Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-24 / 24. szám, csütörtök

Milyen járulékokat fogunk fizetni a túlméretezett lakások után ? Nem engedhető meg a lakástörvény megsértése A lakásalappal való gazdálkodás új törvényével összefüggésben olvasóink legtöbb kérdése a túlméretezett la­kások utáni járulékok fizetésének módjára és összegére vonatkozik. Ezért részletesebben szeretnénk tájé­koztatni olvasóinkat e kérdésről. A túlméretezett lakástérség utáni járulékokat — az úgynevezett helyi járulékokat — 1957. július 1-től kez­dődően kell fizetni. Mint ismeretes, a helyi járulékokat a minden család­tagra eső 12 négyzetmétert túlhaladó terület után fogjuk fizetni, de az egyénenkénti 12 négyzetméteren tű! a család további hat négyzetméterre tarthat igényt. Olyan lakásnál, ahol csak egy lakóhelyiség van és ebben csak egyetlen személy lakik, halyi pótlékot csak abban az esetben kell fizetni, ha e helyisén padlózata túl­haladja a 20 négyzetmétert. A lakás­törvény szerint helyi pót!ékot kell fi­zetni azon lakások vagy lakásrészek után is, amelyeket nem lakás céljaira használnak. Ilyen esetben az egész padlózati térség után kell pótlékot fizetni. A törvény kivételeket tesz, főleg olyan esetben, ha a lakás bérlőinek vagy a háztartás valamely tagjának egészségi Sllaoota feltétlenü' megkö­veteli, hogy ezek a személyek elkülö­nített helyiségben lakjanak. MENNYIT KELL FIZETNI? Maga a törvény nem határozza meg a helyi járulék összegét. Az összeget a törvény végrehajtási utasítása álla­pítja meg, s ezt most dolgozzák ki. Értesüléseink szerint a lakásokat több csoportra osztják minőségük, kom­fortjuk, építésük éve, stb. szerint. A végső javaslatot erre vonatkozólag a második negyedévben teszik közzé, s ebben pontosan meghatározzák a lakbérpótlék kivetésének módját, az összes objektív tényezők figyelembe vételével. Természetes, hogy az újabb intéz­kedések igen érzékenyen érintik mindazokat, akik eddig spekuláltak a lakásokkal és a túlméretezett lakás bérletével munka nélkül szereztek jö­vedelmet. A LAKÁSTÖRVÉNY 1957. JANUÁR 1-ÉN LÉPETT HATÁLYBA Az a tény, hogy a túlméretezett lakásterület utáni lakbérpótlékot csu­pán 1957. .július 1-től vetik ki, oda vezetett, hogy sokan tévesen azt hi­szik, a törvény talán csak 1957. július 1-től lép érvénybe. Hangsúlyozni kell, hogy a lakbérpótlék megállapításán és a túlméretezett lakásokra vonatkozó fizetési utasításon kívül a törvény egész terjedelmében már 1957. január 1. óta érvényes. Azzal, hogy a nemzeti bizottságok végrehajtó szervei csak 1957. június 30-a után adhatnak ki érvényes utasítást a túlméretezett lakások kiürítésére, — lehetővé akar­ják tenni az ilyen lakások bérlőinek lakásaik kicserélését. A törvény nem engedi meg az úgynevezett kényszert albérletet. Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy egyes nemzeti bizottságok már az új törvény érvénybe lépése után is meg­engedik az úgynevezett kényszer-al­bérletek törvényellenes gyakorlatát. Hangsúlyozni kell, hogy a nemzeti bi­zottságok szerveinek még a túlmére­tezett lakások esetében sincs joguk albérlőt behelyezni a főbérlő lakásába. — Teljesen helytelenül járt el tehát pl. a Kokava n. R.-i helyi nemzeti bi­zottság, amikor M. Babničová családi házában lévő kétszobás lakásába al­bérlőt utalt be. A Kokavai Helyi Nem­zeti Bizottság és minden más nemzeti bizottság kötelessége az ilyen túlka­pások haladéktalan helyrehozása. FÉLREÉRTÉSEK A „CSALÁDI HÁZAK" KÖRÜL A Piešťany-i Viktória Kasanícka, a kassai Július Je/o és mások leveleiből kitűnik, hogy sok félreértés van a családi ház fogalma és a törvény erre vonatkozó határozatai körül. A tör­vény világosan kimondja, hogy mi a családi ház. Olyan házat értünk ez alatt, amely legfeljebb öt lakóhelyi­séget tartalmaz, nem számítva a konyhát. Még az a ház is családi ház­nak számít, ahol ötnél több lakóhelyi­ség van, de a lakóhelyiségek padlóza­tának területe nem haladja meg a 120 négyzetmétert. Tudni kell azonban, hogy a lakóhelyiségek számának, vagy­pedig a lakóhelyiségek padlózata te­rületének kiszámításánál azokat a lakóhelyiségeket is beszámítjuk, ame­lyeket más célokra is használnak, mint lakás céljaira. Ellenkező esetben megtörténhet, hogy valaki a családi ház előnyét követelné egy három­emeletes bérház esetében is. A lakóház családi házként való megítélésénél nem veszik tekintetbe a konyhákat, még akkor sem, ha több konyháról van szó és ezek területe meghaladja az előírt méreteket. Ha azonban a családi ház jellegének el­ismerése a lakóhelyiségek padlózat­területének összessége alapján törté­nik, úgy a konyhát is tekintetbe veszik, s emellett a lakóhelyiségek padlózattérségébe beszámítják azt a részt is, amellyel a konyha területe meghaladja a 12 négyzetmétert. Téves az a magyarázat, hogy a törvény elismeri a családiház tulaj­donosának azt a jogát, hogy az egész 120 négyzetméteres lakóhelyiség te­rületét saját maga használhatja. At­tól függ, vajon ezek a helyiségek egy, vagy több lakást képeznek. Ha egy lakásról van szó, úgy a háztulaj­donos használhatja a lakást, de lak­bérpótlékot fog fizetni, ha a lakóhe­lyiségek területe nagyobb, mint amennyi a törvény szerint a család­nak jár. Ha a házban több lakás van, úgy a tulajdonos ezek közül csak egy lakást használhat. A többi lakást a nemzeti bizottság kiadhatja a kérel­mezőknek, emellett azonban a tulaj­donos gyermekei családjaikkal előny­ben részesülnek. M. J. rw _ BIZALOM ES FELELOSSEG Közlemény a Megbízottak Testületének üléséről Kedden, január 22-én a Megbízottak Testületa rendes ülést tartott, ame­lyen megtárgyalták a földtani kutatás eredmányi''r51 éo a kelet-szlovákiai lignitfejtés előkészítésére vonatkozó kormányhatározat teljesítéséről szóló jelentéseket. Megállapították, hogy a megelőzi időszakhoz viszonyítva a múlt évben .ced' azőbb eredményeket értek el, azo an egyes ipari ásvány­fajtákban méc, mindig ním sikerült elérni a szükséges eredményeket a fejtés! tartalékok biztosítására. A föld­tani kutatásnál a legjobb eredménye­ket földgázban, mugnezittartalrr.ű yersanyagokban, lignitben és barna­szénben érték el. Javulás mutatkozik a vasérc és pvritkutatás szakaszán is Kedvezően értékelhetők a cement és téglanyersanyagok kutatásának ered­ményei továbbá a tőzegfejtésre alkal­mas további területek biztosítása. Ezen az eredmények lehető\á tették egyes szénfejtő üzemek kiépítísét, illetőleg növelését Kelet-Szlovákiában kisebb lignitfejtő üzemek építését. Sor kerül­het további kiterjedt gázvezeték épí­tésére és ezzel a kőszénnek földgázzal való ^helyettesítésére, ami nagy meg­takarításokat jelent népgazdaságunk­nak. A CSKP országos konferenciáján ki­Szerdán, január 23-án Bratislavá­ban megkezdődött a háromnapos szlo­vákiai szakszervezeti konferencia, melynek jelentőségét fokozza az a tény, hogy a tavalyi országos szak­szervezeti konferencia határozata ér­telmében bővült a Szlovák Szakszer­vezeti Tanács jogköré és felelőssége, mégpedig a szakszervezeti szervek irányításában, mindazoknak a kérdé­seknek a megoldásában, melyek a szlovák nemzeti szervek munkájából és Szlovákia építésének, fejlesztésé­nek sajátságos feladataiból adódnak. Ebből a szempontból kezdte meg munkáját Szlovákia szakszervezeti mozgalmának nagy jelentőségű mos­tani konferenciája. Több mint 600 küldött ült össze a Kultúra és Pi­henés Parkjában, hogy tárgyaljanak a szakszervezetek feladatairól, érté­keljék az előző szakszervezeti kon­ferencia óta végzett munkát és meg­állapítsák az új feladatokat. Ondrej Meliška elvtársnak, a Szlo­vák Szakszervezeti Tanács titkárának megnyitó beszéde után a konferencia résztvevői lelkesen üdvözölték körük­ben Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának küldöttségét — melyet Pavol Majling elvtárs, az SZLKP KB politikai irodájának tagja, a Megbízottak Testületének első al­elnöke vezetett, a Központi Szak­szervezeti Tanács küldöttségét Fran­tišek Zupka elvtárs vezetésével, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bi­zottságának, a CSISZ szlovákiai Köz­ponti Bizottságának küldöttségeit, em tévedünk, még csak túl­zásba sem esünk, ha azt mondjuk, hogy megnyerni az emberek bizalmát a legfontosabb feltétele terveink és célkitűzéseinek valóra váltásának. Meg­szerezni az emberek millióinak bizal­mát, de nem csábító és megtévesztő szavakkal, hanem tettekkel. Nagyon bölcs az a régi szólásmód, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Mert valóban milyen bizalom az, melyet az ígéret, a szép szó, nem pedig a tettek váltanak ki? ígérni, szép szavakkal Kánaánt ecsetelni, áb­rándokat és vágyálmokat ébreszteni, melyeket aztán nem követnek tettek, nem egyéb olcsó vásári demagógiánál, nem más, mint az emberek tudatos félrevezetése és becsapáca Az ol­csón és könnyen szerzett bizalmat pedig szükségszerűen követi a keserű csalódás és kiábrándulás és az em­berekben a bizalmat felváltja a hi­tetlenség, a kétkedés és a gyanakvás. Ám senki sem állíthatja, hogy pár­tunk bármikor is az olcsó sikert, a könnyen szerzett bizalmat hajhászta volna. Nem mondhatja senki sem, hogy a kommunisták pártja ígére­tekkel, szép szavakkal szerezte meg az emberek bizalmát. A párt ezt so­hasem tette, de nem is állt érdeké­ben. hogy pillanatnyi helyzeteket ki­használva szerezze meg az emberek biza'mát és abból tőkét kovácsoljon magának Milyen tőkét kovácsolha­tott volna magának az emberek hi­Ü J S / A 1957. január 24. tűzött földtani kutatási feladatok biz­tosításában még sok hiányosság van E hibák gyors megszüntetése érdeké­ben és azért, hogy a földtani kutatás szakaszán a lehető legjobb eredmé­nyeket érjük el, a Megbízottak Testü­lete megfelelő intézkedéseket hozott. A Szlovák Tudományos Akadémia a Megbízottak r estülete elé terjesz­tette jóváhagyás céljából az 1957. évi tudományos és kutató munkák ter­vét. A terv magában foglalja a Szlo­vák Tudományos Akadémia egyes munkahelyeinek terveit. A tudomá­nyos és kutató tevékenység jobb összehangolása érdekében a Megbí­zottak Testülete meghagyta a Szlo­vák Tudományos Akadémiának, hogy a Csehszlovák Tudományos Akadé­miával való együttműködésben az alapvető kutatá* és a kulcsjelentő­séoű tudományos-kutató feladatok terén olyan intézkedéseket tegyenek, hogy az összes tervezett munkák a lehető legjobban szolgáljanak az egyes tudományágak szükségleteire és u legszorosabb kapcsolatban áll­janak a gyakorlati élettel. A Megbízottak Testülete többek között megtárgyalta az EFSZ-ek III. I országos kongresszusa előtti felada­• tokát ezen a szakaszon. Jozef Púčik elvtárs, vegyiipari mi­ni«z ert, a Nehézgépipari, Finomfiépipafl és a Kohóipari és Ércbánya ügyi Mi­nisztérium képviselőit, a Megbízottak Testületének tagjait és a tömegszer­vezetek képviselőit. A munkaelnök­ség és a bizottságok megválasztása, valamint a munkarend jóváhagyása után Vojtech Daubner elvtárs, a Szlo­vák Szakszervezeti Tanács elnöke tar­totta meg a konferencia fő beszámoló­ját a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galomnak Szlovákiában végzett munká­járól és a további feladatokról. A Szlovák Szakszervezeti Tanács elnöke beszámolójában részletesen elemezte a legutóbbi két év óta vég­zett szakszervezeti munkát és fel­tárta az elkövetkező időszakban a szlovákiai szakszervezeti szervekre és tagokra váró úiabb feladatokat. Majd a revíziós bizottság beszámolója után a délutáni órákban megkezdődött a vita. A konferencia csütörtökön to­vább folytatja a vitát. « •»«•»«•» A SZLOVÁK ÍRÓSZÖVETSÉG magyar szekciójának vezetősége értesíti a bra­tislavai magyar Írói munkaközösség tagjait, hogy 1957, január 25-én pén­teken 19 órai kezdettel az írószövetség helységeiben vitát rendez L. Kiss Ibo­lya: Tátraaljai rapszódia című művéről. Bevezető előadást Czagány Iván tart. A vezetőség kéri a munkaközösség tagjait, hogy a vitán minél nagyobb számban jelenjenek meg. székenységéből, ha célkitűzései nem öncélú törekvések? Ha nem egyes emberek, még csak nem is egyes társadalmi rétegek érdekeit szolgál­ja, hanem a dolgozó emberek milliói­ét? R pártnak mindig az volt a tö­rekvése, hogy a bizalmat azzal nyer­je meg, hogy az emberek felismerve a párt politikájában és célkitűzései­ben saját érdekeiket és célkitűzései­ket} azokat magukénak vallva küzd­jenek megvalósításukért. De elég-e az emberekben csu­pán a bizalom lángját fellobbantani? Vajon nem lehetséges-e, hogy az em­berekben, akik bár bizalommal van­nak a párt iránt és hisznek politi­kájában, célkitűzései helyességében és azok megvalósításában, kételyek támadjanak? Nagyon helytelen és ká­ros volna úgy vélekedni, hogy amit egyszer megmagyaráztunk és elfo­gadták az emberek, megnyerte bi­zalmukat, akkor arról most már töb­bet nem kell beszélni. Hát nem arra tanít-e a párt és nem arra tanít-e maga az élet, hogy a célkitűzések valóra váltására, a feladatok teljesí­tésére naponta újra meg újra meg kell nyerni az embereket. Megsze­rezni az emberek bizalmát az első fontos lépés. De a döntő az, hogy ezt a bizalmat megszilárdítsuk és tartóssá tegyük. A döntő az, hogy célkitűzéseinket és terveinket, a tár­sadalom és az egyén érdekeinek el­vélaszthatatlanságát tudatossá tegyük az emberekben. De lehetséges ez má­ról holnapra, lehetséges ezt csupán a A nemzetgyűlés mezőgazdasági bizottságának üiése A nemzetgyűlés mezőgazdasági bi­zottsága kedden, január 22-én ülést tartott, melyen részt vett Michal Ba­kuľa mező- és erdőgazdasági miniszter és Jozef Nepomucký, a miniszter első helyettese. A bizottság megtárgyalta az egységes földrn "vesszövetkezetek III. országos konferenciájának előké­szítését. Foglalkozott a kongresszus előtti folyamatban levő kampánnyal, amely az új EFSZ-ek megalakítása jó feltételeinek megteremtésére és a fennálló szövetkezetek kiterjesztésére irányul. Ezenkívül foglalkozott a szö­vetkezeti tagoknak, a földműveseknek, a gép- és traktorállomások dolgozói­nak a kampány folyamán a kongresz­szusi anyagokról és főleg a mintaalap­szabályzatról, a munkajutalmazás alap­elveinek javaslatáról folyó vitában fel­hozott számos hozzászólásával. A kép­viselők kiemelték azt a tényt, hogy mai legfontosabb feladataink közé tar­tozik a kongresszus előtti kampány elmélyítése és kiterjesztése. Ezekre a feladatokra kell irányul­niok az EFSZ-ek évzáró taggyűléseinek és a járási konferenciáknak is. A Sz'ováV írószflve'sáa levele a hetvenéves Sas Andorhoz A Szlovák írószövetség Sas Andor dr.-nak, a bratislavai pedagógiai főis­kola docensének 70 esztendős szüle­tésnapja tiszteletére, ünnepi vacsorát rendezett a Devin szálló külön termé­ben. A meghitt ünnepi vacsorán, ame­lyen az örökké fiatal és fáradhatatlan Sas dr. elmondta néhány derűs, tanul­ságos élményét tapasztalatban gazdag pályafutása kincses tárházából, Štft­nicky elvtárs felolvasta a Szlovák író­szövetség levelét, smelyet az ünnepelt tiszteletére küldött. A levél így hangzik: „Kedves Sas Elvtárs! A Szlovákiai írók Szövetsége őszinte jőkívánatait fejezi ki önnek 70. szü­letésnapja alkalmából. Mély tisztelettel adózunk 70 éves munkásságának, alkotásának. Az ön életműve olyan, mint a szőlőtőke, amelynek érett gyümölcseit mint pe­dagógus, író, költő és kritikus aratja le. Az ön életútja annak a művésznek és tudományos dolgozónak példaképét adja számunkra, aki mélységesen oda­adó a haladás nagy gondolatai iránt. Nagyra becsüljük az ön pedagógiai tevékenységét, akinek keze alatt egy egész nemzedék növekedett fel, nagy­ra becsüljük azt a fáradhatatlan ku­tató munkásságot, amellyel feltárta a magyar irodalom gyöngyszemeit. Az Ön nevét elsőként kell említeni azok között, akik hidat építettek a cseh, szlovák és magyar történelem iroda­lom nyugtalanító Időszakai fölött, ön mindig arról írt, azzal foglalkozott és azt tanulmányozta, ami nemzeteinket közös múltjukban egybefűzte. Az ön kritikusi működése bölcsőjétől kezdve kíséri és segíti a csehszlovákiai szo­calista magyar irodalom fejlődését. Még sok-sok évig tartó jó egészsé­get és számos sikert kívánunk Önnek munkájában." bizalom felkeltésével elérni? Meg­dönthetetlen igazságként ismerjük el például, hogy a munkatermelékeny­ség növelése alapja az életszínvonal emelésének. Az emberek hiszik ezt, meg vannak róla gvőződve, hiszen ha máskor és máson nem, az árleszállí­tásokon nagyon is kézzelfoghatóan bebizonyul: emelkedett a munkater­melékenység, lehetőség nyílik az árak leszállítására. Ám ennek ellenére nap nap után minden munkahelyen nem a legfőbb feladatok közé tartozik-e, hogy a dolgozókat újra meg újra •felvilágosítsuk és meggyőzzük a mun­katermelékenység növelésének szük­ségességéről? Arró!, hogy többet, job­bat és olcsóbban termelni a legsajá­tabb egyéni érdekünk?! Nemigen van olyan földmű­velő ember, aki kétségbe vonná a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit és szükségességét. Ám ennek ellenére a földműveseket meg kell győznünk és nyernünk a szövetkezeti gondolat, a közös gazdálkodás számára. Ki ké­telkednék abban, hogy az élelmiszer­ellátás javítása csak a mezőgaz­dasági termelés növelése által le­hetséges? Abban, hogy az élelmi­szerek árait csak akkor szállíthatjuk te, ha a mezőgazdaság egyre többet és egyre olcsóbban termel? Nem vált-e pártunknak ez az útmutatása a legutóbbi árleszállításban is tetté és valósággá? Éppen olyan élelmi­szerek árait szállítottuk le, amelyek­nek az áradt a pénzreform óta még egyszer sem csökkentettük és ame­lyek alapvető jelentőségűek a köz­ellátásban. Mit bizonyít és mire tanít ez az árleszállítás is? Bizonyítja a párt sza­vának, útmutatásainak helyességét és hitelét. Bizonyítja, hogy az e szóba és útmutatásba vetett bizalom, az e bizalomra adott zálog nem maradt üres szó, hanem tetté és valósággá vált. De bizonyítja azt is, hogy az ügy érdekében az emberek bizalmát és akarását újra meg újra meg kell nyerni, meg kell szilárdítani és tar­tóssá kell tenni. Ám a bizalomról beszélve szükségszerűen odapárosul, hogy a felelősségről is szóljunk. Édestestvér e két szó és fogalom, egy ugyanazon érem két oldala. Mert elképzelhető-e a bizalom az adott szóért vállalt fe­lelősség nélkül? Felelősséget vállalni nemcsak azért, hogy a szó tetté vál­jék, de még inkább a hibákért és mulasztásokért, a valósággá nem vált szóért, — felelősség. a bizalomért. Az önbírálat, a hibák beismerése éppoly fontos tényező az emberek bizalmának a megszerzésében, mint az hogy a szót kövesse és feldje a tett. A hibák ellen senki sincs biz­tosítva, de nem is kívánja senki sem a tévedhetetlen tökéletességet. De eltitkolni a hibákat,« elhallgatni és leplezni a szó és az ígéret nem tel­jesülését egyenlő a vásári demagó­giával, a könnyű, ám ingatag siker­hajhászással. De miire tanít a párt? Tán arra, hogy a nép előtt, melynek érdekeit szolgálja, elhallgassuk az igazságot? Ki hozhatja helyre a hibákat, az eset­leges mulasztásokat, ha nem a párt és a íTép közös akarása, munkája és erőfeszítése? Lehet és szabad-e hát akkor elkendőzni a hibákat, meg nem történtté tenni azt, ami megtörtént, vagy fordítva: a megtörténés illúzió­ját felkelteni olyasmi iránt, ami nem vált tetté és valósággá? Kinek az érdekét szolgálná ez? Meg aztán mi­lyen bizalom volna az, mely nem őszinte, hanem szemforgató képmu­tatás? Nem, az ilyesmi mindenkor tá­vol állt a párttól. A kendózés és a képmutatás éppoly elfogadhatatlan és idegen volt számára, mint a csaló és félrevezet'ő, Kánaánt ígérő vásári demagógia. Mindez idegen a párttól és idegen kell, hogy legyen minden tagjától, minden kommunistától. Fontos ezt hangsúlyozni különösen most, amikor a reakció oly szívós támadást intézett népi hatalmunk alappillére, a párt és a nép egysége ellen. Ezt az egységet pedig a köl­csönös bizalom teremtette meg és tette szilárddá. Magától értetődő hát, hogy a reakció ezt a bizalmat igyek­szik megingatni, kételyekké változ­tatni. S ellene akkor küzdünk a leg­hatásosabban, ha a kommunisták fél­reérthetetlen szóval hirdetik pártunk célkitűzéseit, a realitást és éppen ezért az igazságot, az egész nép ér­dekét szolgáló politikáját. Lőrlncz László BUDA FERENC, Surány. Ábel László, Egerszeg. Megkezdődött a szlovákiai szakszervezeti konferencia A szakszervezeti szövetségek legfőbb feladata: fejleszteni a dolgozók alkotó kezdeményezését

Next

/
Oldalképek
Tartalom