Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-24 / 24. szám, csütörtök

Az elégedett elégedetlen emberek !!llllllllllll!limilll!ll!!....cJ13!!!ll iltüllIlllllllllIIUIIIIIIIh:: liimmmiinmmiimmmiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimii H át ez meg mi a csoda? Le— kérdezheti egyben elégedetlen is? az olvasó. A kérdés jogos, de van rá felelet. Ismerünk sok olyan embert, aki elégedett, mert házat építhetett, de nincs megelégedve azzal, ami a házban van, mert az új lakásba új bútor is kellene. Amikor ez is megvan, hiányzanak még a gyümölcsfák a kertből és a szőlőlugas. Igy megy ez a végtelenségig. Miért ne nevezhetnők ezt tehát elégedett emberek elégedetlenségének. Az ilyen elégedetlenség nem káros ellenkezőleg, hasznos dolog, mert jő talajból fakad, csupán a jót akarja még jobbá tenni. Ilyen embereket találhatunk bárhol, de most mégis ránduljunk ki Berzétére, ebbe a Sajó menti faluba, a szövetkezetesek évzáró taggyűlésére. Ez már a hetedik zárszámadásuk. Már hetedszer mérlegelik együtt — mintegy nagy család tagjai —, mit végeztek jól tavaly és mit csinálhattak volna meg még jobban. Ilyenkor kiderül, hogy a tapasztalt emberek még több tapasztalatot szereztek az elmúlt évben, de az a sok, amit megteremtettek, még mindig kevés ahhoz, hogy elég legyen. H

c fol van már az első év gondjaival, bajaival, amikor a berzétei szövetkezetesek még csak kóstolgatták a szövetkezeti élet ízét. Igaz, hogy a gondok, kisebb-nagyobb ba'jok itt-ott még most is belopakodnak a szövetkezet életébe, de mint nem kívánatos dolgoknak, egyre rövidebb á létük. Ezt bizonyítják Bacsó Lajos szövetkezeti elnök megfontolt szavai is, aki immár hetedszer számol be a tagságnuk a szövetkezet fejlődéséről. Jólesik hallani, hogy a munkaegység értéke egyre nő, s a közös vafyon már meghaladja a hárommillió koronát. Nagy szó ez egy alig háromszáz hektáros szövetkezetnél. Míg 1953-ban 12 korona volt a pénzbeli jutalom munkaegységenként, 1954ben 13 koronára, 195S-ben 15 koronára és 1956-ban már 18 koronára emelkedett a munkaegység értéke — a természetbeni járandóságon kívül. A szövetkezet tagsága a tavalyi évzáró gyűlésen kötelezettséget vállalt arra, hogy emeli a hektárhozamokat és az állatállomány hasznosságát. Betartotta a szavát, mert átlag 10 százalékkal magasabb hektárhozamot, 12,6 százalékai nagyobb hasznosságot ért el a tervezettnél. A kísérleti parcellán 150 mázsa helyett 270 mázsa cukorrépa termett minden hektáron. Többet adott tehát a falu a városnak és a várostól is többet kapott a gabonáért, a húsért, a tejért és egyéb termékekért. Ezért a tavalyelőtti 5.— korona helyett most 9 korona volt a részesedés munkaegységenként. Pontosan annyi, amennyit terveztek. Ehhez még másfél kilogramm búzát, fél kg rozsot, 1 kg árpát, 5 kg szénát és 3 kg szalmát adott a szövetkezet minden munkaegység utárt? * * » K

i ne örülne annak, hogy minden évben nagyobb a részesedés — mondja Szántó József, a dús bajuszú, nyílt tekintetű kertész. — De több is lehetne ám 9 koronánál, ha megoldanák a vízellátás kérdését a kertészetben. Javítani kellene a szarvasmarhaállomány minőségén is, gazdagabbá tenni a takarmányalapot... — Igazat beszél — zúg jel a helyeslés. Azután még arról is szó esik, hogy néha széthúzás csapja fel a fejét a szövetkezetben. Nem minden tag becsüli meg a másikat. Ak\ többet adott a szövetkezetnek, nem mindig azt nézi, hogyan dolgozik, aki kevesebbet hozott a közösbe, de inkább azt, hogy mit hozott. Pedig azt kell nézni, hogy ki hogyan járul munkájával ahhoz, hogy többet teremjen a föld és több hasznot adjanak a haszonállatok. Ebből fakad a jólét, s csak az a fontos, hogy a szövetkezet mindenkit érdem szerint jutalmazzon munkájáért. A vezetőség címére is elhangzik néhány bíráló szó. De amikor választásra kerül a dolog, újra a régi vezetőséget választja meg a tagság. Minek újat választani amikor a régi vezetőség, egyes hibák ellenére, sikerről sikerre vezette a szövetkezetet. Ismeri a hibákat, hát gyűrkózzék neki és szüntesse meg őket. A tagság majd segít neki. Igy hamarább u^r.t mutatnak a széthúzásnak, mert ennek nincs is helye ott, ahol a közös akaratból jön világra a gazdag jelen és a sokat ígérő holnap. úzd rá, Jancsi! — hangzik innen is, onnan is, s a fekete képű prímás azt sem tudja, kire villogtassa vakítóan fehér fogait. Az egész ember arcából csak egy szélesre nyúlt szájat látni. De társai sem akarnak elmaradni tőle. Nemrég fejezték be a Rozsnyói Állami Takarékpénztár megbízottai a részesedés kifizetését. Voltak családok, melyek csaknem 12 000 koronát kaptak. De azok se elégedetlenkedtek, akiknek kevesebb jutott. Akinek több munkaegysége volt, természetesen nagyobb összeget kapott. Zizeg, susog számolás közben a sok kávészínű százas bankó, majd eltűnik a boldog tulajdonosok zsebében. Azután a Csemadok helyi kultúrcsoportjának tagjai aratnak megérdemelt tapsot a jó műsorszámokért, majd bőséges vacsora után a poharak csengése és a zene veszi át a szót. — Húzzad, Jancsi, húzzad szakadatlanul! Mert nagy keletje van a jó nótának. Annyi itt a jóhangú dalos ember, amennyit akárhol nem találni. A csárdást is úgy ropják, hogy az ts szédül, aki csak nézi a táncoló párokat. Szántó József pödör egyet dús bajszán, i lassan elindul egyet jobbra lépve, egyet meg balra, majd derékon kapja a kipirult arcú asszonyt és már ropják is a táncot. Mellette az öreg Gyöngyös bácsi, a csordás. Fiatalos lendülettel kavarog a tömegben, pedig már közel van a hetvenhez. A mellényzsebében elrejtett tajtékpipájának hoss~ú szára taktusra dobol a mellén. Hej, de nagy a vigasság! Nincs most itt a széthúzásnak nyoma sem. A közös siker feletti öröm kirekesztette a teremből a torzsalkodást. Egészséges büszkeség ékeskedik az arcokon. — Lám, mégis jó a szövetkezet... * » * S

okat lehetne még beszélni a berzétei elégedett elégedetlen emberekről. Jó emberek, dolgos emberek ók, ezért jutnak minden évben előbbre. S az pedig sohasem lehet baj, ha néha elégedetlenek saját magukkal, ha ez a hibák kijavításához és még gazdagabb részesedéshez vezeti őket. MIKLYA JÁNOS Á Vásárúti Állami Gazdaság baromfitelepén A Vásárúti Állami Gazdaságnak három baromfifarmja van. Jó munkájukat igazolja, hogy tavaly 103 százalékra teljesítették a tojásbeadást. A tyúkfarmok legjobb dolgozó! közé Mária Sartorisová és Szülő Emília tartoznak. A nyár folyamán az általuk gondozott 780—800 tyúktői naponta 540 tojást szedtek össze. Jelenleg, habár kemény fagyok vannak, 65—80 db. napi tojáshozamot érnek el. Mivel a környéken jelenleg baromfivész van, különös gondot fordítanak munkájukra. A képünkön látható Sartorisová elvtársnö elmondta, hogy úgy akarják elkerülni a baromfi megbetegedését, hogy az ólakat tisztán tartják, naponta meleg takarmányt adnak a tyúkoknak és hetente orvosságot kevernek ivóvizükbe. Rudňany a második dekád után 106 százalék A kassai kerület legnagyobb vasércbányáiban, Rudňanyn a második dekádban elért eredmények azt bizonyítják, hogy a rudňanyi bányászok új útra léptek munkájukban. Az év első két dekádjában 106 százalékra teljesítették fejtési tervüket. A legnagyobb fejtési eredményt január 19-én érték el, amikor napi 121 százalékra teljesítették tervüket. A munkaszakaszok közötti versenyben a IV. szakasz vezet, amely az első két dekád alatt 121,4 százalékra teljesítette tervét. Ezen a szakaszon dolgozik a legjobb munkacsoport Jozef Buc vezetésével, amely ty két dekád alatt 189,7 százalékra teljesítette a tervet. A II. szakaszon Jozef Cimbalista munkacsoportja 186,9 százalékra teljesítette feladatait és sokan mások ls magasan túlszárnyalták az első két dekádban az előírt fejtést. * A szepesi vasércbányák vállalatai közül a legjobb eredményeket januárban a ml.vnkyi bányászok érték el, akik az első két dekádban 106,6 százalékra teljesítették a tervet. Még szebb eredményeket értek el a švábovcei mangánércbányák bányászai 111,5 százalékos fejtéssel. A smolniki bányászok is 104 százalékra teljesítik tervüket. A marxista elmélet egyes kérdéseiről A Kommunyiszt, az SZKP KB elméleti és politikai folyóirata 15. számában jelentős cikkekben foglalkozik a marxista elmélet egyes kérdéseinek elemzésével és megvilágítja a szocializmus és a kapitalizmus országaiban kialakuló mai helyzetet. Néhány cikket kivonatosan ismertetünk. G. Glezerman A szocialista társadalom erkölcsi-politikai egysége és az osztályok válaszvonalainak eltüntetése című cikkében megállapítja, hogy a szocialista társadalom erkölcsi-politikai egysége csak az antagonista osztályviszonyok megszűnésének alapján jön létre. „Előbb fel kell számolni a társadalom gazdasági rendszerének, anyagi életkörülményeinek antagonista ellentmondásait. Ezért a társadalom erkölcsi-politikai egysége megteremtésének elengedhetetlen feltétele a kapitalista társadalmi rend felszámolása és a szocialista rendszer megteremtése." Ez persze hosszantartó folyamat és az egész feladatnak csak első részét jelenti. A második része a dolgozó osztályok kölcsönös kapcsolatainak megváltozása. Ennek történelmi előfutára a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. „A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet első időszakában a munkásosztály és a parasztság két különböző gazdasági formára alapozza létét — fejtegeti a cikkíró. — A munkásosztály a szocialista forjnára, a parasztság a kisárutermelő tormára támaszkodik. A szocializmus feltételei közepette mind a munkásosztály, mind a parasztság a városokban és a falvakon egyaránt gyökeret vert egységes szocialista gazdasági rendszerre alapozza létét." Glezerman részletes magyarázat után ezután rátér az értelmiség szerepére: „A Szovjetunió szocialista építésének idején az értelmiség is csatlakozott a munkásosztály és a parasztság szövetségéhez. Az értelmiség társadalmi jellegének megváltozását egyrészt a régi burzsoá és kispolgári értelmiség rétegeződése (jelentős része ugyanis ingadozások után átállt' a szocializmus oldalára), másrészt pedig az új szocialista értelmiség megszületése eredményezte, íek az értelmiségnek zöme a munkásosztály, a parasztság és más dolgozó rétegek köréből származik. E kettős fejlődési folyamat eredményeképpen a Szovjetunióban számottevő értelmiség nőtt fel, mely szorosan összenőtt a munkásosztállyal és a parasztsággal." Mi a társadalom erkölcsi-politikai egységének alapja? Erre a szerző így válaszol: A gazdasági alap: „A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetet jellemző gazdasági széttagoltság felszámolása alapján létrejött egységes szocialista gazdaság. A szocializmus győzelme a gazdaságban biztosltja az összes osztályok, társadalmi csoportok életérdekeinek egységét." A politikai alap: „A szocialista demokrácia, mely a társadalom minden tagjának osztály- és nemzeti származásától függetlenül széleskörű demokratikus jogokat — munkához, művelődéshez és szabadsághoz való jogot, lelkiismereti szabadságot és reális lehetőséget biztosít személyi képességeinek fejlesztéséhez." Glezerman itt rátér a társadalom erkölcsi-politikai egysége megteremtésének formai különbségeire a szocialista országokban. „Míg a Szovjetunióban a társadalom erkölcsi-politikai egysége egy párt — a nép akaratát kifejező kommunista párt közreműködésével alakult ki, a népi demokratikus államok többségében a nép vezető erejét képező kommunista pártok mellett más demokratikus pártok és csoportok is léteznek. Ezek azonban nem a kapitalizmus pártjai, mert támogatják a munkásosztály pártját. Kína Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a szocializmus építésének érdekében hosszú időkre vonatkozó programmul tűzte ki a párt és más demokratikus pártok és csoportok egymás mellett élését, együttműködését és kölcsönös ellenőrzését. Az ilyen együttműködés nemcsak nem gátolja, hanem ellenkezőleg, elősegíti a nép erkölcsi-politikai egységének megteremtését." A cikkíró ezután rátér az osztálykülönbségek eltűnésére a szocialista társadalomban. „Az osztályok megszüntetése történelmi feladatának megoldásánál a társadalom két fontos fejlődési fokon megy keresztül. Az első fokon megvalósul a kizsákmányoló osztályok felszámolása és megszűnnek a munkásosztály és a dolgozó parasztság közötti alapvető különbségek. A termelőeszközök szocialista tulajdonba vételének alapján elpusztulnak a kapitalizmus gazdasági gyökerei és az embernek ember által való kizsákmányolását előidéző körülmények. E feladatok a társadalom forradalmi átalakulásának útján nyernek megoldást a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti időszakban. A második fokon megszűnnek a dolgozók között még megmaradt osztálykülönbségek: a munkásosztály és a parasztság, valamint ezen osztályok és az értelmiség közötti különbség, amely a szocializmus építése befejezésének és kommunizmus építéssé való átalakulásának folyamán fokozatosan eltörpül. Az első fokot a társadalom erkölcsi-politikai egysége megteremtésének időszaka, a második fokot az erkölcsi-politikai egység további fejlesztésének és az osztály nélküli társadalom megteremtésének időszaka jellemzi." A cikkíró a továbbiakban rámutat az osztálykülönbségek megszüntetésének gazdasági-termelési gyökereire, majd megjegyzi, hogy a szovjet népoktatás rendszere is befolyásolja az osztályok közötti válaszvonalak megszüntetését. Ezzel kapcsolatban még megjegyzi: „A társadalmi egyenlőtlenség fö forrása — a termelési eszközök magántulajdona és az embernek ember által való kizsákmányolása a szocializmusban már megszűnt. A szocializmus azonban még nem küszöböli ki teljesen ennek az egyenlőtlenségnek maradványait, mivel a végzett munka alapján jutalmaznak és különbséget tesznek szakképzett és nem szakképzett munka, szellemi és fizikai munka között. Ezenkívül társadalmunkban még akadnak olyan emberek, akik egyéni jólétüket a nép jóléte fölé helyezik — a burzsoá erkölcsök képviselői, karrieristák, könyökölök, bürokraták és rágalmazók stb. —, addig érezhetők lesznek a nép ' erkölcsi-politikai egységének ellentmondó és a kommunizmusért vívott harcnak ártó irányzatok." A cikkíró végül leszögezi: „A társadalom erkölcsi-politikai egységének megszilárdításában nagy szerepet játszik a párt ideológiai munkája és állandó gondoskodása a tömegek szocialista öntudatának növeléséről. Az ideológiai munika különösen nagy jelentőségű ama körülmények közepette, midőn a szovjet emberek gondolkodásából még nem vesztek ki a kapitalizmus csökevényei, míg országunkban küzdelem folyik az uralkodó szocialista ideológia és a burzsoá ideológia maradványai között." G. Golikov az Októberi Forradalom történelmének feldolgozásával foglalkozik cikkében. Elemzi azokat az okoíkat, miért nem írták még meg a Nagy Október és a párt tárgyilagos, kimerítő történetét. Bírálva egyes korábban megjelenő könyveket, megjegyzi, hogy e könyvek akkor láttak napvilágot, amikor a marxizmus-leninizmus szellemének ellentmondó személyi kultusz rányomta bélyegét a társadalomtudományok és a történelemtudomány fejlesztésére. Behatóan elemzi Lenin szerepét a forradalom előkészítésében és a forradalmi események kialakulásában és jellemzi a Nagy Október egyes időszakait Részletesen foglalkozik Karnenyev és Zinovjev pártvonalellenes üzelmeivel és Lenin harcával a párt álcázott ellenségei ellen. Részletesen leírja Lenin elvi vitáit az elhajlóikkal és kiemeli Lenin példátlan logikáját és szellemi fölényét a tévtanok megdöntésében. A személyi kultusszal kapcsolatban mégemlíti: „Sztálin személyi kultuszának hatására a történetírás mellőzte a pártélet és a forradalom kialakulásának október előtti időszakának objektív megvilágítását. Ügy állította be a dolgokat, mintha a forradalmi felkelés előkészítését Sztálin irányította volna. Például felhozhatjuk A Szovjetunió története című tankönyvet." Az idézett fejezetben, mely az Ural vidéki munkásság forradalmi felkeléséről tárgyal, a vezető szerep Sztáliné és Lenin alakja eltörpül. Ez a személyi kultusz egyik szemmel látható megnyilvánulása. A cikkíró megjegyzi: „Sztálin a többi pártvezérekkel együtt komoly szerepet játszott az Októberi Forradalom előkészítésében és végrehajtásában, de vét az igazság ellen az, aki a Központi Bizottság, Lenin forradalmi szerepét felcseréli Sztáluj szerepével." N. Szenyin válaszol Sz. J. Karpuhin eilvtársnak, aki kérdést intézett a szerkesztőséghez, vajon nem igazolják-e Kína szocialista építésének tapasztalatai a kapitalizmus szocializmusba való békés „átnövéséről" szóló elméletet. ,A marxista-leninista forradalmi tanítás megdöntésére irányuló egyik reformista kísérlet a kapitalizmusnak a szocializmusba való békés »átfejlődésének« elmélete volt. Ezt az elméletet az első világháború előtt a marxizmus II. tnternacionáléhoz tartozó renegátjai hirdették. A Szovjetunióban Buharin jobboldali opportunista csoportjában akadt követőkre." A cikkíró ezután leírja a szocializmus építésének folyamatát a Szovjetunióban és megjegyzi, hogy az opportunisták az említett kérdéssel kapcsolatban Lenin halála után indították meg támadásukat a párt ellen. Buharin szerint az átmeneti időszakban az osztályellentmondások a kapitalizmusnak szocializmusba „fejlődésével" fokozatosan megszűnnek. Buharin szerint a Szovjetunió munkásosztálya a kivívott államhatalomra támaszkodva építheti a szocializmust és útjában nem ütközik a megdöntött kizsákmányoló osztályok fokozódó ellenálláséba, mivel ebben az időszakban az osztályharc egyáltalán nem éleződhet, hanem ellenkezőleg, eltompul, elcsitul, sőt, később teljesen megszűnik. Buharin szerint a burzsoázia és a munkásosztály közötti ellentétek evolúció útján szűnnek meg és ily módon jön létre az egyöntetű, osztálynélküli társadalom. „A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában az osztályharc egyedüli formája, amelyet Buharin elismer, a gazdasági harc, a szocialista és a kapitalista szektor szabad piaci versengése volt. Buharin a marxi-lenini tanításnak ellentmondóan a proletariátus diktatúráját „a polgári béke", „a belső megbékélés" időszalkának, a tartós egyensúly időszakának jellemezte, amelyben a proletariátussal szemben ellenséges osztályok fokozatosan „átnőnek" a szocializmusba. Buharin azt követelte, hogy a szovjet hatalom ne gátolja a NEP-spekulánsok és kulákok kizsákmányoló irányzatait, ne avatkoz0 S 7 (. 1957. janoár 24.