Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-26 / 26. szám, szombat

> » WltCL Jlilkáiô ÚCL LEGÖRDÜLT A FÜGGÖNY, vége az neveti, mert érzi, hogy nagyanyja eloaaasnak. A tombolo tapsvihar új- helytelen gondolkodása, parancsai, ra es újra felzug, a közönség nem nincsenek megalapozva, hagyja el ülőhelyét, így ac kifejezést Láb úr idejétmúlt vén ember, man­cívánságának, hogy a művészeket kára támaszkodva vonszolja magát, smételten viszontláthassa, hogy kö- Tiltott vágyait, különösen a kis Vé­tzönetet mondhasson nekik azért a ra iránti szenvedélyét rosszul leple­elejt het etlen estért, amelyben a zi, de a nagymama ezt mégsem ve­irágai D 34 színházban bemutatott Véya Lükásová előadáson részesítet­ék. 1 Božena Benešová felújított darab­áriak E. F. Burián átdolgozásában is rendezésében méltó sikere volt. szi észre. Rac.sz. körmönfont ter• mészetébó' valóságos liliorhtipróra következtethetünk. Vera társa a 15 éves kamasz — Jarka. Mint ebben a korban szokás, ő is lebecsüli a lányokat, akik sze­1 szerző mondanivalója és a színé- rinte ostobák. Vérát is sokszor csú­zek játéka a mához szólnak. A darab az érzékeny gyermeki lé­ek kedvteléseit, gyötrődéseit, öro­lét, fájdalmá* tükrözi vissza. Csak •lyan valaki alkothatott ilyen müvet, kinek sikerült mélyen bejérkóznie a •yermek lelkivilágába, akinek sike­ült megismernie az ember lelkének <onyoíult szerkezetét, aki huzamo­an tanulmányozta az apróságok örö­lét, bánatát és összegyűjtött tapasz ­alatait, felismerése nem maradt yom nélkül. Csakis ezen elöjeltéte­'.k beteljesedésével magyarázható ogy Božena Benešová, az első köz­írsaságbeli ismert írónő művét ma : ily óriási siker koronázta. Az írónő figyelme a szereplók jel­'.mzésében a legapróbb részletekig iterjed. Itt van például a darab fö­zereplője, a kis Véra, akinek csapoh­ó hangulata elárulja, hogy nélkü­izi a gyengéd szülői szeretetet, a lindenre kiterjedő gondoskodást. Az rzékeny lelkületű, zárkózott ter­lészetű kislánynak senlňje sincs, kivel gyermekes titkait, problémáit legbeszélhesse. Romantikus termé­:ete kalandokba hajtja és gyerme­es kíváncsisága a játék helyett nem s ki való regények olvasására csa­tja. A rémregények hatása érezhető selkedésén, cselekedetein. Mindig utat valami után, keresi az igaz­ígot, a jó és •• rossz közötti kü­nbséget. Rendkívüli, korát megha­dó észbéli képességei olyan gondo­tokat sugalmaznak neki, amelyek ajdnem rögeszméivé válnak. Ter­iit, bár rends érint komolytalanok, ajdnem mindig keresztül is viszi, ha bajba kerül, meg'tudja magát '.derú. Önálló és annyira megszokta lelki magányt, hogy nem tűri a amára terhes és szerinte felegle­>s nagyanyai gyengédséget és ne­üést. Ezért sokszor makrancos és ifejű. NAGYMAMÁJA „úrf családból va­, nyugdíjából tengődő dáma, aki tykori előkelőségét nem tudja és m is akarja levptkőzni. Nem tud­elfelejteni elhúnut fiának, hogy egény elárusítólányt vett feleségül azt aka'cctlanül is érezteti kis •tokájával. Meleg gondoskodással rődik ugyan a gyermekkel, aki még­sejti, hogy tdesanyja körül va­mi nem volt rendben. Vérával nem id bánni, gondot okoz neki a gyer­ek csapongó természete, de neve­séhez nem ért. Véra titokban ki­folja, de a lány okossága imponál neki. Látja, hogy Véra más, mint a többi korabeliek és ezért bizalmasává fogadja. Együtt elmélkednek a világ folyásáról, együtt -".tik ki terveiket és ha néha össze is vesznek — meg­püfölik egymást — gyermekmódra, mintha mi sem történt volna, ismét kibékülnek. A kis Véra Lukášovát nagymamája neveli. Szülei korán elhaltak és így a 12 eves gyermek egymaga próbálja kibogozni a nagy Htkot: miért nem szerette nagymamája az édesanyját, Valaki járt az ablakunk alatt... A tűz is jó és jó az alkonyat. A hópelyhek ringnak az ablakon, az illatod súrolja arcomat: a csend mesél; álmodva hallgatom. És jó a csók és jó a félhomály, és jó heverni oldaladnál, szótlan, míg lelkemben a múlt úgy sírdogál, mint lábnyomok a frissen esett hóban. Rácz Olivér és miért halt az meg oly fiatalon. Az ilyen és ehhez hasonló töpren­gések között a padláson fordításban egy spanyol regénytöredékre 6ukkan, melynek hősei ideáVaivá válnak. Min­denáron meg akar tanulni spanyolul, mert reméli, hogy az eredeti regény nyomán megtudja a jó és a rossz kö­zötti különbséget, hogy ily módon arra is világosság derüljön, rossz volt-e az ő édesanyja és ha igen, miben rejlett rosszasága? A játszótéren megismerkedik egy mankón bicegő idős emberrel. Láb úrral, aki valamikor az egész világot beutazta és spanyolul is tud. A kislánynak megígéri, ho;y megtanítja 1erre az idegen nyelvre, de el kell jönnie a lakására. Véra meglátogat­ja az öreget, aki itallal akarja el­kábítani, hogy beteges hajlamainak kielégülést szerezzen. A kislány ide­j'ben megneszeli a csapdát és elinal. Gyermeki lelke felháborodottan tilta­kozik, de az esetről senkinek sem beszél. Magába zárkózik titkával. ÉDESAPJA HALÁLA évfordulóján nagymamájával a temet'ín megy Apja sírjánál tcdálkoznak Láb úrral aki ügyep pádagógusnak tetteti magát és nevelési módszerét felajánlja a hi székeny, a gyermek nevelése körül már-már tanácstalan öregasszony nak. Bár Véra ellenkezik, nagyanyja hisztérikus jeleneteivel kényszeríti, hogy felkeresse a vén kéjencet. kislány fiem annyira szófogadásból mint inkább kíváncsiságból elmegy másodszor is az öreg lakására, akit dulakodás közben egy ügyes fogással leüt. Azt hiszi, hogy megölte ellen­felét, és a játszótéren tanácstalan ságában most már részletesen min­dent elmond egyetlen barátjának Jankának. Jarka, p' ' az utóbbi időben meghitt bizalmasa lett a kislánynak, személyesen győződik meg róla, hogy az öreg él, csupán a homlokán ej tett &b tanúskodik az iménti vias­kodásról. Felszabadultan, boldogan, beszélget­nek a jövőről. A szünidőnek vége és a fiú tanulmányai folytatására Prá gába megy az ipariskolába. Négy év iskola, két év katonaság utána ön­álló férfi lesz és akkor ... talán .. majd meglátják... hiszen oly fia­talok még! A szereplők ez alkalommal való­ban túltettek önmagukon. Véra Lu kášová parádés szerepében a bájos és fiatal Alena Kreuzmannová mutat­kozott be nagy sikerrel. Minden kép­zeletet felülmúlóan a 12 évei, kislány tökéletes illúzióját keltette. Mozdu­latai és hanghordozása bebizonyítot­ta. hogy milyen nagy tehetségű. Otylie Benisková nemzeti művész­nőt (a nagymama szerepében) nem kell részletesebben méltatnunk. A 75' éves kiváló színészrió korát megha­zudtoló fiatalos elánnal mozog színpadon és 60 éves színészi pálya­futása alatt: annyi babért aratott, hogy aligha akad művész, aki felve­hetné vele a versenyt. Láb úr szerepében Félix le Breux tündökölt. A vén kéjenc ravasz kön­törfalazásába úgy beleélte magát, hogy a n'zőtéren az utálat moraj­lott végig. Szerepét és személyét lehetetler volt egymástól elvonatkoz­tatni. Jarkát Stanislav Fišer alakította. Hogy milyen eredménnyel? Szerepé­nek fenti jellemzése alkalmával már volt szó a részletekről, ezért végeze tiil csak annyit, hogy sok hasonló szerepet kívánunk neki. A színdarabnak mindössze ez a négy szereplője volt. * * * A DECENTRALIZÁCIÓ a kultúrá­lt s ügyekben is megmutatja áldásos hatását. A színigazgatók a központi hivatalok gyámkodása nílkül meré­szebben nyúlnak darabok után. Igaz, egyelőre csak régsbbi darabok után. Minden jel arra mutat azonban, hogy a köteljövőber. új szerzők új idők új dalaival kopogtatnak. KARDQf MARTA A darab egyik jelenete: *éra Jarkával beszélget Véra és Láb úr, a vén kéjenc Ô&ífeÄ hmh« Antonín Zápotocký köztársasági el­jk a kormány javaslatára Josef :anislav zeneszerzőt a haladó nép­űvészet fejlesztésében szerzett ér­eméi elismeréséül a Munkaérdem­síddel tüntette ki. A Csemadok losonci járási veze­isége a járási közművelődési ott­jnnal karöltve februárban magyar :ínrendezői tanfolyamot indít. Atan­ilyam főleg a falusi Csemadok­.ervezetek színjátszó munkáját kí­inja elősegíteni. Ajánlatos, hogy inden helyi Csemadok-szervezet leg­ább egy hallgatót küldjön a most egnyíló tanfolyamra. (S. L.) A körmöcbányai pénzverdében új emlékérmet készítenek Jan Amos Komenský születésének 365. évfor­dulójára. I A Karlovy Vary-i idei nemzetközi filmfesztivált július 6—21 napjaiban rendezik. A meghívókat már elküld­ték a külföldi vendégeknek. Alfréd Edgár Coppard kiváló angol író. a Szovjetunió barátja e napokban elhunyt. Szlovákiában tavaly negyvenöttel több új iskola épült, mint 1945-ben. Az ifjúság 81 új, korszerű iskola­épületet kapott. A felszabadulás óta az elmúlt tanév végéig összesen 478 új iskola épült Szlovákiában. Csehszlovák-lengyel kulturális egylittmííködés A Csehszlovák Állami Film és a külföldi filmtársaságok együttműkö­dése az idén kibővül. A csehszlovák és lengyel művészek most az Ének a .hűségről című fil­met forgatják, melynek szerzői Vác­lav Jelinek és Jaroslav Mach. A külső felvételeket Varsóban, Krakkóban és Sopotyban, a belsőket a Barrandovon forgatják. Ezenkívül közös csehszlovák—len­gyel film gyártását vették még terv­be Twardovyski úr címmel. A har­madik .közös csehszlovák—lengyel al­kotás Én és te, Stefania Grodzienska megfilmesített szatírája lesz. ^IRODALOMRÓL-KÖNYVEKRŐL^ Petr Bezruč: Sziléziai dalok Idén tölti be 90. életévét a nagy cseh költő: Petr Bezruč. Korával nincs arányban verseinek száma, mŕgis meg­illeti a nemzet nagy költője jelző. Megilleti, mert néhány versében is maradandót alkotott. Nagy költő vol­na akkor is, ha nem negyvenöt, hanem csak egy-két verset írt volna, ha csak az Ostrava, avagy a Rút jelenség di­csérné az érző lelkű művészt, Szilézia népének bárdját. A századfordulón születnek versei, amelyek főleg a keserű bányászsorsot, Ostrava fekete múltját éneklik meg. Büszkén áll ki forradalmi, lázító és újat akaró szóval a nép, a rabszolga­sorsba taszított nemzet költőjeként, hogy fennen hirdesse: úrba, a népen élősködő minden ellen­ségbe. Költészete e harcos, haragvó szenvedélyességével nemcsak a cseh nemzeti felszabadító harc lovagját avatja fel személyében, hanem a mun­kásmozgalom egyik első, törhetetlen harcosát is. Verseit olvasva néha szinte nehéz elhinni, hogy Bezruč nem volt szervezett szocialista, tollát nem az öntudat, nem a marxista világnézet irányította. Mindezt helyettesítette az, hogy népét szíve mélyéből szereti, s ádázul gyűlöli minden kínzóját. Bez­ruč a kétségbeesettek lázadásának köl­tője. Versei szociális időszerűséggel túlélik az 1918-as burzsoá-demokrati­kus fordulat évét is, hiszen Ostrava bányásza az első köztársaságban is rabszolga maradt, csak ura változott. •Üe a mának is szólnak a Sziléziai dalok címen több éves késéssel először 1909-ben összegyűjtve megjelent Bez­ruč-versek. Eszmei értéküket formai szépségüket nem tépázta meg az idő. Bezruč legtöbb verse a bányászok­hoz, a bányászokról szól. És Ostrava vájárai meleg szeretetet táplálnak a csendes magányban élő költő iránt. Az egyik ostravai bányász az alábbi néhány Sort írta a költőnek: „öröm­mel emlékszem vissza minden Önnel való találkozásomra, már akár Ostra­vicán, akár Kosteleeben történt. Min­dig úgy megyek Önhöz, mintha az édesapámhoz mennék. Senkinél sem ér­zem olyan jól magam, mint Önnél, bá­csikám. Hogyan örült, mikor elmond­tam, hol mindenütt szavaltam már a verseit. Először az iskolában, majd a gyűléseken és aztán Önnek személye­sen is. Soha életemben el nem felej­tem, mikor megdicsért, hogy én, az egyszerű bányász elszavaltam Ki áll Egyszer majd felvirrad a megtorlás napja: száraz tüzes szélvész Ostravát elkapja, koromtól feketén, lángözöntöl sárgán felkelünk a hután, felkelünk a tárnán, feltörünk hatalmas és egységes falban, mi: pjetvaldi, hrusovi társak a bajban, (— mint a búr zászlóval: velünk lesz Isten —) ha Ostraván vérvörös fáklyák kigyúlnak, s tesíni talajon elhullnak, kinyúlnak vérükben ők és mi is a vérükben! A nemzetelnyomás, az osztrák ab­szolutizmus kínzó éveiben nem rokkan meg szava, hanem vakmerően hívja gátra az embereket, hogy szembeszáll­janak a hömpölygő piszkos árral, mert hisz a nép erejében, hisz igazában: Az idegen iskolákat zúzd,' a bányát taposd össze, rúgd szét izzó kohóikat,.. űzd el drága hegyeinkből az idegen csőcseléket... A lázadás, a tiltakozás harsonája zúg fel szinte minden szavában. Verse belemar a bányabáróba és a földes­helyemre című versét..- Mindaz, ami­ről valaha álmodott, ma valóra vált. Petr Bezruč megérte az új világot, éli a szocializmus új életét. Mi pedig örülünk annak, hogy a Sziléziai dalok­ból értékes válogatást kaptunk magyar nyelven a kezünkbe. Köszönet jár érte á Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkia­dónak és a fordítónak: Sípos Győző­nek, aki jól megoldotta nem könnyű feladatát. Ajánljuk az olvasónak ezt a kis versgyűjteményt és ízelítőül közöljük az Ostrava című verset. GÁLY IVÁN Ostrava Száz évig e bányákban éltem, száz évig törtem a szenet, _ 1 száz év alatt az izzó mélyben l hüsom vassá keményedett. ; Szemembe égőn szúrt a szénpor, rubin csillant fel ajkamon, | hajamban, szakállamon szétfolyt | s fürtökben csüngött a korom. | Kenyeremet szénporral faltam 1 az éj-napi robot során, | a véremtúl tapad a falban a tégla minden palotán. | Száz évig tűrtem, nyeltem a szót, ez időt ki adja meg nekem? | Szemembe röhögnek a gazok, | ha dühvel öklöm emelem. | Térj észre, mondják, mindig így volt, dolgozz, ne szájald, mi a bér: csákányom odasóztam — és folyt |. Lengyel-Ostravában a vér! § i Hé, Szilézia bányászai, ti mind, | Péter legyen, vagy Pál a neved, | véd minket a vas, megvédenek fegyvereink, f j; vigyetek rohamra ezreket. - ­| Hé, Szilézia bányászai, mi bánt, f e völgyek urai mi vagyunk; egy nap a tárnákból kicsap a láng, | egy nap majd leszámolunk! fj | Hegedűs Zoltán fordítása. 1 n ^"' i BIÍÄJiB nBiIBI'llfHlBlIBUIIIVlHMSItHIBIH!lltIBliBIIJIIIHISTISIiBirB!IB!IBI I •HSlIBIf •! 1 BlfS! 1 •nWTIBlHÍ)fSnHIHIBi(BMHXHfBf ISRV /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom