a napo­zással. Mamaiában egy öreg tengeri medvével csónakázni mentünk a hullámzó tengerre. Nem tud­tunk betelni a szépséggel. Amikor már kifogytunk a di­cséretekből, a pipázó matróz megszólalt szláv nyelven. (Aki azt hiszi, hogy ilyen nyelv nem létezik, téved —, csak a tu­domány nem tud róla, az élet­ben igen gyakori.) — Ismerem Csehszlovákiát, még nemrég gyakran jártam ott. Jól élnek, ügyes, művelt emberek... Csak a nők igen hamisak, — kacsint mókásan. Az öreg bevallja, hogy saját bőrén jutott erre a szomorú tapasztalatra. Szerelmes lett egy tüzes cseh lányba, felesé­gül is vette, de az asszony három év múlva megszökött tőle. Azóta egyedül él. Kiveszi a pipáját, messze néz a ten­geren, amikor kiböki: — Ten­gerésznek nem való asszony... Kényes portéka, gondját kell viselni. A Prahova folyó völgye Lenyűgözően szépek a Déli­Kárpátok Orasul-Stalintól Si­najáig, vagyis a Prahova folyó völgye: Predeal, Azuga, Bus­teni, Poiana, Tapului, Sinaia. Égnek törő sziklafalak, örök­zöld fenyvesek, vadvirágos hegy­oldalak kápráztatják el az em­bert a szikrázó napfényben. Ezt a kivételes szépséget már észrevették a régi világ hatal­masságai is; I. Károly király 1875-ben Sínieiáíban építette pa­zarul berendezett kastélyát. Szobánként váltakoznak a mű­vészi áramlatok, világrészek ízlései. A százszínű márványok, kristályok, nemesfák, szőnye­geik biroda'mában nekem a leg­kedvesebb egy elmés zenegép volt, amely kilyuggatott papír­tekercsről játszott rövidebb ze­neműveket. A királyi kastély közelében telepedtek meg a rö­fi án királyság feLő tízezreinek tagjai, ezért a legjobban kiépt^­t tt üdülőközpont ma is Sinaia, Senegál fiatalokkal, lengyel új­ságírókkal, magyar sportolókkal találkoztunk itt. 1400 méter magasan Sinaia fölött épült & modern Május 9. szálloda. Lentről apró turista­háznak túnik, csak felérve le­pődik meg az ember nagyságán, széjségén; de még ennél is el­búvölőbb a kilátás a Prahova völgyébe. Megmásztuk a szálloda fölötti kopár hegycsúcsot, ná­lunk ismeretlen ritka virágokat gyűjtöttünk. A Prahova völg vében szét­szórt vikendházak, társadalmi szervezetek üdülői sorakoznak A turisztika elég kezdetleges, inkább helyi jellegű. Jártunk a Cenktető aljában meghúzódó Orasul Stalinban (Brassó; is Ősi templomában orgonah ngvtrTsenyt hallgattunk, piacán ízléses udvarhelyi népi cserépvázákat vásároltunk. Fényképfelvételeken megörö­kítettük a roilai nagy vásár t és híres méntelepének nemesvérű paripáit. Csónakáztunk a símatükrű snegovi tavon és gyönyörköd­tünk a hatalmas sziklák között zuhogó Urlatuare vízesésben. Amerre jártunk, hazánkról mindenfelé elismeréssel, meg­becsüléssel beszéltek, minde­nütt barátokkal találkoztunk. Beszéltünk mérnökkel, aki ná­lunk tanult, egyszerű emberek­kel, akik fegyverrel harcoltak felszabadulásunkért, de a leg­gyakrabban olyanokkal találkoz­tunk, akik szeretnének eláto­gatni hozzánk. SZŰCS BÉLA Sinaia fölött. Lent a völu.Yben a Prahova folyó ezüstszalagja kígyózik Az egykori sinaiai királyi kastély ma múzeum és évenként sokezer látogatója van A voilai híres méntelep GYÖNYÖRŰ TÁJAKON *

Next

/
Oldalképek
Tartalom